Kikötõváros - Rozsdás Bökõ ...

[Selmo]

- Erui -

A lány rémülten kapta szemét a hang irányába.

~ Végem, már megint lustálkodáson kapott ! Ennek rossz vége lesz. Valahogy össze kellene szednem magamat.

Kapkodó mozdulatokkal indult a hátsó udvar felé, hogy a vizet kiöntse. Sietnie kellett, hiszen még a konyhában is rengeteg munka várta: mosogatás, asztalok súrolása, konyharuhák kimosása. Ezt nagyon nem szerette. Néha megengedték, hogy az ivóban segitkezzen - ezt élvezte. Ilyenkor nagy élvezettel hallgatta a messzirõl érkezett vendégek beszélgetéseit. Irigyelte és csodálta õket. Szeretett volna annyit tudni a világról, mint a vándorok, akik ide betévedtek.

~ Hiú remény.

Az õ világa mindig is csak a mosogatódézsa és környéke marad. Sóhajtva indult hát a konyha felé.

[Selmo]

- Erui -

Brager hátratekintve vállai felett csak egy pillantást vetett az iszogató vendégekre ... Majd tekintete végigkísérte szolgáló leányát, egészen a konyháig ... A pulthoz lépve megtámaszkodott rajta, s hosszú pillanatokig úgy tetszett csak a kinti vihart bámulja ... Aztán egy hirtelen ötlettõl vezérelve ellökte magát, s átlépte a konyha küszöbét ... Eltûnve a vendégek szeme elõl, ismételten ... S ajtó vágódott tokjának ...

[Selmo]

- Erui -

[ A konyhában ... ]

A vihar és a szél erejével küszködve kinyitotta az udvarra vezetõ ajtót. A néhány pillanat, amig az elhasznált vizet kizúditotta, elég volt arra, hogy a szakadó esõben bõrig ázzon. Keserves erõfeszités - amig az vihartól bedagadt ajtón át visszajut a konyhába. Hajából csurog a viz. Jó lenne megszáritkozni. De a konyhában már türelmetlenül néz rá Brager "jobbkeze", és a mosatlan edény is halmokban áll.

[Selmo]

- Erui -

[ A konyhában ... ]

A marcona termetû szakács ujjai az elpakolni való holmik körül tüsténkedtek ... Fiókok, s polcok mélyére süllyesztve a kiegészítõ fûszerkeverékeket, édességeket ... Míg bárgyú tekintetét le sem tudta akasztani a lány csatakos ingérõl, domborodó kebleirõl ... Csak Brager " salátája ", nyaka szirtjére mért lenge tenyere térítette észhez a kivágott nyelvût ... Tagba szakadt ember volt, jóval Brager fölé magasodva, ha hajlandó volt kiegyenesedni ... Rövidre nyírt fekete haja hollófekete, akárcsak a pofáját ékítõ borostája ... Az õszülõ fogadós ellépve a másik mögött egyenest Erui elébe toppant ...

- Gyere ...

Nyögte mosolyogva ... S lekapva válláról kendõjét, a lány fejére borítva, dörgölni kezdte haját, azonnal ...

[Selmo]

- Erui -

[ A konyhában ... ]

Már máskor is észrevette, hogy a szakács furcsán néz rá. Ettõl a tekintettõl mind mindig, most is megborzongott. Látott már ilyet - emlékek villannak elméjébe, régrõl, amikor még kint csavargott, és idegen felnõttek vilgát kémlelte, akkor még gyermekként.

- Gyere...

Brager szavai téritik vissza a jelenbe. Zavartan hagyja, hogy gazdája megpróbálja szárazra törölni haját.

- Jól van már... Nem vagyok cukorból... Dolgoznom kellene, sok munka vár még rám ...

Hebegi, mert nincs hozzászokva a kényeztetéshez. Igyekszik is mihamarabb szabadulni ebbõl a számára eddig ismeretlen helyzetbõl.

[Avylden]

A fogadóban megpróbál minél kisebb zajt ütni. Körbenéz, szimpatikus helynek ítéli meg. Aki ilyen igényes környezetére minden bizonnyal a vendégeit is megválogatja.

- Jó napot, jó étvágyat kívánok!

Köszönti a fogadó két vendégét, érkezése egy pillanatra magára vonta figyelmüket. A kocsmárost nem látva úgy dönt, kellõ távolságra a vendégektõl kiválaszt egy kisebb asztalt és letelepszik. Az asztali edénykét elnézve elsõre hûsítõ italnak tekinti, majd mivel eszébe jut, hogy kocsmában nem szokás vizet inni elveti a gondolatot. Annál is inkább, mert nincs pohár, az ilyen helyeken nyilván nem szokás edénybõl inni. Örül a lehetõségnek és megmossa a kezét a hátizsákból elõvett szappannal, majd a törölközõjében megtörli a kezét és esõáztatta arcát. Hátizsákjába visszapakolva megpróbálja azt kultúráltan elhelyezni maga mellett a földön. Eközben lopva körbefürkészi a termet és díszítéseit.

<Biztos jó drága lehet, megiszok egy italt, elbeszélgetek a felszolgálóval és másik szállást keresek. Remélem a vihar is elmúlik addig.>

A házigazda, felszolgáló érkezéséig az asztali pergament kezdi olvasni. Ha meglátja a háziak egyikét köszön feléje.

[Garvel]

-Tyúkból. -Feleli Vyergasnak

<Végre nem halat, meg szárított gyümölcsöt kell ennem.>

- Szóval utazó vagy??? Sok fele jártál már??? És mi az a halaszthatatlan ügy ami sürgõsen ideszólított???*Hadarja el Garvel gyermeki kiváncsisággal a sok kérdést, majd hozzákezd az evéshez. Egészen jókedvre derült a társaságtól és a gondolattól, hogy végre megtömheti a hasát...

[Selmo]

- Erui -

[ A konyhában ... ]

Bár a lány mihamarabb megpróbált elszabadulni a hatalmas tenyerek közül, Brager nem engedte … Míg szárazra nem dörgölte haját, vagy legalábbis feje búbját …

- Jól van …

A fogadós engedett végül az aprócska ujjaknak, s elállt Erui útjából … Hagyva had folytassa csak a reá váró házimunkát …

- Estére el kell intézzek valamit …

Vetette oda, akárcsak a vizes rongyot a mosni való ruhák közé … Tudatván ma este sem lesz másként … Erui egyedül kell majd maradjon, vezetve a fogadót … Majd kilökte az ajtót, s Brager csak akkor vette észre az új jövevényt …

- Avylden -

- Üdv néked …

Dünnyögte Avyldennek, nedves tenyereit kötényébe dörgölve … S lábait lengén keresztbe vetve, megtámaszkodott könyökével a söntésen … Egyet biccentve a fiatal fiú felé, ki még az étek papírral bajlódott … S tekintete a falatozó Garvelre siklott …

- Garvel -

Ahogy a cserzett bõrû görbe orrát megcsapta a finom sült illata, felszegte fejét s lehunyta szemét … Ajtó nyílt halkan, s egy új alak érkezett … Vyergas, mosolyogva fordult a halk neszek irányába, s egy biccentéssel le is tudta a köszönést … Ámbár alaposan végigmérte az ifjú idegent, tetõtõl egészen talpig …

- Igen … Mondhatjuk így is … Utazó …

Fordult vissza Garvel felé lassan, hosszú ujjait a korsó köré fonva … És ajkaihoz emelte édes sörét …

- Leginkább északon … Családi ügyek tudod …

Intett mosolyogva, látszólag egy cseppet sem zavartatva a kérdések hallatán … S újra koppant a korsó …

- De a halaszthatatlan ügy, a hugom … Miatta érkeztem, ily lóhalálában …

Vyergas elvigyorodott, kivillantva sárga fogait …

[Garvel]

- Garvel -

Elégedetten dõl hátra, mikor befejezi az étkezést. Lehúzza maradék sörét, majd egy kicsit elbambul, összeszedi gondolatait. Az esõ rendesen keresztbehúzta számításait, napja további részét városnézéssel akarta tölteni, de most itt ragadt, a Bökõben.

- Szóval a húgod miatt. Csak nem valami zûrbe került??

Majd mikor meglátja a kocsmárost, int neki, hogy fizetne...

[Avylden]

-Avylden-

-Üdvözlet! Köszön vissza a fogadós köszöntésére.
Elindul a söntéshez, hogy rendelését leadja. A másik asztalnál az eddig étkezõ pont elhívja Bragelt. <Sört, vagy bort rendeljek?>
-Egy kupa bort kérek! Kiálltja a kocsmárosnak mielött az még elindulna a söntéstõl.
Kiszolgálás után megköszöni és a zsebébe nyúl, hogy fizessen.

[Selmo]

- Erui -

[ A konyhában ... ]

- Estére el kell intézzek valamit … ez a mondat szinte villámcsapásként hatott Eruira.

~ Megint egyedül kell helytállnom... Mi lesz, ha valamit megint elrontok? Ha nem jó áron mérem a sört? Ha nem a megfelelõ
hordót ütöm csapra? A múltkor is milyen cirkuszt csapott Brager.

Ezer gondolat cikázott fejében. Szinte félálomban mosogatott. Keze idõnként meg-megállt, bár agya sebesen járt közben.
Néhányszor ráhagyta már Brager a fogadót, persze csak akkor, ha ilyen kevés vendég volt, mint most.
Egy dolog segiteni a felszolgálásban - viszont egyedül maradni estére a vendégekkel...Hát ez igazi próbatétel.
Aggódott, remélte, nem téved be megint az a nemes úr, akinek a mültkor se tetszett semmi.
Az egy rémálom volt: a két puccos dáma, aki vele jött /talán a felesége és a lánya lehetett?/, mindenbe belekötött.
Nem izlett az étel, nem találták elég tisztának az asztalt...jujj, egy rámálom volt az egész
Aznap este, mikor végre az ivó kiürült, sirva hevert kamrájában az ágynak kinevezett pokróchalomra.

~ Ma este megint ez vár rám Brager nem hiszi el, hogy kicsi vagyok még ehhez.

Mosogatás közben titokban könnyeit törölgeti. Nagyon fél az estétõl. Mi lesz, ha nem állja meg a helyét, ha megint
kudardot vall?
De ellentmondani nem mer. Brager jó ember - ha nem dühitik fel.
Igazán nem tud eligazodni rajta: egyszer kenyérre lehet kenni, máskor meg....ááh, belegondolni se jó.

- Avylden -

A fogadós kiegyenesedett, s a pult mögé fordult ahogy a fiatalúr közeledett … Akkor pillantotta csak meg Garvel legyintését, és fejét félre szegve, felkiáltott …

- ERUI …

Brager nem sokat teketóriázott … A méltán oly híres, s legfõképp olcsó pancsoltból merített Avyldennek … Az uraság elõtt koppanó fapohárról még csepegett a bor maradéka … És, ahogy feltárult a fogadó ajtaja, Brager a fejével a másik asztalhoz küldte a kicsi lányt … Remélve, nem kell újra kioktatnia õt a jómódorról … Mint legutóbb, azzal a nemessel …

- Más valamit esetleg ?

Tudakolta bõszen mosolyogva a férfi, s kezét felemelve … Fehér tenyere körül, ujjai táncba kezdtek … Mind az öt …

- Garvel -

Vyergas fejét csóválva próbálta elhessegetni a másik képzelgéseit …

- Dehogy is … Rendes lány az … Csak hát, ideje lenne már egybekelnie odahaza …

[Avylden]

- Avylden -

- Nem köszönöm, kifezetném.

Keze elindul a zsebe felé, nem feltûnõen, csak pár pillanat erejéig megnézi az elõjött lányt.

[Selmo]

- Avylden -

Brager vállát megvonva, le is tudta a dolgot ... Azonban ujjai megmerevedtek, sejtetni engedvén az idegennel, mire is gondolhat a lófarkas ... S igen, ujjai immár határozottan az ötös szám fogalma felé sodorták a fiút ... Míg Brager kigúvadó tekintete a lányt fûrkészte ...

- Erui -

A lány kipirult arccal, égõ fülekkel igyekszik a vendég asztala felé. Közben lopva Bragerre sandit, várja annak helyeslõ hunyoritását, vagy épp rosszalló tekintetét. Izgalomtól remegõ hangon szólal meg:

- Jó napot, uram, miben segithetek ? Talán fizetni szeretne ?

- Az úr már fizetett lányom ...

Emelte fel hangját Brager ...

[Avylden]

- Avylden -

Kifizeti az 5 rezet. Visszamegy az asztalához. Reméli hideg az itala. Kicsit ideges, hogy tiszta keze most boros, ezáltal ragacsos lett a pohártól. A hely igényessgébõl következtetve barátságosabb kiszolgálást remélt. Az asztalnál úgy helyezkedik el, hogy az egész teret belássa különösebb forgolódás nélkül. Korábban tervezte a fogadót bejárva a fali képek megnézését, de most inkább letett róla.

Elöbb megszagolja, majd óvatosan belekostol borába...

[Garvel]

- Garvel -

Garvel elcsodálkozik, mikor meglátja az ifjú lányt. Nagy, barna szemei gyermekkori szerelmére emlékeztették, bár már megkoptak emlékei a lánnyal kapcsolatban, most eszébe jutott Ariana. Végigméri a lányt, szemei pár pillanatra megpihennek keblein, majd újra a szemébe néz és bizalomgerjesztõen rámosolyog:

- Még egy sört kérek szépen. - majd kérdõen néz Vyergasra, és ha kér neki is rendel egyet, majd ha a leány nyugtázta, érdeklõdik:

- Szokott itt muzsika is lenni?? Jól esne a szívemnek egy kis vidám zeneszó ebben a ronda idõben... Bár az ön jelenléte, már most felüdített... - teszi hozzá