Ranil Tüze

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

A kapitánynõ az átlagosnál csak picivel alacsonyabb nõ, fiús testalkatú, izmos, kismellû, keskeny csípõjû, fehér bõrû, haja középbarna, szemei világoskékek, szélén sötétebb kék gyûrûvel. Ékszert nem hord, csak ewgy gyûrû van a balkeze középsõ ujján. Ruházat tekintetében sodronyinget visel, azon ujjatlan tunikát, de egészében a praktikusság van szem elõtt, felszerelése jó minõségû, ahogy fegyverei, buzogány, rövidkard, közepes pajzs is. (arca aláírásomban képként szerepel).
Az ezredet jöttére kurtán tiszteleg, majd megszólal:
-Igen, Bethsebath Nan Sifro vagyok, a 31. szabadcsapat kapitánya. Azonnal a nagymester elé kell mennem, minden más másodlagos! S EZ volt a kihallgatás kérése, további feltartóztatást nem fogadok el!-*volt határozott. ingerült is volt, unta már, hogy jártatnia kell a száját. Ezután megindult:*
-Mutassa az utat, uram! A gyûrût kérem vissza! -*a pecsétes levelet magánál tartja.*

[Saggaras Zenir]

Victor Fredrick Faren

*Miután térdre esett a szoborparkban, amit Kyel alkotzott neki, hogy megsegísse ebben az ínységes ídõben. Benyúl a táskájába, a felsõrészbõl kiveszi az egyi erõsebb gyógyitalt a kezében tartja, majd fúj egy nagyot és a másik kezével kihuzza a nyílveszõt a testébõl, és rögtön legurítja a gyógyitalt, a seb szinte rögtön összefort, és õ újjult erõvel áll a csatába, ám az idõ újra a rendes medrében folyt mikorra õ fölált.*

[Schinter]

Areis den Morgan


-Sosem hittem volna,hogy a hadseregnek kell felajánlanod a fegyvered.Jól lösz,de vannak még elegen a katonák.Joen?Nos igen hasonló dolgokon gondolkoztam én is,de az a szerencséje,hogy eléggé kifárasztott és lebecsültem a marhát.Na meg szerencse,hogy holnap máshova visznek már...azt mondták,hogy felderitõt akarnak belõlem faragni.
...
Egyetértek.Maradj kedves megyek megkérdezem hol lehet fürödni.


Kissé fáradtan és lomhán mozogván,de elindul az ajtó felé,ahonnan még visszapillant egyszer mielõtt kimegy majd becsukja az ajtót és az elsõ szembejövõtõl megkérdezi.

-Üdv.Ne haragudj meg tudod mondani,hogy hol lehet tisztálkodni?

[Garcia da'Ramol]

(Hatarasima)

A sértést nem veszi fel, a feladata fontosabb mint a büszkesége.

- Tiszteletreméltó Liadan úrhölgy kedves szívemnek ha jól szórakozol mondataimon, még ha saját magam egyáltalán nem tartom mulatságosnak azokat. Hálásan köszönöm segítõ szándékotokat, élnék a felajánlott segítséggel.

A beszélgetés kicsit frusztrálja még csak nem is azért, mert eddigi élete során nem találkozott távoli rokonaival, hanem a évszázados harci tapasztalatból és a létszámból adódó abszolút fölény az ami zavarja. Eljátszik a gondolattal, hogy talán két-három elfel tudna csak végezni, mielõtt a többiek halomra lövik. A harcos életmódjából fakadó állandóan ellenséget keresõ és a helyeztet mérlegelõ gondolatokat gyorsan kisöpri tudatából.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Davalon, Barakk
Idõpont: Adron második hava, nyár, este
Résztvevõk: Aries den Morgan
___________________________________________________________

Az egyik katona, aki éppen a folyosót mossa fel útbaigazít:

-Itt a lépcsõforduló után kint a kaszárnyaudvaron vannak a tusolók.

Egy pillanatra fellelkesülsz, hogy "na mi a fene csak nem vezetékelték be a barakkot?" de az említett helyre érve látod hogy a tusoló nem más mint a szabad téren egy hatalmas fedett csarnok; faácsolatú fülkékre osztva. Mindenk a tetején van tartály /úgy kell elképzelni mint a kerti zuhanyzókat, vagy valami hasonlót// amik tölcsérben végzõdnek, hogy felfogják a csapadékvizet, illetve az egész fölött egy kis "gyilokjáró" van kialakítva, ahol éppen most is néhány katona mászkál és vízzel tölt fel vödrökbõl néhány tartályt.
Találomra kiválasztasz egy fülkét. Megnyitod a sárgaréz csapot. A fülke tetején lévõ fémkádat feketére festették, hogy nappal magába szívja a meleget, és a nyári forróságot. A kifolyó víz meleg. Kellemesen felmelegítette a Nap. Az elõ dolog aminek egy kicsit örülni lehet ebben a hodályban.
Mikor visszatérsz Krisztinhez, az ágyon vászontörölközõt és mosószappant találtok.
-Az ellátmányos volt itt. Azt mondta a szennyest naponta cserélik, de a szappan egy hétre van.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet-Tiadlan és a Dwyll Únió határa, Kapuvár közelében
Idõpont: Adron második hava, nyár, reggel
Résztvevõk: Hatarasima
____________________________________________________________


-Akkor hát jöjj velünk félvér.-mondja Liadan és libasorban menve felterelgetnek egy hegyi ösvényre, amit eddig észre se vettél.
A csapat elrakja a fegyvereit, nem ellenségesek veled. Saját nyelvükön kezdenek karattyolni, de abból egy szót sem értesz. Egyre magasabbra kaptattok a sziklás ösvényen csak néhány bozót és cserje szegélyezi utadat.
Nemsokára tömör sziklafalhoz értek.
Liadan elõrenyújtja a kezét és egyszerûen belesétál a falba! Nemsokára te kerülsz sorra. Ez tömör igazi sziklafal, tétovázva kinyújtod a kezed és megtapogatod. Hát ennél igazibb már nem is lehetne. Láttál már ilyet, hogy öreg harcmûvészmestereknek sikerült véghezvinniük valami hasonlót, igaz az csak a kolostor fala volt, de ez...
Liadan tér vissza hozzád, testét úgy nyúlik ki a sziklából, mintha higany görögne egy sík felületen.
-Óh bocsáss meg...megkérem a Földanyát, hogy engedjen be méhébe...-Liadan néhány szót mond, mire a sziklafalon lyuk támad, amin te is és lovad is kényelmesen besétálhattok.
Belépve egy hatalmas sztalagtitokkal tûzdelt, csillogó felületû barlangban találod magad. A levegõ nedves és hûvös. Az elfek nem gyújtanak fényt, nincs rá szükségük. csak elindulnak, és intenek, hogy kövesd õket. Mögötted összezárul a sziklarés és teljes, tökéletes sötétség vesz körül.
Ritkán használod elf õseid örökségét; kicsit meg is zavar az élmény, mikor kéken felizzanak elõtted a falak, az elfek alakja, pedig világospirosnak tûnik.
A lovad nyugtalanul horkant a hátad mögött és a kötõféket rángatja.
-Na mi lesz félvér jössz már?-hallod liadan hangját elõlrõl.

[Schinter]

Aries den Morgan


-Na nem gondoltam,hogy itt osztanak ilyet is Na de minden esetre találtam zuhanyzó helyet és kellemesen meleg a viz is.Gyere menjünk,aztán pihenjünk le


//Nicsak ma 2 reagot is kaptam gyorsan meg is köszönöm Castornak *sör*
Na de a fedett csarnokban a kül. tartályok közt van vmi elválasztó fal szerûsség vagy erre ne is számitsak?Ha nincs csinálok a magam módján //

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Eren, Ezüst Erdõ a fõváros közelében
Idõpont: Adron második hava, nyár,
Résztvevõk: Victor Fredrick Faren
_____________________________________________________________

A nyílpuska lövedékek kihúzogatása nem éppen kellemes feladat, ráadásul a gyilkosok kb- húsz-harminc ezüstpénz értékû javitanivalót remekeltek a mellvértedre. Lyukas páncél ritkán használható.
Legalább két üvegcsét el kell használj, mire úgy érzed harcképes vagy. Azonban még mindig meg kell küzdjél a szádba tolult vér kiköhögésével, de az isteni ital segített, érzed, hogy már tudnál normálisan lélegezni, ha végre kiharákolod a légutaidból az alvadt vért. Sajnos minderre nincs már idõd, mert Kyel ujja visszapöcköli az életet a normális kerékvágásba, de arra van erõd, hogy keményen védekezz.
A kékköppenyesek tényleg feléd tartanak.
-Védjétek az atyát!
-Jövünk Faren tisztelendõ jövünk!
-Tartson ki atyám!
-Erenért!!!
-Kyel!!! Kyel!!!
A két fejvadász jobbnak látja futva menekülni, a feldühödött nyájad elöl.
Késõn indulnak egyiküket elkapják és a szemed láttára felkoncolják.
A másik nyakába Nasheete dobótõre fúródik, halálos sebet ejtve. Nyöszörögve bukik fel a célpont.
A zsoldoscsapat nyerésre áll az ütközetben. Elveszítették az összlétszámuk majdnem felét, de megvédtétek a szállítmányt. Halott káoszfattyak mindenfelé, szinte leszõnyegezik a testek az utat.
A maradék pár tucat visszavonul az erdõbe. Nem üldözik õket.
-Jól van tisztelendõ?
-Nem esett baja?:
-kérdik a honfitársaid.

[Saggaras Zenir]

Victor Fredrick FAren

-Huh, kösz fiúk, nem sokon múlt, hogy ezek itt hatan, végezzenek velem. De Kyelnek hála gyõztünk a káosz erõi felette. Na jó sérülteket, aki ért hozzá kötözzük be, majd a hullákat hordjuk egy kupacba. ÉS égessük el. Rendben Fiuk, és természetesen hölgyem. Õket kettõjüket kötözzétek meg és ti-mutat két kékköpenyesre-vigyázzatok rájuk.

*MAjd lekapja a páncélt magáról, segít a sebesülteknek, számba veszi a létszámot. Majd a pakolás elején kiadja az utasításokat, és elmegy és hosszan mond egy köszönõ imát Kyelnek. Ám ez elött lekapta a páncélt. Majd a fejvadászokhoz megy hogy kihalgassa õket.*

- NA fiuk beszéljetek, honnan tudtatok a szállítmányról?

[Quator ar Zaraquer]

(Eran dha Sado)

Kinézet: Harmincas évei elején járó dwoon férfi. Haja a lovagságra jellemzõ gombamód nyírt szõkés-barna frizura. Szemei barnák és valami elszánt, már-már fanatizmussal határos fény ízzik a méylükön, ha valaki elég közelrõl és kitartóan bámul a szempárba. Ruházatára nézve az ezüst teljesvért a mérvadó. Az ünnepre és a "civil" lakosságra való tekintettel a vasalt acéllapos kesztyût egy egyszerû bõrkesztyûre cserélte és ezt a kiegészítõt jelenleg az övébe tûrve hordja. Hasonló megfontolásból a zárt, lovagi-sisakot is otthonhagyta a lovag. Vállára égkék köpeny terül, melyen az Unió és egyben a Rani-rend címere látható. Arany napkorong, felette ökölbe szorított férfikéz és egy körbefutó jelmoindat: "Az áldozat lészen diadalmunk". Fegyver csak az oldalán hüvelyében pihenõ lovagkard, ami nála van. Ékszerként csupán ezüstláncon hordott szent Ranil-szimbólumot hord, de még ez is inkább a puritánabb fajtából való.

*A hangnem nem a legjobb amivel viseltethet a nõ, de egyenlõre betudja a lovag az izgalomnak és nem parancsol hallgatást neki. Nem is nagyon foglalkozik vele, hogy mit beszél a 31.-es parancsnok, miután észreveszi, hogy csak fegyelmezési problémák léptek fel. A Nagymester jelenlegi fellelhetõségi helye felé veszi az irányt. Gondolja a nõ majd úgyis követi. Közben egymást kergetik a gondolatok a fejében.*

<Vajon mi van most a várban? A toroniak biztosan készülnek még valamire ezen a rohamon kívül. Lehet, hogy csak elterelés, hogy elcsalják a Város katonáit. Dem ha így is lenne, akkor is mennünk kell! Ranil kérlek add, hogy harcba indulhassak testvéreim megsegítésére.>

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet- Dwyll Únió, Davalon, Belsõ Város, Helytartói palota
Idõpont: Adron második hava, nyár, kora este
Résztvevõk: Bethsebath Nan Sifro, Eran da Sado
_____________________________________________________________

Ral da Ranga a helytartói palota (inkább erõd) saját személyes lakrészében tartózkodik ilyenkor.
Elindultok a takaros, gazdagon díszített kõházak között. Itt él a dwoon társadalom elitje: gazdag kalmárok, nemesek, a kézmûves céhek vezetõi, diplomaták, sõt, módos nagygazdák téli lakjai is itt vannak.
Nagyon sûrûn követik itt egymást az õrjáratok. Sebát meglátva felétek közelednek, hogy igazoltassák, de a rendõrfõnököt meglátva tisztelegnek és megállás nélkül tovább masíroznak.

Az alabárdos palotaõrök; szó nélkül emelik fel Eran elõtt az útba leeresztett és keresztezett hosszú nyelû bárdokat. Tabardjuk színe nsapsárga-fehér selyemcsíkokból van összeállítva, temészetesen azért mellvérttel kiegészítve.
A Nagymester személyes lakrészében, a családja és közvetlen hozzátartozói által használt termekben, folyosókon jártok. A cselédség alszik, csak az ajtónállók nyitogatják nektek a sok- sok szobát.
Az étkezõ ajtaja elõtt álltok.
Parázs veszekedés hallatszik ki az ajtó mögûl, egy férfi és egy nõ kiabál. Tányérok csörögnek, törnek, Ral da Ranga dörmög.
-Nyughass már asszony, nem örökre megyek el! De muszáj a katonák közt legyek!
- És mikor leszel már egyszer végre férj Ral? Néha olyan érzésem van nem is emberhez, hanem intézményhez mentem hozzá!!!
- Asszony ne pörölj, most nem alkalmas!!!
-Hát mikor lesz az hogy az isten verje meg?-törik össze egy tányér
-Két államközi szerzõdés és egy csata közé belefér, hogy néha engem is meghallgass?
- Én meg szoktalak hallgatni....
-Aha, drágám, igen drágám, persze drágám...miért nem veszel inkább nekem egy papgájt?
- Sofie, muszály most ezt felhánytorgatni? Éppen darabokra szedik az országunkat most semmi sem lehet fontosabb...
-Tudom nálam, soha nem is voltam fontos, csak valami gyerekszülõ kisiparosként tekintesz rám igaz?-remeg meg a nõ hangja
-Kicsim ....-sóhajt fel a férfi.
- Ne kicsimezz te itt engem! Meg tudnád mondani mikor értél utoljára hozzám ha?-Vagy már olyan undorító vagyok hogy rám sem bírsz nézni?
- a nagymester felesége sírni kezd.
Elõszõr szembesültök vele: bizony a királyok ás országok uralkodói is csak emberek.

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

<És én, hölgyem, még régebben nem öleltem férfit, mint ön>-villant át agyán majd elkomorult. Ez most neki így nagyon nem jó, nincs ideje megvárni, még kibékülnek, ami egy óráig tart, mert legjobb békítés a szex, vagy más hasonló. Egyébként faarccal hallgatta volna a dolgot, mintha ott se lenne, mert mások magánélete nem érdekelte a legkevesebb mértékben sem, ám most érezte, dühös lesz tõle.
<Aki a saját asszonyával sem bír, hogyan bír el egy országgal? Okos nemes nõ hogy nem látja be férjura fontosságát s mért viselkedik így, mért nem viseltetik megfelelõ tisztelettel iránta? Nagyon jó, hogy nem mentem férjhez, sok nõ hasonlik meg a házasság kötelékeiben, s olyanokat enged meg magának, amit szeretõ kedvesként sose>
Azaz jelenleg, bár agyával értette, mért borulhatott ki a nagymester felesége, szívével nem helyeselte, egyenesen az õ akadályozásának érezte. No, de úgy tûnik, a dwoon nõk is néha felforgatják a házat, nem csak a férfiak. Ránéz az ezredesre:
-Kérem kopogjon és jelentsen be, mert egy házassági perpatvarnál fontosabb érkeztem oka!
Ha erre a másik nem hajlandó, nem foglalkozik illemmel és ranggal, bezörget maga, hangosan és erõsen. Fûtötte az ügy, amiért küldték, s porszemnek találta az ajtón túli eseményeket a gépezetében. Tudta, hogy ezzel feldühíthet magas rangú férfiakat, de itt most nem személyeskedésrõl, hanem hadiállapotról van szó! Akkor pedig egy feleség nagyon is másodlagos, még ha veri is magát!

[Quator ar Zaraquer]

(Eran dha Sado)

*Az ajtóhoz közelítve és hallva a benti drámát elkomrul az arca. Most épp nem lenne alkalmas, de a Háború ismét elszólítja a hadvezéreket a családtól. A parancsnok ismételt szükségtelen beszólására kurtán fele csupán.*

-Hallgasson zsoldos!

*Közben csupán annyira áll meg, amíg kopog és vár néhány szívdobbanást, hogy a bent lévõk azért reagálhassanak. Ha más nem az asszony elfordulhasson, a Nagymester poedig ismét öszpontosíthasson az államféri teendõire. Ezután határozottan benyit. Az illemet jelenleg mellõzve a rangfokozatoknak megfelelõen elõre is megy, nem várja, hogy elõreengedhesse a férhetetlen nõt. Bent meghajol a fõnemesi pár elõtt egyrészt tiszteletadás képpen, msárészt a késõi zavarás miatt.*

-Jóestét. Bocsánat a késõi zavarásért. Kürtvárat ostrom alá vette a toroni sereg körülbelül hatezer emberrel. A várban tartózkodó 31.-es zsoldoscsapat parancsnoka hozta a hírt.

*Eközben átadja a levelet és a gyûrût is Ral da Rangának és int a nõ felé jelezve õ lenne a hírnök. Majd várja, hogy Ranil kegyeltje is átolvashassa, megemészthesse a levél tartalmát. Fülében már hallani véli a vasalt patájú csatamének rohamba csapó vágtájának moraját és a dwoon acél ütemes zörrenéseit, ahogy mind ló, mind lovasa teljes lemezvértjében rázúdul az ellenséges hadakra.*

[Navaratna]

//Úgy látom, akárhány játékban játszunk együtt, Quator, egyikben sem jönnek ki soha jól a karaktereink... //

(Bethsebath Nan Sifro)

<Ez egy felfuvalkodott seggfej. Vannak ilyenek, mily jó, hogy Amalchor nem volt ilyen sose! Azt hiszi, hogy egy éhenkórász zsoldos vagyok, õ meg az aranyban született, tisztára nyalt fenekû félisten. Ostoba gõgös öntelt seggfej. Már értem, néha mért köpnek földre az embereim pár fényes lovag láttán. Mert ilyenek is akadnak köztük. Kár, hogy tisztelni sosem fogom, csak a válljelzése miatt, mert azt megköveteli a sereg!>
-Ha azt akarja, hogy tiszteljem, tiszteljen maga is! Ember vagyok én is.-vágta oda merészen. Úgy érezte, jogosan is. Nem fintorgott közben, nem villogtatta szemeit, egészen nyugodt marad és sötét kedvû. Tett le az asztalra már nem keveset, így önérzetében bántotta a lekezelõ hangnem, mintha csak egy szolga lenne, egy közkatona. Hej, hányszor látta sajnos, hogy vannak tisztek, kik nem becsülik az embereiket és úgy beszélnek hozzájuk, mint egy alacsonyrendû állathoz! Az olyanoktól csak köpni lehet a földre, ahogy a szabadcsapatbeliek szokták is tenni.
Amint õ jöhetett a nagyúr elé, bement, fejet hajtott, majd letérdelt a nagymester elõtt, várta, hogy szót kapjon. Hirtelen elvesztette jelentõségét és fontosságát a mitugrász lovag.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet- Dwyll Únió, Davalon, Belsõ Város, Helytartói palota, Étkezõ
Idõpont: Adron második hava, nyár, kora este
Résztvevõk: Bethsebath Nan Sifro, Eran da Sado
_____________________________________________________________



Székzörgés, ajtócsukódás hallatszik az ajtón túlról. Valaki elhagyta az étezõt.
-Szabad

Ral da Ranga az étkezõasztalnál ül és vacsorázik. Jónéhány törött tányér szilánkjai boríták a padlót, ahogy a vörös szõnyeges, gesztenyebarna mahagóni asztalos étkezõbe léptek.
Az asztalon egy félig elfogyasztott birkapörkölt romjai, mosatlan tányérok, félig töltött kristályüveg borospoharak, gyümölcsöstál és egy kis péksüteményes kosár.
Nem zavartatja magát tõletek, de meglepetten nyeli le a falatot, amit éppen rágott.
A Vörös Hadúr egyszerû szabású tengerkék inget, fehér vászonnadrágot , derekán széles sötétbarna bõrövet visel. Eran elõszõr látja páncél nélkül. Sebának pedig életében ez az elsõ alkalom, hogy a Dwyll Únió elsõ lovagjához beszélhet.
-Nahát, Eran tanácstag. Jó estét. Ha tudom hogy jön kéretek még egy terítéket...-köszörüli meg a torkát a Hadúr. -Gondolom alapos oka van vacsora közben megzavarni, hallgatom.
Arca elsötétûl a hallott hírekre Erantól.
-Hol van az a kapitány?-kérdi
Végigméri Sebát, arcán inább érdeklõdés tükrözõdik.-felsóhajt-

-Jól van, már kapitány álljon fel, ez itt most személyes meghallgatás, nem nyílt protokoll fogadás. -Mit mondott mi is a neve? Halottam már. Ön az az erigowi nemesasszony aki egy idõben közvetített országaink hadseregei között, hogy több honfivére jöhessen védeni hozzánk a Szövetséget. Tette mindezt a Lobogóért, elismerés és ellenszolgáltatás nélkül. -hallgat egy picit miközben egy sötétkék szempár a tiédet fürkészi.
-Nos, én megköszönném ezt önnek a dwoon nép nevében: -Köszönjük Betsebath Nan Sifro.-mondja és nem durván, de határozottan megszorítja a kezed. -Még nem volt alkalmunk találkozni, de mikor a haddtáposaim mondták, hogy a Szabadcsapataink száma az addigi hatvan-hetven szakaszról, százötvennégyre emelkedett, hát gondoltam megnézem már ki k azok a Nan Sifrók! Megkérdeztem a deákjaim, utánanéztek, látom az ön apai ága nagyon elkötelezett híve a Szövetségnek. Különösen nagyapja vitézkedett itt nálunk, ha jól emlékszem...Rasmus...vagy...Rasten..igen Rasten! Megjegyeztem, mert tudja mióta én vagyok a tanács feje, ameddig vissza tudok emlékezni, önök az egyetlen erigowi nemesi család, kik nem pénzt és zsoldosokat üldtek, hanem saját vérüket jöttek hullattni az arcvonalba. És ön nõ létére folytatja ezt a nemes hagyományt! A hazája igazán büszke lehet önre!
-Eran ezredes már nagyjából körvonalazta hogy mi történik a keleti végeinken.
-Megtenné, hogy részletesen elmeséli, mi folyik most ott? Amalchor parancsnok miért nem küldött üzenetet? ...és Perez? Élnek még a vezéreim? Amalchor mit mondott meddig tudja tartani Kapuvárat?