Ranil Tüze

[Garcia da'Ramol]

(Hatarasima)

<hm... tipikus nõ az álmairól kérdeztem, erre õ múltjáról és a terveirõl kezd el beszélni >

- Hetvenegynehány egy ideje nem foglalkozom vele... <ha nagyon muszáj utána tudok számolni, de asszem nem ez a lényeg>... hogy a kérdésed másik felére is válaszoljak, nem, még nem temettem el feleséget, de harcostársat, és királyt igen. <a szeretõket meg egy pillanatra ismeri meg az ember, aztán ki merre lát...>

Kicsit valószerûtlennek tûnnek azok a képek amik a Dorcha lobogója alatt látott.

<ki tudja, talán lehetséges, de most valahogy valószínûbb, hogy nemsokára szétröppenünk>

Ahogy mindezeket végiggondolja arcán némi kajánsággal, keze a lány nyakát érinti, majd lassan végigsimit a hátán, és figyeli a reakciót...

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Kapuvár, Marakesh-szurdok
Idõpont: Adron második hava, nyár, este
Résztvevõk: Hatarasima
____________________________________________________________


- Nem számolod az éveid, Hatarasima? Ez fura. Én igen. A különösen kedves emlékeim többször is felidézem...

Kita nem húzódik el az érintésedtõl. Egyenlõre nem. Kicsit lehajtja fejét és behunyja a szemét.
-Vannak álmaim...de azokról most nem szeretnék beszélni...-mondja zárkózottan a lány. ...mert legalább annyi félelmem és keserû emlékem tapad hozzájuk. Egy részükrõl már lemondtam, vagy lezártam...másik részükrõl még nem, vagy més magamnak se ismertem be.

-A te életed hogyan telt addig míg szata voltál?

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Kapuvár, Marakesh-szurdok
Idõpont: Adron második hava, nyár, hajnal
Résztvevõk: Mindenki
____________________________________________________________

/Seba/

Zamorak fáradt volt. Hasra fordulva aludt.

- Ühümmmmmmm. – dünnyögte bele a férfi a szénába. A hátára hengeredett, és összehúzott szemrésekkel próbált ébredezni.
- Évek óta elõszõr érzem úgy, hogy elégedtett vagyok az életemmel. Csak ez a háború ne lenne…-dünnyögi az egykori Arel pap- akkor minden jó lenne…-sóhajt fel és azért reggeli köszönés helyett a két kezébe veszi az arcod és lágyan megcsókol, helyesebben hosszú csokolózásba kezd.
- Na jó. Nem nehezítem meg a dolgod. Most erre tényleg nincs idõnk…-mondja szomorúan az aszisz.
Megadóan matatni kezd a motyójában és borotva szappant és egy halcsontnyelû borotvát vesz elõ.
A kulacsából megvizezi a szappant és behabosítja az arcát:
- …temetési szertartás lesz vagy mi…-magyarázza neked- nem lehetünk slamposak. Menj nyugodatan elõre Seba. Úgy se lenne jó elhagyni egyszerre a raktárat. –mondja Zak és elkezdi levakarni a pengével a borostát az arcáról. – A búcsúztatzón találkozunk…Istenem…szétmegy a fejem…mi a frászt itatott velünk az öreg?

/Aires/

Krisztin rosszkedvûen ébred, és a fejét dörzsöli.

-Áááh. Én mindjárt kinyúlok. Mit mûveltél azzal a borral, te istencsapása?- panaszkodik bosszúsan…

A testi közeledést is türelmetlenül hárítja:

-Aires! Mindjárt elhányom magam, úgy fáj a fejem, és ráadásul temetés lesz! Nem illõ a hõsi halottak búcsúztatójának reggelén ezzel kezdeni a napot! …Rosszul vagyok...-mondja Krisztin.

- Inkább segíts összeszedni a ruhámat, mert úgy érzem szétdurran a fejem, ha most le kell hajoljak valamiért!

Egy futó és lehangolt puszit nyom az arcodra.

- De azért szeretlek, csak hagy ebngem most egy kicsit lógva jó?

//Hatarasima//
//Off: Az nem járható út, hogy fórumos üzenetváltásokkal játszuk le Kita és a közted zajló beszélgetést, ismerkedést, mert addig áll a kaland, hiszen a többieknek már a következõ nap van. Úgyhogy kompromisszumos megoldást javaslok: amennyiben szeretnéd, igényed van rá, hogy ez a rész le legyen játszva, kérlek üzenj egy idõpontot, amikor fent leszel a cahten és ha akarod lejátszhatjuk, rendben?//

//Mindenki//

Álmos reggel köszönt rátok. Amalchor idõközben már elküldte az embereit fáért. Ugyanis a dwoonok, hacsak tehetik hamvasztják a holottaikat, mert hitük szerint a lelkük így könnyebben talál utat „Ranil Tüzéhez”. A hagyományos dwoon temetési szertartásokon az elhunytat Szent Tûzzel hamvasztják. Azonban most nagyon sok a hõsi halott és kevés a szertartást levezénylõ egyházi személy.
Az elhunytakat egy tömegsírba rakják, amiket farönkökkel béleltek ki. A katonák között bizonyára akadhat kõfaragómester, mert a sírgödör fölött –amit a szurdok tövébe ástak- a következõ sírfeliratot vésték ügyes kezek a szurdok falába:

„Megtettem mindent amit megtehettem.
Kinek tartoztam mindent megfizettem
Elengedtem mindenki tartozását.
Felejtsd el arcom romló földi mását.
Itt nyugszik egy marék
Napsugár törmelék.
Míg visszatalál a Napba.
Életnek a halál
Csak magva.”

/A 3500 hõsi halott emlékére kik életüket adták a Ranil országáért Kapuvár ostromában
Béke poraikra.
Dwyll Unió- Marakesh, P. sz. 3610/

A teljes megmaradt védõsereg fõhajtással áll a tömegsír felett. Néma a hajnal, csak a lobogók verdesése hallatszik a zászlórúdon.
Vivien tartja a búcsúztatót, hangja tisztán és szépen szól, teljes papi díszben, napsárga ruhában, kezében aranybottal várja a hajnalt. A homlokán lévõ aranynapon megcsillan az igazi fénye, és a hmlokdísz fényleni kezd.:

- Van egy mondás nálunk: „Csak akkor beszélj a hitedrõl, ha kérdeznek, de élj úgy, hogy kérdezzenek.” Ezek a bajtársaink így éltek. Az utolsó lehelletükig. Már nem beszélhetnek a hitükrõl, ezért nekünk kell megtennük helyettük, mert a világ kérdezni fogja: „Kik voltak azok az emberek, akik felálltak a falra és nem engedték lángba borulni Északot?” Elõször is hû hazafiak voltak. Nemcsak a Dwyll Únió, hanem az Északi Szövetség legerõsebb tornya azoknak a katonáknak a bátor elszántsága, akik elestek itt. Ha valaki majd megkérdezi tõletek, hogy hõsök vagytok-e mondjátok: Nem…., de azokkal szolgáltatok. Minden ember, minden lélek ki ma visszaadta lelkét az Úrnak, hõs lett, és mindenki aki ugyanígy hajlandó meghozni ezt az áldozatot, Ranil bajnoka. Áldom az istent, hogy olyan embereket teremtett a világra, akiknek szíve elég tiszta, és lelkük elég szilárd, hogy elbírják ezt a feladatot. Búcsúzzunk az elesettektõl testvéreim, búcsúzzunk és imádkozzunk.

A Napleány egyenesen a Napba bámul nyitott szemmel (õket ez nem vakítja meg) és egy közismert imát mond Ranilhoz a halottakért. //Akinek van dwoon kultúraismerete Af.-en ,az ismeri a szöveget és mondhatja a gyászolókkal együtt.//

A szertartás következõ lépéseként mindenkinek égõ fáklyát kell a tömegsírba dobnia, és úgy mondania istenhozzádot.
Legvégül Vivien dobja a maga fáklyáját a sírba, és a Nap felé emeli a botját. Vakító fénysugár csap le az égbõl a tömegsírba, Szent Tûzbe borítva az elesetteket. El kell fordítani a fejeteket, mert nem bírjátok ezt a ragyogást. A testek füst és korom nélkül hamvadnak el. Csak nagyon finom szürke hamu marad utánuk.
A katonák behantolják a tömegsírt.
Vivien megáldja az egybegyûlteket és elbocsátja õket. A szertartás véget ért.
Amalchor lép a katonák elé:
- Fiaim! A mai reggeli halotti tor is lesz egyben. A közkatonák menjenek a barakkokba és reggelizzenek bõségesen. Mindenki akinek tiszti, vagy tiszthelyettesi rangja van az maradjon itt, mert eligazítást tartok.

Amalchor mindenkivel ismereteti a feladatait.

//Seba, Hatarasima//

Amalchor ismereti Sebával és Hatarasimával a gottenborgi helyzetet.

- …azonban Ral da Rangának szüksége van a Gárdára; de nekem meg magára. Az Únió nem maradhat arany nélkül, a várost meg kell tisztítani. Megkértem Faren atyát segédkezzen nekünk ebben, hiszen õ inkvizítor és vannak már tapasztalatai a különbözõ rontásokkal, átkokkal kapcsolatban, ezenkívûl harcolt már nem evilági förmedvényekkel.
Megköszönöm a nemes Dorcha segítségét: azaz az ön szolgálatait, tisztelt Hatarasima úr. Az ostromnál ön már bizonyított. Biztos vagyok benne, hogy önök, és a 31.-esek hatékony segítség lesz Vivien nõvérnek a város megtisztításában.
A 31.-esek szakaszparancsnoságát, ezennel visszadom Seba kapitány. A feladata: elmegy Gottenborgba és megtisztítják a várost és a környékét, valamint a báyászkolóniákat az élõhalottaktól. Klasszikus tisztogatóakció és terepbiztosítás, nem hiszem, hogy ez gondot fog okozni önnek. Taktikai kérdésekben ön a parancsnok, de úgy vélem szükségünk lesz Ranil áldására Gottenborg felmentéséhez, ezért amennyiben olyan helyzetbe kerül, amit csak papi mágia segítségével számolhat fel, ezt bízza Farenre és Vivienre és maximálisan támogassa õket minden katonai tudásával, bármekkora ökörségnek is tûnik majd,amit öntõl kérnek. Ha elvégezte a feladatát, már nem jön vissza az állomáshelyére, mert új állomáshelyet kaptak. –lobogtatja meg Amalchor az orrod elõtt a Tanácstól kapott írásbeli parancsot, amit felolvas neked-…a mai nappal minden a Dywll Únió szolgálatában álló Szabadcsapat, mind a 150 szakasz haladéktalanul összevonandó Kersh városa alatt, két héten belül.-..Természetesen záradékkal és részletes jelentéssel látom el a napi parancsát, amit majd Kersh-nél át kell adjon az ügyeletes tisztnek. Így önt nem érheti retorzió, mert most itt szükséghelyzet van, ezért saját hatáskörömön belül, döntök úgy, hogy elõtte megoldják a gottenborgi incidenst. Megértett mindent kapitány?...-majd személyesbe vált az egykori kiképzõd hangja…akkor Ranil áldja Seba! Remélem ha ennek vége, még összefutunk majd egyszer valahol,…valamikor. valamikor…(Amalchor nem megy sehova, mert õ a keleti határ véderõinek és Kapuvárnak a parancsnoka.)

Amalchor ezredes tiszteleg.

-Leléphet.


//Tp-osztás:

- az esti buli: 300 Tp
- a búcsúzató szertartáson való részvétel 150 Tp +100, ha van Af dwoon kultúraismeret//

[Schinter]

Aries den Morgan


Kissé lehangolja a csodás reggelt Krisztin reakciója a közeledésre,de azért elereszt egy mosolyt és segit a lánynak összeszedni a dolgait majd maga is felöltõzik.Nem fél vele együtt kimenni a raktárból ugyanis nekik nincs mit titkolni

-Hogy én?Semmi rosszat Mindenki csodálatosan éreztem a tegnap esti partyt nem?hm...valóban elfelejtettelek tájékoztatni,hogy csak csinyán igyál abból a borból,de most már mind1 Majd elmulik a hatása

Frissen és üdén álldogál a hamvasztásnál,mert õ nem ivott túl sokat abból a gugolós borból,de azért még aludna kicsit,igy õ a fejfájás heylett az ásitozás ellen küszköd.A hamvasztás után elidnulna végre vmit enni,de 2 lépés után megáll és elgondolkodik...Végül úgy dönt,hogy a barakba megy enni valóután nézni,hisz õ sem tiszt sem tiszthelyettes csak egy tisztiszolga vagy mi...Ki tudja milyen rang ez.Amugy sincs kedve foglalkozni túl sok dologgal most inkább keres némi kaját a fárasztó éjszaka után Útközben megfogja Krsiztin kezét.

-gondolom most nincs kedved enni Csomagolok neked az útra mit szólsz hozzá?Igyál csak egy kis teát vagy vmit,amit adnak

//[ 2007.05.18, 22:46 ] - Schinter gurított 5d10 -t, az eredmény 33. Indok : tp. //

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

Seba nem nyavajog. Ha nincs idõ hát nincs. Majd máskor lesz. Végignéz a szénán és mosolyog. Majd elõregondol, hogy búcsúztatóra készülnek és elkezdte áthangolni magát arra.
-Engem nem zavarna ha egyszerre lépnénk ki innen. Téged igen?-sandított a felcserre.
-Borotválkozz odakinn, fénynél és víznél. Érdekes lesz téged szakáll nélkül látni...-Megszokta, hogy Zamorak arca szõrös szokott lenni, most meg sima lesz...Egy próbát megér. Tompán fájdogált csak a feje, de nem annyira a bortól, hanem a késõi lefekvéstõl.
Seba elhagyva a szénaraktáérat nem jön zavarba, ha sokatmondó, találgató pillantásokat kap el, bár inkább a másnapos, lehányt ingû katonaképre készül. keres egy itatót, vagy kutat, ahonnan hideg vizet húzhat, amiben arcot mos. Fésülködés ujjal történik. Fancsali képpel nyugtázza, nem javíttatta meg az abbit sodronyingét és veheti fel úgy ahogy van. Buzogányát kitisztítja, pajzsát meg le, aztán õ szertartásra kész. Megpróbálja tisztiszolgáját elõkeríteni, hogy a halott szabadcsapat beliek névsorát kézhez kaphassa. Mindeme tötyörészéssel végzett, irány a temetés. Magába száll, most van rá ideje. Tudja, hogy õ is felel azért a sok halottért, akit most búcsúztatnak. Itt a csendes gyász ideje. Nem szívtelen, nem számok neki az emberei, még a gárda sem. Mikor meglátja, ki vezeto majd a szertartást, meglepõdik.
<Hogy kerül ide Vivien?!>
De túllép rajta, hallgatja a szavait, s elnéz valahova az ég felé, túl a katonák fején. A mormogott szöveget csak néhol azért réti, mert beszéli a dwoon nyelvet, de legtöbbször csak úgy tesz mintha, nem ismeri annyira hogy fejbõl mondja.
Nem keresi minden áron a találkozót a napleánnyal. Elébb enni vágyik és tájékozódni a további parancsok felõl. Csendes, de nem zuhan magába. Csupán komoly.
Amalchort hallgatva bólint, s közli:
-Értettem, ezredes úr!
S világos, Viviennel lesz még alkalma beszélnie, hisz hozzájuk mennek! De milyen cudar helyzetben...Nem vidám tõle...A halottak s az ahhoz hasonló teremtmények utálatosak és jobb szeret hús-vér lényekkel megütközni, mint megrontott tetemekkel és megrontott élõkkel.
-Mielõtt lelépnék elmulasztottam jelentést tenni még egy fontos momentumról: az igaz, hogy a tiadlani követ úr, azaz Hatarasima végzett a toroniak hadurával, Degrellel, de én meg végeztem Boreas udvari varázslóval. Áruló volt, összejátszott a toroniakkal. Okom van feltételezni, hogy a toroni sereg hirtelen feltûnésében az õ keze is benne lehetett, s továbbá megkísérelt rajtam erõszakot tenni. Élvezet volt megölnöm õt, uram.
Aztán visszavette szemének kegyetlen csillogását:
-Tájékoztassa kérem errõl Ral da Rangát. Ahol egy patkány van, ott több is lehet...
Majd ha nincs rá szükség, bíztató mosollyal búsúzik feljebbvaljától. Õ is szeretne még Amalchorral találkozni. Megy s tájékoztatja a gárdát a kapott parancsról s hogy õ már nem lesz a parancsnokuk. A legidõsebb szakaszvezetõt akarja kinevezni helyettesévé.
-Uraim! Pihenj! A Dwyll Unió nagyura elszólítja önöket a Sárkánygerincre! Én Amalchor de gelal ezredes úrtól egyéb parancsot kaptam, szakaszommal Gottenborg megtisztítása az elsõdleges célom. Így önök közül nevezek ki parancsnokot a Vihargárda élére.

[Garcia da'Ramol]

(Hatarasima)


Kitával a beszélgetést könnyedebb témára tereli, majd a vigalom vége elõtt a szálására kíséri. Ezután õ is aludni tér. A reggeli szertartáson illõ öltözetben megjeleni, lerója kegyeletét a halottak elõtt.

Amalchor ezredes mondandóját végighallgatja, majd biztosítja támogatásáról. Elõészíteni a cuccát az indulásra, feltölti készleteit. Kitának is ezt javasolja, és emiben tud szívesen segít is a lánynak.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Kapuvár, Marakesh-szurdok
Idõpont: Adron második hava, nyár, hajnal
Résztvevõk: Mindenki
____________________________________________________________


//Seba//

A legidõsebb szakaszparancsnokot Jarvis Dorset –nek hívták. Eléd lép és fegyelmezetten végighallgat. A Gárda már felsorakozott az udvaron. Az deiglenes kinevezést egy biccentéssel veszi tudomásul.

-Értettem.

Majd felteszi a saját nyakába a parancsnoki „nyakperecedet”, megszabadulsz hát végre ettõl a kényelmetlen testékszertõl. Jarvis úcsúzóul tiszteleg.

- Az összes szakaszparancsnoknak: négyesoszlobs fejlõdj!....Balraa át!....Indulj!

Az összes gárdista, egyik a másik után tiszteleg, ahogy elhaladnak elõtted, és kimasíroznak elõtted a vár kapuján a Dwyll Únió berlseje felé.

- Ranil óvja kapitány.
- Sok szerencsét.
- Erényt s Erõt.

Mondják neked itt is ott is.

A Vihargárda az elsõ katonai egység amely elhagyja Kapuvárat és megkezdi a hosszú menetelését a Sárkánygerinc erõdrendszere felé.

//Mindenki//

A Dorcha serege a búcsúztató után elhagyja Kapuvárat és közvetlen a Vihargárda után elindulnak õk is, hisz egy az utuk. Viszik a 4000 toroni hadifoglyot rabszíjon Ral da Rangának.
Kiürül az udvar és a vár. Kapuvár újra egy csendes kelet dwyll únió-beli határmenti végvárrá változik.

//Seba//

A 31. esek egyik része -akik már ettek- éppen a kovácsmûhelyben vannak és a felszerelésüket javíttatják.

Millst és Zakot is a kovácsmûhelyben látod, többek között. Mills a saját lándzsája nyelét fogja, a hegyét meg Zamorak nyomja a köszörûköre.
A kovácsnál legalább még öt Amalchor-vértes és öt-hat íjászod ácsorog a leadott felszerelésekért.
- Hol van már a láncingem?
- A nyílhegyek! Meglettek a nyílhegyeim?
- Ez a tõr életlen!
-Jól van már ne ríjatok, nincsen száz kezem! Tán szoptatási idõ van vagy mi?

Zak felszisszen:

- Csezd meg Mills ne forgasd már a nyelét, ha az éle a kezemben van! Szétvégod a kezem te hülye!
- Ja, bocs Zak!
Az aszisz még morog valamit, de folytatja a köszörülést.

- Hé! –mordul fel a kovács- ha tönkreteszitek a dörzskövet én szétrúgom a seggetek!!!
- Jól van már mester, tíz perc múlva induluk, és maga most nem ér rá! Tompa lándzsával menjek a csatába?- háborog Mills
- Kontárok. –morogja a kovács, de eltûri a két férfi ügyködését.


//Hatarasima//


Kitát egy kis bõrszütyõ bepakolása közben találod. Egy üres hordóra rajkja és abban pakolgat. Szárított élelem, víz, sebkenõcsös tégely, gyolcsok.

A sergeg már elvonult.

- Óh, jó reggelt Hatarasima.- mosolyog.

Mélykék tunikát visel, és nyári bocskort. A fegyverövében dobócsillagokat, láncos-botot látsz. Ezen kívúl egy hosszú, embermagas lakkozott bambuszbotot is a kezébe vesz. A botot fémlapokkal és vaslássla erõsítették.

- Én készen állok. Mi lesz az uticélunk? …ja míg el nem felejtem. A Dorcha az istállóban hagyott önnek két lovat.

//Aires//

Krisztinnel a barakkba mentek reggelizni. Az ennivaló bõséges és ízletes. Szalonnás tojásrántotta van, túró, sajt, és füstölt sonka, friss gyümölcs.

Falatozni kezdtek a többi 31.-esssel.

- Tudja valamelyikõtök hová megyünk?
- Aires, tényleg te tisztiszolga lettél vagy mi….mit tudsz a napi parancsról? A kapitány nagyon egy tûzokádó? Kikezdtél már vele?-röhögnek.

Krsiztin az asztal alatt jól bokánrúg.

//Seba//

A többi 31.-est a Barrakban találod, ahol kétpofára tömik a fejüket tojásrántottával.
Láthatóan keresik az embereid egymás társaságát, mert egy asztalnál ülnek.

- Elöljáró.- mondja az egyik gianangi. A társaság abbahgyja az evést és feláll az asztal mellett.

[Schinter]

Aries den Morgan


Jóizûen étkezik és sokat,na persze csak ha téynelg finom az étel

-Hát mondtak vmi ilyesmit az ezredes Napi parancs?hova siettek Még csak el sem kezdõdött a nap Elõbb utóbb ugyis megtudjuk Kikezdeni a kapitánnyal?Áááá még nem volt alkalmunk együtt aludni

-Auuuu...

Krisztin felé fordul és halkabban kérdezi meg tõle.

-Ezt miért kaptam?

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

Büszkén nézi a gárda tagjait. Sokat jelentett neki, hogy ilyen veteránokkal harcolhatott együtt akik még el is fogadták õt parancsnokuknak.
-Ranil legyen önökkel!-mondta õszintén.

Ellátogat a kováshoz, leteszi a sodronyingjét.
-Zamorak, kérlek, ha már itt vagy: ha sorra kerülnél a kovácsnál, nem a magatok ügyködésénél, tedd kérlek a holmidhoz az abbitom. Pár szem ápolûsra szorul. Eligazítást kell tartanom. Ti most elmaradhattok, mert a kapitány holmiját javíttatjátok De elég ha tudjátok: Gottenborgba megyünk, nem Sárkánygerincre!
Ezután vigyorog egyet s irány a szakasza.
-Jó étvágyat mindenkinek! Folytassák csak!-adja meg a pihenõt így a katonáinak.
-Aries den Morgan! Kérem a listát az elhunytakról! Ami a többieket illeti: útirányunk Gottenborg. Az Aranyváros. Feladatunk a város megtisztítása, lakóinak felszabadítása. De nem a toroniak alól közvetlenül. Hanem közvetve. Aki babonás, kezdhet el nyúllábat magához venni. A várost fertõzés és ... <Hogy is mondta Amalchor?> ... megrontott emberek tartják veszteg alatt. A helyi lakosokat érte rontás és fordultak a nem megrontottakkal szemben. A város ura is a rontás alá került. Szóval röviden: vér, járvány, hullák, félig hullák, és valaki aki a háttérbõl irányít. Rátermettnek érzik magukat rá? Már hogy az istenbe ne!-csapta össze kezeit Seba.
-Nehogy kiköpje most valaki az ételt. A 31-esnek híre van. Jó híre. Nem rókáz. Tökös marad. És ha esetleg valaki még nem tudná, Aries den Morgan a tisztiszolgám lett. Akinek baja van, hozzá forduljon, s õ majd szól nekem. Legyen az a gond a lukas bakancs, a ránc a takarón, vagy egy leszakadt fél láb. Nyugodtan ugráltathatják, azért van.
Sebának igen magabiztos kedve van.
-S ha ilyen szép nap virradt ránk egy ilyen remek feladattal, talán elmesélem, hogyan szedtem szét Boreast a toroni táborban...Tegnap senki nem voltak józanok, így nem adtak alkalmat elmesélni.

[Schinter]

Aries den Morgan

Épp a kenyeret tömi magába egy falatnyi rántotta után mikor Bessy csapi kapi felszólitja és kéri tõle a listát.A kapitány felé fordul és lenyeli a szájában levõ ételt

-psst,Seba kapitány tegnap a mualtság elõtt már odaadtam

súgja a kapitány felé.

[Navaratna]

(Bethsebath nan Sifro)

-Igen? Sebaj. Az a fránya bor-von vállat.

[Schinter]

Aries den Morgan


Egy mosoly keretébe visszatér a rántottához meg a kenyérhez,na meg nem utso sorban Krisztinhez


<bor mi?Kiváncsi vagyok mire és mennyire emléxik a tegnap estire >

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

A kapitánynõ egész frissnek és üdének tûnik, semmi másnaposság-ránc a szeme alatt vagy az arcán. Nem így a katonák, így Seba csak somolyog.

[Schinter]

Aries den Morgan


Nézegeti a körülötte levõeket aztán rájön,hogy a Bessy nem is másnapos....

<Ejjj:'( nem ivott eleget tegnap Direkt adtam is Zaknak abból a jó borból.Na mind1 majd legközelebb >

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Kapuvár, Marakesh-szurdok
Idõpont: Adron második hava, nyár, reggel
Résztvevõk: Mindenki
____________________________________________________________


//Seba, Aires//

A bõséges és ízletes reggeli közben Seba kapitány megtartja az élménybeszámolóját az ellenséges toroni táborban végzett akciójáról, megállnak a szájakban a kanalak mikor a nõ beszél.

- És tényleg teljesen pucérak voltak mindannyian? …én miért nem tudtam a kapitánnyal egy fogságba esni? –sóhajtoznak az erigowi íjászok.

- Ez a Boreas egy féreg!- csapkodja az asztalt a szakasz egyetlen tarini törpéje. (Õ sem tûnik túl másnaposnak.)

Hanem mikor Seba részletesen elmesélte véres bosszúja kiteljesedését többen inkább nem fejezték be a reggelijüket.

- Jól tette kapitány. De én nem csináltam volna olyan gyorsan. –mondja egy gianangi alabárdos, aki egyébként civlben hentes-mészárosként dolgozik és saját vállalkozása, mészárszéke van otthon. Õ elkezdi ecsetelni, hogy hogyan kell egy testet filézni.

Erre már a törpe is felhorkan:

- Jó lesz már basszus, én még meg akartam enni azt a sonkát…-morog rá. – Jól van b*** ki, majd mikor állati éhes leszel, elmesélem neked, hogy táplálkoznak Tarin hegyei alatt a húsrhasztó dögférgek…

A szakasz gnómja aki szintén földmélyi fajhoz tartozik, és ismeri a törpe által emlegetett lényeket elhúzza a száját:

- Jó lesz már törp uram, mert beparittyázom azt a sonkát a szájába!

A reggeli további része meddõ vitába fullad arról, hogy a gnóm parittyás hogyan is tudná ezt a mûveletet kivitelezni Tarin legtökösebb törpéjével. Mivel a hús is szóbakerült, a gianangi alabárdos kötelességének érzi bekapcsolódni a témába, hogy az a sonka nem is férne a törp szájába, és különben is méghogy a sonka nem, de nincs olyan ember se akinek akárcsak az ökle is beférne a szájába. Erre a reggelizõ asztalnál ûlõ katonák 80%-a fajra való tekintet nélkül elkezdi próbálgatni, hogy vajon a gianaginak igaza van-e, azazhogy bele fér-e az öklünk a szánkba. Akár egy csapat ovodás az étkezõasztalnál, tízórai idején.
Mindenki kénytelen megállapítani, hogy biz az ember az öklét nem bírja a szájába gyömöszölni. Csak egy katonának sikerül ez a mûvelet: a gnómnak. A gnóm diadalittas szemmel hetykén ugrándozik az asztalon, a kezével a szájában, hogy lássatok csudát!!!...mintha várná hogy a parancsnoka mikor adja át neki a „Legnagyobb Baromnak”-dicsõségérmet. Utána a reggeli azért szakad meg, mert bár a gnõm feldugta magának az öklét, de nem bírja kihúzni! Úgy kábé a kantin egésze szórakozik a 31.-es Szabadcsapat által szolgáltatott reggeli kabarén. Eloszlatva a búcsúztató és az elmúlt napok komorságát. Igazi évek múlva is mesélendõ humoros katonasztori bontakozik ki a gnóm körül, akinek legalább öten próbálnak segíteni, hogy ne fulladjon meg a saját öklétõl. Végül a törpe egy erõs rántással kirántja a kis fickó öklét a szájából.

Krisztin a szemébõl törölgeti a könnyet annyira röhögött a 31.-esek kreténségén. És nincs vele egyedül.
Zak is megjelent a végére, aki egy almát majszolgat.

- Na megtanítottad Millst fegyvert élezni?
- Üm-üm.- rázza a fejét az aszisz, miközben rágcsál. – …áh…egy szabólegénytõl?...de üzleteltem vele, hogy majd megtanítom, de megvarja az ünnepi kimenõmet, cserébe.

- Kimenõ? Mikor lesz nekünk arra alkalmunk?!- sóhajt egyikük

- De ahhoz képest jól forgatja a lándzsát…-mondja egy másik.

- Mondjuk úgy ha a bõrödre megy a játék, olyankor mindenki gyorsan tanul…-dünnyögte Zak,- de legalább bebizonyította, hogy haszálható harcos.

//Hatarasima//

Kitával együtt ti is a Barakkba mentek és még tanúi vagytok a gnóm megmenekülésének:

Kita elmosolyodik és odasúgja neked:

- Ezek nagyon kis lükék. Õk lesznek az uttársaink Hatarasima? Õszintén szólva azon is
csodálkozom, hogy ennyi ésszel eddig életben maradtak.

Victor és Vivien is megjelenik:

//Seba//
Vivien melegen és kedvesen üdvözöl, mint rég nem látott barátot.

-Seba!- mondja és a válladra teszi a kezed. – Ranil kegye hatalmas! Imádkoztam érted, hogy túléld a toroni fogságot! Ha te leszel a segítségemre, akkor apám hamarosan talpra állhat! –mondja, öszintén örülve a társaságodnak.

Victor is biccent feléd:

- Jó reggelt Seba. Jól eltünt az ütközet utolsó órájában! Csoda hogy él!
<Talán nem fordítva volt ez?!>

Vivien is útrakész, egyszerû, kék utazóruhát visel.

- Indulnunk kellene Seba.


Kiadod a parancsot az indulásra. (Amalchor csak Sebának, Viviennek, és Victornak biztosít lovakat, meg Airesnek, mert õ Seba szárnysegédje is. Krisztin is mert õ felderítõ-lovasíjász) Hatarasima és Kita pedig tiadlani szinekbe öltöztetett utazólovakat kapott a Dorchától.)

//Mindenki//
Kitárulnak elõttetek a kapuk és a szakasz elhagyja Kapuvárat. A falakon és a kapuban posztolók még intenek egyet búcsúzóul, de tudjátok, nem valószínû, hogy úgy alakul a sorsotok hogy mégegyszer elvet titeket erre a helyre. Kevés, de mozgalmas idõt töltöttetek itt, amire egész életetekben emlékezni fogtok.
Kiértek a kanyonból és a szakasz megkezdi a hosszú gyalogutat egy poros országúton.

//Életerõ: Míg el nem felejtem: akinek volt Fp sérülése: 2k10 Fpt kap, az éjaszakai alvás után. Ép-t nem. Mivel senki sem jelzett, hogy menne az Ispotályba gyógyulni, gondolom fullon vagytok.//

//Seba//
Neked ismerõs a táj és a vidék, te már megtetted ezt egyszer, csak lovon. Úgy számolod csak holnap hajnalra éritek el a Lorn folyót és azt a bizonyos útjelzõtáblát.

//Mindenki//

A mai nap eseményei az esti táborverésig:

Úgy 10 óra felé hirtelen óriási jégesõ támad, csak úgy záporoznak a fejetekre a diónyi jégdarabok! //Mindenki dob állóképességpróbát. Akinek nincs meg, az megfázik és az összes harcértéke csökken öttel, a holnapi napig.//

- Hát ez pazar! – morognak a katonák és felhejtják a viaszosvászon csukjáikat.

De az esõ, amilyen gyorsan, jött olyan hamar eláll és ismét Raníl orcája virít az égen.

-Aires! Hogy is van a szakaszindulónk? Ott voltam ám az Ispotályban, mikor Amalchor megbízott vele! Megcsináltad már? –kérdik

Krisztin éppen a kis gnómmal beszélget valamin, a lány az íját mutogatja és kötõféken vezeti közben a lovat. esztelenül beszélget, egyenlõre nem kapott parancsot, hogy menjen elõre felderíteni.

//Seba//

Zak jókedvûen gyalogol és fütyörészik mögötted. Néha kiszalad az út mentére és gazokat szakít. Egész szép csokor vadvirágot szedegetett már össze. Te jó ég…szívbõl reméled nem óhajtja a szakasz elõtt neked adni…Zak rádnéz, felnevet, és végül elhajítja az egészet. Úgy látszik ma kicsit mindenki meg van hibbanva.

//Hatarasima//

Kita melletted lovagol, és beszédbe elegyedik veled:

- És milyen az élet a Császárvárosban Hatarasima? Voltam ott egszer kétszer az éves országos bajnokságokon. Te szoktál indulni efféle megmérettetéseken?