Shulur - Víziváros - Gattear

[Kalmárfejedelem]

*Pár pillanatra elgondolkozik, aztán megint megkeményednek az arcvonásai.*

- És akkor honnan ismered ezeket az alvilági alakokat? Látszik rajtuk, hogy bûnözõk. És ha tényleg úgy érzel irántam, akkor visszajössz és elmondod azt a szörnyû titkot. Érezhetnéd, hogy segítek ha lehetõségem van rá. Ha nem bízol meg bennem, és elmész azokkal a senkiháziakkal, akkor ne gyere vissza.

*Mondandója végére kicsit megenyhül. Látszik rajta, hogy nem akarja a távozásodat, de kétségek gyötrik.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Ennyi erõvel rólam is mondhatnád, hogy alvilági ember vagyok. Igaz, mondtad is.
Visszamegyek veled, de nem akarom õket sem megvárakoztatni.

*Ha Noelnek jó, akkor elindulok vele vissza a szobájába. Ott nem ülök le, hanem csak becsukom magam mögött az ajtót és némán állok elõtte.*

[Kalmárfejedelem]

*Visszasétál veled a szobába, aztán leül az egyik székre és feléd fordítja. Rákönyököl a támlára és néz téged.*

- Nem mondtam, hogy bûnözõ vagy. Pont azért vagyok elképedve, hogy ilyen emberekkel látlak. Ha pedig csak a problémád miatt ismered õket, akkor biztos vagyok benne, hogy van más megoldás is. Nem jó az ilyenekkel közösködni. Csak te vesztesz rajta.

*Kezd megenyhülni. Próbál felmenteni téged a szavaival. Próbálja maga elõtt kizárni a lehetõséget, hogy a három rosszarcúhoz tartozol.*

- Na akkor elmondod, hogy mi is az igazi problémád? Megbízol bennem annyira?

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Meggyanusítottál, s nekem ez már elég Noel.
Bizalom... Soha nem bíztam senkiben igazán, hogy minden titkomat rábízzam... Senki sem bízott bennem, nekem sem volt okom, hogy így cselekedjek.
Veled... veled talán más lehetne. De ahoz idõ kell.
Tudom, hogy rászolgáltam a bizlamatlanságodra, nem is tagadom. Ha a te szemszögedbõl nézem... ... hát igen, nekem is ez lett volna a kézenfekvõ dolog.
Hogy velük látol.... nos az még nem azt jelenti, hogy együtt mozgok velük, hogy hozzájuk tartozom. Mondjuk úgy szükségem van rájuk, s õk segítenek... pénzért.

[Kalmárfejedelem]

*Feláll a székrõl és odalép hozzád. Átölel és magához szorít.*

- Figyelj. Fontos lettél számomra és nem tudom elviselni, hogy ilyen söpredéknek ki vagy szolgáltatva. Pláne még pénzért is. Elõbb csak a pénzed kell neki, aztán lassan minden más is. Próbálj meg bízni bennem. Felejtsd el ezeket. Segítek neked. Így, vagy úgy, de megoldjuk, akármirõl legyen is szó. Kérlek. Hagyd, hogy segíthessek.

*Tenyerei közé fogja az arcodat és a szemedbe néz. Az orra símogatja az orrodat. Õszinte szeretetet látsz lelkének tükrében. Ezután megfogja a fejedet és a mellkasához öleli.*

- Tudom, hogy önálló vagy és magabiztos. De ha nem birkózol meg valamivel, akkor bátran kérj segítséget. De olyantól, aki tényleg segíteni akar. Ne olyanoktól, akik csak ki akarják használni a szorult helyzetedet.

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Fontos?... Ugye nem azt akarod mondani ezzel, hogy a "jólérzem magam veled" és a "vágyok rád"-on kívül még mást is érzel!?!

*Nem engedem, hogy átöleljen és magához húzzon. Az most nem lenne jó lelkivilágomnak, érzelmeimnek. Végigcikázik agyamon rengeteg minden a "mi lenne ha..." kérdésre, s arra jutok, hogy nincs mit ámítsam magam. Kicsit félve, kicsit feszengve, kicsit idegesen várom a válaszát Noelnek.*

[Kalmárfejedelem]

*Kicsit meglepõdik, aztán láthatóan el is szomorodik a távolságtartásodon.*

- Olyan nagy baj lenne, ha mást is éreznék? Mennyit változtatna ez a te érzéseiden? ... Nem tehetek róla. Megszerettelek. Belédzúgtam. Én már csak ilyen romantikus lélek vagyok. Ítélj el érte ha akarsz.

*Idegesen és kétségbeesetten beletúr a hajába és lesi az arckifejezésed és várja a válaszod.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Ennyi idõ alatt képtelenség amit beszélsz. Nem!... Megmondtam tegnap, hogy én nem... ezt nem akarom. Én ezt nem adhatom meg neked...
Nem ítéllek el érte... a fenébe... - *fordulok meg, s lendületbõl ütök bele egyet a falba jobb kézzel.*
<Na ezt akartam elkerülni... Most kellene lelépni, de gyorsan. Óóóóóó, hogy a picsába csúszott így ki a kezem közül... a fenébe azzal a gyertyafényes vacsorával, s azzal a szenvedéllyel amit kihozott belõlem.... Arghhhhhhhh> *Homlokomat a falnak tmasztom, s két kézzel túrok bele hajamba, s ott is hagyom kezeimet. Ha netán maga felé fordítana, akkor hagyom. Arcomon szomorúság, kétség, és cseppnyi harag látható - utóbbi saját magam felé irányul.*

[Kalmárfejedelem]

*Valóban maga felé fordít, de most nem ölel meg. Kissé szomorú de eltökélt hangon szólal meg.*

- Jó, akkor ne add meg. Nem kértem, hogy viszonozd az érzéseim. Csak az én bajom, ha olyat szeretek aki nem szeret viszont. De akkor sem fogom hagyni, hogy azok a csatornapatkányok kihasználjanak. Ha azt mondod, hogy nem szeretsz, és nem is fogsz soha, akkor is segítek. Tehát ne az érzelmeim miatt utasíts el. Phö. Méghogy nem létezik elsõ látásra szerelem. Fenét nem. És nem érdekel, ha hamar vége lesz. Ha viszont szeretsz, akkor minden percért megéri.

*Elenged és hátralép egyet.*

- A döntés a kezdeben van. Szeretsz, avagy sem, és segítsek, vagy sem?

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Magam sem tudom, hogy miért, de nagy letargia vette át az uralmat lelkemen. Egy kicsit megrándul a szám széle, majd halkan, kissé rekedten szólalok meg.*
- Nem szeretlek, s nem tudsz segíteni. Ha elengedsz, akkor én most mennék, várnak. - *lépek egyet az ajtó felé, hogy a szándékomat nyomatosítsam. Az ajtót megfogva ránézek.* - Láthatlak még egyszer? Valamikor?

[Kalmárfejedelem]

*Noel megsemmisül a válaszodra. Lerogy a székre és néz maga elé. Kérdésedre felpillant.*

- Tudod hol találsz meg.

*Ezzel láthatóan befejezettnek tekinti a dolgot és szemével megint a padlót nézi.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Erõmbõl nem telik válaszra, csak egy bólintásra. Remegõ gyomorral indulok le a lépcsõn, miután magam mögött az ajtót csendesen becsuktam. Nem lelek választ a saját viselkedésemre, de az is lehet, hogy csak magamnak nem akarom bevallani: igen is megkedveltem Noelt. Mire leérek az utcára valamennyire rendbeszedem magam, hogy más ne lássa lelkiállapotomat. Szememmel kutakodom a három rendtársam után, ha nem látom õket elindulok a menedékhez, ha látom õket, akkor hozzájuk indulok. Halkan váltok szót a futárral.*
- Indulhatunk. Azért valaki figyelje, nehogy kövessen bennünket. Nem hinném, de nem bíznám a véletlenre.

[Kalmárfejedelem]

*A küldöncöket nem leled. Valószínûleg már mentek a dolgukra. Figyelsz Noelre, de õs sem követ. Biztonságban eléred a menedéket. Odabent a folyosókon nagy a nyüzsgés. Rohangálnak az emberek fel s alá.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Az út során megpróbálok nem rá gondolni, s a történtekre. Megpróbálom magamat meggyõzni arról, hogy így volt a leghelyesebb.
A menedékben tiszteletteljesen köszöntöm azt akit kell; egyenesen Drayh szobájához megyek. Odaérvén bekopogok, s megvárom míg kiszól, hogy bemehetek.*

[Kalmárfejedelem]

*Nem igazán sikerül magadat meggyõznöd. Folyton Noel jár a fejedben. Drayh irodájából a szokásos hang érkezik.*

- Gyere be!

*Mikor belépsz látsz még az íróasztala körül pár emberkét, akikkel papírok fölé görnyedve tárgyal a férfi. Mikor felpillant és meglát kicsit felenged a feszült arcvonása.*

- Ülj le. Mindjárt végzünk.

*Még tíz perc, amíg mindent lebeszél az embereivel. Stratégiát veszel ki egy szomszédos klán ellen. Ezért lehet a nyüzsgés is. Mikor elmennek a beosztottak, Drayh visszahuppan a foteljába. Rádveti a pillantását és sóhajt egyet.*

- Öreg vagyok én már ezekhez a csetepatékhoz. Remélem legalább te valami jó hírrel tudsz szolgálni. Gyere ide.

*Kezével int is, hogy lépj oda hozzá.*