Ranil Tüze

[Schinter]

Aries den Morgan

<Háború? Na igen mit is vártam volna...hisz az a nagy fényesre pucolt lovag is emlitett vmit miután rákérdeztem gyorsan elkerülte a témát...már akkor sejtettem,hogy túl jó helyre kerültem De,legalább ismét találkoztam Krisztinnel >Gondolkodása közben egy halvány mosoly is megjelenik az arcán,ami gyorsan elmulik miután meglátja,ahogy a sok kiéhezet katona le sem tudják venni a szemüket a Krisztinrõl.Valóban megforudlt a fejében,hogy nem jó egeydül hagyni Krisztint.Gyorsan meg is fogan a fejében egy ötlet
Ránéz Krisztinre majd Joenre.

-Nos be kell,hogy valljam,csak akkor tudok zenélni,ha õ-mutat Krisztinre-segit hangolni a hangszeremet és a tökéletes hangzásért minden dal után be kell hangolni...A követ úr bizonyára nem venné jó néven ha hamisak lennének a hangok és nem is vetné jó fényt a hadseregre vagy tán nem igy látja...uram?

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Davalon, Barakk
Idõpont: Adron második hava, nyár, este
Résztvevõk: Aries den Morgan
___________________________________________________________


-Mondja Morgan, miért van nekem olyan érzésem, hogy maga hülyének néz egem? Nézzen rám! Segget lát?-mutat a fejére Joen-
Elvörösödik, mint a paradicsom és üvölteni kezd. (Már kezded megszokni.)

-Na idefigyeljen hõsszerelmes! Ha nem takarodik egy másodpercen belûl a habverõjével, én úgy felhangolom magát, de úgy, hogy a tavaszi macsakbagzás ahhoz képest ária lesz! Olyan tökéletes hangzást fog kiadni magából, mikor a futkosóra viszik a kõfejtõbe, hogy még az anyja sem hallott olyat! De hogy is hallott volna, hiszen mikor kitolta magát õ sírt fel!
Mégis mit képzel hol él? Ez itt a hadsereg! A macája katona! Majd akkor is a kezét fogja, mikor a fronton csõstõl fog zuhogni a nyakukba a szar? Parancsot adtam Morgan! Maga megy; Krisztin katona marad! Köpök rá hogy bõrõs virslit, hordoz a lába között, vagy éppen fel van repedve, ez itt nem kis kerek erdõ cuki padocskával, hanem a dwoon állami hadsereg! Fel bírja ezt fogni Morgan, vagy dalban mondjam el? Éles helyzetben megdöglenek az elsõ pillanatban, ha egymás nyalásával vannak elfoglalva! Én nemcsak maguk, a szakaszuk is! Úgyhogy tegyen egy szívességet Morgan: ha úgy érzni már nem bír a félszemû kígyóval, menjen az árnyékszékre és csavarja ki! Ha majd lesz egy szabad órájuk kérjenek engedélyt a szakaszparancsnoktól pisálni, aztán vonuljanak félre, osztán felõlem úgy b****tják egymást ahogy akarják; de az az óra nem most jött el értette? Háború van maga nagyon hülye! Ötvenezer toroni tart ezekben a pillanatokban is idefelé, akiket ha nem állítunk meg, már nem kell többé azon rágódjon, hogy hová dugja a farkát, mert a toroni haszasszinok, levágják és a szájába tömik, utána összevarják, hogy attól fulladjon meg!
A macája vállalta a három évet, akkor meg ne fosson! Tudja hogy hányszor kell majd még együtt aludni egy rakás szõrõs barommal? Ezentúl errõl fog szólni az élete! Ha nem tudja megoldani ezt a minimális problémát mit fog csinálni, ha körbekapják a toroni határvadászok? Lecummantja mindet hogy elengedjék?
Krisztin arcát elfutja a pír, bár sejted, hogy a kiképzõ tudatosan hergelte, hogy képes legyen kellõ lelkiállapotban lehûteni a "rajongóit".
-Menj Morgan, nem lesz baj. Legalábbis nekem nem, ebben biztos lehetsz.-mondja fogai között szûrve a szót, elszántan a nõ.
-Az elsõ katonához méltó mondat, amit ma kiejtett a száján, Krisztin újonc.-jegyzi meg elégedetten Joen.
-Mire vár Morgan? Mozduljon már, vagy lóhoz kötve húzatom oda!

[Schinter]

Aries den Morgan


Amikor Joen az saját fejére mutat és megkérdezi tõle,hogy segglukhoz hasonlit-e majdnem bólint,de idõben lefékezi magát,ne hogy a végén vmi elvetemültségre készüljön ez a vad kiképzõ tiszt -,- Körbenéz a szobában levõkön,mert még mindig nem tudja magára hagyni a lányt,de belegondolt abba,hogy a félvér leánynak,akitõl hallotta,hogy Kristinrõl azt mondta,hogy kalandozásra adta a fejét,remélhetõleg nem lesz semmi gond....

-Jól van...Reméljük nem fogják kifogásolni a hangzást.

Felkel az ágyból magára kap vmi normális ruházatot majd elõkapja a lantjájt és elindul a fogadó teremfelé vagy merre,de ezt ráér megkérdezni a folyosón is vkitõl.Lényeg,hogy minél gyorsabban minél távolabbra kerüljön ettõl a Joentõl kezdi nagyon,de nagyon utálni a fickot.Azért az ajtóból mégegyszer vissaztekint Krisztinre majd gyors léptekkel elindul,hogy kényszerbõl zenéljen...Mekkora megszégyenités...még szerencse,hogy ismerösei valószinûleg nem szereznek róla tudomást

[Garcia da'Ramol]

(Hatarasima)

- Fontos küldetésben járok tizedes – majd megfontolt mozdulattal elõhúzza a ruhája redõi közül a medált, amely igazolja követi minõségét – Hatarasima Mitana vagyok Tiadlan királyság Hano tartományának sóguna. A könnyûléptû õsök segítségével kerültem ki az ostromgyûrût, a távoli rokonság ezúttal hasznomra volt. Vezess Kapuvár kapitánya elé katona!
Ugyan eddig nemigen parancsolgatott kivéve, amikor a fiatal szaták kiképzésében segédkezett egyre inkább kezd bele jönni a dologba.

[Saggaras Zenir]

Victor Fredrick Faren

<Na tessék, még a mai délután után diplomatikus enyelgés is lesz, csak ne legyen itt semmilyen dinom, dánom, mert ilyenekre most nincs idõ. HA már Eligor is a fronton van.>

*Leszáll lováról, majd õ is bemutatkozik.*

-Victor Fredrick Faren fõ inkvizítor, Kék herceg hadseregének parancsnoka, Az Egyesített Szövetségi Haderõ tisztje, Kyel ynevi képviselõje. Üdvözlöm ezredes, és önöket is.-*hajol meg a többi jelenlévõ felé.*-Meghoztuk a segítséget, bár eléggé megnehezítették a dolgunkat, de hiánytzalanul itt van mind.

//A vacsora hallatán.//

<Most ezeknek a hozzám hasonlonak látszó katonáknak, tényleg ez a képmutatósdi kell?>

*MAjd, ha lehetõséget lát Ahmedhoz fordul.*

-Ahmed, fizesd ki a zsoldjukat, és közöld velük, hogy kitört a háború, majd ki ki tehet belátása szerint érthetõ, valószínûleg a hivatásos katonáknak, ugyis haza kell térniük a többiek meg azt tesznek amit akarnak.

*És ezzel egy súlyos zsákot nyujt át Victor Ahmednek.*

-Köszönö9m , barátom, hogy elkisértél, és tegezõdjünk ezután rendben.

//Megjelenés//

180 centi magas, kopasz férfi, tömött már kissé összes bajusszalkissé megvan öregedve Szeme barna, fizimiskája kissé szögletes. Tagbaszakad ficko, tipikus kiképzõ tisztnek tûnik, szigoruak, az arcvonásai, ám azokon érzelemnek a szikrája sem tükrözõdik. Kinézete valami felsõbbséget tükröz, ami félelemmel, vegyes tiszteletet vált ki az emberekbõl. Feket, most már lyukas, dísztelen teljes vértet visel.

[Navaratna]

//Kell a karimról neked leírás, Saggaras?//

(Bethsebath Nan Sifro)

<Talán ha minket is bemutatott volna, uram...ilyenkor örülök neki, hogy van nemesi neveltetésem, bár a diplomáciához nem szakmaszerûn értek...Hm, nem fûlik a foga a követnek a vacsihoz. Ez van, parancsot kaptunk, amit tiszteletben fogunk tartani, hacsak Toron kutyái nem kezdenek el falatozni a fõtéren. Fõinkvizítor. Seba, pisild gyorsan össze magad, ranil-féle vonzalmad immár nem marad láthatatlan! Vajon kiátkoz? >
Arca fa maradt, vagy kicsit talán barátságosféle, hisz nem smasszernek jött, hanem fogadóbizottsági tagnak egy követ elé, tehát elvileg barátságosnak kell lenni, a jó benyomás érdekében. De bájmosolyt nem oszt. Fejet hajtott a férfi köszönésére.
Nem lépett elõrébb, hisz nem õ volt a fogadóbizottság lelke, csak halkan, illõn szólalt meg, esze ágában sem volt, Eran ezredest legyalulni pozíciójából:
-Fõ inkvizítor uram, Betsebath Nan Sifro, erigowi nemes, a 31. szabadcsapat kapitánya, a Második Vihargárda parancsnoka vagyok. Kérem, fogadja el Ral da Ranga nagymester meghívását, mi arra a kis fogadásra szól. A részvétel jelképes, ha nem óhajt egész hosszában részt venni rajta, nem kell. Korábbi távozása bizonyára megoldható, úgy, hogy egyik fél érdekei se sérüljenek.

[Saggaras Zenir]

//Nem kell köszi Navaratna//

<Nagyszerû a nemes katona rátapintott a lényegre tényleg semmi kedvem, ehez a vacsorához lennének itt fontosabb dolgok is. De hát ez van...>


-Természetesen megtiszteltetésnek veszem a vacsorát, de aban igaza van parancsnok úrhölgy, hogy sokat nem tudnék idõzni, hiszen pár majdnem halálos sebbet szenvedtem el ide felé, ugyhogy nem vagyok a legjobb bõrben, de hát nem is untatnám önöket ezzel, a segítséget meghoztuk, a meghívást pedig köszönettel elfogadom.

*Megereszt egy kis mosolyt,a mitõl, mintha sokkal szimpatikusabb lenne.*

<Nem hiszem el, nekem itt vacsoráznom, kell a kék herceg meg küzd Toron kutyái ellen, valamit tennem kell.>

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Marakesh-szurdok, Kapuvár
Idõpont: Adron második hava, nyár, délután
Résztvevõk: Hatarasima
____________________________________________________________

Craig elveszi a medált, és szemügyre veszi.
- Cole! –szól oda egy társának. –Valódi?
A katonák még mindig ugrásra készek.
Cole átveszi a medált és megnézi.
- Nos…annak tûnik.- Cole a zsájkában kezd kotozni.- Mindjárt meglátjuk.- Elõvesz egy ovális és lyukas plakettet. A lyukba éppen beleillik a te medálod. - Igen, a betûk is stimmelnek, a fickó igazat beszél, tényleg követ. Ezt a lapot mi csináltuk a tiadlaniaknak.
Craig visszadja a medált, és int a katonáknak. A kardok visszakerülnek a hüvelybe, az íjakat leeresztik.
Legnagyobb megdöbbenésedre a tizedes tiadlani etikett szerint meghajol.
- Nos, nagyrabecsült vendégünk, Ranil hozta a Dwyll Únióban. Természetesen a parancsnokom elé fogom vezetni önt. Azonban talán elkerülte a figyelmét a tisztelt követnek, hogy én nem vagyok tiadlani alattvaló, és tudtommal a parancsnoksága alá sem osztottak be.
Ön maximum itt kérhet, mint az egymást tisztelõ szövetségesek között szokás, de nem utasíthat. Én sem megyek át az ön hazájába az ottani szántóvetõknek parancsolgatni. Ne fárassza magát a felõbbrendûsége bizonygatásával, mert nekem megvannak a magam urai, kikhez köt a hûségem. Volt már dolgom az ön hazájából származó követtel a tizenöt év alatt, mióta Kapuvárban szolgálok, és eddig úgy tûnt nekem, hogy tiadlan képviselõi végtelenül udvarias és rendíthetetlenül nyugodt emberek voltak, kik maguk iránt könnyen szimpátiát és megbecsülést keltettek visszafogott és segítõkész viselkedésükkel…,már látom ön nyilván nem ott tanulta a diplomáciát, hol elõdei.- teszi hozzá sajnálkozva. Személy szerint én nagyon sokat köszönhetek hazája egy nemesének kitõl sokat tanultam, hogyan is kell az emberekkel bánni, ezért hálás vagyok az ön népének és elnézem becsült szövetségeshez kissé méltatlan modorát. Bár hozzáteszem honfitársaim többségét, kik elõtt ismeretlenek hazája udvariassági szokásai talán faragatlannak és alpárinak fogja találni, de remélem legalább akkora türelemmel és megértéssel fog viseltetni irántuk, mint tették azt elõdei, kik Tiadlan nevében vendégeskedtek nálunk. Kérem nézze el nekem az elõbbi fenyegetõ fellépésünket, de tudja háború van és míg nem bizonyosodunk meg felõle, hogy ki is egy utazó valójában, ilyen közel a fronthoz, mi minden fa mögött ellenséget látunk.
-Kérem kövessen minket Kapuvárba, a parnacsnokomat Amalchor de Gelal-nak hívják, ezredesi rangban szolgálja a hazát és jelenleg õ a paranxsnoka az erõsségnek.

Elindultok a vár felé. A katonák faanyagért mentek ki az erdõbe, ezért hagyták ott a posztjukat. Kinyílnak elõtted a hatalmas vasalt kapuszárnyak. Mintha legalábbis izzó katlanba sétálnátok. Odabent tombol az ostrom. A falakon katonák harcolnak, és szorítják le az ellenséget. Sok-sok halott és sebesült mindenütt. Kapuvár vastag falú erõsség saját vízgyûjtõje, parancsnoki helysége, ispotálya, barrakja és raktárai vannak.
A vár közepén nem mindennapi épitkezés folyik:fából és kövekbõl építenek valamit a katonák egy lila kámzsás alak felügyelete alatt, aki egy hosszú és mívesen díszített botot tart a kezében, azzal vezényli az építkezést. Az építkezés maga egy kék festékkel felfestett hatalmas körön belül zajlik.
Hatarasimának a leghalványabb sejtése sincs mi folyik ott, hisz mágikus tanok ismeretére nem oktatták. Bár élettapasztalatod és intellligenciád azt súgja: nyílvánvaló hogy köze van a mágiához, a mana áramlásához, bár a világot összetartó erõt te chi-nek hívod.
Craig megszólal.
-Kérem a követ urat,várakozzék a parancsnoki szobában, míg szólok a parancsnoknak.
Nemsokára vasvéetes, harcsabajszú, mogorva nézésû lovag érkezik.
- Üdvözlöm uram.-hajol meg.- Amalchor de Gelal vagyok ez erõsség parancsnoka. Röviden vázolom önnek a helyzetet mert éppen a csatából jöttem le önhöz.:
- Toron nyolc-kilencezer emberrel és ostromgépekkel támadt a várra. Mi már csak ezeren maradtunk. Nem tudom hogyan lehetséges az, hogy toron kutyái az önök országa felõl ostromol minket, de amint látja,megtették. Kvánatos lenne kapcsolatba lépnie a hadurával, hogy küldjön segédcsapatot, mert ha két tûz közé szorítanánk öket, talán lenne esélyünk.
Mi mi holnap hajnalra várjuk a segítséget urunktól. Az udvari mágusa, Boreas eljött ide, hogy egy ideiglenes térkaput nyisson Davalonba, amin át a felmentés megérkezhet, de mivel idõközben Toron délrõl is betört az országunkba, kétséges, hogy Ral da Ranga, országunk Vörös Hadura mennyi segítséget tud küldeni.- Amalchor nagyot szusszan.
-Egyébiránt mit tehetek Tiadlan nemes követéért?

[Garcia da'Ramol]

(Hatarasima)

Rangjának megfelelõen köszönti a dwoon hadfit és igyekszik mindent gyorsan a tudtára adni.

- A nevem Hatarasima Mitana a déli végek sóguna vagyok, úrnõm parancsára a dicsõ Nagymesterükkel van szólásom egy hadi és becsületbeli kérdésben. Az elmúlt idõben háromszáz harcostársam halt dicstelen halált egy bizonyos Degrel Welleir toroni tábornoknak köszönhetõen. Úrnõm még a holtesteket sem válthatta ki. Biztosíthatom önt, hogy a Nagyasszony mélységes sajnálatát fejezi ki, hogy a segítség késlekedik, de indulásom másnapján általános mozgósításra adott parancsot. Amint lehetõségem lesz egy kicsit visszavonulni, üzenetet küldök a Nagyasszonynak és informálom a királyság területére a semmibõl elõlépõ ellenségrõl, remélve egy-két gyors ezred érkezését. Szeretném segítségét kérni, hogy a Nagymester hollétérõl mielõbb tudomást szerezzek, és átvehessem tõle a nekem szánt tudásmorzsákat, amelynek birtokában sikerre vihetem küldetésem. És teljesülhet a Dorcha bosszúja. Ha abban a szerencsében lenne részem, hogy a dicsõ Ral-Da-Ranga nagyúr az ideiglenes kapun keresztül Kapuvárra érkezik, akkor természetesen addig felajánlom szolgálataimat a vár védelmére. Ha ez nem következne be, kérem, tegye lehetõvé, hogy mielõbb folytathassam utam a Nagymester tartózkodási helye felé.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Davalon, Emeryk de Ibelin háza
Idõpont: Adron második hava, nyár, este
Résztvevõk: Aries den Morgan
___________________________________________________________

Joen az ágyadra mutat:
-Ott van fiam a kimenõruhája, az húzza fel!

Lovat adnak alád, hogy hamar elérd a lovag házát.
Mikor bekopogsz és mondod miért jöttél, nagyon barátságos fogadtatás vár.
Egy szõkésbarna hajú, zöld bársonyruhát viselõ nõ fogad.
-Arianne de Ibelin vagyok, a ház úrnõje.-mutatkozik be mosolyogva a nõ.- Férjem éppen hazafelé tart, nagyon örülünk, hogy Joen kiképzõtiszt csak talált egy hangszeren játszani tudót. Tudja kis díszvacsora lesz, és szeretnénk, ha egy kis halk zenével oldani tudná a háború komorságát., legalább az utolsó vacsoránk legyen szép nem igaz?-húzza el szomorkásan a száját a hölgy.
-Kérem jöjjön bejebb! Kér valami enni, inni? (Hozat neked, ha kérsz.)
- Itt a sarokban a vacsoraasztal mögött kialakítottunk önnek egy kis pódiumot, itt nyugodtan zenélhet, hangolhat, foglaljon, helyet, kerítek önnek valami enni ésinnivalót. Jaj istenem úgy örülök hogy van itt egy mûvész ember! Nahát! Hogy lett önbõl katona?
- Ha nem sértem meg én, most elmegyek, hogy, befejezzem az elõkészületeket a konyhában. Küldök egy szolgát az étellel és a borral.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Davalon, Emeryk de Ibelin háza
Idõpont: Adron második hava, nyár, este
Résztvevõk: Mindenki, kivéve Hatarasimát
___________________________________________________________

//Faren//

Ahmed kézfogással búcsúzik:
-Renben van Viktor, köszönöm. Akkor kifeizetem a zsoldosokat, és visszaviszem a kékköpenyeseket erenbe.
A kéköppenyes katonák, honfitársaid kikkel harcoltál, még gyorsan köréd sereglenek búcsúzkodni, és a kezedet megszorítani
-Kyel óvja atyám.
-Vigyázzon magára inkvizítor.
-Viszontlátásra atyám.
-Majd imnádkozom önért…
Közben látod dwoon tiszt érkezik, és a hajtók –kik szintén hazatérnek a Kapun- átadják helyüket dwoon katonáknak, akik felülnek a bakra, hogy a fegyverszállítmányt átvegyék.

// Eran és Faren//

A dwoon hadtápost tiszt odalép Eran da Sadohoz hozzád egy deákkal, ki fatáblán egy hivatalos, szép iniciáléval ellátott, cirkalmas okmányt hoz:
-Kérem Eran ezredes, lássa el kézjegyével az elismervényt a dwoon állam nevében, hogy a szállítmányt átvettük Erentõl; és kérem önt Faren követ, ön is jegyezze ellen, hogy az átadás rendben megtörtént.

//Seba//
Felismered a híres ereni kékköpenyes katonákat, kik a fegyverszállítmányt idáig kísérték. Régen jártál már Erenben átutazóban valamiért, de még emlékszel hogy a szilvakék köpeny nagyon jellegzetes egyenruha ott. Igazából nincs véleményed az ottani férfiakró, se jó, se rossz, annyira nem ismerted meg õket.
Hát most bemutatkoznak eren fiai. A katonafiúk tekintete megakad rajtad. Füttyögnek és csókot dobálnak.
- Nézzétek már fiúk mien szép kis bogár pottyant ide!
- Kyelre! De kihámoználak abból a páncélból!
- Neked minden parancsodat teléjesíteném!
- Azta! Asszonyom maga életveszélyes!-mondja egy fiatal kölyök aki annyira bámul téged, hogy megy elõre de nem maga elé néz és belegyalogol az egyik árus faácsolatú bódéjának tartógerendájába. Sisakos feje kongva csapódik a fának és a fiú kiterül.
A társai visítva csapkodják a térdüket a röhögéstõl.
-Colton, te nagyon bamba!-röhögnek- mi lenne ha nem a kis farkad irányítana egyszer az életben?
Felsegítik a társukat és nagy kuncogva, összeölelkezve belépnek az ereni térkapuba.
//Mindenki//
Emeryk de Ibelin háza a palotanegyedben áll. Szép kis U-alakú udvarház, kis virágoskerttel és gyümölcsössel, mindez a város közepén!
//Seba//
Tudod Emerykrõl, hogy csendestársként jónéhány fogadó üzemeltetésébe fektette megtakarított pénzét, inne a viszonylagos jólét.//
//Mindenki//
Személyesen Emeryk vár benneteket a kapuban.
//Faren//
Faren atya felé meghajol.
-Üdvözlöm házamban, Victor Frederic Faren, Eren követe. Kérem, töltse az estét a házamban, hisz holnap hajnalban már minden dwonn és személyesen a Nagymester is az Alakulótéren lesz, hogy háborúba vezesse népét, és addig talán nem árt pihenni és aludni egyet, mi ebbõl a napból még hátra van. Látom súlyosan megrongálódott a mellvértje. Ha nincs ellene kifogása elvitetném megjavíttatni, hisz nem állhat szembe a háború kutyáival így.
//Eran//
Emeryk –ki a városi védelmi erõk egyik kapitánya volt- tiszteleg neked és bartáságosan üdvözöl:
-Örülök hogy vendégül láthatom ezredes. Apropó, itt járt a Titkosszolgálat egyik küldönce és kérik önt, hogy a rendõrfõnöki szoba kulcsát adja már le, mert szeretnék az ópium-ügy aktáit átvenni, és megnézni, hogy ön mire jutott, mert szeretnék végre megnyugtatóan felgöngyölíteni ezt az ügyet. Ha ideadja nekem a kulcsot, hû szolgámmal elküldetem nekik. Ez igen ezredes! Látom sikerült olyan páncélt találjon, ami illik a Vihargárdához.
//Seba és Eran, bár õ csak a Vihargárdára vonatkozó rész hallja, de neki nem mond a dolog újat//
Emeryk rádmosolyog.
-De jó hogy itt vagy! Arianne már nagyon várt! És fantasztikusan áll neked ez a vért! A nagymester ajándéka? Te nem tudod, de nagyon nagyra értékelte azt a munkát, amit a Szabadcsapatok felállítása körül végeztél. Még engem is kifaggatott a családodról, meg hogy hogy is kerültél te ide. –hangja aggodalmasba vált- Seba, halottam, mekkora megtiszteltetés ért. A nagymester nagyon becsülhet téged, hogy rádbízta a Vihargárda egyik egységének irányítását! Ezt a feladatot szövetségi tiszt még soha nem látta el. Ez amolyan íratlan szokás. Õrült nehéz dolgod lesz. A gárdisták nem Bólogató Jánosok, Seba! Annak az egységnek lelke van, büszkesége és tartása! Csak obsitot kapott, legalább tíz évet a seregben lehúzott továbbszolgáló veteránokból áll. Nem tudod õket olyan pokolba vinni, ahol ne jártak volna már. Te korban illesz hozzájuk, és sokat is tapasztaltál, de…bizonyítanod kell nekik, hogy elfogadjanak. Nekik te csak egy zsoldos nõ vagy, akit a nyakukra ültetett a hadúr szeszélye. Keménykedéssel, fenyítéssel náluk semmire nem mész. megjárták õk már a toroni hadifogságot, és a kínzópadot. De egy közös van bennük: mind szívük legmélyérõl, teljes elméjükbõl és teljes lélekbõl gyûlölik Toront. Nem irgalmaznak senkinek, mert tudják, hogy nekik sem fognak. Vigyázz velük. Mindegyikük életében van valamilyen sorstragédia amit Toronnak köszönhetnek. Ha csatára kerül a sor elõfordulhat, hogy fékezhetetlen, tomboló vadakká válnak, erre készülj fel.
//Mindenki+Aires den Morgan (kérlek írd le a külsõdet)//
A fogadóteremben gazdagon terített asztal vár mindenkit. A sarokban egy kis pódiumot alakítottak ki ahol egy Szabadcsapatos egyenruhát viselõ katona hangszert penget, tüzetesebb pillantásra felfedezhetõ kimenõ egyenruhája vállrészén a 31-es jezés.
Farennak van lehetõsége egy vendégszobában átöltözni, ha akar.

[Schinter]

Aries den Morgan


//28 év körüli fiatal ember rövid barna hajjal arányos testalkattal.Kerek arca és barna szemei kedvességet sugároznak,így téve még jobbá az elsõ benyomást.Arc szörzetét idõben eltávolitja,hisz nem akar õ annyira idõsnek tünni Szürkés-ezüstös szinû inget visel, amin megcsillannak a nap sugarai, mikor kimerészkedik a felhõk mögül s melegsséggel árasztja el Ynev földjét.Így cseppet sem mondható,hogy ne lenne egy feltünõ egyénisség ám úgy néz ki, hogy nem igazán törödik ezzel sõt mintha élvezné is.Barna bõrbõl készült nadrágot hord, melynke mindkét oldalán 1-1 felágaskodó ló diszíti.Lábbeliként kényelmes bõrcsizmát válaszott magának.Általában hûséges társával-egy fekete ló- együtt látható kit csak szélvésznek hiv.Kissé makacs és olykor vicces kedvében tréfálkozik a gazdájával, ám többször bizonyította már,hogy kitünõ állat s nem egyszer sikerült elmenekitenie gazdáját az õt üldözõ ifjú nemes asszonyok apjától,férjétõl.A lóvon található nyeregtáska,amiben csak a legfontosabb dolgait helyezi fel.Úgy szint a lóvon található hosszúijja és tegez is,ahogy az illanoriaknál már mindenapos dolog.Látható fegyverei az ijjon kívül mást nem igazá lehet észrevenni ám egy beavatott szemnek rögtön feltünik,hogy hátizsákjában van vmi hosszú ívelt fegyverszerüsség.

jee az én nevem pirossal van irva Az miért van? //

MEghajolva üdvözli a ház asszonyát és mosolyogva válaszol a kérdeseire.Arcán jelét sem látni ,hogy háborúra készülnek.

-Asszonyom,de aggodjon megvédjük Dwyll uniót és népét a fekete seregtõl.

<Bárcsak tényleg ennyire biztos lennék a dolgomban >

-Azért csatlakoztam,hogy megmutassam a toroniakanak,hogy azért nem lesz könnyû áttörni azt a határt és mint minden férfi kinek kötelessége megvédeni a szövetséget ha háború fenyeget
<És természetesen Krisztin és az emir miatt vagyok itt >

Bent körülnéz majd kér egy kupa bort és a podium felé indul.Behangolja a hangszerét és el kezd játszani vmi lassabb dallamot.Miközben játszik folyton csak arra tud gondolni,hogy eközben a barakban ne történjen semmi,igy olykor kissé bambulos a tekintette.

[Navaratna]

//A ruha úgy sem így van, mert egyenruhát visel a drága //

(Bethsebath Nan Sifro)

Türelmesen végigállja a követ ügyködését, míg övéivel rendezi dolgát, aztán megszemlélei szakmai érdeklõdéssel a kékköpenyeseket. A férfiak szavai egyik fülén be, másikon ki, a szabadcsapat szája olyan, hogy ahhoz képest a budi néha patyolat. A fémbe bújtatott nõ látványa egzotikus lehet, mert a szépsége közel sem akkora, hogy azt szóval lehessen önmagában illetni.
Az Ibelin házat futólag felméri, az elegancia ilyen megnyilvánulása nem észrevétlen elõtte, de jobb szereti a vidéki csendet és nyugalmat, meg az erdõzúgást. Itt nem tudná elengedni magát...
<Finganék, és a falak megismételnék...Na, ez odahaza nem történhet meg! >
Emeryk udvariassága leveszi Eran és az õ válláról a feladatot, hogy szép szavakat költsenek. Ám amikor a férfi megemlíti, mi vár rá majd a vihargárdával, kényszeredetten elmosolyodott.
<Nagyon jó...Így is éreztem, a nagymester nagy falatot tett elém, de most bár biztos, hogy ki fogom ezt a falatot hányni. Ideges voltam, de még olyanabb leszek. Tanultam én elméletben sok mindent, de nem vagyok iilyenekhez szokva, csak néha hanyag szabadcsapatosokhoz! Azokkal szót tudok érteni, de ezekkel! Bassza meg...>
Seba étvágya elszállt, nyugtalanság fészkelte be magát a nõbe.
-Köszönöm, Emeryk, most nagyon megnyugtattál, olyan kedves vagy és figyelmes...<És hogy is kéne dwoonoknak bizonyítanom? Hívjam éjjel a Napot az égre?>-és ez nem volt mentes az iróniától. Ezek után azon volt, hogy a kötelezõ üdvözlések után igyon valamit -nem alkoholt, szomjas volt- és kicsit maga legyen. Hiányozni kezdett neki a szakasza.
<Öreg vagyok én már ehhez, basszus...Eddig is csapnivaló kedvem volt a háború miatt, amin az új vért egy pillanatra tudott csak javítani, de Emeryk nagyon ért hozzá, mikor kell telehinteni a szemem sárral.>
És ennek tetejébe jötta felismerés, hogy egy szakaszabeli ficsúr hangolgat a pódiumon...
<Mi van, mostanság buzikat is bevesznek a seregembe?! A jókurva életbe, de most már komolyan! Valaki hozzám szól, leütöm! Lefejelem! Bármi! Csak kerüljön elém a sorozótiszt meg a kiképzõje, végigrugdosom mindkettõt az udvaron! Ez csak eggyel tud harcolni, de azzal is csak egy éjszaka kétszer!!! Ha meg buzi, még melegebb hangulatot csinál, pedig anélkül is van elég a toroniak miatt!>
Seba megcsikorgatta a fogát, és ennyit tudott kipréselni magából:
-Emeryk, hol van a feleséged?

[Quator ar Zaraquer]

(Eran dha Sado)

*Átfutja a papiros mielõtt aláírná. Utánna várja, hogy végelegyen ennek az egész idõfecsérlésnek. Eddig mindannyiuknak csak púp ez a kötelezõ vacsora. A kékköppenyesek ziláltságát tapasztalva rosszalón megcsóválja a fejét.*
<Ilyen fegyelmezetlen népséget. Ha nem a szállítmányt kísérték volna és nem mennének rögvest haza mindet lecsukathatnánk rendzavarásért. >
*Emeryk üdvözletét viszonozza és végighallgatja a cirádás szófordulatokat, mellyel az érkezõket szerencsélteti.*

-A kulcsot a helyettes tisztnél keressék. A hadnagynak adtam át a rendõri teendõket, mikor a hadiállapot kihirdettetett.

*Ezek után már csak hallgatja a Vihargárdáról szóló intelmeket, mellyel az erigowi parancsnokot látja el. Kissé elmerengve szinte önkéntelenül bólintással nyugtázza az elhangzottakat. A terembe érve õ is észleli az egyenruhás dalnokot. Ettõl kissé savanyú képet vág. De hamar moderálja magát és próbál sodródni az eseményekkel, hátha hamar véget ér a parádé.*

<Na ismét ez a léha idegen. Remélhetõleg a hozzá hasonló rendetlen újoncokkal nem hígul fel túlságosan a szabadcsapatok tábora. >

[Saggaras Zenir]

Victor Fredrick Faren

//Kékköpenyeseknek//

-Viszlát uraim. KYel kisérje utjukat-Méri szûkszavuan.

<Kyelre mit mûvelnek ezek, utálom a szabadsáhgol katonákat, de ne mentegetõzünk, az ugyis csak rontaná a helyzetetet, és hálistennek a vasba öltöztetett nõ nem is veszi fel a dolgokat.>

//Levélre//

*Õ is átfutja gyorsan a levelet, majd hitelesíti aláírásval.

<Pf bürokrácia, ez viszi sirba a katonákat nem a háború.>

//Emerykhez//

-Ha megengedi szeretnék átöltözni, tudja lyukas páncélban nem a legelegánsabb megjelenni egy dísz vacsorán. <Pláne ha az én tiszteletemre rendezik.>. Oh nagyon szépen köszönöm Ibelin úr<MAjdnem azt mondtam neki, hogy Kyel kisérje utján, na akkor lett volna nemulass, meg nyilvános istenkáromlás.>

*Felmegy a szobába egyedül, és elöbb megszabadul a páncéltól, majd imába kezd, és kéri Kyelt, hogy mutasson utat neki, halkan mormolja mondokáját, hogy megtudja, rá hol számít Kyel? Mit lesz az õ feladata a zászlóháborúban. maradni a dwonnokal, hazamenni megszervezni az ereni csapatokat, vagya kékherceg segítségére sietni ismét.*

*Ha ezzel végez magára ölti ünnepi kék katonai egyenruháját, amin helyet kaptott a Ereni Kék Nagy Kereszt érdemrend//Az egyik legnagyobb Ereni katonai érdemrend annak aki ismerheti//és a az Ereni haderõ parancsnoka, sõt az egyesített szövetségi haderõk tisztje rangjelzés is.*

-Elnézést, hogy megvárattam, önöket a lyukas páncéltol nehezebb megszabadulni, min t a teljesen éptõl.

*Peckesen feszít az egyenruhában, de ezinkább tûnik alázatosságnak, mint pökhendiségnek, semmiféle lenézés nem árad belõle a többiek iránt. Még a trubadurra is csak holmi szükséges velejáróként tekint. És inkább valami tétlen sajnálat fejezõdik ki a szamén a vacsora láttán.*