A Tükörvilág

Szerző: **Az Álmok Õrzõje** » 2007.04.21. 13:55

(Ryuu)

~ Guf-bu....

Ha õ volt szomorú hírt kell közöljek. A hozzá vezetõ utat én bizony nem ismerem. Csak látom azt akit keresel. Tudomásom van arról, hogy már páran megpróbálták az õ palotáját elérni, de arról már nincs, hogy bárki vissza is tért az útról, vagy hogy sikerült is neki.

Hogy nem ismeri senki az utat hozzá egyszerû magyarázattal bír. Ügyel arra, hogy senki ne kövesse, ne találhasson rá. Hol ilyen, hol olyan alakot ölt fel, hogy ne ismerhessék meg. Szóbeszéd kavarog az emberek között, hogy a palotájához vezetõ utat gondosan õrzi, egy térkép készült csak róla, melyet a saját kezével írt, de soha senkinek nem adta ki.

Gondolkozz vissza - talán egy apró részlet, vagy egy apró információ, mit eddigi utad során megszereztél segítségedre lehet.

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.22. 9:39

(Ryuu)
~ Azt hiszem nálam van az a térkép, de igazából nem is térkép, hanem egy vers. Van valami ötleted, hogy hogyan tudbám legyõzni. Hiába üldöztem erõm megfeszítve mégsem tudtam utolérni...
- teljesen elszomorodik...

Szerző: **Az Álmok Õrzõje** » 2007.04.22. 12:19

(Ryuu)

~ Legyõzni csak boldogsággal lehet. Minél jobban örülsz, annál kisebb hatalma van.
De mondd, hogy lehet, hogy a térkép nállad van?

*A mondat papíron való megjelenésénél a hófehér tóga elõlebeg az asztal fölé, kiterítve, kifeszítve teljes valójában látszódtatva az írást szövetén.
Jobban megfigyelve apró szárnyas bogarak sokaságának köszönhetõen lebeg a szemed elõtt függõlegesen.*

~ Hogy akarsz eljutni oda egyedül?

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.23. 9:09

(Ryuu)

~ Üldözés közben elvesztette, s így került hozzám...
~ Eljutni oda? Velem van ez a liliom... õ mutatja az irányt, mutatja merre találom a Kedvesem...
~ Téged is vihetlek magammal? Lehet szükségem lenne tanácsaidra az út közben...

Szerző: **Az Álmok Õrzõje** » 2007.04.23. 12:09

(Ryuu)

~ Nekem itt a helyem, nem mehetek veled.
Szép leánytól szép virág,
mely megmutatja az irányt.

*A liliomból újra árad az a megmagyarázhatatlan érzés, melybõl tudod merre van Yuki. Talán meg is döbbensz kicsit, s furcsa - de az irány a papírlap! - bárhová is helyezzed, emeljed az irány a papírlap közepe!*

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.23. 13:16

(Ryuu)

~ Köszönöm a segítséged, az Istenek legyenek veled....

A papíron újra serceg a toll, sebzett szív mind egyként dalol...

~
Mutass utat, nyisd meg a kapud,
Vezesd lelkem, mi hozzád fut...
Mutass mosolyt, zord tengeren hát,
Vezesd lépteim a habokon át...
Nyisd meg kapud, hadd lépjek be,
Kedvesem vár indulnom kell...
Oda hol e lelketlen lény hál
Fekete szemüvegen át.
Bús magányos úton át,
Hol jó lélek sohse járt,
Hol az Éj, egy õs eidólon,
Fenn uralg gyász-színû trónon.
Itt van Ryuu, Yuki vár rám,
Guf-bu-nak biztos elmúlás jár...

Szerző: **Az Álmok Õrzõje** » 2007.04.23. 22:26

(Ryuu-nak)

*Ahogy a papíron elindult a toll, ahogy az írásjelek egyre jobban gyûltek kezed nyomán úgy fehéredett ki minden körülötted. Elõször a távolban a sziklák - bár ezt aligha látod miközben írsz - a fehérség egyre jobban közelít a kunyhó felé, amit észre is veszel mihelyst leírtad az utolsó szót is a papírlapra.
A kicsiny helységben már majdnem elviselhetetlen fényáradat vesz körbe, amikor is a papírlapból egy fényes, boltíves aranykeretes kép nõ ki. Tökéletesen tiszta és élethû az alkotás: egy végeláthatatlan zöldellõ mezõt ábrzol, mely felett a tiszta égen pár bárányfelhõ úszkál. A távolban valami sötétlõ hely áll, talán mintha tornyok vesznének bele a homályba.
Egy láthatatlan fonál pedig a homályba vezet téged - tudod, hogy ott találod kedvesed.*

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.23. 22:50

(Ryuu)

Elõször kissé bizonytalanul indul el az érzett irányban, majd egyre magabiztosabban, s szívébe boldogság költözik... Yuki mosolyát látja maga elõtt, szinte érzi csókjait... Szinte robog célja felé...

- Jövök kedvesem.. tarts ki... - suhannak mellette a zöldellõ mezõk, maga mögött hagyta a bárányfelhõket... s egyenesen a homályba szalad...

Szerző: **Az Álmok Õrzõje** » 2007.04.23. 23:27

(Ryuu-nak)

*Minden mozzanat úgy alakul, ahogy szeretnéd - egyet kivéve: a homályos rész valahogy sosem akar közelebb és közelebb jönni; mintha a távolság egyáltalán nem csökkenne.
Érzeteid szerint már órák óta futol kedvesedért, de az a tornyos, homályos sötét rész még mindig ugyanolyan távol van tõlled.
Meg kell állnod pihenni, már nem nagyon bírod az iramot.
A nap az égen tündököl fényes-sárgás színben. Nem tûz elviselhetetlenül. Fát, épületet, vagy bármi mást amerre a szemed ellát nem találsz.*

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.23. 23:35

(Ryuu)

Megáll pihenni... hogy kifújja magát... s eszébe jutnak a sorok

<De szétnézni nyílt figyelemmel
Az utas benne nem bír, nem mer
S titkát halandó gyenge szem
Nem issza tárva sohasem,
Mert tiltja szigorú királya
Rojtos pillát emelni rája
S a vándor itt csak lopva lát
Fekete szemüvegen át. >

Néhány percig lehunyt szemmel koncentrál... majd kinyitja harmadik szemét, és azzal fürkészi a homályt, s újra elindul...

Szerző: **Az Álmok Õrzõje** » 2007.04.24. 0:36

(Ryuu-nak)

*Ahogy kinyitod a harmadik szemedet mindent csupa kéknek látol - egyszínû kék árnyalatban hullámzik körülötted a rét, kéksége egybeolvad az ég kékjével, attól egy árnyalatnyival elütõbb csak. A messzeségben van csak némi változás, azt ahol a sötét homály állt, most sötétkékes-lilás színben látod.
Újra neki veselkedel az útnak, de hiába is gyalogolsz nem jutsz elõbbre látszólag. Az a folt - tornyos hely - nem akar közelebb érkezni hozzád.*

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.24. 7:11

// Ez sem jött be, kezdek tanácstalan lenni, de még agyalok rajta

//

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.24. 9:41

(Ryuu)

- Hmmm... ez így nem lesz jó.... - újra meditációs ülésbe ereszkedik, kezébe veszi a "térképet" s a megoldást keresve transzba mélyed... harmadik szemét csak félig hunyja be...

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.24. 23:58

(Ryuu)

Félig meditációszerû állapotban mormolja maga elõtt...

~

Jöjjön szél, jöjjön vihar,
Jöjjön jég, s jöjjön zivatar...
Jöjjön fehér, s ragyogó,
A földön túli szárnyas ló...

Repülj hozzám, segíts rajtam,
Kedvesem vár, ne várassam...
Jöjj kérlek szükségem van rád,
Együtt zúzzuk rabság láncát...

Vár minket a messzi homály,
A sötétlõ, s komoly táj...

Szerző: **Az Álmok Õrzõje** » 2007.04.25. 0:14

(Ryuu-nak)

*Meditációdból egy pár esõcsepp zökkent ki - nagyobbak mit eddig valaha is láttál, s egyre több és több hull rád. A napot sötétlõ fellegek takarják lassan el, s a szél is feltámadt, dühödt hullámzásra késztetve a körülötted elterülõ fûrengeteget. Az esõcseppek közé lassan egyre több jég is vegyül, mely testeden csípõs csattanással érintkeznek.
Már teljesen bõrig áztál, a heves szél miatt a jég szinte zsibbadásig verte testedet, amikor az égbõl érkezõ villámlás következtében szemeidet el kell takarnod, hogy ne vakuljál meg, olyan fényes...
Kinyitva mintha a sûrû esõ és jég között látomást látnál. Tõlled úgy 20-30 lábnyira egy gyönyörû fehér ló áll. Szemeitek találkozásakor horkant egy nagyot, majd két lábra ágaskodik, s felnyihog. Pár szegmensig így marad, majd visszaereszkedik mind a négy lábára, fejével mintha feléd bökne, jó nagyokat szimatol a levegõbe.*

A Tükörvilág

Ki van itt