___________________________________________________________
KM esemény [Castor de Vinter]
Helyszín: Dwyll Únió
Idõpont: Adron 2. hava /meleg évszak, nyárközép/
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________
Prológus
-Eleget ittál már kotródj innát te regõs.-mondta a fogadós és a söntésrõl a kemencepadkára penderítette a vén bárdot. Az öreg nyöszörögve zuhant össze, kezébõl kihullott a fakupa és mocskos ingére, áplatlan szakállára freccsent a mézsör.
-Ezt meg mi a frászért hurcolod mindenhová magaddal, nem tudsz te már jászani semmin, nem vagy te már jó semmire. - dobta a vénember ölébe a gitárját, ami akárcsak gazdája fájdalmas pendüléssel nyekkent az öreg ölében. Reszketeg májfoltos kezek cirógatták az öreg hangszert.
- Óh csak tudnám miért tartalak még. –dohogott tovább- Mikor játszottál már utoljára, he?-mordult rá.
-Játszeni…motyogta utána az öreg reszelõs, rekedt hangján.
Fiatal fiúk jönnek, jókedvûek, kurjongatnak. ételt-italt rendelnek.
Az öreg felhangolja gitárját, megremeg a keze…visszahúzza a húrokról.
-Hé Benett ez vén tróger még él? Mutogatnak az öreg felé.
-Él az, sokáig él, elf volt az apja, azért pusztítja itt még nekem a kenyeret!
-És ki volt az anyja?-kérdezi egyikük. Sutyorgás, majd általános röhögés.
Kikiálltó érkezik, nehéz kékbársony ruháján Erigow hercegi címere díszeleg.
-Ti még nem halllottátok?
-Mit???
- Az Únióban újra mozgosítanak. Állítólag jön a Fekete Hadúr százezer emberrel! Most kell menni katonának! A Szövetség napi három aranyat fizet annak a zsoldosnak, aki elmegy harcolni a dwoonokhoz!!!
Felhördülés, füttyögés, elismerõ kiálltások.
-Az igen, egy hónapot szolgálunk és gazdagok vagyunk! Mindennap kupiba fogok járni!-kiáltotta egyikük- Grófi címet veszek-tódította egy másik- Végre elvehetem feleségül Izabellát!!!-tette hozzá egy harmadik.
Már a toborzót hollétét érdeklõdték mikor a kemencepadka felöl megpendült a gitár.
-Azt a négy hetet túl is kell élni ám!-szólalt meg az öreg, hangja tisztán csengett, minden figyelmet magára kényszerített.
- Mit tudsz te errõl?-intette le a kikiáltó, elittad már az eszedet is!
-Mert én láttam a legutóbbit!-zendült egy kellemes férfibariton. –Mindig ugyanaz: vér, szenvedés, halál. Ti emberek mindig úgy lelkesedtek a háborúért, mint a kisgyerek a cukorkáért de mikor rádöbbentek, hogy méreg van a szátokban, már visszasírnátok az anyátok szoknyáját. Tudjátok hányszor jött már a Fekete Lobogó északra haddal, tûzzel, vassal?
A suhanckorból épp felserdült kölykök a fejüket vakargatták és egymásra vigyorogtak, miközben a halántékukra mutogattak.
- Tizenháromszor!- halgattata el a somolygógkat a hang.
- …mikor volt az öreg?- kérdi egyikük-…a legutolsó.
A bárd elmosolyodott, miközben kezei hangokat bûvöltek a hangszerbõl.
- Megvan annak már úgy jó száz éve.
- Mit figyeltek ennek a vén buggyantnak a szavára?!- höbörgött a kikiálltó- Dicsõség és gazdagság vár fiúk!
-„A háború csak azoknak édes, kik még nem kóstolták.”- kezdte a mesét a bárd; az ifjak figyelni kezdetek.
- Ó, aztán ki mondta? Iszákos lókötõ a padkáról?-próbált gúnyolódni a fogadós is.
De már késõ volt az erigowi ifjakat az öreg bevonta a mese bûvöletébe.
- Valaki aki végigharcolta mind a három..keserves... átkozott évét, míg az az õrület tombolt Északon. …egy katonanõ volt; és a társai: egy Ranil-lovag, egy kardmûvész tiadlanból, Kyel papja,…és egy ilanori bárd…áh de látom nem is érdekel benneteket, inkább holnap mesélem el.
-De,de,de!!! Hallani akarjuk!-tiltakoztak az ifjak.
- Hát jó -sóhajtott az öreg- fura egy csapat voltak- de a gitáromra esküszöm nekik köszönhetjük, hogy most nem Új Kyriának hívják ezt a földet.
nagyon meleg volt azon a nyáron….
…
I. epizód: Öröm és Végítélet
Ranil Dicsõségnapja így hívják a dwoonok az év leghosszabb napját. Igazi örömünnep, mikor az istenük hatalma teljében tündököl a teremtett világ felett. Ezen a napon a marcona dwoon honpolgárok nem mindennapi átalakuláson esnek át. Életigenlõvé, barátságossá, jókedvûvé válnak. Mivel ez a nap állami ünnepnap is egyben, igazi nagy ramazurit csapnak, karnevál, fáklyásmenet, utcai csepûrágók, nagy nyílvános lakomák borítják el Davalon utcáit. Ez a százezres lakosú város, ez az igazi „abbitacéldoboz” is megszépül ilyenkor: színes kelmék, virágok borítják el a házakat, az emberek ünneplõben sétálgatnak az utcán és táncolnak, szórakoznak.
Még a hadsreg vasfegyelme is fellazul ilyenkor: elnézik a kisebb kihágásokat, egy kis nõzést, ivászatot. A katonák többsége kimenõt kap, az õrségben maradottakat pedig óránként váltják, hogy mindenki kivehesse a részét a jóból Ranil ünnepén.
És persze nagyobb a nyüzsgés is a városban. A Dwyll Únió nem oly idegengyûlölõ, mint a szintétn egyistenhítû távoli Shadon. A katonai szövetségeket nem bonthatják meg holmi hitviták a Fekete hadúr légióival szemben. Ha élni akarnak össze kell tartaniuk.
Bár az öt kalandozó még nem sejtette, de sorsuk szálait már láthatatlan kezek szõtték lassan egy fonallá….