Sub rosa

[Hakea Ello]

(Tia)

Castor fellépése cseppet sem lepte meg. Számított vele, hogy így reagál majd. Hogy foggal-körömmel védelmezi leendõ feleségét.

-A Vasszûzön történtek ugyanúgy lehettek volna a színjáték részei, ezért nem hoztam fel védelmére. Míg leginkább nyilvánvalónak ez tûnik számodra, számomra sokkal apróbb, személyesebb dolgok bizonyították, hogy valóban számít neki a létünk és nem csak ostoba bábnak tekint minket. Nem felejtek. És ha azt kérdezed, miért nem Trixiannával beszéltem, akkor kérlek...*halkabban* csak nézz rá.

Amikor szerelmére kerül sor, erõt kell vennie magán, hogy uralkodni tudjon érzelmein. Mintha nehezebbé vált volna hirtelen a levegõ.

-Nagyon fáj amit most mondtál Castor. Akkor is, ha tudom, nem gondoltad, nem gondolhattad komolyan, nagyon fáj. Talán nem ad elég erõt a szerelmed, hogy megzabolázd magad, és ne gázolj át máson érte? Vagy inkább miatta? Bocsáss meg...Fázom.

Érzékeny ponton érintette, beszédének végén hangja már elhalt. Jogtalannak érezte a csapást, és fájt, hogy egy olyan embertõl hallott ilyet, akit kedvel. Úgy tûnt, Messala kifaggatása halasztódik: lehunyt szemekkel állt, feje enyhén megdöntve; arcára árny borult.

[Jomadar]

(Somuris)

- Valóban nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy a börtönbeli szökésünket virágok gyûjtögetése céljából rendezték meg.
- Én most már hihetetlen kívácsi vagyok ezekre a tanításokra. Hajlandó vagyok ígéretemet adni, hogy eredeti formájában nem hozom nyilvánosságra, de látnom kell.
- Furcsa nemzet a tietek. Ha egy tan írásba foglaltatik, az vagy eretnekség lesz vagy törvény. Nem vethetik el, mint egyszerû ostobaság - pedig hány meg hány balgaságot láttam már papíron, és biz a legtöbbjént a szántóvetõ is legyintve nevet csupán.
- Ebben az országban viszont a tanítás veszélyesebb a pestisnél, nemcsak polgárok, de az államalakulat rothadását is okozhatja.
- Szóval örömest rovom tovább veletek az utat, de kérve kérlek benneteket, mielõtt eldöntitek, hogy a tekercsek szent tanokkként éljenek tovább, vagy hamuként tûnjenek el, engedjétek, hogy átolvassam õket. Nyilván a véleményemet sem fogom tudni elhallgatni - erre önkéntelen Trixire pillant, hogy azért van rá mód - de egy kóbor komédiás véleménye úgyis könnyen lepattan az akarat szilárd pajzsáról.

- Hogy kihasználtak? Nem használjuk-e ki a jó szelet, hogy dagassza vitorlánk? A fák gyümölcsét, hogy étvágyunk csillapítsa? A lány vágyait, hogy sajátunk tápja legyen? Bizony megtették õk is, és ha mint társakat, beavatnak a részletekbe, az azt jelzi, hogy több vagyunk, mint szemellenzõs igáslovak. Tehát kérlek drága hölgy, mondd tovább és bírd bizalmamat.

- Castor! Tudom csupán pajzsot akarsz szerelmed elé tartani, de egy rózsa tövise ejtette sebért nem kell felégetni a kertet. - néz a megbántott Tiára.
- Trixi pedig ugyanúgy fogja hajtani a szekerünket mint mi, csak kell neki egy kis idõ, míg megemészti a változásokat.

[Alauron]

(Hanas)

A nomád a végén szólal meg. No nem azért, mintha õ lenne a legmegfontoltabb, csak inkább azért, mert neki van a legkevesebb köze a történtekhez, és a keresett tekercs, vagy micsoda sorsához.
<Holmi szekták, meg Domvik ide vagy oda, az én isteteimhez semmi köze ezeknek a dolgoknak, szóval nem ártom bele magam...vagyis köpök rá mit akarnak.>
-Egyetértek Somurissal, s hálás vagyok mert segítetek nekem ebben az idegen országban. Nem akarok mást csak annyit, hogy végül találkozhassak azzal a gyilkossal, aki a barátaim vérét ontotta, s...utána pedig emhagyom ezt a földet örökre. Nem számít nekem, mit tesztek a tekerccsel, de veletek tartok, remélhetem célunk azonos irányban van.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-a hágó felé
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délben
Résztvevõk: Mindenki
_________________________________________

-Köszönöm önöknek, nektek. Ha lesz rá lehetsõgém nézzen bele bátran abba az irományba-mondja a dalnoknak. Aztán sürgõsen meg kell fordulnia, fejét Castor vállához fúrja és megrázkodik a válla. A feszültség további része sírás formájában mosódik ki a nõbõl. Trixianna ökle hol összeszorult, hol kioldott, s dacosan nézte a romot.
-Megyünk, megyük, ne türelmetlenkedj...A kapu túloldalán pedig folytathatjuk a beszélgetést, jó?-néz kisírt szemekkel a donna Tiarrenre.
Így ha senkinek nem volt kifogása -Vincent fészkelõdött lován, de aztán egy mukkot sem szólt- megközelítették a romot. Ami végül is nem rom volt, csak egy affelé tartó elhanyagolt erõd. Egyetlen bejárata egy vastag vasalt kapu volt, amin egy szekér kényelmesen bemehetett volna, ha egyáltalán egy szekér be tudott volna jutni a völgybe.
A donna magáéra válallta, hogy az ökölnyi nagy kopogtatóval jelzi ittlétüket. Kettõt tudott vele koppantani, aztán a tárgy a kezében maradt. Megette a rozsda... Néma csend. A nap elé vékony felhõréteg úszott. Mögötte szürkébb tömeg következett, havazást ígérve. Majd a várakozk feje felett egy kis retesz (kémlelõ) csúszott el s fakókék szempár lesett ki. Shadiul kezdett bele:
-Mi van már megint? Öt évet nem lehet itt békésen eltölteni, folyton jönnek mennek itt a népek?!
A donna csuklani kezdett, zavartan nézett Castorra. Közös nyelven kezdett a donna beszélni:
-Azért jöttünk...hogy...
-Hogy elhagyjam a fotelom! Hánytatni akarjátok magatokat? Ah, bolond népség! Nõkkel nem tárgyalok...!-aztán megállapodott tekintete a csapat férfi résztvevõin. A közös nyelv nem volt megerõltetõ a férfinak. A lovagot látva homlokráncolás, a nomádén elgondolkozás, Castornál hunyorgás, a dalnoknál pedig kacsointás lett a vége:
-Mért is jöttetek?
-Hukk...khm...-nyelt nagyott a donna- Használni szeretnénk a...
-Rosszul kezdtél hozzá. Szóval mért jöttél?
-Sült húst enni...-mondta halkan a donna.
-Mivel?
-Tárkonnyal.
-Így már mindjárt más-lett elégedett az oda nem illõ szavakat hallva az ajtó túlvégén lévõ vékony hangú, világos szemû férfi.
-Nos, ugye tudod hogy csak akkor jöhettek be, ha a fizetségben most megegyezünk? És késõbb nincs apelláta, alkudás.
-Igen, tudom...Viszont azt hallottam, pénzt nem fogadsz el...
-Jól hallottad. de kisegítelek, megmondom mi kell nekem. Õ. Az a szentarcú. Egy órára.
A donna csuklása abbamaradt.
-Hehe, nem ARRA. Ahhoz túl szép és még biztos szûz. Míg vázlatot veszek róla, addig egy óra.
-...minek is?-kérdezte nagyon de nagyon óvatosan a donna.
-Hogy késõbb szobrot formázhassak róla! Eh, persze aktot. Szóval pucéran kell nekem a szentarcú. Ha nem, akkor jöhet az a vágottképû félszemû helyette, de az 2 órára, mert attól MÁST is kérnék...-s heherészésbe fulladt a férfi beszélde.
-Ugye ön most csak a bolondját járatja velünk?-vonta össze szemöldökét a lovag.
-Nem, bádogember, ez a fizetség. Vagy modellt áll nekem ruhátlan a szentarcú, vagy akkor a félszemû, de tõle egyebet is fogok kérni, mert csúnya és az nem ad elég élvezetet.

[Castor de Vinter]

Mivel a társalgás vége közös nyelven folyt, Castor értette. (ugye?)
Be is pöccent rá azon nyomban.

- Meg egy nagy lóf*** a te seggedbe!- méltatlnakodik magából kikelve és az illemrõl megfeledkezve a dwoon.

- Te ne akarjál enem öreg, mert ha én elkapom a farkadat, leszkítom és letömöm a torkodon, míg bele nem lilul a fejed! Húzzon téged az istened a f***ra buzi köcsög!

Oké, Somuris eldölt a kérdés, a fickó tõled akarja a legkevesebbet, egy órát modellt állhatsz neki, abba nem halsz bele!

Mérget vehetsz rá, hogy ha nem vállalod, és ez a kis farok engem akar, az elsõ tettem lesz kiverni belõle a szart!!! Úgyhogy csak makacskodjál de ha én oda bemegyek, én kinyírom ezt a tagot, úgy éljek!!!

Messala, ugye nem baj, ha szétütöm a száját? Nem nagyon, csak egy kicsit..hülye homokos...ezeket miért deportálják buzitelepekre?....Pffujj...-köp egy nagyot a kapu felé a dwoon.

[Hakea Ello]

(Tia)

Messala kérdésére elnézõen, nyugtatóan szól hozzá.

-Természetesen, semmi gond.

Az erõdhöz vezetõ rövid út során Messalához közel húzódik, ám nem azért hogy nyomást gyakoroljon rá, hanem hogy érezze bizalmát. Mikor odaérnek, figyelmesen elkezdi vizsgálni a falakat és a kaput magát. Mágikus kisugárzást próbál észlelni. A különös szóváltást meghallva egy pillanatra odafordítja tekintetét, ám úgy dönt, kimarad a perpatvarból. Inkább alternatív megoldást keres arra az esetre, ha nem sikerülne dûlõre jutni a különös alakkal - Castor reakciója pedig nagyon affele tendál.

[Jomadar]

(Somuris)

- Nyugalom Castor, számítok a segítségedre. Az öregúr vélhetõen nem csak a kapukhoz ért, nem kéne kipróbálni, mire képes még. - súgja oda neki.

- Rendben, egy órára, de csak ha Castor is velem jön és ha egy ujjal hozzámér, letöri a kezét. És nincs hajszálgyûjtögetés meg vudubábúgyártás!
Tiára néz:
- El tudod mondani, mire kell vigyáznom?

[Castor de Vinter]

- Az igazat megvallva, tûlzottan nem vágyom rá, hogy pucéran lássalak, és azt figyeljem, hogy mi történik a hátsóddal...-húzza el a száját a dwoon- de végül is, ha te leszel az "áldozat" férfiúi szolidaritásból bevállalom az örzõ szerepét, ha a csajok megengedik. - néz Messalára és Trixire. ...-majd megcsóválja a fejét...- nem hiszem el, hogy ilyen hülye helyzetbe keveredtünk...

- Mire kell vigyázzál?...egy pillanatra se vedd le a tenyered a feneked lyukáról!- tanácsolta a dwoon atyai sajnálkozással, megválaszolva a kérdést Tia helyett- ...és mindig tartsd szorosan zárva a szád! -vigyorog Castor.

-Remélem ez a köcsög nem találja ki menet közben, hogy ha már úgy is ott vagyok ketten álljunk neki modellt, mert a Szépség és a Szörnyeteg kompozíció most a nyerõ a buzi szobrászok között!

[Alauron]

(Hanas)

<Emlékszem nálunk is volt egy furcsa férfi, amíg ki nem derült róla hogy mit csinál, addig senki se gondolta volna róla hogy a kecskéknél játszik bakot. De ezen a trottyoson látszik a szándék, és még nem is tagadja.>
-Aztán ne hozzatok szégyent magatokra fiúk, gondolj arra Somuris õ is egy mûvész! -csattan ki a nomád élcelõdve.

[Castor de Vinter]

-Te csak ne kisértsd az istent Hanas! A fickó mindjárt benyõgi, hogy az igazságosság nevében HÁRMAN fogunk pucér aktot állni nek!-kiálltja Castor a vigyorgó nomádnak.
- Még a végén elájul a gyönyörtõl!

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-a hágó felé
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délben
Résztvevõk: Mindenki
_________________________________________

-Milyen heves itt valaki-vidámkodott a kapun túli alak. Tia érezheti, a fickó nem egy sima portás, ez bizony mágiaértõ...Még ha ilyen beteges vágyak fogságában is él.
-Hm, ketten jönnétek be? Nem bízol abban, hogy megállom a jelenléted fenékmarkolás nélkkül? Ejnye, ejnye. Te meg adod itt nekem az ötleteket, félszemû. Még a végén kedvem támad rá. Ellenben a szõkék nem az eseteim...-nézett lustán a nomádra.
-Ha ilyen szépen megegyeztünk, akkor titeket kettõtöket beengedlek. De csak titeket. Fegyver nélkül. Amúgy is, bár nincs bökõm, van másom, amivel hathatósan nyomást tudnék gyakorolni rátok. S õ-itt Tiára néz-ezt nagyon jól tudja.
A kapu és az épület maga semmi szokatlant nem mutatott magáról. A kaput pedig Tia nem érezte, az távolabb kell legyen.
A kémlelõ becsukódott, kis csend, majd zárak tucatnyi kattogása, csörömpölése kezdõdött el.

[Hakea Ello]

(Tia)

A férfi szavaira szemei megcsillantak. Valóban érezte a kisugárzást, és amint végzett a vizsgálattal, közelebb lépett társaihoz, majd halkan hozzájuk szólt, és egyúttal Somurisnak is válaszolt, utólag.

-Mágiatudor. Mivel komolyabb vizsgálatra nem lesz alkalmam, nem látok rációt abban, hogy bármit kockáztassunk. Ha nem tesz eleget ígéretének, közbelépek. A kapuhoz való eljutás pedig lehet hogy viszontagságos lenne útmutatása nélkül, ugyanis nincs itt a közelben.

Hangjából ugyan még érzõdik a letörtség, azonban társai biztonsága láthatóan jobban foglalkoztatja mint saját bánata.

-Azonban nem egyeznék bele semmibe, amíg írásos egyezménybe nem foglaltatik az iménti kontraktus. Hatalmában áll, hogy büntetlenül megszegje ígéretét, így viszont legalább felelõsségre vonható ha nem tartaná be.

[Castor de Vinter]

- És mibõl gondolod hogy egy írás kötelezi valamire?- kérdi szkeptikusan az elfet. -A Dwyll Únió Toronnal a történelme során számtalan fegyverszüneti egyezményt és meghatározott idejû békeszerzõdést írt alá...tudomásom szerint Toron egyet se tartott be...

Castor Messalához lép:

- Akkor mi legyen? Menjünk be Somurissal?-kérdi a nõt. -Nem szívesen megyek be a pallos nélkül...bár szerintem puszta kézzel is képes leszek kiütni a hapsit, ha nagyon elszemtelenedne...-ráncolja a szemöldökét.
Bztos nincs más út?
...

- Rendben. -bólint Messala szavaira.

Majd utána Somurishoz lép:

- Jól van dalnok, cuccoljunk le...

Castor lecsatolja a fegyverövét. De a páncélkesztyût nem.
A pallost és a csatabárdot ledobja a hóba.
Megvárja míg az ajtót kinyílik.

- Oké ember, nincs fegyverünk. -Somuris....csak ön után.- int Castor a dalnoknak.

(Messalához)

- Nos reméljük nem buzerálja meg az agyunkat, hogy bedöljünk elõtte...ha mégis elcsábít és magamhoz térek...utána visszajövök és tényleg kinyírom.- mondja komoran.

[Hakea Ello]

(Tia)

-Ugyan nem kötelezi, de nem tehet úgy, mintha semmilyen egyezmény nem lett volna. És remélhetõleg nem Toronnal kell összehasonlítanunk ezt az embert.

Akármilyen fegyelmezett, kicsit meglátszik rajta, hogy nemigen bízik meg a furcsa varázshasználóban.

[Castor de Vinter]

-Jaj Tiarren végül is csak modellt áll Somuris az ipsének, õ meg kinyitja a kaput. Ez tiszta egyezség nem? Végül is nem a fél tüdõnket akarja vagy ilyesmi. Ha ez a manus ettõl boldog, de kinyítja érte a kaput, hát bánja a fene! Attól még hogy buzi, még lehet szavatartó vagy becsületes ember nem? -mondja Castor és a nyíló ajtót figyeli.

-Járhattunk volna rosszabbul is...-vigyorog kajánul a szemérmes Tiára- vajon TE képes lennél ezt megtenni, ha TÕLED kérte volna a modellt állást? Esetleg csókot akar tõled, vagy el akar veled tölteni egy éjszakát...ha? -sorolja Tia számára az arcpirítóbbnál arcpirítóbb lehetõségeket.

- Reméljük nem gondolja meg magát és nem akarja hogy te is a dalnok mellé állj, mert te meg a másik szentarcú vagy!- kacsint az elf nõre, tréfálkozva és számítva a lány elpirulására. - Még a végén elgyengülök és le kéne vegyem a szemem Somuris seggérõl, hogy a tiédet felügyeljem!!!- vigyorog a dwoon egy csirkefogó gyerek zsiványvigyorával aminek a vége kacagásba fullad.
-Esetleg a kontraszt kedvvéért engem is beállít melléd pucéran...aztán ha begerjedek, és az meglátszik, akkor meg éghetünk mint a davaloni búzatábla aszály idején!- tetézi Castor aki a hógolyózás óta szerette néha Tiát kicsit bosszantani az emberi hülyeségeivel. Majd bocsánatkérõ félmosollyal, "rossz voltam és élvezem"-vigyorral hátranéz Messalára, hogy benyelte-e a poénkodását és nem pukkan-e esetleg egy hógolyó a fején.

- Lazits már Tiarren, nem a pokol kapuján megyünk be, ahol szerzõdéssel kell védeni minket az ördögtõl!