Nyílegyenes sugárutak hálózzák be a negyedet, melyek számtalan kisebb utcára ágaznak szét, melyek zsákutcákban, más utcácskákban, sikátorkban, vagy terekbe torkollana. A helyi törpék úgy mondják olyanok ezek, mint Tarin mélybányáinak vízrendszerei. Szinte bárhonnan el lehet vagy félszáz úton jutni bárhova. Ha Erion térképére pillantunk láthatjuk, hogy ez így is van. A fogadónegyed hosszan terpeszkedik a főutak mentén, és határos minden más negyeddel (kivéve a palota negyedet oda azonban hétköznapi halandó úgysem jár), így innen tényleg bárhova gyorsan el lehet jutni. Az elegánsabb fogadók a keleti út mentén sorakoznak, és erre találhatóak a tehetősebb szervezetek, polgárok szálláshelyei is. Ugyanakkor, és pont ezért ez a helyi tolvajklánok és rabszolgakereskedők kedvenc vadászterülete is. Ha a keleti sugárúton végig haladunk, akkor Erion keleti kapujáig jutunk. A kapuk teréből délkeletre fut egy eldugottabb, ám annál forgalmasabb utcácska. Ennek mentén találhatók Erion legkedveltebb fogadói: Torozon tavernája, Rattikani fogadója és a Godorához címzett fogadó. A keleti sugárútnak majdnem a legvégén, szinte a város kauitól látótávolságra áll a Vittadora postakocsi szolgálat székhelye. Itt szinte bármilyen hír beszerezhető, legyen az nagyvilági, vagy helyi. A negyed déli sugárútja az ősi, lebontott godorai fal helyén fut, és a város egyeteme előtt álló hatalmas térbe torkollik, jobb felől pedig majdnem végig az egyetem botanikus kertje szegélyezi. Ez az erdő különösebbnél különösebb növényeket és állatokat rejt. Igen jól őrzött, így a bejutás nagyon nehéz. Ha még az egyetemváros előtt lekanyarodunk egy párhuzamosan futó széles, fogadókkal, és örömtanyákkal szegélyezett útra, akkor hamarost az Öröm-negyedben találhatjuk magunkat. A keleti sugárútból ágazik le észak felé egy keskenyebb, és jóval kevésbé forgalmas út is. Ez a temető kapuja előtt elterülő nagy térbe torkollik, amelynek közepén egy erődre emlékeztető hatalmas dartonita rendház terpeszkedik komoran. Pár sarokra innen található a híres, hírhedt Bádog Sárkány fogadó, ahol értékes, érdekes információkra, feladatokra tehet szert a halandó emberfia. A térről 4 irányba lehet eljutni. Fut egy út a Szórakozó-negyed belseje felé (minthogy ez a tér már ahhoz a negyedhez tartozik), egy a Keleti sugárút felé (amerről jöttünk), és kettő pedig a Nekropoliszt határoló falak mentén öleli körbe a komor negyedet. Ezek mentén már szegényesebb házak és olcsóbb fogadók állnak. Aki el akar rejtőzni, vagy esetleg magányra vágyik, akkor itt a helye. A Nekropolisz a legtöbb épeszűt távol tartja ettől a helytől. Ugyanakkor sokan pont ezért járnak errefelé. Végül már csak egy déli sugárútról kell szót ejtenünk, mely szintén a keleti sugárútból ágazik le majd egy mérföldre a Vittadora szolgálat épületétől. Ez határolja a Szegény-negyedet nyugat felől. Ez egy igazán kontrasztos út, mivel egyik oldalán szép polgári házak, a másik oldalán félig összedőlt viskók állnak. Természetesen a szegénynegyedet hevnyészett falak és városőri kaszárnyák zárják el a Fogadó és az Öröm-negyed zsongásától.
A hozzászólást 10 alkalommal szerkesztették, utoljára Torozon 2008.03.29. 14:18-kor.
A bárd, hetek óta elöször, szívbõl kacagott. - Alyr, az ég szerelmére! Hogyan sikerült rávenned Torozont, hogy kráni itókát szolgáljon fel neked? A nekromantának szeme sem rebbent. - Azzal kecsegtettem, hogy ha megteszi, még ma este odébbállok.
*Fejét forgatja, ahogy újra elindultak s új negyedbe érkeztek. Élénk, mért is ne, a legtöbb negyedrõl csak hallott, de nem volt alkalma meg is látogatni. *
-Ti milyen szállás gondol, hm? Ne legyen büdös, te mond Groktma, legyen jó. De ne túl drága, mert karom is rámegy olyan szép szoba. Kell hely, ahol tud pihen. Te holnap harcol! Oh, mikor lesz holnap harc? Én nem emlékez rá...
-Éppen azért kell egy jó tágas szoba. Mindennel felszerelve. Nem baj, ha nem drága, de azért egy éjszakát ki bírok fizetni. Az olcsó szobák nem elég nagyok nekem. Meg büdösek is. Adjuk meg a módját!
*Figyeli az épületeket és próbál következtetni a belsejükre.*
- Teljese igazad van, egy jó szoba csak akkor jó, ha kényelmes, tágas, szellõs, van benne minden ami kell!
<Nektek barátaim egy jó ágy, az kelleni fog >
Egy fertályóra sétálgatás után Mauno rábukkan egy alkalmasnak látszó helyre, a Fekete Sashoz címzett fogadó pont megfelel az igényeiknek. Õ nem tervezi, hogy marad, de a kis, talán ha tíz szobát felvonultató épület, megfelelõnek tálszik, legalábbis kívülrõl. Térjünk be ide, és puhatoljuk ki a szállásotok dolgát! Vacsorára természetesen maradok, hogy hagyhatnám ki, hogy megkóstoljam a szakács remekmûveit, mielõtt elutazom?
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
-Fekete Sas. Sas is madár. Jó. Ha nem látom penész, akkor jó, s ha nem látom benn részeg büdös férfiak.-*ezennel Dánica elõre röppent, hogy felmérje a terepet.*
A Fekete Sas neve csupán félig-meddig helyénvaló. Büszke ragadozóra semmiképp nem emlékeztet, azonban igencsak sötét, mivel egy hatalmas, seszínû raktárépület mellett húzódik meg. Ennek ellenére a kétszintes épület állapota nem szörnyû, ez pedig jórészt annak köszönhetõ, hogy terméskõbõl húzták fel régen a falakat. A rozsdás kilincsû ajtón belépve csendes kis fogadó látványa terül hõseink elé, igazi ritkaság a Városok Városában. Egy részeget nem látni, a padló, bár ütött kopott, de legalább tiszta. A konyhából áradó illatok már nem olyan kecsegtetõek; valami nagyon odaéghetett, az egész hely azonban megfelelõ szállás benyomását kelti. A fogadós; egy robusztus, kemény arcú, fekete harcsabajszú ember épp egy apró köpcös alakkal pörlekedik amikor megpillantja különös vendégeit. Grokht fizimiskáját meglátva szitkozódva kitessékeli az alakot, majd az asztalra csap csodálkozásában, szája azonban néma marad. Nem fél a kháltól...furcsa.
A bárd, hetek óta elöször, szívbõl kacagott. - Alyr, az ég szerelmére! Hogyan sikerült rávenned Torozont, hogy kráni itókát szolgáljon fel neked? A nekromantának szeme sem rebbent. - Azzal kecsegtettem, hogy ha megteszi, még ma este odébbállok.
*A lány megnyugszik. Nem kitömött állat fogadta, a névhez hûen. Ám a fogadós bambulására összeráncolja a homlokát.*
-Groktma, te ismer ez férfi, hogy nem riad, hanem les?
*Majd vállat von, s kérdez, immár a fogadóstól:*
-Üdv, Fekete Sas fogadós, van szabad szoba nem csótány s asztal s nem égett étel amit mi tud esz?-*s emellé jókedvûen mosolyog, míg körbepillant. Mosolyog, de azért lelki szemei elõtt a tetõtlen alvós idõk rémlenek fel.*
<Kicsit sötét...kicsit levegõtlen...de nincs benne preparátum...nincs tömeg...Kicsit fasufni hatás tör rám itt léve, nem súlyos.>
- Lehet Alidaxba, vagy majd ahova a szél sodor... Én csak egy helyet szeretnék, ahol vevõk a mûvészetemre, hogy ... -<Ah úgysem tudja a fajtája értékelni a gazdagságot> - híres, és elismert festõmûvész legyek. Itt erinonban melegágya van mindenféle mûvészetnek, de ritka az egyedi stílus. Szeretnék ellátogatni más tájatkra, valami egzotikusat, újat keresni a mûvészetem számára, hogy ne csak egy legyek a sok hasonló közül.
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
-Hm.. Akkor ez valami olyami lehet, mint amikor én még a klánommal éltem. Köztük csak egy volt a sok fajtársamból. Most viszont bárhová megyek megbámulnak, jobb esetben. Szóval valami ilyesmire vágsz? De gondolom ennek valami hazsna is van, különben nem lenne annyira érdekes. Te akarsz lenni a legjobb? Az hogyan dõl el, hogy ki a legjobb? A harcban egyszerû, de azért e te esetedben ez már annyira egyértelmû.
*Miközben Mauno-hoz beszél körbe néz a fogadóban. Az Õ igényeinek eddig megfelel. Amikor a fogadósra téved a tekintete, észreveszi annak arckifejezését. Felhúzza a szemöldökét és odaszól neki.*
A fogadós rá se ránt Grokht flegma arckifejezésére, közönyösen szólal meg a közös nyelven.
-'Estét. Nincs itt addig semmi probléma, amíg nem gyártanak egyet. No de nehogy már megszóljon azért mert elcsodálkoztam a fizimiskáján, fiatalember. Tõsgyökeres erioni létemre sosem találkoztam ilyen nép fiával, és ez bizony nagy szó. No de nem bámészkodom tovább, mondják csak, mire van szükségük.
A harcsabajszú nem tûnik barátságtalan embernek, és az, hogy a khált nem nézte sem démonnak, sem különös állatnak, külön dícséretet érdemel :D
A bárd, hetek óta elöször, szívbõl kacagott. - Alyr, az ég szerelmére! Hogyan sikerült rávenned Torozont, hogy kráni itókát szolgáljon fel neked? A nekromantának szeme sem rebbent. - Azzal kecsegtettem, hogy ha megteszi, még ma este odébbállok.
-Hárman eszünk itt, de csak két fõre kell a szoba-*kottyantja utána a lány s fesztelen nézelõdésbe kezd: körbejárja az étkezõrészt, megnézi szemmagasságból a pultot. Nem mintha ellenõr lenne, vagy bárki hozzáértõ, de nem tud egy helyben megmaradni. Végig huncutul csillog a szeme.*
- Úgy, úgy ahogy mondod. És mi lenne nagyobb elismerés, és bizonyíték arra hogy valaki a legjobb valamiben, mint a dicsõség? Hiszen, te sem vívhatsz párviadalt minden kardforgatóval, aki a világon él! Ám híred messze viszi a bárdok éneke, meg a sok száj, ki a küzdelmedrõl beszél...noss ugyanígy van a festészetben is. A legjobb az akirõl beszélnek, képeit messze földrõl jönnek megnézni, és a mûvésztársak, nomeg az égi partónusok is elismererõen, vagy legalább bólintanak egyat munkája láttán. Persze az sem melékes, hogy a mûkedvelõk hódolatukat mennyi, s milyen fémben mutatják ki.
Körbenéz a foradóba, s nyugtázza magában, hogy épp megfelel. Hisz õ úgysem akar ottmaradni, de egy vacsora elköltésére elég olcsónak látszik. -Üdvözletem fogadós uram. Engedelmével, én lennék aki nem szál meg ezúttal, de szívbõl sajnálom, hisz ez egy szép, takaros fogadó. Bár, ha szabad megjegyeznek, elkellene itt egy pár festmény, hisz ezek e falak szinte kiáltanak érte! S milyen jól mutatna egy kép a névadó madárról, vagy fogadós uramról valamelyik falon!
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
*Mauno magyarázata lenyûgözi. A hasonlat segítségével tökéletesen megértette a lényeget a khállal. Az az egy biztos, hogy ezentúl más szemmel tekint majd rá.*
<Õ is egyfajta harcos. Csak neki az ecset a fegyvere. Meg ahogy hallom a szavak. >