Ranil Tüze

[Saggaras Zenir]

Victor Fredrick Faren

-31-es íjászok, a boszorkánymesterekre célozzatok!-* üvölti neki.*- Pajzsosok elõre többiek mögéjük, lándzsások, alabárdosok, támadnak hátulról, pajzsosak védik õket. Kyel támogat, minket, és ezek csak emberek, pontosabban toroni mocskok, még csak nem is ogrék, elõre Kyel dícsõségére.

*Így egy pajzsfallal, neki rontanak, az elõtte álló gladiátor csapatnak, a pajzsosok, egymást védik, míg a szálfegyverekkel, küzdõk, támadják a gladiátorokat. Közbe ha hallom, hogy a toroniaknál változik, a parancs akkor annak megfelelõen reagálok. Az elsõ öt percet fanatikus hévvel bírjuk, míg utána Kyel áldása száll a 31-esekre. Viszont közbe figyelek, arra is, hogy Seba mekkora bajban van, mert ha nagy a gond, akkor Kyel segedelmével rettegés lesz úrrá a gladiátorokon, és menekülnek ki merre lát majd. De csak ha a helyzet úgy kívánja.*

A félregépelési hibákat javította: Navaratna modi

[Mesemondó]

Az ütközet 2. órája

//A hadihelyzet alakulása ebben az órában//

A toroni sereg áttörte a kaput. Érzik: most kell és lehet a dwoonokat levágni. Megtörni úgyse tudják, de akkor megsemmisítik õket. A toroni vezérek óvatosan, hullámokban erõsítik a harcoló csapatokat. Miután látják, hogy az elsõ óra nem hozta meg a kívánt sikert, mágiahasználók: Tharr-papok és Boszorkánymesterek bevetése mellett döntenek.
A toroni sereg nem pusztán azzal a két mágiahasználóval jött, akit láttatok. Két újjabb légió adja a mágiahasználók fedezetét, akik elvegyülnek a katonák tömegében.
5000 fõ biztosan bent áll, a kalakon kívûl még 6000. Nem aggódnak. Ha az elsõ hullám oda is vész mind egy szálig Kapuvár védõi a Vihargárdával együtt mindössze 4000 fõre tehetõ. Elõbb utóbb a legacélosabb kar is lanyhulni kezd, elõbb utóbb a legbátrabb szív is megtörik Tharr markának szorításában…
Nem lehet a mágiahasználókat egyértelmûen megkülönböztetni. Õk sem hülyék. A Tharr-papok levetették hagyományos rõtvörös kámzsájukat, és a Kyr Birodalom (már ami marad belõle ) egyenruháját húzták! Nyakukban ott van Tharr szent szimbóluma, de íjász legyen a talpán aki kiszûri a tömegben õket. Nagyon gyenge támpontokba kapaszkodhatnak csak az íjászok: aki a háromfejût szolgálja maga is átváltozik: kopasz fej, sárga bõr, véreres szemek…ugyan honnan is tudná egy íjász hogy ez nem egy sápkóros toroni, hanem a Tharr-kalstrom varázsfõzeteiben kapott löttyöktõl facsarodott így ki a külsejük? Neki aztán minden toroni ocsmány! Csak ha meglátják a rüten világító szimbólumokat és a rituális mozdulatokat…akkor talán felismerik õket…de nem lesz akkor már késõ? A boszorkánymesterek is láncinget húztak és fekete egyenruhát. Az õ pofájukat azért már könnyebb kiszúrni: kaotikus tetoválások borítják az arcukat, fejüket.
Itt most rengeteg a vér és a halott. Ennél eszményibb terepet keresve sem találnának Tharr papjai: most döbbentek rá miért tódult rátok annyi ember. Hogy helyet adjanak a sereg igazi nagyágyúinak; a fertelmes vérmágia használóinak.
Sokat nem tudotok tenni, mert az önvédelmetekkel vagytok elfoglalva. Az elõzõ óra hõsies helytállása annyiban meghozta gyümölcsét, hogy egy picit enyhült a csapatokon a nyomás, de a fél toroni sereg akkor is köztetek és Tharr papjai között van. Tehetetlen szemlálõi vgaytok a kibontakozó drámának.
Kántáló, sustorgó hangok töltik be a levegõt! A kiontott vér összegyûlik a lábatok alatt akár a higany és mint a mozgó patak a betört kapu elõtti térre gyûlik. Rothadás és vér szaga üli meg a levegõt. Eran és Faren testén feláll a szõr ahogy a Halál szférájának lehellete szétfolyik a csatatéren akár egy nyúlós véramõba. A dwoon haldokló, vagy sebesülten fekvõ katonák testén sebek fakadnak fel, és az összegyûlt vér egy része határoló vonallá gyûlik össze a várudvar kövén. Csak Eran és Faren ismeri fel a vérgátat mi megakadályozza, hogy a szertartást területére katona tegye a lábát. Ezt jól kifundálták! Miközben az életetekért harcoltok a vérgáton túl hajlott hátú szerzetes felé úszik a temérdek kiontott vér. Hatalmas vérkör közepén kántál. A vér masszába gyûlik, felágaskodik és szörnyalakok formálódna kbelõlük: humanoid alakok, sáskaharcosra hasonlító lények, minotaurszok, orkok, elfek. A fekete mana áramlását áldozatokkal biztosítják a magas rangú papnak. Hadifoglyokat hoznak, kiknek átvágják a torkát és a vérkörbe lökik. A vérgólemek fegyvert ragadnak átjönnek az idõközben megszûntetett vérgáton! És egyre erõsebbek, mert ti is a kiontott vér által pusztítjáto az ellenséget, minden kiontott csepp a vérkörben kántáló Tharr paphoz kúszik a földön, további nyersanyagot adva a vérgólemek hadseregéhez! A pap óránként szász vérgólemet teremt. De a toroni logika a kivérzett holtesteket sem hagyja ám veszni! Kisebb hatalmú papok –kik a harcolók közt vegyültek el, erõs fedezet alatt- megelevenítik a holtakat!
Kezd akkora nyüzsgés lenni a védõk körül, mintha senkit sem öltetek volna meg!
Ezek az események az óra végén következnek be, akkor csúcsosodnak ki. Ebben az órában még ti irányítjátok a Gárdistákat, de a következõben már olyan nyomasztó és brutális túlerõ ellen harcoltok, hogy a Gáristák elérik a harci láz csúcsát és irányíthatatlanná válnak.

//Mindenki//

Seba és Eran intézkedéseinek és annak hogy Aires elvakította õket, hála már-már úgy tûnik kiszorítjátok az ellent! Ilyen lelkesen még nem küzdött sereg! Ranilnak hála a katonákon ejtett sebek, a szemetek lázzára forrnak be! És a Gárda még nem vetette be minden egységét! Lassan de biztosan nyomjátok az arcvonalat kifelé. Most…most talán inogni látszik a toroniak biztos gyõzelmébe vetett hite. Nem értik miért vagytok még mindig talpon 5000 fõ nyomása alatt. A 31.-es szakasz igazi boszorkányvadássz változik! Módzseresen kutatják és ölik le a boszorkánymestereket Faren irányítása alatt, olybá tûnik nem félnek semmitõl, pedig a szakaszt hol méregfelhõ, hol láncvillám tizedeli, de õk csak mennek! Nekik köszönhetõ, hogy a Gárdát és vezéreit elkerülték az ártó mágiák, de ennek ismét Seba szakasza fizette a drága árát…

//Seba//
Ütközet közben Zak ismét megjeleni egy üvegcsével, amit a kezedbe nyom:
-Igyad! Ellenméreg!...Igyad már, mert megfekszel, mire ennek az órának vége!-mondja és három gladiátor nyakába is dobótõrt hajít.

//Faren//
Egy különösen jól védett mágiahasználónál kéánytelen vagy alkalmazni a Rettegést. Az õrizõi szétszaladnak és sikerül ártalmatlanná tenni, mielõtt újjabb Láncvillámba kezdene…
A szakasz õrjöngve rohan tovább….

//Eran//
Két szakaszt sodor el a lovasroham, de megakasztjátok a lovasokat. A dwonnok lerántják és kiverik alóluk a lovakat, az abbit fegyverek hús és fémroncspéppé változtatják a földre került toroni lovasokat….

//Aires//
Élenjáró vagy a mágiahasználók levadászásában. Dobásaid pontosak, és ámulvan ézik a szemtanúk: hol a kántáló szájába, hol a szemgödrébe találsz…kevésnek bizonyulnak a dobótõrök, de iszonyatos fegyvert vettetek ki az ellenség kezébõl az akciótokkal.

//Hatarasima//
Szorult helyzetedbõl maga a várparancsnok ment ki egy szakasz katona élén:
-Maga túl jó harcos ahhoz hogy veszni hagyjam.
Az erdõpillék ajándéka hatott, megszûnik tagjaidban a görcs.

//Mindenki//
A lelkesdés már mindenkit magával ragad, mikor az óra végén bekövetkeznek a fent vázolt események. Az ellenség ráeszmélt, hogy cselekednie kell és azonnal, ha át akar törni Kapuváron, mert nem bírnak a dwoonok hõsiességével, Ranil erejével és lovagjaik elszántségéval. Tharr földi helytartói úgy döntöttek.: alkonyba rántják a Fényes Napot.
Mikor megjelennek a vérgólemek és a levágott katonák is feltápászkodnak, néma tömegükön végignézve lassan feltehetitek a kérdést: hogy lehet olyan ellenség ellen gyõzni ki hasznot és erõt kovácsol a kiontott vérbõl és az elesett katonák holttestébõl? A Gárdisták nem bírják tovább tûrtõztetni magukat eddig teljesítették a parancsokat, de most elkapja õket a mindent elemésztõ Harci Láz és emberi mivoltukból is kivetkõzve vetik magukat az ellenséges sorfalba, tovább növelve a kiontott vért, a halottak számát; vagyis az ostromló sereg erejét.
Mielõtt elkezdenék a tombolást egy dolgot még megtesznek: a parancsnokok nem is tudták, hogy Boreas a tûzaura jelét karcolta a fegyverekbe…nos talán ha több élöhalott már nem is teremtõdik, de a kiontott vér mindenképpen Tharr papjainak kedvez…
Azonban…meddig bírja a Gárda az öntudatlan örjöngést? Mi lesz ha elmúlik a harci láz és õk kimerülten, rongybabaként esnek össze, kiszolgáltatva a Tharr-testvérek áldozótõreinek; akik egy laza csuklómozdulattal elmetszehtik a torkukat?
Vajon ki marad akkora kinek még parancsolni lehet? Hiszen még hatezer(!) toroni van a falakon kívûl, kik talán csak erre vártak!? Egy biztos: aki a várfalon belül van és ellenség, annak megpecsételõdött a sorsa…de mi lesz az ellenség tartalékával?
Amalchor kapuvár parancsnoka most olyan 1000 fõnek parancsol, ha a gárdát nem számoljuk. Elég lesz ennyi Kapuvár védelméhez, ha a Gárda elesik? Egyátalán sebzik a közönséges fegyverek a vérgólemeket? És Tharr papjai még ott vannak a Vérkörben…

A 2. óra mérlege mindenki számára:

25 Fp és 2 Ép veszteség mindenkinek

A 31.-esek veszteségei: 7 gianangi alabárdos, 7 erigowi talpas
Az 1.-es Vihargárda vesztesége. 50 fõ
A kettes Vihargárda vesztesége 30 fõ

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

Az üveg tartalmát kiissza aztán az üveget elhajitja a fenébe.
Aztán már hiába kalkulál, mely gárdarészt tartsa hátul minden áron, mert elborult az agyuk. Neki is majdnem. Kész rémálom formálódott elõttük. És csinálói marha nagy védelmen túl kényelmesen igézgetnek, idézgetnek, talán mindjárt falatozásba is kezdenek egy hullarakáson ülve!
<Ez még mind semmi! A háború most kezdõdött. Kapuvár csak a bemelegítés...Ahol a lobogó van, ott ennek többszöröse zajlik...ide Toron ura csak az orrát fújta de ez a takony is az ember arcába csapódott rendesen! Inkább dögöljek meg, de Kapuvárat nem hagyom!>
Idõ abszolúte nem alkalmas és nincs arra, hogy akár még kutyafuttányi haditanácsot is üljenek. Még mit nem! A bepörgõ gárda jókora pusztítást fog véghezvinni. Olyat, hogy attól a vérfalon túli falatozó banda majd csuklani kezd és félrenyel. De ha kifut belõlük a szent tûz... Akkor egy késes gyerek is könnyedén lemészárolhatja az egész gárdát.
<Bassza meg, nem lehet a falakon túliakra kénkövet dobni??? Mi a francnak áll még Tiadlan, ha ilyen szépen grosszolhatnak a hegyei között a toroniak? Mikor óhajtja a vezetõjük végre a katonáit idezavarni?!>
Elméletben jó ötletnek tûnik valami robbantásfélével kettéválasztani a kapuvári vérrel ügyködõket a kinti toroni seregrésztõl, de elméletben repülni is lehet... Nem úgy a gyakorlatban...
Seba nem bírja a harci láz képességét tudatosan, de ismeri, milyen az, amikor megszalad a kéz és elborul a szem s kikapcsol az agy. Kevésszer volt hozzá szerencséje, de érzi, elkapja õt a gárda tébolya. Úgy érzi, közel sincsenek még ahhoz a helyzethez, amire azt szokás mondani, menthetetlen, reménytelen. Épp ezért jöhet a vérfürõ, még ha liter szám is borul a nyakba! Bízik a buzogányában, magában, és abban, a sokfejû hívei most belenyúltak a darázsfészekbe...
Artikulálatlanul felüvöltött. Irány a gárdával elõre! Õk már úgy sem hallgatnak addig emberre, míg ki nem merül a dühük. Utána majd ha kiderül, mekkora pusztítást vittek végbe, mennyien maradtak és milyen állapotban, akkor majd oszt friss parancsot. Már ha õ, Seba lesz olyan állapotban, hogy ad parancsot. Ha meg megmakkan... Üsse kõ!

[Quator ar Zaraquer]

(Eran dha Sado)

*Kezd elszabadulni a pokol a dwoon seregen belül is. Sajnos eddig tartott a józanság ideje. A lovag is belátja, hogy itt már csak a dühödt és elszánt fanatizmus lángja fordíthatja meg a csatát a sok halott és vérlény között. Így a tisztesség kedvéért kiadja a végsõ parancsot, mely nélkül is elszabadul a Gárda, de azért legyen megerõsítve elhatározásuk és életcéljuk.*

-Minden osztag elõre! Megölni mindent és mindenkit, ami és aki toronnal összefüggésben lehet! Ranilért és az Unióért! Északért!

*Érzi a fülében, lassacskán az agyában lüktetõ dwoon vér szólítását. Õ is lassacskán sodródik az õrült tombolás felé, de még nem adhatja át magát neki. Még egy dolgot mindenképp meg kell tennie, hogy a vérgyáros szörnyszerzetes koncentrációját és ezzel remélhetõleg a kialakult vérláncokat megzavarja, megtörje.*

-Ranil sújts le rá! Ki szentségtelen tetteivel mocskolja megszentelt földünket és megmételyezné lelkünket. A fekete energiák csupán gonosz árnyak a Te fényes, mennydörgõ lándzsád mellett!

*Ezzel az ég felé emeli balját, szinte hívva a Mennyei szférák energianyalábját, hogy halálrasújtsa vagy legalább kibillentse a fõ vérmágus, kihez jelenleg másképp hozzáférni kétséges. Ezek után csatlakozva a vértesek támadásához tovább aprítja az ellent. Próbál közelebb férkõzni a feketemágusokhoz, de nagyon kétesélyes vállalkozás a forgatag és az álcájuk miatt.*

<A kinti seregek még nem támadnak. MEg fogják várni a Gárda egészének vagy legalábbis jó részének kidõlését. Akár az ellenséges lények, akár a fáradtság lesz elõbb-utóbb a veszte az elitalakulatnak. De még nincs vége. Még elsöpörhetjük az egész szennyes áradatot! >

[Saggaras Zenir]

Victor Fredrick Faren

*Kéri, hogy a többiek fedezzék, amíg õ elõvesz egy üvegcsét, lehjtja a tartalmát, és ujj erõre kapva, ujra harcba száll. De elõbb az üveget behajítja, a toroni szemétbe. Oda dob két üveget, a dalnoknak, is tudja, hogy nagy segítség lehet, ha erejében van. És a tiadlani követet is megkínálja egyel, ah véletlenül arra jut. És ha látja Sebán, hogy kell akkor neki is ad egyett.*

-Elõre fiúk, fussunk a gyõzelembe,Kyelért, a szövetségért, Északért.

*Folytajuk ezt a taktikát, mert ki kell vágni a méregfogát a toroni csõcseléknek, fej nélkül, jóval gyengébbek. Ígyekszenek, ki szorítani az arcvonalat, a gárdistáknak ott segítenek ahol tudnak. Látja, hogy azok elvesztették, a fejüket és most már mészár széket rendeznek. De õ mindneféleképen rendezetteben tarja a szakaszt. Most már nagyobb figyelemmel van a szakasz egészségi állapotára is, ha kell akkor valaki egészségéért Kyelhez intézz, fohászt.*

-Oh uram, kérélek gyógyitsd ezt a harcost, hogy beteljesítse a sors akaratát, és, ismét harcképes legyen.

*Ha bármi féle vérgólemmel akadnak, össze akkor azt parancsolja, hogy egy pajzsos segítse õt a többiek pedig a két oldalra figyeljenek, addig õ elbánik, vele, mert lehet, hogy csak mágikus fegyverrel sebezhetõek.*

<Nem hagyhatjuk, Kapuvárat veszni, és már nem kell sok és megtörnek, ennek akupac szar toroninak, vége csak, minél hamarabb végezzünkl velük, hogy legyen, idõ felkészülni, szétverni a kintieket.>

- Kyeléééért!!!

[Garcia da'Ramol]

(Hatarasima)

- Köszönöm kapitány – lihegi kimerülten – ha a papjai gyorsan összefércelnek talán lesz lehetõségem a vérpraktikákat ûzõ kurafit Ranil vagy Kaoraku elé küldeni. És a világért sem kívánok beleszólni a dolgába, de talán nem lenne botor ötlet a kaput „megfércelve” elzárni az ellenséget az utánpótlástól. Persze csak ha már én is a kapun belül vagyok.
És elenged egy fájdalmas félmosolyt.

Ha a várparancsnok papjai összefércelik az elme hatalmával átlép a sárkány idejébe és ezzel a módszerrel akarja elvenni a kedvét - és levágni a fejét - vérgólemeket idézõ Thar papnak. Majd vissza a várba és fedezékbe húzodva, elrejtõzve kicsit megpihenni.

Mindenképpen igyekszik elláttatni a sebeit, máskülönben hamar feldobná a talpát.

[Schinter]

Aries den Morgan


Elkapja az üvegcséket és nézegeti öket néhány pillanatig.Aztán lehajtja a torkán az egyiket és várja a hatást.(feltételezem positiv lesz)A másik üvegcsét egyelõre nem hajtja le hanem ruhája belséjebe csusztatja és bólint a papnka köszönés kép.A folyamatosan kántáló papok látván arra tud gondolni,hogy meg kellene szakitani a kántálást és mivel a 3 isteni személy közül senki sem vette korábban a lapot igy kénytelen lesz õ maga cselekedni.Kinézi elõre az irányt,hogy hova kell nagyjából mennie és milyen uton majd enyhén koncentrálni kezd,amit lejárt a kábulat.
(abszolut láttás 8Yp+látthatatlansság 4 mana 1órára) Aztán amennyire a tömeg engedi elindul arra,ahol a legtöbb mágiahasználót kinézte magának.Jelen esetben a tharr papokat veszi célba.Természetesen nem egyenesen megy ha van más útvonal is,ami hozzájuk vezet és útközben csak azokra csap le,akikre feltétlenül szükséges vagy ha mágiahasználó.Mivel körben 20 lábas környezetben mindent lát igy bizakodik benne,hogy nem fogják meglepni vagy tudomást szerezz róla idõben ha lebukna a kis akciójával...

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Marakesh-szurdok, Kapuvár
Idõpont: Adron második hava, nyár, délután
Résztvevõk: Mindenki
____________________________________________________________


Az ütközet 3. órája

//A hadihelyzet alakulása//

Ha létezik a biztos halál tudata elõtti megvilágosodott állapot, akkor az ez. Semmi nem égeti ki úgy a harcos lelkébõl a félelmet, mint mikor rádöbben, már nincs mit veszítenie, és semmi mást nem fog a teremtõ elé vinni, mint a lelkét. Nem bátorság ez, inkább az énhatárok feloldása az élet tudatos elengedése, mert csak az ember képes arra a belátásra: a Végzet kézen fogva vezti azt, ki akarja sorsát, ki pedig ellenkezik ellene, azt magával hurcolja. A gyávákból egyszerre hõsök lesznek, a magabiztos vigyorgókról pedig lefoszlik a talmi máz: Ynev teremtett fajai közûl az embernek adatott meg ez a képessége hogy egy bizonyos pont után az Élet csillogását elengedve tudatos döntéssel lépják át a halálküszöböt, hisz rádöbbennek mi igazán emberivé és élõvé tette õket hallhatatlan, és sebezhetetlen. Furcsa ajándéka volt ez az istenknek, sem a maradandóság igézetében égõ törpék, sem az örök élet ajándékával megáldott elfek nem értették, ezt hogy hogyan képes az ember néha túllépni saját magán, és valami mássá, többé válni, mint ami addig volt. A felsõbbrendõ és alsóbbrendû emberek létére alapozott Tharr-dogmáktól idegen volt ez a fajta egyenlõség, az eszme; hogy mindenkiben a választott istenség –esetünkben- Ranil-tüze lobog, ami bemocskolhatalan, elpusztíthatatlan és egyenlõ mérécvel mér, mint ahogy a Nap is mindenire süt. A dwoonok mélyen hittek ebben, fõleg ha Ranil lovagja mutatja ehhez az utat. A gárdisták minden érzelmet kivetköztek magukból, tudatuk feloldódott a Háború kohójában. Sokkarú, abbitpallost forgató, dübörgõ acélmasszává váltak, akik végighömpölyögtek az arcvonalon. Úgy nyelték el a vérgólemeket, és a toroni katonákat, mint a megáradt óriásfolyam. Az az aura, ez az atmoszféra mindenkit magával ragadott, akiben emberi és romlatlan lélek lobogott.
A csapat és a 31. szakasz nem emléezett rá hogy kerültek a kapuhoz. Csak azt látták, hogy mindenki tetõtõl-talpig véres, a saját, de legfõképpen mások vérétõl, a várudvaron pedig szétforgácsolt holttestek és villogó szemû dwoon katonák. Nincs már álló toroni ki Kapuvár udvarán lenne, csak odakint a falak elõtt. Nincsenek már vérgólemek, nincsnek toroni légionárusok, se gladiátorok se fejvadászok. Csak egy egyenletes, vérbõl, szétvagdosott fekete egyenruhákból, emberi szövetmaradványokból és testrészekbõl álló szétforgácsolt húsmassza, ami elborítja a követ. A gárda nem tud leállni. Éppen magukat szervezik újra alakzatba, hogy a kinti tartalékra vessék magukat! Nem parancsol nekik senki, nincsenek elharsogott parancszsavak, de úgy állnak ék formációba, mintha az állati ösztön diktálná, mintha dróton rángatnák valamennyit. Csikorgó foggal, lihegve, és véreres szemmel megállnak egy pillanatra az újabb elsörpõ roham elõtt, ami talán az utolsó lesz számukra. A molylepke is vakon repül az éjjeli tábortûz lángjába és el is hamvad benne.
A gárdát még feszíti a tûz, még küzdene, még harcolna. Az elszántan és lankadatlan erõvel mozduló kezek és lábakegyértelmû jeleit adják: ha felmorzsoni nem is, de lehet. hogy lenne ereje ahhoz hogy szétkergessék a kinti sereget is. Bár jó ha kétezren maradtak.
Látjátok hogy Tharr-papjai és az öreg fõpap fejvesztetten szalad el a kaputól, el Ranil Tüzétõl, mi felébredt minden dwoon és szövetségese szívében.
Az íjászok olyan fáradtak, hogy félig sem bírják már kifeszíteni az ideget, annyira el vannak gyötörve. Egy vesszõ sem röppen Tharr-papjai után. Ellenben ott a Gárda ki még beérhetné õket!
Két választás áll a csapat elõtt:
-Vagy kieresztik a Gárdát a kapun, hogy elkapják a Tharr-fõpapot, ezt könnyedén meg tudják tenni, de akkor meg kell küzdjenek a tartalékkal, ki ott stázsál, és akkor talán a mai nap véget érne a Kapuvárat és az Úniót fenyegetõ veszély…, amiben benne van a fényes Gárda hõsi halálának lehetõsége is…
-Vagy a 31.-esek benyomják a két sérült kapuszárnyat, benn tartva a Gárdát. //Eran és Seba: Elképzelhetõ, hogy ha a nyakperecbe adtok parancsot, talán visszafogja magát a Gárda…//…és újabb ostromra rendezedtek be, esélyt adva a Dorchának hogy végre valahára õ is hátba kapja az ostromló sereget, bár ki tudja, hogy az így nyert idõt mire használják a háromfejû hívei...,hisz a fõ vérmágusok még élnek…és egyátalán, hogy kerültek ezek ide a tiadlani oldalról? Vajon aki térkaput nyitott számukra, most is itt van valahol a tartalékosok sorfala mögött megbújva?
Mi a jobb: egy azonnali csata ismert szereplõkkel, sok hõsi halottal, ám a gyõzelem reményével? Vagy a bizonytalan jövõ, átmeneti haladékkal, de erõt gyûjtve és rtendezetten szembe nézni azzal, hogy bármi lehetséges…bukás vagy gyõzelem, ugyan ki is látja elõre az idõ kerekét?

A 3. óra mérlege a karakterek számára:
//Eran//
Alakod aranyló fénnyel izzik, miközben beleveted magad a fekete tömegbe, ritkán van alkalmad átélni, milyen az: Ranil Szent harcosának lenni….a megszentelség érzése a legintimebb kapcsolat mi Isten és követõje között létrejöhet. Ez az érzés nem múlik el nyomatalanul belõled: szorosabbá éss elmélyültebbé válik a viszonyod Ranillal, az Asztrálod permanensen +1-gyel nõ.
Sebesülések: 2 Ép 20 Fp (Oroszlánrészt vittél a csatából….)

//Aires//
A láthtatlanság elõnyeit csak a rejtõzésben tudod igazán kihasználni, mivel ilyen esetekben átsiklik rajtad a fény te magad sem vagy képes érzékelni a külvilágot. Mindenesetre három kisebb hatalommal bíró Tharr-papot sikerül dobótõrökkel ártalmatlanná tegyél, de, sõt, magát a Fõpap közelébe jutva õt is megsebzed! Ebben az órában már nem tudott gólemeket teremteni!
Ennek ára: a fõpap varázslatától önkéntelenül rángatózni kezdesz, izmaid remegnek, mintha le akarnának szakadni a húsodról. Krisztin fedeztete alatt az erigowi íjászok mentenek ki a vérkörbõl. Eszméletlenül fekszel az óra végén, de megmutattad a szakaszparancsnoknak hogy van benned kurázsi, ha küzdeni akarsz. (0 Fp)
Ám a csataában elszenvedett rengeteg sebesülés egyre alaposan kiokított. nem hátrány ilyen kor a gyors lábmunka. Gyorsaságod permanensen nõ +1gyel.

//Faren//
Ez igen, ez férfimunka volt! A Sors könyvébe íródik minden cselekedetek! Kifejezetten jól érzed magad a csatában, hiszen olyan esemény részese vagy, ami nem mindenap és nem mindenkivel történi…egy Zászlóháborúra még az istenek is felfigyelnek. Nem tudod hogyan és mikor burjánztak el a rúnák a buzogányodon, de hogy Kyel megjutalmazott, az biztos. //egyel erõsebb fokozatú rúnázás van a fegyvereden—ez a kompnzálás amiért neked nincs abbit cumód// Életedben nem kellett még ennyit saját erõdbõl a buzogányodra támaszkodva harcoljál, mint most. Kicsit bejáratódtak a darabos mozdulataid. Ügyességed permanensen +1-gyel nõ.
Sebesülések: Mivel használtál a gyógyitalodból, de sebesüültál is az órában, a tied most nem változik a legutóbbi aktuális állapothoz képest.

//Hatarasima//
A helyõrség parancsnoka gyógyitalt ad neked, amitõl 3 Épt és 6 Fpt gyógyulsz.
-Megkérhetném követ, hogy maradjon a szakaszom mellett és küzdjön velünk, bármi legyen is a vége? –majd elnyel benneteket a csata forgataga.
Csodálkozva tapasztalod hogy az erdõpillék ajándéka többet ér, mint az arany. Mikor elmajszoltad a bogyókat átvillan rajtad az õs liget és a Földanya áldása, mibõl az vétetett. Véred hasonlatossá válik a folyton megújuló és soha ki nem húnyó életfolyam áramlásához…a hatás csak egy pillanatig tart, de nem múlik el nyomtalan. Egészséged permanensen +1-gyel nõ. (sajnos a bogyók többszöri ismételt elfogyasztásánál már ezt nem érzed…)
Sebesülések: éssszel és megfontoltan harcolsz és a páncélod is jó: -3 Fp

//Seba//
Végre a hõsszerelmes bárd is bebizonyítja neked, hogy nemcsak akkor férfi, mikor a nõi fûzõket kell kibontani…három Tharr-papot hajítótõrözik le, pluszz megsebesíti a fõpapot, minke következtében ebben az órában nem fenyegetik a védõket a vérgólemek. Ám eszméletlenül és rángatózva kifekszik.
A csata hevében Eran keveredik melléd különös arnyszín fénylõ aura lengi körbe a lovagot, sikerül pár percig vel harcoljál. Jelenléte enyhíti a szenvedéseid: 25 Fpt gyógyulsz vissza
Önzetlen és önfeláldozó elõretörésed meghozza gyümölcsét:
Lélekben te is dwonná válsz…legalábbis testvérednek érzel minden hadfit ki a te oldaladon harcol és tör elõre a fekete áradatban. Kezdesz ráérezni arra, hogy ezt a furcsa, emésztõ lázat hogyan lehet kiváltani tudatosan és a segítõ körülményeket felhasználva. megkapod a Harci Láz képzettséget Af.-en. A harccal és ütközettel töltött évek, és a mai nap mint ezelknek a koronája beérlelte gyümölcsét: izmaid nem nõnek, de a tónusuk szíjasabbá, atlétikusabbá, acélosabbá válik. (Egyet válaszhatsz ezek közûl: Vagy az Erõd nõ permanensen +1-gyel VAGY az Ügyességed nõ permanensen +1-gyel.)
Sebesülések: -10 Fp

[Saggaras Zenir]

Victor Fredrick faren

*Megáll a kapuban, nagyot fujtat, majd így szól.*

-Örülök hogy látom önöket. Nos akkor, hogyan tovább? Kapítány derék emberek, a katonái, csak gratulálni, tudok miattuk. de sajnos az íjászok kifujtak, csak szemtõl szembeni ütközetre, tudunk berendezkedni, és az se biztos, hogy mindne egységet elkéne vonni a vár, védelmétõl, mert mi van ha a gárd megritkitja, de nem gyõzi le a kinti után pótlást?

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

Lassan eszmél. Csöpög róla valami. Esett? Nos, lehet. De az nem esõ volt. Nyakig iszamos a vértõl, a buzogány markolata is kicsit síkos.Hallja a tüdeje sípolását. Itt most, fél aggyal olyat mûvelt, hogy arról regélni lehetne. Tisztult a szeme. feélismerte a körülötte lévõ tárgyakat. Elõtte a kapu, a gárda megmaradt része oldalán, s a talpa alatt...egy kar. Lelépett róla. Göröngyös emberszõnyeg borul tapluk alá. És saras vér. Mert a vérbõl több van.
Farkasszemet nézett a kinti inaló átkozottakkal s a hatezer fõvel. Vére még fülében dobolt. Milyen egyszerû lett volna utánuk zúdulni, hogy lefejezzék a Tharr papokat s belemarni a 6000 fõbe...de az pihent 6000. Náluk pár perc és vége a gárda hajtóerejének és a kimerültség teszi ki zászlaját. 6000 fõnek az semmi. Eltiporják õket, ha vége a tûznek...
Képek rebbennek szeme elé. Amiket a csata hevében látot, de tudata nem elemezte. A nyeszlett húrpengetõ vakmerõ tette, a gárda elenállhatatlan sokkezû és vértes óriásbogara, a furcsa magabiztosság és enyhülés, ami átjárta testét, amikor a paplovag közelébe került...Mind mind most érte csak el elméjét.
-Két választásunk van: ezzel a lendülettel kizúdulunk, leöljük a papokat és nekimegyünk a 6000 pihent fõnek a kimerülõ gárdával, vagy kapukat be, visszarántjuk a gárda zabláját és felkészülünk. Álláspont, uram?-lihegte Erannak. A nõnek csak szemei és fogsora világlott ki az iszamós vérbõl, ami arcát is befedte.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Marakesh-szurdok, Kapuvár
Idõpont: Adron második hava, nyár, délután
Résztvevõk: Mindenki
____________________________________________________________


A kapuban Amalchor, a várparancsnok tûnik fel vagy hetven-nyolcvan vértessel és egy tiadlani ruházatú férfival.

//Hatarasima írd le a külsõdet!//

-Sajnos nem volt idõm méltóképp köszönteni önöket, de most megteszem Ranil-hozta mindnyájukat! Mivel önök a Gárda parancsnokai.- néz Sebára és Eranra -természetesen én nem adok parancsot nekik, de egyet biztosan mondhatok: a megmaradt 1000 vértesem és 150 íjászom itt marad és ellátja a vár védelmét! Én a magam részérõl nem koczkáztatok egy kevés sikerrel kecsegtetõ kirohanást, a Hadúr nem ezt várja tõlem!

-Az utolsó pillanatban jöttetek Seba, már ott álltam gyújtott fáklyával Markus hordói felett...-mondja komoran.

A 31.-esek felcsere jelenik meg:

-Szép napot az Uraknak! Zamorak Obenon vagyok! Míg beszélnek ezt gsorsan elvégzem...mondja,- és akinél tudja, villámgyorsan, ám szakszerûen elkezdi közözni a sebeket. (Aki teljes vértezetben feszít annak nem, mert nem fér hozzá.) Átkozottul profi, elsõsegélynek tökéletes amit mûvel.
//Hatarasima: dobj 2k6-tal ennyi Fpt segített rajtad Zak kötözése//
//Seba: Feltûnik, hogy aszisz férfi különös gonddal ápolgat, szinte vigyázva "babázza" a sérüléseidet. Még az egyik komoly combsebet be is keni valamivel. +1 ÉP A gondos ápolás miatt te 4k6 Fp-t kapsz vissza. vajon mi lelhette Zakot?//
//Aires: Zak egy üvegfiola tartalmát erõlteti a szádba, amit köhögve félre is nyelsz, de: 4 ÉP és 8Fp-t ad! + táged is beközöz, 2k6 fp még felszámolhatsz ,ami visszajön.

[Navaratna]

(Betsebath Nan Sifro)


Megörül Amalchor jöttének. Nem tud egy mosolygást elnyomni. Hálás az égnek, hogy még sem röpült a férfival az egész erõd a levegõbe.
Zak szöszölését nehezen viseli, épp koncentrálna, taktikán törné a fejét, erre ott zizeg! Ránc kél homlokán, hogy mit babusgat ott, hessenti arrébb a férfit a súlyosabb sebesültekhez, mint mondjuk a húrszelidítõ, vagy a szintén cefetül, törõdötten festõ tiadlani. Kicsit unja már a keserû löttyöket leküldözgetni, még kimarja a gyomrát!
-Ezzel azt akarja mondani, nem javasolja a kitörést? A gárda miatt én sem: 2000 fõ, de az elõbb tombolta ki magát, már csak a végjáték fûti õket, aztán vége, s jön a gyengeség, a fájdalom. Ha mindez 6000 pihent toroni elõtt történik, akkor nekünk annyi. Ám szívesen szétcsapnám a papjaik fejét-s lepöcköl egy daran darálthúst a buzogánya egyik "tolláról".

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Marakesh-szurdok, Kapuvár
Idõpont: Adron második hava, nyár, délután
Résztvevõk: Mindenki
____________________________________________________________


Amalchor mondja:
-Én nem javaslok semmit Seba kapitány. Én csak azt mondtam el, hogy ÉN a parancsnokságom alá bízott emberekkel mit fogok csinálni. Hogy önök hova viszik a Gárdát és mit csinálnak az már a Nagymestertõl kapott parancsukon és az ön -remélhetõleg józan belátáson alapuló- döntésükön múlik. Természetesen azért nem szégyellem bevallani igencsak szükség lenne a Gárdára a védelem megszervezésénél. De az alapján amit itt mûveltek, és amilyen ugrásra készek, azon se csodálkoznék ha Sulhurig mentelnének és ledöntenék a Tû-torony falait. Fõleg ha olyan szent ember van velük mint Eran ezredes-hajtja meg fejét a lovag felé. Ha Ranil velünk ki lehet ellenünk? De ha engem kérdeznek: én mindenképpen a védelemre szavazok.

//Seba//
Zak a füledbe súgja:
-Van egy harmadik lehetõség is...-Mi lenne ha a Gárda egyik fele kimenne és a Tharr-papok nyomába eredne, a másik meg itt maradna? -Zak egyátalán nem ért a hadviseléshez, csak felveti neked a dolgot.- Ha nem tudják elérni õket, mielõtt a toroniak lõtávolába érnek, legfeljebb visszavonulnak...de kár lenne futni hagyni azt a viperát, amelyiknek levághatnánk a fejét...

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

A nõ hallgatja valamikor kiképzõjét, gondolkozik. Közben megfeledkezve magáról fülcimpáját kezdi el piszkálni, hátha attól bölcsebb lesz Zak sugdosására ugyan azzal felel
-Két leszakadt láb között te hadtudományokat veszel?-sandít rá. Elmereng az ötleten, félhangosan meg is jegyzi:
-És ha csak az egyik gárda menne ki papvadászatra? Én vállalnám, még ha ott is döglök meg az embereimmel. A papok a fõ veszélyforrás egyelõre. A vihargárda sosem futamodik meg. ha kimennénk, úgy mennénk, hogy többé vissza nem jönnénk.
Ahjogy kimondta rögtön rájött, hogy ezzel szép mártírság elébe néz...

[Saggaras Zenir]

Victor Fredrick Faren

*Ha az elõbbi megszólalást hallja csk akkor reagál rá.*

-A gondolat nem rossz de mi lenne ha egy kisebb csapat eredne a nyomukba, nem ezer fõ, ha elérik a tábort vissza vonulunk, ha meg elérjük a papokat, akkor végzünk velük, a sors akarata lenne.

*Egyértelmûen érzõdik, rajta, hogy toroniak támadását szenmlyes sértésnek veszi, és ha valaki tesz ellen már most akkor õ biztos köztük lesz., Buzogányát lerázza, és fejérõl lesodorja az izzadságot.*