Ranil Tüze

[Schinter]

Aries den Morgan


//sry nem olvastam el a reagod...amugy meg ha ocsa kedved van ne rajtam verd le pls ,thx //

Furcsálva nézi,hogy pénzes zacskót raknak elé,miközben amiatt a mocskos Joen miatt jött el....Na mind1 legalább az elkövetkezõ néhány napra nem elsznek gondjai a költekezéssel,de hát igy porba tiporni a büszkességét,hogy néhány szutykos érmével elintézzék,láttot õ már ennél több pénzt is,de azért még sem jó megsérteni a házigazdát hát ha késöbb még jól jöhet Összeszedve az érveit végülis elfogadja a pénzes szütyöt majd gyorsan összepakolja a dolgait és gyors léptekkel sietne a barakba mikor egy nõ-Seba-léphozzá és hirtelen sok kérdést kezd el feltenni.Kissé meg is hökken a kérdések hallatán,nem iylen kérdésekhez szokott és nem hirtelen ekkora mennyiségben,ilyen stilusban...El is küldené a francba a nõt,de felismeri,hogy türtözteti magát...

-Aries den Morgan,Illanor szülötje...Beosztást legutóbb még nem emlitettek,sõt meg sem kérdezték még,hogy mi az erõségem és mihez értek .Amugy meg fegyver ügyben,nos lássukcsak...értek azt mondja,hogy -kissé elgondolkodik- szablyához,tõrhöz,ijjhoz és a lantom is csodás fegyver olykor Hát,már legalább 6 órája a vagyok a szakasz tagja Jól van szólok akik a barakba vannak...

Aztán várja,hogy akar-e még tõle vmit a nõ,mert igazán indulna már a barakban....

[Navaratna]

//Schinter, nem tûnt fel hogy beszélnek a karidhoz?! Mondjuk a feljebbvalód éppen...//

[Garcia da'Ramol]

(Hatarasima)


<a kis golyófejû disznó még hogy békává változtat... a száját sem nyithatná szólásra mielõtt megpöckölném a homlokát! na mindegy elviselem, ha közelebb kerülök a célomhoz>

- Megvárom ne aggódjon, nem venném a szívemre, hogy utolsó szál haja is kihullana, vagy ne adják az istenek még nagy sietségében megbotlana és eltörne a látóüvege... Egyébiránt a nevem Hatarasima Mitana a Dorcha sóguna és tekintettel a körülményekre küldöttje is egyben. A Nagyasszony parancsára Ral-Da-Ranga nagymester kérésének megfelelõen állok dwoon földön, hogy a "Dwoonok hõse" átadja vagy átadassa Úrnõmnek szánt híreit.


Majd kömerev arccal várja a "seggdugasz" válaszát, tartása laza de csatavértjében sisakkal még termetesebbnek tûnik mint rendesen, így a kis izének vélhetõleg kellemetlen perceket okoz...

[Navaratna]

//Nem vagyok ideges, Schinter, de úgy tûnik, ikonok nélkül mindenki a legvérmesebbre gondol... Amúgy külön hangsúlyoztam, hogy normálisan szól a karim a karidhoz, nem tudom mi kifogásolható, bocs hogy nem borult le eléd... //

<Rövidebben, tömörebben is beértem volna. Szószátyár. De hogy a lantja csak tüzelõnek lesz jó, az biztos... Ha egy karcolás éri, nyavajogni fog, ez a baj a mûvészhajlamúakkal...>
-Rendben van, remélem, újonc, megmutathatja, mihez ért, a harcmezõn.
Intett fáradtan, hogy elmehet, nem tartotta szóval, nem volt több kérdése. Hirtelennagyon kimerültnek érezte magát. Megkereste a szobát, amit részére adtak, levetkõzött -utoljára, tudta, késõbb ilyen nem lesz- megtapogatta gyomrát, valóban jól van-e, aztán eludni tért, hogy hajnalban kelhesen.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Marakesh-szurdok, Kapuvár
Idõpont: Adron második hava, nyár, délután
Résztvevõk: Hatarasima
____________________________________________________________



Mikor Boreas az udvari mágus kilép az épülõ térkapu körén kívûlre, látod az összpontosítást az arcán, hogy elméjének ekerjével csökkentse saját súlyát, és utána könnyû léptekkel indul meg feléd.
A fickó kórosan elhízott, és bár nagyrabecsülöd az elme erejét használókat, talán nem ez a testsúlycsökkentés ellenszere. Majd mintha kifárasztotta volna a kapu manával való feltöltése, és hangolása, elcsavar az ujján egy ékköves gyûrût, és a levegõbe emelkedik. Pár centire a talaj fölött lebegve levitál feléd. Pazar. Még öt év és ezzel az életmóddal a mágust a saját hája nyomja agyon...
-ÁÁ, maga a tiadlani követ, akit Ral da Ranga várt! Nos fiam, engem bízott meg hogy tolmácsoljam üzenetét arról a bizonyos tábornokról. Kövessen, menjünk be a parancsnoki szobába!
Kisvártatva...
-Nos ez a bizonyos Degrel Wallain ide tart. Elkaptunk egy ellenséges üzenetváltást, amiben arról tájékoztatja Ifini urait, hogy küldjenek erõsítést, mert nem bírnak a Kapuvár védõivel. A napokban még három légió fog ide érkezni, akiket ez a Degrel vezet. És kösse fel a gatyáját, ha ezzel a kyr barommal lesz dolga, mert mire kettõt pislant már elsorvadtak az izmai és lerohadt a nyelve…de mostmár mennem kell, mert követ, mert meg kell építsük a térkaput, hogy az erõsítés megérkezzen végre.
Odakint hangos, mély ütemes dübbenések: az ellenséges kaputörõk megkezdték munkájukat.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Davalon, Emeryk de Ibelin háza
Idõpont: Adron második hava, nyár, este
Résztvevõk: Mindenki, kivéve Hatarasimát
___________________________________________________________



//Seba//
A gyomrod jól van, és tested fáradt sóhajjal veti magát az ágyba. A hátsó udvarra, gyümölcsösre néznek a szobád ablakai. Hamar elcsendesül a ház, szemed lecsukódik és pihentetõ és mély alvás vár. Sokáig ez lesz az egyetlen békés és kényelmes éjszakád, amire emlékezhetsz.
Hajnal elõtt egy órával már ébedezik a ház.
Ismered már dwoon kultúrát annyira, hogy tudd: ez az idõszak az ima, a megtisztulás és a lelkigyakorlat ideje, hogy a rítus végeztével a kelõ Nap pecsételhesse meg az ember szíveben Ranillal kötött szövetségét. Biztosan tudod, hogy Emeryk egész házanépe kint van a házi kápolnában, valószínû még a kis Ambert is felkelthették; az Ibelin család komolyan veszi a vallást. Felszedelõdzködsz, és az elõtérben várakozol Emerykre, hogy befejezzék a reggeli áhítatot, hisz egyrészt tudod úgyis egy az utatok, mert Emeryk is az Alakulótérre tart, másrészt te nem vagy dwoon és nem tértél át a hitükre. Bár Emeryk és Arianne elnézné hogy a Naptemploban megjelenj, de a ház személyzete alaposan megbotránkozna.
Megaztán úgy emlékszel, mintha az ereni követ is emlegette volna tegnap este Emeryk kérdésére, hogy szeretné kivenni a részté a háborúból, feltételezed, hogy szeretne veletek jönni, hisz titeket ismer.
Az elõtérben állva észreveszed, hogy a bejárati ajtót sarkig kitárva és kiékelve az alja. Szellõztetnek.
Kipillantva látod, hogy nagyon sok ember járkál az utcán.

//Eran//
//Off: Eran, éjjel a dwoonok nem tartanak lelkigyakorlatot. Úgy gondolom ennek a Napfölkelte elõtti órában van helye; lásd a Sebának írt hozzászólásomat. Neked is van kis saját házikápolnád a házad belsõ udvarán, ahol ezt elvégezheted.//

Jóllakva és a jövõ iránti elszántsággal a szívedben indulsz haza. Nem is mondtad Galvin-nak, öreg szolgádnak hogy elmaradsz, biztos fenn kuruttyol az öreg és lesi miért nem jössz már.
Saját házad felé veszed az irányt. Otthon Galvin már az ajtóban vár, köszönt, elveszi felszerelésed, és a helyére teszi.
-Jó estét uram. Kíván vacsorát?
//Ha kérsz, csinálnak.//
A hálószobádva belépve nyitott ablakot találsz, valószínû az inas hagyta nyitva, hogy szellõzzön. Meglepetten látod, hogy a párkányon kóbor macska settenkedik, óvatosan szaglászva az ablakod sarkait. Mikor meglát, kigúvadt szemmel megugrik és eltûnik az utca felé.
Az éjszaka semmi nem zavarja nyugalmadat.
Hajnal elõtt elvégzed a lelkigyakorlatot, és az Alakulótér felé indulsz.

//Aires//
A barakkba visszatérve Joent találod ott, aki három atona elõtt áll csípõre tett kézzel, és vallatja õket:
-Na akkor meséljenek hölgyeim mi történt!
-Jelentem a zuhanyzóba menet összeakadt a lábunk Brandon közlegénnyel és mindketten pofára estünk.
-Aha. Hát persze.-jegyzi meg szkeptikusan Joen
-Hát maga miért szorongatja a tökeit?- ordít egy másik katonára, aki összegörnyedve egy vizes rongyot szorít az ágyékára.
-Jelenetem én is ott voltam és a herémre estem.-nyöszörög a katona.
- Na jól van emberek, miután látom, hogy nagyon csúsznak a zuhanyzóban a kövek. Miután holnap mindannyian háborúba mennek, most eltekintek tõle, hogy fogkefével sikáltassam fel azt a fránya csúszós padlót, vagy rosszabb esetben hadbiróság elé állítsam magukat Krisztin Devoss közlegény elleni erõszakos nemi közösülés kísérlete miatt. Remélem kellõképpen sikerült lehotgasztania gerjedelmüket, de ha valamelyikõlyük úgy érzi, nem bír a kis farkával, csak szóljón nekem, feláldozom magam a szakasz jóllétéért és a szöges vaskesztyûben kicsavarom az illetönek, de úgy hogy az életben nem lesz többet nõre szüksége.
-MEGÉRTETTÉK?
-Igen Uram, megértettük!
-Helyes akkor dögöljenek le aludni.
Krisztin az ágyában úgy vigyorog mint a macsaka az egérre.

-Á, Morgan- kezdi Joen- tartsa féken a kis barátnõjét, mert leamortizálja a fél szakaszt, mire Nan Sifro kapitány átvenné a parancsnokságukat!

Krisztin csókkal üdvözöl:
-Na hogy ment? Nekem jól.- vigyorog sötéten.

//Faren//

Az Áldozatod egy másodperc alatt beissza a föld, nyoma sem marad, mintha sose létezett volna. Elméd teljesen feltöltõdik az isteni manával, imára kulcsolt tenyereid, egyetlen röpke ezredmásodpercre fehéren felderengenek.
A szobádban ott találod a páncélod, tökéletesen kijavítva, nyoma sincs rajta a korábbi sérülésnek.
Az éjszaka nyugodt alvással telik.
Hajnalban te is elkészülsz, kimész és az elõtérben Sebát találod ott, várakozva.

//Seba és Faren//
Megérkezik Faren. Az elõtérben egy kis asztalka áll, rajta sajt, pogácsa, szeletelt sonka és kenyér, egy kancsó tej és poharak. Nektek készíthették ide.

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

A gyümölcös közelsége nayon jól esik, szinte azonnal elalszik, ahogy a párnára és a feje. Kelve nagyot nyújtózik, ha lehet, megmossa az arcát, s vértfelöltés közben el-el néz az ég aljára, ahol majd a nap kel. Elmerengett, vajon mit csinálhatnak a kápolnában a dwoonok. Aztán mikor kész lett, minden holmiját felmarkolva az elõtérbe ment. Ekkor már eszébe jutott, milyen megpróbáltatás vár rá: a Vihargárda. Szenvedve elhúzta a száját. Kihívás volt, de a pakliban ott lapult a bukás lehetõsége is. És ahhoz nem volt kedve.
Mikor feltûnt a követ köszöntötte:
-Jó reggelt, uram!
Töltött egy pohárba bõven tejet, egy szelet kenyeret megpakolt sajttal, sonkaszelettel, majd tûnõdött és végl még egy szelet kenyeret tett az eddigiekre. Jóízûen beleharapott szerzeményébe. Mikor elpusztította, megitta a tejet is. Ha a követ is evett, persze nem felejtett el jó étvágyat kívánni

[Quator ar Zaraquer]

(Eran dha Sado)

//Bocs én azt hittem, hogy a vacsora után még folyik a teendõzés és már hajnal lesz mire templomhoz jutok.//

*Mivel a kötelezõ vacsora után már nem volt mit tennie, így hazatérve megnyugtatta öreg inasát, hogy minden rendben és nem kér vacsorát. Aztán elment lefeküdni néhány órára. Reggel felszerelkezve indul az alakuló térre. A személyzetnek meghagyja, hogy míg távol van tartsák rendben a házat. A térre érve szétnéz és megkeresi a helyét, majd türelmesen próbálja kivárni az eligazítást és az indulást.*

<Ha Ranil is úgy akarja ma már harcolni fogunk Kapuvárnál.>

[Saggaras Zenir]

Victor Fredrick Faren

*Sokáig nem fog ilyen jót aludni remélte. Majd magára öltötte a megcsináltatott vértett-Hmm jobb mint uj korában gondolta-MAjd össze szedte holmijait. És lefelé elindult.*

<Lóra vajon szükségem lesz? Nem hinném, tudomásom szerint a dwoonok nagy része a gyalogos harcmodort részesíti elõnyben, akkor meg minek a ló.>

-Jó reggelt Nan Sifro Kapitány!

*Méri szükszavúra az üdvözlést, majd tölt egy pohár tejet, és elkezd rágcsálni egy pogácsát. Nem tûnik valami szószátyárnak, a vasba öltözött férfi. De hát ki tudja.*

-Jó étvágyat-* persze teszi hozzá kurtán.*

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

A nõ biccentve köszöni meg az étvágyra vonatkozó kívánságot, de nem szaporítja a szót feleslegesen. Nem töri meg a csendet. Kérdése nincs, sem megvitatni valója sem. Illedelmes ám hallgatag. Nem feszélyezi ez õt. Étkezés után elnézi a kinti forgatagot s néha a kápola irányába pillant, mikor lesz vége az imáknak.
<Hm, inkvizítor. Vajon elkezdett már engem elemezni? S ha igen, mire jutott? Rájöhet, hogy régóta nem voltam egy templomban sem, és papnak sem gyóntam, vagy mi. Áldozatot sem mutattam be engedelmes hívõként már 3 éve...de én jól érzem így magam, kényszerbõl bizoyn nem imádok én semmit és senkit! Attól még ugyan jó helyet foglal el bennem Krad.>

[Saggaras Zenir]

Victor Fredrick Faren

*Látszik rajta, hogy neki sem okoz gondot ha a reggelit nem szócsépléssel tõltik. Jól esikneki a csend. Ám a sürgés forgásra ami nap felkelte után támad arra õ is felfigyel..*

<Biztos eddig Ranilhoz imádkoztak. Hmm, de Nan Sifro kapitány még nem hívõ, mármint nem Ranil hívõ, viszont ha jól tudom, egy jó ideje már itt van, valószinûleg akkor nem fektethetett túl nagy figyelmet a Pantheon felé. De hát ilyen messze a hazájától nem is elvárható. Pláne Dwoon földön. Fel is lógatták volna érte.>

[Schinter]

Aries den Morgan


//Navar,nem a hszben irtakkal voltak gondjaim hanem azutána levõ off üzi miatt,de úgy láttom,hogy csak fáradtabb voltam a kelleténél //

Fáradtan tér vissza a barakba és düh önti el,ahogy meghallja,hogy egyesek nem birnak magukkal,de elmosolyodik,amikor kiderül,hogy egy ideig ezeknek sem jut eszükben nõ közelébe menni.

-Láttja Joen mondtam,hogy jöjjön velem és segitsen hangolni... Ja,igen amugy meg Seba kapitány azt üzeni,hogy hajnalban álljon készen mindenki.

Gyorsan hozzábujik Krisztinhez és visszonoza a csókot.

-Jól vagy?Semmi bajod?Aggodtam érted...Ha jól vagy,akko aludjunk,mert hajnalban jön a kapitány és nem úgy tünt,aki jól türi a lazaságot...Tudtad,hgy egy nõ az?

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Davalon, Alakulótér
Idõpont: Adron második hava, nyár, este
Résztvevõk: Mindenki, kivéve Hatarasimát
___________________________________________________________


//Seba és Faren//
Nemsokára megérkezik Emeryk, teljes menetfelszerelésben, a családja és házanépe besorozott férfitagjai és azok hozzátartozói követik.
Némán biccent mindkettõtöknek, rosszkedvû és mélabús, Arianne szeme piros, mint aki nagy sírást hevert ki, kézen fogva vezeti a kislányukat, Ambert.

//Mindenki//
Az utcán ugyanez a kép. Mindenütt az Alakulótér felé igyekvõ fegyverbe és páncálba övezett dwoon férfiak, kiket hozzátartozóik kísérnek.
Az Alakuló tér egy hatalmas, macskakövel kirakott négyszögletû placc a Kaszárnyák bejárata elõtt. Méreteivel csak a naptemplom vetekedhet.
Rendezett hadoszlopokban, négyzet alakzatba és sorokban áll itt a teljes dwoon állami hadsereg, kik még nem mentek a Sárkánygerincre.
Mielõtt a térre belépnének és csatlakoznának az egységükhöz a férfiak, a családok, szerelmek, feleségek ölelik, csókolják meg utoljára õket, mielõtt a családfõ, a kedves sisakot nyomna a fejébe, és arctalanná válva elnyelje õt a szolgálat.
Különös látvány fogad titeket: az alakulótér közepén egy kõbõl és fából emelt ideiglenes térkapu áll!!! Ovális nyílásában higanyszínû energiavihar kavarog, nem oly tiszta és átlátszó, mint a Nagy Térkapuhálózaté. A térkapu mellett Boreas a dwoon udvar mágusa áll, aki karba tett kézzel elégedettten szemláli mûvét.
A nagy tudású magiszter egy lila kámzsát viselõ férfi. Valami õsz hajzat már csak mutatóba maradt a feje két oldalán, amúgy a nap fénye megcsillan a nagy kopasz fején. A férfi okulárét hord és nagyon kövér. Kaftánja hónaljrészét átitatta az izzadság, valószínû állandóan izzad, a tarkóján dupla redõbe gyûrõdik a háj. Boreas felsõbbrendûségének tudatában az orrát kissé az ég felé tartva figyel. Ripacs, pozõr módjára mágiával levitál a kapu mellett és úgy szemléli „gyermekét”, mint büszke apa ki már alig várja, hogy a néptõl begyûjtse az elismerõ felkiálltásokat. Varáûzslóbotja piros ra lakkozott rózsafa.

//Seba//
A dwonok ritkán nílvánítják ki az érzelmeiket ilyen nyíltan, de a háború kivétel. Nem tudhatják hogy valaha is lesz-e alkalmuk mégegyszer.
Téged nem ölel és nem is vár itt senki. Mivel nem óhajtod végignézni Emeryk és családja búcsúját –minek zaklasd fel magad értelmetlenül- körbenézel az alakulatok között. Mivel jó ideje szolgálsz már, fejbõl tudod az alakulatok jelvényeit. és zászlóit. Kiszúrod a 2. Vihargárdát, mellette felsorakozva az új 31.-esek akikkel fel kell töltsd a Kapuvári egységet.
Talán ideje lenne bemutatkozni a régi/új parancsnoknak. Eran épp most ér oda a saját parancsnposága alá osztott 1. sz Vihargárdához.

//Eran//
Mikor az egységed elé indulsz, még látod a szemed sarkából, hogy Seba kapitány is megérkezett.

//Morgan//
Átadod a parancsnokod üzenetét.
Hajnal elõtt Joen érkezik és mindenkit személyes ébresztõben részesít:
-Felkelni hölgyek, ma háborúba megyünk!-kezdi oroszlánordítással. Tíz perc múlva mindenki teljes felszerelésben az alakulótéren. Figyeljék a zászlókat és megtalálják a helyüket!
Ranil adjon maguknak erõt a harchoz!
Utoljára hagyjátok el Krisztinnel a szobát. Mielõtt kilépnétek Krisztin szenvedélyesen, és hosszan megcsókol.
- Reméljük lesz még együtt egy nyugodt óránk-símít végig az arcodon.


//Mindenki//
Az alakulótér igazi látványossága kétségtelenül a Vihargárda. Abbit páncéljukat ezüst-aranyra színezték, köpenyük fehér, rajta a Napkorong
Tetõtõl talpig páncéllal borítottak, úgy állnak Seba és Eran elõtt mint az arc nélküli gólemek. A sereg néma, nemn hallatszik felõlük izgatott sutyorgás és beszéd, mint a dwonn sereg hû és bátor honpolgárokból álló hadoszlopaiból. Ott még azért az emberek keresik a helyüket, nézegetik ki a szomszédjuk, vagy utolsó istenhozzádot intenek a családjuknak, mint bármely háborúba menõ katona.
A Vihargárda zavarbaejtõen néma. Csak állnak ott hang nélkül, mint a terepasztalon az ólomkatonák, kik várják, mikor pöcköli odébb õket a stratéga keze. Csak hideg kék szemek villogása jelzi: eberek vannak a fényes pánél alatt.
Nemsokára kürtök szava hallatszik, és fehér lovon belovagol Ral da Ranga és nehézlovas kísérete. A Nagymester kezében zászlórúd, majd selmyes hanggal kibomlik feje felett a Vörös Lobogó. Azonnal néma csend lesz, mint amit késsel vágtak el.
A lobogú ereje végigsöpör az egész téren, senki és semmi nem tudja kivonni magát a hatása alól, nem is Zászlót, eleven lángnyelvet lobogtat a szél.
Furcsa összetartozás érzés keríti hatalmába az embereket és titeket is. Mintha kicsit belelátnátok az emberek fejébe és õk is a tiétekbe. Egyetlen röpke pillanatra elmosódnak az „én”-ek határai és csak a „mi” marad. Elfelejtitek a származásotokat, neveltetéseteket, csak a Lobogó létezik, arra tapad minden szem. A levegõ szinte serceg a lütetõ energiától, mi az öntudat után a szíveket vakítja el: a Lobogó alá felsorakozottak egyetlem hatalmas élõlénynek érzik magukat, érzitek minden ember erejét, elszántságát ki ott van. Mintha ezer és ezer hõs ereje és szíve dobogna a mellkasotokban és erõsítené karjaitokat. Ezt a háborút egyszerûen nem lehet elveszíteni. //Hangulatfestõ zenének szánom, kilikk rá (nekem különösen az 53. másodperctõl tetszett:

http://www.videobomb.hu/video/Order_of_ ... o_elozetes

A Nagymester hangja mindenhová elhallatszik:

-Ranil népe! Ismét eljött az idõ, mikor a Kosfejes kutyái a húsunkba marnak! Nem fogjuk tûrni hogy szétmarcangoljanak! Szövetségeseink má elindultak déli végeinkre! Bátorság testvéreim! A napfiak ismét megmutatják, hogy nincs erõ mi ellenállhat nekünk, ha teljes szívbõl és teljes elmébõl küzdünk a Fényes Nap alatt!! Átvészeltük már és ismét át fogjuk!
Ranil kegye hatalmas és nekem legyõzhetetlen fegyverem van: a ti bátorságotok!
Ma Kers alá vonulunk és kiverjük Toron mocskát a földünkrõl!

Szavait önkéntelen ujjongás és elszánt csataordítás, fegyvercsörgés kíséri. Elfeledték már a férfiak az otthon puha melegét, szemükben elszántság és bosszúszomj csillog.

A nagymester a Vihargárda elé léptet de már nem hallatszik ki a hangja az egész téren
- Erõt, s Erényt!-tiszteleg Ral da Ranga a csapatnak.
-Erõt, Erényt!- visszhangozza háromezer harcos.
- Hozzátok szólok vértesek legjobbjai.
-A mai naptól Eran de Sado és Betsebath nan Sifro parancsnoksága alá adlak titeket. Szavuk törvény, úgy vegyétek, mintha én mondanám! Elmentek Kapuvárba, és szétveritek az azt ostromló toroni sereget. A toroniak erõsítést kaptak, még három légió érkezett a falak alá, kiket Degrel Wallain vezet. Túlerõ ellen mentek tudom. De nem maradt más csak ti. Ha ti nem fogjátok tudni megvédeni a keleti határt, akkor senki. Ezért küldelek titeket. Majdnem 12 ezer toroni van ott. Csak ti vagytok képesek gátat szabni ennek az áradatnak. A további utasításokat megkapják a két új haddtestparancsnoktól.
-Megértették?
-Igen, uram igen!- visszhangozták.

//Eran Seba//

A nagymester magához int titeket:

-Eran parancsnoknak már ismerõs lesz, de ön Seba kapitány még nem ismeri a Vihargárda szerkezetét. Ahogy látja az 1500 ember ötven fõs szakaszokra van osztva mindegyiknek van egy parancsnoka, aki ott áll, megismeri a válljelzásrõl. Ha parancsot ad, adja az utasítást a szakaszparancsnokonak, és õk majd végrehajtják. Harminc szakaszparancsnokot irányítani a harctéren nem gyerekjáték. Ezért tegyék fel ezeket.
A nagymester ezüst nyakpereceket ad, amiben egy óriási csiszolt zafírkõ van.
-Ezeket Boreas készítette, minden szakaszparancsnok nyakában van egy. Ne féljenek semmi agyturkászás nincs a dologban. Pusztán a hangját erõsíti fel és viszi távolabbi helyre. Ha kint van a csatatéren, forgassa el a foglalatban a zafírkövet, és amit mond minden szakaszparancsnok hallani fogja, aki maga alá tartozik ha a nyakában viseli a nyakperecet. Csak akkot forgassák el, ha valóban szükség van rá, mert a kövekben tárolt mana nem kimeríthetetlen. Ja és vigyázzanak rá, ha egy mód és lehetõség van rá, mert egy fél vagyonba került az elkészítésük…
-Ha visszaszorították a keleti végekrõl a toroniakat, azonnal indulnak, és a Sárkánygerincre jönnek a Gárdával. Már felvettem a kapcsolatot a Dorchával, aki segítségét ígérte Tiadlan felöl, várják be az erõsítést, ha tudják, szorítsák két tûz közé Degrelt és morzsolják fel.
Lesz Kapuvárban egy tiadlani követ, ha minden igaz segíteni fogja harcunkat.
Kérdés? –vár egy kicsit.
-Akkor mai nap rendeje a következõ:
-Elõszõr én és a sereg nagyobb része megyünk át a térkapun, mi a déli végekre megyünk.
Utána maguk jönnek. Boreas ott fog állni mindvégig a kapu mellett, és fenntartja a járatot. Ez minden erejét le fogja kötni. Tudom hogy éreznek Boreas iránt, de én sem azért tartom, mert szeretem. Szóval nagyon kérem mindekettõjüket amennyiben valamilyen szaftos beszólás kívánkozna a nyelvükre a dorani iránt, most azt inkább nyeljék le.
Remélem nem barmolt össze semmit az építésnél, mert ha kilépve a Quiron-tenger közepére csöppenénk, akkor Eran magára bízom a feladatot, hogy egyenként verje ki a fogait és megszervezzen egy új Nagymester választás. -húzza össze a szemöldökét Ral da Ranga.
-Na jól van. Tartsák meg az eligazítást a saját embereiknek, és ha mi átmasíroztunk a kapun, Bores áthangolja és mennek Kapuvárba. Szeretném egy darabban viszontlátni magukat a Sárkánygerincen, ha végeztek.
-Erõt s Erényt!-búcsúzik a nagymester és a saját hadoszlopa élére áll, és „-Utánam”-ot vezényel.

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

//Nem Kapuvárba Kürtvár helyett? //

Nem igazán érti, mire a nagy síri hangulat az Ibelin családban, de nem kérdezõsködik.
Közeledve a gyülekezés helyszínére nõ az idegessége. Az izgalma is, mert végre visszaér kapuvárba és csinálhat valamit, valamit, amihez ért, de ott lesz a gárda is, a mumus!
<Lódorongot! Toron az ellenfél, nem õk! Mit hülyülök én itt, mint ifjú ara a nászéjszaka elõtt? Ideje felnõni és összeszedni magam, még jó hogy bele nem pisálok a páncélomba! Belevaló katonák és kész, mit kell ezen fennakadnom!>
A térre érve kicsit fancsali kedve van, hogy tõle a halál se búcsúzik, de ránt egyeta vállán és túl is van rajta. Se gyereke, se szeretõje, se férje, rokonai pedig nem Davalonban élnek.
A kaput látva borzongás fut végig a hátán. Nem szereti a mágiát. Taszítja. De le kell nyelnie a békát. Muszáj. Mûvelõjét meg aztán különösen nem csípi.
<Ha varázsló, mért nem változtat az ocsmány külsején?? Mint egy perverz hentes, úgy néz ki! Itt is kell majd vérrel adózni az átlépésért? ha igen, tökön rúgom! Áh, nincs neki olyan, csak egy hájzacskó van a helyén!>
Eldöntötte, majd elõször az új gárdáját keresi fel, aztán a 31-eseket.
Nagy hatással volt rá a nagymester bátor beszéde és az összhang, amit a dwoonok mutattak. Sejtette, alig várják a katonák, hogy jól seggbe rúgják az elenséget és visszazavarják õket az anyjukba vagy a sírba. észre sem veszi, és mosolyog.
hasznosnak találta a nagymester konkrétabb felvilágosítását, már ami a gárda hierarchiáját és felosztását illeti. Máris jobb, hogy nem 1500 fõnek kell kibeszélnie alelkét, hanem "csak" 15 fõnek. A nyakpántról a nyakörv jut eszébe és nyel egyet. Fintorogni nem mer. Minek. Attól még nem adhatja vissza.
<Valami jobbat is kitalálhattak volna, mondjuk...karperecet...de nyakörvet! Mint egy luxus háziöleb kõvel kirakottan, úgy fogom érezni magam! Ha egy mód van rá, kímélem a használatát.>
Megérti, a gyõzelem után a tiadlani erõsítéssel együtt kell majd Sárkánygerincre menniük, ezen nincs mit vitatni, világos.
-Nincs, uram, mindent értettem.
Az eligazítást hallva kissé azért tanácstalan. Ugyan mit kéne még mondania? A nagymester közölte, ki az új parancsnokuk. Azt is, hova mennek. Ezen túl ugyan mire lenne még szükség? A mellbõségére tuti nem kíváncsiak Ezen az idiótaságon felvidította kicsit magát, de aztán amikor elindult, hogy a 15 fõ szakaszvezetõvel találkozzon, elpárolgott hamar. Komoly nyugalommal vértezte fel magát, ami nem is állt már messze a valóságtól. Félelme egyre apadt. A sajátjaitól nem fog rezelgetni újoncként. Az ellenség a lényeg, a többi nem számít, mert vele kell legyen.

[Saggaras Zenir]

Victor Fredrick Faren

-Nagyon szépen köszönöm a páncélomat-Mondja Emeryknek miután köszöntötte. Majd elindult a többiekkel az alakuló térre.Mikor megérkeztek a lélegzete is elált a tér láttán. Eddig azt hitte, hogy Eren a terek városa de ezk után tévednie kellett. Látszott rajta, hogy kissé nem találja a helyét de nem esett kétségbe. Követte Sebát a vihargárdához, gondolta, hátha ott találkozhat a nagy mesterrel. A nagy mester beszéde hallatán, mintrha Kyell távolabb került volna tõle, és õ is egynek érezte magát a dwoonokkal, de csak egy rövid ideig.

<Bocsás meg uram, amiért távolabb kerültem tõled, és engedtem a csábításnak.>

*Tudja, hogy nem volt hibás, de azért mégis. MAjd amikor látja, hogy hozzá szólhat a Nagymesterhez.*

-Uram negedje meg hogy bemutatkozzam, Victor Frderick Farennek hívnak, én vagyok Eren követe, de mivel megbízásom lejárt így szeretnék, belépni az ön seregébe. Szeretnék a Toroniak ellen küzdeni, ha ön és Istenem is engedi. Képzett katona vagyok.