Torozon Tavernája

[Valkay]

-Pazar… Remélhetem, hogy sétánk közben megismertet a várossal is? Igazán remek lenne… biztosan elmesélem majd máshol, hogy jártam Erionban, ahhoz meg nagy segítség lenne.
Hm, hogy milyenre? Ezen nem gondolkodtam el… de szerintem valami hasonlóra mint ami rajtam van… utazgatni ez a legkellemesebb… Ezért is sajnálom… a Szukei selyem…
*Lassan kezdek bele, a ruhám tényleg nem volt egy olcsó mulatság… s remélhetõen a lovagnak nem megy el hamar a kedve…*

[Torozon]

Nelnor:

- Ez már beszéd. - mosolyodik el Torozon, és lelkesen önti neked az újabb kört. - Ahogy gondolja, de szerintem lassacskán igénybe veheti a szobát. A beszélgetésrõl meg nem felejtkeztem el, ne izguljon, sort kerítünk arra is...
*Még be sem fejezed a bor elfogyasztását, mikorra is visszatér a fiú egy másik társaságában, egy lepedõbe csavart, ember nagyságú teherrel. Viszonylag nehezen hozzák le, kicsit ügyetlenkednek is a nagy tömegben, de aztán sikerül kivinniük.*
- Úgy látom - szól hozzád Torozon. -, meg is volnának a takarítással... A szoba az öne, Nelnor. A 156-os, fent az emeleten...
*Megvárja amíg ránézel, majd odaadja a kulcsot.*

[Torozon]

Mara:

*Széles mosoly terül el az arcán a mondatodat hallva.*
- Megtisztelne vele, kisasszony. Természetesen körbevezetem kegyedet. Tudja, kisasszony, örül a szívem, mikor valaki értékeli az ember alkotta remekmûveket. Becsülendõ az ilyen jellem. - tart egy kis szünetet, majd folytatja: - Most azonban ha javasolhatnám a következõt, kisasszony, ne tétlenkedjünk, induljunk is egybõl a ruhaszalonba. Még a végén kellettlen pillantásokat kap kegyed...

[Valkay]

-Örülök hogy igent mondott… *Mivel olyan sok balhés elem jár erre… és minden kincsemet magammal hordom… jobbnak tûnik, ha most is így teszek. Lehet Suffa Saffa vagy hívják bárhogy is, eltûnõdne és szép ideákat kergetne arról, lehet lopott kincs majd kiderül, s megérni várni… de attól én csóró leszek… Úgyhogy inkább viszem…*
-Így ni… meg se szólhatnak egy rettenetes kalandozót… *Vigyorgok saját szellemességemen…*
Indulhatunk… *Hosszan pislogok rá, mert elvileg neki kell vezetnie… ha elindul követem, de mindenképpen megvárom, csináljon valamit.*

[Torozon]

Mara:

- Kisasszony... - rádmosolyog, és a megfelelõ iránybe fordul, felajánlva jobb karját a vezetésre.
*Megvárja, hogy karonfogod-e, majd elidul kifelé a fogadóból. Kilépve a szabadba, verõfényes nap fogad, ami még alig hagyta el a csúcspontját. Ahogy bent, itt is nyüzsögnek az emberek: polgárok, kalandozók, egy-két városõr. Tiranus szippant egyet a friss (legalábbis a benti viszonyokhoz képest friss) levegõbõl, és megidul jobbra. Nem kapkod, nem siet sehova, kellemes tempóban haladtok.*
- Tudja, kisasszony, innen két sarokra lehet, a személy szerint, nagyra értékelt ruhásszalon. Néha benézek oda, ha esetleg valamiféle kelmére lenne szükségem. Az itteni viszonyokhoz képest nem is túlon-túl drága, és a minõség is megfelelõ... - hagy egy kis idõt az esetleges válaszra, aztán megkérdezi: - Elnézést, kisasszony, megkérdezhetem honnan vetõdött ide, A Kalandozók Városába?

[Valkay]

-Ifinbõl… a térkapun jöttem. Ki akartam próbálni milyen érzés. Eddig fõleg csak hajón utaztam, de onnan kissé sokáig tartott volna, a mellékesen talán túl bizonytalan hajóút.
Összekötöttem a kellemest a hasznossal. *Kicsit talán elmélázó a válaszom… a szavain járnak gondolataim… bolton meg mégis mire számítsak. Nem „fogom karon”, ha nem szeretne úgy sétálni hogy felajánlja a karját akkor hagyom…*
-Lehet nem volt túl jó ötlet… ez a város kicsit vad nekem… bár Ifin sem volt a legkellemesebb… Mindegy, már így alakult…
Mondja csak, magafajta lovag miért utazik olyan emberrel együtt mint az a pap?

[Nelnor]

(Nelnor)

Örömmel fogaddja az újabb pohárka nedüt. Egészen elnyerte a teszését az itteni bor (persze azért mindig az otthoni a legjobb). Alig láthatóan elfintorodik a lepedõbe csavart dolog láttán, ezt azért nehéz félreérteni...(...asszem ez volt az elõzõ tulajdonos...na mindegy, azért nem vagyok olyan prûd...mégiscsak egy szoba itt a Tavernában...asszem szerencsém van...remélem...)

Torzon felé fordul, és elveszi a kulcsot, egy köszönetteljes fejbiccentéssel kisérve.

-Köszönöm, akkor nemsokáramegnézem a szobát.

Visszatér az asztalához. Ismét elõveszi a hangszerét és játszani kezd. Közben bele-bele kortyol a mézborba. Amikor elfogyott, elrakja a hangszert, a vállára dobja a zsákját és a 156-os felé indul...

//ja amúgy kb. mennyi az idõ? este van? //

[Torozon]

Mara:

*Nem veszi magára, hogy nem karolsz belé, habár kissé meglepõdött. Késõbb aztán, pár szegmens elteltével, ez a meglepettség is eltûnik arcáról, és érdeklõdõ kifejezést ölt magára.*
- Értem... És hogyan élte át az utazást kegyed? Saffa az atyám, a mentorom. Azt hiszem, hogy ez megmagyaráz mindent, kisasszony...

[Torozon]

Nelnor:

*Nem történik semmi említésre méltó az asztalod körül, ugyanaz az esemény zajlik le, mint pár perccel ezelõtt, talán még annál is kisebb érdeklõdéssel. Amilyen ügyesen és könnyen forgatod a kezedben a hangszered, annál nehezebben találsz rá a szobádra. Az emeleten jobbra kell fordulnod, ugyanis itt helyezkednek el a páros számú szobák, majd végig kell követned a folyosó menetét. Néhány perces séta után meg is találod a keresett úticélt. Átlépve a küszöböt, egy viszonylag tágas szobába tévedsz. Egy egyszemélyes ágy, elõtte kis szekrény, egy kisebb asztal 2 székkel, egy nagyobb szekrény a fal mentén, és végül egy frissen felmosott padló fogad. Szemközt látsz egy ablakot, aminek két darab szárnya van, rajta egy kisebb retesz.*

//Körülbelül délután 2 óra lehet.//

[Nelnor]

(Nelnor)

Szétnéz a szobában. Elfogadhatónak tûnik. Zsákját a kisebbik szekrénybe rakja, de nem csomagol ki. Ezután azonnal az ablak felé veszi az irányt, hogy levegõt engedjen be és megnézze milyen a kilátás. Elfordítja a reteszt és kitárja az ablakot...

[Torozon]

Nelnor:

*Gyönyörû idõ van kint. Százágra süt a nap, de szerencsére ezt a hõt enyhítik az arcba fújó kis szellõcskék, amik néha-néha megjelennek, meg az árnyékos rész. Lent emberek járkálnak, ki-ki a maga dolgára siet. Fõleg átlag polgárokat látsz, ám feltûnik egy-két jobban kiöltözött egyén is. Minden megy a rendes kerékvágásban, semmi szokatlant nem tapasztalsz.*

[Valkay]

*Tétován megvonom a vállam… * -Nem volt valami nagy szám… Jól néz ki hogy hirtelen elõkerül valaki a „semmibõl…” de semmi extra érzés nem volt. Ezt különösnek találtam… valamivel többet vártam volna.
*Elgondolkodok a szavain… igencsak meglep amit a mesterérõl mond… hosszan fixírozom a járda köveit. ~Lehet, hogy a lovagból is olyan tökkelütött lesz? Végül is… mutatkoznak már jegyei…~*
-Mondja… miért segít nekem? *Kérdem felé fordulva hirtelen… nem akarom megbántani… kíváncsiság érzõdhet szavaimból támadás biztosan nem…* -Nem zavarja az atyát?

[Torozon]

Mara:

- Kötelességemnek érzem... Szeretném jóvátenni az elõbbi hibám, kisasszony... - kicsit lebiggyeszti a száját, és láthatóan elgondolkodik. - Õszintén szólva nem tudom... Majd elválik miként reagál ha újra találkozok atyámmal...

[Valkay]

-Arra én is kíváncsi leszek... Ilyenkor minden mentor tart egy fejmosást... szerintem önre is ez vár... *Komótosan ballagok mellette... ha nem lép nagyokat talán nem kell igyekeznem...*
-Már jóvátette... *Magam is meglepõdöm... hisz ezzel akár a ruhámról is lemondtam gyakorlatilag... *
Ahonnan jött, ott mások a szokások?

[Nelnor]

(Nelnor)

Jobban örült volna ha az ablak egy kertre, ligetre néz, de ugyebár nem lehet válogatni. Örüljön, hogy kapott szobát. Egyébként a helyiségre nem is lehet panasza. Élvezi a napfényt egyideig, majd leül az ágyra. Pár percig nem mozdul, elméjében összegzi, hogy mi történt vele eddig. Egy jó fél óra után úgy dönt, visszatér a földszintre. Bezárja az ajtót, majd az eddigi aztala felé indul...