Ranil Tüze

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Davalon, Barakk
Idõpont: Adron második hava, nyár, este
Résztvevõk: Aries den Morgan
___________________________________________________________


Az ajtónyílásba nézel: Christin áll ott, a szerelmed, ugyanolyan fekete gyakorlóban, ugyanolyan sárosa, mocskosan és izzadtan.
Dermedtek meredtek a másikra mindketten.
Majd mintha Christinben felrobbant volna valami, feledve a fáradtságát, fizikai állapotát, rohan feléd és a nyakadba ugrik, száját a tiedre tapasztja, csókja éhes, szomjas szinte leszívja tõled a levegõt.
-mit..hogy...mikor....hogy kerülsz te ide?-kérdi könnyes szemmel.

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

*Megörült Hektoréknak, halványan elmosolyodott. Viszonozza az öleléseket, már ahogy a fém a fémmel megoldja.
Ám amikor Emeryk felé fordul, gyorsan elfelejtette, hogy õ elvileg kiképzõtiszt volt, meg szakaszkapitány. Egyszeriben egy maga alá hugyozós szûzlánynak jobban el tudta volna magát képzelni, aki kódexek szerelmes írásain könnyez*
<...vannak olyan regék is, szóval ez a rész igaz...>
*Elárulta magát, bosszantotta is. Ez a férfi még mindig tud olvasni belõle, ahogy õ is õbelõle. Pokolba, hogy az a...! Ezért óckodot a találkozástól. Épp elég volt az esküvõn feláldoznia magát. De egy Nan Sifro derekasan állja az önkínzást is, végigállta a szertartást, végigeszi az étlapot, csak táncolni nem táncol. Hogy is ne. Saját temetésén nem szokott az ember. Arra már nem vitte volna rá a lélek. Lett volna abban valami mocskos. Hogy az ifjú menyasszony férjével ropja a régi szeretõ? Frászt! De jól megégette magát, s eldöntötte, többé nem kerül Emeryk és családja elé. Ez eddig a pillanatig mûködött is... Párszor azt hitte, már a múlt része a férfi is, a románc is, kész, lezárta. Ám ahogy itt voltak, álla megfeszült. A keserves életbe állna a görcs, nem úgy van az...! S ráadásul más sem úgy van már!!! Ez különösen lebénította, még a kislány jelenlétét is elfelejtette. De nem sokáig, az ég nem volt kegyelmes vele.
Tompán jutottak el hozzá társai szavai, ahogy emlékeztetni próbálták Emeryket -hiábavaló dolog, emlékszik az nagyon jól- aztán hogy hogyan torkollja le és hallgattatja el egyik a másikat s hogyan hagyják õket magukra.*
<Lehet, ez rosszabb, mintha itt fecsegtetek volna...>
*Fél aggyal hagyja helyben, jöhet az a hintó...nincs ereje tiltakozni. Reménykedett benne, a férfi majd megszereti Ariane-t és akkor õt szépen elfelejti. Rosszul esett volna neki, nõi hiúság azért lakik benne, nem lett férfia seregben, de könnyebb lett volna a mostani találkozás. De nem ezt látta! Nem ez süt le róla! Nem ezt árulják el mozdulatai!
Mikora kislány hozzáért, megdermedt. Hagyta. Vagyis tûrte. De feszültség cikázott testében. Kislányuk van. Még szép is. Egy képzeletbeli nyílvesszõ állt Seba hátába. ...vajon sokat ügyködtek a kislány létrehozásáért...? Most kettõ nyílvesszõ állt a nõbe, szinte egymás mellett, az oldalába. Akár a sajátja is lehetne...mondjuk Emeryktõl? A következõ nyílvesszõ tarkón szúrja, majd mikor az ártatlan, jóindulatú asszony szavait meghallja, vagy három csapódik a mellkasába.*
<...hogy sorvadna le az arcom, nagyon igaza van...!> *Már nem érezte a lábát. Ritkán ájult el, vagy vérveszteség, vagy napszúrás, vagy kimerültség miatt, ám elviekben mindtõl messze állt. Ám az ájulástól nem.*
<Nem zuhansz el mint egy elkényeztetett karfiolfarú nemesi ribanc!>
*Pedig lelki szemei elõtt egy lehetséges -mára képzeletbeli- ösvény jelent meg, a nõ szavai nyomát követve, majd a valóság kíméletlenül elseperte azt, helyette Ariane meg Emeryk szeretkezõ képe bukkant fel a nászi ágyon -sose látta, hogy csinálhatták, de van képzelõereje, fõleg ha az egyik felet ismeri-, s ettõl bedurrant az agya, egy ér lüktetni kezdett halántékán.
Aztán kijózanodott. Úgy forrong itt mint egy vérszomjas kopó. Látva a férfi távolodását a gyerekkel csettintett egyet, hogy nem jól van ez így, nem így van a módja!*
-Ugyan, várj, ne siess úgy! Beszélnünk kell!
<Mért is mondom ezt...? Mert hallottam, hogy menedéket keres a lányának meg a nejének? Te tényleg élvezed a szenvedést, Betta. Fel akarod ajánlani nekik az erigowi családi birtokodat menedéknek?! Hát komolyan mondom, keress egy Tharr szentélyt, sétálj be az ajtaján, csókold meg az összes papot ott és feküdj fel engedelmesen az oltárkövükre! Inkább légy egy kicsit számítóbb, mi van, ha Ariane mondjuk...uram bocsássa meg, meghal..Emeryk özvegy marad, a kislány nem sok vizet zavar...>
*Seba az undok, szívtelen hangot elnyomta magában. Nem, õ nem ilyen. Egy toroni ilyen. Õ nem toroni. Ariane kedves lány volt, most is olyan nõ lehet, szép gyereket szült, félre az ármánykodó lihegéssel, ami halált recseg önzõ mód!*
-S ha már beszélnünk kell, mért ne lehetne azt a belsõ városig megejteni a hintódban?

[Saggaras Zenir]

Victor Fredrick Faren

Bocs Castor de egy pöppenetnyit elõre szaladtál.//

*Miután végzet a két tororni kutyával, feáll, hogy megsegítse a katonáit.*

-Gyerünk emberek, küldjétek, a mocskos kis káosz fatyakatr a másvilágra, esélyük sincs ellenetek.-Így fanatizálja csapatát. MAjd elhalgat és a nyakához kap.-Megmérgezet az a szemét.

<Kérlek Kyel fedd fel elöttem a mérget ami megszálta a testemet, és lassítsd isteni hatalmaddal.>

*MAjd látszik rajta, hogy összpontsoít, és mintha ábrázata azt tükrözné, hogy jóval egészségesebb, és szervezete erõsen küzd a fegyverméreg ellen. Ám a rövid lázadozásból, ahmed leesése ébreszti fel, mikor ezt látja, megfogja szent szimbólumát hátra huzza melmagasságban, majd elõre döf, mintha kilõne magából valamit, és a goblin mágus egy nagy nyekkenéssel földre esik. És közben azt kiabálja, hogy ezt Ahmedért. Ujjab rövid pihegés, de amint látja, hogy két ujjabb gazfickó közeledik.*

-Kyel áldása bóruljon rátok harcos társaim. -Ennek hatására, mind aki hisz kyelben, mintha gyorsabban, ügyesebben harcolna. Amjd Victor elõveszi buzogányát és pajzsát. Ygertek kutyák, VICTOR FREDRICK FAREN VAGYOK, szent inkvizitor, a papi szék tagja, és kyel földi helytartója. -Amondat végén elemi erõvel csapta oda buzogányát az egyik fejvadászhoz.

//Kérlek ezek alapján módosítsd az elõbbi reagodat, vagy legalábbis ennek szellemében.//

[Schinter]

Aries den Morgan


//annyira sejtettem //

Mikor elõször meglátja,hogy ki áll az ajtóban azt hiszi,hogy bizonyára álmodik vagy csak a fáradság csalja az érzékeit.De mikor Chirstin közelebb kerül már felismeri azt a lányt,akitõl el kellet menni.Levegõ után kapkod és akár mennyire ellent is mondd az érzelmeinek eltolja a lányt magától.

-Utánad jöttem,mert azt hallottam egy utazótól,hogy Dwyll unióba jöttél.Nem volt más választásom be kellet állni a seregbe,mert nem engedtek be az országba.És te?Oly rég láttalak és még sem változtál semmit....

Beszédje a kezdeti izgalomhoz képest egyre halkabbá vált s el is forditja egy kissé a fejét,ahogy a holdfényben megcsillanak a könnyei...

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet-Tiadlan és a Dwyll Únió határa, Kapuvár közelében
Idõpont: Adron második hava, nyár, reggel
Résztvevõk: Hatarasima
____________________________________________________________

Egyszerre megelevenednek az út menti szürke sziklák! Szürke köpenyes alakok válnak ki belõle, kiknek minden ruhája és felszerelési tárgya igazodik a környezetükhöz! Ha nem mozdulnak meg, nem is veszed észre õket, simán keresztüllovagolsz közöttük. Az alakok humanoidok, karcsúak, nyúlánkak és legalább egy fejjel magasabbak mint te. A bõrük világos, szinte fehér, fülük hegyes, fejhez simuló, hajuk is szürke akár a kövek, a szemük pedig szilvaszín. Ijakat, vékony hosszúkardot, tõrt látsz náluk. Felállnak elõtted félkörben, de nem támadnak rád.
A hegyi elfek csoportjából kiválik egy nõ, aki megközelít és közös nyelven szólít meg.
-Te nem vagy olyan mint azok akik elmentek, neked sokkal jobb hallásod van, de mégis hasonlítasz az emberre, Ki vagy te és mit keresel a törzs területén?

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Eren, Sub-Fer Ested megye, Eren felé az Ezüst Erdõben
Idõpont: Adron második hava, nyár, nappal
Résztvevõk: Victor Fredrick Faren
_____________________________________________________________


Végtagjaidba friss erõ költözik, a kínzó fegyverméreg hatását mintha elfújták volna, de érzed jócskán megterhelte az erõdet, nem vagy olyan formában mint máskor.
Az embereid hallják szavaid, a lalkesítés és az áldás is eljut fülükbe. Néhányra ez valóban igazán úgy hat mint egy falat kenyér és bátor csataüvöltéssel vetik magukat a harcba, mások talán csak elszántabban szorítják a pajzsot, és ismét másokra nem terjeszti ki a jóindulatát Kyel. Nem mindengi táplál a Sors istenével szoros lelki viszonyt, de aki igen az megérzi az Isteni közbeavatkozás, a Erõ néma támogatásának mámorát. A kékköpenyesek mindenképpen úgy zúgnak, mint a tzenger hullámai ahogy a part menti sziklákhoz csapódnak. De hát õk ereniek és Kyel bölcsõjében nevelkedtek. A külországiak viszont, hát...elvétve akad néhány akin látsz valami megindultsággal kevert felbuzdulást, bátorodást, de tény hogy a legtöbbet az ereni kékköpenyesek profitálnak az áldásodból. Jókedvük odáig fokozódik, hogy már azt is hallod, hogy azt tárgyalják a csata közben, hogy ezt hogyan fogják elmesélni ha visszatértek a szabadságból. A goblin sámán a földre hanyatlik és nem mozdul többet. Talán egy fegyverbe esett bele, talán ló taposta meg, nem tudod. Viszont egyre több gondot okoznak a frissen felélesztett zombi-káoszfattyak, akiket a sámán még nem engedett el az árnyékvilágról. Szép veszteségeket okoztatok, de az ellenség morálja még nem tört meg, még hiszik, hogy gyõzhetnek.
A fejvadászok, mivel célzott íjpuskát tartottak rád, látják hogy támadni készülsz és útjára bocsátják az acélhegyeket. Nincs rájuk különösebb hatással a hatalomszavad. Tudják õk pontosan kiért jöttek, nem te vagy az elsõ magas rangú pap akit megölnek Tharr ellenségei közûl. A különleges kiképzésû lövedékek áttörik a vértet, és a mellkasodba csapódnak! Hús szakad, tüdõdbe saját véred folyik. megakasztja a támadásod.
-Miért nem hat már a méreg? Nem azt mondtad, hogy halálos?
- Nem tudom. De nem is érdekel. ne kockáztassunk, lõjük fejbe mielõtt megint csinál valami extrát, mint az a múltkori...kár pedig milyen jól mutatna a feje a kosfejes oltárán.
Két fejvadász újratölt a másik kettõ pedig ezt a hadmûveltet fedezi. Jól kitalálták.
-Hedin siessetek-mondja az egyik fedezõ.- A kékköppenyesek úgy gázolnak át a goblinokon, mint ha papírból lennének.- Egy pár szívdobbanás és ideéérnek, ezek a tagot akarják kimenten! Nyírjátok már ki és húzzunk innét!
Súlyos sebesülésed van, még állsz a lábadon, de nem érzed úgy hogy le fogod tudni gyûrni a két toronit. De Kyel még meghallgathatja egy imádat....

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Davalon, Barakk
Idõpont: Adron második hava, nyár, este
Résztvevõk: Aries den Morgan
___________________________________________________________

Christin csalódottan és dühösen emeli rád a tekintetét:
-Miért tolsz el magadtól Aires? Miért? Talán már másé a szíved?! Mi történt veled? Ha még jelentek valamit neked miért nem engedsz magadhoz?- áll meg elõtted a lány.
-Oly rég nem láttalak, nem éppen így képzeltem én sem a viszontlátást, de hogy eltaszíts magadtól!-törli meg a szemét a lány.

[Saggaras Zenir]

Victor Fredrick Faren

*Torkából felszakad egy oroszlánszerû üvõltés.*

-Kyel, halgasd meg szolgád, és dícsõséged, és nagy lelkûséged jeleként fagyazd meg az idõ kerekét.

*Ekkor, mintha minden ismét lelassúlna, de ez most hosszab ideig tart. Victor megközelíti a fejvadászokat, a fedezõket egy határozott mozdulattal leüti, amítól a két test ernyedten hullot a földre, majd a buzogánnyal, a nyílpuskákra súlyt, és pajzsával felborítja, a két nyílpuskást. Ám ekkor mintha minden felgyorsulna ujra. A két fickó a földön fekszik, és mint mondjáka sors kegyetlen. Victor oda megy ahhoz a férfihoz aki rálõtt, és miközben az a földön fekszik, nagyott sóz rá a láncos buzogányával.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet- Dwyll Únió, Davalon falai elõtt, Városkapu
Idõpont: Adron második hava, nyár, kora este
Résztvevõk: Bethsebath Nan Sifro
_____________________________________________________________


Emeryk megáll visszanéz, és lassan visszasétál a kislányával.
Zavartan beül a hintóba. Amber a fejét az apja ölébe hajtva összekucorodik.
Végül csak "megszólal" Emeryk:
-Megváltoztál. Szomorú a szemed....-hallgat egy kicsit beszélni szeretne még a multról. Kettõtökrõl.
- Tudod mikor elvettem Arianét felejteni akartam. Téged. Kedveltem de nem szerettem. De ez mostmár megváltozott. Egy évig úgy szenvedtem mint a kutya, nem akartam elhinni, hogy úgy taszítasz el magadtól, hogy még szeretsz. Aztán egyre több idõt töltöttem Ariannéval és....-nem fejezi be a mondatot.
-Tudod; ha az embert szeretik, önzetlenül és tisztán, nem lehet harcolni a változás ellen. És már nem is akartam. Arianne egyre fontosabbá vált nekem. És most...-simogatja meg Amber fejét-...nem kívánhatod tõlem Seba, hogy egész életemben rád várjak. Te...nem akartál velem jönni gyermek nélül, pedig én úgy is éltem volna veled. Te máshogy jelentettél nekem többet, mint Arianne...de én nem akarok társ nélkül élni Seba. Hogy elûzd a magányom és társam légy; ezt te is megadhattad volna... de te eldöntötted, hogy nekem más, több kell. Pedig Seba én a gyermekrõl is örömmel lemondtam volna, annyira szerettelek..nem adtál lehetõséget, hogy ezt be is bizonyítsam. De mostmár nem akarok és nem is tudnék bizonyítani. ..mostmár....elengedtük egymást Seba....a szívem szakadt meg mikor arra kértél nõsüljek meg. De mostmár...nem vagyok képes erõszakot tenni a szívemen. Egyik része még szeretné de....már...nekünk már nincs jövõnk Seba.-mondja szomorúan- legalábbis olyan nem, mint amilyenre esélyünk volt.
-Szólj már valamit az istenért!

[Garcia da'Ramol]

(Hatarasima)

- A nevem Hatarasima Mitana a Dorcha sóguna. Feltett szándékom Kapuvárra jutni, majd azt követõen tiszteletemet kell tegyem valakinél... Ti kik vagytok? Nem állt szándékomban megzavarni nyugalmatokat és nem akarok ártani nektek. Bár azt hiszem gyanakvásotok érthetõ tekintettel a semmibõl elõlépõ rengeteg nyomra és a hallható csatazajra. Hogy válaszoljak a kérdésedre nem vagyok ember, ahogy bennem úgy õseimben is a fajtátok vére csörgedez...

[Schinter]

Aries den Morgan


Megtörli a szemét és Christinre emeli tekintettét.

-Ne haragudja csak nem akarom,hogy könnyeket láss

Aztán szorosan magához szoritja a lányt.

-A szivem mindörökké a tiéd és ezen még a halál sem diadalmoskodhat.

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

A nõ nyugodtan foglalt helyet, elpárolgott a haragja. Ami már csak árnyéka, visszhangja volt azoknak az idõknek s indulatoknak, amikor már a férfi nejével élt s õ elhagyta egy idõre az országot is, hogy politikában hasznosan vezesse le nyelvét s majd aztán ugyan olyan hasznosan karja haragját már a határvidéken.
<Lehetett volna-visszjáték. Akit szeretünk, annak jót kívánunk. S szeretnénk rá úgy emlékezni, hogy az kellemes legyen.>
Pajzsát elhelyezte maga mellett, lábait kicsit kinyújtóztatta. Ez a kocsitempó már élvezhetõ volt.
-Emeryk. Nem errõl akartam beszélni, de ha már ilyen mederbe folyattad a szavakat, nem leszek gátja. Önzõ voltam régen, mert csak magamra gondoltam, téged más nõ karjába taszítottalak azt híve, tudom mit akarsz és mire vágysz. Ám jó tudni, hogy mára ez nem teher hanem édes mámor neked. Így tudhatom, jó helyen vagy, jó asszony mellett. Ennél többet nem kívánhatok, talán csak még fiat a leány mellé. Régen nem lehetett gyermekem. Ma hajnaltól újra lehet. S ha az istenek:Ranil és Krad -*a férfi elõtt nem rejtette el, két égi hatalmasság foglal el helyet lelkében*-, úgy akarják, férfit is ad mellém ki majd anyává tesz. Õrizz meg emlékeidben, de a jelenben asszonyodra nézz, ne rám, s leányodra, ne egy meg nem valósult jövõre. Tiszteld és szeresd õket.
Közelebb hajolt, arca bezárult a férfi elõl.
-Figyelj rám jól, fordítsuk el fejünket a kesergõ, meddõ múlton: nem kerülte el figyelmem, menedéket keresel feleséged és lányod számára. Talán nem véletlen, hogy összefutottunk. Felajánlom a Nan Sifro birtokot nekik Erigowban. Bár nem tudom, mért fújtatok vészkürtöket, hogy vitetnéd el õket távol az Uniótól, de sejtem: tudjátok ti is, ez nem csata lesz, hanem háború.
Örült, hogy inkább errõl kell beszélni. Már nem volt értelme "mi lett volna ha"-król beszélni, s bizonygatni nem létezõ, kihunyt dolgokat. Ahogy annak sem volt értelme, hogy úgy vélte, ha képes volt újra szeretni, akkor talán elõtte nem szeretett igazán.
<Igazságtalan lennék. Én is járhatok még úgy, hogy nem képzelem, lehetséges.>

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Davalon, Rendõrfõnök hivatala
Idõpont: Adron második hava, nyár, késõdélután,
Résztvevõk: Eran dha Sado,
___________________________________________________________

Már vagy ötödjére olvasod át a dohányáruk kereskedelmérõl, a vásározókról szóló jelentéseket, ki, miért, hogy kitõl, mennyi dohányt vett, de eddig minden rendben lévõnek tûnik. Azt persze rögtön gondoltad, hogy nem fogják a könyvelésükben feltûntetni az ópiumbehozatalt, de még csak egy árva szabálysértést se találtál, minden teljesen rendben lévõnek tûnik. A dohány árusításának betiltását csak végsõ esetben szeretnéd javasolni, és ez egyátalán nem könnyû. Davalonban óriási a kalmár-házak lobbyja nagyon nem jó ujjat húzni velük, mert komyolyan az életedre törhetnek a pénzemberek, ha a zsebükre lépsz. Megaztán ezt a nagytanáccsal is jóvá kell hagyatni, és ráadásul ismersz is olyan öreg tanácstagot, aki benne van a dohány-bizniszben. Persze õ gyanú felett áll számodra (személyesen ismered Liam lovagot nem hinnéd hogy mocskos ügyei lennének, szereti a hazáját) és egy ilyen húzást keresztülverni a véneken....hát az nem lesz semmi feladat.
Sorba lefogatod a dohányárusokat a városban, sokukat magad hallgatsz ki; de semmi eredmény, pedig még az igaz szó hatalmát is bevetetted; illetve van eredmény, kaptál egy nyílt levelet, egy tiltakozó levelet a kereskedõk Céhétõl, amiben bepanaszolnak a nagytanácsnak, hogy feleslegesen zaklatod a kereskedõket. Pazar. Csak politikával ne foglalkozzon az ember.
A sokadik kereskedõ eredménytelen kihallgatása után kezd benned felébredni a gyanú. mi van ha ezek az emberek jóhiszemûek; ha nem is tudják mit adnak el? Azaz mi van ha azt HISZIK, hogy csak dohányt árulnak? Létezik hogy valaki szántszándékkal cserélgetné ki a raktárakban az igazi dohányt ópiumra? Ugyan mit érne el vele? Haszna nem lenne belõle...anyagi haszna legalábbis biztos nem....
Azok a fiúk akik vettek a dohányból azt mondják, mindig egy dzsad kereskedõ ment oda hozzájuk és szólította meg õket, mintha személyesen, egyesével válogatnák ki õket...Az életkoruk minden esetben tizennégy és tizennyolcév közötti.
Most is egy kamaszfiú ül elõtted nagy szepegve és rémülten, hogy ugyan mit akar tõle a Napállam egyik vezetõ embere. Kihallgatod, látszik úgy be van fosva tõled, hogy eszébe sem jut hazudni...áh....semmi érdemi információ, mindig ugyanaz....dzsad kereskedõ jön, megszólítja és ajándékba adja az árut. Sûrûn járod a várost de nem láttad vona , hogy ennyi idegen lenne itt az Ibarából! Honnan a bánatos túróból jön ide az a rengeteg dzsad? Már átnézted a Kapuk Terének nyílvántartását, az utóbbi egy hétben kétszázhatvan dzsad nemzetiségû személy lépte át a város határait, de nappal úgy eltûnnek a százezres nagyvárosban, hogy nem találják õket...az éjjel meg....azért a dwoon állam sem mentes a maffiától...már ami az éjszakai életet érinti...általában nincsenek életellnes bûncselekmények, se zsarolások, se védelmi pénz szedések, ti NAGYON vigyáztok a polgárok jóllétére..és Ranil õklei nagyon keményen védik is a biztonságot, Davalon nektek hála kifejezetten élhetõ és biztonságos város. DE!!! Hogy az italcsepmészettel, prostitúcióval, egyéb egzotikus áruk behozatalával mi a helyzet....hááát...azért te is tudod hogy a szabadságos katonák találnak maguknak "afféle" nõket. Dwoon erkölcsiség ide vagy oda, de a fiatal egyedülálló katonák körében azért itt is komoly igény van efféle szolgáltatásokra. Mivel saját szentélyük nem lehet ezt a missziót általában idegen Ellana papnõk végzik a luxus-fogadókban, egyéb katonák által látogatott, de igényes helyeken. Nagyon nem piszkáltatok bele soha ebbe a világba, mert rendbetették a katonák morálját ütközet elõtt, így ezek a hölgyek afféle "megtûrt" kategóriába estek. De nemcsak Ellana lányai, hanem a közönségesebb utcalányok is. Azért vannak városnegyedek, -nem sok, néhány peremkerület- ahol az õrjáratok nem törik kezük-lábuk, hogy elõállítsanak valakit akit üzletszerû kéjelgésen érnek...hogy itt éjjel mi történik...hát azért ott nincs ügynök minden sarkon.

-Mostmár elmehetek uram?-törli meg az orrát a kamaszfiú, akit most hallagattál ki.


***
Egyéb jelentéseket is elolvastál közben:
-A vároba érkezett a 31.esek parancsnoka Bethsebath nan Sifro kapitány
- Két újoncot soroztak be a 31.-esek közé õk a barakkban várnak eligazításra. A Morgan nevû bárdot alkalmasnak ítélték titkosszolgálati, kémelhárító, és szabotázs tevékenységekere; miután alaposabban kikérdezted, kisült, hogy a fickó igencsak jól ismeri a dzsadokat, megjárta a dzsad államokat délen, ahol halálbüntetés terhe mellett körözik, mint köztörvényes bûnözõt, mert megbecstelenítette az emír háremét és ellopta a családi aranyát. (Ezt a titkosszolgálat derítette ki róla). Nos végül is rablóból válik a legjobb pandúr, nem kizárt, hogy ez a simlis disznó még hasznára lehet a dwoon államnak, meg a katonai etikett megkívánja, hogy amennyiben elérhetõ a szakasz parancsnoka, célszerûbb ha õ tart nekik eligazítást...

[Quator ar Zaraquer]

(Eran dha Sado)

*Fáradt már a sok zsákutcától és szócsépléstõl. Itt sajnos nem lehet egyszerûen elszántsággal és hittel gyõzelmet aratni. Ide tényleg valaki olyan kell, aki maga is a mocsok részese volt és nem egy egyenes Ranil-lovag.*

-Elmehetsz. Ha legközelebb látod a dzsadot, akkor azonnal szólj róla a legközelebbi õrjáratnak.

*Ezzel abba is hagyja a kihallgatást és elindul, hogy az olvasottak alapján megkeresse a 31.-esek parancsnokát és a két újoncot. Ez a Morgan név ismerõs neki. Kis gondolkodás után elsötétül tekintete, mikor rájön, hogy az izgága feleselõs idegen az, akit kipróbálásra küldött. *

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet-Tiadlan és a Dwyll Únió határa, Kapuvár közelében
Idõpont: Adron második hava, nyár, reggel
Résztvevõk: Hatarasima
____________________________________________________________

-Az én nevem Liadan. Azt hittük ahhoz az utóvédhez tartozol, akik betörtek a területünkre. Nem tudom hogy hihetek-e neked. Ha igazak a szándékaid szállj le a lovadról és gyere közelebb.
Liadan elteszi a fegyverét és leeresztett karokkal vár.
Ha odamész, õ is közelebb lép hozzád. Ez a nõ az eddig látott elfeknél is karcsúbb, magasabb, nyúlánkabb. Halottál mendemondákat róla, hogy élenek elf törzsek akik nem az erdei, hanem a hegyi életmódhoz alkalmazkodtak, de most be kell lásd, a mesék igaznak bizonyultak.
A hegyi elfek, jóval két méter fölöttiek voltak. A nõ kissé lehajol hozzád és karcsú nyúlánk ujjait az orcáidra teszi. A hosszú tenyér teljesen beteríti a fejed két oldalát, talán át is tudná kulcsolni az ujjaival, annyira -számodra groteszkül- hosszú ujjai voltak a nõnek, de az összkép mágis valahogy arányos volt.
Finom csápok nyúlnak a mentálsík kékes derengésében a tudatod felé. magabiztosan keresnének fogást a hosszú évek meditációjában és önfegyelmében edzett tudatpajzson, de az elf idegen tudata képtelen behatolni és kikémlelni ebbe a tökéletes sztázisba.
A nõ elkapja a fejedrõl a kezét és a szája elé kapta.
-Hol....-kezdi döbbenten...hogyan....vagy képes ellenállni a föld erejének idegen? Ezt eddig még egy embernek sem sikerült megtennie! Legalábbis azoknak nem, akiket elkaptunk az utóvédbõl, hogy kihalgassunk. te nem vagy egyszerû katona. Milyen céllal jársz a fekete sereg nyomában?-húzza fel a szemöldökét a nõ.