Valthagorei Vész [ETK]

[Garcia da'Ramol]

(Joey)

<A franc essen beléd te toroni szuka, mivel értek a fényekhez, így jól tudom, hogy Te egyáltalán nem vagy természetes... valami sírszökevény kóbor szellem lehetsz csupán. Nem kellet volna még találkoznunk, talán némi esélyt jelent az áldott kardom , de talán megnyugtathatunk...>

Kalmonnak elhadarja a következõket.
- Készülj a legrosszabbra pajtás, ez a nõ nem emberi lény már egy ideje, könnyen lehet, hogy csak varázsos holmi tehet benne kárt

Majd az asszonyhoz intézi toroni nyelven a szavait
- Várj Suessa biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk beszélni a dolgokat NEM miattunk hullajtottad könnyedet!

És felkészülve a legrosszabbra néz határozottan a lény szemébe.

[Mesemondó]

Fila:

[i]Az ajtó belül nincs lezárva, zárszerkezet sem védelmezi, talán a másik oldalon van retesz, de az is lehet, hogy nincs. Addig nem tudod, amíg nem próbálod kinyitni. Anyagát tekintve mintha az egész egy, vagy több nagy acéllapból lenne kimunkálva.

illetve ezt megelzõzõen:

A jobboldali falon középtájt mintha ajtó lenne, szemben pedig magas polcsor.

// Erre írtad hogy odamégy megvizsgálni, hát megviszgáltad mint fent látszik, de ha nem nyitod ki nem tudod meg mi van mögötte, az ajtók márcsak ilyenek //

[Mesemondó]

________________________________________________
KM esemény [Alauron]
Helyszín: A régi Trotta birtokon egy földalatti raktárban.
Idõpont: Nyár eleje, délután
Résztvevõk: Fila, Rouhn
______________________________________________________



Fila:
A hõlátásod nem mutat ki nyomokat a padlón, a fáklyafényben pedig szintén nincs egyszerû dolgod, de annyit azért megállapítassz, hogy senki sem ment az ajtó felé mostanában rajtad kívül. Megpróbálsz hát körbenézni, jól láthatóak a társaid nyomai Janna, és Rouhn épp a képek nézegetésével van elfoglalva, miután úgy látszik végignézték a szekrényt, és a hordókat is. Vagy nem? Ahonnan érkeztetek, és a környéke tele van nyomokkal, a porréteg már régen szét lett járkálva, de nem kizárt hogy más is járt elõtte arra, hisz a nyomok járkálást mutatnak, hogy csupán a társaid és a te nyomod látod-e...Olyan nyomot nem lelsz, amin egy jó nagy bakancs egymagában jelezné hogy ott egy ork mászkált, és nem Janna talpacskája hagyta ott. Ha ezze jött valaki, lehet még itt van, vagy tévedtek, és nem is jött erre senki...

Rouhn:
Miközben segítesz tartani a kíváncsi nõnek a festményeket, és fényt adsz a kutatkodáshoz Fila körülöttetek köröz és morfondírozni látszik...

Úgy látszik két választás van, visszamászni, vagy megpróbálni az egyetlen ajtót. A három kíváncsi felfedezõ velõtrázó sikoltást hall odakintrõl, ami valahonnan az ajtón túlról jön, bár nem mközvetlen elõtte lehet a forrása. A sikony hosszú és valahogy vérfagyasztó...kérdés már csak az, hogy a hang elõre vagy hátra mozdítja -e majd hõseinket?

[Mesemondó]

________________________________________________
KM esemény [Alauron]
Helyszín:A régi Trotta birtoknál, a családi kriptában
Idõpont: Nyár eleje, délután
Résztvevõk: Joey, Kalmon
______________________________________________________



Úgy látszik a Suessa nem ért a szóból:
- Most megtudjátok mi az én bánatom! Ti is szenvedni fogtok velem az idõk végezetéig...te is ezt akarod Szerelmetes Uram?! Jólvan, a fiúk is meglakolnak végül! - Tovább nem beszél, s ami a legvérfagyasztóbb most már nem kerülgeti a sírokat, hanem átlép rajtuk, vagy egyszerûen nem jelentenek számára akadályt? Kalmon nem is hisz a szemének, csak kivételes önfegyelme miatt marad viszonylag nyugodt, Joey pedig sötét szellemtörténetek alapján egyre szorosabban markolja megszentelt fegyverét...talán segít, hiszen most minden segítségre szülség lesz amit az égiek a két bátor férfinek adhatnak! Közeledik...már csak pár láb, bár fegyvere nincs valami mégis azt sugallja tévedés lenne alábecsülni.

[Shirin Horha]

(Kalmon)

Felkészül a számára egyre egyértelmûbben elkerülhetetlen összecsapásra,bár azt sem tudja mi ez.Bízik szellemi energiáiban,és felkészül használatukra.A sírokon való átkelés elvette a kedvét a nõ lefogásától.A...nõ...vagy mi ahogy közelebb ér két lábnál Kalmon elméje rejtett energiáihoz nyúl és hatalmas erõt merít belõlük.Õ már nem is szól többet,magával ragadja a közeli összecsapás hangulata.Ha a szellem az említettnél közelebb ér,robbanás szerûen szabadítja fel chijének erejét,ébreszti fel az Alvó Sárkányt...

Közben már egy szakértûknek sokat mondó harci állást vesz fel,és akaratán kívül halk doromboló hangot ad ki.

[Garcia da'Ramol]

(Joey)

<Hát legyen meg az istenek akarata. Nem hátrálok, hiszen amíg nekem kerülgetnek kell a terepakadályokat õ egyszerûen átsiklik rajtuk, amíg én izommunkával rohanok õ az akaratával lebeg. Akkor ami belefér...>

- Suessa! Nézd pengém és vedd végzeted, mert így harcol egy erv nemes! A'frad!!!

És ezzel a kiáltással elébe megy az ellenfelének. És erv harci indulót harsog hibátlan énekhangján.

[Hades]

(Rouhn)

Felkapja fejét a sikolyra, a fáklyát továbbra is kezében tartja, másikban egybõl ott terem Drarr, ránéz a többiekre, és gyorsan, de nesztelenül az ajtó felé indul, ott bevárja a többieket (ha nem az odú felé veszik az irányt), és lassan, csendben rápróbál a kilincsre. Ha nem enged, akkor hátrább húzódik a lendülethez, és betöri az ajtót.

[Jomadar]

(Fila)

//Mea culpa - megvan az ajtó voltam//

Szintén az ajtó felé veszi az irányt és kézbe kapja a rapírt.
* Most itt vagy délutánonként sikongatnak, vagy nekünk szól ez az üdvözlõ ének, esetleg a csapat másik fele ébresztett fel egy dühös csipkerózsikát. Egészen csapdaszerûnek látszik, de minden józan ész ellenére a kíváncsiság nem enged egyszerûen visszamászni a járaton. *

[Mesemondó]

________________________________________________
KM esemény [Alauron]
Helyszín:A régi Trotta birtoknál, a családi kriptában
Idõpont: Nyár eleje, délután
Résztvevõk: Joey, Kalmon...Fila, Rouhn
______________________________________________________



Joey úgy döntött elébe megy a végzetnek, míg Kalmon felszabadítja elméje hatalmát és küzdõállásba helyezkedve kivárja sorsát. Talán az istenek meghallották a gondolatot, talán az ervek hajlíthatatlan gyõzni akarása tette, de az áldott fegyver nem vallt szégyent. Joey kardja keresztõlszántotta a szellemtestet, mintha egy felhõt csapott volna szét, mintha a megpecsételt penge útjából menekülni látszot volna a légnemû kísértet anyaga. A lovag még izzani is vélte kardját, olyan volt mintha a fegyver haragra gerjedt volna, s szomjasan itta volna a szentségtelen erõt, ahogy keresztülhatolt rajta. Az átkozott lélek ereje azonban nem merült ki ilyen hamar, s bár sebet kapott kitartott célja mellett, hogy puszultást hozzon a kard forgatójára. Mikor a penge már áthaladt az anyagtalan testen akkor mozdult, s hiába voltak a lovag reflexei a helyükön, mi máskor életet menett volna most hasztalan próbálkozásnak minõsült. Pajzsát maga elé kapta, se a "Suessa" nem törõdve azzal áthatolt a szilárd fedezéken, mindkét éteri kezét rákulcsolva oda, ahol a pajzs felett az eleven húst sejtette.
-A verem... - szólt a szellem ellenfeléhez...

***
S a hangja mintha most egészen emberinek, élõnek tûnt volna...s tényleg, Joey már látta önmagát. Hirtelen ott állt a kriptában, ám minden tiszta volt és szép, a sírokon gyertyák égtek. Nõi ruhában volt, barackszínû ruhaköltemény takarta testét, s tetszett neki. Ez volt Joey kedvenc ruhája, kiemelte alakját, ami egy kicsit már tönkrement az évek terhe alatt, de azért még jól bírta magát. Mozdulna, de nem tud, a derekát erõs fémpánt tartja, s hirtelen az az érzése támad, hogy nem bír tovább álni. Hátradõlt, s körülölelte a fal, három oldalról szorongatta testét, majd vastag lap került rá, s immár nem látott semmit. Hideg volt és sötét, õ a falat kaparta belülrõl, hosszú, hosszú ideig várt, míg marni kezdte a szomj, s az éhség...a halál Joey számára lassú volt és gyötrelmes.
***

Villanásszerûen zökkent vissza a valóság sodrásába a kradhitû lovag, elmélye erõs volt, kitartott. Kábán, és értetlenül fogadta ugyan a látomást, és a furcsa érzést, de a fejében lüktetõ fájdalmon, hányingeren kívül nem szenvedett károsodást. De hiszen az elõbb meghalt, vagy az valaki más volt? Mintha éhes lenne, és talán szomjas is. Nagyon szomjas...vagy csak a képzelete játszik vele? Mintha tükörbe nézne...de nem, egy kísértet nézett vele szembe, a barackszín ruhás Suessa. Tekintete mélyén megértés csillant, és bánat, de a gyötrelmes multat nem vetkõzhette le egy kis együttérzés. Tudta, értette, hogy Joey immár ismeri a halálának körülményét, és ez boldoggá tette, sõt gonosz, förtelmes kacajban tört ki.

Kalmon látta amint társa keresztülvág a szellem testén, s a nõ alakja mintha egy pillanatig megviselten, fáradtan szétesni látszana. Már lassabban mozdul, meggyengült, de még akad benne erõ. Joey háttal ált a harcmûvésznek, de úgy látszik történt vele valami. Talán be kellene avatkozni, odaszökken hát a lovag mellé, de meglepedten tudomásul kell vennie, hogy társa most egészen máshol jár. Fennakadt a szeme, ajka szavakat formáz némán, s arcáról eltûnt az élet színe. Hiába minden erõfeszítés, és mentális erõ, nem elég ahhoz hogy támadásra ösztökélje tagjait. Egy pár pillanat és a helyzet kedvezõbbnek látszik: Látja ahogy a szín visszatér Joey arcára, s zavarodottan tekint maga elé, kétségek olvashatóak le arcáról. Talán most jött el az alkalom a támadásra? Vagy jobb lenne tovább kivárni? Valami történik a bejáret felöl hangok érkeznek, s az acélborítású ajtót valaki kitárja. Mi jöhet még? A bejárat felöl fény és hangok szûrõdnek felé. Az egykori nemesasszony nevetése töri meg a gondolatot.

Az ajtó nyitva van, s nehezen bár, de megadja magát Rouhn erejének. Elsõnek a szõke harcos lép ki egy jól megmunkált folyosóra, s balkézrõl fáklya fényét veheti észre, ami egy terembõl jön, tõlük néhány lábnyira.
Nemsokára ott állnak mind a hárman az ajtón kívül, s az eléjük táruló látvány bizony nem mindennapi. Elsõ pillantásra kiderül, hogy ez bizony egy sírkamra, két sornyi ravatallal. A második koporsónál, közel az ajtóhoz, Joey lovag áll háttal, jobb oldalán Kalmon küzdõállásban. Mi folyik itt? Ahogy a lovag arrébblépve megtántorodik kicsit egy nõ alakja is feltûnik.

Rouhn meg merne rá esküdni hogy látta már valahol azt a nõt. Az a barackszínû ruha amit visel nagyon ismerõs. A festmény jut róla eszébe, amit a raktárban láttak.

Fila éles szeme olyan részletet pillant meg, aminek jobb lenne inkább nem hinni: a nõ a lovag pajzsán épp keresztülnyúl?

Janna lép utoljára a két férfi mellé, meglepetésében alig jut szóhoz:
- Tortur Spiritus...?- suttogja határozatlanul.

//Joey: -8Fp//

[Mesemondó]

________________________________________________
KM esemény [Alauron]
Helyszín: A régi Trotta birtokon egy földalatti pincében.
Idõpont: Nyár eleje, délután
Résztvevõk: Króner
______________________________________________________



A társak már egy ideje távol vannak, csak az ásott lyukon leskelõdhetsz hogy mi újság a másik oldalon. Egy idõ után azonban unalmassá válik a dolog, mígnem zajt hallassz, mintha jönnének visszafelé? A beszéldüket nem hallod, csak hogy valamelyikük mászik feléd vissza a járaton. Odanézel, s életedben elõször szembetalálod magad egy másik orkkal. Habár mindketten csak a hõlátásra hagyatkozhattok kétséged sincs róla, hogy egy ork az. A ruházata erõsen emberinek tûnik. Amikor megpillantod épp ott térdel a vájat bejáratánál. Nem olyan nagy termetû példány mint te, akkora mint egy ember, bõre tiednél jóval sötétebb, és öregebbnek látszik nálad, bár nem láttál még más orkot, de ahogy jobban megszemléled erõs a gyanúd, hogy nem lesz igazad, õ bizony fajtársad, és nem egy vad, átkozott "rokon". Lassan felegyenesedik, amint farkasszemet néz veled. Oldalán szablya lóg, de egyenlõre nem is húzta elõ. Mély hangján megszólal, szeme rádvillan.
-Üdv kölyök. Ugye nem akarod életemet venni? Nincs szükség a fegyverre. Inkább áruld el mit kerestek a grófúr birtokán?

[Jomadar]

(Fila)

Körülkémlel a szobában. * Fene vigye, az én fegyverem nem sebzi az ilyen szellemalakot * Mintha csak kocsmai verekedésben lenne, olyan eszközt keres, amivel felveheti a harcot az ilyen lénnyel. Addig is igyekszik kívül maradni az ütéstávolságon.

[Saggaras Zenir]

Króner

<Ah mégsem egy vadork, hanem fajom megszégyenítõje.>

*Megfeszíti az íját*

-Téged kockára szabdalni jöttünk te vén gyilkos.

*HA bármikor, közeledne, megállásra szólitja, fel ha nem áll meg, rálõ, és utána még abban a körben ujra fog tüzelni.*

[Shirin Horha]

(Kalmon)

Ahogy meglátja társa holt ábrázatát,nem habozik tovább!Felébreszti az alvó sárkányt.Abban reménykedve,hogy elméje energiáinak fizikai megnyilvánulásával sebet tud ejteni,netán el tudja pousztítani a lényt.Minden erejét egy jobb kezes egyenes ütésbe robbantja ki a lény fejének irányában,közben mikor az ütést már útjára engedte,megenged magának egy pillantást az ajtó felé,hogy felmérje az ottani helyzetet.

Az elsõ támadás sikerétõl függetlenül mikor karját teljesen kinyujtotta,rögtön elindul,és körbepördül tengelye körül,magasba emelve bal lábát,és elemi erejû rúgást indítva Suessa földi maradványai felé.

//tegyek támadódobást?//

[Garcia da'Ramol]

(Joey)

Érezte a lény iszonyatát és fájdalmát szándéka ellenére gyûlölet helyett szánalom és már-már sajnálat ébred szívében a valaha tekintélyes asszony iránt.
Majd a szférák erejét hívja segítségül: egy elvakkantott érthetetlen szó és gyors csuklómozdulat hatására körvonalai elmosódnak és mozgását nézve mintha egy hullámzó ember alakú ködfelhõ teremne a helyén. A pár pillanattal ezelõttig még közönséges emberi lény megszólal:

- Megszabadítalak a fájdalmadtól Suessa... Pusztúljjjjjjjj!!!! - és tudati energiáinak minden morzsáját egyetlen mindent elsöprõ támadásba sûrítve megtámadja a szellemet.

[Mesemondó]

________________________________________________
KM esemény [Alauron]
Helyszín: A régi Trotta birtokon egy földalatti pincében.
Idõpont: Nyár eleje, délután
Résztvevõk: Króner
______________________________________________________



A veled szemben álló horkantásszerû hang kíséretében szélesen elmosolyodik. Még a foghíját is emgpillantod a szája jobb szegletében.
- Nem is vagyok olyan öreg még...csak megviselt az élet. - tárja szét a kezét ártatlanul, nem közeledik hozzád.
- Te is meglátod majd, hogy nem könnyû együtt élni az emberekkel, ha nemes orknak születtél. Viszont lehetséges, tehetsz nekik jó szolgálatot, de megbecsülni nem fognak érte. Csak mert orkok vagyunk, még ha szolgáljuk is õket, hogy a nyelvünk kilóg, akkorsem leszünk számukra többek mint jó kutyák...node felejtsük el ezt. Mit is mondtál, kölyök? hogy gyilkos?...Miért nevezel gyilkosnak? Itt ti vagytok a behatolók, de nem támadtam rátok. Ez itt a gazdám birtoka, gróf vonTrottáé, ez itt az õ családjáé, már mióta csak állnak a falak odafenn. Õ azok közé az emberek közé tartozik, akik legalább elfogadják a fajtánkat, de sajnos ez ritka. Õ bölcs ember. Hát veled, mondcsak jól bánnak-e akikkel jöttél?