Torozon Tavernája

[Torozon]

Az ork értetlenül néz rá, majd elbiggyeszti száját, kivillantva méretes, különösen hegyes agyarait. Talán ki vannak fenve? Gusztustalan.

-Mittomén ki volt a csajszi. Meglehetõsen ekszec...ecken...
-Excentrikus? -szólt közbe nevetve a félelf.
-NESZÓJJÁBELE! Na, az. Amúgy ha már ilyen kedves voltam, vehetnél nekem egy sõrt.

Valahogy Rahimot azonban nem igazán érdekelte az ork beszéde.

[Shirin Horha]

(Rahim)

És ahogy egyre inkább magához tért,az ork testszaga egyre jobban kezdte taszítani õt.Alig tudta elfojtani az ösztönbõl jövõ fintort,mikor "fogait" meglátta.Gyorsan visszahúzódott tõle,majd megköszönte a segítséget,és újra a különös jelenet helyszínére nézett,abban reménykedve,hoyg valami furcsát fedezhet fel.

[Torozon]

Minõ irónia, az ork is elfintorodott a jutalom elmaradása után. Visszaült helyére, majd jól hallhatóan morgott.

-Bwáh. Hálátlan népség ez a füstös. Pedig tom hogy van pénze neki egy sörre. Na mindegy, nem akarsz te venni nekem egyet, füleském?

A beszélgetés a továbbiakban nem érdekelte Rahimot, ugyanis ismét vér fröccsent a parkettára, majd a dohányfüstbõl három alak lépett elõ. Enyhe ívben hajló, keskeny kardjuk, zord arcuk és enyhén vágott szemük keleti kultúrára vall. Ruhájuk fekete, egyikük fehér harisnyája vértõl csatakos. Talán haldokló társával végzett. Sebes, mégsem kapkodó léptekkel tartottak a kijárat felé, Rahim fejében hamar összeállt a kép; minden bizonnyal a lányt keresik, szándékukat kivont kardjuk teszi egyértelmûvé.

[Shirin Horha]

(Rahim)

<Remélem ez nem egy sima hétköznap itt a fogadóban...Mert ha mégis,akkor lehet nem itt fogok megszállni!Vagy mégis... Mindenesetre megnézzük mik lesznek a fejlemények...>

-Hé,pincér,hozz ork barátomnak egy nagy-nagy korsó sört köszönetem jeléül...

Azzal még mielõtt elhagyom a fogadót,1 ezüstöt rakok az asztalra(az ételemért és italomért),megfogok egy szelet húst és kenyeret,és kifelé indulok,a három északi nyomába...

[Torozon]

Az ork jól láthatóan - és hallhatóan felderül a változó szelek hatására.

-Na hát mégis megjött az esze a fiúnak! Na de hova mész? Hrm...végülis mindegy.

Amint Rahim elhagyja az asztalok sokaságát, felsejlik elõtte a hatalmas, õsöreg, faragott pult, mögötte a fogadóssal. Bár csak egy pillanatra kapta el tekintetét, tünemény volt, nem tartozott az egyszerû emberek közé. Még elszaladt mellette a pincér és egy kis dulakodás után kinn találta magát az úton. Kísérteties élmény volt, az ifjú mentalista már a kapuban megállni kényszerült, a macskaköves úton ugyanis harc bontakozott ki. Tõle alig tizenöt lépésre, az utca túloldalán a három keleti állt; vonásaik csodálatra méltóan idomultak pengéikhez. Rahimtól alig három lábnyira a festett lány, véres kezével kisimítva arcából a kósza tincseket. Mozgása elcsigázott volt, érzelem azonban nem tükrözõdött benne.

-Kara kashuo! Zaji meru djai!
-Nem mersz olyan nyelven szólni amit ellenfeled is ért, nagy harcos?
-Mocskos szuka! Becsületem köt, Daharu vérét vetted és ezért pusztulsz!
-Nem volt tudomásom arról, hogy a Yazasi klán kopóit idõközben megtanították ugatni is. Engem is köt a becsületem. Becsülöm az életem és barátod hatalomvágytól megrészegülve el akarta venni tõlem.
-PUSZTA KÉZZEL KITÉPTED A TORKÁT TE DÉMON!
-A halál örökkön halál marad. Nem számít, hogy valakit liliom gyengéd illata vagy hûvös penge segíti át a kárpiton túlra. Halott, és nem látja már, hogy a becsületéért küzdenek. Távozzatok, halálotok értelmetlen volna.
-Tévedés. Igenis lát és emlékezni fog örökké.
-Legyen hát ahogyan lennie kell. Az ifjú bábjátékost itt mögöttem viszont kíméljétek, nem tartozik hozzám.

Rahimnak kihagyott egy pillanatra a szíve, pedig általában ura volt érzelmeinek. A lány rá gondolt minden bizonnyal, pedig nem hallhatta meg érkezését. A bábjátékos jelzõ pedig amilyen titokzatos, olyan paradoxan egyértelmû; tudja, hogy mentalista.

A három keleti összehangolt támadásba lendült, a kardok szélvészsebesen hasították a levegõt; oly élesek voltak, hogy Rahim fülét bántotta süvítõ hangjuk. Iszonyú mészárlás volt kilátásban, és a lány nem rántott fegyvert. Ekkor azonban furcsa dolog történt. Mintha egy pillanatra az egész világ megdermedt volna, s bár továbbhaladt az idõ, a lány kiszakadt belõle, csupán elmosódott, villámnál is sebesebben cikázó foltnak tetszett. Egy másodperc...és helyrerázódott minden. A harcosok pengéi egymás hátából álltak ki, így vették körbe a lányt, majd szörnyû halálhörgéssel három ellentétes irányba dõltek. A bohóc közönyösen kilépett a vérvirágos körbõl, majd elindult...egyenesen Rahim felé.

[Shirin Horha]

(Rahim)

Bár sosem izgatta igazán a közelharc,a test-test elleni küzdelem,ez a néhány piillanat mégis lenyûgözte...Tanácstalanul állt,miközben a biztosan hatalmas tudású lány egyre csak közeledett...

<Hát ahogy láttam a futásnak itt már nincs sok értelme...Remélem velem nem fog ellenségesen fellépni.De ki lehet ez a lány???>

Elmélkedett izgatottan,a távolság kettejük közt pedig csak egyre csökkent.

Rahim próbálta leplezni félelemmel vegyes kíváncsiságát,de ez valószínûleg nem teljesen sikerült neki.Erõt vett hát magán,újra felrázta magát a révületbõl,és várta a nem sok jóval kecsegtetõ nagyonis közeli jövõt,mindezt a lány szemébe nézve,szelíd tekintettel...

[Torozon]

A külvilág megszûnni látszott amint közelebb lépett a lány. Rahim szíve a torkában dobogott, a menekülés minden bizonnyal hiábavaló és senki nem látja most, az utca teljesen kihalt. Egyetlen dologban bízhat, hogy a lány nem vette zokon neki vizsgálódását; a remény egyre zsugorodott, ahogy jobban kivette a kõszürke szemeket, és buborékként pukkadt szét amikor a festett ajkak közül elhangzott a vádló kérdés.

-Mi célból zavartad meg elmém tavának tükrét, bábjátékos?

[Shirin Horha]

(Rahim)

Ezt a kérdést várta,és mégsem tudott rá felkészülni.Néhány röpke másodpercig gondolkodott,de akármilyen éles is volt az esze,nem tudott semmi életmentõt kitalálni,úgyhogy az igazat mondta.

-Kíváncsiságból.

Figyelte a lány arcán a reakciókat,és reménykedett a legjobban.Ha bent úgy elintézte õt,akkor itt már hiábavaló minden mentális és fizikális támadás.A lány még négy ellenfél legyûrése után is valószínûsíthetõen könnyedén a földbe tiporni.Akár egy varázspárbajban,a közelharcról nem is beszélve...

-Kíváncsi voltam ki és mi az,aki egy emberektõl...És más teremtményektõl zajos fogadóban megöl valakit.

Szavaiból semmi vádló nem jött le,csak igazi kíváncsiság...És talán némi elismerés...

-De miért szólítasz bábjátékosnak?

Szólt az életveszély szélén állók "mostmár minden mindegy"-bõl fakadó bátorságától felbátorodva a "bábjátékos".

[Torozon]

A fekete tincsek mögül tekintõ szemek meg sem rezzentek az õszinte válasz hatására. Mélyen Rahim szemébe nézett, a férfit sóbálvánnyá dermesztette a jéghideg ûr mely tekintetébõl sugárzott.

-Tudományod arra épül, hogy emberek elméjét formáld mint egy darab sarat. Hogy az ostobákat zsineggel rángasd. Azonban néha nem árt kétszer meggondolni, hogy leselkedj-e a kulcslyukon keresztül. Néha jobb kopogni.

A lány minden szava viszhangot vert Rahim fejében. Leleplezve érezte magát, sõt. Mint akit csontig nyúztak.

[Shirin Horha]

(Rahim)

Hirtelen enyhe émelygés fogta el.Ilyen szorult helyzetben még soha nem volt.De aztán ismét összeszedte magát.

-Honnan tudod ezeket rólam?-kérdezte még mindig kongó fejjel

Nem tudta miért,és hogy hogyan,de kíváncsisága felülkerekedett félelmén,és minden máson.Kezdte igazán érdekelni a lány,és annak tudása,és ennek megfelelõen kérdések fakadtak ki ajkain.

-Ki vagy te?És miért ölted meg azokat az embereket?

Faggatta tovább az idegent...

[Torozon]

A fekete ajkak halvány mosolyra húzódtak, a nap elé felhõ kúszott és árnyékba borította az utcát.

-Nem tanították meg neked, hogy zsinegeidet más is megfoghatja? Vagy tán vaknak néztél?

A vádló szavakat hallva Rahim ketrecbe zárva érezte magát, nem tudott mozdulni a félelemtõl. A lány hangja azonban mindvégig közönyös, hûvös volt, mindenfajta érzelemtõl mentes.

-Nem érted, amit látsz. Õk választották a halált, mind a négyen. Szörnyetegnek neveztek mikor csupán pontot tettem történetük végére. Megadtam nekik, amit kívántak. Vagy mással tudnád magyarázni azon ember cselekedetét, aki nekiszalad a lándzsafalnak, melyet saját maga készített?

Rövid szünet után folytatta.

-Fekete fény vagyok és jéghideg láng. Oly sok nevem volt már, hogy nem tudom, melyik tetszene jobban.

[Shirin Horha]

(Rahim)

-De,de...Azt hiszem igazad van...Nem értem.De nem azt amit látok,hanem amit hallok!Ha ilyen jól tudtad fölényedet velük szemben-bök fejével a három hüledezõ halottra-akkor mért mondtad,hogy nem bátsák a bábjátékost,ha egyszer tudtad,hogy nem is lesz rá alkalmuk?És egyáltalán miért mondtad,hogy engem ne bántsanak,mikor nem is ismersz,és én semmi jót nem tettem veled?

Végigvárva a lány válaszait,újra megszólal:

-Nem akarsz elszökni innen?Nem félsz,hogy valaki szól a hatóságoknak?

Rahim a fejében felhalmozódott kérdésektõl már-már úgy érezte szétdurran a feje.De mindent megtett volna,hogy a lány minden kérdésére választ adjon.Lenyûgözõ volt a lány hatalma,és higgadtsága számára.

[Torozon]

-Csupán tisztázni akartam számukra a dolgokat ahogyan ez egy becsületes ellenféltõl elvárható. Hogy mit tettél velem az rám tartozott, nem rájuk. Ilyen egyszerû.

A hatóságok említésére felnézett az égre, egyenest a nap felé. A felhõ elvonult.

-Egymással végeztek és ez így van rendjén. Az õ fajtájuknak nem adatik meg az, hogy büntetlenül hibázzanak. Maguk választották ezt az utat. És most ha megbocsátasz...úgy bûzlök mint egy mészárszék.

Festett szája síri nyugalommal telített mosolyra húzódott, majd hátat fordított Rahimnak és ismét belépett a fogadó ajtaján, magára hagyva az ifjú mentalistát kétségeivel.

[Shirin Horha]

(Rahim)

Percekig...vagy csak perceknek tûnõ másodpercekig állt Torozon Tavernája elõtt.Majd megfordult,és a bejárati ajtó felé nézett.

<Ezt nem tudom elhinni...Nem tapasztaltam még ilyet.Ilyen nyugalom...Ilyen magabiztosság...Ez mr emberfeletti!MEG KELL ismernem...>

A válla felett visszapillant a szerencsétlenül járt harcosokra,majd elindul oda,ahol a lány az imént eltûnt...Be a fogadóba.

Belépve az ajtón szétnézett,a lányt keresve,aki számára még mindig hihetetlen módon végzett néggyel az erõsebbik nembõl...

[Torozon]

A fogadó ajtaján belépve könnyedén megtalálta a lányt, épp a fogadóssal társalgott valamit. Amaz nem tûnt túl jókedvûnek, bajsza alatt mormogott valamit. Az inasok épp elszállították a fogadóban elvérzett embert, majd hamarosan felmosóronggyal tértek vissza.

-Azt azért ugye tudod, hogy ez a kis akció nem volt olcsó dolog, ugye drágám?
-Megtérítem a károdat mint ahogy mindig megtérítettem. Így kellett történnie.
-Ejh, tudom én milyen fajta a szuke. Ha nem kellene utánuk takarítani, nem is haragudnék rád. Rémesen nézel ki.
-Sejtettem, hogy megjegyzed.

Azzal felfelé veszi útját, egy inas kíséretében akinek mintha kocsonyából lenne a térde.