Utak, ösvények, csapások

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)
- Nyugodj meg Kedves... ha a városban leszünk, és minden szükséges kelléket beszereztünk elmesélem az egész "tervet". Leginkább a benned rejlõ színészi képességeidre építek, de ahogy a legutóbbi alakításodat láttam, nem lesz vele probléma...

S ekkor kap észbe, hogy mit is tett a lánnyal.... iszonyatosan zavarba jön, s hebeg-habog... és visszarántja a kezét..

- Ne ha-ha-haragudj... én ne-ne-nem ak-k-k-artam....

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

A lány sugárzó és ártatlan mosollyal fordult hátra. Szemeiben árnyalata sem volt annak hogy esetlen férfi érintéseként kéne gondolnia az elõbbire.
-Mit kéne megbocsájtanom? Hogy védelmedbe vettél? Hogy bevontál magasztos dolgokba? Hogy fel kívánsz ruházni és ételt adni nekem? Vagy hogy óvón átkaroltál? Inkább hálásnak kéne lennem, s tõlem legfeljebb annyi telik most, hogy estleszállta elõtt imát rebegek minden szenthez és angyalhoz hogy megköszönjem nekik, hogy téged elém vezettek!

[Lianna Pentangelin]

Raddaqnak

A lány úgy tûnik, engedett távolságtartásából és festzültségébõl, rámutatott a lepényre:
-Piano pasta. Verdura, spezzatino-folytatta a zöldségen és a pörköltön. Utána rámutatott Raddaqra:
-Uomo
Aztán magára:
-Donna...ragazza...
aztán a lepényt tartó kézre mutatott:
-Mano...
S így folytatta...

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Egy kunyhóban … ]

Lassan falatozva bevárta a fiatal lányt Rad ... Ott támaszkodott még most is ... A hirtelen rögtönzött nyelvlecke, nem szegte kedvét ... Sõt, egyenesen jó ötletnek tartotta ... S a lány után már maga kezdett bele ...

- Mano ?

Emelte fel lepényét ...

- Donna ?

Mutatott kisújjával a lány kebleire ...

- Uomo ?

Majd vissza magára ... S csak fejét csóválva lerakta tányérját a kövekre ...

- Donna ...

Kezdte el újra megérintve a lány kezét ... Majd megfogva Lucindáét magához érintette ...

- Rad ...

Aztán gyorsan megismételte ...

- Rad ... Donna ...

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

Sikerül erõt vennie saját félénkségén, s kissé határozottab arcot vág... s félénken bár, de újra óvón karolja a lányt... Habár kissé kicsavarodott a "póz", mégis egy apró csókot lehell a homlokára...

- Domvik egének legszebb Csillaga itt ül mellettem, a lovam nyergében... Kérlek ne mondj nekem ily szavakat, nem érdemlem õket... - s kedvesen végigsimít az arcán... :)

[Lianna Pentangelin]

Raddaqnak

A lány kikacagta, amikor a kezet a lepényre mondta a férfi. Nem volt gúnyos, egyszerûen csak nevetett. Fejét rázta, hogy nem úgy van az.
-Rad, uomo. Lucia, donna.-magyarázta csökkenõ nevetéssel, elébb a férfira, majd magára mutatva. Utána lesütött szemmel a saját keblére mutatott:
-Petto...
Vissza Raddaqra:
-Non petto...
A férfi szájára:
-Bocca...
Vissza a magáéra:
-Bocca.
Aztán a férif fejére mutatott:
-Calvo.
Vissza magára:
-Non calvo, capelli.
Úgy tett a férfi tar fején, mintha összeborzolná a nemlétezõ haját.

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

-Te se mondj olyanokat, amit szenteknek szoktak!-feddte a lány szelíden. Teljesen elvörösödött az arca és vissafordult elõre. Délutánra járt. Bárányfelhõk kúsztak az égre, két oldalt mészkõhegyek magasodtak, néha vércse vijjogott a légbe, sajátos hangulatot teremtve. A rendház közeledett, nem volt sok mozgás körülötte, de látszoitt, lakják, nincs elhanyagolva és elhagyva.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Csss... - néz rá kedvesen, s ujját a lány puha ajkaihoz érinti... -
Szívébe valamilyen furcsa melegség kúszik, melyet eddig még nem érzett, s jólesõ boldogsággal tölti el... valahogy sokkal jobb kedvre derül, s újra élvezi a tavasz hírnökeit; a vígan daloló madarakat, a lágy tavaszi szellõt. Az eget kémlelve a bárányfelhõkbe képzelt különféle formákat, s mindezt megosztotta a lánnyal is... ezek mellett hosszan hallgat, élvezi a lány közelségét, s a jó idõt...

- Nem akarok a rendházba betérni... most nem... haladjunk tovább, rendben? Aztán egy-két óra múlva keresünk valamilyen táborhelyet ahol megpihenhetünk... - mindeközben ujjai saját életre kelnek, s finoman cirógatják a lány karját... bársonyos bõrét -

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

Vajon ehhez a hét angyal mit szól? Bûntudatnak nyoma sem volt a férfiban. A rendház elmaradt mögöttük, fák ágai függönyként fedték be falait. Általában szokás Domvik szolgáinak beköszönni egymáshoz, ha rendház közelében járnak, de ha fontos küldetést végeznek, semmi sem kötelezõ Fõleg ha ilyen csinos teremtéssel egészül ki Rendházba nõt amúgy sem lehetne vinni.
Az út emelkedni kezdett és a mészkõsziklák közé kanyarodott. Szélvész ügyesen lépett túl a bokatörõ kavicsdarabokon, s a korai tücskök ciripelésbe kezdtek. Meleget áérasztottak a kövek, a nap aranyló színbe vonta az alkonyatot. Balkézre felülrõl rá lehetett látni a vidékre, jobbkézre fehér sziklák magasodtak, kis üregeikben pozsgásokkal, hosszú szálú fûfélékkel, zuzmókkal, cserjékkel. Fõleg vadrózsával. Nem virágzott még, korán volt ahhoz, de duzzadó bimbók jelezték, nincs messze az sem. Egy vadcsapáson -talán kecskék használják- túl két szikla alatt barlangnyílás sötétlett, Letizia odamutatott:
-Ilyen helyen akarsz megszállni, mint ez?

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- A célnak megfelel... - mosolyog van egy vastag takaróm, és rakok tüzet... fázni nem fogsz, azt garantálom. :) Nem kell bemennünk, elég ha a barlang szájában meghúzzuk magunkat... szélvédett és meg sem ázhatunk, ennél többre jelenleg nincs szükségünk.

Szélvészt a barlang felé irányítja, és a környezõ növényzetet figyeli, nem e akad valamilyen nagy vad nyomára, ami jelezné, hogy nem lakatlan a barlang...

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

A növényzet között nyúlbogyón kívül más nem nagyon fordult meg. A barlang 3 fõnek elegendõ nagyságú volt, de Szélvésznek kinn kell lennie. Õ nem is bánta, amint leszálltak róla, elkapott húsos ajkaival egy fûcsomót. Vörösbegy szállt fel egy rózsabokorról, Letizia érdeklõdve benézetta barlangba. Száraz volt az alja, tûznek nyoma sem. Sétára indult, nem messze, lelt a közelben egy hangyabolyt és fûszállal piszkálni kezdte. Így volt ideje Connak holmijait leszedni. Késõbb hozott tüzelõnek való száraz gallyakat meg füvet, s tûlevelet is.
-Áll a közelben egy girbegurba erdei fenyõ, alóla hoztam.
Mikor a tûz is pattogni kezdett, kíváncsian nézte a férfi dolgait:
-Ha egy takaró van, hogy jut nekem is?

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

Mikor pakolgatta a cuccait kínosan ügyelt arra, hogy a kínzáshoz használt felszerelése rejtve maradjon...

- Mivel eddig egyedül utaztam nem sok dologra volt szükségem... ezért is van csupán egy takaróm, amit természetesen Neked adok. Én majd a köpenyemen alszom... úgy sincs már olyan hideg éjszakánként, és a tûz melege vigyáz ránk.

...

- Talán holnap estére már elérhetjük a várost... * Közben elõveszi a csomagolt élelmet, és kis vászon kendõre pakolgatja... a tûz halkan serceg, néha-néha pattog, ahogy küzd a tûlevelekkel...*

Kisebb hallgatás következik...

- Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen csinos, és mégis ártatlan teremtéssel hoz össze a sors... - mosolyog Örülök neki, hogy így történt... Urunk útjai tényleg kifürkészhetetlenek...
*Mindeközben felszeli a friss cipót, s a szeletek mellé sonkát darabol...*

- Jöjj kérlek, s egyél... biztosan éhes lehetsz már :)

De mielõtt nekikezdenének kezeit imára kulcsolja, s halk mormogásba kezd...

"Ki asztalt terítesz az égi madárnak,
Teríts asztalt, teríts, szegénynek és árvának.
Nyújtsd ki Urunk, nyújtsd ki jóságos kezedet,
Adj a koldusnak is tápláló kenyeret.
Ételben, italban legyen bõven részünk.
Gondviselõ Domvik, könyörögve kérünk."

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Egy kunyhónál … ]

Hála Rad kimagasló intelligenciájának, s különös nyelvérzékének ... Azonnal megértette mit is szeretett volna a lány kifejezni ...

~ Rad férfi ? Lucia, nõ ? !

Gondolta át magában, s viszonozta a mosolyt ... Szótlan tûrte míg a lány feje búbján játszott, majd maga is belelendült ...

- Capelli ...

Óvatosan végigsimított a lány hajzuhatagán ...

- Bocca ...

Majd ajkaira fonta vékony ujjait ...

- Petto ...

S tova, halkan suttogva a lány keblére ... És megragadva ingét, közelebb húzta magához ...

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

Letizia fülig pirulva hallgatta, hogy dicséri õt a férfi, szoknyája szélét piszkálgatta ültében.
-Nagyon lekötelezel engem, nem tudom, hogyan fogom én ezt visszaadni. Csak csókot tudnék adni, de az illetlen veled szemben.
Ezután õ is ájtatosan lehajtja fejét, hogy meghallgassa az asztali áldást. Utána csendes falatozásba kezd.

[Lianna Pentangelin]

Raddaqnak

Lucia megfogja Rad kezét és nemet rázva fejével finoman eltolja. Pipacspirosra vörösödött.