Utak, ösvények, csapások

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.02. 10:50

- Raddaq -

[ Valahol a Gályák tengerén … ]

Rövid idõ múltával ahogy szeme megszokhatta a sötétséget, s a látótávolság is megnövekedett ... Még a fájdalom is alábbhagyni látszott ... Bár karjai már zsibbadtak a hideg vízben, csak elméje nem akaródzótt feladni ... Az illúziók csalóka tréfát ûztek vele, mikor Hermelin alakját vélte felfedezni a távolban ... A halál közeli élményt a delfin valóban messzeire számûzte ... Ha a lánynak is mûködik a dolog, neki is sikerülhet ... Nem sokat tétovázott amikor újra dereka körül érezte a Delfnt ... Két kézzel kapott az uszonya után, s bár lábával nem tudta rendesen átkulcsolni a gyönyörû állatott, kapaszkodott, ahogy bírt ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.02. 11:01

Raddaqnak

Elbóbiskolt volna? Talán. Egyenletes hullámzás vonta magára figyelmét. S azt, hogy lába leér. A delfin pedig elevickélt mellõle és visszaért a tengerbe. Hajnalodott. Szürke volt az ég. Sötét szürke, de már szürke. A parton kihordott vízi növények, kövek, két rák hevert, fél kagylóhéj. Tudott menni, de amint elérte a tenger után a hideg szél, rá kellett ébrednie, el van gémberedve, s hidegrázás lepi meg. Vizes ruhában a hideg szél kegyetlen dolog. A nõt elsõre nem veszi észre. Szemben homokbuckák fûvel, amögött nem tudni, mert magasak. Balra szikla szögletes formái, jobbra pedig a nõ. Lábainál holmija, karjával átfogja magát. Karjával a szikla felé int. Menni most?! Alig bír. A hideg elhatalmasodni tûnik. Ha szellemével állja is, teste kedzi megadni magát. Fogcsikorgató helyzet. A nõ is didereg, nekiindul. Elevenebb raddaqnál, de õ sincs a helyzet magaslatán. Közelebb érve látszik, kicsit el van kékülve az ajka.
-Te sem nézel ki jobban...-nyögi, aztán kiderül, mért akart a szokla felé menni. Tövében halászkunyhó lapult. Nem vot jól karban tartott, így gazdája talán nincs is.
Nem volt. Raddaq mire odavánszorgott kisebb tortúrát állt ki. De bírta. Ám amint beértek a kunyhóba, teste megadta magát. Térdre esett. Hálók, pókhálós halászholmik, nehezékek, súlyok, valami rácsos kashalom. A nõ ledobta holmijait, remegõ kézzel turkálni kezdett. Poros pokrócot húzott elõ valahonnan, meg egy foszló takarót.
-...v...vetkõzz le...V...Venyige...

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.02. 11:17

- Raddaq -

[ Egy kunyhóban … ]

Az idõ mint fogalom már régen elveszett a tenger vizében, s nem is létezett más ... Csak a koncentráció, hogy még levegõt vegyen olykor ... Hogy mikétn került a partra nem tudta felidézni ... Próbált még magán segíteni, de sem sikerülhetett ... Fázott, s kíméletlen fáradtság lett úrrá testént ... Ahogy a lány után vonszolta magát, kapaszkodva mindenben ... Végül elérte a kunyhot, s a tudat, hogy sikerült ... Rögvest a földre döntötte ... Elvágódott, s remegve próbálta lefejteni magáról a ruhákat ... Ámbár már ujjait sem érezte ...

- Ho ... hol ... vagyunk ?

Rebegték jéghideg ajkai ...

- Tûz ... Tü ... kell ... rak ... ni ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.02. 11:27

Raddaqnak

-Üdv...Shadonban...-suttogta a nõ, õ hamar megszabadult maradék ruhájától is, ami amúgy sem volt túl sok.
-Nincs...tûz...szerszám...-mondta, aztán látva, hogy Raddaq cefetebbül van, mellé kuporodott, s bár izmait neki is a hideg rángatta, elkezdte kihámozni a férfit. Egészen pucérra óhajtotta. Amint az megvolt, rádobta remegõ karral a pokrócot, majd összehúzott egy rakás fatörmeléket, sóhajtott, majd halkan suttogott valamit, mire tûz roppant. A férfiban ismerõs bizsergés kélt rövid idõre, amit a hidegrázás közben is megérzett. A nõ varázsolt. Ezután azonnal megmarkolta a másik foszló takarót s vacilálás nélkül Raddaqhoz bújt, egészen közel, magukra húzta a holmikat amit takarónak szánt és saját testével próbált meleget adni, nyerni.
A tûz megmaradni látszott, a füst a rosszul bezárt ajtó hasadékain s felett távozott. A nõ remegése lassan alább kezdett hagyni, dörzsölni kezdte a férfi bõrét.

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.02. 11:40

- Raddaq -

[ Egy kunyhóban ... ]

- Csak egy kérdés ...

Remegte halkan, ahogy karjait megigazítva közelebb engedte a lányt ... S bár a hidegrázás enyhült ... Még fázott nagyon ...

- Miért ? Miért segítettél megszökni ? Miért mentettél meg ? Miért segítesz még most is ?

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.02. 11:50

Raddaqnak

-Kihasznállak. Most melegítesz. A hajón két ember kellett ahhoz, hogy a csónakot leeresszük, s evezzünk vele. Te is, csak még nem tudod.-beszélt halkan, de már nem akadt meg közben. Folytatta a dörzsölést, majd még közelebb fújt, egészen intim közelségben volt a két ember, de a nõ lehunyta szemeit. A férfit lassan belepte a fáradtság álmos takarója, álomtalan sötétségbe ringatva, már csak éppen.éppen, küszöbrõl érezve, teste meg-meg remeg s a hideg a csontjaiba ette magát.
A sötétség hosszabbra nyúlt, mint bárki képzelte. Arra kelt, verejtékben fürdik, homlokán valami hideg és nedves, és szája íze igen keserû. Betegségízû, nyálkás, mint mikor kevés nyála van. Testszaga majdnem tapintható volt.Tûz ropogott, nyakig be volt takarva, s valami teaszag lengte be a kunyhót. A réseken át fény szûrõdött be. A tûz felé pici bogrács volt függesztve, s a csónakbeli nõ köpennyel vállain mellette gubbaszt és kavargat vaamit. Kicsit nyúzottnak tûnik, haja nem volt összefogva.

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.02. 12:00

- Raddaq -

[ Egy kunyhóban ... ]

Ahogy a lány mégközelebb bújt, testével betakarva a varázslót, kénytelen kellettlen is átkarolta ... Feje zúgótt a kemény padlón, még is lehunyta szemit ... Nem tudta mikor aludt el, ha aludt egyáltalán ... De reggel már kellemes langymeleg fogadta ... A fejéhez nyúlt, s egy mozdulattal lekotorta a hamari borogatást ... Hunyorgott egy keveset, s mire már józanodott, kedvesebb is volt ...

- Mit fõzöl ?

Szeme már kopogott az éhségtõl, s ahogy négykézlábra vergõdött ... A takarót maga után vonszolva a lány mellé telepedett ...

- Kösz mindent ...

Magyarázta ...

- Mármint amit értettem tettél ...

Tekintetével a lányét kereste, s mire meglelte ...

- Nem sokant tették volna meg a helyedben ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.02. 12:07

Raddaqnak

Kelt volna, ha bír...Hihetetlen gyengeséget tapasztalt és szédült. Éhes volt, nem vitás...Azzal a négykézlábas akrobatikára azonban még várni kellett. A nõ odafordult a mocorgásra
-Nyughass, Venyige. 4 napja lázban fetrengtél. Majdnem alulról szagoltad a kunyhót. De legalább pár csésze teát beléd tudtam diktálni. Tudom, józanul köpted volna ki-és itt gonoszkodó mosolyt eresztett el.
-Ez erõleves. A tea már kész. Igyál belõle, míg a leves fõ. Rendszeresen innod kéne, hogy a tüdõbajod eltüntesse.
Tea? A levegõvétel könnyebb volt és nem köhögött! A gyomra hihetetlenül üresnek tûnt, kopogott a szeme az éhségtõl. Az illatok pedig elfedték a teáét, s édes húslevesillat költözött a kunyhóba. odakinn valóban langyosabb idõ lehetett, a tenger zugása nyugalmat adott.
-Háromszor hánytál. Véreset. Szerintem fekélyed van. Arra is itattam veled teát. Azóta nem hánysz.-nézett a nõ Raddaq szemébe feddõn.
-Egy köszönöm megteszi, a többit ne firtassuk.

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.02. 12:22

- Raddaq -

[ Egy kunyhóban ... ]

- Köszönöm ...

Lehelte halkan azt a szót, bár érzelmi indíttatása édes kevés volt, üresen is csengett a kráni torkából ...

- Négy napja ?

Kérdezett vissza mintha elsõre fel sem fogta volna ... S csak értette meg, mire erõ költözött tagjaiba ... S ujjait megmozgatta ... Ajkaihoz emelte a csészét, s kortyolt belõle ... Most tekintett csak igazán körbe, milyen otthonosan is berendezkedett már a lány az elmúlt napokban ...

- Honnan mindez ?

Csóválta meg a fejét zavarában ...

- Honnan tudod mi a ... Honnan ismered a betegségeket ?

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.02. 12:34

Raddaqnak

-Ah, ahogy kinyögted ezt a köszönömöt, inkább ne mondtál volna semmit!
A te íze borzalmas volt. Ám nem keltett hányingert és le lehetett önteni. Raddaq hálók vetette ágyon feküdt eddig, a takarója az, amit még az elején a nõ túrt a lomok közül, plusz egy vörös új takaró, amibõl kettõ volt. raddaq holmijai kiteregetve sáradtak, a nõé nem.
-A leveshez való Luciától. Ismerem. Egy lány. Nemsokára megérkezik, te is találkozol majd vele. A betegségek pedig a barátaim. Magam is szenvedtem mindben, amit te most magadon mutatsz be. Csak kopasz nem voltam. Erõsödnöd kell, úgy nézel ki, mint egy petyhüdt pajor-mondta ki szépítés nélkül. A tûzrakás mellett Raddaq naplója hevert, csukva...

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.02. 12:39

- Raddaq -

[ Egy kunyhóban ... ]

- Nincs szükségem a jótanácsaidra ...

Dünnyögte ahogy végzett a forró löttyel ... S megpórált a naplójáért odakúszni ...

- Remélem nem ázott el ...

Hangja kérlelõ volt, tele reménységgel ... És már nem is a ruháival törõdött igazán ... Avagy azzal a Lucia nevû lánnyal ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.02. 12:47

Raddaqnak

-Nem, de ki is szárítottam. Úgy látom, a jómodor nem erényed...
A férfi gõgös szavaira csak legyintett. A napló valóban száraz volt, épnek tûnt, belelpozva ez megerõsítést nyert. A kedves tárgy ellenõrzése közben léptek vertek zajt a homokban, majd nyílt az ajtó, egy fiatal, fekete hajú lány érkezett. Nem nézett raddaqra, csak a nõre. Idegen nyelven szólt hozzá, a beszélgetést inenntõl a férfi nem értette. Hozott egy kis csomagot, aztán valamit kérdezett, a nõ Raddaq felé legyintett, vonogatta a vállát majd felegyenesedett.
-Én elmegyek, Raddaq.
A tolmács úgy tûnik éppen most készül naftára lépni...

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.02. 13:05

- Raddaq -

[ Egy kunyhóban ... ]

- Ennek egyetlen lapjáért ...

Kezdte, hirtelen felindulva ... Majd az ajtó felé tekintett ...

~ Lucia ...

Véste eszébe a nevet ... S bár ajkai hangtalan próbáltak mágiát rebegni, feje belesajdult, s inkább elvetette ötletét ... Nem volt szégyenlõs, avagy ehhez hasonló érzet benne a nõket látván ... S míg azok beszélgettek, maga felegyenesedett, és a pokrócot maga köré csavarta ... Nem is bánta volna ha a lány elmegy ... De amint meghalotta nevét, tekintete villámokat szórva, vádlón szegezõdött élete megmentõjére ...

- Nem ... Sehová sem mész ...

Ujja játékosan intett nemet, míg jobbja a pokrócot szorongatta ... S esetlen léptekkel a nõk felé igyekezett ... Bár négy nap telt el, tudta, nevét lázálmában sem kotyogta volna ki soha ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.02. 13:14

Raddaqnak

-Nem adlak fel, ostoba. Pár nap és már elmehetsz innen. Ne hadonássz az ujjaiddal, mert Lucia még levágja. Nincs belõled nyereségem ezért nem maradok. Talpraesett vagy, majd megoldod, hogyan boldogulj, nem igaz?-volt éles és kicsit megvetõ a nõ hangja.
-Nem kedveljük egymást, nem akarunk egymástól semmit, úgyhogy itt véget is ért a furcsa mese. Vagy te másképp gondolod? hogy mi a francnak ápoltalak, nem tudom...de hiba volt.

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.02. 13:20

- Raddaq -

[ Egy kunyhóban ... ]

- Ne játsz velem boszorkány ... Egy cseppet sem bízom benned ...

Hangja másként csengett, mint percekkel korábban ... Indulatoktól volt terhes ...

- Akkor legfõbb ideje eme hibát orvosolni ...

Ajkaira gúnyos mosoly vetült, s még balját sem engedte le ...

Ki van itt