Shadon városa - az ország szíve

[Shirin Horha]

(Iakran)

A fejét ingatja...

-Hát ez még a jövõ zenéje...Akár az is megtörténhet.Persze,az étel külön megy.Akkor én azt hiszem le is tenném az aranytallért.-azzal elõ is vesz a zsebébõl egy aranypénzt,és felpöcköli a levegõbe,úgy,hogy a fogadós felé szálljon.-Akkor még megvárom az estebédet,és el is megyek ledõlni.Kifárasztott ez a sok kardoskodás!-mondja mosolyogva.

[Lianna Pentangelin]

Iakrannak

A fogadós rutinosan kapja el az érmét, szintén megszokásból megharapja aztán zsebre vágja.
-Hol marad már az a makkaróni?-nyomta meg a k betût.
A vacsora meleg volt nagy adag és finom. A húsban nem volt mócsing, s Búzavirág meg pedro ökörködése adta a mûsort. A szõke fiú minden áron be akarta etetni Pedrót azzal, hogy a Szent Bazielus téri szobor feje felett glória szokott fényleni, ha az anygalok odatekintenek s ebbõl nem volt hajlandó engedni. Pedro meg legyintett és a vállát vonogatta, hogy hülyeség, õ minden nap elsétál arra és sose látott ilyet. Búzavirág szerint azért, mert rosszkor ment arra és egyébként is, õ nem áldott...
Aztán csak kibukott a szög a zsákból, hogy a szobor feje rézbõl van s azon csillan meg a lemenõ nap fénye, ha tiszta az idõ, s az fénylik...
A szoba rendbetéve várta õt. Ingje szék támlájára akasztva, a szobában pedig egy sajátos illat lenget. Citrom? Az ingnek is volt egy nagyon enyhe citromillata. Nem azt viselte a lány?

[Shirin Horha]

(Iakran)

Degeszre tömi a hasát a finom sültbõl és makaróniból,majd elindul szobája felé.Talán ledõl egy kicsit.Elköszön két alkalmi segédjétõl,és a fogadóstól,a következõ pillanatban pedig már szobája ajtaját zárt ki.

Meglepte a szobában terjengõ finom illat,majd az ingét megszagolva abból is ugyanez a kellemes illat terjengett.Gondolatai rögtön a lányra terelõdtek.

<Mikor tegyek eleget az apja meghívásának?Ma már semmiképp sem.Ha nagyon unatkozok majd,akkor talán holnap.De ha lesz valami elfoglaltságom,akkor majd csak holnap után...Igen,így jó lesz!>

Kínos lassúsággal hámozza le magásról a ruhadarabokat,majd beleveti magát az ágyba.Nem kell sok idõ,és szemhéjai-mintha ólomból lennének-le is ragadnak.

[Lianna Pentangelin]

Iakrannak

Reggel madara verdesésére kel. Hoppá, még sem röptette meg, s ha még csak kibúvóként hivatkozott is a grófnál rá, most már nem lehet halogatni a dolgot. Nyugtalan volt, párat belevijjogott a szoba csöndjébe. És éhes is lehet. Ettõl eltekintve jó fekvése volt az ágyban, semmi gyanús vagy közönséges éji hang nem zavarta meg. A madár ingerültségére az éhség és az erõs vizelési inger csak tett egy lapáttal. Itt bizony kelni kéne és orvosolni az eltérõ igényeket!
Leányhang énekelt a folyosón, seprû ütemes hangja mellett, a szomszéd szobában ablaknyitás nyikorgott. Itt a reggel. Kinn hétágra süt a nap.

[Shirin Horha]

(Iakran)

Nem habozik sokáig...kissé nehézkesen és álmosan kikecmereg a szobájából,és meglátogatja a mellékhelyiséget.Miután végzett,gondosan elkészíti magát,felölti az egyik váltás ruháját,és a röptetõ-kesztyût is magához veszi,de a sólymot még a ketrecben hagyja némi vígasztaló simítással nyugtatva meg.

Miután ismét lement a fogadóba,a fogadóshoz fordul:

-Jó reggelt.Csak érdeklõdni szeretnék,hogy nincs-e véletlenül kéznél egy egér,vagy hasonló állat a közelben?Valamint nekem is kéne némi harapnivaló...Mit tud ajánlani?

[Lianna Pentangelin]

Iakrannak

A mellékhelyiség a folyosó végén egy bûzös lukat jelentett, szalmával lehetett a súlyosabb tevékenységeket lezárni
Iakran arca kisimult az alvástól, de szeme alatt talán picit fel is püffedt a bõr. Olyan egészségesen kialvott szeme volt
A kesztyûhúzásra a madár belevijjogott a szobába. Mehetnékje volt! A fogadós elõször pislogott, majd a fiatal tanuló csapos arca felderült:
-Dehogy nincs!-futott is, megcsúszott a hátsó ajtóban, eltanyált, de felpattant s sietett tova. Don Gatto szemeit forgatta. Aztán a fiú egy egérfogóval tért vissza,ami egy pilledt egeret tartott fogva.
-Fúj, viszed ki innen! -mordult Macskaúr.
-Uram, ez az egér pont megfelel majd az uraságnak! A kamrámban matatott, meguntam, becsaltam!
-Jól van, jól van, de tirhítsd el innen-s fogóstul Iakrannak adta, majd elzavarta a kölyköt kezet mosni.

[Shirin Horha]

(Iakran)

Megköszönöm az egeret,majd felmegyek a szobámba,és a sólyomnak adom.Megvárom,hogy megeszi-e,ha nem,kidobom,ha igen,leszaladok,visszaadom az egérfogót,és a fogadó tulajdonosához fordulok:

-Hol tudnák egy küldöncöt találni,aki nem olyan piszkos,hogy ne legyen illõ egy nemesi családhoz küldeni?

[Lianna Pentangelin]

Iakran

A sólyom nem lacafacázott, elkapta az egér egyik végét s lerendezte
Az üres egérfogót látva a kölyök nagyon elégedett lett magával. Don Gatto hallva a kérést ciccegni kezdett, mire a macskája elõmászott az asztalok lába közül. Kényelmesen felemelte az állatot, mellére vonta s simogatni kezdte.
-Hm, szóval urakhoz menõ inas szükségeltetne. A Bársony Libériás Inasok szövetsége kölcsönöz néha ilyen küldöncöket. De ott ki kell nyitni a bukszát...

[Shirin Horha]

(Iakran)

Megfogja az állát és vakargatni kezdi,majd némi gondolkodás után megszólal:

-És hol is találhatom ezt a Bársony Libériás Inasok szövetségét?Vagy lehet,hogy jobb lenne ha elküldenék egy inasért egy kölyköt...Házhozjönnének?

Kérdezi továbbra is az állát vakargatva...

[Lianna Pentangelin]

Iakrannak

-Hm, így jobb lenne, mert akkor nem maga a megrendelõ megy be az utcáról, és jobb képet mutathat magáról! Kölyök! Fuss csak el! Kérj egy ne túl kinyalt, ne tenyérbe mászó képût az úrnak!
A csaposfiú felderült de már jóval óvatosabban indult neki, mint az egeres esetnél.
-Reggelit, uram?-érdeklõdött addig a fogadós.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Con Larrodan
Helyszín: Északi Kapu
Időpont: délután
_________________________________

Utatok tovább nem telt hír nélkül: amerre jártatok, mindeütt megemlítik a szép hölgyet kísérőnőjével. Főleg küllemüket és kedvességüket magasztalják. Sigfrid irónikusnak tartja ezt a fajta orr alá pöckölést a nők részéről, Monica gyomra forgott a kétszínűség eme példájától, Nathan pedig nyugalmát megőrizve alig várta, hogy a fővárosba érve belevessétek magatokat a sűrűjébe.

Shadon városa a folyó partján magasodva festményre kívánkozott: a legmagasabb pontja a sudár falak után a palotanegyed tornyai, háztetői s a királynő által belakott épületegyüttes volt. Elütött a város színeitől, mert halványkék kőből építették az egészet, sápadt holdként tekintett le a méretében is tekintélyes városra.
A magas városfalak tetején sorban az ország zászlaja lengett, jelezve, s egyben hírül adva, az uralkodónő jelenleg ott tartózkodik. Közelebb érve, mellőzve a falakon kívül lakók földjeit és házait, egy széles, kőgalambokkal megrakott korlátú híd várt rád, hogy a város északi kapuját elérd. A kapu két szára világítótorony formára hajazott, s tetejének fülkéjében íjászok figyelték az alant elvonulókat.
-Úgy tartják, azért nem felvonóhidas, mert ha ellen lépne kövére, akkor Urunk haragja omlasztaná össze lábaik alatt az egészet mennydörgés közepette!-magyarázta Nathan a piszkálódó Sigfridnek, aki kifogásolta, milyen könnyű egy ilyen széles hídról ostormot indítani a kapu ellen.
A híd tömve volt árusokkal, a híd alatt pedig a Shadlek hömpölygött lomha folyamként. Igen széles vízsávot jelentett, partján ruhamosó asszonyok, horgászó gyerekek, s csónakokkal , megrakott uszályokkal közlekedő, folyami hajósok lavíroztak. A folyó lentebbi szakaszán, egy fogazott kőív alatt ért be a folyó a főváros falain belülre.
nem kellett igazolnotok magatokat, hisz Shadon országában olyan felszerelést, amit Nathan és Sigfrid birtokolt, s ami a te derekadról lógott (mendra) csak a hivatást gyakorlók viselhettek.

Alig haladtatok el a vastag falú, rácsleresztővel felszerelt kapun, egy meglehetősen sötét és kis méretű térre érkeztetek, ahol afalak szürkék voltak, a tér közepén álló szökőkút nem működött, s a helyiek hasonló intenzitással hömpölyögtek mint a folyó a híd alatt.
Talán ezért tűnt ki rögtön az a férfi, ki később egyenesen felétek fordította zömében fehér szőrű lovát: a férfi úgy világlott a sötét téren, akár egy arkangyal, s erre feltűnő szépsége, férfinál szokatlan dús, hosszú, zabolázatlan tejfelszőke haja erre rá is játszott.
-Nofene! Ki ez a szőke herceg fehér lovon?-hökkent meg Sigfrid, aztán fanyalgot, mert Monica végignézett elismerőn a fiatal férfin.
-Teljesen nyálas ez a paplovag!-panaszkodott a vörös lovag.
-Ugyan, irigykedsz, hogy szebb mint te-mosolygott a nő.
-Ez az általad nyálasnak titulált paplovag Perceval Fran-Vipan, és valóban csörgedezik némi hercegi vér benne ősei révén-magyarázta Nathan.
-Ismerem őt, kis híján diplomata lett belőle.(N)
-Mért csak kis híján?(M)
-Erre nem tudom a választ...(N)
A paplovag elétek érve nyeregben ülve meghajlást intézett Monica felé, aztán pedig felétek is:
-Kisasszony, hadd köszöntsem királynőnk nagyszerű városában! Ám engedelmeskednem kell apjaura kérésnek is, miszerint kísérettel küldjem önt a városban álló házukba.
Szavaira mögüle egy zárt batár érkezett, oldalán feltehetőleg a Belucci család címerével, 6 katona kíséretével. Monica mosolya erőltetté vált.
-Milyen kedves...-nyögte.
-A kérésem fontolja meg, Con Larrodan, ha igénybe vennék házam vendégszeretetét, a kapuk nyitva állnak!-váltott magázásba Perceval előtt. leszállt lovársól, de Sigfrid is így tett, mit sem törődve a szőke paplovaggal, egyenesen a beszállni készülő Monicához lépett, levette egyik kesztűjét, megsimította a nő arcát és megcsókolta. Nem kicsit. Nagyon
A beálló csendben Nathan szemeit forgatta, fohászkodva emelte szemeit az égnek. Perceval meglepődött a jeleneten, aztán alig érezhetően elpirult. A férfi arca csalóka volt: fiatalnak tűnt, olyan huszonévesnek, de több mint valószínű, hogy betöltötte már a 30-at, s mivel kezén gyűrűt nem láttál, nőtlen lehet, továbbá azon paplovagok táborát bővítheti, akik házasságukig szigorú önmegtartóztatásban élnek és nem hetyegnek lebujokban, vagy fogékony szolgálólányokkal...
A csók végeztével a pipacspiros Monicát végre elvihette a batár, Sigfrid pedig elégedett vigyorral ült vissza lovára.
-Hol tartottunk, uraim?-kérdezte hetykén.
-Uram, önnek levelet hoztam-nyújtotta át a meglepett Nathannak Perceval a fekete pecsétes üzenetet. Nathan felbontotta, átfutotta, felsóhajtott:
-Rendházam szólít, úgy érzem, közös munkánk itt véget is ér, de amúgy is kéretlenül csatlakoztam önökhöz, már ennyiért is hálás lehetek.
Hármasban maradtatok a szőke "herceggel", Sigfrid ajkát csücsörítve várta a folytatást.
-Kérem, jöjjenek velem, beszélnünk kell a továbiakról. ha jól tájékoztattak, ön Con Larrodan -pillantott rád-, ön pedig Sigfrid Contarini -s a vörös üstök látán el is mosolyodott. Paplovag társad igencsak feltűnő jelenség vele, nehéz eltéveszteni
-Ám ah előtte lenne valami kérdésük, akkor állok elébe.
-Mondja, Perceval, ölelt ön már nőt?-szegezte neki a kérdést Sigfrid.
A szőke paplovagban bennakadt a levegő.
-Sejtettem. Részemről nincs több kérdés

//Perceval képe//

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

<Végre itt... Shadon... Nem sikerült időben megcsípni a banyát, de majd itt elkapjuk... Domvikra esküszöm...>

*Hosszan, s némán csodálja a fővárost, a magas falakat, az emberek forgatagát...*

<Eddig sem volt sétagalopp, de ezután.... fel kell kötnünk a nadrágunkat, ha itt eredményesek akarunk lenni...>

*Ahogy haladnak egyre bentebb fél szemmel folyamatosan a környezetét kémleli, míg nem egy térre érkezve megpillantja az inkvizítor emberét. Nem túl feltűnően méri végig, s maga is meghajlással viszonozza a köszöntést.*

- Örömmel vesszük a meghívást, és mindenképp meglátogatjuk Belucci kisasszony, örülök, hogy velünk utazott. *köszön el somolyogva Monicától*

*Kissé összehúzott szemmel, de nem meglepődve nézi végig Sigfrid kis "közjátékát"... *

- Viselkedj egy kicsit... *suttogja rosszallóan, miután az ifjonc visszatért mellé, s fejét csóválja... majd szomorúan hallja Nathan távozását*
- Köszönöm, hogy velünk tartottál,s ha netán banya vadászatra támadna kedved tudod hol találsz. *vigyorodik el*

*S mikor már mindenki távozott Perceval felé fordul*

- Valóban, mendraiosz Con Larrodan szolgálatára. Ha tudunk vonuljunk egy csendesebb, megbízhatóbb helyre ahol nyugodtan megbeszélhetjük az eddig történteket, s a továbbiakat. Nehéz feladat vár ránk.

[Lianna Pentangelin]

//Válasz a Shadon városa: Tűz és Víz topicban! //

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

Esemény: Megérkezés Shadonba

***

Még soha nem voltam az otthonomtól ennyire távol. 20 évesen a pyarroni diplomáciának dolgozni nagy szó főleg azután a botlás után amit otthon elkövettem.
Ideje felnőnöm végre és komolyan venni a dolgomat. Legalább apám legyen büszke rám.
Nem hoztam magammal túl sok mindent, de sokmindenre nem is lesz szükségem a fejemen kívűl.
Hivatalos személyként vagyok itt, mint a helyi pyarroni diplomácia embere.
A térkapuból kilépve várok egy kis időt hogy legyőzzem a gyomrom émelygését.
Majd méltóságot erőltetve magamra felemelkedek a görnyedtségemből, és szétnézek Shadon városának szívében.
Új Pyarron is gyönyörű, de nem tudom kivonni magam az Egyetlen székesvárosának pompája alól.
Kicsit mélázva reagálok a kapuőrségre.
Lekapom a hátizsákomat és kihalászom az iszákomból az aranypecsétes pyarroni papi menlevelet.
Gyakorlatilag egy hivatalos okmány arról, hogy ki vagyok, honnan jöttem, kinek a szolgálatában állok és milyen céllal jöttem az országba.
Sahdoni nyelven szólítom meg az őrt:

-Jó napot uram! Shane Bertram. A pyarroni követségnek dolgozom. Tessék a menlevelem. -mondom és átadom neki az iratot. naívan feltételezem, hogy a talpas elég művelt, és iskolázott hozzá, hogy annak valódiságát megállapíthassa.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: főtér
Időpont: ősz, délelőtt
_________________________________

(Hű, de furi lesz megint mesélnem! )

Két fiatal arcú őr állt előtted, alig lehettek nálad idősebbek. Egyiken még pattanások is virítottak. A levél fölé hajoltak, egyik megvakarta az üstökét. Nem tudtak olvasni. Lehangoló. Egy évtizedben egyszer, amikor ez az "istentelen" kapu megnyílik, tehettek volna elibéd egy műveltebb őrt!
A két pasas mögül torokköszörlés hallatszódott. Azok megrezzentek, szégyenkezve félreálltak: elállták Domvik papjának útjáűt. A papnak, aki örüljön, ha a melledig ért. Viszont kicsiny termete mellé kenetteljes arc és hivatalába helyezett legmélyebb bizalmna társult. Magabiztosan ellépett az őrök között, gyűrűs kezét felemelte. Az őr leveled a kezébe tette, akár ha keszkenő lenne. A pap átfutotta, visszaadta leveled, megnyerően rádmosolygott:
-Hozta Domvik Fényes Országunkban! Leiosz Carlos Peverra vagyok, de szólíthat Carlos Sacerdosnak is-fogadott kifogástalan pyar nyelven. Most mi lesz, te shadoniul nyomod neki, ő meg csakazértis a te nyelveden fog beszélni, hadd tud már, nem tanulatlan? És valóban ragaszkodnod kéne a sallangos címeihez? Odahaza azt mondták: igen. Ha bele gebedsz is.
12 díszes vértbe öltözött paplovag masírozott felétek, majd megálltak, vezetőjük parancsszót vakkantott, két hattagú oszlopba fejlődtek, egymással szembe fordultak, majd elléptek úgy, hogy soruk között pont annyi hely legyen, hogy ha te meg a kis pap elindulnátok, elférjetek közöttük.
A tér körül nézelődők is akadtak, a kapura mutogattak, és náéha szájukhoz kaptak. Na ne, mintha egy barbár földön lennél, ahol mágiát se láttak volna! A teret körbevevő gesztenyefák majdnem kopaszon merdtek az ég felé, az egyik levelt a szél a kis pap vörös taláros vállára fújta. Az egyik őr azonnal lekapta a férfiról.
-Bocsássa meg nekem, hogy a követség egyik hivatalos munkatársa helyett velem találkozott, de egy kínos külügyi eset a többi hivatalnokot munkájához szólította. Mit ad Urunk, én ráértem, s készséggel elfogadtam Aldo Archiepiscopus kérését, hogy forgadjam önt.
Újabb sallang. Elvileg bemagoltad a papi rangokat, mielőtt jöttél. Valami érsekről lehet szó. A kínos külügyi esetről pedig te is hallottál. Egy pyarroni arelita berúgott és egy Domvik templomban hajtotta álomra a fejét. Részegségében nem tudta, hol van, levizelte az egyik angyalszobor talapzatát, és az oltár elé is behányt. Mondjuk úgy, nem kis fejfájást okozott viselkedésével, s mindenki azon volt, hogy a papot ne akasszák fel, hanem elintézzék a kiadatását. Csoda, hogy reggel a paplovagok meg nem lincselték. Mindez Shadlekben történt, de az ügy a fővárosig gyűrűzött. A pap egy hegybe vájt dutyiban várja, mit döntenek felőle. Tudni kell, hogy nem békésen, anyázik reggeltől estig.
-Úgy tájékoztattak, hogy elébb vezessem városunk külkföldi beutazó vendégeinket nyilvántartó hivatalába, ez alól nem nyert diplomáciai mentességet. Utána pedig a szállásához irányítom. Sajnálattal kell közölnöm...-mentetek át a paplovagok sorfala között, hogy aztán mögétek csatlakozva kísérjenek titeket egy papi címerrel ellátott kocsiig-...hogy a követségi alkalmazottak számára fenntartott szállóban már nicns önnek hely. Ősz elején beázások miatt felújító munkálatokat kezdtek meg, és még nem fejezték be. Így az Urunk Fénye Monostort tudom önnek ajánlani.
Jíííí, már csak ez hiányzik!