Szórakozónegyed - Rivini-Aréna

[Eldwyr]

(Grokht)

*Dánica szavaira megjuhászodik és leül a padlóra. Elsõ ránézésre egy megszeppent gyerekre hasonlít.*

-Meg kell javítani a páncélomat. *tereli halkan másra szót miközben a megtépázott védelmi eszközt piszkálja*

[Navaratna]

(Dánica)

-Jó ügyes Groktma, jó!-dícséri.
-Pap, itt az idõ-s az öregre néz.

[Quator ar Zaraquer]

(Mindenki)

*Az egymás utáni három nagy slukk láttán kissé felemelkedik az öreg keze mintha mondani akarna valamit, de végül csak vigyorogva legyint egyet. Közben a harsány kitörésekre az erre járó emberek próbálnak minél jobban elkerülni titeket. Közben Mauno is befejezi a fejben számolást és odafigyel rátok.*

-Egy abasziszi akadásig átdöfte rajta a háromágú szigonyt. Csak úgy spriccelt a vér.

*Közben a füvesember közelebblép és hamiskás ábrázattal ajánlja nyugtató portékáit és szolgáltatásait.*

-Nyugtatóm éppen van. Eredetileg 5 arany, de ha gonolod "Arel harcosának" adok egyet ingyen is. Egyébként jobb lenne valami nyugodtabb helyet keresnünk. Egyrészt összpontosítanom kell a falépítéshez, másrészt a két sík között mégfel is kell töltenem a szellemem. Gyertek véletlenül ismerem ezt a helyet és tudok egy kis zugot, ahol elintézhetjük a dolgot.

*Ezzel elindul a folyósón és elvezet egy használaton kívüli öltözõbe. Itt, ha sikerül Grokht ismét nyugalomra bírni kényelmesen leül az egyik padra és félig lehunyt szemmel öszpontosít.*

//Végeztével +25E a mentál statikus pajzsból.//

[Navaratna]

(Dánica)

A lány nyugtatólag leül a khál mellé kezébe veszi az egyik mancsát és simogatni kezdi. Ezt az eljárás alatt végig csinálja, s les, mit mûvel az öreg. Ahogy kész, vigyorogni kezd. majd társaihoz fordul:
-Kéne négy arany, visszakísérem az öreget a fáradozásaiért cserébe, aztán csatlakozom hozzátok a fogadóba. Mit szóltok? Kicsit gány a khál combja, kösd már át, te úgy is olyan ügyes kezû vagy!-simítja meg Mauno arcát pajkosan. Végig hozzá beszél ervül, aztán a khálhoz:
-Én menni el kísér öreg, ti addig mene el fogadó. Vigyáz te comb, csinál új kötés mert ez csúnya. Dönteni el, mikor akar indul és mivel nagy messzi föld!

[Quator ar Zaraquer]

(Mindenki)

*Mauno ránéz az átvérzett kötésre és megvakarja az állát.*

-Majd meglátom mit tehetek.

*Az öreg közben nyújtózik egyet és megtornáztatja a nyakát. Majd felhajt valami löttyöt egy fiolából. Ezután megismétli a fertályórás procedúrát, melybõl nem látszik semmi a külvilág számára. Ezek után feláll és megtornáztatja tagjait, majd ismét pipára gyújt és várja a csapatmegbeszélés végét.*

-Na azt hiszem itt végeztem. Embereknél szinte áttörhetetlen védelem alakul ki. Persze a Fehér Páholy mágusai ellen nincs garancia.

//+25E asztrál statikus pajzs//

[Navaratna]

(Dánica)

-Mi az a fehér páholy? Székek ellen akarod védeni?-és a tudatlan lány elkezdett kacarászni, hogy a könnye is kiserkent.

[Eldwyr]

(Grokht)

*Dánica simogatása bejött. Bamba vigyorral a képén ül és halkan dorombol. Néha képen nyalja lányt és tovább vigyorog. Az egészbõl csak az tünik fel neki, hogy az öreg pipára gyújt itt egy kicsit felélénkül és szimatolni kezdi a füstöt. Már majdnem kér egy újabb slukkot, amikor meghallja a lány kacagását. Odakapja a fejét és azonnal vihogni kezd, mint a fakutya, közben a falat és földet csapkodja.*

[Navaratna]

(Dánica)

-Ssss, Groktma, sss, menni szépen Mauno szállás, pihi láb, pihi fej, inni és enni, csinál meg fegyver és páncél, Dánica majd jön!-nyugtatgatja könnyes szemmel a macskát, szájha széle remeg, hogy ne röhögjön, aztán az öreg mellé szegõdik és elindulnak visszafelé.

[Quator ar Zaraquer]

(Mindenki)

*Mauno odaadja az aranyakat mielõtt a khál széles vállát lapogatva megpróbálja a nagydarab harcost eltámogatni a szállásra, hogy összeszedjék a holmikat az induláshoz. Mostanság kissé szótlan a félelf, de valószínû még mindig a nyerési esélyeken járhat a feje. A Noir-pap még int egyet köszönésképpen és elindul csámpás járásával kifelé, vissza megszokott zugába.*

//Dánica :Folytatás az utcákon, sikátorokban.
Grokht, Mauno: Ha itt nem tervezel/tek mást, akkor folytatás a fogadóban.//

[Eldwyr]

(Grokht)

*A röhögés után érzi, hogy kezd múlnia "gyógynövény" áldásos hatása. Sebe ismét lüktet, jó kedve lankad. Amikor meglátja, hogy Mauno pénz ad Dánicanak, azonnal az erszénye után nyúl. Kiveszi a 4 aranyat és átadja a félelfnek.*

-Nem hagyhatom, hogy te fizess az én elmém erõsítése miatt. *lenéz a sebére* Mi lenne ha visszamennénk a gyógyítókhoz egy kis kötözésre. Hátha emlékeznek még arra az egy ezüstre, amit ott hagytam nekik. Ilyen lábbal nem fogom bírni a futást. Azt hiszem gyalogosan nem tudunk neki vágni. Rühellem a vizet, de megy hajó abba a Tiadlanba? *elindul a gyógyítók felé, még az ajtó elõtt megjegyzi* Aztán kéne egy fegyverkovács is. *mutat a Harakra, majd benyit az ajtón*

-Üdv! Átvérzett a kötésem. Át tudnátok kötözni?

[Quator ar Zaraquer]

(Grokht)

*Mauno elteszi a 4 aranyat.*

-Jólvan, ahogy gondolod. A felcsert megnézhetjük, mert õszintén szólva nálam biztos jobban ért ehhez. Egyébként kereshetünk itt is valami kovácsot, de úgy hallottam ott északon tartós fegyvereket tudnak kovácsolni. Taáln jobban is járhatsz, ha velük erõsítteted meg a vértedet. Az útra meg mehetünk akár térkapuval is. Talán kicsit drágább de csupán pár pillanat az út fel Északra.

*Közben visszamentek a felcserhez, aki szivesen átköti a sebet. Közben megint csóválja a fejét, de nem szól semmit. Mikor végzett azért ad egy adag tiszta gyolcsot a következõ átkötéshez.*

(Grokht)

-Köszönöm! *mondja a felcsernek, és még hozzáteszi* Mennyivel tartozom? *A választól függõen fizet, vagy nem fizet, majd elköszön és Maunoval elindulnak a szállásra.*

//Folytatás a 3 tallérban//

[Kalmárfejedelem]

____________________________________________________________________________

HM: Kalmárfejedelem (helyettesítõ HM)
JK: Yarradic Pagan
Esemény: Bemesélés a negyedbe
____________________________________________________________________________

Az utolsó csatában még szabd voltál. Szabad nőként és szabad nép vezetőjeként harcoltál és estél el...de nem a Földanya másként rendelte. Megízlelted a rabszolgasors kenyerét.
Az utolsó csatában nagyon sok sebet szereztél. Mikor a rabszolgavadászok elfogtak és rabszíjra fűztek, egy ideig tudtál haladni a menetoszloppal, de hamarosan elhatalmasodott rajtad a sebláz, és az utolsó két-három hetet delíriumos állapotban töltötted magas lázzal.
Nem tudod hogyan, milyen módon kerültél erre a helyre, hány közvetítő és rabszolgakereskedő kezén mentél át, vagy hogy egyátalán mennyi időt tültöttél öntudatlanul.

Az utolsó tudatos emléked, hogy egy hálóban vergődsz, és fejbevernek egy bikacsökkel.
A következő pedig az, hogy egy ágyhoz vagy lekötözve, és egy öreg felcser ápolgat, hűs nedves vizes ronggyal törölgeti a homlokod.

-Ne rángatózz!!. -mondja- ne rángatózz!!! Nem bántalak. Szükséged lesz az erődre.
Az Arénamester tulajdona vagy. Ez itt ahol vagy Erion városa. A Rivini Aréna megvett téged, hogy meghalj a söpredék szórakoztatására. Sajnálom de ez van.

Lassan gyógyulsz. Láncon tartanak. Nem vernek, nem erőszakoskodnak veled, de fegyveres felügyelet alatt vagy.

Idő kell míg rágyere: ez itt egy olyan hely ahol azért harcolnak hogy mások nézzék és szórakozzanak rajta.

Vannak itt sorstársaid, akik rabszolgák, és vannak itt olyan harcosok akik ez hírnévért, pénzért csinálják. Ők nem közösködnek veletek.

Sőt vannak olyanok is akiket megközötve vetnek az oroszlánok elé...bűnözők, kiknek itt hajtják végre a halálbüntetését.

Azt a szót "gladiátor", "rabszolga" nagyon hamar megismered és fel is fogod a jelentését.
És azt is, hogy innen nem tudsz megszökni. Nem próbálkoztál még a Földanya hatalmával...

Te a rabszolgákkal vagy egy szálláson. Itt senki nincs a népedből.
Egy nap felsorakoztok az Arénamester előtt:

- Logan vagyok, a Rivini Arénamester!...aki még nem tudná. -mondja.

- Magukat rabszolgaként vásároltuk meg. Köpök arra, hogy Északon, vagy Délen milyen törvények vonatkoznak a rabszolgatartásra, itt Erionban a Hercegi törvény engedélyezi. Tehát maguk itt most senkik. Azonban egy fokkal jobb helyzetben vannak, mintha Toronba, vagy Gorvikba kerültek volna. Ugyanis törvény van arra is, hogy a rabszolga saját munkájával megválthatja a saját vételárát és ezzel megválthatja a szabadságát. A magam részéről ezt teljesen felesleges és idióta törvénynek tartom, de kénytelen vagyok betartani a herceg törvényét. Tehát a szabadságuk megváltása a mai nappal veszi kezdetét. Harcolni fognak. Ha meghalnak odakint; így jártak. Ha nem, minden túlélt viadal után ledolgoztak öt ezüstöt a vételárukból.
Mos ismeretetem, kit mennyiért vettünk, mennyi munkával és vérrel válthatja meg magát.

Az Arénamester neveket sorol:

- Yarradic Pagan. Tíz arany. - Logan felnéz és abbahagyja a felolvasást, és biccent. Húsz éve vagyok ennek az Arénának a vezetője, eddig minden nő a népéből aki rabszolga volt itt szabad emberként hagyta el az Arénét...vagy állatürülékként távozott. Maga jó bőr Yarradic, remélem legalább az első ütközetét túléli. Magába sok pénzt feccöltünk, ma délután kezdi a viadalt. Egy falka hastin ellen.
Murdoc-tól a fegyvermestertől kérjen felszerelést. Olyat választ amilyet akar. ...és Yarradic, próbáljon meg életben maradni...nem szeretném ha nem hozzná vissza az árát...
-Még valami néha a közönség -főleg a tehetősebbek- pénzt szokott dobálni az arénába. Ha összegyűjtik a saját vételárukat, és kifizetik nekem, akár ma szabadok lehetnek. Valószínűtlen, de ha jól harcolnak, és a közönség megszereti magukat, azt jutalmazni szokták...néhány rézzel, olykor egy ezüsttel...

A viadalkezdésig van négy óra hosszád. Őrök jönnek és a Fegyvermester a bilincsed kulcsaival. (Már felgyógyultál teljesen.)

-Oké szépségem. Gladiátor vagy. Én most leveszem a bilincseid és te szabadon járhatsz kelhetsz ezentúl itt a Gladiátorszálláson és a fegyverszobában, illetve a gyakorlótéren, többé nem kell kérjél rá engedélyt, csak ki nem mehetsz az Arénából, míg rabszolga vagy.
Tessék.-ad át neked egy batyut itt vannak az elfogásodkor rajtad lévő ruhák, és személyes tárgyaid. Megtarthatod, ha akarod. (Most egyszerű vászongyakorló van rajtad).
Murdoc óvatosan beleteszi a bilincsedbe a kulcsot és a szemedbe néz.
-Viszont valamit tudnod kell. Ha azután, hogy levettem a bilincseid és te nekünk támadsz, fegyvert ragadsz és szökéssel próbálkozol, szó nélkül le fogunk gyilkolni. Ebben nincs pardon.

(Yarradik látott már ilyet: volt hogy valaki szökéssel próbálkozott: átlótték íjpuskával a lábát, és a vadállatok elé vetették.)

- Szóval...vesz nagy levegőt Murdoc- nem csinálsz balhét ugye?

[Yvett de Crei]

(Yarradic Pagan)

*Zavaros, homályos emlékképek idegen férfiakkal, idegen tájakon keresztül…
Álom, vagy megtörténtek?...
Egy hűsítő érzés a homlokon mi lassan magamhoz térít. Kinyitva a szemem lassan a homályból egy idegen férfi arca bontakozik ki – és abban a pillanatban szabadulni akarok…. – nem érhet hozzám; de sem erőm, sem lehetőségem – az erős szíjak szorosan fogva tartanak.
Figyelmesen hallgatom, amit mond – nehezen, de megértem szavait. Soha nem gondoltam volna, hogy hasznát veszem ennek az idegen nyelvezetnek a tudását.

A gyógyulás alatt inkább visszafogom magam, figyelek, hogy hol vagyok, milyen helyen, és mire számíthatok. Napok-hetek alatt azonban rájövök, hogy itt senki és semminek számítok – nem egy „társamat” láttam a vadak elé vetni.
Na ezt nem választom – kivárok….
A várakozás alatt próbálom megemészteni a látottakat – ez a világ annyira idegen a sajátomtól, hogy néha borzadva nézem az eseményeket. Mesékben már hallottam arról, hogy a világnak vannak olyan apró pontjai melyekben a férfiak az uralkodók, de ezt mesének hittem eddig. Lassan rájövök – több mint mese.

Bár testileg gyógyulok, a lelkem azonban romokban hever.
A népem, a szabadságom, az életem… semmim sincs… és még azt sem tudom, hogy a Földanya mellettem van-e még.
Egyedül vagyok, egy idegen helyen, ahol oly sok megvetendő férfi él; és kénytelen vagyok elviselni őket, ha szabadulni akarok egyszer.
Nem beszélek velük, nem érintem őket – amikor csak lehet és nem kényszerítenek semmibe veszem őket. Nem úgy a nőket – ha vannak…

Ki tudja már mióta vagyok itt…. De felépültem. Testileg meggyógyultam. A lelkem lázadozik a sorsom miatt, de kénytelen vagyok elnyomni. Türelem! Nyugi! Lesz ez még másképp is! – mondogatom magamnak.

A sorakozást kelletlenül hajtom végre, s undorodó, gyűlölködő tekintettel hallgatom a szavakat.*

<Senki… Majd meglátjuk te ocsmány kutya, hogy ki a senki.
Toron, Gorvik, csak tudnám, hogy miről beszél. Pedig hallottam már egy párszor ezeket…
Hogy harccal megváltható a szabadság? De mi az a vételár? … Öt ezüst? De mi? Gyűrű? Nyaklánc? Vagy valami másról beszél?>
*A nevem elhangzásakor erőltetem magam, hogy ránézzek leküzdve az undoromat, megvetésemet – bár az igaz, hogy nem bántottak testileg, de az életemtől fosztottak meg. Népem emlegetésekor úgy nézek rá, hogyha szemmel ölni lehetne, bizony már nem élne.
Csak hallgatom, nem szólok semmit – jelét nem adom egyenlőre, hogy megértettem, amit mond.
Utolsó nekem szánt mondatánál („és Yarradic, próbáljon meg életben maradni...nem szeretném ha nem hozzná vissza az árát”) egy nagyot köpök eléje kifejezve ezzel mindazt amit érzek és gondolok felőle.

A fegyvermester és az őrök érkezését nyugodtan veszem tudomásul, mindaddig amíg a bilincseim kulcsa elő nem kerül. Szívem egy pár szegmensig megáll, majd eszeveszett hévvel kezd el dobogni – a szabadulás kezdete. Már épp azon vagyok, hogy az erőviszonyokat, lehetőségeket felmérjem a kitöréshez, amikor figyelmeztet a szökési kísérlet következményeire. Állom gyűlölködve a tekintetét, orrcimpám remeg a feszültségtől és attól az erőlködéstől, ahogy féken próbálom tartani magam.
Jó pár szegmenses viadal saját magammal, mely végén ökölbe szorított kézzel, összeszorított szájjal Murdoc szemébe nézve nemlegesen bólintok egyet – jelezvén, hogy nem fogok balhézni.*

[Kalmárfejedelem]

____________________________________________________________________________

HM: Kalmárfejedelem (helyettesítõ HM)
JK: Yarradic Pagan
Esemény: Első vér előtt
Helyszín: Rivini Aréna, Fegyverszoba
____________________________________________________________________________

-Oké. -mondja Murdoc és a bilincsedben elfordul a zár. Lekerül a kezedről és a lábadról is.
- Itt a szütyőd, az eredeti saját holmiddal.
-Jól van Yarradic. -Gyere.

Murdoc átvezet egy hatalmas raktárba. Myomodban távolabbról két nehézíjpuskás követ, akik megfigyelés alatt tartanak.

A terem hatalmas és mindenféle rendű és rangú fegyverrel van tele. Van itt ork béltépő, pika, lándzsa, kardok, kések, tőrök, páncélok, pajzsok, szépen karbantartva. Átlagos minőségű, de jól használható felszerelés.

- Válassz magadnak. Szerelkezz fel. A terem végében találsz egy rácsos vaskaput, ami nyitva áll arra találod a Gyakorlóteret, ha kicsit be akarsz melegíteni. ...és Yarradik ez a két lövész minenhova követ, ők vannak megbízva azzal hogy ne csinálj semmi hülyeséget.

-Csak hogy tudd a mai napi Játékodat a te belépőddel kezdjük, mert új vagy. Három hastin harcikutya lesz az ellenfeled. Ha mielőbb akarsz innét szabadulni látványosan ölj, hogy a közönség megszeressen. Még egy jótanács, mer kedvellek: ezek a kutyák úgy vannak idomítva, hogy csoportosan támadnak körbevesznek, és mindig az támad elsőként aki a hátad mögött áll. Akár a farkasok. Nem adok neked túl sok esélyt velük szemben, szerintem darabokra fognak tépni, dehát a patkány is veszélyes ellenféllé váhat ha sarokba szorítják.-mondja Murdoc és magadra hagy a két lövésszel, akik megállnak az ajtóban és onnan figyelnek téged.

[Yvett de Crei]

(Yarradic Pagan)

*A bilincsek, láncok lehullásával, mintha valamit visszakaptam volna magamból, életemből. Csuklóimat, bokáimat kissé megmaszírozom, majd a batyumat megfogom és követem Murdocot.
A raktárban szétnézek - mennyi idegen fegyver, némelyiket el sem tudom képzelni, hogy mire való, hogy lehet vele harcolni. Szemeimmel hosszúkardot keresek miközben hallgatom Murdok szavait. A két lövész említésekor rájuk nézek, nincs kétségem afelől, hogy ha próbálkoznék nem lőnének le és vetnének valamelyik vadállat elé vacsorának.
A "játékomról" való további szöveget figyelmesen hallgatom, majd a kedvelésemet kinyilatkoztató mondatra megrándulnak az arcizmaim és az orromon kicsit horkantva-fújtatva szalad ki a levegő.
Amint Murdoc magamra hagy a kardokhoz lépek. Többet is elveszek, és suhintok vele párat, hogy milyen súlyú, fogású, és mennyire érzem magát a kardot...
Amint a megfelelőt kiválasztottam az íjakhoz megyek ha vannak... Visszacsapó íjat keresek, hasonlót méretben mint amim volt. Megnézem a húr feszességét - épségét, a kifeszítési lehetőségét, hogy mennyire vannak jó vagy rossz állapotban a rögzítések rajta. Ha találtam megfelelőt, és nyilat is hozzá, akkor magamhozveszem mindkét fegyvert és elindulok a rácsos vaskapu felé - a gyakorlótérre. (Ha íjat nem találtam, akkor csak a kardot veszem magamhoz.) Elérvén azt kinyitom és kilépek rajta, majd alaposan körbenézek.*