A Tükörvilág

[Az Álmok Õrzõje]

(Della nevenincs papjának)

- Hát, az, hogy pince-manók vagyunk még nem jelenti azt, hogy csak ott élünk. Járatosak vagyunk ám mi bárhol. - *mondja Ramda óvatosan.* - Hogy hol hagytuk el nem tudjuk, bár inkább õ hagyott el minket... vagy nem is tudom.... Öhmmm... az Istenünket keressük.

[Quator ar Zaraquer]

(-)

*MEgvakarja az állát elgondolkodva.*

-Hmm. Értem. Tehát végülis az Istenetek valahol itt a házban kallódik és most ti õt akarjátok elõkeríteni. Hogy néz ki az istenetek? Hátha tudok segíteni nektek.

[Az Álmok Õrzõje]

(Della nevenincs papjának)

*Kaddap csak csücsörítve néz rád, szinte még a nyála is elcsöppen a padlóra.
Ramda pedig elkerekedett szemekkel dadogni kezd.*
- Hogy látni... hogy õt... hogy mi... hogyan.... mi.... én.... soha.... nem... õt.... lehetetlen... Elysium nem látható szemeknek. Õ van... õ lenni mindenben... õ itt és ott, hogy kép... hol vers.... õ lenni bárhol mi szép....

[Quator ar Zaraquer]

(-)

-Ha ne látható és mindenhol ott van, de seholsincs csak egyhelyen, akkor hogyan kereshetitek? Mármint keresni lehet, de ha nincs látható alakja, akkor nem lehet megtalálni. Nemde? Illetve ha már itt tartunk miminden számít szépnek, ahol szeret lakni az Istenetek? Mert uyge a szépség fogalma viszonylagos. Van akinek a szép a szép, de van, akinek a csúnya a szép és a szép az csúnya.

*Látszik rajta, hogy ez most komolyan foglalkoztatja és nem csak ugratni akarja a manókat.*

[Az Álmok Õrzõje]

(Della nevenincs papjának)

- Mi szép?
...
Mi szép Neked?
Az szép Nekem.
Mi szép Neki?
Az szép Neked.
Mi szép nekem?
Az szép Neki.
Ahány lélek él világon,
az mind szép Neki.
Mi a csúnya?
Olyan nincs...
Hisz ha szép Neked, akkor szép Nekem.
Ha szép Nekem, akkor szép Neki.
S ha szép Neki, akkor szép Neked.

*Kaddapból szinte hirtelen tört ki a zokogás a verselés után. Mint egy kisgyerek még toporzékolt is hozzá.*
- Ilyen nincs...nincs!!! Nem tudom... elvesztettem... nem megy, már nem megy...
- Várj majd én lerajzolom neked! - *fordult hozzád Ramda, majd egy csettintés után a kezedben tartott gyertyadarab az övébe vándorolt át.
A sötét padlóra kezdett el vonalakat rajzolni. Szájából a nyelve kilóg, csücsörít néhol.
Az eredmény azonban gyér... vonalak kuszasága - értelmetlen "ábrák", egyetlen felismerhetõ jel nincs a padlón. Készítõje csak bámulja egy darabig, majd könnyes zokogással a mûvére hasal, miközben félhangosan zokogva motyogja: "Miért hagytál el Istenem? .... Miért???"*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

Élvezi a repülést.... csodálatos érzés... s végre halad! Közeledik célja felé, ha csak lassan, de végre láthatóan, s ez reménnyel tölti el....

A távolban fellobbanó lángra kiváncsian tekint... s ahogy közelednek egyre jobban érdekli.

- Kérlek nézzük meg mi van ott lent - bök a fény felé...

//bocsi, hogy ilyen sokat kimaradtam ^^" //

[Quator ar Zaraquer]

(-)

*Érdeklõdve figyeli a verselést és a rajzolást is. MEg a közvetlen utánnuk következõ sírógörcsöket is. A verset próbálja megjegyezni, de sokkal közelebb áll hozzá a rajzolás mint olyan. Így mikor a kis manó sírva ráfekszik a képre odalibben és óvatosan lehengergeti róla. Aztán kicsit nézi a keszekusza vonalakat.*

-Nemrossz nonfiguratív mantrának. Nézzük, hátha egyesült erõvel sikerül kihozni belõle valamit.

*Ezzel visszaveszi a gyertyát vagy elõszed valami ás rajzszerszámot és alaposan szemügyrevéve a vonalak sokaságát találomra elkeodi áthúzogatni-összekötögetni õket. Nem konkrét elképzelés alapján, csupán ráérzésre, amit õ épp ihletettnek tart.*

[Az Álmok Õrzõje]

(Ryuunak)

*Elsõre úgy tûnik, hogy a pegazus nem szándékozik teljesíteni kérésed, azonban hamar kiderül, csak tesz egy kört a nem túl magas fekete fogadó felett. Az emeleten egy ablakban látsz még fényt a lentin kívül amikor körberepülitek.
Majdnem, hogy épp az ajtó elõtt áll meg paripád, szárnyait behúzza és lejjebb ereszkedik, hogy kényelmesebben leszállhass róla.
Amikor a szárnycsapások elhalkultak, s csendesen körültekintessz a temetõben, hangos sírás üti meg a füled - valahonnan az épületbõl jöhet.*



(Della nevenincs papjának)

*A görgetésre abbahagyják szinte egyszerre a sírást, s kíváncsian néznek rád. Talán egy negyed gyertya van már csak a manónál.
Ahogy egyre jobban nézegeted a mûvet, s próbálod ihlet alapján húzogatni a vonalakat, mintha lassan körvonalazódna valami. Talán egy épület?, vagy egy hegység?*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

Leszálláskor újra érzi a liftezõ gyomor összes "elõnyét", s földetéréskor magában hálát ad az égieknek, majd óvatosan leszáll a Pegazusról...

- Várj itt kérlek.... néhány perc csupán, és indulhatunk újra... csak valami azt súgja ide be kell néznem * a sírást hallva kissé sietõsebben megindul befelé, teljesen érzékeire hagyatkozva, megy a hang után... amíg be nem ér a szobába, s egy kicsit ledöbben mikor meglátja a bent lévõ kompániát...*

-He...he..helló... *köszönti õket bátortalanul*

[Quator ar Zaraquer]

(-)

*Már épp kezd teljesn elkopni a gyertya mikor betoppan az újabb résztvevõ. Felkapja fejét és meglebegteti szivárványos szárnyait, mintegy üdvözlésképp.*

-Üdvözöllek! Van gyertyád vagy zsírkrétád kéznél?

*Kezdi furcsálni a dolgokat. Itt mindenki olyan érdekesen embertelen, kivéve az újonnan érkezõt. Ebbéli kétségeinek hangot is ad kis gondolkodás után.*

-Egyébként hogyhogy te meberi vagy? Itt mindenki valami "más". Jut eszembe a szárnyas-ló még mindig itt repked vagy már elszállt?
-Óhh! Bocsáss meg még be sem mutatkoztam. Én...én....ööö...végülis én én vagyok, de nem így hívnak csak az most nem jut eszembe. Mondjuk jobban belegondolva máskor sem jut eszembe.

*Látszik, hogy lassan kezd megint elkalandozni a filozófikus kérdések útvesztõjében. Egyenlõre csupán az elmélyült csápvakarás utal a közelgõ "ködre".*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Üdv néktek, Matsu Daira Ryuu vagyok, gyertyám nincs, és nem tudom mi az a zsírkréta.
- Miért ne lennék emberi? *értetlenül néz körbe magán.* A hátasom itt vár a ház elõtt, s bekukkantottam megnézni, hogy mi itt ez a fény, de nem akarlak titeket zavarni. Fontos dolog vár rám, ki kell szabadítanom a Kedvesemet...

[Quator ar Zaraquer]

(-)

*A hátas helyének említésére minden eddigit elfeledve kireppen a szobából az idegen mellett és leviharzik, már amennyire egy túlméretezett pillangó sietni tud, megcsodálni a lovat. Kiérve tátott szájjal bámulja a pegazust. Kinyúl felé kissé remegõ kézzel. Úgy tûnik habozik, mert nem biztos benne, hogy nem tûnik el mint egy színes tünemény, ha megérinti.*

[Az Álmok Õrzõje]

(Ryuunak)

*Amint betoppansz az emeleti szobába a nyitott ajtón a két kicsi dudoros és váladékos bõrû manó meghökkenve hátrál egészen a falig. Egymásra pislognak és riadtan néznek rád. Teljesen egyformák magasságra is meg kinézetre is. Aztán félve a neked jobbkézre esõ megszólal kicsit reszketeg hangon.*
- Te is látsz minket?
*Amin a szárnyas pillangó ügyködött az egy viasszal rajzolt kép a padlón. Egy tornyos hatalmas épületet ábrázol - megvagy gyõzõdve arról, hogy oda igyekszel...*


(Della nevenincs papjának)

*Ahogy huzigálod a vonalakat egyre jobban inkább valami tornyos kastélyhoz hasonlít a kép.
Az idegen betoppanása után a száguldásod a fogadó elé viszonylag gyorsan zajlott le - s csodával határos módon semminek nem mentél neki...
A pegazus kintáll az ajtó elõtt ahogy az idegen - vagyis Ryuu - mondta. Kéznyújtásodra sem moccan meg, farkával csapdos párat, de nem tûnik nyugtalannak. Csillogó fekete szemével behatóan figyeli minden mozdulatodat.*

[Quator ar Zaraquer]

(-)

<Na mindjárt kiderül, hogy tényleg itt van-e a paripa vagy csak képrázat. >

*Ezzel megsimogatja az állat fejét. Ha nem nyugtalankodik, akkor a nyakát is, hogy lássa mennyivel másabb a szõre, sörénye tapintása mint egy normál lóé. Közben meg is feledkezik a szobában lévõ képrõl, manókról, emberrõl.*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Persze, miért ne látnálak? * néz kissé értetlenül, majd a rajzot nézi... hosszan...*
- De.... ez a torony.... honnan ismeritek? Hé, Te! *kiált a pillangószerû lény után, de mikor látja, hogy amaz már a ház elõtt van gyorsan lesiet...

- Te ismered azt a helyet amit a házban lerajzoltál? Segítened kell !