Szórakozónegyed - Rivini-Aréna

[Eldwyr]

(Grokht)

-Persze, de a pénzem nálad van. Használd csak. Arra a védelemre nagyobb szükségem van, az aranyakra. Majd a következõ harcokban úgyis nyerek még néhányat. *mondja teljes meggyõzõdéssel* ... Errõl jut eszembe. Visszaérsz a következõ harc végéig, mert ha nem akkor add oda a fogadást igazoló szelvényt Maunonak! Majd Õ megteszi a tétet a következõ harcra is.

[Navaratna]

(Dánica)

A lány nem tudja, hogy alakul a dolog, vállat von, inkább Maunóra bízza a fecniket, majd sóhajtva lemond a harc élvezetérõl s elindul, hogy keressen egy kollegát Egy idõsebb, megfõzhetõbb kollegát. Ellanáéknál akad egy friss ismeretsége, de nem kell túl feszíteni a húrt, egy Arel-hívõnek csesznek segíteni majd Addig nem terjed a szívélyesség Út közben magával tanakodik, hogy a nagy bagázsból mely isten vagy istennõ felkentjét látogassa meg...

[Quator ar Zaraquer]

//Kis helyettesítés//

(Mauno)

*Miután megtetted a fogadásokat visszatérve a lelátóra még éppen látod a baltást, amint derékban kettévágja dzsad ellenfelét. A kis félhold alakú pajzs és a fürge thadzsi sem menthette meg az életét, mert a csapás elsöprõ erejétõl azok bizony szilánkosra törtek. Ennek talán egyetlen jó vagy rossz oldala az lehet, hogy így a macskaember ebben a körben még más ellenféllel mérkõzhet. Viszont így ismét kétesélyessé válhat a dolog, hisz a khál a "barbárra" számít és valami teljesen mást kap.*

(Grokht)

*Dáncia távozása után Durat tûnik fel és kísér ismét a már ismerõs alagúthoz, melyen keresztül az arénába léphetsz.*

-Nös barátim számunkra szeröncse talán, hogy ebbön a körben nöm a baltással küzdöl. Valami öszaki. Aszisz-i, ha jó monták. Eddig még nem veszített a viadalon. Aztán csak ögyesen, ahogy eddig.

*Veregeti meg a karod, majd felhangzik a porondmester hívása.*

-Elérkezett a délután második mérkõzése, melyen az egzotium és a hagyomány csap össze gigászi küzdelemben! A csodás macskalény és a gladiátorviadalok "hazájából", Abasziszból érkezett viador csapnak össze!

*Ezzel felzúg a tömeg egyöntetû tetszését jelzõ örömujjongás. Még nem sokat hallottad, hogy lenne "hazája" a viadaloknak, de ha ez igaz, akkor itt egy profival kerülhetsz szembe, akinek az aréna homokporondja a világ minden táján hazai terepnek számíthat...*

[Eldwyr]

(Grokht)

*Durat szavait egykedvûen veszi tudomásul. Még a belépés elõtt végez néhány bemelegítõ mozdulatot, majd lendületesen, de nem sietve megközelíti a porond közepét. Félúton magasba emeli a Ghonját, felszegi a fejét és elüvölti magát. Tüzeli kicsit a népet. Az ellenfelével szemben állva nem szól semmit nem mutat semmi érzelmet. Az elõzõ két harc során már alkalmazott üdvözlési procedúrák után, még odaszól az Aszisznak.*

-Örülök, hogy egy harcra született ellenféllel hozott össze sors. Jó harcot! *szavaiból öszinteség és megbecsülés sugárzik, de harcra kész testartása veszélyes ellenfélnek mutatja. Az elõzõ harcokból okulva, nem a látszat szerint ítél, koncentrál, hogy a legtöbbet hozhassa mi magából.*

[Quator ar Zaraquer]

(Grokht)

*A prondra lépve meglátod ellenfeledet. Fényesen csillogó acélvértet visel. Összeállításában hasonlít a te vértezetedre, de mégis más. Kissé idegen kialakítású és ö9sszetételû. EEgyébként ellenfeled úgy 170 cm körüli lehet, izmos középhosszú, göndör mogyoróbarna hajjal és vidám zöld szemekkel. Jobbjában egy háromágú acélszigonyt tart a nyél felénél fogva. Baljában erõsszálú dobóháló pihen. Üdvözlésedet biccentéssel viszonozza.*

-Gyõzzön a jobbik.

*Ezzel minden elõzetes jel nélkül nekilendül és széles lábmozdulatának köszönhetõen nagyadag homok csapódik az arcodba. Szerencsére reflexeid ismét kisegítettek, így nem okozott zavaró látáscsökkenést a dolog, de nem sokon múlott. Azt már most látod, hoyg nem lesz ez így jó, mert a kis ember irtózatosan gyors és minden kis hiányosságot kihasználva próbál úgy helyezkedni, hoyg a sérült oldaladat kelljen erõltetni, miközben követed. Miután a bevezetõ csel nem jött be mély állásban elkezdõdik a harc. Elõsször csak kerüldetitek egymást és a közönség egyre csak tombol. Érzik, hoyg most mindkét fél ellenfélre talált. Hirtelen nekilendültök. Nem csendülnek össze a fegyverek. Egy szúrás a szigonnyal, de kicsivel elsiklik a fellendülõ ghon alatt. Sebet nem ejt. A ghon lecsapva végigszántja a gladiátor oldalát a fegyvernyél felett elsuhanva. Csúnya seb, de megvan a jutalma. Tökéletesen telibetalál a másodikként lendülõ és kinyíló háló. Belegabajodva lépni sem tudsz. A ghon, a vért, és a farok is beleakadt a szövésbe. Innentõl kezdve nagyon úgy tûnik hogy az északi szinte behozhatatlan elõnyt nyert. Ennek eredményeként a következõ fél perc kínkeserves gyûrkõzés kedvenc khálunk számára. Ugyan sikerül a hálóval együtt mozdítania a fegyverét és ismételten hosszú sebeket tépni ellenfelén, viszont a messzebbrõl érkezõ szigony nagyon súlyos sebet ejt, mikor mindhárom hegy teljesen átszalad a macskalény bal combján. A visszarántott fegyver nyomán csak úgy permetez a kárminpiros vér, melyet a homok mohón iszik fel. A két harcos gyûrkõzése még eltart egy darabig. A felkavarodó homok és a vérveszteség mindkét felet teljesen elcsigázza. Végül a szigonyos viador nem képes talpon maradni. MEgcsúszik és hátraesik. Elengedi a szigonyt és int, hoyg feladja a küzdelmet. A közönség, ha ez még lehetséges, akkor az eddigieknél is hangosabban tombol. Ilyen hosszú, véres és mégis halálmentes küzdelmet régen láttak. A helytartó egyértelmûen elégedett, de ami talán még ennél is nagyobb elismerés az a záporozó napfényben csillanó érmék "esõje". Vani itt minde az egyszerû réztõl egészen az aranydukátig.*

//-7ÉP, -16FP//

[Eldwyr]

(Grokht)

*Amint látja az eldõlõ ellenfelét és a megadás jelét, hatalmas üvöltés kíséretében tépi le magáról az addig vasmarokkal tartott hálót. Csak ezútán szorítja egyik mancsát a csúnya sebre. Tiszteleg a helytartónak az Asszisznak, és megkezdi a tisztelet kört. Érzi a löktetõ fájdalmat, de igyekszik úrrá lenni rajta. Korántsem érzi jól magát, de azért a bedobált érmékbõl bõséges mennyiséget szed össze. Mikor már nem lát újabb érmét a még porondon fekvõ ellenfeléhez ballag. Megáll fölötte és lenéz rá.*

-Becsülettel küzdöttél. De nem sokon múlott, hogy én végezzem ott ahol most Te fekszel. A népem nagyra tartja a nagy harcosokat, és Te Nagy harcos vagy. Kérlek fogad el a segítségemet és engedd meg, hogy én kísérjelek a gyógyítókhoz. Remélem gyógyulásod gyors és tartós lesz. A tanítást pedig, *mutat a hálóra* az tömeg által bedobált jutalom felével hálálom meg neked. Ha elfogadod. *mondandója végeztével a fegyverét tartó mancsát a füldön fekvõ felé nyújtja, így kínálja az Õt korábban megsebzõ fegyeert kapaszkodó gyanánt.*

[Quator ar Zaraquer]

(Grokht)

*Az aszisz elismerõen bólint. Ereje végén jár, így meg sem próbálja túlkiabálni a tömeget. Bal kezével belekapaszokdik a ghonba ahol lehet, jobbjával szigonyára támaszkodik és feláll. Majd együtt kezditek meg az eléggé hossazdalmas sántikálást kifelé. A tömeg elismerõen morajlik. Ritka az ilyen baráti levonulás. Közben már elég közel érzi magát a férfi, hoyg szóljon is néhány szót.*

-Elfogadom a pénzt, mint tandíjat barátom. Valamint köszönöm neked az új élményt. Még sosem láttam fajtádbelit, nemhogy küzdhettem volna vele. Mostmár ezt is elmondhatom, hogy harcoltam macskaemberrel. Marius vagyok. Benned kit tisztelhetek?

*Eközben lassan eléritek az alagutat, ami levezet az öltözõkhöz és felcserekhez. A segítõk a gesztust nem akarták, akarják megzavarni, így csak kísérnek titeket, hogy ha esetleg felülkerekedne a vérveszteség, vagy a fájdalom segíthessenek, de eljuttok önerõbõl au "ispotályba". Ott a felcser rosszallóan csóválja a fejét, de értõ kezekkel, gyorsan hozzálát a kötözéshez. Az aszisz ezzel kiesett, így csak neked szegezi kijelentését.*

-Ezzel most vége. Nincs több viadal. A fájdalmakat tudom csökkenteni, de ilyen súlyos izomsérüléseket már nem tudok egykettõre gyógyítani. Úgy látom, hoyg ezzel mindketten kiestek.

//+10Fp, az Ép-t nem tudja gyógyítani//

[Eldwyr]

(Grokht)

korábban:
-Grokht Hrghtma vagyok! Remélem ha ismét fegyverrel a kezünkben kerülünk egymás közelébe, akkor mint bajtársak szállhatunk harcba. Ez a lecke egy életre szól. *vigyorodik el, majd hirtelen fájdalmas vicsor jelenik meg az ábrázatán, egy rosszul sikerült lépés eredményeként a lábsebe egyre jobban lüktet.*

*A gyógyítot hallva, valami kifogás félén gondolkodik, de érzi, hogy igaza van a fickónak. Egy közepesebb ütés a baltástól és vége van.*

<Végülis pénzünk, már van. Ahogy a tömeget hallottam a mai nap erkölcsi gyõztese én voltam. Megmutattam nekik hogyan küzd egy igazi khál harcos. Elégedett lehetek.>

-Köszönöm a segítséget! Akkor mára ennyi volt. Használhatom az asztalt? *majd a választ meg se várva odalép és a közepére teszi az arénában összeszedett pénzt. Egy rézet az egyik oldalra egy másikat a másikra húz. Így tesz a nagyobb értékû érmékkel is amíg meg nem felezi az összeget. Kb a mûvelet felénél odaszól a segédjének.* Durat! Vedd fel kérlek a nyereményemet!

*Az egyik kupacot a mancsába söpri és odadja Mariusnak.*

-Tessék a tandíj! Élj boldogul barátom! *Összekotorja a saját részét egy ezüstöt az asztalon hagy.*

-Ma igyatok az egészségünkre! *Kilép az ajtón és megkeresi Mauonot*

[Quator ar Zaraquer]

(Grokht)

*Durat nem igazán jut szóhoz. Egyrészt leköti az érmék sokasága, másrészt viszont eléggé leveri, hogy ennyi volt a felcser kinyilatkoztatása alapján. Így a kérésre csak bólint és mormog valamit, majd elmegy a nyereményért. Marius is megkapja a maga kötszeradagját majd odabiceg az asztalhoz és átveszi a "tandíjat".*

-Köszönöm. Ha bármikor szükséged lenne segítségre csak keress meg.

*Ezzel õ is elindul a maga dolga után. Még Maunot keresve felzárkózik melléd Durat és átadja a nyereményt.*

//8-8 arany a két kupac, amit gyûjtöttél különbözõ érmékben.
A nyereményt sajnos nem tudom, de gondolom azt már Cymarral megbeszéltétek. //

[Quator ar Zaraquer]

(Mindenki)

*Az elmúlt szûk óra eseményei után ismételten összefut a díszes társaság. Mintegy sorsszerûen épp három felõl ugyan abba a folyosókeresztezõdésbe értek. Grokht sántikálva vastag eredetileg teljesen fehér gyolcsközéssel a bal combján, de azóta már átütött rajta a sûrû, piros vér. Ez tényleg súlyos seb. A felcser szakértelme és a kenõcsöknek hála csupán, hogy a vérzés lecsillapodott, mert máskülönben lehet már elvérzett volna a nagydarab harcos. Mauno a pénztárak felõl érkezik a felmarkolt nyereménnyel. Jelenleg kissé elkalandoznak a gondolatai és eszét, szerencséjét ünnepli magában. Dánica is megérkezik az utca felõli alagútból egy kissé toprongyos öregemberrel, aki egy sötétlila hálóköntös-tóga keresztezésben flangál. Igencsak hunyorít szegény, pedig itt nincs is olyan tûzõ napfény, de szeme a sötétséghez és a sikátorok alig-csillagfényéhez szokott. Ezer ránc szabdalta arcán mégis valami elégedett kifejezés ül. Meglátva a párost azért kicsit beljebbhúzza a fejét a köntös gallérja közé, de magabiztosnak tûnik. A nõ és újdonsült ismerõse is füstöt eregetnek. Míg Dánica egy kis sodort csikket ízlelget, utitársa lassan végez a tömésnyi pipájával és kipiszkálja belõle a hamut mielõtt elteszi nagy iszákjába.*

[Navaratna]

(Dánica)

Megörül, mikor megtalálja a többieket, aztán szív egyet a fogán. Tört közös nyelvre vált (mert edig ervül nyomta a sódert az öregnek, közös nyelven rosszul tud!)
-Te meg mit csinál te láb? Megszúrogat ellenfél? Mi volt, hogy volt? Én akar tudni minden! Oh, ez itt száraz öregember az kit én hoz te segedelem. Ha te érez nagy fájdalom, színi ez meg, csinál jó érzés!-ajánlgatja a jointot a khálnak.

[Eldwyr]

(Grokht)

*Pár másodpercig gyanakodó pillantásokkal méregeti az öreget, de mivel Dánica hozta magával és megbízik a lány döntéseiben nem foglalkozik vele tovább. De azért az illendõség kedvéért üdvözli.*

-Üdvözöllek és elõre is köszönöm a fáradozásaidat! *közben a lány által kínált dohányfélért nyúl.* Fájdalom az most van. *jó erõsen beleszív, minek következtében a tüdejébe jutott fust miatt köhögni és püszkölni kezd.* Pffhheee ez pocsék, de remélem hatásos! *ismét slukkol* Ez valami gyógynövény? *harmadszor is beleszív* Mennyit kell még ezt csinálnom? *megint megismétli* Grrhháá! Nekem ebbõl elég volt! Te miért szívtad? Neked is fájdalmaid vannak?

*A kóstolgatás hatása nem marad el, a lüktetõ fájdalom tényleg kezd csökkeni.*

-Egyre jobban érzem magam. Mirõl beszélt az a gyógyító? Eltiltottak a következõ harctól a láb sebem miatt. De TE meggyógyítottál! *Azzal hírtelen magához öleli a lányt.* Köszönöm! *Egy kicsit könnyes a szeme a meghatottságtól, vagy a fûtõl.*

[Navaratna]

(Dénica)

Az öregre néz:
-Na, most le van ápolva, jó anyagot adtál. Itt is jó, vagy el kell vonulnunk ahhoz, hogy feltedd neki a védelmet?-lapogatja meg a khál hátát.
-Mauno, füvet adtamneki, remélem nem száll el tõle nagyon! Ki tette így ártalmatlanná Groktmát?

[Eldwyr]

(Grokht)

*Bárgyú képpel figyeli a lányt, de mivel Ervül beszlél egy szavát se érti. A vér veszteségnek és a fáradtságnak köszönhetõen az anyag elég jó hatásfokkal munkálkodik a hatalmas testben. A khál a falat csapkodva röhögni kezd, majd hírtelen elkomorul és az öregre mutat.*

-Én Arel harcosa vagyok ám!! Olyan küzdelmet produkáltam Marius barátommal az elõbb, hogy megremegtek az aréna falai. Nézd milyen szép sebet kaptam! *Mutat a combjára és ismét felnyerít* Mauno! *célba veszi a félelfet* Te beszéltél rá erre a viadal dologra. Még soha nem éreztem magam ilyen jól! ... A tegnap estét leszámítva. *teszi hozzá Dánicához hajolva, a kezét a szája elé tartva, mintha diszkréten súgná, de az egészet üvöltve adja elõ.* Csak úgy tombolt a nép. Tetszett nekik! Én Arel harcosa vagyok ám! *mondja egy éppen arra járó idegennek* BRGhemha triáágtumrehtk áurghlk ........ *teljes extázisban mutogat és egy imitált csatát ad elõ a folyosón, közben khál nyelven karattyol.*

[Navaratna]

(Dánica)

-Jaj, bassza meg...-szaladt ki a száján.
-Ha Groktma nem lesz jó cica, csendben, akkor Arel-papnõ lesz haragos és nem fog megsimogat bunda! Hallod?! Csend! Ez férfi tudja hogy te nagy harcos, és akar neked segít, na! MIAÚÚÚ!
-Nyugtatód nincs? Kéne-nézett a Noir papra rezignáltan.