Egy megsárgult kódex lapjain...

[Con Larrodan]

(Azaghal)

*Az egész éjszakát újonnan szerzett alkarvédõinek preparálásával tölti, de megelégedett mosollyal fejezi be az utolsó simításokat. Kissé elfáradt, de már közeledik a hajnal... Sietõsen összeszedi a cuccait, póniját Torozanra bízza, s ott hagy 1 aranyat annak gondozásáért. Majd még jóval pirkadat elõtt, elsõnek érkezik a megbeszélt helyre...*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

Helyszín: Erion - Torozon tavernája - kazamaták
Idõpont: Psz. 3701 Alborn tercének - Ébredés hónapja 14. nap
Résztvevõk: Azaghal, Meterrion, Lamar, Sazu, Kreon(NJK), Helliodor(NJK), Alyr (NJK)
_____________________________________________________________


A hajnali kelés szinte megváltás, ugyan kipihentétek magatokat, de az elmúlt napon átéltek miatt nem volt nyugodt álmotok, és a közeljövõ eseményei is izgalommal töltenek el benneteket.

//Mindegy milyen sorrendben értek a Tavernába mindenkivel hasonlóan bánnak//

Álmos teremszolga fogad bennetek, a nagyterem szokatlanul üresen kong az asztalra borulva, csak egy-egy vendég hortyog. A kiszellõztetett füst miatt még inkább szembetûnök az õsi épület kolosszális méretei. Mindenit lekísérnek a kazamatákba, ahol alkalmi reggelizõ asztalt rögtönöztek Alyr, Kreon és Helliodor – lábánál egy jókora málhával – már vár benneteket. Hellyel kínálnak, és ezt követõen megkezdõdhet a kisebb lakomával is felérõ reggeli. Mi szemnek-szájnak ingere a rendelkezésetekre áll. Ha esetleg valakin a csodálkozás láthatóvá válik, azt a feleletet kapja, hogy mindennek meg kell adni a módját… az elkövetkezõ pár napban úgysem lesz módotok ilyen fejedelmi étkekhez. A reggeli végeztével immár jóllakottan pár perc pihenõ után Kreon feltápászkodik és a szomszéd helyiségbe battyog. És felkészül az ideiglenes térkapu megnyitására…

[Nekromat]

(Sazu)

*Mikor lekisérik a kazamatákba és meglátja az esti lakomázásnak is megfelelõ mennyiségû ételt, elcsodálkozik és egy enyhe mosoly ül ki az arcára. Igaz evett mielõtt idejött, de azért nem árt tényleg beraktározni a hosszú útra és nekilát az étkeknek, közben elrak egy kicsit azokból amik néhány napot kibírnak és nem romlanak meg. Ha mindenki végzett, akkor õ is befelyezi az evést, hacsak nem lak jól a többiek elõt, de ez nem valószínû! Majd ellenörzi felszerelését és ruházatát hogy minden meg van és rendben van.Ha végzett odasétál Alyr-hoz.*

-Nagy uram!Kreon hova megy? Talán már távozik is köreinkbõl?

[Sion]

(Meterrion)

* Eszek, de módjával. Nem akarok kipakolni mindent a kapu túloldalán... Keveset csomagolok én is, hogy legalább egy két napg kihúzza... *

[Gregorius]

(Lamar)

*Lovát szintén Torozon istállójában hagyja. Álmosan üdvözöl mindenkit - valahogy eltökéltebbnek látszik tegnaphoz képest és még egy pár bágyadt mosolyt is elereszt Sazu, Azaghal és Meterrion felé -, majd nekilát a falatozásnak. Még nem evett semmit, úgyhogy kicsit komótosan, de bõségesen fogyaszt. Mikor látja, hogy többen is csomagolnak és ezt vendéglátói nem bánják, õ is összecsomagol pár tartósabb, táplálóbb falatot.*

Reggeli közben:
- Alyr! Hogy értetted azt, hogy "eljuttattok" minket ma a kikötõbe? Mégha a térkapun megyünk is Erenig, vagy Erigowig, akkor sem érünk még ma a partokhoz. *Hangjában tisztelet csendül, érezni, hogy nem számonkér, hanem a cél elérését szem elõtt tartva érdeklõdik.*

A többiek felé:
- Ha megengedik, mivel úgy tûnik én vagyok a legidõsebb...*zavartan az elfre néz és megakad a mondókájával*...szóval, khmm-khmm, vagy legalábbis én látszom a legidõsebbnek...*most meg a törpén akad meg a szeme és kicsit zavarba jön*... Na mindegy. Mit szólnának, ha tegezõdnénk az egyszerûség kedvéért?
*Szinte megkönnyebbülve dõl hátra a székén* <Na jól összehordtam itt mindent, legközelebb gondolkozni is kéne. Nem szoktam én társasághoz. Jobb lenne egyedül, de persze az nem lenne valami hatékony... Most biztos azt hiszik, hogy valami bajom van velük...pedig kit érdekel, hogy miféle fajta...a lényeg úgyis csak az, hogy...bûnös, vagy ártatlan...>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

Helyszín: Erion - Torozon tavernája - kazamaták
Idõpont: Psz. 3701 Alborn tercének - Ébredés hónapja 14. nap
Résztvevõk: Azaghal, Meterrion, Lamar, Sazu, Kreon(NJK), Helliodor(NJK), Alyr (NJK)
_____________________________________________________________


*Alyr megtörölgeti szájszegletét és válaszol a kérdéseitekre*

- Nos Kreon most készíti személyes hasadékotokat a tér szövedékén , amellyel Szépmezõre juttok majd. Egy apró cimborám 4 napja kelt útnak, hogy Kreon jeleivel telerót érméjét Barton városának közelébe juttassa.

[Nekromat]

(Sazu)

*Lamarra néz és bólint egyet.*

-Ha tegezni akarsz, akkor tedd csak nyugodtan. Engem nem zavar, de ezzel, hogy ki az öregebb és hogy ki látszik öregebbnek, azt hiszem tévedsz!

*Sazu elcsodálkozott magában mikor Alyr szavait hallgatta. Nem nagyon értette hogy milyen szövevényekrõl beszélt, de azt megértette hogy ennek segítségével fognak tovább menni és megbízott a bölcs emberben.
Már kezdett egy kissé türelmetlen lenni. Érezte a levegõben az újabb kaland harcban gazdag ízét és minél elõbb arra a szigetre akart kerülni.*

-Remélem nem tart sokáig az a dolog amit Kreon csinál, mert sürget minket az idõ!

[Sion]

(Meterrion)

-Természetesen nem gond a tegezés!

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

Helyszín: Erion - Szépmezõ
Idõpont: Ébredés hónapjának 15. nap - kora reggel
Résztvevõk: Azaghal, Meterrion, Lamar, Sazu, Kreon(NJK), Helliodor(NJK), Alyr (NJK), Zaqar(NJK), Meglepetés (NJK)
_____________________________________________________________

A szomszéd helyiségben lassú kántálás veszi kezdetét, ezzel párhuzamosan friss tavaszi szellõ fúj arcotokba, és a kiejtett szavak hallatán izgatottságotok és kíváncsiságotok fokozódik.

//Azaghal tudja, míg Lamar és Meterrion sejti (-2-vel is sikeres intelligencia próbával tudja), hogy ezen érzetek a kancsal mágiás varázslásának melléktermékei.//

A lakomával felérõ reggeli végeztével felszedelõzködtök, átfutjátok felszereléseteket, mivel mindeneteket megvan és semmit sem hagytatok szállásotokon így átlépdeltek a szomszéd helyiségbe. Egy nagyobb föld alatti terem tárul szemetek elé, amely teljesen bútorozatlan, az ezredéves falakat hidegfáklyák világítják be. Ekkor Kreon elõtt úgy háromlábnyira kék színû villanással hasad meg a tér, és úgy kétszer három láb méretû kapuvá tágul. Sós tengerillat csapja meg orrotokat és dúsfüvû üde zöld dombság tárul szemetek elé.

- Az istenek kísérjenek utatokon benneteket! – szól Alyr, miközben Kreon és Helliodor vezetésével átléptek a térkapun.

Meterrion mivel utolsónak hagyja el a Taverna kazamatáit még látja, hogy a Dorani mágus gyorsan oszló fekete füstpamacs kíséretében eltûnik. Immár Szépmezõ földjét tapossátok. A hátatok mögött zsugorodó kaputól balra egy takaros tanyaépület található, és mint errefelé mindenhol karám is van az oldalában. Amelyben az íjászok népének legkedvesebb állatai nyargalásznak zabolátlanul. Egy õsszakállú helybéli társaságában a karámon ülve egylábnyi apróság pöfékel. Az egy láb magas szerzet bõrének tiszta narancsszínét, bármely fajtársa megirigyelhette volna, hófehér haját ezüstpánt fogta át, lapos arcában sárga szemek ragyogtak. Ápoltsága és erõnléte alaposan meglep bennetek. Makulátlan fekete selyemruhája alatt könnyû láncinget visel, hátára keresztben rövidkardot szíjazott. Lenyûgözõ látványt nyújt, mint egy sivatagi naplemente…

- Graum Hegdrok szolgálatotokra Uraim! – köszönt benneteket jókedvûen, majd Kreon kérdõ pillantására csak annyit mond – Gondom volt rá, hogy kíváncsi „barátaink” ne veszítsék el nyomaimat. Házigazdám Zaqar – ekkor az öreg bólint felétek, és morog is valami üdvözlés félét – rendelkezésünkre bocsátja lovait, hogy mihamarabb Barton városába érjünk.

- Talán nem ártana egy kicsit megismerkednetek, nem árt, ha a társak tudják egymás erõsségeit és gyengéit. – mondja Helliodor sokatmondó arckifejezéssel.

Zaqar legénye felnyergeli a lovakat, majd nyeregbe pattantok és nekivágtok az egy órás útnak az éjközépet követõ kilencedik órára már a kikötõben lehettek.

[Sion]

(Meterrion)

* Nem lepõdik meg a levegõ vibrálásán különösebben, hiszen számított rá, todja mi történik mellette. Szépmezõre érve õszinte csodálattal figyeli eme messzeföldön híres lovak nyargalását, és amint megtudja hogy fel is ülhet egyikõjükre, teljesen odavan! Természetesen megígéri a csikósoknak hogy vigyázni fog rá, és épségben kapják vissza. Útközben ha talál egy olyan fát melynek szélességében akár egy ember is elférne, idõt kerít a megycsodálására. Arra a kérdésre hogy mihez ért, csak ennyit felel: *

-Nos, tudjátok, mint népem legtöbb sarja, én is egészen tûrhetõ íjász vagyok. Ezenfelül kitûnõen értek a gyógyításhoz, és amennyiben a cél nemes, néha a természet is kisegít néhány kisebb-nagyobb trükkel...

[Con Larrodan]

(Azaghal)

*A tegezést természetesen õ is elfogadja, s még átkelés elõtt a többiekhez hasonlóan megreggelizett, s kevés útravalót csomagolt magának. A kapun átérve kicsit kavarog a gyomra.... sokat utazott már térkapuval, de ezt sosem lehet megszokni ...

Megcsodálja a környezetét, a természet szépsége ismét rabul ejti, s bár nem fogható a mélységi tárnák földöntúli csillogásához, mégis tetszetõs szemének a látvány.

"Talán nem ártana egy kicsit megismerkednetek, nem árt, ha a társak tudják egymás erõsségeit és gyengéit." ... hosszan "megrágja" a mondatot mielõtt bármi is mondana...*

- Hmmm... mihez is értek.... Kreon évfolyamtársam volt a Dorani Varázslótornyokban... Azt hiszem ezzel mindent elmondtam... -válaszolja kurtán.

*Kiváncsian hallgatja végig a többieket, majd kiválasztja a legnyugodtabbnak tûnõ lovat, s azzal távozik, ha indulásra kerül a sor...*

[Gregorius]

(Lamar)

*Miután megállapodtak a közvetlenebb hangnemben, magabiztos léptekkel lép át a térkapun. A túloldalon egy pillanatig émelyeg, de gyorsan túl teszi magát rajta. Hosszan csodálja a lovakat és a taverna pincéje utána mélyeket szív a friss levegõbõl. Szúrós szemmel figyeli a közeledõ lényt, még nem sûrûn látott ilyet.*

-Üdv Néked, Graum! Lamar Dorian vagyok Erenbõl. *Majd a többiek felé is fordul* - A Bosszúállás Atyját szolgálom, acéllal...*itt kétszer kardjára csap*...és istenem hatalmával *kezével az ég felé int*. Uwel velünk van és támogatja küldetésünk. *Végigtekint az arcokon.*

<Egyáltalán van van valakinek fogalma arról, hogy mirõl beszélek? Bár van köztük tanult, mûvelt ember...vagy...inkább személy..., de vajon ismerik-e Uwel hatalmát..?>

[Sion]

A törpének minden bizonnyal rémlik, és nekem is lehet róla halvány elképzelésem, mégha a vallás Mf-em csak saját vallásra él is...

[Nekromat]

(Sazu)

*Mikor megnyílik elõtte a kapu, kicsit hitetlenkedve nézi azt és hirtelen nem tudta mire vélni, révén hogy sosem látott még ilyet. Mikor a kapuból áradó ismert természetes illatok megcsapták érzékeny orrát, kicsit megnyugodott és követve a többiek példáját óckodva bár, de átlépett a kapun. Mikor átértek a másik oldalra elkapta a hányinger, mivel igen csak tele ette megát, de azért sikerült nagy nehezen magában tartani azokat, amiknek bent volt a helye.
Megcsodálta a környéket ahova érkeztek és megnyugodva tapasztalta a lágy szellõ simogatását, a rideg és nyírkos tárna után. Mikor az idegen oda lépett hozzájuk csak bólintott visszaköszönés képpen az üdvözlésre, majd mikor megtudta hogy vágtas félékkel mennek tovább, félre húzta a száját. Eddig sosem kellett és nem is akart lóval, vagy egyébb más állat hátán utaznia, bár már volt lóháton egyszer-kétszer, így megtudta ülni azt. Mikor a lovag érdeklõdott hogy mihez is ért pontosan, egykedvûen mondja a többieknek.*

-Én Toron arénáiban tanultam meg harcolni és elõvigyázatos lenni mindenkivel szemben! Mióta sikerült kijutnom onnan, inkább a "nyugalmasabb" zsoldos munkákkal keresem a mindennapra valót.

*Szûkszavúra fogja a bemutatkozást, mert többre egyenlõre nem tartja érdemesre a társaságot. Ahhoz még jobban meg kell ismerniük egymást hogy többet mondjon, ha egyáltalán tartós lesz ez a kis társaság. Sok csapattal dolgozott már együtt zsoldos élete során és nem sok barátra tett szert ezek közül. Vagy azért mert a társak nem éltek sokáig, vagy azért mert gyorsan elváltak útjaik egymástól.
Lamar monológja után csak összevont szemöldökkel figyelt rá. Nem nagyon tudta hogy ki lehet az az Uwel nevezetû, de selytette hogy valami isten féle lehet. Nem is törõdött vele sokáig mert e világ istenségei hidegen hadják, mivel hitetlen.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

Helyszín: Szépmezõ - Barton városa
Idõpont: Ébredés hónapjának 15. nap - reggel
Résztvevõk: Azaghal, Meterrion, Lamar, Sazu, Kreon(NJK), Helliodor(NJK), és még egy páran
_____________________________________________________________

Nyeregbe pattanva megelevenedik körülöttetek az amúgy nyugodt táj. A lovak szemében kaján öröm csillog minden különösebb nógatás nélkül, száguldani kezdenek, az egyébként ritkás tájon fák suhannak el mellettetek. Az elsõ pár percben próbára is teszik karotok és akaratok erejét, mivel mindannyian kellõen határozottak voltatok, így senkivel sem történt baleset.

Barton városától egy nyíllövésnyire csökkentitek a tempót és álmatag városõrök között, becsörtettek a kikötõbe vezetõ fõútra. Lovaitok patkói hangosan kopognak a kövezett utcákon, a városka most éledezik. Köröttetek terméskõ alapra épített kettõ illetve háromszintes faházak, az utcaszinten kézmûves mûhelyekkel. Amikor a tenger már szemmel láthatóvá válik a lakóépületeket is felváltják a dokkok, raktárak halászkunyhók és matrózkocsmák.

Utatok egyenesen a Nagymólóhoz vezet. Még a parton leszálltok lovaitok nyergébõl és azokat Greum gondjaira bízzátok, õ sejtelmes – talán vágyódó – mosollyal arcán átveszi a kantárokat és búcsúzójában jó szelet és bátorságot kíván számotokra. Majd közli Kreonnal, hogy a ládák már a tiadlani hajón vannak, és Jarod kapitány legjobb emberei vigyázzák.

Kreon, Helliodor és ti négyen lépkedtek a móló százéves deszkáin a hajók felé. A Beriqwelli Szél oldalába elõrelátó kezek már leengedték a pallót. A hajó falának támaszkodva egy cingár és egy óriási figura néz titeket. A cingár bronzszínû arcán keskenyre nyírt szakáll díszeleg mosolya látni engedi arany szemfogát. Fején kendõ és agyonázott valaha szebb napokat látott háromszög kalap, amik alól elõvillan vaskos tincsekbe összeállt színes fagyöngyökkel díszített haja. Ruházata hanyag eleganciával szinte magára dobált elkoszolódott nemesi ruha valaha fehér csupa csipke inggel, a széles vállövén tengerészkard lóg. Társa a behemót, rövidre nyírt szürke hajával, ápolt arcával, tiszta és rendezett égkék és tengerzöld ruhájával szöges ellentéte. Nyakában összetéveszthetetlenül Antoh istennõ szimbóluma díszeleg.


A hajóra lépve mindketten bemutatkoznak. A cingárt Jarod Shipionak a behemótot Rygolesznek hívják.

//folyt köv. holnap//