Al-Abadanai kalamajka

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

-Ha mindenképp menni akarsz veled tartok. Viszont egyetértek Fergiával, hogy nem kéne szétszakadnunk, mert egységesen többre juthatunk.

*Mindezt kissé elgondolkodva mondom. Látszik latolgatom a lehetõségeinket, esélyeinket.*

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

Elveszi a könyveket rájuk pillant, majd válaszol:
-Nemcsak az a három. Nem csak az a három alkotje az ellenszert. De az a három benne van az összetevõk listájában.
Igazából nem vár választ, inkább elkezdi fellapozni a könyvet.

//Milyen nyelven íródott?//

[Mesemondó]

//Orwen: írtam, hogy közös nyelven íródott - igaz kettõvel ezelõtt - és csak egy könyvet nyújtott át, a másikat õ nézegeti/nézegette...//

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél után
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

- Menjünk, nézzük meg õket, ha észheztérnek nem lenne jó, ha csak úgy kimennének az esõre. - *mondta Avyen Kalmonnak majd elindult kifelé. A másik szobában felkapott magára egy esõköpenyt, alaposan bebugyolálta saját magát, fejébe húzza a csuklyát.*
- Te menj elõre, te tudod hol voltam...
*Chez szemei megvillantak a papnõre.*
- Mint a többi... De nézzük sorba
Inkvizíció? Egy dartonita lovaggal szemben, aki bírja istene bizalmát...
Darton nevében? Csak nem beszélõ viszonyban vagy az öreggel?...
Összejátszani a Sakállal? Kicsikém, ha minden emberben a Sakál segítõjét látod aki hallott már róla, akkor ott benn a csini fejecskédben igen nagy gondok lehetnek. Kényszerképzetes.
Az egyházszakadáson meg már azt hiszem régen túl vagyunk.
De ha annyira tudni akarod. A Sakál az egész délvidéken rettegett ember volt. Ahol egyszer megjelent ott pusztítás volt bármelyik rétegben - szakterülete az élve boncolás. Tetszik? Odrában állomásoztunk, ott is felütötte a fejét. A hatóság, a felállított elit gárda nem jutott eredményre. Ahogy jött úgy el is ment. Hónapokkal késõbb ért utol a hír, hogy aratott egy Uwelita csoportban, s õk átvették a keresését. Ennek több hónapja már, azóta egy hírt kaptunk - Ibarai területre irányult az ûzés. Ki tudja, hogy azóta hol van az az Uwelita, ha ti vetettetek véget a Sakálnak.
Azt már meg sem kérdezem, hogy hogy kerültetek ti egy hajóra a Sakállal, s mi dolgotok volt itt az ibarai partvidék kietlen szegletében. Elég nagy a fantáziám....
Egyébként meg úgy tûnt, hogy fontos az ellenszer megtalálása. Az helyett, hogy itt szívózol egy felkent hitbélivel szemben, inkább segíthetnél kutatni. Persze, ha a szívózás miatt elmúlik felettünk minden, s vele együtt mink is lényegtelen mit találunk és mit nem, hogy keresünk-e vagy nem...
Nos mi legyen Atyám? - *nyomta meg gúnyosan ezt a szót. Fergiára függesztette tekintetét, s várakozóan nézett rá.*

[Navaratna]

(Fergia)

*Nem tetszett a nõnek a hangnem, a kicsikézés, és más lekicsinylõ raghalmozás, a fenyegetés meg ócska lenen a részérõl, ezért felmutatta bal öklét, jobbját mellé helyezte, majd mintha tekerne egy láthatatlan kurblit, tekerõ mozgást kezdett a jobbjával. Addig, amíg bal öklének középsõ ujja fel nem meredt a paplovagra tekintõn.*
-Ha azt a nyafogást és porrugdosást egyházszakadásnak hívod...! Anatómiából pedig megbuktál. Egy torzszülötten is tudni kell, mi a neme.
*S kezét nyújtotta, kér egy könyvet.*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Elkezdek beöltözni én is. Közben figyelem a két pap beszélgetését. Majd a végén csak beleszólok indulás elõtt.*

-Chez. Már elmondtam, hogy mi volt a hajóraérkezéssel és az Uwel-lovaggal. Egyébként most õt keressük fel. Ha ennyire érdekel, akkor gyere velünk a kicsinyes civódásotok helyett.

*Ezzel rosszalón megrázom a fejem, ránézek Avyra, aztán az esõre odakint végül nekiindulok az útnak vissza oda, ahol a lovagot, meg a dzsadot sejtem.*

<Na megint kiütközik a szentfazekakon az idiotizmus. Miért van az, hogy ha kezd megpecsételõdöttnek kinézni a helyzet ezek rögtön egymás és a környezetük torkának esnek a józan gondolkodás helyett?! >

[Mesemondó]

//Szomorú hír: ismét egy fõvel csökkent a JK-k száma a kalandban. Avyen (Limenel) döntése alapján a kalandot nem folytatja tovább.//


_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél után
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*A dartonita paplovag szélesen elvigyorodott Fergia "pantomim" mutogatásán, majd a polcról levett egy kisebb könyvecskét és kezébe nyomta. Közös nyelven íródott az is. A cirádás betûk még jobban nehezítették a papnõ olvasását - alig halad vele....
Eközben Carwyn két leírást is talál egymás után melyben szerepelnek a nevezetes alkotóelemek.*
- De nem mindenki úgy érkezett arra a hajóra... Nem megyek veletek, elegen vagytok ketten, a kutakodáshoz több idõ kell, és több kéz. - *mondta Chez Kalmonnak, majd õ is belebújik a kezében tartott könyvbe...
Fejük felett a kialakult csendben halk neszezés hallatszik - mintha valaki bútorokat tologálna az emeleten?.... Az esõ egyhangú, halk morajába belevegyül az idegen, eddig nem hallott hang. Chez lassan emeli fel a fejét a könyvbõl, hol Carwynra, hogy Fergiára néz, arcán kérdés látható: ez mi?...

*Kalmon sietõs léptekkel indul útnak, egyenesen becélozza azt a kis épületet ahol Avyen is feküdt. El is érték rendesen az épületet, a nõ ideiglenes szállásának ajtaja még nyitva is van. A lámpásból már rég elfogyott az olajd, már csak a sötét feneketlen ürege fogadja õket odabenn. A másik ajtó csukva van - sejthetõ, hogy a két férfi ott van benn.
- Kalmon olyan furcsa... szédülök.... - *Avyen egy kicsit jobb kezével megtámaszkodik a falnál, fejét lehajtja mellkasára. Balját a halántékára szorítja, s egy fájdalmas nyögés hagyja el a száját... pár szegmens után a fejlehajtásból lassan görnyedés válik, miközben egyre fájdalmasabban kiált fel.*

[Navaratna]

//...akkor maradunk hárman...?//

(Fergia)

*Fülelt. Tologatás, hangok...Mire hasonlítottak? A papnõ szemei elõtt lepergett, hogy a világos hajú férfi meg a papnõ egymásnak esett szerelmetes hévvel és torokhangú kuncogással hajolt vissza a könyve felé.*
-Most azt akarod, hogy ÉN menjek fel, Csege?

[Yvett de Crei]

Tudomásul veszem játékosaim óhaját, elfogadom döntésüket, így a kaland sajnálatos módon befejezõdik.
A záró reagok készülnek személyre szabottan.

Én nem óhajtottam ezt a véget, de a többség elõtt meg kell hajoljak.

EDITED by Quator ar Zaraquer

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban, majd a tengeren, végezetül El Zashrad városában
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél után (a folytatás 8.nap délutánjától a 9.nap estéjéig)
Résztvevõk: Mindenki - aki csak szerepelt a kalandban
_____________________________________________________________

Chez lassan letette kezébõl a könyvet, s felindult az emeletre. Halk furcsa hangok szûrõdtek le nem sokkal utána, mintha dulakodás lett volna odafenn…

Kalmon még idõben elkapta Avyen összecsukló testét, s a sötét szoba padlójára fektette. Félelemmel telve kutatta a nõ életjeleit, mindhiába – Avyen meghalt a karjaiban. A keserûség és fájdalom megtörte a tiadlanit, könnyei eleredtek, s nem tudott másra gondolni, csak a kudarc érzésére…

Lassan minden hang elcsitul körülöttük, egyedül az esõ monoton kopogása fészkeli be magát elméjükbe. Lassan szemükre homály borul, s úgy érzik elnyeli õket egy feneketlen sötétség végleg…

… … … … …


Halk neszezés, suttogások, valahol a távolban mintha cinege csiripelne. A kis csapat szinte egy emberként ébred fel kérdéssel az arcukon ’Hol vagyok? Mi történt? Álmodtam?’…
Kék tunikás férfiak veszik õket körül, egy középkorú nõ – Patananta, valamint egy fehérhajú, fehér tunikájú férfi – a mester. A ki nem mondott kérdésekre õ felel, bár szûkszavúan:
„Álom volt minden mit ’átéltek’ a kolostorba lépés után. Nem valóság, csak álom. Chez Vogera egy újabb ereklyét hozott az évszázados Fekete Toronyba, mely kicsúszott felügyeletük alól. Így történt hogy majd mindenkit a befolyásolása alá tudott hajtani az átkozott holmi. Fizikálisan nincs hatalma, azonban a lelket képes elaltatni – s így belõle szipolyozni az energiát. Saját érdekükben minél hamarabb el kell hagyniuk a szigetet – melyet pár fertályóra elmúltával meg is tehetnek. A hajó készen áll az útra.”

Vegyes érzelmekkel léptek ki az ajtón a vakító napsütésbe az üdezöld fûre. Orrukat megcsapta a tenger friss sós illata, s végre örülhettek…
A keskeny átjárót átlépve a Fekete Torony szúrt szemet mindenkinek, mely robosztus alkatával, a körötte kerengõ személyekkel kicsit kötötte a tekinteteket.
A Mester – Nai-Go – apró invitálására elindultak a kapuhoz, mely szabadságukat adta vissza, de lehet helyénvaló lenne, ha úgy mondanánk életüket…

Az utolsó pillanatban Chez is csatlakozott hozzájuk, így a 6 fõs legénység mellett Joakim, Gorden, Salah, Fergia, Carwyn, Kalmon és Avyen személyével még 8-an indultak útnak El Zashrad városába.

Egyedül Flamm nincs velük. Õt mester hívta vissza Istene hatalmával. A tudattalan félelf már Ordanban tért magához különös állapotából. Ismét érezte valaminek a hiányát... kardjai ott díszelegtek rég elhagyott szobájának falán pengéjükben a tátongó lyukkal...

A gyors távozás miatt a hajón tudnak gondolkodni arról, hogy mi volt a valóság és az álom, a kérdések pedig szaporodtak inkább mintsem fogytak volna. Vagy nyitva hagyják maguknak, vagy képzeletükkel egészítik ki a történéseket, homályos részeket; de hogy álom lett volna azt valahol mindenki kétli magában…

Hárman (Joakim, Gorden, Chez) igen szótlanok, magukba fordulók lettek. A két napos út során szinte senkihez sem szóltak – külön-külön elvonultak magányukba…

Fergia a maga dartonos humorával lépett túl az ügyön. Sokszor megfordult azonban a fejében hogy nem lehetett álom az, amikor majdnem odaadta magát Carwynnak, hisz néha még érzi bõrén forró csókjait. Ennyire valóságszerû lett volna azaz álom?...

Carwyn nem kapta meg sajnos a kolostorban az ellenszer receptjét, ami lelkileg igen meggyötörte. Semmi nem utalt arra, hogy keresték volna, vagy akár az, hogy talált két olyan leírást, mely az adott alkotóelemeket tartalmazta…

Talán mondhatni azt, hogy Salah és Kalmon tért magához leghamarabb.
Míg a dzsad valóságként fogja fel az egészet s büszkén mondja, milyen jó kis történet, milyen dicsõ ilyen szinte már legendába beillõ történésben részt venni; addig a tiadlani álomnak, egy nagyon rossz álomnak fogja fel. Hisz szeretett nõje ott pihenhet karjában…

Igen, Avyen nem halt meg. Él, s a duzzanat homlokáról már le is lohadt, csak sárgás-lilás folt bizonyítja az uwelita fejelését. Álom volt ezek szerint mégis, s a lelkét a nõ visszakapta. Valahogy azonban más volt…

A hajón tartózkodók ahogy elhagyták a védett öblöt még utoljára visszatekintettek a Kolostorra. Szomorúság, letargia szállta meg õket egy pillanatra, s érezték lelkük kicsiny darabját hagyják hátra a szigeten örökre.
A balra esõ zátonyon egy hatalmas fa hajlongtatja ágait a hajó irányába, majd lassan kiválik belõle egy alak. Két kezét az égnek emeli, majd lassan a hajó felé int – mintha, csak egy szellõ fújta volna el a kellemetlen letargiát a hajóról úgy tûnt el, és talán ugyanazzal a szellõvel indultak útnak a nyílt tengeren.

Egész éjszaka és rákövetkezõ napon siklott a hajó a vízen, s mire a nap vöröslõ korongja befestette az egész ég alját pirosra a csöppnyi kétárbócos hajó kikötött El Zashrad városában.

A városõrök már várták a hajóról lelépõ személyeket, szúrós szigorú tekintettel. Amint azonban meglátták Fergiát és Joakimet egyenesen kettejüket az emír elé vitték…

A mólón Carwynhoz lépett Darton paplovagja, és egy egy fekete szalaggal átkötött papírost adott át neki. Nem szólt semmit a toronihoz, rövidre fogta a köszönést, majd gyorsan beleveszett a város forgatagába. A papíron egy lista állt mennyiségi adatokkal mögöttük, s alatta egy teljesen más írással rövid szöveg: „Nai-Go mester küldi ezt számodra, parancsának megfelelõen csak most, itt a szárazföldön adtam át. Tudod, hogy mit rejt e üzenet. Az életedrõl dönts helyesen... C.V.”

Mielõtt Kalmon nekiindult volna a pallónak, hogy a mólóra léphessen elméjében egy hang hívta vissza. Egy fiatal, alig 25 éves matróz szólt eképp hozzá, s a követ kérte tõle. Kalmon egy pár pillanatig gondolkodott, majd nemlegesen megrázta a fejét. Eleget tesz mestere kérésének, tudja kihez tartoznak a kövek…

Ahogy Kalmon is leszállt a hajóról a legénység már indult is visszafele mihelyst behúzták a pallót. Esélyt nem adtak a városõröknek, hogy a hajóra lépjenek. Rövid tanakodás után nem is erõltették a legénység elkapását, hagyták, hagy menjenek vissza a titokzatos idegenek a titokzatos helyre, ahonnan jöttek.

A kis csapat az õrök útmutatása alapján egy igen díszes, takaros fogadóba térhettek be – aki ismeri a dzsad írást elolvashatta: Arany Teve fogadó.
Talán egy óra elteltével Fergia is megérkezett hozzájuk Joakimmal, és egy idegen lila ruhás városõrrel. A két pyarr hívõ fáradt volt, ám elégedett – A papnõ eleget tett kötelezettségeinek, beszámolt az emírnek minden apró részletrõl, Jaszaf halálát sem kihagyva, valamint a Sakál pusztulását részletesen elmondva. Joakim is örülhetett, felmentették a vádak alól végleg, sikerült tisztáznia magát Ian Talverin és a három matróz meggyilkolásának bûne alól.
Az emír mikor megtudta, hogy a többieknek is volt több-kevesebb részük a Sakál elleni harcban elrendelte, hogy egy hetet pihenhetnek a városban élvezve minden elõnyét, gazdagságát az õ kontójára – természetesen utána is maradhatnak, ha szeretnének…

Még aznap este a dús vacsora után mindenki elgondolkozott a jövõjét illetõen. Van akinek kötelezettségei van, van akinek csak egy célja – nekik nem nehéz a döntés. Viszont azok akik válaszút elõtt állnak…. …. …. …. ….

A sors kiszámíthatatlan, a jövõt homály fedi.
Álmodunk, mert gyarló emberek vagyunk, s az álom néha beteljesedik.
Hol a határ álom és valóság közt? Mindenkinél máshol.
Éljétek úgy az életeteket, hogy az álmotok valósággá váljon!


Szeretném megköszönni minden Játékos társamnak a kalandban való részvételt!
Búcsúzom tõlletek:

Yvett de Crei