Ranil Tüze

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

-Értettem, uram!-felelte, hallva a követ érkezését és hogy fogadniuk kell. Kivételesen örült a parádénak, hisz egyenesen Emerykhez kell így menniük! Csak nem jön közbe semmi! De nehéz lesz egy békés vacsorán nyugodt arccal ülnie, amikor hadiállapot van. Amikor meghallotta, minek a kulcsát kapják meg és mit válazthatnak, meghökkent. Kész vagyonk aggatna rájuk? Megszokta a saját sodronyingét, pont a mérete...
<...addig túrok, míg megfelelelõt nem találok!>
-Köszönöm, uram!-mondta õszintén. Sebának nem volt személyes kísérete, a két újoncnak, aki állítólag az övé -bár nem hallott róluk, hogy lennének itt olyanjai- megfelel a sima hadi felszerelés! Ezután lelépett, hogy felszerelkezzen, majd azonnal az új gárdájához mehessen. Láncingét gondolta lecserélni, talán a rövidkardját is, meg a pajzsát, de a buzogányt nem. A sisakon gondolkozott, ha talál kényelmeset akkor olyat is húz a fejébe. Várakozón nézett Eran da Sadora, õ ismeri itt a járást, a nõ nem.

[Schinter]

Aries den Morgan


Természetesen nem utasitja vissza a lány kezdeményezését.Lassan végigsimit Christin testén egészen csipõig majd a combaji közé és masszirozni kezdi,de amikor félálomból felriasztják és betodul az a sok ember kezdi egyre jobban megutálni ezt a dwoon sereget.A köszöntés alapján valószinûleg õk is a 31 sekhez tartoznak és mivel együtt lesznek valószinûleg még egyideig talán nem célszerû összerugni velük port és amugy is jelenleg fáradt ahhoz,hogy ennyi emberrel intézze el a "félreértéséket".Felül az ágyon megdörzsöli a szemét és kezet ráz a sok kézzel.

-Aries den Morgan,Illanorból.Õ meg Christin.Üdv nektek is,de mi lenne ha aludni térnénk,mert lassan kezdõdik a nap és ki tudja miféle kiképzést szánnak mindanyiunknak...

[Quator ar Zaraquer]

(Eran dha Sado)

*A vacsora a teendõk és a holnapi indulás fényében eléggé kínkeserves idõnek ígérkezett, de erre a felkérésre, parancsra csak egyetlen válasz létezett.*

-Igen, Uram!

*A kincstári fegyverraktárban való dézsmálás kicsit meglepte õt is, de nem ellenkezett. Ennél nagyobb megtiszteltetés, minthogy az õseik vértjeiben vonulhat hadba nem érhetné a dwoon katonát. Szava is elakadt, így erre csak megilletõdötten meghajolt, majd Ranga távozása után elindult, hoyg magukhoz vehessék a kiváltságos felszerelést és már teljes "pompában" érkezhessenek a fogadásra. Közelebbi szolgája neki sem volt. Mindig is büszke volt rá, hogy különösebb segítség nélkül be tud öltözni a teljes lemezvértezetbe. Egyéb feladatokban való segédkezésre pedig általában megfelelõnek bizonyult a legközelebb álló személy.*

-Jöjjön Bethsebath parancsnok. Elõsször a Nagymester megtisztelõ ajándékát vegyük magunkhoz, hogy utánna már intézhesse ki-ki a maga dolgát, illetve a hadtáp osztagok is haladhassanak a munkájukkal.

*Mindezt természetesen séta közben mondja. Õt nem zavarja, hogy menet közben beszélgessen és eddig úgy vette észre, hogy a külhoni nõt sem érdekli.*

[Saggaras Zenir]

Victor Fredirck Faren

*NAgy megkönyebbülés sugárzik az arcáról amikor látja Eren kapuit, tudja, hogy innen már seemi nagyobb gond nem állhat utjukba. Amikor belépnek a városba, még neki is eláll a lélgezete a kastélyszerû paloták szegélyezte szélse utcák. Eheze képest Ested kis falu. De tudja, hogy nincs vesztegetni való idõ, rögtön a kapuk terére vezénylli a komvolyt, majd a levél átadójának megköszöni annak rangjához mérten a levelet. Végig olvassa.*

-Hát ez nagyszerû. Emberek irány adwyll únió!-Üvölti elmagát.-kapitány azthiszem váálasz üzenetre nem lesz szükség, az is lehet, hogy jó magam, elöbb találkozom a kék herceggel mint ön, ugyhogy köszönöm segítségét.- a levelet elteszi. Majd átlép a Dwyll Unió feliratú kapun.

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

A nõt nem zavarta a menet közti megbeszélés, általában erre volt idõ, nem a nagy tölgyfaasztalos módhoz.
-Amíg a felszerelésünk át nem vesszük, meséljen a Vihargárdáról!
Hallott pár dolgot, de az kevés és felületes volt szerinte, így ismereteit szerette volna bõvíteni.
Ha megérkeznek a fegyverszobához, jól tudja már, mit szeretne, s mináél hamarább készen lenni, hogy megtekinthesse az új katonákat s elfoglalja parancsnoki posztját. Szíve mélyén remélte, nem fosztották meg kedvenc 31-esétõl így. Ha pedig lemegy a seregszemle s kiadja a parancsokat a hajnalra vonatkozólag, jöhet a követ fogadása és kísérése az Ibelin házba!

[Garcia da'Ramol]

(Hatarasima)

Minden lovas tehetségét latba vetve Kapuvár felé nyargal. Reméli sikerül elkerülni a "fekete" sereget és minden gond nélkül eljut úti céljába. Bízik abban, hogy Kapuvárban talál valakit, aki a nagymester hollétérõl bõvebb információval tud szolgálni számára.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet-Tiadlan és a Dwyll Únió határa, Kapuvár közelében
Idõpont: Adron második hava, nyár, reggel
Résztvevõk: Hatarasima
____________________________________________________________


//Off. Bocs, Garcia elírtam, mindig is Kapuvár felé kellett menjél, sosem volt más, ez õrzi a határt.//

Leporoszkálsz az ösvényen. Nem kell soká keresgélned az útbaigazítókat: az út menti facsoportban egy szakasz katona vágja a fát és készíti a lecsupaszított rönköket fel egy szekérre.
Mikor meglátnak abbahagyják amivel foglalatoskodtak és kivont fegyverekkel laza harci alakzatban megközelítenek. Látszik, hogy nemrég jöhettek ütközetbõl, mert ruhájuk véres, szakadt, arcuk mocskos. Vad gyanakvással szemlélnek. Ketten íjat feszítenek.
-Állj idegen! Hogyan jutotott át a toroni ostromgyûrûn, kicsoda maga és mit keres dwoonföldön? Az én nevem Craig tizedes. Ruhája alapján ön tiadlani nemes lehet, de feletteseim nem mondták, hogy számítsunk magas rangú látogatóra. Tudná magát hitelt érdemlõen igazolni?
A katonák még mindíg nem eresztik le a fegyvereket, két íjász a fejedre céloz.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet- Dwyll Únió, Davalon, Belsõ Város, Helytartói palota
Idõpont: Adron második hava, nyár, kora este
Résztvevõk: Bethsebath Nan Sifro, Eran da Sado
_____________________________________________________________

Az államkincstár bejárata a palota alatti katakombában van. Miközben a folyosókon jártok feltûnik, hogy milyen rendkívûl száraz és jól megvilágított a katakomba folyosója. Lépteiteket vörös posztószõnyeg nyeli el. Csak becsülni tudjátok, hány mechanikus és mágikus csapdát inaktiváltak, mikor bejelentettétek a kincstárnoknak jöttöket.
Húszméterenkét falmélyedés és minden falmélyedésben pihenõhely van kialakítva, ahol nyolc-tíz katona posztol. A kincstárnak csak ez az egy bejárata van be és ki. Mikor eléritek a folyosó végén az abbitacél tömör ajtót. Két koronaõr tiszteleg. Ismerik Erant, de megkérdezik azt a jelszót, amit a kincstárnok mondott, mert csak így nyitják ki a kaput.
-Uram, igaz van kulcsa a fegyverszobához -kérdi egyikük
Mindketten odalépnek az ajtóhoz, aminek az ajtó két oldalán egy tenyér alakú vájat van, a vájatban éles tû. Az ajtó csak akkor nyílik ha valamely kiválasztott koronaõr vére kerûl a tûkre. Hogy mikor kié nyitja, azt naponta hangolja át Boreas a szimpatikus mágia segítségével. A koronaõrök, határozottan a piciny, de éles tûbe tenyerelnek. Az abbit-fal félrehúzódik, helyet adva egy mithril-abbit ötvözet(!)-bõl készült rácsos ajtónak. Hirtelen nem tudjátok felbecsülni, hogy a bejárati ajtó ér-e többet, vagy amit rejt. Ehhez már az õröknek sincs kulcsa, csak a Nagymester és néhány kiválasztott személy léphet be ide. Most éppen ti.
Egyikõtök sem járt még itt sohasem.
Beléptek a dwoon államkicstárba. (Nyitja a kulcs.)
A terem kis rácsos ajtóval elválasztott cellákra van osztva, minden cellában raklapok vannak. És a raklapokon....aranyrudak, a padlótól kb egy ember magasságig. A nemzet aranya.
Több ajtót is láttok az egyik fölött et áll: Fegyverszoba
Ebbe is illik amit a nagymestertõl kaptál, de mikor a kulcsot kihúzod a zárból, már másmilyen a fogazata. Valószínû itt semmit sem tudna egy közönséges lakatos megjavítani.
A fegyverszobaában épphogy nem pisili össze magát a két harcos a gyönyörtõl. Értékesebb dolgok vannak itt a világ minden aranyánál! Minden te tényleg MINDEN megtalálható itt, mit valaha háborúban használtak, (kivéve Slan-kardok), és emberölésre alkalmas.
Eran nagy bánatára nem talált a méretének megfelelõ teljes abbitacél vértezetet. Sejtetted hogy ezzel lesznek gondok, de azért egy gyönyörûen megmunkált kék-arany abbit mellvértet sikerül talájál. A mellvérten arannyal verve a Napkorong, amit szépen cizellált vésetekkel láttak el, egy régi ó-dwoon nyelven írt jelmondatot tartalmaz: "Erõ és Erény". Már két-háromszáz éve senki nem beszél ilyen grammatikával sem betûformával ahogy a vértre a szavakat írták. De igen kiváló és hadrafogható állapotban van. Sikerül megfelelõ vállvértet is találnod hozzá.
A két harcos még beszerezhetett bármilyen abbitacél szúró és vágófegyvert. //Igény szerint válasszatok.//
Seba legnagyobb meglepetésére talált olyan láncinget, amit mell és vállvádõkkel, és hastakaró lemezzel egészítettek ki és követte a nõi anatómia vonalát! Ez az egy darab volt az egész kincstárban, az abbit váll és mellvédõket, és a haslemezt zafírkékre edzették. Gyönyörû volt. Úgy virított a sok nehéz böhöm páncél között, mint a súlyos hegyek ölében az igazi tengerszem. Megemeled. súlya viszont alig van. A szíved szakad meg, ha nem próbálhatod fel, csak ne lenne itt Eran...
//Off: Eran a mellvértet használhatod a páncál többi kiegészítõjéhez, most ezen nem akadunk fennt...//

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

A példás õrzés elismerésre talált nála. Ez már igen! Ám amikor a vérrel való zárnyitás tanúja volt, az undort futott végig a hátán
<Néha Boreas alig különb egy toroni vérmágiásnál, komolyan mondom. Kipróbálja õ ezeket mielõtt alkalmazza?>
Ám odabenn meglátva a fegyvereket -az arany sem volt semmi látvány, de a fegyverek!...Arca kisimul és szélesen elmosolyodik, majdhogynek áhítattal érinti meg az elsõ keze ügyébe esõ holmit, csak azért, valóság-e, amit lát. A legendás fegyvertár! Más a családját eladná, hogy bejusson ide, õ meg csak besétál, és legálisan! Amikor meg meglátja a nõi vértet, elégedetten morrant, rásunyít Eranra, aztán elkezdi lecihelni magáról a sodronyingjét
<Csessze meg az ég, én felpróbálom, legfeljebb háttal állok neki!>
Vékony, átizzadt alsóingje fehér volt, fel is csúszott, miközben lehámozta magáról a sajátját. Visszatûrte, aztán felvette amit kinézett, miután megcsókolta a vértet. Remélte, nem csak szemre passzol majd neki, hanem felhúzva is. Látta, a pajzsa marad a régi, de kit érdekelt! A rövidkardját lecseréli újabbra, most az sem foglalkoztatta, mi lesz a régi holmijaival.

[Quator ar Zaraquer]

(Eran dha Sado)

*A kincstárba érve az õrség feltétlen hite és a védelmi mechanizmusok elégedettséggel töltik el. Ez illõ a dwoon néphez! Beljebb érve a felhalmozott aranymennyiséget látva csupán magában nyugtázza, hogy még mindig erõs a gazdaság, de különösebben nem vonzza a vagyon ilyetén megnyilvánulása. A Fegyvertár már teljesen más kérdés. Még a lélegzete is elakad a sok õsi holmi láttán. Megbabonázva tekint körül, majd sorra szemügyre veszi a felsorakozó vérteket, fegyvereket. A kék-arany mellvérthez érve megáll és áhítattal személéi a mûalkotást. Ujjait lassan végigfuttatja az ó-dwoon íráson. Eközben szinte megszûnik a külvilág számára és ismét hallani véli régmúlt csaták hangjait, ahol Ranil és népe gyõzedelmeskedett az ellenségek hadai felett. Így nem is veszi észte a mögötte/mellette átöltözködõ nõt. Lassan ocsúdik a révületbõl és visszatérve a valóságba elkezdi átvenni a mellpáncélt és a vállvasakat. Közben gondosan összeméri, hogy régi vértje kiegészítõ darabjai pontosan összeilleszthetõek-e az új darabbal. Mert egy vértes katonának a legnagyobb átok, ha a vértjén, második bõrén hézagok tátonganak. Ranilnak hála a darabok passzolnak, mintha csak egyszerre lettek volna kovácsolva. Így felvértezve magát, páncéljának lecserélt részével a bal karján fordul a nõ és a kijárat felé. Kifelé menet még választ egy lovagkardot a fegyverállványokról oldalfegyveréül, hisz a csata forgatagában úgyis A Csatabárdot fogja használni fõként. Eközben döbben rá, hogy a parancsnok kérdésére elfelejtett válaszolni. Kis szemrehánysát tesz magának, amiért ennyire elragadták az érzelmei, de gyorsan túlteszi magát rajta.*

-Khm. Elnézést, hogy nagy izgalmamban nem válaszoltam önnek. A Vihargárda a dwoon vértes gyalogság elit alakulata, mely tapasztalt és hitû veteránokból áll. Ranil dicsõségére gyõzedelmeskednek bármily ellenség felett. De én természetesen elfogult lehetek a kérdésben. Inkább majd gyõzõdjön meg értékeikrõl a személyes találkozás és a csata forgatagában tanúsított tetteik alapján.

[Castor de Vinter]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet- Dwyll Únió, Davalon, Belsõ Város, Helytartói palota
Idõpont: Adron második hava, nyár, kora este
Résztvevõk: Bethsebath Nan Sifro, Eran da Sado és Victor Fredrick Faren //
_____________________________________________________________


Miután a két harcos felvértezõdött és felfegyverkezett, mint aki új ruhát kapott, elégedetten hagytátok el az államkincstárat.
//Akkor ha jól értettem: a páncélon kívûl: Erannak abbit lovagkard, Sebának pedig abbit rövidkard? PM-ben nyugtázzátok légyszi. Kösz.//
Megakad a szemetek egymáson. Igenis a ruha(páncél) teszi az embert(harcost).
//Seba//
Eran úgy fest mint egy legendaillusztáció a könyveidbõl. Tényleg testhezállóbb neki a csatatér, mint az aktatologatás a városban. Lehet tán ezért volt mogorva...Megakad rajta a szem, könnyû lesz a csatatéren észrevenni õt. Igazi hadvezéri mellvértje van. Üröm az örömben, hogy az ellenséges orvlövészek is rögtön felismerik benne a vezért; bár a saját csapatok morálját nagyban növelheti, ha a csata forgatagában mindig megtalálják a fõnököt a sok egyen-páncél között. Reméled nem csak annyiban fog kimerülni hadvezéri talentuma, hogy fessül áll neki a csillogó páncél. Egy biztos: van egy nõtipus aki ezt szereti...Igaz te már nagyon rég túlléptél egy értelen kamaszlány egzaltált rajongásán, de el kell ismerd van a fickóban valami...csak ne nyissa ki a száját, mert úgy hamar törik a varázs.
Valaha egy hozzád nagyon hasonló alkatú nõé lehetett ez a páncél. Picit talán magasabb volt nálad, mert a láncszemek tovább lógnak le a hasadon mint kéne, de kit érdekel, annyira nem zavaró, hogy akadályozzon a mozgásban és komikus látványt sem nyújt. Illetve a lánszemek kissé nagyobb méretû mellbõségre, picitt teltebb idomokra lettek kialakítva mint a tied de a mellrész védõlemeze jótékonyan elfedi ezt a kis szépséghibát. Egyébként csodálatos viselni, érzed hogy könnyû és erõs. Tán még a szellõzése is jobb.
//Eran//
Hát nem gondoltad volna, hogy egy katonanõt valaha is "szépnek" fogsz nevezni, de valami ilyesmi jelzõ motoszkál a fejedben Sebára nézve. Az abbitacél láncszemek sötétkékek, a védõlemez pedig csillogó zafír. A háború esztétikája ez, de rettentõen impozáns látvány. Akár egy kékaranyba öntött amazon királynõ. Jól áll neki ez a vért jó választás volt.
Ha így megjelent volna elõtted egy nõ, mikor még ifjú voltál és bohó, a pokolba is követted volna. A különleges domborítású és színû páncél furcsa, meghökkentõ karizmát kölcsönzött a nõnek, ami inkább szoborszerûvé tette külalakját.

Elindultok a Kapuk Terére fogadni az ereni követet. Eran tudja még nem érdemes a Vihargárda barakjaihoz menni, hisz a vidékiek még csak most érhetnek be. Éjfél körülre saccolod az állomány összeverbuválódását. Addig van idõ. Felkapod a tekinteted az óratoronyra. Fél kilenc, körül járhat, már ammenniyre az egyre sötétedõ égbol engedi még kisilabizálni a számlapot.
Menet közben egy hadtápos tiszt jön utánatok lóháton, csak úgy kopognak alatta a macskakövek.
-Nan Sifro kapitány!-lepattan a lováról. -Kapitány újabb húsz szövetségi katona jött a városba, akit az ön szakaszába osztottunk. A Szabadcsapatosok barrakjában találja õket. A Nagymester paprancsa az, hogy õket is vigye Kapuvárba és töltse fel velük a 31.-esek állományát.
Majd elvágtat.
A Kapuk Terén már ott várja Erant körömrágva az egyik alacsonyabb rangú diplomata, hisz a fogadóbizottság feje Eran. Megkönnyebbülten sóhajt fel.
-Csakhogy megérkezett ezredes.

//Seba, Eran és Faren!!!//
Az ereni kapu túloldalán hatalmas batárszekerek várakoznak az országba való belépésre. Ekkorát még nem láttatok. Ha ökör vontatja mindegyiket, és akkora ládák vannak a platóján mint egy-egy mauzóleum szarkofágja.
A súlyos kerekek alatt csak úgy dübörög az utcakõ.
Az élen haladó szekéren egy férfi úl, aki csatából jött, mellvértjét három nyílpuska lövedék szaggatta át, gyakorlott szemmel felméritek, hogy normális esetben, ennek a férfinak halottnak kéne lennie. A nyakában Kyel-szent szimbóluma lóg. Megérkezett az ereni követ.

//Kérlek Saggaras írd le a külsõdet!//


//Tudom az Igric-mód nem az erõsségem.//

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Davalon, Barakk
Idõpont: Adron második hava, nyár, este
Résztvevõk: Aries den Morgan
___________________________________________________________

Húúú, mennyi kéjsóvár férfi pillantás lövell Krisztin felé!
Füttyögések, "cicám"-ozások és mocskos kis súgdolódzások mindenfelõl.
-De jó egyeseknek! Te a barátnõddel együtt soroztál be? nincs kedved bedobni a közösbe?
Krisztin szeme sötéten villan.
Már válaszolnál, mikor Joen lép be a hálóba és torkaszakadtából ordítani kezd:
-Mi ez az elcseszett kupleráj?! Mindenki takarodjon a tusolóba zuhanyozni, aki még nem tette meg, mert elhányom magam! Istenem! Melyik dögkút hányta ide ezt az elcseszett bandát? Ragadjanak szappant határozottan és ne kíméljék!-mondja Joen, miközben óriási seggberúgásokkal zavarja ki a szakaszt.
-Mi van nem tetszik, hölgyek? Hát én meg szarba nem nyúlok, csak megtaposom! igyekezzenek már, mert az egész tetves bandát vasra veretve a tusolóba láncoltatom!
-Morgan!!!!-ordít Joen- Maga marad!!
-Nos fiam eljött amaga ideje. Láttam magánál egy hangszert. Az ereni követ jön ma éjjel Emeryk de Ibelin lovag házában vendégeskedik, és az istennek sem tudtam egy trubadúrt leakasztani a hadiállapot miatt. ...Mi van nem tudta, hogy háború van? Egy órája mindenki ezt zengi! Mit csinált maga aludt? Na mindegy, elmegy a lovag házába és maga fogja ott szórakoztatni a népet. Ha elkúrja, vasba verve tölti a holnapi napot. Indulhat fiam!
Krisztin megsimogatja a kezed.
-Ne félts ezektõl a bunkóktól, meg tudom védeni magam.
-Megkérhetném, hogy a turbékolást máskorra halassza az ifjú pár?!-dörren rátok Joen.
Iduljon, fiam, vigye a nyirettyûjét, az ereni követ már átlépte a kaput!

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

//Az exaltált mit jelent? //

Seba kisit jól érezte magát, ezért mikor meglátta a dwoon lovagot a patinás páncélban füttyentett. Aztán gyorsan moderálta magát, igazított az arckifejezésén.
Amit hallott a gárdáról, bíztató volt, remélte, a személye nem fog gondot okozni. Végül is elit csapattal lesz dolga, s õ eddig nem olyannak parancsolt.
A követ elé menet eszébe villant, higiéniás szempontból nagyon hamar szüksége lesz egy nõre, akitõl kérhet egy bizonyos dolgot, de nem aggódott, épp Ariane-hoz mennek, ki fogja használni az alkalmat. Kurta biccentéssel jelzi, tudomásul vette, van itt a szakaszából pár fõ, talán nem zsír újoncok, akik azt se tudják, melyik végén kell a kardot fogni, de ha mégis, majd tapsolnak a latrinák, mert lesz aki pucolja õket
Komoly figyelemmel követi a követ és kísérete érkezését. Nem lehetett zökkenõmentes az utuk. Eran viszi a szót, õ alkotja a dekoratív kíséretet

[Mesemondó]

//Off: Helyesen: egzaltált (szertelen, heves, szenvedélyes, túlontúl elragadtatott,"jaj istenem de szép kék szeme van!"-bocs, g-vel írják, csak elgépeltem.//

[Quator ar Zaraquer]

(Eran dha Sado)

*A nõ kiállását látva elismerõen hümmögött nagyjából a füttyentéssel egyidõben. Miután közösen megbontották a fegyelem szövedékét egyszerre moderálták is magukat és nem esett több szó errõl. A futár által hozozz hírek hallatán magában elõre sajnálta a parancsnokot. Tudta, hogy mennyire nehéz és megerõltetõ feladat idegen, ráadásul újonc tagokkal "felduzzasztott" egységet vezényelni. A térre érve viszont már saját maga vegyes érzésein rágódott, de inkább csak megszokásból. Egyrészt meglátva a nagy szállítmányt örült, hogy tetemes segítséget kaptak és nemcsak valami protokolláris semmiséggel szúrták ki a szemüket. Másrészt viszont a fogadási "ceremónia" és bankett ellen berzenkedett a katonaénje. Ezt talán kissé enyhítette az, hogy az ereni követ szintén a militánsabb fajtából való volt. Már amennyit tudott Kyel papjairól. Az izgatott diplomatának csak nyugtázóan bólintott, hogy mostmár megnyugodhat. Bethsebath-ra csak futó pillantást vetett, de ennyibõl is látta, hogy a feladatnak megfelelõen kíséretnek helyezkedett el kérés nélkül is. Egyrészt örült, hogy a kezdési nehézségek ellenére lassan megszokták egymást. Másrészt nagyon irígyelte a nõt, mert neki nem kellett diplomatikus beszélgetéssel foglalkoznia. A követ megérkezésekor megvárja, hogy amaz leszállhasson a szekérrõl és csak utánna lép hozzá.*

-Üdvözlöm Nagykövet. Eran dha Sado vagyok a Ranil-rend lovagja és a II. Légió ezredese. Engem ért a megtiszteltetés, hogy fogadhatom Önt és Eren nagylelkû segítségét Davalonban. Kérem bocsássa meg, de Ral da Ranga Hadúr nem tud jelen lenni. A Zászlóháború ügyei elszólították.

*Elõsször csak mereven meghajol kissé. Majd néhány percig latolgatja, hogy kezet nyújtson-e a követnek, de egyenlõre nem lesz ennyire közvetlen. Inkább megpróbál minél hamarabb a lényegre térni a bankettel kapcsolatban. Eközben el is felejti, hogy talán jó lett volna bemutatni a diplomatát, aki annyira izgatottan várt itt, illetve az erigowi parancsnokot. Ennyi illemtörés még belefér talán. Ha más nem betudható annak, hogy ez az egyetlen mód amivel burkoltan kifejezésre juttathatja nemtetszését a formalitásokkal kapcsolatban. Szándékosan természetesen nem sértene meg egyetlen ittlévõt sem, de valószínûleg, akiknek a véleménye egy kicsit is számít a lovagnak azok nem is veszik magukra a dolgot. *

-Kérem fogadja el meghívásunkat egy szolíd fogadásra, melyet a közeli rezidencián tartunk.

<Végülis a Nagymester azt mondta nem kell túlcifrázni a dolgot. Egyrészt mint látom mind katonák vagyunk. Másrészt mégiscsak hadiállapot van. Ranil légy kegyelmes és add, hogy hamar végezzünk ezekkel a diplomatáknak való tiszteletkörökkel.>