Fogadó a Csendes Szomszédhoz

[Abdul Al Sahred]

Mikor az asztal alá kuporodsz imádkozni, furcsa mód nem találkozol meglepett tekintetekkel, és nem azért, mert szándékosan kerülnének téged, egyszerûen semmi kirívót nem találnak a helyben, amit imádhoz választottál. Imád rövid, mégis Dartonnak tetszõ, mély áhítat jár át, mely megacélozza elhatározásod, érzed, Hogy Darton számára kedves a fáradozásod, úgy érzed ilyen zászló alatt nem jöhet olyan nehézség, amit ne tudnál lekûzdeni, ha mesterre találsz. Az asztal alól kimászva visszaülsz a pulthoz, ahol már vár a bõséges adag babfõzelék a füstölt hússal és csalamádéval, azt már biztosan tudod, hogy nem maradsz éhes, az elsõ pár falat után arra is rájössz, hogy a szakács jól végzi a dolgát, az étel nagyon finom. Holnap majd sokat kell szellõztetni itt, mivel mindenki ugyanazt eszi vacsorára mint te, de nem zavar a dolog. Miután befejezted az evést, tüzetesebben szétnézel, egyszerûen nem tudsz betelni a látvánnyal, ezúttal a menyezetet is részletesebben szemügyre veszed, az egészet egy festmény borítja, rájössz, hogy a fogadó mellõl szemlélte a festõ az eget, van valami különleges a képben, meglepõdsz hogy ilyen hatással van rád, a szépséget eddig nem festménykben találtad meg, no az igazi gyöynört eztán sem azokban fogod, de azért ez akkor sem kis dolog egy festménytõl. Mialatt nézelõdtél, a kocsmáros bevitte a konyhába a mosogatni valót, ebbõl rájössz, hogy a rövid pihenõdnek vége, vár rád a mosogatás.

[Navaratna]

(Jadrána)

A lány nagyon elégedetten mászik ki az asztal alól. Egészen új erõvel töltõdött fel. Jízûen elfogyasztotta vacsoráját, bambult kicsit a mennyezetre, még azt is meggondolta, vajon a padlón hanyatt fekve nem-e jobban látán az egészet, de a munkára hívó hangot kizökkentették. Megfogja a maga tálkáját, felkészül a babos szelekre , s elvonul mosogatni. Közben még énekelni is támad kedve egy egyszerû hóhérnótát:

Egy fejnél csak kettõ jobb
fadeszkán tompán kopog
hulljon alá ha bûnös
holnap lesz ám csak büdös!

Ácsolják már a bitót
szege látott sok hajót
ha jó leszel megfulladsz
kötéllel csókot válthatsz

Ropog már a máglyatûz
aki sül ott már nem szûz
ha gyermek vagy ne nézz rá
de ha nem, úgy okuljá'!

[Abdul Al Sahred]

Nekilátsz a munkának, a pult mögött egy kis elõszoba van mosogatóval, abból nyílik a tényleges konyha. A mosogatás tényleg nem tart soká, veled együtt csupán tízen vacsoráztatok, miután megvagy vele, gyorsan repül az idõ, sok apró részlet van, amit eddig nem fedeztél fel, egy külön kis világba cseppentél, mikor a kocsmába léptél. Az egyik vendég, tekerõlanton //nyenyere// játszik, mintha magát a helyet öntené zenébe, így lesz teljes a kép. Gyorsan elrepül az idõ, a záróra nem úgy néz ki, mint ahogy azt várnád, Csupán bezárják az ajtót, úgy tûnik itt mindenki a fogadóban lakik, a felmosásnál készségesen felemelik a lábukat, az asztalokról leveszik a kezüket, hogy letörölhesd. Gyanítod, hogy nem ez az utolsó furcsaság, amivel a negyedben találkozol. A szobádhoz van mit lépcsõzni, mivel a legfelsõ emeleten van, csak itt jutott már hely, vagy a kocsmáros gondoskodni akart a testedzésedõrl is, nem tudod. Külön külön nem voltak megeröltetõek a munkák, de együttvéve kissé kifárasztottak, jólesõ kimerültség lesz rajtad úrrá, így merülsz álomba a takaros kis szobában, az ágyadban.

[Navaratna]

(Jadrána)

A lány elõször is felnyitotta a szemét s körbenézett. Biztos nem csak álmodta, hogy itt van? Olyan régóta vágyott a negyedbe, hogy lehet, képzelõdik. De nem, ez igazi. Fürgén kelt, bevetette ágyát, imádkozott, holmijait összébb húzta, értékeit magához vette s nem sietve, de nem cammogva de lement, hogy jelentkezzen a kocsmárosnál.

[Abdul Al Sahred]

Várakozással telve lépdelsz le az utolsó lépcsõkön, a kocsma azonban még üres. A nap állásából itélve korán van ugyan, de annyira nem, hogy senki ne legyen még ébren, a kocsmáros viszont már ott áll a pult mögött, és mintha a gondolatodra válaszolna:

- Hát igen, nem egy koránkelõ társaság, az biztos. *mondja mosolyogva, és int, hogy menj oda hozzá* Nos ami az ügyedet illeti, odaadtam az inasleveled, most már elárulhatom a nevét, Haggar mester.

[Navaratna]

(Jadrána)

<Ez azt jelenti, hogy legalább hajlandó volt megnézni a levelem és elárultatni a nevét. >
Biccent, hogy érti.
-Nem azt mondta, hogy visszavonult?-hunyorított a kocsmárosra. Pedig az imént nevezte mesternek...

[Abdul Al Sahred]

-De igen *mondja õszinte mosolyal*, visszavonult, valahogy mégis rajta maradt a Mester jelzõ, talán mert igazán nagyra tartjuk a tudását, nem túlzok, ha azt mondom, a környéken õ a legjobb, még úgy is, hogy már rég nem gyakorolja mesterségét, a kisujjában több van, mint Erion bármely hóhérjának a fejében. Hej kölyök, hihetetlenül szerencsés vagy, ha elfogad téged, de elõre szólok, sokan keresték már fel, és ne vedd sértésnek, de nem holmi féle tanoncok, hanem igazán profi szakmabeliek, hogy tanuljanak tõle, mégis visszautasította õket, mondván, hogy nem érezte bennük az igazi elhivatottságot, úgy tekintettek szakmájukra, mint egy hideg megfogható tárgyra, nem mint a lelki tökéletesedés útjára, egyben életük egyetlen igaz szerelmére. Én nem látok a lélek ezen zugaiba, nem tudom hogy a viszonyod milyen a hivatásodhoz, de láttam tegnap este a fényeket a tekintetedben, amikor megpillantottad az akasztófa asztallábakat mielõtt imádkozni mentél közéjük. Ezért voltam hajlandó közvetíteni, és elmesélni a fényeket a szemedben. Nos kölyök, megadatott a lehetõség, hogy egyáltalán meghallgasson téged Haggar Mester, miután kimész a kocsmából, fordulj jobbra és kerüld meg az épületet, a háta mögött egy alacson kõkerítéssel körbevett magán temetõcske van, Haggar Mester ott vár rád. Egy jó tanács, mielõtt elmégy, ne ködösíts, mindenre a szíved mélyébõl szóló igazat válaszold, úgy, ahogy van, ne pedig ahogy szerinted Haggar Mester hallani szeretné, ja és ne szólítsd se Mesternek, se a nevén, egyenlõre inkább uramnak, bár azt utálja, de elég távolságtartó megszólítás, nem szereti, ha rá akarnak akaszkodni. Most menj, kívánom, hogy Darton mosolyogjon rád.

[Navaratna]

(Jadrána)

Sok hasznos útravalót kapott a fogadóstól, ezért megfogta az egyik kezét és megcsókolta az ujjait. Általában a felkenteket szokta így illetni, de mivel a fogadó maga egy szentély, és attól, hogy õ nem látja, ki mondaná meg, nem-e talán egy felkenttel van dolga? Így talána kézcsók jogos. Ha meg nem, bánja a kánya.
Holmiját nem viszi magával, csak értékeit. Épp ezért a lefejezõbárdot viszi Az nagy érték. Nem feszít vele, nem mutogatja büszkén, inkább hozzá tartozó tárgyként fogja, mintha barátja lenne. A barátokkal pedig sem kérkedni, sem mostohán bánni nem szokás.
A megadottak szerint fordult az utcán, hogy az épület mögé kerülve meglelje a kis temetõt.

[Abdul Al Sahred]

A kézcsóktól megilletõdött kocsmáros, szólni sem tud, mire észbe kapna, te már félúton vagy a kis temetõ felé. Amint befordulsz az épület mellé, és közeleg a pillanat, hogy a fal elfogy, és az épület mögött megpillantod a mestert, szíved egyre hevesebben dobog, azon kapod magad, hogy úgy izgulsz, mintha ezer ember elõtt kéne fellépned, szíved a torkodban dobog. Elõször az alacsony kövekbõl rakott kerítés tûnik fel, belül zöld fû, itt-ott moha telepek, idilli a látvány, de minderrõl megfeledkezel, mikor meglátod a túlsó kerítésfalon ülni Haggar Mestert. Nem volt róla elõre elképzelt kép benned, de hogy nem ilyenre számítottál, az biztos. Magas, jó erõben levõ férfi, pedig legalább hatvan-hatvanöt éves kell hogy legyen. Egy fontnyi felesleg sincs rajta, szikár, cserzett a bõre, az idõ nem múlt el nyomtalanul felette. Sápadt arcát mély ráncok szántják, egyik sötétbarna szeme, a másikat ugyanis fehér színû hályog fedi, az egyetlen, ami élénk színt visz az arcába, fejét vállig érõ õsz haj koronázza, pontosan nehéz megállapítani a hosszát, mert hátul varkocsba van fogva. A látvány egy sokat tapasztalt sziklaszilárd emberre vall, akitõl talán a szigor sem áll távol, de elhatározásodban ez sem rendít meg. Mikor meglát, csak ennyit mond meglepõen erõteljes baritonján:

-Gyere közelebb gyermekem *mikor odaérsz, kezével a kõkerítésre mutat, hogy ülj le, de egy tõle kissé távolabb esõ pontra, mindeközben végig a szemed és az arckifejezésed fürkészi, a bárdodra rá sem néz. Mikor látja hogy a körülményekhez képest kényelmesen elhelyezkedtél, csak annyit mond, hogy:* hallgatlak.

[Navaratna]

(Jadrána)

Jól megnézte magának az öreget. Így, figyelve a másikat ül le. Torkában lévõ gombócát átgondolással kisebbítette:
<A nevem tudja. A volt mesterem nevét is. Rajta áll az inaslevelemen. Tudja, hogy egy pöttöm helyrõl, Ervából származom. Az is rajta van. Mi maradt?>
-Hóhérrá akarok válni. Szükségem van egy mesterre. Az elõzõ elhunyt.

[Abdul Al Sahred]

Haggar mesternek kissé mosolyra húzódik a szája, az ép szemében is jókedv tükrözõdik:

-Nocsak! Ezt már tudom, nem erre vagyok kíváncsi. Miért szeretnél hóhér lenni, ez nagyon fontos. Hogy miért vált belõled tanonc, az nem érdekes, olyan szintre sokan eljutnak, sõt tovább is, de sokukból soha nem lesz igazi vájtfülû. Ha viszont tovább akarod csiszolni a tudásod, annak nyomós oka kell hogy legyen, erre vagyok kíváncsi. Lehet hogy tanítani foglak, de ha erre a kérdésre nem tudsz felelni, vagy csak egy két szót mondasz, itt elválnak útjaink. Talán nem vagy a szavak embere, de az engem nem érdekel, ha igazán akarod azt amiért idejötél, erõszakot teszel a természeteden, és a legapróbb részletekig elém tárod, hogy mi motivál, a legmocskosabb részleteket is kiokádod a lelkedbõl, itt senki más nem hallja, és akkor biztosan tudni fogom, hogy te vagy-e A Tanívány az életemben. Öreg vagyok, de ha kell, magammal viszem a tudásom Dartonhoz.

[Navaratna]

(Jadrána)

-Igaz. Nem vagyok a szavak embere.
Rágta a szavakat, mielõtt belefogott, de aztán elkezdte:
-Hóhér akarok lenni, hogy már itt elkezdõdjön azok büntetése, akik vétenek, ne csak Darton színe elõtt. Az elsõ apám barátja volt. Fát jártam vágni, mert nem votl fiútestvérem. Éppen nõni kezdett a mellem s az megkívánt engem. Bele akart nyúlni a nadrágomba. Leszúrtam-nézte az egyik faldarabot mereven, miközben visszaemlékezett.
-S úgy szúrtam, hogy ott maradt. Elástuk apámmal. Gyereklány voltam. Aztán jött a hentes. Hentesnek is tanultam, de az csak kitérõ volt a favágósság után. A hentes szerette a kisfiúkat. Gyakran bejárt ide, Erionba, hogy pénzért azokkal ûzekedjen. Undorító volt. Mikor visszajött, mindig éreztem, hogy izzadt és idegenek szaga van a bõrén. S ezt senki más nem érezte csak én. Senkit nem érdekelt, mit mûvelt. De engem igen. Fel akartam kötni, de túl kövér volt. Így agyonvertem. És megkerestem a most már halott mesterem. Láttam, hogyan végta le egy csirketolvaj kezét. Értett hozzá, hogyan kell jól büntetni. S még nem is került börtönbe érte. Mert pont a törvény mondta neki, hogy csinálja. Én is így akarom csinálni. Törvényesen.

[Abdul Al Sahred]

A mester végig feszülten figyel rád, majd mikor befejezed a történeted, egy darabig nem szól, a távolba réved, mintha emésztené a hallottakat, majd fél szemét tekintetedbe mélyesztve mondja:

-Õszinte voltál, és ez már magában véve dicséretes, a halált nem lehet becsapni, az õszinteség fontos jellemvonás. Egyszerû a modorod, de egyenes, akár az akasztófa szára. Nos ha úgy érzed, hogy jogod van másokat büntetni gonosztetteikért, és élni is kívánsz vélt jogoddal, az nekem elég. Alig a falig, de elég ahhoz, hogy a tanítványommá fogadjalak. Szerencsédre nem említetted azt, hogy ez egy jövedelmezõ biztos munka, vagy mert ez nem mozgatja meg a fantáziád, vagy nagyon jól palástolod, bár nem hiszem hogy az utóbbi helyzet állna fenn. Egyet azonban véss az eszedbe Tanítvány. Bármikor elküldhetlek, ha okot adsz rá. Az hogy tanítalak, nem egy végleges állapot, folyamatosan bizonyítanod kell majd, próbatételeknek foglak alávetni, de ha kiállod õket, olyan tudást adok át neked, amit csak kevés hóhér birtokol, még kevesebb egyszerû ember, ezt minden dicsekvés nélkül mondom. Lehet hogy említették neked, a nevem Haggar, de mostantól mesternek fogsz szólítani. Nem várom hogy a szolgám légy, mint ember semmivel sem érsz kevesebbet, de a tanítványi alázatot elvárom, velem és a hivatással szemben egyaránt. Van valami mondandód?

[Navaratna]

(Jadrána)

Meglepetten nézett az öregre. Tényleg nem gondolt bele a pillanat varázsában, hogy anyagi vonzata is van ennek a szakmának. Most teljesen nem az foglalkoztatta.
Bólintott, amikor a mester ecsetelte, bármikor elküldheti, hogy arról kódul.
-Mikor kezdünk, Mester?-kérdezte.

[Abdul Al Sahred]

-Most rögtön kezdjük, de nem gyakorlattal. Nem tudom az elõzõ mestered mennyi hangsúlyt fektetett a szellemi és lelki felkészültségre, ami legalább olyan fontos, mint a biztos kéz és a technikai tudás. Felvázolok neked egy helyzetet: Tételezzük fel, hogy már megvan a kellõ tudásod, és egy város állandó hóhéra vagy. Kivégzést bíznak rád a városi elöljárók, egy törvényes keretek közöt született ítélet végrehajtását. Le kell fejezned a bûnöst, de amíg tartanak az elõkészületek, az emelvény ácsolása, idõközben olyan dolgok jutnak a tudomásodra, melyek erõsen kétségessé teszik az áldozat bûnösségét, de ahhoz kevesek, hogy a bírák újból összeüljenek az ítélet esetleges visszavonát megtárgyalni, közeleg a nap, amikor végre kell hajtanod az itéletet. Mit teszel?