Ranil Tüze

[Quator ar Zaraquer]

(Eran dha Sado)

*A szobába érve az ajtófélfának veti a hátát és összefont karral hallgatja a beszámolót. Közben elkomorul a hallottaktól. A végén hallgat még néhány pillanatig, amíg megrágja a dolgot.*

-Értem nõvérem. Nagy csapás ez aháború a népnek, de Ranil tudja mi miért történik. A dwoonok ismét felülkerekednek a nehézségeken. Most csupán azt tudom mondani neked, hoyg a KApuvári ostrom és ezzel remélhetõleg a keleti frontvonal is megszûnik a holnapi csatával. Az, hogy mi meghalunk-e eközben már mellékes. Az Unió zászlaja, akkor is dicsõn loboghat majd, mint évezredek óta mindig.

*Próbálta nyugtatni a nõt. A kétségbeesés markából hátha sikerül könnyebben kilábalnia, ha látja hogy milyen egyszerû is a döntés és a hit Istenük végtelen bölcsességében. Nincs kétség, nincs bánat.*

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

...aztán a markolat nélküli penge végre daráló üzemmódba váltott. Ez már a nõ szemeinek jobban tetszett. A követ magára talált. A pap dörrenésére még elégedetebb lett, majd hátra arc, irány a nyílás! de beszorult!
-Melák, fogyjon már le!-hallotta magát de aztán odakint volt. Éjszaka, sötét, idegen tábor, kósza foltok, alakok. Mindegy, mi van a láb alatt, futás! Kõ? valami tárgy? S aki oldalról lendül, az most nem lassíthatja, arrébb taszítja, vagy kézzel, vagy pajzsával, vagy buzogányával. Hol itt hol ott világította meg arcát tábortûz fénye, de most a háta mögött akarta tudni az egészet. Vaktában fordult a tiadlani föld felé. Inkább rég gyökeret és nyalja a kövekrõl a vizet, de itt nem marad! A túlélési ösztön elsöpör minden méltóságot. Majdnem nekifut a szikláknak, de aztán idõben lelassít, s mászik, mint az eszelõs. Nem szól, nem nézelõdik. Csakis a menekülésre összpontosít. A dobogás hangja még fürgébbé teszti.
<El innen, el innen, el innen!...>
A földremegésre káromkodik anyanyelvén:
-Kurva, rühes mágia!
Aztán látja, nem ellenü fordították. Ki állhat mögötte? Törpe? Valami elemekkel játszadozó lény?... fejét visszakapja. A követ eszelõs módon kinézett egy sziklafalat és neki akar rohanni.
<Kerge barom!>
Majdnem megosztotta ezt a felcserrel, de aztán hátrahõkölt: meglátta a lényt. Legendákban olvasott rémek villantak át fején, buzogányát megmarkolta, elõször férfinak nézte, majd a két halom a mellkasa közepén eloszlatta ezt a képzelgést.
-Basszus, trollal kevert elf!-nyögte. A szikla félrehúzása, mint valami függöny, teljesen bambává tette. Õt bizony noszogatni kell hogy belépjen rajta...Összezárta szemét, mikor átlépett, de odabenn a fal, valami szilárd után tapogatott:
-Fényt! Most!
Kiszolgáltatnak érezte magát a vaksötétben.

[Saggaras Zenir]

Victor Fredrick Faren

*örömmel látja, hogy a követ tiadlanihoz méltón küzd. És az is örömmel töltötte el, hogyKyel megsegítette, de ez arcára nem ült ki. Miután látta, hogy a katonák, futva menekültek ki, a sátorrés felé fordult, és sajnos lassusága miatt, egyszrre ért oda, a túlélési ösztön pedig erõsebb volt az udvariasságánál, de a nõt még gondolatban sem becsmérelte, inkább próbálta kifelé szaggatni a sátorlapot. MAjd pedig rohant, rohant az életéérté, Elõször pjzsostul elsõpõrte az elötte álló, toroni mocskot, majd egyett buzogánnyal tett ártlamatlanná, egyszreûen megállíthatatlan volt, szerencséjére a vaksötétben egy kis fény megvilágította a kösziklát, így nem futott neki, a robajra nem fordult meg tudta, hogy nem szabad vissza nézni, éls a követet követte, megbízott benne, mert ez az õ hazája. Õ biztos tud valami jo búvó heyet.*

<A barlangokban jól elbujhatunk, lóval nem tudnak követni.>

*Ám ekkor meglátja az elfet. Nem elõszö lát hegyes fülû halhatatlant, de ez más, ez az elf óriási volt, de most nem volt idõ ezen gondolkodni, futott be egyenesen a felhuzott szila falba. Majd amikor beért mivel semmit nem látott így szólt.*

-Kyel mutass utat lámpásoddal //Sznt fény varázslat//

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Marakesh-szurdok, Kapuvár, toroni katonai tábor
Idõpont: Adron második hava, nyár, este
Résztvevõk: mindenki
____________________________________________________________


//Hatarasima, Seba, Victor//

Nincs szükség Victor fényvarázslatára. És Victor érzi, hogy nem is tudna most Kyel segítségéért folyamodni. Ahogy beléptek a hegyi elfek kolóniájára szinte megcsap benneteket az idõtlenség és a védettség atmoszférája. Victor aki érzékeny volt a szakrális mágiára, valami mérhetetlenûl õsit és lélegzetelállítóan erõs, és lüktetõ Élet-szférához kötõdõ légkört érez. A barlangban ahol vagytok kéken foszfosreszkáló gombák vannak, akárcsak Liadan szeme.
- A Földanya hozott benneteket percemberkék. Liadan vagyok, ennek a kolóniának a vezetõje. Bár népünk nem szokott érintkezni a ti fajtátokkal, nem hagyhattuk, hogy a fekete sereg, ami oly sok keserûséget okozott nekünk is az utóbbi idõben lemészároljanak titeket a szemünk láttára. Ez méltatlan. A ma éjszakát töltsétek nálunk. A sziklákat ma már úgysem tudom megkérni, hogy adjanak nektek utat, tudjátok ez a szurdok öreg, és a kövei nagyon makrancosak. Kövessetek.
Hatalmas kiterjedeséû és lélegzetelállító barlangrendszerbe ereszkedtek, egyre mélyebben a Föld magja felé. A köveket valami kéken foszforeszkáló gomba?, zúzmó? vagy valami –általatok ismeretlen növény borítja, ami ibolyakék fénnyel világít, elegendõ fényt adva az emberi szemnek, hogy megcsodáljátok a barlang gyönyörû sztalagmitjait és csodálatos felszínét, amiben kristályzárványok, féldrágakövek villódznak.
Liadan egyre mélyebbre visz. A világító gombák is egyre sûrûbben nõnek, végül rendezett telepeket alkotnak egy hatalmas völgyben. Olyan magasan borul rátok a sziklaboltozat, hogy nem is látjátok. A völgy közerpén fura kis szila-gömbök vannak. A fluoreszkáló gomba földeken elfek dolgoznak. Teljesen úgy, mint a fenti világban a szántóvetõk. Úgy tûnik, hogy a hatalmas, sziklagömbök mintha részei lennének a barlangnak, de a „sziklatojásokon” támadt nyílásokon idõrõl idõre ki-be járnak a hegyi elfek. Úgy látszik ezek a „házaik”.
Az az érzés, amit az elején Victor érzett, mostmár mindenki érzi. Nem kellemetlen. Felállítja a karotokon a szõrt, és megérint benneteket valami nagyon õsi, nagyon erõs és nagyon…természetes. Nem érzitek groteszknek azt, ahogy ezek a lények élnek. A még furcsább az, hogy magatokat sem érzitek itt idegennek, ez a hely, az egész barlangcsarnok, biztonságot, idõtlenséget és nyugalmat áraszt.
- Íme az otthonunk. Mondja Liadan. A ti nyelvetekre lefordítva úgy hívjuk: A Földanya Méhe.
Igen találó elnevezés nem vitás.
Liadan mentegetõzni kezd.
-Mivel nem szoktunk vendégeket fogadni, illetve igen ritkán, nem észültünk fel rá, hogy itt alusztok ma. De megkérem azt a két kölyök sziklát, hogy csináljanak nektek menedékházat. Sajnos õk még kicsik, nõniük kell, így mindegyikbe csak ketten-ketten fértek el döntsétek el ki-kivel alszik.
Liadan két kis házikó méretû sziklához lép és közel hajolva hozzájuk suttogni kezd nekik. A szikla remgeni kezd, és mindkettõ közepén egy világító, kék folt jelenik meg.
Liadan int nektek:
-Gyertek, mert nem hiszem hogy aludtatok máre szikla-házban. Ha be vagy ki akartok jönni csak érintsétek meg a szikla foltját és ajtót nyit nektek. Most döntsétek el kik kivel há együtt, mert a szikla csak õket kettejüket és csakis õket engedi be. És ne féljetek attól hogy milyen lesz bent. –mosolyodik el Liadan, a Földanya gondoskodik mindenrõl, amire szükségetek lesz.. Élelmet mindjárt hozatok.
//Miután döntöttetek, Liadan megkér benneteket, hogy egymás után érintsétek meg a sziklát, amelyikben aludni akartok.//

//A szikla lakások belseje//

Minden berendezési tárgy magából a sziklából van kialakulva és a szikla belsejének része. Van itt egy asztalka, két sziklaszék és egy nagy lapos valami, ami ágy lehet.
Mindent, de mindent lágy –szintén.kék- moha borít, karnyi vastagon. Az ágy nagyon is kényelmes és puha. Szinte elringatja az embert ez a vastag, kissé földszagú mohaszönyeg. A falakon kéken világító gombák, sejtelmes hangulatvilágítást adva a kis helységnek.
Még egy különleges extrája van a hegyi elfek otthonainak: a fürdõ.
A szikla aljában mélyedés van. Nem is kicsi, nagy medence alakú. A medencében forrásvíz buzog, amit a föld hõje melegít. Az arcotokon érzitek a meleg áramlatot, ami a „medence” felül jön, jellegzetes gyógyvíz szagot árasztva. Igencsak hívogató egy ilyen nap után egy meleg fürdõ. Elf asszonyok jönnek tálcákkal, amin Liadan bevallása szerint étel van. Ti csak egy halom rántott gombának tûnõ valamit láttok rajta, és azonosítatlan húsvagdalékot. Tán csak nem mérgeznek meg. //Off: Aki mer enni belõle, annak majd elmesélem milyen az íze.//
-Nos hogy döntöttetek? –kérdi Liadan-
- Seba, ellenedre van, ha mi egy fedél alatt aludnánk kérdi Zak.
//Off: Feltételezem nem.//

//Seba és Zak//

Miután beléptek kényelmesen elkezditek belakni a „lakást”. Zak ledobálja a felszerelését és vetközni kezd. Pucéran belemászik a bugyogó medencébe.
-Te Seba! Ez!....Gyógyít! Majd élveteg arcal teljesen belemerül, és valószínûleg valami kis ûlöalkalmatosságot is találhatott a vízben mert csak a törvénytelenül vigyorgó fejét látod, ahogy élvezkedik a buborékok között.
- Nem jössz be? Szeretnék beszélgetni veled. Kérlek.

A medence szélén Zak mindenféle üvegcsét talál, amiben valami jóillatú fürdõolaj van, mert az aszisz férfi elkezdi belenyomkodni náhányat a vízbe. Hamarosan jó illatú habos fürdõ kerekedik.
Azért ezek az elfek tudják hogy kell élni…
Jó itt. A „Földanya Méhe” körbezárt. Régen támadt már olyan biztonságérzeted, mint most.

//Faren. Hatarasima//

//Rájuk van bízva mit csinálnak kettecskén a kis sziklakabinjukban.//

Hatarasimának is igen tetszik a szobamedence, révén Tiadlanban is igen fejlett a fürõkultúra és ez szemre legalább olyan melegnek tûnik, mint ahogy te szereted. A medence elég tágas, mindkettõtöknek bõven van hely.


//Eran//

A Napleány megtörli a szemét és szipogni kezd, lenyelve a fájdalmát próbál megnyugodni:

-Igen. Bocsánat…csak olyan nehéz…-elhallgat, csak a vállát rázza hangtalanul a sírás és megállíthatatlannak tûnnek az alig húszéves lány könnyei.

Eran hõsi halál víziójára Amalchor zavartan köhögni kezd. Kihúz az íróasztala fiókjából egy tiszta vászonzsabkendõt és Viviennek adja.
- Kérem nyugodjon meg Vivien nõvér. Hisz mi még ittvagyunk, Kapuvár még áll és a lovagok is itt vannak. Én úgy gondolom, hogy bár valóban szükségem van a védelemnél minden emberre, de a Szabadcsapatot azt hiszem nélkülözni tudnám, hogy segítsenek önöknek a városban. Kérem, bocsássa meg nekem, hogy csak ezt a negyven embert adhatom, de talán elegen lesznek hozzá, hogy az ifjú lovagokkal vállvetve, kinyissák azt a raktárat. A 31.-es Szabadcsapatnak most én vagyok a parancsnoka. Azt hiszem õk alkalmasak lennének egy ilyen akcióra.
Vivien felkapja rá a kisírt szemét:
- Komolyan mondja? –néz rá hálásan – Hát mégiscsak segít rajtunk valaki?- megtörli a kivörösödött szemét. –Köszönöm Amalchor. Negyven ember a mi oldalunkon nekünk most azt hiszem az életbenmaradást jelenti.- nyugszik meg nagyot szusszanva a papnõ. –Esélyt adott hogy talán apám megérheti a holnapot. Ha a raktárakból el tudnám látni az embereket élelemmel, talán lenne erõm, hogy segítsek apámon. Köszönöm.- mondja Vivien, majd elkapja az öreg harcos kezét és megcsókolja.
- Na de nõvérem! – Amalchor teljesen kiesik a higgadt hadvezér szerepébõl, olyan vörös lesz mint a rák, és az illemrõl kezd valamit nyöszörögni, de Vivien most nem volt papnõ, csak egy tizenkilencéves lány, aki az apja, nõk és gyerekek életéért könyörgött. Egy szalmaszálat kapott a kezébe Amalchortól és épp ehhez volt most szüksége, hogy megnyugodjon.
- A 31.-esek már pihentek. Ha kívánja most rögtön indíthatom õket.
- Igen az nagyon jó lenne! De hogyhogy ön a parancsnokuk, én eddig úgy tudtam Seba kapitány az.
- Seba kapitányt, és még két másik magas rangú követ toroni hadifogságba esett
- Oh kegyes Ranil!-kapja Vivien a szája elé a kezét. – Add, hogy éljenek még!
- Ne aggódjon nõvérem. Holnap estére itt a tiadlani oldalról a Dorcha serege. Addig még biztos szükségük van rájuk, hisz értékes túszok. De ha szétkergettük a toroni sereget, -és azt hiszem ebben Eran ezredes is megerõsít engem- minden erõnkkel Gottenborg felmentésén leszünk. Igaz Eran tanácsos?- néz rád Amalchor.

//Aires//
Krisztin nem száll be a kártyapartiba, de ott marad veled.
- Aires, elég lesz mostmár a piából, mielõtt teljesen lerészegítenéd a bandát jó? Nem tudhatjuk mikor kell bevetésre mennünk, szép dolog a morál fenntartása és a jó bajtársi közösség, de ha merevrészegre isszák magukat és kisül, hogy ez a te hibád…-bontsunk mostmár tábort jó?- kérlel Krisztin.
Az erigowiak még nem részegek, csak jókedvûek. Ha itt most abbahagyjátok még beszámíthatóak maradnak.
A játékban nyerõ szériád van, eddig 150 rezet nyertél.
Az erigowi íjászok teljesen a bajtársukká fogadnak. Megtanulod mind a tíz nevét.

[Navaratna]

//Castor. Ez nem ér //

(Bethsebath Nan Sifro)

Meghökkenve nézi a falat s nem rest megtapogatni egy világító zuzmohát Ha lehet, le is vesz egyet, hogy a tenyerében jól megnézhesse.
<Azt hiszem a napszekeres történethez újabbat csaphatok!>
Sajnálta, hogy Kapuvárban maradt a holmija és nem tud jegyzetelni. De a látvány és az élmények hamar feledtették vele ezt az apróságot... Szótlanul lépkedett, buzogányát övére akasztotta, pajzsát nyugalmi magasságban tartotta csak-azaz cipelte. Még izmai fájdalmáról is elfeledkezett, pedig a hadúr villámai nem voltak piskóták. Liadan bemutatkozására ugyan így felelt:
-Bethsebath Nan Sifro, a 2. Vihargárda parancsnoka, a 31. szabadcsapat kapitánya, erigowi ember, nem perces-magyarázta. Elfekkel nem volt dolga, nem tudta, mért ragasztanak ilyen jelzõket rá, azt hitte, az elf nem tudja a nemzetiségét. De mivel vezetõnek mutatkozott be, príma katonai tisztelgést mutatott be, amúgy dwoon vonásoktól sem mentesen.
-Köszönöm a menedéket, de nem tudom, ön milyen származású?-inkább megkérdezi, nem találgat hülyeségeket. Nem érezte kínosnak rákérdezni.
Azt viszont hamar megállapítja, a föld alatt élõknek mindig van egy kis ütõdöttségük, hisz olyan furán beszél a sziklákról, hogy az!...
A kristályok, formák és a fény zuzmohák lenyûgözik. Elismerõn bólogat.

<Anyám se mesélhetett volna szebbet>
A karja cidrizésére megdörzsölte bõrét. Kereste a forrását, de rájött, ez mindenhonnan jött. Kicsit el is bambul, így már csak akkor figyel újra, amikor valami sziklalakokról beszél Liadan és hogy kétszemélyes lesz meg hogy Zamorak már döntött.
-Nekem mindegy kivel leszek benne, így nincs kifogásom-vont vállat a férfi kérdésére. Épp leadta volna a rendelést a fürdõt, vizet, ételt illetõen, amikor megjelentek az ételes asszonyok. Seba nem bizalmatlankodott: szemeivel megköszönte az ételt és megkóstolta kézzel. Éhes volt és szomjas, a katona amúgy sem válogat. Ha meg nem bírja a gyomra, van velük két pap is, hogy feltámasszák Ha lehet, kér egy adagot a maga számára, késõbbre. Reméli, ivóvíz is adódik majd a menühöz, mert ki van száradva a torka. Mielõtt a házba lépne:
-Hol tudom a dolgom végezni? Megbocsásson, de szükségem lenne a meglátogatására.
<Majd be hugyozok és a meneküléstõl még egyéb is összegyûlt...>
Ha ezzel megvan, kissé szorongva, de kéztevés után irány a kõ belseje. Felkészül rá, hogy mindjárt kövület lesz belõle, de kellemes meglepetés éri. Megtapogatja az ágy puha bevonatát, s kezét belelógatta kezét a vízbe, milyen meleg.
-Egy ágy? Azt akarják, aludjunk egy ágyon ketten?-mormogja, inkább magának. Észreveszi, a felcser nagyon otthonosan érzi magát és fesztelenül vetkezni kezd. Sóhajt. A Víz utáni vágya most erõsebb annál, hogy toporogva szõrözzön.
-Meleg víz...
Lehunyta a szemét és nyakig elmerült. Így maradt egy darabig. Ellazította végtagjait, s örült neki, hogy a fájdalom muladozik.
Aztán végigválogatta az összes üvegcsét -nem csak játszott velük- és az egyikbõl, amelyiknek tetszett az illata, öntött a tenyerébe s azzal hajat mosott. Jobb volt mint a durva sárga szappan.
-Mirõl is lenne szó? -pillantott a felcserre.-Vagy hívjalak inkább Obenon bárónak?

[Schinter]

Aries den Morgan


Átkarolja Krisztint.

-Ahogy kéred

Aztán a kártya barátai felé fordul.

-Hallotáttok Legyen itt vége még a végén az a nagyarcú ezredes közbe szól és mindannyian pucolhatjuk a padlót a fõtéren Majd holnap folytatjuk ha lesz egy percnyi nyugtunk is,addig is pihenjünk ki magaunkat és meglátjuk,hogy holnap ki öl le több toronit

Feláll Krisztinnel és a derekánál átkarolva elindul a pihenõ helység felé.Ha külön e célra nem jelölte ki helységet,akko az ispotály szélén keresnek egy ágyikot...Ha nem elég széles kettõjüknek,akko vmit letez a földre arra leül és az ágy széléhez dõlve pihen egy kicsit...

[Garcia da'Ramol]

(Hatarasima)


A Földanya Méhe igazán elbûvöli, olyannyira, hogy még a száját is nyitva felejti. A sok kis sziklabuborék, a fénylõ gombamezõk és a hegyi elfek nyárfa termete mind, mind elvarázsolja.
<Teljesen biztos, hogy nem kell majd nagyon gondolkodnom, ha mesélni akarok majd a gyermekeimnek. Ez bámulatos!>

Nem lepõdik meg amikor a felcser Bethsebath parancsnokot választja.
< Csak jól láttam*, hogy volt közük egymáshoz. >

Majd amikor bejut a Victorral megosztott kõkunyhóba, elkezd megválni szakadozott vértjétõl és ruháitól. Nagyon csábító a fürdõ az egyetlen ágyra nagyot néz, de csak annyit szól…
- Remélem nem gond inkvizítor uram, hogy én sem akarok a földön aludni. És ne aggódj – jegyzi meg cinkos félmosollyal az arcán – a selyem köntösû, lágy testû fehérnépet kedvelem a toroni férfiszerelem igen messze áll tõlem.

<Ahogy felemlegette, gerince mellet végigfutott egy ismerõs érzés, amilyen a készséges udvarhölgyek társaságában lett rajta úrrá. „…mézedbe olvadok/ nem tudom, hol vagyok/ minden dolgom várhat/ lehet a neved/ öröm vagy bánat/ én otthon vagyok nálad” >

Majd erõnek erejével elhessegeti ezeket gondolatokat, mielõtt még kínos jelei látszanának. Megválva ruháitól kibontja szoros kontyba fogott egyenes szálú fekete haját és belépdel a medencébe, hagyja had kényeztesse a lágyan bugyogó víz a testét, és választ valami karcos férfias illatot a fiolák közül. Victorhoz fordulva megjegyzi:
- Cimbora, ez igazán kellemes…

Amikor belépnek az ételt hozó elfek, szemérmesen eltakarja, amit ilyenkor el kell és hálásan megköszöni a jó ellátást. Ha végzett a fürdéssel enni kezd. Nagyon sok energiát elhasznált mióta utoljára evett, ideje pótolni. Majd ezt követõen, alsóruházatát visszavéve elnyúlik az ágyon és lassan elalszik. Embertelenül fáradtnak érzi magát. Még mielõtt elaludna kicsit koncentrál.**

//*: A magas Érzékelés gondolom, nemcsak a veszélyt láttatja meg az emberrel, hanem az akaratlanul is gyengéd vagy birtokló mozdulatokat is (vsz.) **: Ébresztés diszciplína, ha valaki belép a szobába, vagy kõkunyhón kívül nagyobb lenne a nyüzsgés és ez valahogy érzékelhetõ.//

[Saggaras Zenir]

Victor Fredrick Faren

*Csodálatos egy hely, õsibb mint bármi más, érzi, rajta, igazából aki nagon figyelmes az észuere is vehet apró jeleit, annak, hogy Victor le van nyûgõzve. Az ugyan elõször nem tölti el tul nagy biztonság érzettel, hogy istene és közte megszakad a kapcsolat. De késõbb miután átadja magát a hely varázsának megnyugszik. Lenyûgõzõ látványt nyújt a gomba mezõ, és a sziklaház kialakítása.*

<Rednben legalább többet megduthatok a követrõl., úgyis csípi sokak szemét.>

*Bemennek a kis kõházba, sok mindnet látott már az évek során Victor de ez azért nem mindannapi. elkezdi levvenni a vértjét. De õ a tiadlaninál sokkal lassabban tudja csak megszabadítani testét a fémlapoktól. *

-Nyugodj meg nekled sincs mitõl félned, én nem hálok se nõvel se férfival, Ez Kyel akarata.

*Egyenlõre nem száll be a kádba Hatarismával együtt, õ pont akkora szabadul meg a vérttõl, mire jön az elf nõ az étekkel. Illedelmesen megköszöni és falatozni kezd, de ugyhogy a követnek is maradjon rendesen.*

-Mond csak Hatarisma, miért kellett vérbosszút indítanod Degrel ellen?

*Ha beszélgetés lesz akkor beszélget, ha csak erre a kérdésre válaszol már az is öbb de miután Hatarisma végzett a fürdõvel Victor fellváltja, elnyúlik benne, egy kicsit el is bóbiskol, de felébred, jóü sokáig áztatja sajgó tesrészeit. Majd õ is ágyba megy. És úgy alszik mint a bunda.*

[Garcia da'Ramol]

(Hatarasima)

Victor kérdésére válaszolva

- Tudod minden úgy kezdõdött mint egy mesében amit dajkák mondogatnak a csetlõ-botló gyerekeknek. Több évtizedik egy voltam tiadlan királyának szatái között - az erv nyelv testõrt ért a szata szó alatt. Egyik nap maga a Dorcha küldetett értem és a mai napig érthetetlen okból megtett Hano tartomány sógunának - ez ervül hadúrt jelent. Mielõtt elfoglaltam volna posztom egyetlen parancsa volt. Bosszuljam meg háromszáz harcosának megalázó halálát. Degrel kivégeztette õket és tetemüket orkokkal zabáltatta fel. Így útnak indultam, hogy beteljesítsem feladatom... - mondja réveteg tekintettel a medencében ülve.

- És te jó pap, hogy kerültél az ostromlott Kapuvárra?

[Saggaras Zenir]

Victor Fredrick Faren

*Õrül végre hogy témát talált a követtel*

-Nos én is követségbe jöttem erednedõen, fegyver szállítmányt hoztam a dwoon nagymesternek, a kék herceg megbízásából. Mivel ereni vagyok. Azután pedig Északért akartam, küzdeni az elsõ sórból, mint kyel hithû szolgája, így valamiféle szabad csapat tag lettem.

-És most mihez kezdesz a bosszú után?

[Garcia da'Ramol]

(Hatarasima)

- Terveim szerint holnap csatlakozom a Dorcha seregéhez, amely Kapuvár felszabadítására érkezik. Hogy ezután mi következik még nem tudom...

[Quator ar Zaraquer]

(Eran dha Sado)

*Szótlanul végigvárja a tiszteletköröket az öreg kapitány és a leány között. Majd mikor a csata utáni tervekre kerül a sor, illetve a 31.-esekre kimérten válaszol.*

-A 31.-es szabadcsapat oda megy, ahova ön mondja. A Gárda és én követem a Nagymester utasításait. Ha szétkergettük, elfogtuk a toroni sereget, mely Kapuvár mezején tanyázik jelenleg elindulunk a tiadlaniakkal egyesülve, hogy a Sárkánygerincen csatlakozzunk Ral Da Rangához a harcokban. Ugyan kis kitérõ, de Gottenborgot érintve vonulunk a déli frontra, ha a szabadcsapatok és nõvérem városának megmaradt védõi nem lennének elegen. Természetesen eközben majd a csapatok egy részének a foglyokat kell kísérnie Davalon felé, hogy a cserére felkészíthessék õket a politikusok-diplomaták, míg a Gárda és a még mozgósítható egységek elérik a következõ vonalat.

<Remélem nem lesz mégtöbb kézcsókolgatás. Nem helyénvaló, hogy egy NApleány csókolgassa a pár órája még vértõl szennyes kezeket.>

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Marakesh-szurdok, Kapuvár, ésa hegyi elf város
Idõpont: Adron második hava, nyár, este
Résztvevõk: mindenki
____________________________________________________________

//Aires//
Krisztin belédkarol és elandalog veled a falra.
- Beszélgessünk egy kicsit gyere.
Felsétáltok a várfalra, megálltok az õrszemekhez nem túl közel, hogy ne hallhassák a beszélgetést. Szép nyári éjszaka van. Az ég tiszta, és fényesen ragyognak a csillagok, amit már ki is használtál, hogy feltöthesd elmédet a teremtett világot átjáró energiával.
Krisztin halkan kezd bele.
-Mikor elmentél othhonról nagyon fájt. Nem tudtam rólad semmit, üzenetet nem hagytál és nem is kerestél. A szüleim szerettek volna arra rávenni, hogy felejtselek el. Egy ideig vándoroltam északon, erigowi barátaimnál vendégeskedtem. Tudod, amíg te eltûntél; és úgy tûnt, hogy már nem is térsz vissza én, igyekeztelek elfelejteni, mert azt hittem már nem kellek neked. Mit tagadjam, volt kapcsolatom más férfival is ez idõ alatt.. De nem tudtalak elfelejteni téged. A kapcsolataim-e miatt szakadtak meg. Mindenkiben téged kerestelek.
Otthon a Gandhar-törzs harcosaitól kitanultam a lovasíjászatot. Azt mondták egész ügyesen csinálom. Amíg eltûntél én zsoldosnak álltam, eljöttem otthonról és kereskedõ karavánok védelmére szegõdtem. Aztán hallottam, hogy Toron ismét mzgólódni kezd és mikor már biztosnak tûnt a küszöbön álló Zászlóháború, gondoltam eljövök és kiveszem belõle a részem.
Egyébként Derat keresett téged. Idõrõl idõre feltûnt a faluban, és szeretett volna megtalálni, hogy beszéljen veled, de hát mi sem tudtuk hol vagy merre jársz, különösen édesanyád emésztette miattad magát. Össze is vesztek az én szüleimmel, hogy a szökésed azért történt, mert nem hagytak minet együtt lenni. Hiába magyarázta nekik Derat, hogy nem pusztán errõl van szó…tudod próbálta volna elsimítani az ellentéteket a szüleink között, de sajnos nem sikerült neki. A dolog annyira elfajult, hogy még verekedés is volt unokatestvéreink között amely veszekedésnek a mi sorsunk volt az ürügye. Visszavárnak téged Aires.
risztin egy pillanatra elhallgat és a kék hold világította sziklaköves tájat bámulja.
-Szerinted túlélik a holnapot? – mondta a lány miközben a toroni tábort fürkészte. Nyilvánvaló volt, hogy témát váltott és az eltûnt kapitányotokra és a két követre érti.
- Én még soha nem estem fogságba Aires. Sajnálom a kapitányt. El tudom képzelni mit mûvelhetnek ezek a férgek ott vele. Kiszolgáltatva és megalázva bárki kénye kedvére.- a lány megborzongott. –Seba erõs nõnek tûnt nekem, de mindenkit meg lehet törni. Imádkozom Arelhez, hogy adjon neki erõt és kitartást elviselni Tharr karmait.. –elgondolkodik és rádnéz-
-Mi lenne ha kiszabadítanánk? Legalább kémleljük ki hogy életben vannak-e még! Ennél minden jobb mint itt ülni és várni, mit fognak mûvelni velük!...-Krisztin folytatná tovább mikor fáklyák gyúlnak és nagy ordítozás és gongszó veri fel az éjszakai tábor csendjét. Alattatok enyhén remegni kezd a föld.
- Mi történhetett Aires? Talán a tiadlani sereg érkezett meg? –majd a nyüzsgés nem áll meg, tovább folytatódik: sok-sok remegõ vörös tûzbogár gyúl. Elõszõr csak tíz-húsz, majd ötven-hatvan, száz, végül több ezer lobogó lángocska pettyzi be az éjszakai tájat.
Valahol megnyikordul egy katapult-kanál és két lángoló golyó szeli át az éjszakai égboltot üstökös gyanánt. Õket követve megmozdulnak a lángbogarak, sok ezer gyújtónyílvesszó!
Vércsvíjjogással szelik a levegõt.
Az õrszem a toronyban félreveri a harangot.
-Gyújtónyilak! Vigyázzatok! Vigyázzatok! Fedezékbe, fedezékbe!

//Eran//
Az õrszem a figyelõállásban félreveri a harangot. Ez egytjelent egy újabb toroni ostromhullám kezdetével.
Fél háznyi, égõ katapult lövedék csapódik be épp a parancsnoki épület ablaka elé. Az udvaron esõvcseppként halljátok a nyílvesszõk koppanását. Ami nem is marad abba. Egy percen belül három nyílzápor jön. És két lövedék A ballistalövedékek becsapódásaiba beleremegnek a falak. Az hogy a „tüzérség” nem hagyja abba a támdást és nem tartalékol, az egyet jelent: már nem lesz több ostromkísérlet. Most ellövik mindenük amijük van, minden nyilat minden sziklát Kapuvárra vetnek. Hosszú és elhúzódó lövetésre kell számítani. Közben az íjászok fedezete alatt a gyalogosok fel fognak vonulni, aztán kiadják nekik a parancsot és itt elszabadul a pokol…

//Victor, Hatarasima//

Az étel ízletes és tápláló, a fürdõ pedig valóban gyógyít. Minden sebesülésetek, minden friss vágás, seb beheged rajtatok. //Igen mindenki életereje és Fp-je maxra töltõdik.//
Villogni kezd a kis házatok bejáratán a fénylõ folt. Elõszõr nemtudjátok mire válni, majd rájöttök: ez valami kopogtatóféle. Áll kint valaki, aki be akar jönni!
Miután „ajtót nyittok” neki, legnagyobb meglepetésetekre egy kicsiny egyméteres szürke és kopasz gnómot találtok a küszöbön, mögötte a ház elõtt egy kis póni vontatta kordécska.
-Jó estét uraim! – köszönt benneteket közös nyelven a gnóm. -Murro vagyok és foglalkozásomat tekintve vándorkereskedõ. Ebben a hegyi elf kolóniában én vagyok az egyetlen áruszállító, akivel az elfek tartják a külvilággal a kapcsolatot. Tudják én vagyok aki beszerzi nekik az emberek világából szükséges nyersanyagokat és eszközöket. Bár õk azt mondják önellátóak, de azért én csak el tudok nekik adni ezt azt.- mosolyog rátok.- Az áruim a Tiadlani Császárváros piacáról valók, és van néhány különlegességem is, ami esetleg érdekelheti az urakat. –Nem óhajtják megtekinteni esetleg az árukínálatom? –Óh hát ön tiadlani?- néz Hatarasimára a kis gnóm- Remek, remek! Van nagyon szép nemesi szövésû selyemkimonóm! Ön pedig Kyel papja, nos akkor talán biztos érdekelné önt ez…-mondja a gnóm és a kezedbe nyom egy kicsiny bronzkalapácsot, amibe KYel egyházának jelét vésték. Ez a kis kalapács egy egyszerû bírói alapács, amivel a papi szék a tárgyalóteremben szokta rendre inteni a hangoskodókat. Nagyon régi darabnak tûnik. Honnan a csudából kerülhetett ez a kis gnómhoz? –Nálam van már vagy ötszáz éve.-folytatja Murro- Nagyon szeretnék tõle megszabadulni de eddig senkinek sem kellett a hegyi elfek közûl., pedig én kitartóan próbálkoztam.
/Árukészlet: Murronál bármilyen hétköznapi tárgyat beszerezhettek, ami egy nagyváros piacán kapható; bár a normális ár háromszorosáért; nagy franc ez a kis fickó. Különleges tárgyak(hogy miért azok, majd késõbb): elf vívókesztyû, egy hegyikristály medál, ami egy lombos fát formáz, egy ónix kõgyûrû, egy törpék készítette fegyveröv(zúzófegyverek tárolására, hordására alkalmas), egy sérült gerincû, megsárgult erv nyelvû kódex

//Seba//

Zak arcán egy pillanatra szomorúság suhan át és elréved:
- Ne nevezz így; többé már nem. –felsóhajt- hátát a medence szélének veti- …nem sokat tudsz rólam igaz? Én…-kezdi nehezen- mint ahogy te is tudod Abasziszban születtem. Az az ország egy valaminek köszönheti hatalmát: csak mi gyártunk abbitot egész Yneven. …az a kyr nõ igazat mondott…-sóhajt fel. –Valóban báró rangú családba születtem. Bár a köznyelv csak hercegkapitányoknak hívja azokat a nemesi családokat, akiknek a kezében az ország irányítása van. Van ugyan egy nagykirályunk, aki maga is Tharr-hívõ és Fekete-hadúr egyszemélyben, de a hatalmat a bárók gyakorolják. De Taharr hite nem általános nálunk, az én csalásdom például generációkon át Antoh-hívõ volt…-de most nem is ez a fontos…-…tudod…az én családom birtokolta az abbit-kivitelbõl származó haszon negyedét(!)..-mondja közömbösen…//Off: Seba tudja: ha ez igaz, ez a pali kõ-gazdag! Ez õrületesen nagy pénz! Vetekedhet egy kisebb hercegség bevételével!)…nem hazudok Seba…mintegy féltucat bányabér joga volt a családom kezében…tudod a hercegkapitányok a háború során mind a Vörös, mind a Fekete lobogónak adtak el abbitacélt. Míg észak háborúzott, Abaszisz mesés hasznott húzott ebbõl, mert az abbit mindig és mindenkinek kell…vess meg érte, de az én családom Toronnal üzletelt...nemigen volt más választásunk, Concordiát kötöttünk velük.
Én tizennyolc éves voltam mikor a családom hatalmának csillaga a zenitjén csillogott…a toroni Vallain család szorosabbra akarta fûzni a családjaink között a köteléket, hogy részesülhessenek a nyereségbõl…apámnak az elsõ házasságából két gyermeke született…én, és a hugom…anyám belehalt a gyermekágyi lázba, és apám új asszonyt hozott a házhoz, egy toroni félig kyr vérû nõt, aki az apámmal kötött érdekházassága révén szerette volna megerõsíteni a toroni hatalmi pozícióját. Addig nem volt gond, míg a mostohám nem esett teherbe…utána elszabadult a házunkban a pokol…én vettem észre, hogy módzseresen mérgez engem és a húgom…mikor lebukott, apám nem hitt neki, de ettõl kezdve állandóan én és a húgom –az elsõszülöttek- életére tört. Méreggel, csellel, orgyilkossal…mindezt úgy hogy apám nem is tudta és nem akarta meglátni. Szerencsére Abasziszban nagyon sok barátom volt, így ki tudtam védeni a mostohám cselszövéseit. El akart tûntetni minket az útból, hogy õ és a mostohatesvérünk álhasson az Obenon család élére. Apámat teljesen az ujja köré csavarta…aztán egy nap mikor apámat halálos baleset érte, már teljesen az övé lett minden…mivel akkor még nem voltam nagykorú, õ lett a gyámom úgy árulta az Obenon családot, mint egy jó lovat a toroniaknak. Engem el akart jegyeztetni Kassia Vallainnal.-hajtotta le fejét a férfi- innen van, hogy valóban megfordultam a Sulhuri palotában és valóban keringõztem azzal a nõvel. Mindez már tizenkilenc éve volt. Tizenhat éves voltam akkor. Mostohám húgomat túszúl ejtette és azzal fenyegetett, megcsonkítja, ha nem megyek el a sulhuri bálba…a családom mesés abbit-vagyona feledtete a dölyfös Vallain-családdal, hogy én nem vagyok tisztavérû kyr. Ha ugyan Kassia nem azért ment bele ilyen gyorsan, mert tudta, amilyen gyorsan csak lehet úgyis megözvegyítik segítõ kezek….-Zak elhallgat.- A mostohaanyámat akkor vertem agyon, mikor a csecsemõ korú édestestvéremet Vallain Tharr-papjainak akarta adni, áldozati ajándékként, mintegy „hozománynak”. Ettõl kezdve szabad préda lettem az aszisz hercegkapitányok számára. Összefogtak, és ellnem fordultak. Hivatalosan azért, hogy a törvény kezére adják a gyilkost, de igazából azért, hogy így kapván mesés ürügyet, feloszthassák maguk között az Obenon család bányáit…nem volt már maradásom Abasziszban…sikerült még elõtte nagy titoban kimentsek és egy erioni bankházban egy nagyobb aranyösszeget elhelyezzek, hogy a húgommal ne válljunk földönfutóvá….Kassia mindent bekeresett az áldozatnak szánt húgomért…de én tudtam, csak úgy lehet esélyünk a menekülésre, ha húgomat biztonságba menekítem és egyedül bujdosok tovább…elbújtattam õt, egy olyan helyen, ahol soha sem találhatnak rá…hála Arelnek mára felnõtt…én pedig…észak és dél összes orgyilkosa, fejvadásza engem üldözött éveken át. Elõszõr búvóhelyként gondoltam beállni a dwoon Szabadcsapatba úgy tizenöt éve, aztán…itt ragadtam az Únióba…tudod errefelé nem sok toroni mászkál az utcán…-mosolyodik el. Jó volt itt nekem, és már az állami titkosszolgálat sem figyel…állampolgárságot nem kaptam a dwoonoktól, de letelepedési engedélyt igen, ha szolgálok a seregben…hát ez az én történetem- sóhajt fel.
Beszéd közben egyre közelebb került hozzád. A története végén nagyon közel van hozzád az arca és a sötét szemek a tiédet fürkészik…nem szól többet, csak a víz lágy bugyogása hallatszik, ahogy a buborékok a felszínre érve szétpattannak…

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

Figyelmesen hallgatja Zamorakot, haja már nem habos, lemosta róla. Csak válla teteje látszott ki a vízbõl, a többit a felszín alatt tartotta. Fejében több dolog is kavargott, de azokat nem mondta ki. Megrágta õket, majd utána. Ahogy közelebb jött a beszámoló közben a férfi, nem mozdult arrébb, de tudomásul vette s térdét felhúzta. A fürdõ szélén ujjaival vízpöttyöket csinált.
-Piszok gazdag vagy. Ugye ezt azért tudod. Az én kisnemesi rangom elbújhat mellette, még ha csak a vagyonod egy részét is mentetted ki. Adott egy nõ, aki a családod kiforgatta a vagyonából s akit te aztán terhesen megöltél. Merész.
A terhes nõ megölése azért szíven ütötte. Az a magzat õsei bûneiért nem felelhet. de már mindegy. Szánalmas volt a hadúr halála is, de senki nem vot aki a szemét lezárta volna. Szánalmas volt, mert egy délibábba vetette minden hitét és egész életét.
-Az a rangjához nem méltóan viselkedõ nõ a táborban, Kassia a te tervbe vett jegyesed volt. Hm, mindig is óvakodtam a fajok közötti keveredéstõl, ez csak megerõsített abban, sosem jó a vége. Mikor tértél át Arel hitére, olyannyira, hogy a papja is lettél? Egyébként pont ezért nem kapsz sose dwoon állampolgárságot. Ahhoz át kéne térned a hitükre.
A húga hollétérõl nem kérdezett. veszélyes lenne tudnia róla.
-Vakmerõség volt megtartani a neved és nem felvenni valami másikat. Mi igaz abból a mocskolódásból, hogy az Abbitkirálynõ szeretõje voltál s kiharcolt valami kiadatást? Vagy ezt csak azért mondta, hogy félrevezesse a hallgatóságát?
A egyre több vízpöttyöt csinált õmaga meg Zamorak közé a kád szélére.
-Mért nem tájékoztattad a feljebbvalóidat valós kilétedrõl, hm?-nem haragudott, érdeklõdött. A vádolás még élben sem voltak felismerhetõek szavaiban, mivel nem vádolta semmivel. Tekintetét pedig állta, nem rebbent félre elõle.
<Most nekem is mesélnem kéne magamról? Hm, azon túl, hogy én felelk azért, ha a szakaszom elront valamit, mit tudhat rólam?>

[Quator ar Zaraquer]

(Eran dha Sado)

*A támadásra hirtelen változik az ezredes viselkedése. A kissé lomha és komótos gondolkodásból vált parancsnokba. A kintrõl bevilágló hamis hajnalfény megcsillan a lecsukódó rostélyon miközben még intéz pár szót beszélgetõtársaihoz.*

-Nõvérem maradj az épületben és keress biztonságos helyet. HA mindenképpen ki akarod venni a részed, akkor az ispotályban elkél a segítõ kéz.
-Várkapitány, ha indítani akarja a megmaradt 31.-eseket, akkor javaslom õket ne vesse be a védelemnél.

*Ezzel kezébe fogva a súlyos csatabárdot öles léptekkel indul, hogy a Gárdát csatarednbe állítsák mihamarabb és felkészüljenek a harcra, mely sajnos úgy tûnik, hogy a sötétség leple alatt fog kezdõdni és túlnyomórészt zajlani. Még látni, ahogy elfordítja a nyakék kövét és lassan beleveszik a felfejlõdést megkezdõ többi vértes alak közzé.*

-Egyes és kettes Vihargárda-ezred. Fegyverbe. Hegyivadász, Tengerszem, Trollgyilkos, Holdölõ, Dicsfény szakaszok a falakra. A többi szakasz készüljön a nyíltszíni ütközetre, akár a várfalon belül, akár a várfalon kívül csapjunk össze toron kutyáival ne feledje senki: Nem túlélni, hanem pusztítani jöttünk KApuvárba! Ranil Dicsõségére!...

<Azt hiszem, hogy tiadlan "felmentõserege már csak a csata és ezzel együtt a keleti-front végét és eredményességét fogják tudni megszemlélni. >