Torozon Tavernája

[Shirin Horha]

(Rahim)

-Egyáltalán nem vagyok hogy ami az én meggyõzõdésem,az a helyes is,de nekem ez a véleményem.A vértesekére magasról teszek,a vendégeket,és velük együtt téged pedig nem akartam bántani,de kénytelen voltam,mivel a fejem egyenlõre nélkülözhetetlen kellék a számomra.A lány szemszögébõl nézve pedig szerintem örül,hogy nem néztük végig,amint épp megerõszakolják,vagy ki tudja mit csinálnak vele.Mellesleg nem tudod kik voltak a vértesek?És hogy ki az a fickó,akivel leültem beszélni?

Még egyszer ránéz védencére,majd leül Keikoval szemben,ahol eddig is ült.

[Torozon]

(Rahim)

-Sejtettem, hogy így fogsz felelni. Nem számít, nem is kívánok ezen változtatni. Ha megéred, akkor késõbb elnézõen mosolyogva fogsz visszaemlékezni mostani gondolataidra. Hogy a vértesek kik voltak? Valószínûleg néhány közkatona a Kard testvériség helyi székházából. A férfi akivel beszéltél számomra ismeretlen, Dreina jelét viseli, ennyit tudok róla.

(Mara)

Mosolyodra mélyen meghajol, felsegít, majd válaszol kérdésedre.

-Bordast nem abból a fából faragták hogy néhány rúgástól feladja a küzdelmet. Egymaga ballagott fel a szobájába, valószínûleg gyógyitalért.

[Shirin Horha]

(Rahim)

Gúnyosan elmosolyodik,majd elõhúzza piros naplóját táskájából,csak már ma sokadszorra.

-Az eddigi veled kapcsolatos tapasztalataim alapján ez így is lesz.-enged el egy mosolyt Rahim.-Azonban módosítom elõbbi szavaim.Egy orwellánust nem sajnálok,és nem sajnálom,hogy nyakát törtem.Azt viszont igen,hogy nem mondhattam el neki,hogy az én csontjaimból ugyan nem emel trónust!

Felyníitja naplóját a második oldalon,és írószerszámot vesz elõ.

-Bocsáss meg egy pillanatra,de addig szeretném leírni élményeim,míg frissek.Csak egy perc.

Majd mélyen belehajol a füzetbe.Hangosan serceg a papír pennája alatt,leírja a pár perccel ezelõtti élményeit.

[Torozon]

Rahim:

*Nem válaszol semmit Keiko, továbbra is tartja eddigi merev ülõhelyzetét és belekortoly a vizébe.*

[Shirin Horha]

(Rahim)

Néha-néha még Pierrotra-azaz Keikora-pillant,és a Naplójában lévõ bejegyzés mellé Keiko arcformáját is berajzolja.Mikor becsukja naplóját,akkor visszahelyezi táskájába,majd a lány felé pillant,hogy megnézze mi vele a helyzet.

Miután visszafordult,újra Keikohoz szólt:

-Azt hiszem én még megnézem azt a lányt,hogy jól van-e,aztán talán felmegyek lepihenni a szobámba...Ha nem haragszol persze...

Mondja Rahim egyre inkább visszatérve a normális kerékvágásba...

[Valkay]

*Apró biccentés… ennyi telik tõlem. A vállam sajog, húzódik... s mintha görcs állt volna a nyakamba… Kelletlen mosollyal kísérten dörgölöm, sajogni fog még egy ideig azt hiszem… s közben persze ide-oda jár a tekintetem…*

Azt hittem meghalt… de ez jó hír. Igazán… Úgy látszik, sokat kell még tanulnom…
*Ennek ellenére nem sikerül elhessegetni a képet… Úgy tûnt akkor, hogy komolyabb belsõ vérzése lehet, amin csak pap tudna segíteni…*
A többi rosszarcú hova lett? A…a ruhámnak vége… *Erõsen lesújt a gondolat… nincs olyan sok pénzem s egy kész vagyonba került… Kedveltem ezt a felsõt…*
…de legalább élek…

[Torozon]

Rahim:

- Azt hiszem, nem a legjobb személyt válaszottad a mûvedhez... - szól hozzád Keiko rajzolás alatt, miközben rád sem néz, és hagyja hogy egy tincse a szemeibe hulljon.
*Ismét belekortyol a vízbe, lassú, kimért mozdulatokkal, majd visszaereszti a poharat az asztalra. Kijelentésedre ismét nem érkezik semmi reakció, csak egy hûvös válasz, ami már enm újdonság számodra.*
- Tedd azt, amit jónak látsz, te választod az utad...

[Torozon]

Mara:

- Valóban az, kisasszony.
*Válaszolja, immár kihúzott háttal szembe veled, mosollyal az arcán. Azonban mosolya egyre jobban herved le az arcáról, amint végignézi, ahogy a válladat babrálod, arckifejezése végül aggódóra vált a fájdalmas mozdulatsorokat látva.*
- Ne vegye tolakodásnak, kisasszony, de jól érzi magát, nincs szüksége egy papra? Úgy néz ki megsérült, kegyed.

- A többi... csúszómászóra - mondja hangsúlyosan - most ne gondoljon, megkapták ami járt nekik faragatlanságuk miatt... Oh, ha gondolja, kisasszony, szívesen elkísérem ruhát nézni, és remélem nem utasít vissza abban, hogy álljam a költségeket. Egyrészt, szeretném így a bocsánatát kérni tétlenségem miatt, másrészt nagy csorba esne a becsületemen, ha hagynám, hogy kegyed fizesse ki. - Befejeztével meghajol elõtted, és várja válaszod.

- Szerencsére él. Mindenki számára nagy kár lett volna ily hamar megszabadulni egy ilyen angyali teremtéstõl, mint kegyed. A szívem hasadt volna meg...

[Shirin Horha]

(Rahim)

Elmosolyodik...

-Magabiztosan mondhatom:tévedsz!Szerintem igenis jó alanyt választottam.-nem lepte meg,hogy a lány tudta,hogy õt rajzolja...-Akkor hát remélem nem utoljára beszéltünk...Lesz még alkalmunk társalogni?

A válasz után elköszön,majd a lány felé veszi az irányt,akit menteni próbált.

Pár pillanattal késõbb,mikor a lányhoz,és a "nemes" lovaghoz ér,akkor szólal meg újra:

-Elnézést kérek a zavarásért!-mondja a lány szemébe nézve,a lovagra pedig pillantást sem pazarolva.-Csak azért jöttem,hogy megkérdezzem jól van-e?

[Torozon]

Rahim:

- Mindent lehet, ha szakítunk rá kellõ idõt és fáradságot... Mellesleg... Köszönöm az italt...
*Oldalt veti a fejét, így pontosan összetalálkozik tekintetetek, és érzed rajta, hogy õszintén mondja mindezt. Az elköszönéssel most õ elmarad, de sejted, hogy inkább a természetébõl fakadóan van ez, mintsem lenézésbõl.*

*Marához odaérve, nem látod, de a lovag vegyesen kérdõn és megsértetten tekint feléd, ha nem lenne ott a nõ, valószínûleg megjegyezné neked az udvariatlanságodat, sõt, lehet más irányba is ragadva az eseményeket...*

[Valkay]

*Félrebillentem fejem, úgy fordulok féloldalt… merengésem mosolyba fordul, lassan a lovagra pillantva… Örülök, hogy egyetért… kész boldogság, ha igazat adnak a bárdlánynak, oly ritkán esik meg e nagyvilágban. Tanúság erre biza’ a mai nap is… *
Papra?
*Enyhén felvonom szemöldököm a kérdés hallatán… ~Minek nekem pap? Azok a kurafiak hozzám ne nyúljanak ha olyan Suffaszerûek mind…~ *
Kicsit érzékeny még azt hiszem… talán pár óra s kutya bajom… vagy legkésõbb holnap ha kialudtam magam. Kár lenne a horzsolások és zúzódások miatt zavarni a szentéletûeket… Fontosabb dolguk is akadhat annál jócskán…
*~Szemet forgatni mindahánynak… meg prédikálni a szegény muzsikusnépek ellen szítva a jónépet…~*
Nehéz lesz elfelejteni, azt hiszem… Legközelebb óvatosabb leszek, s megnézem hátha elrejtettek egy szütyõt a közelben… Kíváncsi lennék mi volt benne ha már annyira felhördültek…
Ó… *Akadok meg hirtelen… ~Új ruha? Jól hallok…~ csillan fel hirtelen a smaragd tekintetem…*
Ugyan… megmentette az életem…! Így is örök hálával tartozom… jó lovag… Igazán nem szükséges… tényleg… egy ruha… csak, kedveltem… Ó nem, persze, a világért sem szeretném megbántani… *Szabódom, bár nem túl hosszan, még Suffa közbeszólna… s hagyom is magam rábeszélni. Nem tudom miért, de ebben különös tehetsége van… Lassan túljutok a szokásos udvarias visszautasításokon folyton válaszolgatva szegény lovagnak…, s persze már alig várom, hogy induljunk… valami szép Erioni kelme… egészen felvillanyoz a gondolat.* Cserébe engedje meg, hogy darabban emlékezzek meg hõstettérõl… hogy példaként állhasson az elkövetkezendõ nemzedék okulására…
*Itt elhallgatok, mikor a feketemágus közelebb lép hozzám engem vizslatva… Nem tudom mit érezzek… megvédeni akart, s aztán megkínzott…*
Igen köszönöm… Egyben vagyok… igazán bátor volt… Magát sem felejtem ki a dalból jó uram, ne aggódjon… Biztosan hallani fogja majd…
*Egy pillanatra ígér csak tekintetem, de ha erre jár gyakrabban, biztosan hallani fogja… ha nem, a szelek szárnyán istenek akaratából hozzá is eljut majd biztosan.*

[Nelnor]

(Nelnor)

Na jól befalatozott, miközben a dzsadot hallgatta, majd az ételt az utolsó korty mézborával öblítette le. Látja, hogy a lány is jól van és a medve termetû lovaggal beszélget. No de éleg az emberek ügyeibõl, ideje a saját dolgaival foglalkoznia.
Még nem felejtette el azt az íjjat, ami a falon lóg. Nagyon furdalja az oldalát, hogyan került oda. Mint megtudta ebben az a Torzon nevezetû ember világosíthatja fel, aki éppen a 189. ugyan ezzel a névvel ( még neki is el kell ismernie, hogy ez nem semmi ).
A pult felé indul. Közben elhallad az emberlány és a medve-lovag asztala mellett. Észreveszi, hogy a dzsad is odamegy, de Nelnor inkább a pult felé hallad, a tulajdonost keresve...

[Shirin Horha]

(Rahim)

Elmosolyodik,és továbbra sem törõdve a lovaggal,folytatja:

-Talán jobb szeretném,ha inkább mégis kimaradnék abból a dalból...Szeretném megmagyarázni,hogy miért okoztam fájdalmat,még mielõtt bármi rosszat is gondolna rólam.Amit tettem,a környezetembõl kifacsarja az összes szükséges energiát,ezért fájt.De ha nem teszem,akkor fej nélkül végzem...Remélem nem haragszik rám érte.Ha bármit is tehetek Önért,nyugodtan keressen fel.Itt szálltam meg.Nem is zavarnám tovább.Kissé elfáradtam...A viszont látásra.-mondja,minek utána elfordul,közben közönbös pillantást vetve a lovagra,és a szobája felé indul...

[Torozon]

Mara:

- A kisasszony tudja, de ha rosszabra fordul, mindenképp keressen fel egyet. Sosem árt vigyázni... A holmijuk miatt ne aggódjon, csak kötekedni akartak... Igen, igen ma az élet ismét rámutatott egy nagy tanulságra: "Mindig nézzen szét az ember ha le akar ülni, mert a végén még egy szütyõ köt ki alatta!" - mondja nevetve, majd ismét egy mosoly ül ki az arcára. A hála az Isteneké, nem pedig az enyém, kisasszony. A ruha pedig a legkevesebb amit tudok nyújtani kegyednek.

- Köszönöm, kisasszony, de azt hiszem nem szeretnék élni ezzel a keggyel, nem valószínû, hogy jó például mutat a késlekedés amit tanúsítottam kegyed felé...

[Torozon]

Nelnor:

*Nem kell sokáig keresgélned, a pult mögött, a szokásos helyén ott áll Torozon, épp elmélyülve egy vendéggel való társalgásban. Néha-néha elfordul, hogy kielégítse az emberáradatot válaszokkal, hogy eltörölgessen egy-egy korsót, de utána mindig visszatér a beszélgetõpartneréhez.*