Berrana-roda - a pengebárók édene

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.23. 17:04

Con Larrodannak

Letizia felvidul azon, hogy átöltözhet, a ruhát finoman leveszi-a susogás erre utal- majd kuncogva válogat s hebrencs mód féllábon ugrál, aztán rádõl az ágyra. Felbukott a felsõszoknyában, miközben magára ráncigálta. nem tudja abbahagyni a nevetést, lassan már a könnye folyik tõle. Mikor képes abbahagyni, vinnyog kicsit, nehogy újra elkezdje, aztán kipirulva kinyögi:
-Szerintem lovagoljunk a lovadon...-majd elérve azt a szintet, hogy a begörbített kisujjon is megpusztuljon, tovább nevet fekve az ágyon, hasára szorítva kezét.

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.23. 17:16

(Con Larrodan)

- Lovagolni mi? - vigyorog.... az ágy mellett terem, ujjaival a lány oldalát célozza meg, és csikizi...

-Csikicsikicsikicsiki...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.23. 17:53

Con Larrodannak

Majd megvesz a nevetéstõl. Csiklandós. Aztán megpróbálja a férfit leszerelni. Megcsókolja. Kicsit mélyebbre sikerült a kelleténél, de a nevetése alábbhagyott majd el is múlt s egész komoly csókok alakultak ki! Minél tovább tartott, Conban annál alább hagyott a tiltakozás s annál jobban elõtérbe került a földi vágy. Olyannyira, hogy a keze önkéntelenül is vándorolni kezdett s Letizia nem tolta el.

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.23. 18:28

(Con Larrodan)

<Teljesen elveszed az eszem Te lány...>

Egyre több csók... finom kényeztetés... Letizia testén suhannak ujjai... feltérképezik domborulatait...
Foggalma sincs róla mit csinál...csak ösztönei vezetik...
Tenyerébe fogja melleit, s lágyan masszírozza... gyengéden... óvatosan... ajkait csókokkal halmozza...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.23. 18:45

Con Larrodannak

Most ébred csak rá a lány, hogy ezzel aztán feltüzelte rendesen a másikat, s mikor a férfi keze a blúza alá csúszott, megrezzent és tágra nyílt szemekkel nézett rá. Meglepett volt, nem riadt s látszott, csak egy kis bátorítás kell neki és akkor bûnbe esik.

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.23. 19:49

(Con Larrodan)

A bizonytalanságot látva maga is kissé észhez tér... de szíve még mindig hevesen ver, s õrülten kívánja a lányt.

- Teljesen megõrjítesz... nem tudom mit teszek... - érzései, vágya mind-mind látszanak szemében, maga is megerõsítésre vár, egy csókra egy mozdulatra... akármi is legyen az...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.23. 20:48

Con Larrodannak

Letizia lesütötte a szemét, aztán összekulcsolta kezeit, imádkozni kezdett remegõ hangon:
-Bocsáss meg uram s bocsássanak meg a szentek, hogy bûnre csábítottam külsõmmel és szavammal és tettemmel hû szolgád, ki arra esküdött fel, bûnös nõket fog színed elé vezetni. Lám én is ama bûnös nõk vad külsejét bírom, lám bár kezemben nincs szentségtelen hatalom, mégis elfordítottam fényességes orcádról hû szolgád orcáját s most vezekelnem kell bûnömért s megátalkodottságomért, mert buja formáimmal oly képzetek felé taszítottam õt, mi javunkra nem válhat, csak a kéjencség talajává válhat.
lassan könnyek kezdtek arcán lecsorogni.
-Erkölcstelen és romlott vagyok, súlytson le rám az ég haragja hogy felszentelt szolgáját ferde útra térítettem, vegye vissza ékemet, vegye vissza és vétessen tûzre...!-*ezzel keserûn elkezdte haját tépkedni. majd keze lehanyatlott és csak sírt.*
-Ne haragudj, rosszat tettem veled!...Vágd le a hajam a görbe késeddel és vess máglyára! Bûn a házasság kötelékein kívül fertõre csábítani a férfit!Nem volt szándékos, de megtörtént, nem akarom bemocskolni a tested a magam rodhadékával!
Összekuporodott az ágyon és rézta sírás. megijedt attól, amikor felismerte, milyen hatással van Conra a szépsége és a kedvessége s úgy érezte, s úgy vélte, ez nem normális. Kedvelte a férfit, nagyon is, és pont emiatt nem akart neki rosszat.

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.23. 21:05

(Con Larrodan)

Bénultan hallgatja a lány imáját... minden másra számított, csak erre nem.... nem bír megszólalni... de mikor kárt akar tenni magában, eltûnik a tehetlensége. Elkapja a lány kezét... mellkasára vonja, szorosan magához öleli...

- Uram... add áldásod eme pótolhatatlan teremtésre, ki szeretõ gondviseléssel törõdik hû szolgálddal. Terjesztd ki rá szentséged, s tisztísd meg gondolatait, hogy ne gondolja kevesebbnek magát mint ami. Emeld fel, hogy ne tûnhessen maga szemében eretnekekhez hasonlónak. Add meg Uram... - nyakában függõ medélja kékes fénnyel ragyog... de sokkal fényesebben mint más hasonló esetben...

// Áldás 3Mp //

- Boldogság minden pillanat mióta velem vagy.... ne légy buta... nem ártasz nekem... épp ellenkezõleg... Szeress, hogy szerethesselek... - s lágyan megcsókolja...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.23. 21:18

Con Larrodannak

Letizia szipogása lassan csillapodott, csókja kurta volt. Szemei kivörösödtek, de mosolya halvány volt és bíztató.
-Szeretlek, de csak a házasság szentségében lesz a testem is a tiéd, Con Larrodan.-ezzel átölelte a férfit szelíden. Nem tolta el magától, ó dehogy csak végre nyugodtan kimondta, mi riasztotta vissza még. Ó, magasságos, hisz ha valóban betartja ezt Con, ahogy illik, vágyni fogja éjjel és nappal!

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.23. 21:39

(Con Larrodan)

- Szeretlek, s több ez mint testi vonzalom. Várok Rád... persze, hogy várok... - boldogan, felszabadultan csókolja. Az én Letiziám...

- óvatosan simítja hátát... csak hogy nyugtassa, és apró csókot lop...

- No, mi legyen azokkal a lovaglóleckékkel? ^^

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.23. 21:45

Con Larrodannak

Letizia megtürölte az arcát.
-Mehetünk, de összegyûrted a szoknyám...Szerintem ránknéznek és rögtön fogják tudni, mit akartunk csinálni. de nem merik majd kimondani, met te tekintélyparancsoló vagy!
Con ha szán rá idõt és fáradtságot, lerakhatja Letinek a lovaglás nyerges alapjait, Szévész kíváncsi, mit mûködnek rajta. A lány a végére elfárad, csak almát kér vacsorára és szeretne lefeküdni. Még az ellen sem ellenkezik, hogy ágba heverjen, olyan törõdött. Félálomban csak ennyit kérdez:
-...mikor kezded el a vadászatot...?

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.23. 22:03

(Con Larrodan)

- Hajajj... pedig azt nem kellene... úgy tudják testvérek vagyunk... - segít megigazítani ruháját, hogy semmi se látszódjon...

Hosszú idõt töltenek kint az udvaron, s dícséri a lányt. Hamar térnek vissza a szobájukba... kevés gyümölcs vacsorára... Con sem kér többet. Finoman végigmaszírozza lány tagjait, hátát, hogy ellazuljon, s a kimerültség helyére kellemes fáradtság szálljon. Apró csók a szép álmokért...

- Már elkezdõdött Kedvesem... már elkezdõdött... de pihenj csak...
Szép álmokat Kicsim... - azzal maga is nyugovóra tér...

//Pszi ébresztés Éjközépkor//

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.24. 9:26

Con Larrodannak

Letizia békésen aludt, mikor Con szeme felpattant. Sötét volt, odakinn miriád csillag pislákolt az ég huzatán. Két macska éktelen vernyákolásba kezdett, aztán összeverekedtek, fújtak. Valahol az ablak alatt lehet a macskahadviselés színtere

Távolban kutya ugatott, kései mászkáló lépte halt el az utca macskakövén.

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.24. 9:38

(Con Larrodan)

Csendben kelt fel ágyáról, s alóla vette ki elrejtett batyuját... kicsomagolta álöltözetét, maszkírozó készletét, s neki fogott hogy teljesen elfedje valódi kilétét...

...

Mire végzett, arcának bal felét hosszú sebhely borította, többi részét dús szakáll, s orra mintha bortól piroslott volna. Nem nézet ki másképp minth egy matróz, kardját egy kívülrõl rozsdásodó hüvelybe tette, s azt hanyagul lógatta oldalára. Medálját jól elrejti, még véletlen se legyen árulója... nemesi gyûrûjét a lány mellett hagyja, s össz-vissz 40-50 rezet vesz magához. Egy kopott fekete köpenyt terít magára, visszapakolja cuccait, s "kirepül" az éjszakába...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.24. 10:04

Con Larrodannak

Az utcán hûvös volt. Hiába, a nyári meleg még odébb van. Két macska ugrott szét, amikor Con megjelent az utcán. Gyér forgalom csörgedett a fogadó krnyékén. Hisz a tisztességes emberek ilyenkor már ágyban vannak. Két õr zörgött el Con mellett de rá se hederítettek.

Berrana-roda - a pengebárók édene

Ki van itt