Ranil Tüze

[Navaratna]

//Kyelnek nincs. Élet, halál, lélek az övé. Arelnek viszont van... //

Seba végignéz a lányon félig vörtödslõ arccal, ahol a pofon csattant. Arca még ráng az indulatok miatt, amik nem a lányra irányulnak.
-Bethsebath Nan Sifro-s semmilyen rangot nem említ, bár tiszteleg, ahogy a dwoon seregben szokás. A maga részérõl már nem tartja magát sem kapitánynak, se parancsnoknak.
-Kita, megpróbálná a másik láda rovátkáit értelmezni, amíg...-úgy akarta folytatni, amíg elhordják a gömböket, de a fõpap egyszerûen letapizta az egyiket!
-Maga õrült barom!!!-szalad ki a száján. Hozzá nem ér a holmihoz, ahol tenyérel kell, annyi szent.
-Zamorak! Vakard le róla, mert én buzogánnyal az egész csuklóját lezúznám!-s meg is markolja az említett fegyvert, hogyha kell, drasztikusan vet véget a rázkódásnak, fénynek, stb-nek..
Aztán váratlanul a gömb meghasad. S kijön belõle egy lény. Seba elsápad, majdnem elsikoltja magát, de ebbõl egy néma szájtátás valósul meg. A felbontatlan láda mögé szökken, ott keres menedéket. Ilyen lény ellen õ semit se ér.
<...!!!!!!!!...>

[Saggaras Zenir]

//Azér ez már nekem is sok.//

Victor Fredrick Faren

*Próbálja lerázogatni a nehéz kõgolyót a karjáról, mivel az majdnem tõbõl ki szakítja, próbálja lelögdösni, de az csak rángatja, és rángatja. Majd kissé megörül, mikor a golyó elválik a karjától. De amikor látja, hogy a vízúr szembe száll vele, akkor buzogányát védekezésre emeli.*

-Vízúr Kérlke téged, engedelmeskedj Kyel földi helytartójának, és ne támadj rám

*Kiáltja a vízúr felé.*

<Huu nem nekik kell valami értékeset ajánlani ahooz, hogy engedelmeskedjenek, vagy õk a dzinnek? nem nagyon emlékszem a legendákra.>

[Navaratna]

// A két fél egyenlõtlen, de reméljük, nem lesz ebbõl gyakás...//

(Bethsebath Nan Sifro)

Kuksol a láda mögött. Rémülten pislog a nagy vizes lényre, még arra sem tud gondolni, hogy egy ilyen milyen jó lenne a toroniak ellen...Nem tartja valószínûnek hogy ilyenre rá lehetne venni a teremtményt.

[Garcia da'Ramol]

(Hatarasima)

Nyugtázza, hogy az eltervezett dolgokból mi valósult meg. Így a tények ismeretében... függetlenül a Sebával történt incidensétõl kardot ránt és beáll a két nõ elé mély kûzdõállásba. Arcvonásaiból talán még a Vízúr is kiolvashatja, hogy ha õket akarja, akkor elõbb vele kell végeznie. Majd hirtelen ötlettõl vezérelve az elementál úrhoz fordulva üvölti agyszüleményét:

- Hatalmas ura a vizeknek, mint egyszerû halandó ALKUT ajánlok neked! Ha megkíméled életünket és segítesz legyõzni ellenségeinket megmutatjuk, hogy hol zsákmányol egyre nagyobb területet szíved gyûlölt ellensége a Tûz!

<Kapuvár lángokban áll remélhetõleg a lángoló tábor elég kedvcsinálónak és rábírható némi együttmûködésre... ha ez bejön esetleg a többi gömb lakóját is kiengedhetnénk... mind ugyan olyan volt, így nem valószínû, hogy az egyikbõl egy tûzelementál ugrana elõ >


Ha ez nem jönne be, akkor egyenlõre lövése sincs, mit tudna õ egyszerû fegyverforgató tenni!

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

Nem haragudott már a követre. Pillanatnyi harag volt az. Fülel, mi jön ki az alku ajánlásból, vagy mi nem...
Szemeivel Zamorakot kereste. Ha volt agya felfogni, alkut próbál a követ ajánlani a lénynek, akkor arra is, hogy felfogja a környezetét a pánik után.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Kapuvár, Marakesh-szurdok
Idõpont: Adron második hava, nyár,dél
Résztvevõk: Aires
____________________________________________________________

Egy komor armageddon jelenetei bontakoznak ki a bárd szemei elõtt. A küzdõ felek nem kérnek és nem is adnak kegyelmet.
Elkeseredetten és elszántan ugranak az emberek a csatába, a halálba.
Túl van már a félelemküszöbön mindkét fél.
Dehogy figyelnek most a toroni katonák a levegõben villódzó, bár csodálatosan dekoratív írásra! Kár mert a tapasztalt bárd illúziómágiája már igen kifinomult. Szép ívû betûk, tökéletes fényírás, szinte meg lehet érinteni.
Aires lágy, szép, megnyugtató, udvarláshoz és énekléshez edzõdött hangja nem olyasmi ami nagyon megfélemlítené a katonákat, és a dalnok nem változtatott mágiával istenadta tehetségének hangszínén.
Még csak pillantásra se méltatják.
Ellenben a bátorság dala csodálatos elixírént hat a csüggedt dwoonokra.
A Gárdisták gyönyörû pallos-formagyakorlatba kezdenek: pörögnek, egyszer legyezõívben suhan a penge átlósan felfele, majd fordulat, és nyílegyenes kemény döfés.
A nehézfegyveresek fegyverforgató tudományénak nincs párja. Sokat segít nekik a zene, aminek felveszik ritmusát lüktetését. (+25 esély!!!)
Aires rájön, EZT már réges rég meg kellett volna tegye, ahelyett hogy olyasmibe fog amihez nem ért. Vagy hogy sorozatosan bakot lõ. EZZEL nem lehet mellényúlni! Miért is nem tette ezt meg elõbb? Hát persze, hogy elfoglalják a Ciszternát és a Falat végre! Elhullanak sokan, de Aires vérpezsdítõ harci zenéje kibillenti a csatát a holtpontról, és elsõ izben elõszõr a dwoonok javára fordul a mérleg nyelve! A zene hatalma olyan eszköz a csatában amivel a toroniak nem számoltak.
(Esély Dwyll Únió:Toron--60:50)
Azonban a toroni sereg túlerõben van. A védõk próbálják tartani a megszerzett pozíciókat. A legtöbb gondot a félelmetesen fegyelmezett és jólképzett légiós szakaszok adják, amik hatásos ellentámadást halytanak végre a Fal ellen, ami újra elesni látszik.
Tharr papjai újabb vérkört állítanak fel: ismét sok az elesett.

[Schinter]

Aries den Morgan

Látván,hogy a papok ismét sötét mágiához fordultak rájön,hogy amig nem iktatja ki õket addig nem gyõzhetnek.Amint vége a dalnak eljön az ablakból és meditál,hogy maradék erejét is visszanyerhesse az amuletjébõl aztán Krisztinhez siet az ijjával.

-Maradj itt és vigyázz a napleányra meg persze magadra is.Rám vár pár toroni pap

Ha elkapja a napleány tekintetét jó munkát kiván neki és kacsit feléje egyet mielõtt teljes elindul gyors léptekkel a papok felé.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Kapuvár, Marakesh-szurdok
Idõpont: Adron második hava, nyár,dél
Résztvevõk: Mindenki
____________________________________________________________

//Hatarasima, Seba, Victor//

A Vízúr már elindította csapását Victor felé, aki kitartotta a buzogányát hogy elhárítsa a csapást. A jégpallos nagyot csattan a fegyveren. Victor úgy érzi a keze menten a buzogány nyelére fagy. (36+K10 Fp, SFÉ NEM vonható le.) A lényt irdatlan erejû, elemi hideg aura veszi körül. A pallos érintése sokkoló, ami azonnal átterjed a fémre. Ilyen hideget még életedben nem éltél át. Victornak egy szerencséje van…a fegyvere rúnái felizzanak.
Kyel nagy úr a halandók élete és sorsa felett, de nincs hatalma a természet erõi felett. A vízelementál oldalt siklik és új támadásra készül elõ.

//Seba//
Rémlik mintha a legendériumodban olvastál volna arról, hogy az elementálokat közönséges fegyver nem, de egy rúnákkal ékített buzogány minden bizonnyal sebzi. Legalább nem térden állva halsz meg….

//Mindenki//
Hatarasima bátor kilépésére Kita is mellé áll.
-Uram ne kockáztassa az életét a Dorcha sóguna. A Víz hatalmas erõ- suttogta áhítattal- jobb elõle kitérni, mint megküzdeni. Kérem sógun tisztelettel…inkább jöjjenek, hagyjuk el a helyet és találkozzunk a Dorcha seregével.

Hatarasima szavaira a vízelementál odafordítja masszaszerû fejét és kardját védekezésre tartva „gyanakodva” méreget benneteket, már amennyire ez egy kék-vízarctól telik.
Mondd is valamit, beszél: vízcsorgás, loccsanó hangok egyvelegét. Nem értitek.

Zak elõre lép, teljesen a Vízúr elé, és kitarja a Sólyomhold szent szimbólumát és egy egyszerû litániát kántál:

„- Arel, Arel kérlek téged
Szólítsd a vizeket, ébreszd a tengereket,
Hangod szóljon a síkok felett,
Hallja, hallja minden zuga
Hajts igába minden urat.”

A szimbólum felizzik, és és fény támad, kékes fény, ami a lény felé csap, aki védekezõn emelik a karjait és a pallosát maga felé. De miután a fény elvonult a lény térdre ereszkedik Arel hatalma elõtt.

Kita döbbenten kérdi:

-Ki ez az ember, aki parancsol a természet erõinek Hatarasima-szan? –villan a lány szeme csodálattal a jóképû asziszra. Elõszõr nézi úgy meg, mint férfit és önuralommal leplezett szimpátia, elismerés villan a szemében.

Zak odaszól Sebának:

-Seba, elõjöhetsz. Egyenlõre a Sólyomasszony tartja a markában. Talán egy óráig képes vagyok uralni õt. Tovább nem sajnálom. Nem vagyok Antoh papja…

- Várj itt. –mondja Zamorak a Vízúrnak.

Zak sorba megérinti az összes gömböt, de elõtte elmondja a parancs-litániát!
Hamarosan öt vízúr áll körbe benneteket. Olyan mintha a tengerparton sétálnátok, érzitek a sós tenger illatát, és a vízelementálok teste minden mozdulatnál hullámzik és loccsan.

- Rendben Seba. –mondja Zak – egy óránk van kapitány. Zak még mindig a kapitányának tart, akárhogy ágált is a nõ ellene. Nagy kitüntetés ez egy kötöttséget nem ismerõ Arel-paptól.
- Mit javasolsz? Uszítsam a toroniakra, vagy állítsam õket a mi védelmünkre?

Zak egyértelmûen a láda mögé bújt és méltóságáról kissé megfeledkezett katonanõhöz beszélt. Tõle várt parancsot, irányítást, úgy mint régen. Lehet hogy Seba nem érezte magát alkalmasnak a posztjára, de a hû felcser bizalma nem változott. Sebához volt lojális és nem a „furcsa” társasághoz. Kissé kínos lesz a láda mögûl felkucorodni és kapitányhoz méltón beszélni, de hát Seba nem látott ilyen lényt… mindenkit elkapott a félsz a zabolátlan õselmek között. Zak volt a legkönnyebb helyzetben NEKI hatalmában állt parancsolni.
Victort a lény nem támadja tovább. De látszik a pap tar fején…kis híja volt, hogy össze nem csinálta magát a fagytól….

//Aires//

Krisztinnek feltûnik, hogy szándékosna keresed a Napleánnyal a szemkontaktust. A kaccsintásod után megfogja az arcod és maga felé fordítja:

- Úgy látom, én neked nem vagyok elég.

Kimegy az ispotályból és csatlakozik Amalchor akciójához, hogy megtartsátok a frissen elfoglalt falalt.
Teli tegez nyíllal megy ki, amit azonnal elkezd szétlövöldözni. Bele a legvéresebb küzdelembe. Amalchor sem az embereit, sem magát nem kíméli, õ maradt az egyedüli dwoon hadvezér.
Mikor kidugod a fejed Kirisztin után:

-Jó voltál dalnok!
- Testvér vagy!
-A gyõzelem közeleg!!!
- Bátorság testvéreim!!!
- Gyere velünk Aires, rontsunk rájuk!! –mondják a dwoonok, Gárdisták és Amalchor vértesei vegyesen.

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

Amikor a lény lecsap az inkvizítorra, lehunyja a szemét. Látott már halált, sokat, de egy fõpapé elég megrázó lett volna. Meglepi, hogy a pap még él, mikor feltekint.
<Kyel nagyon vele van!>
A lény csobogásából semmit nem ért. Lehet, az sem õket. Ám amikor Zamorak váratlanul megcsillogtatja papi mívoltát, és a lény behódol neki, már nyíltan les ki a láda mögül. Így látja a tiadlani lánypillantását is. rezzenéstelen marad.
<Arel papjai nem hûek. Ha Zamorak zamatosabb nõre vágyik, nem állom útját. Méltatlanból nem lesz párom. Az elõbb még halott volt ez a lány, most meg már mást csiholna a testében, jó kis firma...>
Bár azért érzi, gyomra tompán összehúzódik és a harag átvillan rajta.
Mikor még több urat szabadít ki a férfi, szûkösnek kezdi érezni a sátrat. Pláne amikor õrá szegezõdnek a pillantsok a parancsot illetõen.
<Térdelsz, te nagyon hülye. Egy láda mögött. Ó, a magasságos, ez is ott lesz a jelentésedben.>
Feláll, megigazítja magát. Nem víg, hogy rá hárul a döntés, és hogy Zamorak ilyen makacs.
-Nem tudom, mennyi toronit küldtek a gyújtogatás miatt a nyakunkra. De Kapuvárat is meg kell segíteni. Meg lehet osztani õket? Egy mennyi fõvel bír el? Mert ha egy marad és képes a miránk szabadult katonákat szétugrasztani, a többi négy menjen a falakhoz segíteni a mieinket. Ám ha több kell, kettõ maradjon velünk, 3pedig menjen Kapuvárhoz. Nos? És mi van a 2. ládában? Valaki valami megoldást? Bárki? És megmarad Viktor keze a fagy ellenére?

[Schinter]

Aries den Morgan

Megfogja Krisztin kezét.

-Várj félreérted.A napleányok Ranil mennyaszonyai és csakis Ranil ölelheti õket magukhoz mind testileg mind lelkileg.

Tekintettel a helyzetre ennyivel lezártnak tekinti a dolgot és a papok felé veszi az irányt.Ha szükséges ismét magára ölti a láthatatlansság álcáját és bár nem igazságos módon lesbõl támad a papokra ha egy kicsit is lankad a testõrségük figyelme.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Kapuvár, Marakesh-szurdok
Idõpont: Adron második hava, nyár,dél
Résztvevõk: Aires
____________________________________________________________

//Off: MSN-ben lezajolott mesélés//

Krisztin dühösen fújtat vissza a dalnok felé:
- Akkor majd ha legközelebb társra vágysz az ágyban, kacsingass a Napleányra; mint most! -mondja és elvágtat a Falra.

Aires Krisztin után siet nem törödve szinte semmivel,ami körülötte folyik és amit odakiáltanak neki Almachor és a többiek.
Ha utoléri a lány elé áll és megállitja.

-Nem érted? Nap leányok csakis Ranilé...Most miért sértödtél meg?

-Menj csak, menj csak a kis szöszkédhez!- háborog a nõ, és igyekszik kitépni magát a dalnok kezébõl- Kacsingassál rá, vagy én nem vagyok elég jó neked?

A dalnok a nõt szorosan magához öleli.

-Ki mondta,hogy nem vagy elég jó?Nekem te vagy a tökéletesség....

-De annyira azért a Napleány is tökéletes, hogy majd felfald a szemeddel?!

-Jajjj ne féltékenykedj már...Neki csak hálával tartozom,amiért megmentett attól,hogy az Istenõ elé járuljak ily korán itthagyva mindent mi szép mi jó és legfontosabb mind közül téged...

- És a nagy hála közben azért muszáj egyfolytában szemezni vele, meg kacsingatni rá? Én is mindjárt nagyon hálás leszek valamelyik Gárdistának, amiért kimentette a fenekünket a testõrgyûrûbõl!- Krisztin nem ostoba- Egy csélcsap, link fráter vagy Aires, és még magyarázod is a bizonyítványod!!! Istenem hogy lehettem ekkora hülye?- mondja felindultan és beleveti magát a csatába, faképnél hagyva téged.

Aires egyelõre úgy érzi,hogy jobb is hagyni ezt a dolgot...Sem az idõ sem a hely nem alkalmas erre igy a papok felé veszi az irányt,amerre eddig is tartott volna ha nem jön közbe ez a kis közjáték...Ám most még jobban megfeledkezik attól,hogy talán óvnia kéne a saját életét.Mindent a cél érdekében: Kiiktatni a papokat és gyõzelemre segiteni a dwoonokat.

[Saggaras Zenir]

Victor Fredrick Faren

<Kyelre ez jéghideg, de köszönöm hogy sorsomat még folytathatom.>

NAgy fájdalmában felordít, igazából, most látják elõször, hogy bármien érzelmi kitörés elhígta vgolna. de a gyûrû felizzik, és csak a hideg verejték marad tar fején, ami jelzi, hogy óriási fájdalmat élt át a pap az elöbb. Majd leereszti buzogányát, és lassan Zak felé fordul.*

-Köszönöm Zamorak, az életemet mentette meg minden bizonnyal. És neked is köszönöm Arel, mondja az ég felé fordulva.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Kapuvár, Marakesh-szurdok
Idõpont: Adron második hava, nyár,dél
Résztvevõk: Mindenki
____________________________________________________________


//Seba, Victor, Hatarasima//
- Fogalmam sincs Seba, hogy egy ilyen lény mennyi katonát képes fogni. De ahogy láttam nem egyszerre, egy tömben közelítenek, hanem szakaszokra osztódva. Túl sok szakasz jön. Gondolom nem mindet fogják tudni megállítani a Vízurak, bár ha látják hogy ekkora erõ ellen kell menniük, talán célszerûbbnek látják a visszavonulást. –gondolkodik Zamorak. Nem tudom.


Kita behunyt szemmel koncentrál valamire. Majd kinyitja a szemét és tiadlani nyelven mond valamit Hatarasimának.

- Óh, ez jó! –örül meg a kardmûvész- Már épp ideje volt.
- Kita azt mondja hogy a Dorcha serege olyan tíz kilométerre lehet ide.

Kita is megszólal.

-Oh, bocsánat, néha elfeledkezek róla, hogy becsült szövetségeseink nem mindegyike érti a nyelvünket. Bocsássanak meg. –Hajol meg a lány.
-Én ésszerûbbnek tartanám a víz hatalmas urait a visszavonulásunk fedezésére használni. Egy légiónyi katonát nem leszünk képesek leverni, ezt önök is tudják. Elõbb-utóbb kifáradunk és legyõz minket a túlerõ. És…az önökkel lévõ társuk…
- Zak.- mondja Zamorak biccentve Kita felé.
-…Zak…-formálja ügyetlenül kita a recsegõsebb, durvább aszisz nevet-… azt mondta csak egy óráig képes uralni õket. Célszerûbb lenne elindulni a mieink felé. Õk erõltetett menetben tartanak ide. Úgy számolom olyan 7 km-t kellene lassu „farkasügetésben” megtenni. Nem tudom önök képesek-e ilyesmire. De én ezt gondolom hogy a Víz erejével a hátunk mögött több esélyünk van túlélni, ha magunk indulunk a Dorca felé, mint ha megvárjuk a kardok erdejét. Mit gondolnak errõl?

-Szerintem ésszerû terv.- helyeselt Hatarasima. –Önök mit szeretnének?

-Seba…-mondja Zak-…én maradok és feltartom õket. Magam köré gyûjtöm az elementálokat aztán kívácsi vagyok mit fognak tudni kezdeni velem! Arel papja nem menekül harc elõl! Ugyan már Követ! Bátraké Arel áldása! Talán az ésszerû volt hogy hatan mentünk üldözbe a menekülõ Tharr-papok után? Kit érdekel itt az ésszerûség!? –Harcoljunk!!! –lelkendezik Zak- Harcoljunk, míg lélegzünk, míg erõ van a karunkban! Az élet küzdelem, és én még élek!!!
Nem hagyom itt a bajtársaim, csak azért, hogy a tiadlani sereg védõkarjaiba vessem magam! Ha csak ez az egy óra van hátra az életembõl, amit Arel számomra rendelt, hát én örömmel és büszkén fogok Darton elé állni, mert nem hoztam szégyent a Sólyomasszony nevére!!!-mondja a sötét szemû aszisz elszántan.

- Zak maga megbuggyant, vagy csak meg akar halni? Rendben van egy órája! És utána? Megértem a küzdeniakarását, de az értelmetlen halált azt nem! Jöjjön velünk!

- Egész életemben Aszkézist tartanék, ha ezt a csatát most kihagynám! –nevetett Zak a követre. Ilyen kegyben nem részesül minden nap az ember!

- Tudja mit? Azt csinál amit akar; maga veszett aszisz! Rendben szabdaltassa fel magát, ha annyira akarja, majd visszafelejövet Vivtorral eltemtjük!

- Mi az Hatarasima talán fél?

- Nem ugrok be a gyenge provokációjának, a gúny, a dac a gyengék fegyvere.

- Keressen csak hangzatos tiadlani bölcsességeket, ami mõgé elbújhat, én inkább harcolok. Maga kardmûvész nem? Hát rajta! Mûvészkedjen! A mûvesztébõl sajnos eddig csak szemmel követhetetlen pengevillogtatást láttam. Ezt tanulta annyi évig? Hát ez nem olyan nagy szám.

- Óh, hogy húzza magát a Sólyom a….szárnyára!!!- fakad ki egy káromkodásféle elõször a követ száján, mióta ismeritek- Mi az hogy nem nagy szám? Ha egy évszázadig élne, se bírná megtanulni!- húzza ki magát Hatarisima büszkén.

- Nem fogok már addig élni, csak már maximum egy óráig. Ha akarja azalatt az egy óra alatt bemutathatja mit tud!

- Nem vagyok én bazári majom, hogy produkáljam magam!

- Persze hogy nem. De megtisztelne, ha velem küzdene…sógun. –hajtja meg magát Zak a tiadlani felé.

Hatarasimában és Kitában beindulnak a beléjük nevelt tiadlani udvariasság reflexei:
Az udvarias köszöntésre kisimulnak Hatarasima arcán a ráncok és enyhe meghajlással nyugtázzák Zak udvariasságát.

- Legalább van valamilyen terve hogy képzelte? –adta be a derekát Hatarasima. Zaknak sikerült a követet maga mellé állítania.

- Kita, kérem üzenjen a parancsnokának, hogy legalább egy könnyûlovas elõcsatározó lovasegységet indítsanak el! Mire vége az órának, remélem idérnek. Ha már harcolunk ésszel harcoljunk.

- Értettem sógun. –mondja Kita és gyors , néhány másodperces meditációba réved.

- Ez a beszéd testvér! – csap rikoltva Zak a követ vállára. – Hogy hogy képzeltem, hát ezen nem gondolkodtam....de a kapitányom jó stratéga, majd kitalál valamit.

- Seba, te hogy csinálnád?- kérdi Zak.

- Victor ön hogy dönt? –kérdi a követ.

//Aires//

A már bevált trükkel –láthatatlanságban- próbálod meg ismét támadni a Vérkörben kántáló hét papot. Azonban a toroniakat sem ejtették a fejükre. Mostmár két szakasz vigyázza õket, hogy nyugodtan teremthessenek vérgólemeket. Ezenkívûl egy tucat tetovált fejû elit- katona arca feléd fordul és V-alakzatban megindulnak feléd. Három(!) hadnagy vezeti õket. Valamit csinálhattak velük, hogy észrevegyék a „láthatatlan” támadót, ki már egyszer megzavart egy rituálét. Tanultak a hibájukból és alkalmazkodnak a változó helyzethez. A V-alak közepén egy boszorkánymester halad, kezében izzik az elektromosság. Rád vadásznak. Nem állják útjukat, mert minden szabad ember harcol és küzd már a túlerõ nyomása alatt.
//Kérek tõled 12 harci dobást.//

[Schinter]

Aries den Morgan



Miután észreveszi,hogy most már tudatosan vadásznak rá úgy gondolja,hogy már teljesen fölösleges az álca.Eljöt hát a harc ideje.A harcé,amely eldönti kapuvár sorsát,a harcé,mely valószinûleg élte legnagyobb küzdelme lesz s a harcé melyben megmutathatja tiszteletét Istennõje felé.Megszünteti magakörül a láthatatlansság álcáját és ahogy a fény ismét megvilágitja testét elõhuzza mindkét szablyáját majd a nap felé emeli tekintetét.Néhány pillanatig becsukja mindkét szemét majd az õt üldözõ elite katonák és a bm felé indul.Ha már a boszorkány mester annyira akar az élen haladni a villámjaival segitségül hivja a fény erejét,amellyel megvakitja.Ezzel legalább 10-20 szivdobanást nyert remélhetõleg.Majd újabb fénysugárt idéz elõ,mellyel akkor vakitotta el a toroniakat mikor megérkeztek a Kapuvárba.Amig tart a fénysugár erej elõre lendõl,hogy levágja a boszorkánymestert.Akár sikerül akár nem miután lejárt a fénysugár ideje és a toroniak kezdik visszanyerni a láttásukat elhomályositja konturját majd bûvharchoz folyamodik.Karjában a különbõzõ fegyverek egymást váltják és a lelehetetlenebb iven csap le sérülést okozva az ellenféleinek.

//
mana:elmében 2
amuletben 0
Y:38
Ha vmi nem világos a tervbõl keress msn-n Most má lehet ezt is mondani
//

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

Seba hallgatja a frissen kapott jelentést. Elég furának tartja, hogy a semmibõl üzenetet kap Kita, olyan, mintha bolond lenne s a hangoktól kapna instrukciót, de a pszí, vagy mifene már csak ilyen.
Fontolgatja a lány ötletét, de amikor Zak belendül, összefonja karját és lábával dobolva hallgatja végig még a követtel való prüszkölését is. Amikor Zamorak befejezi, nyugodtan, határozottan belefog:
-Jókor kérdezed meg. Elõször is, a mûvelethez nem kérted ki feljebbvalód beleegyezését. Neked nincs hadvezetési képesítésed. Nekem van, bár néha nem látszik. <Önirónia, na> Önálló tervbe nem kezdhetsz. Az engedélyt nem adom meg. Együtt vonulunk vissza, a vízlények támogatása mellett, amiket te irányítasz. Célunk a Dorcha seregével való találkozó. Öngyilkos támadást még egyszer nem csinálunk. Ismerem, hogy a hited gyakran ragadtat efféle önfeláldozó ötletekbe, de most fogd visszább a lovakat. Így elutasítom hogy a tiadlani Hatarasimával karöltve itt lecövekelj. Ha megtagadod a parancsot, tudod mik a következmények.
Nyugodtan közli, mik a tények, meg mi az álláspontja, nem hordja le.
-Senki ne üzengessen sehova nyakló nélkül lovasságért, miegyébért mert jónak tûnik de nincs rá adva engedély! Fasza. Már elkezdte. Most legyintsem fültövön?-nézett Kitára.
-Jó, ez a lovasság már el fog indulni. Mi meg hátrálunk, s te pedig tartsd magad ahhoz, amit mondtam, Zamorak.