Ranil Tüze

[Schinter]

Aries den Morgan

Mivel folyamatosan szorulnak vissza igy el kezd nagyon agyalni,hogy vajon mivel rukolhtna elõ,amivel meglehetné a toroniakat.Hamarosan eszébe is jut,ám ahhoz közel kellene kerülni a lebegõ nõhöz,mert úgy néz ki õ a vezér most a sereg élén...Hisz köztudott,hogy a kigyót is a fejétõl kell meg szabaditani utána már veszélytelen.Elõvesz egy nyilveszõt és rámond egy csnedvarázst,amitõl néhány pillanatig minden hangot megszüntet körülötte majd becélozza a nõt és összpontosit,hogy eltalálja.Aztán kilövi a veszõt.
/szuma 107-mekkora mákja van -,- /
Aztán reménykedve,hogy harcilázban vannak már a dwoon harcosok újabb varázslásba kezd.A toroni sereg fölött mindenféle fényeket varázsol megtévesztve/megzavarva öket.Aztán reménykedve,hogy a dwoonok kissé visszatudják nyomni a frontot meg az a Ranil lovag is tesz vmit vmi vezetõ felé indul,aki irányitgatja a 31-seket./gondolom Amalchor lesz az/

-Uram, ki kell iktatni a varázshasnzálókat és fontos stratégiai pontokat kellene elfoglalni néhány emberrel...

finoman célozzgat arra,hogy szüksége van pár embere,akik hajalndóak egy életveszélyes akció végrehajtásában (remélem ezeket leszüröm hadvezetés Af-bõl )
Ha megkpja a parncsot és az emberekt akkor az elsõ arra vezetõ fontos hely felé vagy varázsló csoport felé indul ha nem,akko egyedül indul el arra/egyedül természetesen sokal óvatosabban/.Krisztint hátul hagyja,hogy ijjával fedezze a többieket.Nem akarja túl nagy veszélynek kitenni bár most mi és hol nem veszélyes itt a kapúvárban??!Felölti magára a láthatatlanságot és folyamodik elméje láttásához és úgy indul.Nem árt egy kis elõny a túlerõ ellen

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, a hegyi elf város
Idõpont: Adron második hava, nyár, este
Résztvevõk: Seba
____________________________________________________________

Zak elemelkedik fektéból, és két kezébe fogja az arcod, miközben az ajkaidat és a szád szegletét csókokkal borítja be.
-Cssss...-Seba...nyugalom....csodálatos veled lenni...-nyugtat meg a férfi-...-csók- Szép vagy.- simogatja meg az arcod-...ma már nem megyünk innen sehova...-újabb csók...-és nem verik ránk az ajtót...-dünnyögi- miközben ajkait a melledre tapasztja, és kezeivel a hátad simogatja...-és nem figyelnek minket kivácsi szemek...-hosszú, mély, éhes nyelvöllelkezõs csók- ..csak te vagy itt és én...-mondja felhevülve....-engedd el magad.- kicsit hátradnt a tenyerével megtámaszt, amit végighúz a gerinced mentén, ami nagyon jólesik, majd megmarkolja a feneked, a szádra tapasztja a száját és egy test lesztek végre.
Zaknak esze ágába sincs rohanni, minél tovább akarja nyújtani a dolgot, hogy minden percével elteljen és minden pillanatát magával vihesse.
Nagyon lágyan és lassan indul az együttlét, hogy tovább tartson, Zak gyakran vált testhelyzetet, igyekszik kitapasztalni, számodra melyik a legélvezetesebb, amikor ezt sikerül megtalálja, -szép nyugodtan, és lágyan kereste- onnantól kezdve szenvedélye már nem fogja vissza magát, vad és erõteljes, kifullasztó táncba kezd veled, amit nem lehet abbahagyni, csak belefeledkezni és feloldódni a gyönyörben mindkét embernek. Nem tudtad nyomon követni az idõ múlását, csak az öntudatlan, édes mámor, a vér hullámzását és az elégedett boldog sóhajt, ami belõled jött, mikor jó órával késõbb átérezted miért is ez a legcsodálatosabb öntudatvesztés, mit Ellana istennõ csak az embereknek adhatott. .
A csúcspont után Zak nem megy sehova, egymásbafonódva, szinte fuldokolva remegtek mint a haldoklók. Nézitek egymás arcát, Zak átkarolva tart és nem ereszt. Régóta hiányolt, eddig leplezett, érzelem süt rád a férfi fekete szemtükrébõl: igazi szerelem.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, a hegyi elf város
Idõpont: Adron második hava, nyár, este
Résztvevõk: Seba, Victor, Hatarasima
____________________________________________________________

//Victor//

-Na ne játsza nekem nagy jó uram, hogy yel papját nemérdekli ez a kis mûremek! Nekem etenem kell a tizenöt gyermekem! Három aranynál kevesbbért semmiképp nem adhatom oda!

Az ónix gyûrûnek velóban lehet valamilyen hatása, mert ahogy felhúzod melegedni kezd az ujjadon, ami nem nevezhetõ éppen normális reakciónak, de más nem történik. //Igaz sebed sincs./
A vívókesztyû viszont ahogy felpróbálod kitûnik hogy kicsi rád! Az elfek nyûlánk, karcsú népek, a kezük anatómiája is az. Victor keze nem igazán emlékeztet tömegre, alakra és térfogatra egy elféhez. Hatarasimára, vagy Sebára felmenne. De Victor bütykös alapácsökleire nem.
A gyûrûrût 15 aranyért hajlandó Murró -kemény alku után- adni.
Bárhogy is döntesz, az éjszaka hátralevõ része eseménytelenül telik

//Hatarasima//

A medál nagyon szépen csiszolt munka, de nagyon törékeny alkalmatosság. Nagy csaták a viselésébe nem voltak betervezve. (Ha csatában ÉP vagy nagy Fp sérülést szerzel, seélyed van rá, hogy összetörhet.) Sima és nagy tisztaságú hegyikristály, aranyláncon.

A könyvet erv nyelven írták, és csodálatos iniciálék díszitik, amit aranyporral díszítettek. Kár hogy a borítás megsérült, de a belsõ lapok épek és gyönyörû, egyedi kézzel írott munka, talán Krad-papo vagy szerzetesek munkája lehet. Egy fáradtságos életmû lehetett ezt így ézzel, igazi kalligrafikus betûkkel megalkotni. A könyv valódi értékkel bír, befektetésnek sem volt utolsó. Bármelyik könyvtár szívesen megadta volna érte ezt az árat. A történeetek szövegezése régies, -de ha jól beszéled az ervet érhetõ- legendák, balladák, történeti eposzok gyûjteménye.

//Seba//

Már majdnem elaludtok odabent, mikor Murro a gnóm vándorkereskedõ nálatok is kopogtat. Csak te ébredsz fel az ajtó fényjelzésére, Za teljesen elernyedve és mély álomban szuszog táged átölelve.

Amennyiben üzletelni akarsz a kis gnómmal.

-Óh egy hölgy vásárló! Murró elõször parfümmel, illatszerrel próbálkozik, de mikor látja -helyesebben csalhatatlan kalmárorra ráérez a vásárló igényeire és érdeklõdésére-: -Hát a társai már szinte minden különleges tárgyamat felvásárolták, de megkotozom a szekerem, hátha van itt még valami, ami érdekelhetné. -mondja és kalimpáló lábakkal eltûnik a szekere rakterében.
Mikor elõjön a következõ tárgyakat ajánlja fel eladásra:

-egy hegyi elfek által készített csillógó ezüst öv (ellenállóbá tesz minden ártó, támadóvarázslat ellen, csökkenti az általuk okozott sebzést 20%-kal)
Ára: 20 arany

- elf vivókesztyû (még nem kelt el, leírást lásd alább)
- törpe fegyveröv (még nem kelt el leírást lásd alább)

- nágabõr csuklószorító/csuklóvédõ (a gnóm esküszik rá hogy a dzsad mitológia sokkarú, kígyótestû szörnyének pikkelyes bõrébõl készült alkarvédõ - te egyszerû kígyóbõrnek nézed- a pikkelyek nagyok, hüvely-körömnyi méretûek és nem hajlékonyak, hanem sziklakemények, és fakócsont-fehérek. Könnyû és nagyon erõs. (A kart ért sérülésekbõl 3 sebbpontnyi levonható.)
Ára: 8 arany

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

A nyugtatásra kicsit lassít. Most mintha elhinné, hogy amiket a másik mond, az igaz. Mikor Zamorak azt a kis halmot, amire elvileg a mell szót szokták ragasztani, külön figyelemben részesíti, saját édes nyöszörgését hallja.
Jól tette a felcser, hogy lefogta szájával a száját egyesülésükkor, mert felnyögött volna. Így csak valami mormogásra tellett. Még nem ismerte annyira a másikat -nem szoktak össze- hogy kisérletezõ kedvében legyen a pozíciókat illetõen -fõleg ami a felül létet illette, ahhoz még el kell telnie kis idõnek-, ezért hálásan dõlt hátra, hogy az ágy tartsa hátát, s lábaival átkulcsolhassa Zamorak csípõjét. Megszokott, de pont ezért biztonságot adó póz. Sejtette, hogy a férfi tudománya több az övénél, ha a testi szerelemrõl van szó, de ez nem lombozta le. Épp ellenkezõleg, érdekes lesz mélységeit feltárni...
Idõérzéke elveszett, s a kuporgatott, felhalmozott érzéki indulatok utat találtak ahhoz hogy végre feloldódjanak. Meg is lepte, meg nem is a váratlan összhang. Talán a társtalanság jó alapot adott nekik, talán csak véletlen. De a mohóság elseperte elveit, berögzült illemét és erkölcsét. Amit megkaparintott nem akarta elereszteni. Ha a kéjbe bele tud romlani a gerinc, mint ahogy némely mondás tartja, akkor Sebáé most nagyon tönkrement
Elerõtlenedve, kissé kimerülve, leizzadva nyúlt el az ágyon. Levegõt csak kis idõ múlva kapott újra. Nézi Zamorakot, de az agya nem forog. Lezsibbadt. Megsimítja a férfi haját, lágyan mosolyog, tanúja amikor a szeme leradagad.
<Ezt bóknak veszem...3 év? Nõknél normális, pláne ha elhanyagoltak, de egy férfinél? Fõleg eg Arel-papnál, kik ha könnyed kikapcsolódásra vágynak, nem restek élni vele?...Vajon mióta epedett utánam? S milyen helyet fog elfoglalni mellettem?...>
Arca forrósága elapadt. Már nem érezte úgy, végre, hogy megsül. Ám az ajkai megduzzadtak, le sem tagadhatja...Kurtán elmosolyog. Most látja, összekarmolta Zamorakot. Van ez így...! Ellenben lehet, egy újabb fürdés nem lenne rossz ötlet...
Dereng az ajtó. Összeráncolja homlokát. Finoman kibújik a férfi karja alól, s most érzi igazán, milyen pilledt még mindig. Lomhán magára húzza nadrágját én ingjét, de csak hanyagul fûzi össze. Kinéz. Távol még látja a követ vigyorgását, nem igazán érti, de aztán figyelmét a fura szerzetnek szenteli.
-Hozott az isten, Murró-mondja, mikor a gnóm bemutatkozik és leplezetlenül vigyorogni kezd. Fene jó kedve kerekedik, mókásnak is tartja a kis fickót. Még sosem vigyorgott ki senkin, ha nem volt oka rá. Még össze isborzolta a kis alak haját!
-Nocsak, mások minden jófélét elhappoltak elõlem? Mit is? Ugyan, biztos van még valami!
Megszemléli az övet, megtapogatja, s elmorfondírozik, hogy hej de jó lenne valami a vacak mágia ellen, amikor a törpe remek megvillan elõtte.
-Hm, azért a fegyverövért adok 6ot. Mit szólsz? Na, ne ráncold az orrod, nem olyan rossz ár az! Aranyban értem, nem rézben! Még gondolkodom azon a rikító szinû övön is, de olyan feltûnõ...nem illik a vértemhez, s tudod a divat az egy kényes dolog..-kivételesen szívesen játssza meg a finnyás nõt. Más körülmények között felrúgta volna azt, aki így beszél a jelenlétében, mint ahogy õ most. de a jókedvet nem lehetett letörölni arcáról.

[Quator ar Zaraquer]

(Eran dha Sado)

*Elég elkeseredetten rontanak elõre minden erejükkel a toroniak. Egyenlõre visszaszorítják a dwoon védõket, de így csak azt érik el, hogy a vértesek egy idõ után áthatolhatatlan, modulatlan abbittömböt kezdenek formálni. A kavarodásból kiviláglik, hogy a lebegõ nõ talán a legveszélyesebb és legfontosabb ellenfél.*

<Hol lehet Degrel? Miért nem õ vezeti az ostromot?>

*A Napleányt kellene mielõbb kimenekíteni, de ki tudja, hogy most épp melyik épületben tartózkodik. a csapások közben záporoznak mind Eranra, mind tõle az ellenfeleire. ISmét bebizonyosodik, amit novíciuskora óta beléneveltek. "Bízz a vértedben." Így az öldöklés közepette egy pillanatra összpontosít és fohászkodik Ranilhoz, hoyg súlytsa halálra a nõszemélyt, aki a toroniak felett lebeg.*

-Uram súlyts le haragoddal a sötétség hordáinak vezetõjére.

*Ha sikerült megsebesíteni, esetleg kiütni a Vallaint, akkor itt az idõ az ellenlépésekre.*

-Griffon, Medve, Napkorong, Fénykéve, Kristály szakaszok! Támadó alakzatba rendezõdj. Visszafoglalni az Ispotályt.

*Közben a többiekkel karöltve próbálja minél jobban feltartani az ellenséges hadtesteket, hogy utat nyithassanak az öt kijelölt szakasznak. Lesz nekik elég dolguk a gyógyítóhelységhez érve, illetve, ha már megtartaniuk kell majd.*[/i]

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Kapuvár, Marakesh-szurdok
Idõpont: Adron második hava, nyár, este
Résztvevõk: Mindenki
____________________________________________________________

//Eran//

Victor hívására érzkapu rendítõ dörrenés szakítja szét az eget és akkora villám csap a lebegõ nõbe, hogy a fénypászmában elûnik Kassia Vallain alakja. Hiába a nõ energiából szõtt aurája. EZT nem bírja ki. A fénylõ gömbje szétpukadd, és a nõ –szerencséjére- az övéi közé pottyan. Tharr papjai máris moccannak, hogy ellássák.
Mindenesetre a látvány maga, hogy a vezérük eltûnik megakasztja a toroni fal nyomását, megtorpannak. (Eran varázslatának hatása +5 esély)
A pillanatnyi zavarodottságot kihasználva Eran teret szorít, és megindulnak a parancsot kapott szakaszok az Ipotály felé. Lerohanják, szétzilálják az ellenállókat és megszállják a „hídfõállást”.
Megszólal a nyakék:
„Griffon, Medve, Napkorong, Fénykéve, Kristály –szakaszok Eran ezredesnek! Rendben parancsnok bent vagyunk, de ötven gárdista (egy teljes szakasz) elesett, még tartjuk a pozíciót, de erõsítésre van szükségünk azonnal! Megtaláltuk a Napleányt! Ranilnak hála kutya baja! (Ha nem küldesz erõsítést az óra végén az Ispotályba küldött véderõk 4K10 ember veszteséget szenvednek, ha küldesz leglább két szakaszt, akkor 2K10-et <ezt otthon te dobd ki>, amennyiben személyesen mész és harcolsz velük, úgy lelkesebbek, akkor csak 1K10 veszteség –bár akkor a többi szakaszt kell elhagyd.)
(Eran sikeres hadmûveletének eredménye: egy teljes szakasz odaveszett, de +7 esély. <Hogy a Napleány mit csinál, vagy mit fog csinálni azt nem tudod.>)
//FP veszteségeid: 2k10 mínusz SFÉ egyszer + 10 Fp//

//Aires//
Amalchor két pallos-csapás között foghegyrõl odaveti, miközben majd szétszednek titeket a toroniak.
- Fiam elõszõr azt érjük el, hogy leszálljanak a mocskok végre a tökeinkrõl!!! –De üsse kõ, a vértesek nem valami mozgékonyak, de a 31.-esek igen! Rendben, maga a szakaszparancsnok!
-31,-ESK!!! AZ IDEIGLENES HARCTÉRI PARANCSNOKUK MOSTANTÓL AIRES DEN MORGAN!!!-üvölt Amalchor. (Bocs Seba!)
- Oké találjon ki valamit, de gyorsan!

Nos, nem messze tõletek a ciszternánál egy szakasz toroni három hadnagy két Tharr-papot fedez, akik valami rituális vitustáncot járnak egy vérkörben! Mit teszel?
//Eddigi veszteségeid: K10-minusz SFÉ+5 Fp)

//Off: A csata órájának még nincs vége, mert nem ismerem Aires tervét, de Eran intézkedéseinek következtében az esélyek most: Dwyll Únió -vs.- Toron-- 32:68//

//Hatarasima, Victor, Seba//
//Seba//

Murrót teljesen leveszed a lábáról kedves szavaiddal. Mikor a fejét megborzolod, meg teljesen elolvad. Olyannyira, hogy lealkudja magának a vételárat 5 aranyra, és ad neked egy erõs gyógyítalt csak úgy grátisz. (5 ÉP-t és 50 Fp-t gyógyít)
-Ön volt eddig a legkedvesebb vásárlóm. Viszlát.

Reggel Zak csendesen felöltözik. Megfogja a kezed.
- Azért remélem még lesz folytatása ennek a dolognak köztünk, ha ennek vége.- mondja a férfi.- Szeretnék veled békében is együtt lenni, nemcsak háborúban.

//Mindenki//
Az éjszaka nyugodtan telik. Reggel az elfek egy közös reggelihez hívnak titeket, az étel ugyanaz a gomba és hús, mint elõzõ este volt, kiegészítve egy koponyafagyasztóan hideg kupa tiszta forrásvízzel amit a közeli barlangtóból hoztak.
Miközben esztek Liadan megkérdezi:

- Melyik ország katonái támadtak most önökre? Azok nem délebbre laknak innét?
- Nos, én magam a hézezer év alatt mióta élek, sok ilyen…hogy is mondják Zászlóháborút láttam már, de még olyat egyet se, hogy az ellenség ne a saját hátországa felöl támad volna.

Egy elf vadász jön, Liadan füléhez hajol és odasúg valamit. A nõ elkomorul:

- Az ellenségeik teljes létszámban bevonultak Kapuvárba. Még küzdenek, de el fognak esni. Hány felderítõnk van kint Ollian?
- Ötven.
- Jó. Menjetek ti is Kapuvárba a Sziklák Ösvényén és segítsetek az ember fiának. Nem akarok több Halál-mágiát a földünkön. Megfertõzi a Földanya Méhét. A dwonnok ritka erõszakos és csökönyös, oktondi népség, de legalább tisztelik az Életet. Inkább õk legyenek a szomszédaink, mint azok a kese hajú martalócok.
- Értettem Liadan.

Nagyot dobban a szivetek!
Ötven tisztavérû elf íjász a ti oldalatokon felér egy isteni csodával, ebben mindannyian biztosak vagytok! Ha csak percenként egy nyilat lõ ki az ötven mesterlövész, az ötven halott, azaz egy teljes szakasz katona, egy perc alatt! Kizárt hogy egy elf felderítõ, aki tán ezer éve gyakorolja az íjászatot, elvétse a célt. Akkor mennyi veszteség is lesz a toroniak oldalán egy óra alatt? És a hegyi elfek nem egy nyilat lõnek egy perc alatt….a nektek nyújtott segítség mértékét pusztán csak az szabja meg, mennyi nyilat tudnak az íjászok vinni, vagy vitetni…és hogy menyire jól rejtõzik egy hegyi elf a saját otthonában….Talán van esélyetek kihúzni, mire a Dorcha serege idéér.

-Induljunk! –mondja Liadan és visszavisz benneteket ugyanazon az úton, amin idejöttetek. A Marakhes-szurdokban találjátok magatokat. Üres a toroni tábor, csak elhagyott tûzraóhelyek, kötelek, itt maradt sátorvasak árulkodnak arról: teljesen kiûrítették a toroni állást.
Egy-két kilométerre Kapuvár, ahonnan füst és láng tör az ég felé. Csatazaj, hörgés, ordítás távoli kardcsattogás. Bár derült idõ van, de akkora villám csap be a várudvarra, hogy kisebb hegyomlást okoz a falakról.
Nem nehéz kikövetkeztetni mi történt:
Kapuvár már a vég küszöbén áll. Ranil-paplovagja nem tartalékolja már erejét gyógyításra.
Egyenlõre távoli és tétlen szemlélõi vagytok az erõsség végromlásának. Titeket itt senki nem háborgat, de ott fortyogó pokolkatlanba látni.
-Megtesszük értetek amit lehet, a felderítõk már úton vannak. Ennél közelebb nem tudtalak titeket vinni a papjaik zavaró aurája miatt, sajnálom. –mentegetõzõtt Liadan. Bízom benne, hogy a bátorségotok meghozza jutalmát. A Földanya Óvjon benneteket.- mondja Liadan és eltûnik a sziklafalban.

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

Seba mosolyog, átveszi a fegyverövet és az ajándék gyógyitalt, integet Murró után. Aztán visszatér a sziklalakba, leveszi ruháit és visszabújik Zak mellé aludni. Ahogy leteszi a fejét, régóta áhított álom borul rá. Reggel kipihenten kel, néha somolyog az orra alatt öltözés közben. Nem érti, hogy érzett rá a másik sietsége okára mikor együtt voltak, nem ért õ a misztériumokhoz. De csöppet sem bánja.
Zak szavaira a férfi szemébe néz:
-Reméltem is, hogy nem csak egy heves éjszaka maradok. Ez olyan lánykérés-szagú dolog volt, ugye tudod? És azt hiszem, többé nem tudlak Zaknak, csak Zamoraknak hívni. Ez inkább jön már a számra. Remélem nem baj-bár már magán volt minden felszerelése, a nyakörvtõl az új fegyverövig, ahogy tellett, átölelte a férfit és ráérõsen megcsókolta.
<Hogy peregnek az események!...>
Mikor a többiekkel találkozik, köszön mindenkinek. A reggelibõl bespajzol, azaz degeszre eszi magát, s bár sziszeg a hideg víztõl, mikor az fogát eléri, abból is húz. Hisz ki tudja, mikor ehet-ihat újra nyugodt körülmények között? Még beszélni is van kedve:
-Önöknél járt egy mókás figura, Murró névre hallgatva és áruval csencselve? Vettek tõle valamit?
Ha más nem, akkor maga válaszol Liadannak:
-Toroniak ostromolják Kapuvár falait. Egyik magas rangú varázslónk árulóvá vált, s átállva hozzájuk erejét latba vetve idehozta a sereget, átívelve több mérföld hegyen...De ez a varázsló már halott-s sötét elégedett mosolya mindent elárult, kinek keze által érte el ezt az állapotot. Nem takargatja a csúnya foltot, ami a dwoonokon esett, azaz hogy árulás van a dologban.
Ahogy a nõ fordíytja, milyen híreket kapott, Seba felpattan, aztán idegesen visszaül.
-A segítségükre kell sietnünk! S ez az ötven fõ áldás!-csillog a szeme, de már lelkiekben az összecsapásra készíti fel magát. Örül, hogy teste éslelke is kész a csatára, bár fegyverei megtisztoigatását elmulasztotta. Khm, egyéb dolog lekötötte
Ellenkezés nélkül követi Liadant. Mikor kiérnek a felszínre, azért fellélegzik. Felszíni nõ õ, nem földalatti, arcát az ég felé fordítja. Aztán látja a helyzetet. Zamorak eltörölte még csak az emlékfoszlányát is Boreasnak. Így a toroni tábort látva már nem kél undor a gyomrában. Kapuvár cudar helyzetét felfogva ökölbe szorult a keze, a tenniakarás majd szétvetette. Elbúcsúzott Liadantól.
-Köszönet a menedékért és a segítségért!
S várja az 50 fõ érkezését, hogy indulhassanak toroniakat aratni!

[Saggaras Zenir]

Victor Fredrick Faren

-Rendben Murro azért köszönöm, sajnos, ezt a kesztyût nem az én kezemre szabták.

*Majd azn alkudozás után következhetette, anyugodt alvás. Reggelinél nyugfodtan éas kulturáltan étkezett, hagyta, hoyg Seba szaporitsa a szót ugy is jobban ismeri a helyi viszonyokat. Ám kissé rajta is látszodott, hogy félti kapuvárat a pusztulástól.*

-Köszönjük a nagy lelkü segítséget. És mindent amiben eddig segítettek.

<Oh kyel, köszönjük néked, hogy sengitségünkre hívtad az õsõk népét, ezzel is segítve a dwoonokat, és Északot.>

[Schinter]

Aries den Morgan


<huha szakasz parancsnok?hát ez az Almachor tök jó fej >

-Na emberek lássunk neki azok a mocsadék toroni varázshasználók likvidálásába Az ijjászok sorozzák meg öketés a harcosok támadjanak majd ha meglátják a jelet...Észre fogják venni

Majd a szemük elõtt el is tünik mintha nem is lett volna ott soha

[Quator ar Zaraquer]

(Eran dha Sado)

-HEgyivadász, Tengerszem, Trollgyilkos, Holdölõ, Dicsfény szakaszok megerõsíteni az ispotály és vele együtt a Napleány védelmét!

<Legalább már tudjuk hol van Vivien és a Gárda szakaszai meg is védik a toroni mocskoktól.>

//Ez akkor gondolom még a 2. óra és majd csak késõbb kell a 3. órára vonatkozóan reagolnom. //

[Garcia da'Ramol]

(Hatarasima)

Azok a francos álmok… zuhanás, vérzivatar a csontok reccsenése… az életlen pengéktõl elhasadó vért és emberi bõr hangja… arcba fröccsenõ vér, a toroniak és saját sós íze… felé száguldó négylábú kétfejû dárdakezû szörnyetegek tucatjai… hóhajú, papiruszként hámló bõrû csonkolt torzó… nyálcsöpögõs lila színû pók… kasztráló szajha… rohanás ahogy a lábad bírja… csak hátra ne nézz! Lódobogás… itt a vég?
Zihálva, verejtékben úszó testtel ébred az éjszaka közepén. Nem elõször ölt életében, megesett már, hogy a királyra rontó õrült merénylõk vagy fejvadász csapatok tagjait maga küldte a kárpit mögé. De ez más! Számolatlanul ölt mint a kahrei gépszolgák, de mégis csak ember – még ha csak félig is - így most már elhiszi a sokat látott Eligor herceg gárdakapitányának szavait „Soha nem lehet megszokni!” Kis koncentrációval megnyugtatja lelkét és ráhangolódva a „Földanya Méhének” örökkön létezõ, békés hangulatára reggelig alszik.
A reggelinél mindenkit szívélyesen köszönt és jót eszik az elé tett étkekbõl – sosem lehet tudni mikor lesz alkalma újra enni. A Kapuvári roham nem lepi meg, valószínûnek tartotta, hogy a kyr ribanc mindent egy lapra tesz fel, de remélte, hogy ez akkor következik be amikor a Dorha már a közelbe ér. A 50 elf felderítõnek õ is megörül, majd lelkesedése kicsit alább hagy amikor, rájön, hogy a nyílt terepen nemigen lehet elrejtõzni , így addig van lehetõségük az elfeknek ritkítani a toroniak sorát, amíg a hátvéd meg nem támadja õket, elõbb-utóbb minden nyílvesszõ elfogy… de talán csak kihagyott valamit a számításból.
Méltóképpen elköszön Liadantól és kifejezi nagyrabecsülését és tiszteletét. Majd érdeklõdve a távolba révedõ tekintettel várja a többiekkel a lövészeket.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Kapuvár, Marakesh-szurdok
Idõpont: Adron második hava, nyár, este
Résztvevõk: Mindenki
____________________________________________________________


//Seba, Victor, Hatarasima//

Egyedül maradtok a szurdokban. És vártok türelmesen a lövészekre. …és vártok…és vártok…, mint a kisgyerek a póni-forgó elõtt, a sorára…megelevenedik egy szürke szikla, amirõl eddig azt hittétek, hogy egy szürke szikla, de most egy köpenyes hegyi elffé válik, aki kissé elnézõen és fáradtan tekint rátok:

- Ti most kire vártok? Már rég elfoglaltuk a lesállásainkat a vár két oldalán a szurdok falán! Én is csak azért jöttem vissza, hogy muníciót vigyek a társaimnak, akik már ellövöldöztek egy tegez nyílvesszõt!...megcsóválja a fejét, és a halántékát dörzsöli – felszökken a szurdokfalra, amin pók módjára meg is tapad! Felhajtja a csukjáját és teljesen beleolvad a fal mintázatába! Itt-ott a szikla felületének fura hullámzása jelzi, hogy éppen ott szalad a falon mint a nyúl, aztán az is eltûnik, talán csak egy sziklagöröngy mozdult meg itt-ott…

Ezek már akkor elindultak, mikor Liadan kiadta a parancsot nekik. Miért kéne rátok várniuk? Tudják mi a dolguk, ti meg úgy vívjátok a magatok harcát, ahogy akarjátok, senki nem osztotta be õket a parancsnokságotok alá.

Megindultok Kapuvár felé.

A szurdokban megpillantotok egy utóvédet. Egy halott utóvédet. Minden holttestben csak egy nyilvesszõ van. Egyetlen mesterlövés végzett valamennyivel. Ahogy meg tudjátok állapítani ráadásul egyszerre, mert a testek közel állnak egymáshoz, nem látszik nyoma, hogy szétfutottak volna, mikor egyikük összeesik. Úgy érte õket a halál ahogy voltak: beszélgetés, fegyverélezés, evés közben. A huszonötfõs alakulat egy batárszekeret õrzõtt, amin aranyveretes ládák vannak, a ládák oldalán egy fehér tigrises toroni címer és felirat.

//Eran, Aires//

//Off: A 2. órának még nincs vége, mert megvárom Aires akcióját. Eran ebben az órában már megtette amit tehetett: elfoglalta az Ipotályt és leszedte Kassia Vallaint. Az erõsítés bevetésére a következõ, 3. órában kerül sor. Most még ebben az órában Aires akciózik valamit, ami reméljük tovább növeli a nyerési esélyeitek, most igazából csak õrá várok, Eran márt megtette a magáét az ügyért.//

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

Seba fancsali arcot vágott. Elég vacak helyzet.
-Tudja mi nem látunk át a sziklán, hogy lássuk, hol zizegnek maguk.
Elindult, de menet közben a többiekre nézett:
-Ötlet? Csak így, négyen kapjuk hátba a toroniakat? Nem akarok még egyszer Darton parfümje közelébe kerülni vágóhidas marhaként.
Rápillant a halottakra és a szekérre.
-Valaki lefordítaná, mi van rá írva? Pár rakás dobálni való aranytömb, vagy valami hasznosabb?

[Schinter]

Aries den Morgan


//igazából pmbe küldtem el,de l is irom akko //

Láthatatlanul odalopozik a papokhoz majd a fények varázslatos táncával megzavarja a papokat védõ katonákat majd a fõpap vagy legalábbis a legmagasabb rangú papra rámond egy csend varázst,hogy bármit is csináltak ne folytathassák és ne legyenek veszélybe a rájuk támadó 31sek.Reménykedve,hogy a fények játékával a 31s katonák felismerik a jelet és elkezdik megrohamozni az ellenség ezt a részét miközben láthatatlanul neki áll papokat kaszabolni vagy dobótõreivel veszi célba õket,ha az elit katonák túl szorosan védenék és nem sikerült eléggé elterelni a figyelmüket.

[Garcia da'Ramol]

(Hatarasima)

Az elf íjászok "takarítását" nyugtázza... <A franc se kerülgetné szívesen a nyílaikat. Ezek az õsök nem csak öregek, de igen veszélyesek is.>

Megvizsgálja a ládákát - a tartalom ismeretének hiányában csak kívülrõl - majd hangosan felolvassa és lefordítja a ládákra írt szöveget!