Tae- Domo- Hatari - Avagy a Sárkányhágó szája és környéke...

[A Dorcha]

A Sárkányhágó és környéke

Tiadlan keleti határvidékét szinte teljes egyészében hegyek természetes erõdvonala adja, csak egy két hágó jelent átkelési lehetõséget Tiadlan és az orkok megújult szervezésû országa között. Ezek egyike a Tae- Domo- Hatari, azaz a sárkányhágó. Kiterjedését tekintve nem jelentõs, tekintélyesebb méretû seregek átkelésére még a melegebb hónapokban sem alkalmas, míg a téli idõszakban egyenesen járhatatlan. Ettõl függetlenül néha elõfordul, hogy egy egy kiéhezett Phárianemzetség átkel a szoroson a könnyû zsákmány reményében, ám ezek a szedett vedett bandák legtöbbször megszégyenülve térnek vissza országukba s az írott történelemben eddig két alkalommal az is elõfordult, hogy Tiadlan földjén a végsõ pusztulás várt rájuk. Egyik ilyen alkalommal az éppen itt gyakorlatozó királyi seregbe futottak bele, akik annak rendje és módja szerint pontot tettek az ügy végére. A másik alkalommal a Daira kolostor lakói siettek a hegy lábánál fekvõ kis falu segítségére, s habár innen még a törzs néhány tagjának sikerült elmenekülnie, azonban a hágó közelében végzetükre sikerült belefutniuk Ikusu-Samába, a földszellem velejéig romlott, halhatatlan fiába, ki a hegység egyik barlangjában lakik (helye mindmáig rejtély), s habár csatát már többször is veszített az ország hõsei ellen (akik sokszor adták életüket ezen ügy oltárán), a halálaról szóló hírek mindeddig alaptalannak bizonyultak.

Már majdnem a felhõk magasságában fekszik az a kis sík terület ami otthont nyújt a Daira kolosotornak és lakóinak. Az itt lévõ ritkás levegõ kissé megnehezíti a légzést, de idõvel meg lehet szokni. A kolostor kis kõépület. Körülötte rendezett, elkerített udvar áll itt, és a szikes talajon kialakított kis termõkert. Nem sok minden terem meg ily mostoha körülmények között, épp csak annyi, hogy a szükséges étel mindíg az asztalon legyen. A közelben néhány kecske rágja a gyér növényzetet...
Gyönyörû a kilátás. Tiszta idõben akár több kilométer távolságra is el lehet látni, s a "közeli" messzeségben már Gro-Ugon hegyei, a Tiadlannal közös határ vonalai látszanak.

A hágó alatt hatalmas erdõség terül el, kis falvakkal, és az azok szántóföldjeikkel. Az erdõben számos vad él, mindig friss hússal kiszolgálva a falusi embereket. A Hegyek magasában, a kolostortól mintegy öt mérföldnyire apró kunyhónap ad helyet a környék egyetlen magas területen található tavának partja. Ebben a kunyhóban él Kusami Deo, a királyi sereg visszavonult száznagya, felesége és két lánya, valamint fogadott fia és tanonca, Jamaroto. Õk ketten a térség vadászai és kifinomult technikájuknak köszönhetõen mindíg kerül friss vadhús a helybéli nemesek asztalára, s õk maguk is viszonylagos jólétben élhetnek. A Tavaszi-Nyári hónapokban megszaporodik a kis tó mellett élõk száma, hiszen ilyenkor a falusi halászok is ide költöznek teljes pereputtyukkal. Ez öt családot jelent, akik ideiglenesen felhúzott viskókban laknak, amit távozáskor el is bontanak, hiszen a hó súlya alatt úgyi összeroskadna...

A hegyek oldalán az idõ vékonyka ösvényeket vájt, bár ezek túlnyomó többsége az emberek számára ismeretlen helyekr vezetnek. Találhatunk az ösvények végén kis völgyekben fekvõ fenyõligeteket is, de rengeteg errefelé a barlang is amelyek otthont nyújtanak különbözõ állatoknak, de Ikusu-Samának, sõt a legendák szerint az ezeréves öregnek is, aki egy rejtett barlangrendszerben él és az õt megtaláló keveseknek, amennyiben bizonyítják rátermettségüket, felbecsülhetetlen értékû jutalmat ad. Hogy ez csak legenda avagy maga a valóság, nem tudni... Annyi azonban bizonyos, hogy a környék földesurának dinasztiája egy oly bölcs harcostól ered, aki annakidején a hegyek mélyébõl ereszkedett alá, s késõbb a király beszélgetésük után maga adta örökbe neki és családjának ezt a területet örökül, a Matasicu-k dicsõségére.

A Matasicu-k jelenlegi rangidõse Kotami, aki õsei bölcsességével élve igazgatja jólmenõ uradalmát, s képes volt arra, hogy jó kereskedelmi kapcsolatokat építsenk ki családja számára. Õ és családja egy a terület két domináns faluja között lehelyezkedõ ligetben él, itt várja üzletfeleit és a körzetéhez tartozó panaszosokat, javaslattevõket, hogy egy probléma se maradjon orvosulatlanul.

A terület jellemzõbb NJK-i:


- Matasicu Kotami
A környezõ területeknek a király által megbízott vezetõje. Segítõkész, azonban ha kell, szigorral uralkodó vezetõ, kereskedõ. Családja története néhány száz évre nyúlik vissza, amikor is õse, Kazahar rejtélyes módon leereszkedett a környezõ hegyekbõl. Innen számítják a Kotami család történetének kezdetét. Matasicu otthonában, a rózsapalotában, egy kisebb kereskedelmi központot hozott létre ahol a teaházat és a fogadót éppúgy megtaláljuk, mint a lerakatot, amelyben szinte minden áru megtalálható, ami tiadlanon keresztülmegy.

- Matsu Daira
A 70-es évei közepén járható, õsz hajú férfi ritkán hagyja el otthonát. Napjait kertészkedéssel, és unokájának folyamatos tanításával tölti. Korát meghazudtolva, még mindig ruganyos a járása, s gyakorlatok közben, szemében néha az ifjonti hév csillog. Persze megöregedett már, de még mindig energikus. Többnyire unokájához hasonló elkopott sötétkék kimonóban jár, s hosszú õsz haját varkocsba fogva hordja. Legtöbbször göcsörtös botjára támaszkodva közlekedik, de ezt is csak olyan megszokásfélébõl teszi, hisz semmi baja sincs az izületeinek.

- Matsu Ryochi
Az idõs Daira fia, ki nem folytatta tovább családjának hagyományait. Majd 1.8 láb magas lehet, s éjfekete tincsei közé már õsz hajszálak is vegyültek, s haját rövidre nyírva hordja. Nem rég töltötte be a 48. évét. Többnyire a kolostor körüli munkákkal foglalatoskodik. De a közös imák után együtt gyakorlatozik a család (nagyapa, fia, unoka). Egyszerû ruhákat hord, de gyakorlatok során felölti régi szürke gyakorló kimonóját.

- Kisake Misaki
Ryochi felesége, Ryuu anyja. Valamikor gyönyörû nõ lehetett, de szépsége mára már megfakult... Idén tölti be 42. évét, hosszú barna haját többnyire õ is összefogva hordja. Õ gondoskodik a családról, hogy étel kerüljön az asztalra, az igazi minta háziasszony...

Ruháikra jellemzõ, hogy egyszerû vászonból készültek melyeknek a belseje erdei állatok prémjével van bélelve, így védekeznek a hideg ellen. A ruhák többsége inkább sötétebb tónusú, többnyire a természetes színek dominálnak (zöld, barna, kék)

- Kusami Deo és Jamaroto
A környék vadászai. Kusami bagyon büszke katonai múltjára, amikoris száz enbert vezetett a király íjászai (felderítõ) közül. Itteni tapasztalatait latba vetve a környék legjobb, majd egyetlen vadásza lett. Maga mellett a munkája során csak egy elárvult fiút tûr meg, mégpedig Jamaroto-t. A fiú évek óta a családdal él, és feltett szándéka, hogy miután felnõtt, evegye feleségül nevelõapja nagyobbik leányát, Liát, de ezzel még nem rukkolt elõ, így a férfi reakciói kétségesek...

[Con Larrodan]

(Mutsu Daira Ryuu)

Pirkad... a nap elsõ sugarai megcsillanak a hófödte hegycsúcsokon, aranyló fénnyel árasztva el a gyönyörû tájat. A völgyben már tavaszodik, szinte az összes hó elolvadt már, a hegyi patakok is kiolvadtak... éledezik a természet, csak idefent tartja még magát makacsul az öreg Fuyu hakufu (Tél apó), s továbbra is fehérségbe burkolja a kolostor környékét.

A kakasszóval ébred Ryuu, s frissen "pattan" ki ágyából. Téli gyakorlóját magára véve sétál ki a kolostor udvarára megetetni a jószágokat, s friss vizet hozni a közeli forrástól...
Családja még alszik, mióta betöltötte a 20. évét Õ vette át ezeket a feladatokat tõlük, így õk egy kicsit tovább tudnak pihenni.

Mire befejezi a kolostor körüli reggeli teendõket, már 1 óra is eltelhetett. Leveti bélelt mellényét, s az udvaron neki fog a reggeli gyakorlatainak.

Külsõ szemlélõ még nem látta edzés közben... A mindennapi shuuren (gyakorlatozás) része a reggeli "megtisztulásnak", mozdulatai "folyékonyak", nincs bennük semmilyen "törés", szinte egész testével mozog, s teljesen átszellemül, eggyé válik a környezetével.

[A Dorcha]

(Mutsu Daira Ryuu)

Mire Végzel a feladataiddal, már nagyapád is talpon van, s a gyakorlatokat már együtt végzitek. Mint két iker, teljesen egyforma mozdulatokat használtok, bár nagyapádé, hajlott kora ellenére, talán még a tieidnél is energikusabbak. Jó két órát gyakoroltok így, amikor is a torna végeztével az öreg feléd fordul, és megkér tarts vele a reggeli folyamán. A reggeli szegényes összetételû bár, de éppen elegendõ. Közben megszólít öreg mestered és a következõt kérdezi tõled:

-Fiam, felnõttél, s hamarosan mester leszel. Mondd el öregapádnak, mik a terveid a jövõddel kapcsolatban? Tapasztalatokat szereznél talán? Esetleg a kolostorban maradnál és idõvel te is tanítványokat fogadnál? Tudom hogy ez a kérdés hirtelen jött, mint a tavaszi áradás, azonban itt az ideje átgondolnod mihez kezdj... Kérlek mondd el nagyapádnak mihez szeretnél kezdeni az életben...

[Con Larrodan]

(Matsu Daira Ryuu)

*A közös shuuren után jól esik a finom reggeli... Épp egy falat kecskesajttal "küzdött", mikor nagyapja feltette a kérdést, s ennek eredményeképpen sikerült is félrenyelni a finom étket... *köhög*, majd a köhögéstõl kicsit könnyes szemmel néz mesterére.*

- Mester.... nem is tudom mit mondhatnék. Mindenem megvan itt mire szükségem lehet... Szeretõ család, bölcs tanító, s szépséges vidék...
Magam is szeretnék tanítványokkal foglalkozni, de tudom, hogy még nem készültem fel rá, s a mesterek próbáját sem álltam még ki. Szeretnék még melletted lenni Mester, hogy tanuljak, hisz oly hiányos még tudásom.
Mondd, mit tegyek, hogy nyomdokaidba léphessek, hogy magam is ily kiváló tanár lehessek!
*Szemeiben a tisztelet, az áhítat, s az odaadás szikrái ragyognak...*

[A Dorcha]

(Matsu Daira Ryuu)

-Nyugalom fiam, nem akarlak elüldözni - mondja mosolyogva - csak éppen itt az ideje hogy átgondold mihez kezdenél legszívesebben az életeddel, de amíg más életmódot nem ismersz, nem biztos hogy meghozhatod a legjobb választást... Node egyenlõre nem kell ezzel foglalkoznod, csak arra kérlek, néha gondolkodj el rajta valóban ez e az amit szeretnél! Most pedig kérlek menj el Kusamihoz. Jó kéthete beszéltem meg vele, hogy szerez nekünk némi vadhúst és egy két szebb halat apád születésének évfordulójára, ami épp holnap esedékes! Kérlek hozd el tõle, és fizetségként add át neki ezt a csekély összeget - mondja és átad egy kisebb erszényt egy kevés csilingelõ érmével.

A vadászlak a kunyhótól úgy 5 mérföldnyire áll, egy kis tavacska partján. A kolostortól egyetlen ritkán használt ösvény vezet odáig, az erdõn át. Köröskörül a tavasz köszönt a vándorokra, annak minden hangjával és illatával együtt. A nap gyönyörûen ragyog, azonban a hegytetõrõl lezúduló hideg szél miatt itt még elkél a vastagabb ruha is...

[Con Larrodan]

(Matsu Daira Ryuu)

Befejezi a reggelizést, átveszi a kis erszényt, kezeit maga elõtt tartva köszönésképpen meghajol mestere elõtt, és elvonul szobájába, hogy felvegye tradicionális öltözékét. (azt a bizonyos kék kimonót) Rétegesen öltözködik, hogy a hideg szél ne fújja át ruháit, majd mikor végzett, még köszön családjának.

- Sietek vissza! -kiált, s "elrobog."

Gyönyörû idõ van, jókedvûen lépked a keskeny ösvényen. Csodálja a természetet, hallgatja a csicsergõ madarakat, de ugyanúgy óvatosan figyeli a körülötte lévõ természetet. Ki tudja mi bújhat a távoli bokrokban...

[A Dorcha]

(Matsu Daira Ryuu)

Majd háromnegyed órába tellik, mire eléred a tópartot. A nemrégiben érkezett halászok már új szálláshelyeiket építgetik, mindössze egy csónak van a vizen, de az is csak a saját betevõt biztosítandó. Ismernek téged, ha nem is vagy falubeli, így amikor észrevesznek intenek feléd. Visszaintessz és indulsz is tovább a vadászlak felé. A vadász kisebbik leánya, Juki elédsiet, és mosolyogva szólít meg:

-Szia Ryuu! Rég nem jártál erre, úgyhogy nagyon örültem mikor apám mondta hogy meglátogatsz minket! Igazán jöhetnél egy kicsit gyakrabban is! Jó jó tudom hogy azok a katák nagyon fontosak, mégis remélem hogy mellette jut majd egy kis idõd rám.. RÁNK is... - mondja, s közben kicsit elpirul - Node ne álljunk itt a hidegben! Apám még nem ért haza a reggeli körútjáról, de bizonyára rövidesen megérkezik. Addigis gyere, hadd hívjalak meg egy csésze teára! - mondja, de meg sem várja válaszod, már húz is befelé. Mitagadás, igen szemre és életrevaló menyecske!

[Con Larrodan]

(Matsu Daira Ryuu)

//Mégis mennyire fiatal a lányka? //

- Szia Yuki - kedvesen visszamosolyog... majd a lány szavait hallva maga talán még jobban zavarba jön... s erõtlenül hagyja magát "bevonszolni"

<Szedd már össze magad... nem lehetsz ilyen anyámasszony katonája!> kissé kihúzza magát, s valamivel magabiztosabb léptekkel követi a lányt.
Majd mikor beértek a házba jobban szemügyre veszi kedves "házigazdáját", s otthonukat.... rég járt már erre...

[A Dorcha]

(Matsu Daira Ryuu)

// Tõled úgy 4-5 nyárral láthatott kevesebbet (15-16 éves), szóval a vödör vizet már elbírja! //

Bevezet a házba. Többször jártál már itt, de ez az elsõ alkalom, hogy a házat belülrõl is szemügyre veheted. Takaros, eléggé gazdagon berendezett ház, olyan gazdagon berendezve, amit egy egykori tiszt megengedhet magának, s amit egy kitûnõ vadász is fennt tud tartani. Félreértés ne essék, fényûzésrõl szó sincs, de te nem ehhez vagy szokva. A falakat helyenként vadásztrófeák díszítik s a vendégváró szoba dísze a ház urának egykori páncélja és fegyverei, amelyek egy kis szentélyben vannak kiállítva, amit a jelek szerint Villének szenteltek...

Mivel eléggé zavartnak tûnsz, a hangulatot oldandó elmeséli neked mi történt vele... VELÜK legutóbbi találkozásotok óta, közben tüsténkedik és teát fõz, majd kiszolgál, mindenre ügyelve, egyszóval (tudomásod szerint) minden szabályt betartva, tökéletesen vezeti le a teaszertartást. Látszik rajta, hogy sokat gyakorolta az utóbbi idõben.

[Con Larrodan]

(Matsu Daira Ryuu)

Beekóstol a teába...

-Hmmm.... ez nagyon finom - és újra kortyol... majd hosszan hallgat -
Nemsokára én is mester lehetek... - töri meg a csendet, s mosolyogva dicsekszik a lánynak - csak még ki kell állnom a végsõ próbát...

[A Dorcha]

(Matsu Daira Ryuu)

-Dehisz ez csodálatos! Nem gondoltam hogy valakibõl ilyen hamar mester lehet (megjegyzem ebben igaza van)! Mindenesetre én szorítok neked! És mondd csak hogy telt felétek a tél? A nagy hótól megint teljesen...

*És ekkor az ajtó nyikorgása beléfolytja a szót. Az apja lép be rajta, ez a majd 2 méter magas, viszonylag öreg kora ellenére (talán 50 év) is ereje teljében lévõ ember. Barna utazóruhát hord köpennyel, bõr gyaloglócsizmával és erv szokás szerint kalappal a szél és esõ ellen. Hatán kard és tegez, kezében hosszúíj. Meglehetõsen mogorva ábrázata van, ha lehet még mogorvább az átlagosnál is. Mikor megpillant, bólint feléd, a köpenyét felakasztja és leül az asztalnál. Lánya õt is kiszolgálja, majd sietve elhagyja a szobát.

Ekkor ismét nyílik az ajtó és a segédje lép be rajta. Öltözete hasonló, bár a kard helyett õ az övén hord egy egyszerû vadásztõrt. Õt régrõl ismered, nagyjából egykorúak vagytok. Kiskorodban, mikor még kevésbé terheltek le a tanulással járó teendõk, gyakran csavarogtatok együtt, mitmondjak, a környékbeliek "legnagyobb örömére". Azóta persze mindkettõtöknek benõtt a feje lágya, s kivívtátok a környékbeliek tiszteletét. Õ kitûnõ vadásszá vált, s mára már egyedül is remekül boldogulna, te pedig szintén bejártad a magad útját. Mikor meglát, halvány mosollyal és bólintással üdvözöl.*

-Üdvözöllek Ryuu, Ryochi fia! Ha jól sejtem a nagyapáddal megbeszélt hús ügyében jöttél...

[Con Larrodan]

(Matsu Daira Ryuu)

Az õsi hagyományoknak megfelelõen, s meghajlással köszönti a ház gazdáját, s régi cimboráját.

-Üdvözlet Néktek is, igen, valóban a nagyapám küldött....

Látszik kissé bizonytalan, és zavarban van

[A Dorcha]

(Matsu Daira Ryuu)

- Nos rossz hírem van... A helyzet az hogy a jelek szerint a napokban valaki kifosztotta a csapdáimat. A nyomokból ítélve 3-an 4-en lehettek, és a hágó felõl jöttek. Talán orkok lehettek, de mindenesetre annyi bizonyos, hogy néhány napja a környéken húzhatták meg magukat, mivel nem egy nap jártak minden csapdánál. Most az a legfontosabb, hogy minnél elõbb megtaláljuk a nyomaikat s visszaverjük õket oda ahonnan jöttek. Már voltam a kolostorban segítségért, innen tudtam hogy itt talállak. Nagyapád szerint ez kitûnõ alkalom lenne, hogy a gyakorlatban is kipróbálhasd képességeidet...

*Mondja és elborult arccal várja a válaszod.*

[Con Larrodan]

(Matsu Daira Ryuu)

-Szolgálatodra Uram, - meghajlik - megteszek mindent mi tõlem telhetõ. *szemeiben elszánt csillogás* Ellenben felkutatásukhoz segítségedet kérném, magam elboldogulok az erdõben, de a nyomok olvasásához nem értek.
Mikor induljunk?

[A Dorcha]

(Matsu Daira Ryuu)

- Természetesen nem mész egyedül! Két követésre alkalmas nyomot találtunk. Az egyiken te és a segédem indultok el, a másikat pedig jómagam követem. Ha gondolod a lányaimtól kérhetsz alkalmasabb ruhát, bakancsot, de ha ez is megfelel, hát nekem úgy is jó. Most megyek szólok hogy csomagoljanak élelmet...

*Azzal eltûnik azon az ajtón, ahol a lánya is távozott az imént...*