Ranil Tüze

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

A lassulás inkább ínyére volt, de csöppet sem lelkesedett a repkedésért. Földhözragadt nõ volt õ, sosem vonzotta az égen való szárnyalás. Kétkedve hallgatta a fiatal lány áradozását arról, milyen nagyszerû dolognak tartja, ha fénybõl tákol szekeret s azzal nyaktörõ mutatványokat mível. Olyan hatalmaknak parancsolhat így, hogy nem csodálkozik mellette, ha meg is buggyant kicsit közben...Hagyta, hadd rajongjon az égért, nem is nagyon hitte, hogy õszintén érdekli a másikat, hogy õ maga nem tartja ilyen csodálatosnak a dolgot, inkább félelmetesnek. Ám látszott Vivienen, fiatal, s legyen bár papnõ, serdülõkorban van, s az ilyen ifjak hajlamosak álmodozni szárnyalásról, miegymásról.
Örömmel hallotta, hogy hamar ott lesznek, ahova igyekszik, ez erõt öntött bele, megnyugodott valamelyest, de jól tudta, teljesen csak akkor lesz minden rendben, ha újra két lábbal az anyaföldön állhat.
Nem tudta, hogy a lány kíváncsisága korának tudható be, vagy cssak mert a napleány így szerette volna oldani a kapitny feszültségét, vagy mindkettõ, ám nem érezte tolakodásnak. Sõt, ha a lány ezt akarta, számítása bejött. Gondolatai másra terelõdtek. Nagyon másra, így bizonytalanul felelt Viviennek:
-Mivel egy ideje nem adtam ki üres gyomrom veres tartalmát, jól lehetek.
Életérõl viszont hallgatott. Más nõ szívesen osztja meg múltja ezen töredékeit más nõvel, de Seba ebben kicsit zárkózottabb volt. Nem kérdés miért: élete nagy részét katonaviselt férfiak, lovagok, politkusok, nemes urak között töltötte, s jóval kevesebbszer ült le nõkkel társalogni. Ha mégis volt rá alkalom, az a nõvérét jelentette, vagy Dytát, dwoon barátnéját, s ezzel ki is merült a nõismerõsök szelencéje.
Gondolatai arra terelõdtek, ami a kocsiban történt. vagyis amit a lány talán tett vele. Azaz elkezdett...
<Visszaadta volna méhem termékenységét? Újra vérzem majd mint az ép nõk?>
Elkezdett önmagával viaskodni, aminek az elrévedõ tekintet, összeszorított állkapocs és a meg-meg ránduló arcizom volt árulója. vivien azt mondta, ha gyermeket akar, s lészen párja, keresse fel vele õt, s gondja lesz a gyermekáldásra. Hasában régi görcs bontogatta vérvörös szirmait. Ettõl már csak egy lépés a meddõség vége.
Nem attól riadt meg, hogy innentõl kezdve nem hálhat óvatlanul férfival. Emeryk óta nem fogadott ágyába férfit, érdektelenül szemlélte a szép ifjakat. Egyik sem mozgatta meg sem lelkét, sem testét. Seba már csak ilyen volt. Ha valaki nem ébresztette fel szívét, akkor teste is néma maradt.
Inkább az a rémület vert benne gyökeret, hogy nem élhet katonanõ módjára. Számára már életmóddá vált. Le nem cserélte volna a házasság s egy férfi rabigájára. Szabad, önálló, magabiztos nõ volt, s ezt többre becsülte egy nemes udvarlónál is. Nem volt már fiatal. Egy híján 3 tucat éves. Vénlány a velejéig. Tán vagyona tetszhet még botor férfinak, de õ maga nem. A teste sem lágy, nem hibától mentes, lelke sem kedves, nem keménységet nélkülözõ. S egy gyerek...nem hitte hogy terem méltó férfi sem Erigowban, sem az Unióban sem másutt, akinek hagyná, hogy magját hintse ölébe s azt kihordja. Nem akart még egy vetélést elviselni sem keskeny csípõje miatt, nem akart terhesség miatt karosszékhez kötve rostokolni, mintha a várandósság betegség vagy külön jog lenne. S nem akarta, hogyha tán mégis megtörténne s élõ fiat szülne, hogy az ne Nan Sifro lenne! Mert volt egy mélyre temetett vágyálma: felrúgni a szokást, s fiát Rasten Nan Sifronak neveztesse, legyen apja bárki...
Vivienre nézett komolyan s kérte:
-Vegye vissza tõlem, amit adott! Az az idõ elmúlt, mikor anya, szeretõ feleség lehetnék, nyugodt szívvel. Vegye vissza, adja méltóbbnak, olyannak, ki jobban megbecsülné s aki istene jámbor híve! Túlságosan megszoktam magam így, semmint változtassak rajta. Kérem! Gyötörne inkább ez a kegy, nem boldogságra fakasztana, hogy megint bírom a teremtés jogát!

[Quator ar Zaraquer]

(Eran dha Sado)

-Úgy festesz, mint aki már megint túl heves volt és beleszaladt valamibe.

*Engedélyez magának egy halvány mosolyt a lány irányába. A továbbiakban hallottaktól viszont elkomorul az arca. Sötéten végighallgatja a beszámolót és érzi, hogy mostanában nem lesz jó sora a dzsadoknak Davalonban.*

-Arról sikerült megtudni valamit, hogy vannak-e még hasonló kémcsapatok? Vagy, hogy kik az összekötõik? A fiainkat megvédjük. Ehhez minél több információra lesz szükségünk, de majd beszerezzük.

<Átkozott férgek! Az ifjakat mételyezni már tõlük is visszataszító!>

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet-Tiadlan, Bujdosó-erdõ
Idõpont: Adron második hava, nyár, délután (Kalandban eltelt idõ:1. nap)
Résztvevõk: Hatarasima
_____________________________________________________________



*Hatarasima bár félelfnek született és ezért születésétõl fogva hordozott magában szimpátiát az állatok iránt, nem volt sem erdõjáró, sem vadász, ezért nem tudta biztosan megállapítani, hogy melyik toportyánféreg lehet a falkavezér.*
Kiválasztod az általad legerõsebbnek, legtapasztaltabbnak gondolt hímet, és ráfókuszálod a tudtai energiákat. A bestia rángatózva és szûkölve esik össze, de ugynakkor az egyik támad hátulról és hiába a jó páncélozottság, nem súlyos, de vérzõ sebet ejt a fogával, ahol a húsodhoz fért.
A lovad felágaskodik, nyerít, megrúgja egyik támadóját aki elterül és elmenekül.
Ottmaradsz a falka közepén, most az életedért harcolsz.
Kár hogy csak a fák voltak nézõközönséged, mert azt a pengetáncot, amit a vadállatok gyûrûjében múveltél, a harc helyhez kötve klasszikus, tanítható iskolapéldája volt. A vadak gyorsak voltak, de felvetted a ritmust és aki hátulról jött mindig a kissebbik wakazashival találkozott. miközben a szemben lévõt is tudtad támadni párhuzamosan. Nem sikerült leverniük a lábadról. Így arra mentek, hogy kifárasszanak, szerzel sebeket, de a falkatagok is egyre komolyabbakat, akik közûl mindig az támadott, aki a legkevésbé vérzett. Egymás után szállingóznak el a sebeiket nyalogatni, már akinek nem szelted le lábát és fejét. Mikor a falka hat tagra csökkent, megfordulnak és visszatérnek a homályba, ahonnan jöttek.

Zöld-lila ruhás erdõpille száll eléd. Öreg arcát ráncok barázdálják, sárga tündérfény veszi körül.

- Üdvözöllek idegen. Marvell vagyok. Nem tudom ki vagy de nagy szolgálatot tettél nekünk a falka elüldözésével. Figyeltük a küzdelmet nemes harcos. Öt éve tartó terrortól szabadítottad meg az erdõt.
Fogadd hálánkat.
Marwell int mire egy csapat felnõtt erdõpille jelenik meg, és egy kis csomagot tesznek eléd.
-Út közben nem láttad véletlenül a gyermekeinket? Egy napja csavarogtak el a kolóniáról, õket kererssük.

//wakazashi-t javítottam
Con Larrodan//
//Kösz. C.//

[Garcia da'Ramol]

(Hatarasima)

Úgy fest, mint valami õrült szobrász csatajelenete, az utolsó mozdulatba merevedve. Majd ösztönös mozdulatokkal lerázza a pengékrõl a vért, nehogy az kikezdje a fémet. Arcára a szükséges kegyetlenség mart barázdákat, összeszûkült szemébe, szétbomlott haja lóg, verejtéktõl és vértõl mocskosan. Ruházatának ravasz elrendezése megbomolva, törõdötten néz a kis jövevényre. Majd mielõtt válaszolna annak kérdésére és illendõen megköszönné ajándékukat. Elkezdi számba venni sérüléseit, és felmérni melyeket kell majd varrni és melyiket lesz elég borogatni vagy zsíros kígyómérges krémmel bekenni.

- Örvend a szívem, hogy életem védelme számotokra is haszonnal járt, és remélem nem bosszant fel különösebben benneteket, ha elárulom, hogy rendkívül eleven apróságaitokat úgy három-négyszáz lábbal odébb – és mutat a megfelelõ irányba – egy fekete türkiz színû kendõbe kötözve egy fenyõ ágán találjátok. Épek és sértetlenek. Kértem õket szépen, majd határozottan és még menekülni is próbáltam, de csak nem hagyták abba a bosszantásom. Talán nem élek vissza a nagylelkûségetekkel, ha segítségeteket kérem a lovam felkutatásában, hogy legalább a jórészt a nyereghez kötözött felszerelésemet visszaszerezhessem.

Az aprónépek szószólójának válasza közben meghajlással átveszi az elé hordott zsákocskát és megvizsgálja annak tartalmát.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet-Tiadlan, Bujdosó-erdõ
Idõpont: Adron második hava, nyár, délután (Kalandban eltelt idõ:1. nap)
Résztvevõk: Hatarasima
_____________________________________________________________


A zsákocska tartalma egy nagy halom aranyszínû bogyó.
-Mi nem adhatunk neked aranyat, félvér harcos, szívességedet csak azzal tudjuk viszonozni, ami "kincset" az erdõ ad. Ez a bogyó nem nõ minden bokorban. Az elfek "ulassom"-nak, jóbogyónak hívják. Elûzi a test fáradtságát és kíválóan hatástalanítja a legtöbb mérget.
Marwel arca elpirul mikor megemlíted neki a pille-gyerekek hollétét, de nem a dühtõl:
-Hát megvannak!?- simogatja meg a kis szakállát- Jaj vándor téged a Földanya küldött. Kérlek ne táplálj haragot szíyedben irántuk, hiszen õk még csak gyerekek. Rika az ilyen nemes szív, ki a bosszantásra türelemmel és szelíd kitartással válaszol. Lám milyen nemes lélek születik az emberek és az elfek szerelmébõl. Kívánom hogy szerencse kísérjen utadon, bármerre is visz az! - mondja Marwel és feléd repül. Csillámló tündeport szór rád. Hirtelen megmagyarázhatatlan jókedved és bizakodás támad a szívedben a küldetésed végkimenetele iránt; ami nem lehet kétséges, hisz Tiadlan kardjával Toron villámai sem dacolhatnak!
A csatától feldúrt földû tisztáson, hirtelen valami csillogósra leszel figyelmes: egy elásott kis pénzeszsacskót látsz a földgöröngyök között. Talán az öreg pille varázslata hozott váratlan szerencsét? Ki áshat el ilyen rosszhírû erdõben pént?
Egy fekete hajú erdõpille-nõ röppen az arcod elé. Ruhája erdei levelekbõl és füvekbõl van fonva.
-Megtaláltuk a lovadat, beszéltünk vele. nagyon fél és rémült. nem mer ide visszajönni mert érzi a vér és a farkasok szagát. Odavezetünk hozzá.
Elindultok kelet felé az ösvényen. Hamarosan megtalálod remegõ izmú hátasod, tajtéktól csapzottan. A felszerelésed hiánytalanul megvan.
-Most már nincs messze az erdõ széle, elvezetünk odáig.-ajánlja fel Marwel.
Jó egy órát poroszkáltok az egyre sötétebb erdõben. Mire kiértek, az alkonyi nap fénye megvilágítja nyugat felé a Dwyll Únió felé nézõ hegyek vonulatát.
-Isten veled idegen, és köszönjük-köszön el tõled Marwel és népe.
Egy mocsaras, lapályos, békabrekegéstõl hangos síkon állsz. Nagy területen nádascsoportosulások hullámoznak elõtted. Itt ér az este.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet- Dwyll Únió, úton Davalon felé a levegõben egy Égi Szekéren
Davalon felé
Idõpont: Adron második hava, nyár, hajnal (Kalandban eltelt idõ:2. nap)
Résztvevõk: Bethsebath Nan Sifro
_____________________________________________________________


Vivien teljesen lefékezi a Napszekér röptét, alig egy poroszkáló ló sebességére fogja vissza a légelementálok sebességét.
Értetlenül és döbbenten bámul rád. Látszik nem is érti, hogy fordulhat meg a fejedben ilyen gondolat.
- A Nap számára az Élet a legnagyobb szentség.-mondja elfúló hangon. Te levágnád egy sebesült karját, ha az még megmenthetõ és az életnek visszaadható? Hát él olyan halandó ki nem az emberi lét teljességét akarja megélni mit Ranil csak adhat? Én nem adtam neked semmit és nem is vehetek el tõled semmit mert nem az enyém. Minden létezõt Ranil Tüze éltet. Tán fojtsam el a teremtõ fényét a test templomában? Hát önkezemmel átkozzam ki saját magam? Az hogy te mit kezdesz az életeddel rajtad áll. De ne öld meg az álmod mi még szívedet melengeti! Olyan ijesztõ ha kapsz egy lehetõséget a beteljesülésére?
Nem hiszel Ranil erejében? Akkor ez a szekér mi? Nem kívánom tõled, hogy áttérj. Sok éve vérzel már a hazámért, ennyit a Napasszonyok is tehetnek érted. Mi nem tudunk fényes páncéllal, címmel, fegyverrel, csatlóssal, és jószággal kifejezni hálánkat. De egyet tudunk: hatalmunkban áll szülésre alkalmassá tenni bárkit ki nõnek született. Nem csodálom hogy Ranil harcosai ki bírják az Úr hatalmát nem éppen errõl híresek, de hát ez nem is dolguk. Még szerencse, hogy Ranil elhív magához nõket kiknek dolga az Életfolyam segítése és fenntartása.
Talán igazad van, nem kívánt számodra ez az áldás. Talán már nem kívántad bonyolítani a sorsod szálait, jó volt úgy neked mit az adott.
De benned még van Nõ; Betsebath! Az az asszony ki páncált, pajzsot és fegyert ragad kiáll a halál torkába és belenevet az csak te gondolod hogy szabad. Ez nem szabadság, ez menekülés. Mi lehet számodra a vérnél és ezer halálnál is fájdalmasabb? Szembesülni a benned élõ Anyával, kit elevenen eltemetsz? Milyen mélyre kell merülni a fegyvercsörgés, halálsikoly és csataordítás zajába, hogy már ne halld, ne lásd szentségét és elveszítsd fényét, melegét? A szíved még õrzi parazsát.
Anyám nyolcadik gyermeként szült, negyvenévesen. Most hatvanéves és megérte, hogy felcseperedem.
Nem tudhatod, hogy mit hoz egy új nap. -mondta Vivien és újra felgyorsította a kocsit.

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

Nem szólt semmit, elõre szegezte tekintetét s belülrõl harapdálta kicsit zárt alsó ajkát. Rossz szokása volt ez, ha gondolkodik.
Igen, ijesztõ volt a változás, és felborogatott mindent. Férfiak százai éltek úgy, hogy nem kívántak soha apák lenni, mért ne tehetné ezt egy nõ is...? Vagy õ még se olyan nõ? Megfelelõ partner híján így marad. Ám ha lenne olyan...
<Pont egy véres háború küszöbén! Itt élni van ideje az embernek, s nem az ölére és szívére van szükség, hanem a karjára és eszére! Tán pont ezért, örüljek, hogy nem békeidõben hullot az áldás rám, mert akkor verném a fejem a falba, de most erre úgy sem lesz idõ s alkalom! Ha kerül is elém férfi, az mint katona kerül, s nem udvarlóként!>
Ranil erejében a szekér láttán már rég nem kételkedett, alaposan össze is zavarodott, de ezt nem teregette ki. S nem kívánta hallani a lány szavait ebben a témában, mert még jobban felkavarta volna. Pedig a nagymester elé higgadtan kell kerülnie, hogy tájékoztassa mindenrõl.
A továbbiakban hallgatásba burkolózik.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Eren, Sub-Fer Ested megye, Eren felé az országúton
Idõpont: Adron második hava, nyár, késõ délután/este (Kalandban eltelt idõ: 2. nap)
Résztvevõk: Victor Fredrick Faren
_____________________________________________________________

Hat óra körûl találtok az út mentén egy kisebb erdõirtást. Mivel Faren két órát tervez itt pihenni, este nyolc lesz mire befejezitek az estebédet, és a katonák elintézi amit el kell.
*-Vajon érdemes este továbbindulni bele az éjszakába?*-teheted fel a kérdést.
Mire megfõzik az ételt (jófajta babgulyás, rozscipóval) és a katonák megtömik a hasukat, teljesen vidám kis táborhangulat kezd kialakulni az õrtüzek és a tábortûz körûl, mert Iris, a dalnoknõ ismét "hangol". Tényleg megérte elhozni ezt a lányt. A három törpe és az aszisz gladiátor az ezüstben kapott zsoldjuk elõlegével egy lefordított hordó tetején kockáznak. Jól elvannak, inkább a szórakozás kedvéért csinálják, mint haszonszerzésbõl, dehát minden játékba kell valami kockázat, különben hova az izgalom? A lándzsások elnyúlnak a pokrócokon és pihennek, hisz õk egész nap meneteltek. Az ilanoriak a lovakat látják el, a fejvadászok esti késdobálógyakorlatot tartanak az egyik fa törzsénél.
Az õrszemek többsége dohányra, pipára gyújt, hogy élénk maradjon.
Ahmed jön oda hozzád, kezében egy fa csajkával, kanállal és egy vég rozscipóval.
Átnyújtja neked az ételt.
-Egyen uram. Ön se evett még ma.
Megszagolod a levest. Jó szaga van. Sok zöldség és hús van benne.
A dalnoknõ csendes pengetése idõközben élveteg kacarászásra vált, mert az egyik ilanori fiú, odamegy és kitartóan csapja neki a szelet.
Néha-néha felhangzik egy-egy hurrá, vagy káromkodás a kockázó törpék felöl.
Leszáll az est, feljönnek a csillagok és tücsökciripelés tölti ki a levegõt.
Az emberek tesznek néha egy-egy darab fát a tûzre, hogy ne fázzanak. Teljesen nem merik magukat elengedni, mert nem tudják, hogy lesz-e éjszakai menetelés. Csak az ökrök és a lovak kérõdznek csendes elpihentségben.
-Hogy dönt uram?-kérdi Ahmed, aki idõközben szerzett valahonnan egy kupa hûvös bort és azt is átadja.
-Itt töltjük az éjjelt?

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Davalon, Ispotály
Idõpont: Adron második hava, nyár, késõdélután, (Kalandban eltelt idõ:1. nap)
Résztvevõk: Eran dha Sado, Aries den Morgan
___________________________________________________________


//Eran//

-Nem tudom Eran. Engem nagyon korán kilõttek, utána már a sebesülésemmel voltam elfoglalva. Kérdezd Jeff Dragoran-t, õ beszélt az egyikükkel...-dünnyögi Lorin és leragad a szeme. Úgy elálmosodtam....-visszalaszik a gyógyító szendergésébe.

//Eran//
Észreveszed, hogy az idegen a nyakán olyan pecsétet visel, amit minden Szabadcsapatba jelentkezõnek adnak, hogy a dezertálásokat megakadályozzák. A mágikus pecsét nem engedi hogy használója térmágia alanya legyen és megfelelõ eszközökkel holléte bemérhetõ. A három szolgálati év leteltével magától eltûnik, vagy csak ha egy varázstudó nem törli le a pecsétet, ha a katonát elõbb leszerelnék.
A fickó frissen érkezhetett, mert úgy tudod, hogy az összes dwoon Szabadcsapatot kivezényelték már. Ahhoz képest jó korán megsebesült, a frissen besorozott férfi.

//Eran és Aires//
A dalnok mellett lévõ ágyon egy dwoon kamaszfiú fekszik teljesen kábult, öntudatlan állapotban. Össze vissza beszél és hallucinál. Az elõbbi napleány sürgölõdik körülötte, próbálja fõzetekkel kompenzálni, a bevett szer hatását. Az újoncok elmentek. Felkelti az öreg lovag, Gorky figyelmét az új beteg (mármint a dwoon fiú) és õ is odamegy, hogy a Napnõvérnek segítsen.

//Aires//

A lap a következõ rövid szerzõdést tartalmazza:

Én alulírott Aires de Morgan, a mai naptól csatlakozom a Dwyll Únió zsoldjában álló Szabadcsapatokhoz. Alávetem magam a vonatkozó dwoon és szövetségi katonai törvénykönyv elõírásainak. A szolgálati idõ három év. Ha a szolgálati idõ letelte, vagy a leszerelési okmányok nélkül hagyom el a szolgálathelyem és elhagyom az Dwyll Únió területét, az dezertálásnak minõsûl, aminek bûntetése gyorsított hadbitörvényszék és rögtönítélõ bíróság elõtt azonnali halál.

Majd néhány kiegészítõ adat:
Csapattest: 31. Dwoon Szabadcsapat
Rang: Újonc
Státusz: Kiképzetlen
Beosztás: A szakaszparancsnok Betsabeth Nan Sifro megérkeztéig Eran da Shado rendõrfõnöktõl kérvényezze

[Schinter]

Aries den Morgan


Nos ujabb 2 kérdés merült fel,amit meg kell kérdeznie...Ki az a Betsabeth Nan Sifro és Eran da Shido vagy ki...Ideje felkeresni egy olyan embert,aki uttána tud nézni a frissen csatlakozott embereknek.Elvégre Krisztin után is érdeklõdni akar...
ÉS erre úgy néz ki,hogy a nagy fényes páncélú lovag a legalkalmasabb.Megtapogtja a sebeit és ha már nem fájnak odacammog hozzá és hozzá nem jellemzõ módon kivárja a sorát Ki tudja,hogy ki milyen rangban itt...Még a végén maga alatt vágná a fát.

[Quator ar Zaraquer]

(Eran dha Sado)

-Aludj csak.

*Mondja Lorinnak, majd megindul az öreg lovag felé. Egyenlõre a szabadcsapatos idegennel nem foglalkozik, majd késõbb még rákérdez mit keres itt. A fiú ágyához érve halkan megszólal.*

-Ópium?! Gorky hol találom Jeff Dragorant?

[Garcia da'Ramol]

(Hatarasima)

A véres verejtékes küzdelem után szó szerint mocskosnak érzi magát és lehetõségeit kihasználva igyekszik ezen változtatni. Majd ellátja mind saját, mind lovának sebesüléseit. Bekap egyet az aranyszínû bogyóból, - ha azok a dögök veszettek voltak, akkor ez talán segít – és a lovának is ad a „csemegébõl” majd jó biztos helyre elrakja a rengeteg bogyóval teli zsákocskát. De sohasem lehet tudni, ezért újra kinyitja a szütyõ száját és kivesz belõle pár darabot, amit ruhája egyik belsõ zsebébe rejt el. Reménytelennek gondolja az éjszakai átkelést a lápon ezért inkább úgy dönt, hogy itt éjszakázik. Gyûjt némi tûzifát, jól elõkészíti a terepet, mert nem szeretné magára gyújtani a lápot. Majd miután evett, ivott a tûz fényénél elmereng, az utóbbi pár nap eseményein és próbálja megfejteni Kaoraku szándékát...
Mielõtt álomra szenderülne összpontosít, hogy a reggel elsõ sugaraival kelljen. Korábban nem lenne értelme, mert amíg a köd nem száll fel a lápról addig nemigen tudná biztonságban folytatni útját.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet- Dwyll Únió, úton Davalon felé a levegõben egy Égi Szekéren
Davalon felé
Idõpont: Adron második hava, nyár, alkonyat (Kalandban eltelt idõ:2. nap)
Résztvevõk: Bethsebath Nan Sifro
_____________________________________________________________

A nap hátralévõ részében már Vivien sem erõlteti a beszélgetést. A sebésznek is hagynia kell pihenni a beteget, mielõtt ismét az elven húsba mar, bármennyire is gyógytani akarja az üszkös végtagot.
A Napszekér falta a mérföldeket. Alattatok mintás, kockás terítõnek látszott a táj. Talán a te kis házacskád is ott van valahol... Nem sokkal alkonyat elõtt megpillantod Davalon vastag fehér falait és tornyait. A falakon járkáló páncélokon és lándzsák hegyének tetején megcsillan az alonyi fény.
Vivien a várostól nem messze -talán két nyíllövésnyire egy rétre kormányozza a szekeret és lágyan landoltok.
Mindketten leszálltok. A Napszekér elhalványul és eltûnik, akár a délibáb.
-Hát megérkezett kapitány. Az ott már Davalon. Muszáj volt még azelõtt leszállnuk, mielõtt Uram teljesen elfordítja arcát a világtól, különben nem leszek képes hazatérni. Ha már nem találkoznánk, kívánom önnek, hogy váltsa valóra minden álmát.- mosolyog kedvesen rád a fiatal lány. ...-és tartson meg jó emlékezetében és ne felejtse el amit mondtam. Ha mégis úgy érzi letenné a kardot, tudja hol keressen.-mondja. A sarkaira telepszik és a lemenõ nap felé fordúl. Szelíden kéri a lemenõ napot:
-Mennyei atyánk jutass haza a te házadba...-alakja foozatosan halványul el, akár az alkonyat.
Egyedül mardsz a szénaszagú réten.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Davalon, Ispotály
Idõpont: Adron második hava, nyár, késõdélután, (Kalandban eltelt idõ:1. nap)
Résztvevõk: Eran dha Sado, Aries den Morgan
___________________________________________________________

//Eran, Aires//

- Nem tudom Eran, nem vagyok valami nagy herbalista, de biztos lehetsz benne, hogy nem a Napsugárban öntött fel a garatra- mondja az öreg Gorky, miközben a fiatal fiú szemhéját húzogatja, hogy a pupilláját vizsgálja.
-Te mit mondasz Jessica?
- Én azt hiszem Eran testvérünknek igaza van. A fiú valamilyen ajzószert vett magához, illetve szívott el dohány formájában....Igen, az ópium könnyen lehet. Bár az illata alapján nem kifejezetten déli fajta, ez itt északon is megterem a Quiron tenger túlpartján....aszisz, vagy dél-toroni ültetvénybõl is származhat.

-Jeff?-kapja fel a fejét Gorky- a tiszti kaszinó elõtti közkutat õrzik. Mire ez a nagy erõ felvonutatás Eran? És kímélj a titkosszolgálat hivatalos bikkfanyelvétõl. Nekem nem tudod beadni, hogy itt minden rendben.

Az újonnan érkezett szabadcsapatos,- nem tolakodóan- megáll mellettetek, míg az öreggel beszélsz. Törelmesen várja, hogy befejezzétek. Láthatólag szeretne szót váltani veled.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet-Tiadlan, Remete-láp
Idõpont: Adron második hava, nyár, reggel (Kalandban eltelt idõ:2. nap)
Résztvevõk: Hatarasima
_____________________________________________________________


Magányosan töltöd az estét, csendes meditációdhoz békakórus szolgáltatja a zenét.
Az éjszaka eseménytelenül telik, és reggel rádtelepszik a nedves pára, de a nyári nap hamar szétkergeti a ködfoltokat. A láp nem a dögletes, utazókat elnyelõ arcát mutatja: virágzanak, burjánzanak az apró színes nedvességtûrõ vadvirágok, szelíden bólogat a sás buzogánya és a sûrû nád. Mindig látsz magad elõtt száraz földterületet, ahol a lovadat vezetheted a láp apró tavai, meggyûlt tócsái között. Sok ezer vizimadár karistol a levegõben, akik fészkelõ és ívóhelynek használják ezt a helyet. Csak egyet ne teremtett volna a hatalmas Sárkányúr: moszkítókat. Szinte felfalnak.
Három óra nedves cuppogás után egy batárszekeret pillantasz meg a láp fõcsapás vonalán, félig még egy mocsaras, sáros kis tóba van ragadva. Nemrég állíthatták a kerekeire, eddig az oldalára volt borúlva. A batárszekér elõtt egy fiatal nõ, a szekéren egy test fekszik. A nõ bíztatja az állatot, hogy kihúzza a szekeret a kátyúból:
-Na mi lesz Szürke! Rajta! Rajta!