• Fórum kezdőlap
    M.A.G.U.S. Online RPG
    • Keresés
    • GyIK
    • Taglista
  • Felhasználói vezérlőpult
    Belépés
    • Felhasználói vezérlőpult
    • Belépés
  • Postaláda
    Privát üzenetek

Ranil Tüze

A múlt... Ez történt Velünk...

Moderátor: Admin

Téma lezárva
1049 hozzászólás • Oldal: 30 / 70 • 1 ... 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33 ... 70

HozzászólásSzerző: Schinter » 2007.04.13. 19:38

Aries den Morgan


Legszivesebben feküdne még a földön,de hát a trutymotól már kezd hányigere lenni.Felül és az amuletjébõl kivon egy kis energiát.Majd este feltölti ugyis napos idõ volt és remélhetõleg este is tiszta lesz az égbol.Aztán jött parancs az öntelt lovagtól,hogy görgetni kell a köveket,igy hébe hóba 20 perc alatt elmozdit két ökölnyi méretû kavicsot tetettve a kötelezõ munkát,amihez sem keve sem fizikuma nincs.A csatatérrõl ha lehet összeszed néhány dobótõrt feltételezve,hogy az ilyen dolgokat úgy sem tart a karonasság.Elvégre ki halott már dobótõr osztagról? :roll: Krisztin szavaira elmosolyodik és bólint,hogy menjenek az ispotályba,amikor jeleznek,hogy Sebáék épp meghalni készülnek.
(remélem vehetem úgy,hogy elkiabálják és nem kell felmásznom ahhoz,hogy megnézzem ill. a kapúból is látszik vmi tán :roll: )

Felkiált a falakon elvõknek.

-Mikor érnek oda a lovasok?

<Nem valószinû,hogy elég sok idejük lenne,de talán a segitségükre siethetek... :? Na csak azért,mert Kyel pap segitett mig ha Bessy- :lol: -meghal,akkor ez alá az öntelt lovag alá osztanak be...ejjj inkább megmentem 8) >
Avatar
Schinter
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólás: 3440
Csatlakozott: 2005.10.09. 19:22
Tartózkodási hely: Bp,Pécs
  • ICQ
  • YIM
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Navaratna » 2007.04.13. 19:40

//Zak akkor nem jött? Tudtommal elsõként jelentkezett az öngyilkos egységbe...//

(Bethsebath Nan Sifro)

Seba csak elõre lát. Roham közben figyelme beszûkül. Aztán tarol. És ez nagyon jól esik. Amit akart, elérte.
Aztán megjelentek a papok. És az igazi harchoz nem méltó aenõverek, azaz a mágia. A nõ sosem tartotta igazi csatának azt, ahol nem test test ellen, kard kard ellen, vagy más, fémbõl kovácsolt fegyver ellen ment minden. A többi, az fatökûeknek való. Sötét. Mocsok tapad hozzá. Kétes eredetû minden formájában. Kivéve ha áldott istenek orcájából süt forrása. De ezeké átkozott!
Vagy egyszerûen nem az õ világa s tudja jól, ha ilyennel feszülnek neki, alul maradhat hamar!
Elsõre még kacsokkal harcol, ám fájdalmat okoz neki, lekötik, akadályozzák. Pár átszakad, fájdalom nyilal végig erein, de aztán morrant, s maga szakítja el õket akarattal. Ha kell, tulajdon buzogányával...Inkább üvölt fel vagy csikorgatja fogait, de a kikötözésnél jobb a vérzõ szabadság!
Seba most a 4 papé, akik mélyen áhítják az õ gyors halálát s hogy húsába mélyesszék késeiket. Nos, ebben megegyezik a két fél vágya: Seba is hasonlóakra áhítozik, csak neki a négy pap foglalja el az áldozat képét! :D
Aztán jönnek a lovasok. Paták dübörögnek, olyan ez, mint mikor a szív pumpál vért a fülbe... Elsodornák tulajdon ütõkártyájukat, a papokat? Kitelhet tõlük, hisz a Sokfejû zavarodott elmével zavarodott parancsot plántálhat vak híveibe. Akár ezt is... De ha pajzs kell, vagy göröngy a lovak patái alá, inkább legyen az a négy pap, mintsem négy kapuvári védõ!
Így hát védelemre rendezkedik be, a kések ellen, s ha módot lát, támad, vagy úgy, hogy buzogányát használva zúzza a közel kerülõ ellent, vagy úgy, hogy a lovak lábaihoz taszítsa. Vagy akár a lándzsa végére húzassa... Pajzsa a lándzsa ellen is jó, ha ügyesen bánik vele. De itt és most 6 sokak ellen...A nõ bár az égre nem emelte szemeit, lélekben erõsen arra járt...

<Istenek, mind, kik az égben laktok, családoktól egyekig s oldalunkon álltok, nézzetek le ránk, csak egy pillanatra s segítsétek meg maroknyi létünk a fertõ sokadalma ellen! Hallgassátok szavam, mégha szent vizetek nem is érte homlokom, hallgassátok kérésem!>
Eme fohásszal szólt egyszerre a pyarroni panteonhoz s magához Ranilhoz. Fel nem adta, de érezte, itt több kell annál, minthogy fegyvert forgatnak...
Blogom: http://ihletkapu.blogspot.com/
Avatar
Navaratna
Játékos Karakter
Játékos Karakter
 
Hozzászólás: 5193
Csatlakozott: 2006.05.05. 8:24
  • Honlap
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Garcia da'Ramol » 2007.04.13. 20:57

(Hatarasima)

//ha jól gondolom buktam az esélyt a fõpapra :? legyen Farené//

Széles mozdulatokkal védi a papok támadásait és közben Seba mögé/mellé zárkózik vissza látva annak szorult helyzetét. Mellé érve bólint majd olyan pozíciót vesz fel, hogy védje a katonanõ hátát, és megjegyzi a vérpányvákat is nehogy elrúgja harc közben. A papok ellen nem fordul szellemi energiáihoz hite szerint az éles tiadlani acél a leghathatósabb ellenvarázs. Az elkerülhetetlennek látszó véget nézve egy ismeretlen szerzõ nyolcsorosát szavalja jól hallhatóan:
"halandók voltunk
mindahányan,
éveink szálltak
mint a percek.

kiontott vérünk
harmatéért
emeld fel lelkünk
Darton herceg"


Majd ezt követõen ha a papokkal siekrült végezni a lovasok felé fordul mélyít az állásán elrakja a rövidebb pengéjét és kétkézre fogja a hosszabat, nehogy a lovasok lendülete kikapja a kezébõl a lelke egy darabját. Magas függõleges tartásba mellkasa mellett tartja a míves pengét. És vár... Fejét leszegve szemeit folyamatosan a lovasokon tartva elkergeti félelmeit és megbékél a harc egyik lehetséges kimenetelével, saját halálával. Szemébe izadtság és vér elegyének csepje pottyan, majd tovább gördül az álla felé. Ha ekkor Seba felé fordul úgy tûnhet számára mintha vért könnyezne. Mielõtt a lovasroham elérné õket szellemének energiáit koncentrálja és chi-bõl kezd harcolni, és torka szakadtából üvölteni.


//Játéktechnika: aktuális FP:90, 4kör chi-harc utána 4 kör normál harc amíg bírja vagy halálig! 8) //
Helliodor Lord Ghor
Joey lovag
Hatarasima
Garcia da'Ramol
Olvasó
Olvasó
 
Hozzászólás: 281
Csatlakozott: 2007.01.19. 15:10
Tartózkodási hely: Budapest
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Quator ar Zaraquer » 2007.04.14. 11:16

(Eran dha Sado)

*A munkálatok és a védelem kifejlõdése közben az harci láz(adrenalin) csitultával õ is kezdi egyre nehezebbnek érezni tagjait, de akarata és hite hajtja tovább. Nem pihen míg a szennyes ár a falak alatt hömpölyöghet. Megpihen majd Ranil jobbján a dicsõ halál után. A halk, de egyre több torokból elõtörõ imát hallva örül a szíve, hogy testvérei, népe is tudja, hogy mit cselekedtek a mai napon Ranil dicsõségére. Nem fordul meg, csupán féltérdre ereszkedik õ is és csatabárdja nyelén támaszkodva fennhangon kezd imába, hogy a gyülekezet is hallhassa. Ranil távozó arca még rámosolyog megfáradt fiaira és vér-arany csillan a vértes testeken, dwoon fegyvereken. A szabadcsapatok is lassan elcsendesülhetnek és hálát adhatnak, de ezt már nem hallja.*

-Ranil Urunk! Köszönjük neked mindazt a kegyelmet és segítséget, mellel népedet vezérelted a sötétség romlott seregei ellen. Ismét az Unió zászlaja lenghet dicsõségben a csata felett. Kapuvár, s ezzel Észak ismét kitartott, mint oly sok századon át. Már õsapáink is az örök igazságnak megfelelõen éltek és haltak, melynek követõivé és hordozóivá váltunk testben és leleékebn egyaránt a mai nap. "Az áldozat lészen diadalmunk." Köszönjük Urunk!

*Az ima végére rikoltás hasít a levegõbe és ismét harcra készen emelkedik fel Ranil felkentje, hogy szembenézzen a következõ próbatétellel. Ugyan innen a kapu aljából nem látja pontosan mi is történik a távolban, de az õrszemek elmondása alapján megmérettetik az elõrelátás is. Ilyen távolból nem tehetnek sokat az elõl lévõ harcosokért. A vihargárda elõretörõ egységei ugyan felõrölhetik majd a lovasságot, de azok elõtte még letarolják a kiugró, balgán elõre törõ parancsnokot, két követet és a 31.-esek néhány tagját, akik túlontúl hittek egy halandóban és elvesztették szem elõl, hogy csak az Istenükbe vetett hit adhat erõt a lehetetlenhez. Tehetetlen dühében m4egfeszülnek izmai és olyan erõvel szorítja a csatabárdot, hogy ujjai biztosan elfehérednek. Ebbõl a teljes vértezetnek köszönhetõen nem látszik semmi, csupán egy merev vasgólem áll a csapatok élén, mint Davalonban is történt még az indulás elõtt.*
Avatar
Quator ar Zaraquer
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 5623
Csatlakozott: 2006.07.12. 18:50
Tartózkodási hely: Gyula
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Mesemondó » 2007.04.14. 15:53

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Marakesh-szurdok, Kapuvár
Idõpont: Adron második hava, nyár, alkonyat
Résztvevõk: Mindenki
____________________________________________________________


//Mindenki; Eran és Aires érzékélesítéssel láthatja, mi történik. Bocs Saggaras, de csak beillesztem, mert itt nektek már úgyis reszeletek...vagy nem?...8)//

Ebben a csatában nem lehet gyõzni. Kár hogy ezt a hattyúdalt nem láthatja(?) a dalnok, mert verset írna róla. A kar küzd, a szív dobog, és ti harcoltok mint még soha. Arelnek is megtetszik a végsõ haláltánc komor csodálatossága, mert villámcsapás remegteti meg a levegõt, és sólyom rikoltás hangja száll.
Nem érdemes azt számolni ki hány ellent küldött a háromfejû elé. Az ellenség számolatlanul özönlik és ti egyre több ütást kapttok! Jönnek-jönnek a friss harcosok és ti egyre lassultok. A lovasok körbevesznek és nem szúrnak le! Lándzsanyállel kaptok egyet-egyet a fejetekre, homlokotokra, oldalatokra, vagy ahol érnek titeket. A legfáradhatatlanabbnak Sebát és Hatarasimát itélik, õket lovakkal gázolják le és döntik fel. Itt-ott kicsit meg is tapostatják, törött csontokkal hátha nem ficeregnének annyit.
Szoros gyûrûbe vesznek. Már minden elme kiûrítette tartalékát, minden lélekbõl kiürült az isteni mana, és minden kart elhagyott már az ereje. Csak a fárad zsibbadt kábaság maradt. Az a jó az agyonverésben, hogy egy bizonyos szint után már az ember nem érzi az ütést. Kötél lasszót vetnek rátok, a nyeregkápára közötik a végét és elhurcolnak. Az önkéntesek közûl csak Zak mardt életben. Kinek a karján, kinek a lábán, derekán szorul a hurok. Majd a megmaradt lovasok visszafordulnak négy eszméletlen testtel, és bár a Gárda az utóvédjüket már megtámadta, rendezetten visszavonulnak. Ha valakit lóval húzatnak sziklás terepen, az ha eddig nem volt eszméletlen, hát most rövid idõn belül az lesz.
Kötélen húzzák Sebát, Victort és Hatarasimát a bizonytalan halál felé. A toroni hadifogság felé.

//Eran//
-Mindörökké- visszhangozzák a védõk.
Érzed, hogy túlcsordulsz az Isteni manával, sebeid sérüléseid maradéktalanul begyógyulnak.
A kövedbõl; a kint, és ellenfél nélkül maradt Vihargárda szakaszparancsnokainak hangja hallatszik. (Úgy látszik van valami „sávváltó” amirõl eddig nem tudtál.)
- Az elõcsatározók közûl három 31.-est megöltek, a többiek, köztük seba parancsnok hadifogságba esetek. Az ellenség lovascsapata visszahúzódott az arcvonala mögé. Parancsra várunk.
-A pokolba!- szitkozódik melletted Amalchor- A legjobb Szabadcsapat parancsnokom! Mi legyen most Eran ezredes?-kérdi melletted.

//Aires//
Amig a dwoonok odakint imádkoznak: az Ispotányban szakszerûen ellátják a sebeidet, //Teljesen felgyógyultál Fp-bõl.//
A hirtelen támad csendben Krisztin melléd ül, és megfogja a kezed.
Avatar
Mesemondó
Mesélõ
 
Hozzászólás: 8660
Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Navaratna » 2007.04.14. 18:46

(Bethsebath Nan Sifro)

<Ennél a halál is jobb...>
Futott át késõn a nõ agyán. Aztán rájött, hol hibázott. Már az elején. Maradni kellett volna a seggén Kapuvárban a védelem megszervezésében. Ellátni a sebeit. Megtudni, hány szabadcsapatbeli katonát vesztettek s aztán megemlékezni róluk. Inni valamit, mert szomjas. Hunyni kicsit, mert fáradt.
Ám most másra kell erõsíteni lelkét. Kínzásra, nemi erõszakra, megalázásra. Hm, oda lesz minden felszerelése. Az újak is, a régiek is. Hiába, könnyen jött, könnyen megy.

<Rossz katona vagyok. Ha ezt túlélem, s visszatérek Amalchor ezredes elé, kérni fogom a leszerelésem. Azonnali hatállyal. Ilyen vezetõre nem szabad embereket bízni mint én! Igaza volt Boreasnak: húzzak haza kölyköket fialni!>
Nem volt olyan pontja, ami ne fájt volna. Ramatyul volt, összezúzva, s aztán jött a sötétség. Ez most jó volt. Hisz ezután még több kínban lesz része. Részük. Örüljön a sötétnek. Legalább nem zúdul nyakába az önmaga iránt érzett csalódás és szégyen. Elbukott és ezt láthatta volna elõre... Neki ez az eszmélés rosszabb volt, mint a tény, hogy elfogták õket. S tudta, ezt egy életre megjegyzi. Bár meghalni könnyebb lenne, de valahogy érezte: nem lesz ilyen könnyû és sima dolga.
Blogom: http://ihletkapu.blogspot.com/
Avatar
Navaratna
Játékos Karakter
Játékos Karakter
 
Hozzászólás: 5193
Csatlakozott: 2006.05.05. 8:24
  • Honlap
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Garcia da'Ramol » 2007.04.14. 20:29

(Hatarasima)

Mielõtt elveszítené eszméletét lepereg elõtte életének hátralévõ része


<A legtisztább ha agyonütnek. Ha fogságba kerülök könnyen járhatok úgy mint már elõttem is háromszáz testvérem, de ez kevésbé valószínû a nyakamba lógó szignum miatt, inkább vigyázni fognak rám, hogy diplomáciai játszmában felhasználjanak. Azt semmiképpen sem engedhetem, hogy velem zsarolják a Dorchát, ha kell önkezemmel vetek véget az életemnek. Ha az elsõ adandó alkalommal szökni próbálok és túljutok azokon az õrökön, akiknek szigorú parancsba adták életben tartásomat, akkor az ellenséges táborban a túlélési esélyeim nullák. Ha valami csoda folytán a toroni tábornok közelébe jutok, mondjuk az õ jelenlétében vallatnak ki, nyilván megpróbálom megölni a mocskot, de ez fegyverek és varázsos gyûrû nélkül szintén esélytelen. A szöktetésünk képzett fejvadászok és varázslók támogatása nélkül esélytelen, de ekkor sem viselhetném el a szégyent…>
Helliodor Lord Ghor
Joey lovag
Hatarasima
Garcia da'Ramol
Olvasó
Olvasó
 
Hozzászólás: 281
Csatlakozott: 2007.01.19. 15:10
Tartózkodási hely: Budapest
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Schinter » 2007.04.14. 20:42

Aries den Morgan


//rendben használom az érzékélessitést és kilépek amugyis az abszolut láttásból különben nem lenne sok rételme :roll: //

Nézegeti a porfelhõt és hogy a harcosabbik felét elvontatják lóval majd megcsóválja a fejét és elindul Krisztinnel az ispotály felé.Nem szól a lánynak a dologról egyelõre,hisz a morálnak sosem tett jót ha a karonák tudomást szereznek arról,hogy a vezetõjük fogságba esett és akkor harcnélkül már el is vesztettük a csatát...és vele együtt könnyen Dwyl uniót is.Az ispotályban szótlanul várja hogy ellássák a sebeit majd megköszöni a gyógyitónak.Krisztin kezének nagyon örül.Átkarolja a lányt és magához szoritja egy kicsit.

-Megsérültél?Mostantól még nehezebb idõk várnak ránk itt a várban.Szerintem pihenj le egy kicsit és probálj meg aludni.Könnyen elképzelhetõ,hogy a toroniak egy éjszakai támadást probálnak,amig nem pihentük még ki a nappali fáradalmainkat s még nem láttuk el sebeinket.
Avatar
Schinter
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólás: 3440
Csatlakozott: 2005.10.09. 19:22
Tartózkodási hely: Bp,Pécs
  • ICQ
  • YIM
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Quator ar Zaraquer » 2007.04.15. 9:56

(Eran dha Sado)

<Esztelen bolondok. Most még miattatok is aggódhatnak a katonák. Kíváncsi leszek mit kérnek váltságdíjul a toroni mocskok ezért a fejedelmi zsákmányért. 8) >

*A lovag elméje hatalmához nyúl, hogy láthassa mi történik. Talán jobb lett volna nem megfigyelni a dolgot. Eren, Tiadlan követei az északi fõinkvizítor és a Dorcha hadvezére fogságba estek. A szabadcsapatok ésa a vihargárda 2. egységének parancsnoknõje szintén. Így Ranil kegyével eltelve, de a tehetetlen düh által feszítve áll a seregek élén szótlanul. Majd a kintlévõ Gárdaszakaszok jelentése zökkenti ki gondolatai közül.*

-Térjenek vissza Kapuvárba és csatlakozzanak az alakulatukhoz.

*Majd Amalchorhoz intézi szavait, de nem fordul felé csak mered elõre a lovasokra.*

-Védelemre berendezkedünk és várunk. Most a toroniak vannak lépéselõnyben.
Avatar
Quator ar Zaraquer
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 5623
Csatlakozott: 2006.07.12. 18:50
Tartózkodási hely: Gyula
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Mesemondó » 2007.04.15. 12:09

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Marakesh-szurdok, Kapuvár
Idõpont: Adron második hava, nyár, este
Résztvevõk: Mindenki
____________________________________________________________


//Victor, Hatarasima, Seba. Az alábbi párbeszéd toroni nyelven játszódik le. Azért hogy a játékosok értsék, természetesen elmesélem mi történi, de a hallottakról csak azoknak a karakteri szereznek tudomást, akik tudnak toroniul, ahol pedig közöbe vált, ott külön kitérek rá.//


A jótékony eszméletlenség öntudatából hideg, jeges, sokkoló érintés ránt vissza titeket a valóságba, testetek fájdalom-börtönébe.

-Jó lesz már Rurk, nem kell több víz! Már annyit gyógyítottam rajtuk, hogy biztosan maguknál legyenek.-mondja egy reszelõs vén hang.
- Ezeket gyógyítani, atyám? –rúg bele a Rurk nevû Victorba.- Minek? Úgyis halálra kínozzuk õket nem?
- Rohadjon le a fejed te kretén! Én itt gürizek, hogy kihallgatható állapotban legyenek, te meg elcseszed a munkám! Ha eszméletlenre vered õket, Degrel megnyúz! Takarodj innét ki te kis majom!
Mielõtt Rurk elmenne azért még egy vödör hideg vizet rátok zuttyint. Mostmár kipattan a szemetek.

Szánalmas állapotban vagytok. Mindenki.
Sebának csúnya koponya-sérülése van, mert egy pata a fejére taposott, bal karja eltört. Nem tört be a fejed, de csúnyán megzúzódott és valószínûleg agyrázkódásod van, mert állandó hányingert érzel. //Jelenleg 5ÉP-d és 20 Fp-d van.//
Faren teste csupa zúzódás, lila, és vörös véraláfutás. Nem tudod, hogy a combcsontod akkor tört –e el, mikor harcolttok, vagy akkor, mikor a kötélen a sziklák között húztak titeket. //Jelenleg 5 ÉP-d és 15 Fp-d van.//
Hatarasima lélegezni is alig bír, mert minden lélegzetvételnél fájdalmasan szúródnak törött bodacsontjai a tüdejébe. Legalább két ló galoppozott végig rajtad, csoda hogy élsz. //Jelenleg 3 ÉP-d és 30 Fp-d van, pszi használathoz túl elgyötört vagy.//

Egy hosszú, vérmocskos asztalon feküsztök keresztben mindannyian. Amolyan fábol ácsolt nagy „mûtõasztal. Teljesen meztelenek vagytok, kezetek hátul és bokátok szorosan kötve. Mellettetek, tû, cérna, gyolcs, sebészezközök. Egy hatalmas sátorponyva alatt vagytok, ahol sok-sok tábori ágy van. A legtöbben azok a könnyûlovas katonák fekszenek, akiket az elfogásatokkor ti nyomorítottatok, meg vagy csonkoltatok le.
-Könyörgöm Jahi atya, hagyja itt õket neünk! –köp ki felétek egyikük- majd mi kivallatjuk õket!
- Sajnálom fiam ezt az élvezetet a tábornok magának tartja fenn!
-Õrök! Kapjátok meg az asztalt, és vigyétek át ezzel a három majdnem hullável együtt a tábornok sátrába!
- Cipelje a halál a hitetlen korcsok seggét! Miért nem rángatjuk el õket a kötélnél fogva!
Jahi atya felkap egy sebészkést és az ellenkeõ katona torkába döfi.
- Van valaknek még ellenvetése?
Azonnal felkapják az asztalt és kiindulnak vele.
Éjszaka van. Ebbõl tudjátok, hogy mivel a csata alkonyatkor dúlt, pár óra telhetett csak el.
Sok-sok õrtüzet, és rendezett hágyzet alakzatban felállított katonai sátrakat láttok. A katonák pihennek, vagy a tûz körül a csajkájukból esznek.
Sokat nem láttok a táborból, mert egy perc múlva félrelibbentik a fõvezér sátrát és bevisznek titeket.
Ennek a sátornak a padlóját drága dzsad szövésû szõnyegek borítják és kellemes langyos szél kering a sátorban. Egy nagy hadvezéri asztal, rajta térkép, kapuvárral.
És mellette a felszerelésetek fekszik szépen kiterítve!
Egy karcsú, magas nyúlánk nõ van bent karmazsinvörös-fekete tüll-selyem ruhában. Bõre olyan labástrom fehér, hogy szinte világít, haja nemkülönben, szeme égõ smaragdzöld. Egy tisztavérû kyr származék áll elõttetek. Talán szépnek is lehetne mondani, ha nem árasztaná magából a felsõbbrendûség, a kevély kegyetlenség atmoszféráját. Valaha õhozzá hasonló emberek népesítették be az ismert világot. Nyakában furcsa ékszer, de nem a Háromfejûé.
-Kik ezek Jahi?
- Tharr áldása nemzetségeden tisztevérû Kassia! –válik meghunyászkodóvá Jahi hangja- Õk mészárolták le a testõrségem..
-Õk hatan, kik ezek? Dwoonok egyátalán?
-Nem. Az egyikük tiadlani, a másik egy Kyel-pap, és a harmadik egy….nõ.

Kassia elétek lép és figyelmesen mindenkit végigmér. //Faren te azonnal megérzed a Boszorkány fõkaszt mágiahasználóira jellemzõ aurát.//
- A bátyámnak szóltatok? Övék ez a rengeteg kacat?
- Igen. Tiszteletreméltó Degrel Wallain épp ide tart.

Kassia megáll Zak összekötözött teste elõtt és felkiállt!

-Jahi! Tharr vakítson meg, ha ez az aszisz pondó itt nem Zamorak Obenon!-kiállt fel meglepetten! Nagy ünnep lesz ma Tharr oltárán!

Átvált közösbe:

- Zamorak! A Vallain család nem felejt! Lám utolért téged is Tharr keze!...de fõleg ÉN nem felejtek!..sok-sok éve üldözöm már revansért, és lám hol rakja elém a Végzet? Ahol a legkevésbé számítok rá! Jó messzire keveredett Abasziszból, pedig hogy kerestük! Álmomban sem gondoltam volna, hogy a dwoonok zsoldját eszi a Vörös Lobogó alatt! Ha ezt Otlokir nagykirály megtudja, magának annyi. Örömmel fizetne búsás váltságdíjat a Fekete Hadúr, ha megtudja, hogy leggazdagabb bárója átpártolt! Szinte sajnálom magát!- húzza el a száját színészkedve- Még jó, hogy ez itt a tiadlani határvidék! Itt most nincs itt sem Karnelian özvegye, sem az a segg Hiere Otlokir! Még egyszer nem váltja ki az Abbitirálynõ sem, elfeledte már rég azokat az éjszakat, mikor még a szeretõje volt!-kacagott a nõ- Repes a szívem, hogy ismét köztünk láthatom Obenon báró! Bár mikor utoljára a sulhuri palota báltermében járta velem a keringõt kissé jobban volt ölzözve. –ajakbbigyesztve felhúzza szemöldökét – és fõleg nem volt ilyen szánalmas- teszi hozzá Zak férfiasságát vizslatva.
Majd arca gyülölettõl eltorzul, a ruhája redõjébõl elõkap egy kék abbit-szálakból szõtt korbácsot, aminek a hétágú vége kígyófejeket formáz. A kigyók fején kékes elektromosság pattog. Nagy csattanássak ver végig a férfi testén:
- Hova bújtattad el az Áldozatot? Õ is itt van? Beszélj!

Zak felsikolt és gyûlölödve sziszegett vissza:

- Soha nem fogod megtalálni Kassia! –köppött a nõ felé- olyan helyre vittem, ahová nem ér el a mocskos kezetek!- Zak aggódva Sebára kapja a tekintetét.
Kassia vércseként csapott a pillantásra:
-Na mi az új szeretõd van?- …vagy csak…- elhallgat néhány szót mormol, Zamorak mögé lép és felûnõ gyengédséggel fogja két fehér keze a férfi fejét…-és kacagni kezd:
-…hát ez jó! Zamorak Obenon szerelmes egy katonanõbe! Hát lássuk…
Sebához lép és kicsavarja a törött karját.

Zak felordít:

-Neee! Hagyd õt!
- Mert különben mi lesz?- kérdez vissza Kassia és mégegyet csavar a kifacsart karon.
Zak úgy rángatózik a kötelékben mint aki megtébolyodott.
- Te aljas kurva! Jobban teszed, ha most megölsz, mert ha nem teszed, a beleidnél fogva foglak egy fára lógatni.
Kassia gúnyosan elmosolyodik, megsimogatja a férfi arcát, és Zak ajkába harap:
-Nem vagy te olyan helyzetben hogy fenyegetõzz édesem.
-És önök mi szél hozta önöket ilyen messzire abból a disznóólból ahol eddig éltek? Addig örüljenek annak a kis szemétdobnak amine a ganéját eddig ették, míg be nem vonulunk, mert utána Új-Kyria tartományi alattvalói lesznek.
-Maga…-lép Sebához…-maga tetszik nekem…jó lesz majd a Tharr-harcosok kapcájának, azok úgysem tisztavérûek….mit számít melyik nõstény moslékosvödör méhébe szórják a magjukat…-vigyorog a nõ.
- Hát maga lép Victorhoz, hol van most a kis korcs istene Inkvizítor? Magát személyesen fogom kiherélni, a rendfõnökasszony pedig tapsolva názi végig, ahogy megégetjük…mint maga tette azt oly sok testvérünkkel.- sziszegi a nõ és a korbáccsal az ágyékodra csap…
Hatarasimát kedvtelve nézi. Végigsimít a mellkasán.
- Magának nem feltétlenül kell meghalnia…ha hajlandó elhagyni az eddigi gazdáját, lehetne a testõröm…-búgja selymes hnangon…közel hajol Hatarasima ajkaihoz, hogy megcsókolja…nem tudni hogy újabb perverz játékot ûz, vagy a boszorkányok csókmágiája izzik az ajkain…

//Hatarasima//
Távoli és gyenge pszi-hívás érzete legyinti meg a tudatodat. A hívás tétova, tapogatozó, de egyre célirányosabban keres.
- Hatarasima…..válaszolj.- hallod a Dorcha hangját a fejedben.

//Eran, Aires//

A Vihargárda visszatér, és gyorsan befejezõdik a megkezdett romeltakarítás.
Úgy-ahogy helyrerázzák a megroggyant falakat és feltakarítják az udvart.
Megszólal a vacsorához hívó gong.
Amalchor megszólal.
-Az a fickó a 31.-esektõl nagyon ügyes szemfényvesztõ. mit gondol képesek lenne beszivárogni a toroni táborba?
-A Dorcha sem rudom miért nem igyekszik már azzal a sereggel, komolyan mondom ezredes, kinõ a szakállun, mire ezek háborúban valami döntésre jutnak.
-Jöjjön ezredes együnk valamit. Szükségünk lesz az erõnkre. De kérem találjunk módot Seba kapitány kiszabadítására. Ha kell személyesen megyek és átadom önnek a vár parancsnokságát. Az én gyarlóságom, de nem akarom, hogy egy Tharr oltáron lelje a kínhalálát. Ennél azért többet érdemel.

//Aires//
-Az jó lenne.-búgja a lány- egy kicsit pihenek. Összekucorodik az öledben, és szunyókálni kezd.
Avatar
Mesemondó
Mesélõ
 
Hozzászólás: 8660
Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Quator ar Zaraquer » 2007.04.15. 13:32

(Eran dha Sado)

*A várba visszavonulva még kiadja a szükséges parancsokat az õrség és a Gárda pihenésének megszervezésére. Majd Amalchorral indul a kantin felé a gongszóra. Kissé csendesebb, mint szokott, de azért felel az öreg várkapitánynak.*

-A szemfényvesztõvel vacsora közben vagy után érdemes lehet beszélni, hogy mi a véleménye az ügyben. Mondjuk eddig nem a fegyelmezettségével tûnt ki. Nem tudom mennyire bízhatunk rá egy ilyen nagy odafigyelést kívánó akciót.
-A tiadlaniak mindig is ilyenek voltak. Majd ideérnek. Nem aggódok, ha kell meghalunk, de nem veszítjük el Kapuvárat nélkülük sem.

*Idáig inkább elgondolkodó hangnemben beszélt, de az ismételt kirohanási ötletre megtorpant egy pillanatra és mélyebb, haragosabb hangnemre váltott. Nem kifejezetten Amalchorra haragudott, amiért meg akarja menteni a parancsnokát, csupán a hosszú nap után már kezdte unni, hogy a külhoniaknak mindenre az esztelen kirohanás a válaszuk. 8) *

-Amalchor várkapitány! A történtek után még mindig a kirohanósdi a fixa ideája?! Túl magasrangúak a túszok ahhoz, hogy csak egyszerûen elpazarolják õket valami tábori felhajtásra. Egyébként, ha nem történik ajánlattétel toroni részrõl, akkor a pihent, újraszervezõdött Gárdával elsöpörhetjük még a kintieket. Most sajnos tényleg várnunk kell véleményem szerint, hogy tisztázódjanak a lehetõségek.

*Ezzel szótlanul lép az étkezdébe, magáhozveszi az adagját és leül valahova, ahol helyet talál. Nem igazán érdekli az esetleges asztalfõ, vagy különellátás. Közben várja, hogy a várparancsnok mit válaszol a dolgokra.*

<Remélem tényleg sikerül végre rendet teremteni. A ziláltság megszûntével ismét ereje teljében lesz a védõk serege és úgy már tervezhetünk akár nyílt, akár rejtett akciókat. A foglyok pedig remélhetõleg tényleg elég fontosaknak bizonyulnak. Ranil legyen irgalmas a lelkükhöz.>
Avatar
Quator ar Zaraquer
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 5623
Csatlakozott: 2006.07.12. 18:50
Tartózkodási hely: Gyula
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Saggaras Zenir » 2007.04.15. 14:52

//Elnézsét de mostanra kerültem reag képes helyzetbe//

Victor Fredrick Faren

//a csatában//

*Fektében, még oda csap a papok felé, majd azután felpattan a csatátó fütött vérével, és mint õrült ki letépte láncát, csapkodot a lovasokra, csont tört repedt, testrészek hulottak alá, de Victor még tartott magát, majd egyszer csak minden elsötétült.*

<Uram, ha eme sorsod szánod nekem, hát legyen mosolyogva, és büszkén nézek farkasszemet vak arcoddal, de kérlek, ne engedd toron mocskát, hogy megfertõzze észak gazdag, és békés vidékeit.>

*Felébredésekor, jól hallott mindent, jól tudta, hogy mi folyik ott. Meg kínozzák õket, ha rajtuk ez segít hát legyen. Majd amikor át vitték õket a hadvezéri sátorba, és megérezte a boszorkányt...*

<Egy ujjabb satnya kyr ribanc, ha Kyel lehetõséget ad akkor a buzogányom roncsolja szét a szánalmas testedet.>

*Majd amikor rácsap az ostorral legnemesebb szervére, hihetetlen fájdalmat érez, de arca meg se rezzen, olyan mintha egy szobor feküdne ott, sem mosoly sem nevetés nem látszik rajta, a fájdlomnak még szikrája sem mutatkozik. Ezt a kjt nem adja meg a tharr fatyaknak.*
Avatar
Saggaras Zenir
Játékos Karakter
Játékos Karakter
 
Hozzászólás: 1607
Csatlakozott: 2006.12.17. 18:06
Tartózkodási hely: Toron
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Schinter » 2007.04.15. 15:42

Aries den Morgan


-Aludj kedvesem...

Simogatással- :roll: - és halk dudolással ringatja álomba Krisztint.Örködik az álmai felett miközben megprobál õ is piheni egy kicsit.A vacsora kongszóra felébred majd kibujik Krisztin ölelésébõl.Hagyja,hogy a lány aludjon még.Egyedül elindul az étkezõ felé,ahol kikéri mind a saját mind Krisztin adagját majd visszafelé indul az ispotályba.Az ételt lerakja melléjük és várja,hogy Krisztin felébredjen,hogy együtt megvacsorázhassanak.
Avatar
Schinter
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólás: 3440
Csatlakozott: 2005.10.09. 19:22
Tartózkodási hely: Bp,Pécs
  • ICQ
  • YIM
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Garcia da'Ramol » 2007.04.15. 17:19

(Hatarasima)

A kyr szuka sziszegésére semmit sem mond ha a fejét mozgatni képes igyekszik elkerülni a csókot.

<Kinyitja elméjének védmûvét a Dorcha gondolatainak és amilyen gyorsan csak a gondolat képes szárnyalni a következõket mondja... fogoly vagyok; egy boszorkány minden percben Ön ellen fordíthat, ha eddig nem tette ugyan meg..., szöktetésem felesleges áldozatokkal járna, amint alkalmam lesz rá ártalmatlanná teszem magam; Kapuvár erõs ostrom alatt Degrel is az ostromlók között van; még néhány perc és a közelembe jön vallatni, ha az Úrnõ varázslója átvenné a testem irányítását talán bevégezhetné helyettem a feladatom; a védõknek nagy szüksége van a felmentõ sereg megérkezésére; öröm volt önt szolgálni asszonyom>
Helliodor Lord Ghor
Joey lovag
Hatarasima
Garcia da'Ramol
Olvasó
Olvasó
 
Hozzászólás: 281
Csatlakozott: 2007.01.19. 15:10
Tartózkodási hely: Budapest
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Navaratna » 2007.04.15. 18:33

(Bethsebath Nan Sifro)

//Khm, ha egy ló teljes súllyal valaki fejére lép, az illetõ Dartonnal fog kezet jó üzlet gyanánt... teszem össze kezem, erõs súrolás lehetett...//

A fájdalom jelezte, él. A feje olyan volt, mint egy hatalmas lüktetõ kõ. Fel sem bírta emelni. Nem is nagyon erõltetet a fájdalom miatt. hallitta, a karcos vartyogást, amit a toroniak nyelvnek neveznek, de õ vitatná. Izlések és pofonok...
Mikor felfogja, meztelenül viszik õket valahova, megfordult fejében, hogy nem tekintik õket afféle foglyoknak, akit az ellen tsiztelé. Mert akkor nem alázná õket meg, hogy amúgy is satnya állapotukban még meztelenséggel súlytsa õket. Innentõl kezdve nincs mire építeni.
Mikor a fehérhajú nõt meglátta, majdnem elvigyorodott. Csak az ajka rándult, mosoly szándékával. Beteges fajzatnak tartja mind az összes kyrt, aki Yneven él. Testvér testvérrel bujálkodik valami eszme szavait idézve, de ez szánalmas nem becsülendõ és nemes. Vajon ez a nõ miben hibbant? Vagy milyen kór torzítja szerveit a látszólagos szépség máza alatt? Egészen addig közönyös, megjátszania sem kell, amíg érthetõ nyelvre nem vált a nõ. Úgy érzi, inkább maradt volna vartyogásban a fehérhajú, méltatlana szájába aí közös nyelv is. Hamar rájött, ez egy szajha. tartással bíró nõ nem mond ki olyan szavakat pocskondiázásképp, amilyeneket ez csinált. Ime egy rodhadt alma.

<Tûnj már innen, buta tyúk, hadd lám a hadvezért, de ha ilyenek a ribancai, maga sem lehet nemes hadvezér... Bár aki a sokfejû nevében emel fegyvert nem lehet különb ennél a cafkánál...>
Fájt a feje, de a megvetés utat talált benne. Nem tudta még összerakni azokat, amiket hallott a nõ szájából, de nem sok hitelt adott nekik.
<Az effélék összehordnak mindent, csakhogy élvezkedjenek maguk nagyszerûségében. Kisstílû picsa... Gyakorolnod kell még a felsõbbrendû gyõztes monológját és stílusát...Lehet, hogy szopni tudsz, de máshoz nincs tehetséged...> Testi fájdalmában maga gondoatit sem fogalmazta patyolat mód.
<Valami bosszú...Abbitkirálynõ szeretõje...báró...valami tárgy?...szerelem...Ha hallani akarom az igazat, ne ennél a nõnél keressem, hanem Zaknál. Zak...ne nézz rám, érdekel is, mi igaz anõ recsegésébõl, de szemed nagyobb árulód mint a szád...!>
A karcsavarás fájt, de elmúltával majdnem felvihogott...A nõ minél tovább parádézott, annál jobban küdött a nevetéssel. Mit komorkodjon itt? veszteni tudni kell... Ervül csak ennyit suttogott a karcsavarintás miatt:
-Tépd le, rüfke...
Viszont azt tudta, zak bebukta a maga dolgát: támadási felületet adott azzal, hogy elárulta gyengeségét.
<Azaz...engem? Na ne, valamely isten most röhög...Darton mielõtt maga elé fogad minket játszik. >
A nõ ígérgette hogy valami ribancot akar belõle csinálni, szája széle remegett...megint a nevetés akart kibukanni, nem a rettegés...Kis híja vot, hogy csúfondárosan nyelvet nem öltött. Furcsának találta Seba, hogy a legszánaémasabb helyzetben neki nevethetnékje van. Kiakadnának az idegei?...Lehet. Ám ha meg is veri a nõ azzal a furcsa eszközzel, akor sem fog belé több tisztelet költözni.
Blogom: http://ihletkapu.blogspot.com/
Avatar
Navaratna
Játékos Karakter
Játékos Karakter
 
Hozzászólás: 5193
Csatlakozott: 2006.05.05. 8:24
  • Honlap
Vissza a tetejére

ElőzőKövetkező

Téma lezárva
1049 hozzászólás • Oldal: 30 / 70 • 1 ... 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33 ... 70

Vissza: Régi Kalandok...

Ki van itt

Jelenlévő fórumuzók: nincs regisztrált felhasználó

  • Fórum kezdőlap
  • A csapat • Fórum sütik törlése • Időzóna: UTC + 1 óra
Theme created by Matti from MMOstyles.com
Powered by phpBB
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség