Ellana fõszentély

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.09. 15:42

- Raddaq -

[ Ellana Fõszentélye elõtt ... ]

Éjközép volt … A kék hold nyugtát, és a vörös hold keltét elválasztó legmélyebb sötét, amikor csorbítatlan fénnyel tündökölhetnek a csillagok … Raddaq halálosan kimerült … Nagy kortyokban vette a levegõt, mire lassan múlni kezdett az ereket, tagokat szaggató kín … Szívesen megszabadult volna tõle, de tudta, semmilyen erõ nem segíthet, csak a pihenés … Eszébe jutott, mennyi ideig kell majd távol lennie, és mennyi terve fog félbemaradni … A csillagok ott voltak ma is, mint minden nap … Ahogyan Õ látta õket, nem számított ha fellegek mögé bújtak … Átható ragyogással izzottak a valóság szövetén, se isten, se halandó nem állhatott az útjukba … A vihar mostanra enyhült … Apró cseppekben szemerkélt csak az esõ …

~ 35 nap … 1300 mérföld …

Emlékeztette magát Rad és felvette naplóját … Gondosan fektette ölébe, rákulcsolva ujjait … Majd fejét is hátravetette … Így várta ki az utolsó pillanatokat … A kocsi gondtalanul haladt át a déli kaput vigyázók közt, s gurult tova a széles utcán, balra tartván … Mialatt a varázsló az ébrenléttel küszködött, a hajtó is megálljt parancsolt a lovaknak … Álomtalan álom volt, s csak a zár reteszének kattanása ránthatta vissza onnan a kránit … Majd feltárult a batár ajtaja … Kísérõje magasodott ott, az árnyak között, szótlan … S döbbenete kiült arcára, mikor a másik megmozdult ültében … Végtelennek tetszõ mozdulatokkal kászálódott ki a varázsló kocsijából … Hátra hagyva csizmája véres nyomát a deszkákon … Rövid volt a búcsú, s talán egy életre szóló is … Még sem keseregtek, így volt rendjén … Rad tekintete elkísérte utolsó útján a kocsit, míg az elveszett a különös idegennel a házak között … Aztán fordult csak hátra, a hatalmas épületre meredve … Impozáns volt a maga nemében, még is idegen ízlésvilágot tükrözött számára … Fázva húzta összébb magán kabátját, s el nem engedve azt, neki indult … Kíméletlen szorongatva könyvét, mit sem törõdve a helyi idegenek fürkészõ pillantásaival ... Ujjait a kilincsre fonta, és benyitott ...

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.10. 21:57

- Raddaq -

[ Ellana Fõszentélye … ]

A csont sovány, vékony ujjak élõ bilincsként fonódtak a rézzel vert kilincsre … Jobbjára nehezedve aztán, végül benyitott … Könyvét kicsi zsákjába csúsztatta, és ahogy közelebb lépett … Emelte, széttárta karjait is, a faltól ellépõ õrök mozdulatai nyomán … Megtorpanva várta be mindkettõt, míg fejét felszegve, felpillantott a vízcseppektõl terhes csuklya szegélye alól … E különös hely a kránitól idegen ízlésvilágot tükrözött … Még sem jutalmazta egy futó pillantásnál többel a fali képeket … Sármocskos csizmája sánta léptekkel indult tova, hogy a süppedõs szõnyeget bemocskolja … A hatalmas termetû, válogatott õrök semmit sem találhattak a törékeny idegennél … Nem rejtegetett az, hideg pengéket …

- Egy nyugodt éjszakát …

Suttogta halkan, a lány bársonyos hangja nyomán … S míg kicserélte kezei közt a zsákot, jobbja nadrágja redõi közé furakodott ... Talán megkeresni aranyait ...

Szerző: **Dorio Racchini** » 2007.03.11. 18:23

*A drága fából készült, mûvészi és egyben pajzán stilizációkkal díszített pult mögül egy hölgy lép elõ. Karcsú, mint egy nádszál és tûzvörös hullámos haja a derekát verdesi. A kívánatos és fiatal lány fehér papi tógaszerû ruhakölteményt visel és kedves mosollyal az arcán lépked a betérõ idegenhez. A két õr közül az egyik dreina, a másik Kyel szimbólumát viseli a mellvértjén, és miután Raddaqnál nem találtak semmit, mivel árthatna Ellana felszentelt szolgálóinak, így hátralépnek utat engedve a hölgynek. Amaz kezébeveszi a varázsló fáradt és gondoktól remegõ kezét. Bõrének selymessége és melegsége már az elsõ pillanatban jó érzéssel tölti el a vendéget. A lány kellemes nyugodt hangon szólal meg Raddaq felé.*

- Köszöntelek Ellana fõtemplomában. Bár nem szállás a fõ irányvonalunk, de Ellanának tett megfelelõ áldozat bemutatása esetén biztos szívesen lát egyik nõvérem egészen reggelig.
Kérlek fáradj velem ... és ... ha lehet, csizmádat hagyd itt. NE vidd be az utca mocskát a tisztaság házába.

*A dreinita õr kicsit rosszalló pillantásokat vet Raddaq felé, de nem tesz semmi kihívót. A lábbelik levétele után a lány kinyitja a túloldali kétszárnyú kaput, és bevezet egy váróhelyiségbe, ahol kényelmes fotelek várják a vendégeket és vagy féltucat hasonlóan öltözött lánnyal csevegnek. Mikor körülnézel, meglátod, hogy egy alig húszéves kis fekete szépség elindul feléd és átvesz a vöröstõl, aki erre visszasétál a fogadóterembe. Ekkor tudatosul benned, hogy nagyon halk bódítóan lágy muzsika is szól, de zenészeket nem látsz. A hölgyemény megszabadít a nedves felsõruházatodtól és faggatni kezd.*

- Mit parancsol? Mi az óhaja, kívánsága?

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.11. 18:48

- Raddaq -

[ Ellana Fõszentélye … ]

A vékony bõr fedte ujjai már a veretes érmét simogatták, játszottak a consular domborított mûvén … De ahogy a vérvörös szépség ráfogott jobbjára megremegett … Érintésének melege utat talált mind a kabát, mind a köpeny, de még az ing alá is … S alkarján végigsimítva, kézen fogta az azonnal mozduló magitort … A férfi még egy utolsó pillantást vetett válla felett a harcosokra, majd engedve a lánynak elindult … S az a törékeny alt, már bántóan csengett fülében …

~ A tisztaság háza …

Véste eszébe egy életre … De csak engedett a dallamos kérésnek … Zsákját a földre engedte, s neki dõlt a hatalmas faragott asztalnak … Félig reá is nehezedett, hogy megszabadulhasson csizmáitól … Fáradtságos és kínkeserves ránehezedni egyedül csak a baljára, de torka nem adott ki hangot … Csak állának vonásai merevedtek meg, a fájdalom vonásait tükrözve … A vörös bársonnyal bélelt csizmákat felmarkolva, zsákjához szorítva követte a lányt … Igaz csak lassan, de ment … A kétszárnyú ajtó kitárulkozva újabb meglepetésekkel árasztotta el fáradt lelkét … A hosszú út már már elviselhetetlen nyomokat hagyott testén … Mind a meztelen talpai, mind inge igazolták … Az éjszín hajú fiatal lány rögvest neki esett pártfogoltjának, s Rad engedett … Bár a többi lány jelenléte szemmel láthatóan aggasztotta, még sem mondta ki … Hagyta, hogy a törékeny ujjak felfedjék arcát, lehajtva a viaszos vásznat … Leengedte karjait, közelebb engedve magához a bódító illatú lányt, s ahogy szemit lehunyta … Már a halk zeneszót is hallotta … Az apró faragott csontgombok egyesével adták meg magukat a papnõ akaratának … És a hangja, új fejezetet nyitott …

- Csak Te …

Nyögte halkan a csillogó lélektükröknek, majd a többi lányra vetette szemét, s furcsa mosolyra húzódtak ajkai ...

Szerző: **Dorio Racchini** » 2007.03.11. 20:04

*A lányka kacéran elmosolyodott és bólintott.*

- Gyere velem. Bevezetlek Úrnõm birodalmába.

*A fölös ruhákat egy fogasra akasztja, és elvezeti a férfit egy folyosón, ahol jobbra balra mahagóni ajtók nyílnak. A folyosó közepe táján benyit egy szobába és behúzza magával Radot. Becsukja halkan az ajtót és hellyel kínálja a varázslót. Leül mellé és végigsimítja a férfi arcát.*

- Hosszú útról jöttél? Fáradtnak tûnsz. Pihenj egy kicsit az áldozat elõtt.

*Felkel az ágyról és szépen sorba gyertyákat és füstölõt gyújt. A ruhásszekrényéhez sétál, és kivesz belõle egy combközépig érõ csipkés kis selyemhálóinget. A tógát hanyag mozdulattal kioldja és a székére dobja, majd felveszi a hálóinget. Visszasétál Radhoz és megint leül mellé.*

- Mesélj nekem magadról. Csak amit jónak látsz.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.11. 20:26

- Raddaq -

[ Ellana Fõszentélye … ]

Raddaq készségesen adta át csizmáit … Majd miután a gyengéd kezek segítségére voltak … Kabátját és köpenyét is … Egyedül a zsákjától nem volt hajlandó megszabadulni, azt nem nyújtotta át … Lenge ingében, mezítláb sántikálva követte a lányt, miután egy hanyag biccentéssel letudta a kacéran somolygó lánykákat … Feszélyezte a férfit, minden egyes reá vetett pillantás … Úgy érezte mintha lelke legmélyére láttak volna …

- Megyek …

Suttogta maga elé, s követte a papnõt … Ahogy a folyosóra ért, már számolta is az ajtókat … Furcsa ösztönszerû gyakorlat volt, mely a vérébe ivódott már rég … Alaposan eszébe véste az utat, ahogy az ajtók és lépései számát is … Benyitva az ajtón maga a sötétség ölelte keblére Radot … Halkan rakta be maga mögött az ajtót, ujjai már a kulcsot keresték maga mögött … De ahogy a lány ismételten érte nyúlt, fel is hagyott vele, még mielõtt leleplezõdne … Felsóhajtva ereszkedett le a hatalmas kanapészerû ülõ alkalmatosságra, és ahogy elõrehajolva térdéért nyúlt volna … A lány megérintette arcát … Nem mozdult többet a varázsló, inkább csak fejét fordította el, hogy végigtekinthessen a másikon …

- Igen … Nagyon messzirõl …

Felelte, de már megkésve … A lány magára hagyta … Fekete hosszú haja Alynát juttata eszébe … A térdébe nyilalló fájdalom pedig, felszökött rögvest a szívébe … Fogait összeszorítva hessegette el minden gondolatát, hogy a jelenben lélegezve … Csak is a mellé telepedõ lányra fókuszáljon …

- Kissé szokatlan számomra ez a helyzet … Még soha sem jártam ilyen helyen …

Dünnyögte nyögve, ahogy ujjait morzsolgatta …

- Mi a neved ?

Kérdezte, inkább elterelve a beszélgetés fonalát … Hátha sikerrel jár, bár bízni nem tudott benne … S ahogy a lány megszólalt … Annak combjaira tenyerelve, felsegítette magát …

- Vennem kell egy fürdõt ...

Szerző: **Dorio Racchini** » 2007.03.12. 1:22

- Lili vagyok. Nem kell félned. Itt jó helyen vagy.

*Mikor Rad felkel, a lány is feláll. Odalép a férfi mellé, hogy az belekapaszkodhasson.*

- Bocsáss meg ha a fecsegésemmel untatlak. Menjünk akkor a fürdõbe.

*Kinyitja az ajtót és a fürdõhelyiségbe vezeti a varázslót, ami a folyosó végén van. A helyiség zöld színû méregdrága északi márványcsempével van kirakva és igen nagy a páratartalom. A fürdõ közepén egy nagyobb medence helyezkedik el, a végében pedig két kisebb. Nincs senki más a fürdõben. A lány végül megáll és maga felé fordítja Radot.*

- Segítsek levetkõzni?

*Ha a férfi nemmel válaszol, akkoris kicsit besegít Rad nehézkes mozgása miatt, aztán a medencéhez kíséri.*

- Csúnyán megsérült a lábad. Megfürdesz, aztán meggyógyítalak.

*Megfogja a férfi kezét és bevezeti a medence langyosan kellemes vizébe miután ledobta a hálóinget a parton. Fiatalsága ellenére kicsit túlságosan sokat foglalkozik Raddal. A törõdést viszi túlzásba, de láthatólag ez neki természetes. A vízben úszkál egy kicsit, aztán a férfihoz sodródik és a parton talált szivacsos anyaggal elkezdi lesikálni a koszt Rad testérõl. Az út pora elõször szétterjed a vízben, végül mintha felszívódna, és a víz megintcsak kristálytisztán csillog a mennyezeten lógó kristálycsillár fényében. Amint kész a mosdatással a lány, kivezeti pártfogoltját és az egyik fogasról egy puha köntöst emel le. Felsegíti Radra, és összeszedi annak ruháit is. Belekarol a sebesültbe és visszasétálnak a szobába. Mikor az ajtó becsukódott, a lány a férfihez fordul.*

- Itt az ideje, hogy felajánlást tégy Ellanának. Utána meggyógyítalak és bemutatjuk az áldozatot Úrnõmnek. Készenállsz?

*Rámutat a szoba másik végében lévõ kis sarokasztalra, amin egy vörös márványszobor áll. Illetve nem áll, hanem fekszik és magát az istennõt ábrázolja. Félig ülõ, félig fekvõ pozitúrában kényelmesen henyél és nézegeti az ölébe tett felajánlásokat. A varázsló lát ott drágaköveket, ékszereket, pénzérméket, de semelyik felajánlás nem kevesebb egy aranynál.*

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.12. 8:44

- Raddaq -

[ Ellana Fõszentélye … ]

~ Lili …

Ízlelgették néma ajkai a szót … Majd átvetve karját a lány vállán, sikeresen reá nehezedett …

- Nem … Nem untatsz … Csak …

Nyitva hagyta a mondatot, nem fejezte be … Bár jól esett volna kibeszélnie lelke fájdalmát, mert az biztosan enyhülést hozott volna … S nagyban meg is könnyítette volna, az emlékek terhének viselését, de az a belsõ hang óva intette … Figyelmeztette, eszébe ne jusson … Idõbe telt mire átvergõdtek így a folyosón, az impozáns fürdõhelységbe … S a finomra csiszolt márványlapokon, majdnem el is csúszott … Hála a lánynak, ez nem következett be … Hangtalan bólogatással jelezte csupán, minden segítséget elfogad most … Ingébõl egy mozdulattal bújt ki, de a nadrágjánál már a kicsi ujjak is segédkeztek … Bár nem tüzelte forrongó vágy lelkét, kénytelen volt bevallani magának jól esett a lány gondoskodása … Térdén a kötés már hozzá nõt a seb körüli alvadt vérhez, így inkább nem is erõlködött vele, fent hagyta inkább … Úgy mászott be a medencébe, Lili segedelmével … Sziszegve fogadta a langymeleg víz áldását, mely számtalan helyen égette bõrét … Hosszú pillanatokkal késõbb, mikor már nyakig elmerült a vízben … Lába is elzsibbadt már, mellkasa szúrt, a zöldes, lilás árnyalatú duzzanatok alatt … Csak a hátán, s karjain éktelenkedõ apró vágások égették még, ahogy puha szivacs nekifeszült … Karjai ott lebegtek a víz felszínén, míg tekintete a lányt fürkészte … Annak minden apró mozdulatát, ahogy körbetáncolja a vízben … Aztán ennek is vége szakad … Óvatos mozdulatokkal emelkedett fel, s lépett ki a kövekre … Belebújt az orgonaillatú, bársonyos köntösbe és együtt hajoltak le a koszos ruhákért … Csak Lili gyorsabbnak bizonyult … Mosolyogva karolta át satnya jobbját, és vissza vezette Õt a szobába … Annak okán, hogy ekkora épületben csak ezzel a néhány emberrel találkozott kissé meglepõdött … De különösebb jelentõséget nem tulajdonított neki, igazán nem is hiányzott neki más … Csak egy kényelmes, puha ágy …

- Már egy ideje igen …

Feleli, félre értve a lány kérdését … Majd nadrágjáért nyúlva elõkotorja zsebébõl aranyait …

- Hamarosan virrad … Szeretném ha kitisztítanátok az ingem … Feltéve ha nem túl nagy kérés ez, egy idegentõl …

Szándékosan említette csak az inget, bár a többi holmit sem venné rossz néven … De nem akart követelõzõ lenni … Lassan emelte fel kezét, hogy bájos arcra tapadt éjszín tincseket félre seperhesse a lány tekintetének útjából … De ujjai ott maradtak Lili arcán, lágyan ringatózva selymes bõrén … Aztán eme pillanat varázsa is megtört … Elfordulva a papnõtõl, kimért léptekkel a szoborhoz igyekezett … Hosszú szívdobbanásokig gyönyörködött még a felhalmozott kincsekben, furcsa gondolatokkal hadakozva … Mert nem is tudta igazán, oda adja e aranyait, vagy inkább elvegye, mit útjába sodort a szél … Mennyire is megkönnyíteni az elkövetkezendõ idõket, ez a kisebb vagyon … Tartományának címeres érméit a szobor mellé helyezte, kivéve egyet … Azt az isten asszony ölébe ejtette … Megtámasztotta karjait a faragott bútordarabon, s engedte elnehezülõ fejét, alá bukni … Életével, életekkel játszott, hogy lábát bemerte tenni erre a helyre … Veszélyes volt, még is biztonságos … Csak remélni tudta, nem törik rá az ajtót, itt nem keresi majd senki, Da Cornass válogatott harcosai közül … Végtelenül fáradtnak tetszõ mozdulatokkal temette arcát kezei közé, és végigsimított tar fején … Majd megfordult ...

Szerző: **Dorio Racchini** » 2007.03.12. 19:21

*Amikor Rad megfordul, Lili már mögötte áll. Fekete hajzuhataga mögül a kezében lévõ arany kupát nézi, amiben skarlátvörös nedû kavarog. Tekintetét felemeli a férfira és elmosolyodik.*

- Igyál ebbõl, de hagyj egy kicsit.

*Odanyújtja a varázslónak, és megvárja, hogy kortyoljon belõle. Utána elveszi, és az ágy mellett álló asztalhoz megy. Azon egy niarei mintákkal díszített kis kõtálban vízben terpeszkedve egy zárt szirmú lótuszvirág várja a lányt. A papnõ a kupában maradt pár csepp nedût a fehér szirmokra önti, amitõl Ellana szimbóluma lassú rándulással kinyílik, és elárassza a szobát bódító illatával. Lili leteszi a kelyhet az asztalra, és visszasétál Radhoz. Megfogja a kezét, és az ágyhoz vezeti.*

- Add át magad az élvezeteknek. Ne gondolj a gondokkal. Annak most nincs itt az ideje.

*Leül az ágyra még mindig fogva Rad kezét és maga után húzza a puha párnák közé.*

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.13. 10:34

- Raddaq -

[ Ellana Fõszentélyében, egy szobában … ]

Mikor megfordult, Lili már ott állt … Nem tudhatta mennyi ideje is várakozhatott, de mosolyából ítélve, nem eshetett nehezére a másiknak … Aprókat bólintva vette át a kelyhet, s bár nem ettõl remélte a gyógyulást … Ajkai közé fogadta a skarlátvörös nedût … De amint a lány elfordult, s ringó csípõvel az ágy felé igyekezett, egy sercintéssel megszabadult a szájában felgyülemlett bortól … Letörölve aztán kézfejével a utolsó cseppeket, Lili után sántikált … Figyelve, az aprócska virág reakcióit … Mikor szirmai kinyíltak, félúton járhatott már … S az a kellemetlen bódító illat, megcsapta az orrát … Kénytelen volt rögvest még szemét is lehunyni, nehogy magával ragadja az áradat, s végképp elgyengítse õt … Szívdobbanásokra rá eszmélt fel, és minden mozdulatával azon igyekezett, hogy ablakot nyitva felfrissíthesse magát … De elkésett, mert Lili gyorsabb volt és elragadta a kilincs felé tartó kezeket … Buja mosollyal ajkain hátrált vissza, el nem engedve a varázslót …

- Fáradt vagyok, csak pihenni szeretnék …

Mentegetõzött esetlen, bár jelen helyzetben még az igazság sem menthette meg … Nem akarta bántani a lányt, inkább engedett, és a párnák közé heveredett … Bár nehezére esett nyitva tartani szemeit, minden igyekezetével ébren próbált maradni …

Szerző: **Dorio Racchini** » 2007.03.14. 14:59

*Lili észreveszi, hogy Raddal valami gond van. Kicsit változtat a pozíción, és õ kerül a férfi fölé. Végigsimít annak haján és aggódó arckifejezéssel kezd el kérdezõsködni.*

- Mi a baj? Netán nem nyertem el tetszésed? Nyugodtan mondd ám meg. Nem vagyok sértõdékeny. Vagy más baj van? Ó igen. Kérlek bocsáss meg. Buta vagyok. Elfeledkeztem a sérülésedrõl.

*Azzal lejjebbcsúszik és felméri a lábsebet. Karkötõje felizzik, ahogy a férfi térdére teszi a kezét és bársonyos hangján énekbe kezd. Mikor végez, a karkötõs kezét a férfi mellkasára, a másik kezét a sebre helyezi és újból énekbe kezd. Úgy fél perc múlva zavartan néz fel és látva, hogy a seb nem hegedt össze, ráncolni kezdi homlokát és gondolkodón megvakarja füle tövét.*

- Hát ezt nem értem. Úgy látszik, Úrnõmnek még nem kerültél kegyébe. Talán az áldozat után. Addigis bekötöm a lábadat.

*Felpattan az ágyról, és a szekrényhez siet. Elõkotor egy dobozkát, amibõl kötszert és balzsamot vesz elõ és visszasiet az ágyhoz nekilátni a munkának.*

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.14. 15:22

- Raddaq -

[ Ellana Fõszentélyében, egy szobában … ]

Hogy gondok vannak az enyhe kifejezés, bár ennek igazán csak a magtitor van tudatában … Míg átfordult hátára, Lili került fölébe … Kezeit emelte védekezésképpen, de ahogy a lány ujjai tar fejére tévedtek, lejjebb is engedte karjait …

- Nem … Dehogy is …

Magyarázta esetlen, s lány arca után nyúlt volna … De mint mostanában, mindig … Elkésett a mozdulat … Lili arrébb kúszott, s ráfogott térdére … Megvizsgálni a vágott sebet, hajlatánál … Ahogy a törékeny ujjak hozzá értek, s mozdítani próbálta … Rad elfojtotta nyögését, s majdnem ajkába harapott … Mire megemelkedve feltekintett a papnõ már varázsolni igyekezett … Bársonyos énekhangja hamar betöltötte a szobát, halk visszhangot verve fejében … De minden mozdulat hiába való volt … És a varázsló sejtelmei beigazodtak … Maga sem hitte igazán, hogy az istennõ kedvében járna … De nem is sajnálta igazán …

- Talán …

Lehelte halkan a lány után … És mosolygott, kedvét lelte a lány erõfeszítésében … S látszólagos tudatlanságában … Ujjait feje mögött kulcsolta össze a párnán, onnan gyönyörködött a másikban … És hihetetlennek tûnt, mégis Erionban volt … Annyiszor elképzelte maga elõtt, s most, hogy valóra vált … Alig mer hinni a szemének … Lili lassan megérkezett … És Rad feljebb húzta térdét, megkönnyítvén a papnõ dolgát …

- És mióta szolgálod már … Ööö … Ellanát … ?

Szerző: **Dorio Racchini** » 2007.03.14. 19:30

*Lili óvatosan és hozzáértõn elkezdi átkötni Rad lábát. A kérdésen kicsit elpirul.*

- Hát én elég fiatal vagyok. Csak három hónapja szolgálok Istennõm templomában ... miért kérded? nagyon látszik? :oops:

*Mikor befejezi a kötözést, félrerakja a nem használt kellékeket és visszamászik a férfi ölébe. Lehúzza magáról a hálóinget és rámosolyog a varázslóra.*

- Látom te sem vagy túl tapasztalt. Nem kell itt tartanod semmitõl. Azért vagyok itt, hogy jól érezd magad. Azután odahajol és megcsókolja Radot.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.14. 20:00

- Raddaq -

[ Ellana Fõszentélyében, egy szobában … ]

- Ó ... Három hónapja …

Jegyzi meg azonnal …

- Nem … Nem látszik … Tudod, én is … Most elõször … Vagyok … Ilyen …

Tördelte a szavakat, lányos zavarában … De csak kinyögte amit akart, mire a lány befejezte a kötözést … Halványan mosolyogva próbálta menteni a menthetõt, de inkább nem szólalt meg … Térdeit is eligazította már, mire Lili visszatért ölébe … Az aprócska selyem hálóing, a földön végezte … Felfedve a papnõ csodás bájait … Kiemelte karjait feje mögül, s életében talán elõször, azt sem tudta mit is tegyen igazán …

- Sajnálom …

Nyögte halkan, de mást már nem fûzhetett hozzá … Lili közelebb hajolva esélyt sem adott … Rad ügyetlenül próbálta utánozni amit a lány mûvelt ajkaival … De ahogy hevesen dobogó szívének ütemei gyorsultak, úgy lett egyre ügyesebb … Kezei a lány éjszín tincsei közé furakodtak, s összekócolták … El sem akarta engedi aztán lányt, levegõt venni sem hagyta …

Szerző: **Dorio Racchini** » 2007.03.14. 20:17

*Lili megoldja a levegõvételt, és láthatóan jobban elemében érzi már magát. Kioldja a férfi köntösét és elkezdi kényeztetni a fáradt varázslót. Fiatalsága és tapasztalatlansága ellenére rászolgál nevére, és igazi Ellanapapnõként viszi el Radot a gyönyörök birodalmába. Odafigyel rá és minden kimondott és kimondatlan kívánságát teljesíti. Az együttlét utána a varázsló menthetetlenül elalszik a lány karjaiban annyira kimerül.*

Ki van itt