Sub rosa

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Vasszûz
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, kora reggel
Résztvevõk: Mindenki
___________________________________________________________

*Amikor a káosz hangjai felharsannak, a donna szája összepréselõdött:*
-Többedmagaddal rendet tudsz lenn csinálni? Látom, a nomád is ugrásra kész, és a lovagot épp most húzták fel valamivel. Le tudsz csillapítani egy tucatnyi megvadult nõt? Ha igen, menj! Kárt maradandót ne tégy senkiben!
*Igaza volt a donnának, a nomád kezében fegyverrel indult a nagy zaj miatt a lejárathoz. Végszóra két, hányos páncélzatú õr került elõ, fejüket kapkodták. Látszott, ezek másnaposak...A kapitány cifrát mondott látva az állapotukat. Trixi is a zaj irányába sietett.
Odalenn a hivatalnok kutatóan nézett a lányra:-
-Nem kell aggódni, fõ a fegyelem, õszinteség s akkor baj nem érheti. Vonuljon el, csúnya látványban lenne máskülönben része. Hívjon segítséget, ide több férfi erejére lesz szükség...

[Castor de Vinter]

-Értem, Messala. - a dwoon a hajó egyik gerendájába vágja a csatabárdot.- Níncs ínyemre az efféle tömegoszlatás, de megteszem, ha kérsz rá.
Vaskesztyûs kezeire néz, végül azt is leveti.
-Hát gondolom abba nem halnak bele, ha a legveszettebbeknek kiosztok egy-két fülest nem igaz?
Castor ellép Messala mellett a kabinjába azért a vödör vízért, amit elõzõ nap melegítetett, hogy Messala meleg vízben mosakodhasson. //Nem jeleztél vissza, hogy nem tehetem.//
A vödör tengervízzel indul meg a rabok szintjére. Odaszól Hanasnak:
-Kérlek te a szablyával maradj mögöttem Hanas. Bízom benne, hogy ha bemegyek közéjük le tudom õket csillapítani, de téged nem véd páncél. Kérlek csak végszükségben használd a pengét.
Mikor letoppan még fültanúja annak amit a fekete hivatalnok mond. Ahogy meglátja Tia rémült arcát, szája elé kapott kezét, elönti a fejét a pír és a feketeruhásra mordul:
-Mi a francról beszél maga? Mit vallatja itt az úrnõ vendégeit? Nem látja hogy a rabok egymás hústát tépik?! - Castor a rács elé lép és a legjobban visitozó társaságra borítja a vödör vizet.
-utána visszafordul a feketeruháshoz, megragadja az állánál a falhoz nyomja és a legdurvább kiképzõhangnemben három centire az arcától üvöltözni kezd vele:
-Fogjon már vissza a pofájából karókám! A hajó tulajdonosát támadás érte a saját kabinjában egy rab részérõl, mert maga képtelen ellátni a feladatát! Az egyetlen aki itt bajba kerülhet az maga. Ahogy látom három rab szökött ki a felügyelete alól, és hagyta hogy a zendülésig fajuljanak a dolgok! És még magának van pofája az úrnõ nagyrabecsült vendégét ba..*gatni, mert lejött ide, hogy eltakarítsa azt a szart, amit MAGA hagyott! A helyében nem fenyegetném, hanem a kezeit csókolva megköszönném neki! Hát mire jó maga? Mi f*-ért veri itt a ragya ha nem a rabok õrízete miatt? És akkor még maga fenyegetõzik??? -a dwoon magám kívûl volt- a dwoonoknál azt a katonát akit háború idején kötelességszegésen érnek azonnal kivégzik! ...és ha az úrnõ most egy tõrrel a szívében feküdne a padlón akkor is ekkore lenne a pofája?- üvöltött a dwoon-maga a legtöketlenebb kanmajom ezen a hajón minden szempontból. A fõnökei, az inkvízítorok érdeklõdve fogják olvasni azt a panaszlevelet, amit az úrnõ -jogosan- megírhat, mert az egyik tisztviselõjük alkalmatlan arra, hogy ellássa a feladatát!!! Úgyhogy kérjen bocsánatot a vendégtõl, utána takarodjon fel a fedélközbe, csússzon a nyelvén az úrnõ elé, nyalja le a sárt a cipõjérõl és akkor talán eltekint a történtek jelentésétõl.
De elõbb nyissa ki nekem a cellát.-szusszan nagyot a harcos.

Castor félelem nélkül lépett be a rabokkal zsúfolt cellába.

Abban az esetben ha megtámadják, állati brutálisan üt vissza, de ha nem , õ sem provokál senkit.

Ha vannak egymással verekedõ csoportok, azokat szétrángatja, szószerint szétdobálja õket, akár a zsákot.
-Abbahagyni! Abbahagyni hülye szukák!-kioszt egy-két fülest ha muszáj.
Középre megy és elõbül:

- Ki nem akar kaját és vizet kapni az út hátra lévõ részében? Az csak folytassa! Mit akartok elérni ezzel idióták? Hova szöknétek innen? A nyílt tengerre egy csónakba víz és élelem nélkül?
Válasszatok mit akartok: gyorsan leülni azt a bûntetést, ami vár rátok, vagy megtoldani még egy pár év kényszermunkával egy bányában zendülésért? Azt akarjátok?
Castor a meghajlott rácshoz megy, nekiveselkedik és VISSZAHAJLÍTJA, amit a szõke amazon megrongált.
<A kurva életbe! Tán csak én is vagyok olyan tökös, erõs gyerek!>
//Ezt csak akkor teszi ha TUDJA hogy képes lesz rá. Nézd meg a kari erejét és döntsd el.//
-Oké hölgyek, ha verekedni akartok itt vagyok! Ha annyira sok fölös erejük van, rajta! Be lehet verni a búrám, állok elébe! Senkit sem fogunk megbûntetni érte! Hallják? -kiállt ki az õröknek.
-De hogy fayrjáték legyen...-mondja a dwoon és Castor elkezdi leoldani a vasait a felsõtestérõl.
Ötlete támad. Tudatosan rendezi a nõknek a showt.
-Na lányok asszonyok, álljanak körbe aztán lássam milyen az a déli virtus!
-mondja mosolyogva, majd egy mozdulattal letépi magáról az inget. Egy kicsit pózol, feszít, az izmait mozgatja szórakoztatja a népet.
-Na ki legyen az elsõ, mondjuk te szöszi?-fordul az izmos szõke nõhöz Castor. - aztán enegem is úgy meg tudsz ropogtatni, mint a rácsot?
//Ha úgy veszi észre, hogy a nõkbõl elszállt a vérszomj és inkább a mûsort élvezik, megváltozik a hangja és eltûnik belõle a fenyegetõ él://
-Azt hiszem nem fogok elbírni mindannyiukkal, erõsítésre van szükségem, Hanas testvér gyere mellém, aztán mutasd meg te is a hölgyeknek amid van.
-Somuris te meg kapd elõ a nyirettyûd és játssz valami igazán talp alá valót!!! Megtáncoltatjuk a hölgyeket! Hadd éljenek egy kicsit, az ördögbe is!
<Végül is ez is lecsillapítja õket nem? Õk is csak emberek, de elsõsorban nõk!>

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Vasszûz
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, kora reggel
Résztvevõk: Mindenki
___________________________________________________________

-Vegye le rólam a kezét maga barbár-*nézett teljesen hidegvérrel Castorra a hivatalnok. Egyszerûen nem félt. Sõt. Közönyös volt.*-A törvény emberére kezet nem emelhet következmények nélkül, és a koszos véleményét tartsa meg magának. Próbálgassa az erejét a maga súlycsoportjára! s ha páran elhullanak, az csak nekem jó: kevesebb munkája lesz a bakónak-*eresztett meg egy hideg, érzéketlen mosolyt. Mint a varjú a sírkövön, úgy nézett ki.*
-Úgyhogy szolgálja csak az úrnõjét ne lépje át a hatáskörét kéretlen szájtépéssel! ha az úrnõ halott lenne, a maga baja lenne, hisz nem látta el a feladatát, TESTÕR. Ez Shadon, nem a maga messzi-messzi állama...-*maradt a mosoly. Undok, undorító tag volt. A cellát haláli nyugalommal nyitotta ki -elõtte még fekete kabátját is elegánsan megigazította-, de egy kumma bocsánatkérés nem jött ki a száján.

A cellanyitásra valaki máris ki akart surranni, egy pofon jobb szándékra térítette. Látszott, belül tömött gombolyag módra vannak, ez a szétszedés nem fog menni, ám a víz...Az csodákat tett. Lezizzentek a szõke nagydarab nõ kipirulva felállt. Prüszköltek a víztõl, volt aki rögtön lehiggadt, volt akin látszott, a meglepetés végeztével lesz vele gond. Az egyik lány korú valahonnan kést szerzett és eszelõs nézéssel egyszerûen felvágta az ereit a dwoon szeme láttára...*

//A többit majd akkor, ha Vincent és Somuris is ír!//

[Castor de Vinter]

Castor gyorsan a lányhoz lép, kicsavarja a kezébõl a kést. Megfogja a zsákmányolt eszközt, két-három széles csíkot vág a lány ruhájából, és szakszerû nyomókötést rak a karjára. //Végre használhatom a sebközötzést.//
Ezt nagyon jól csinálja, látszik hogy nem szöszmötöl, nem bizonytalan. A rabok tudják hogy a hajón nincs orvos. Akkor meg ki lehet ez a fickó?

- Bolond lány.

Egy szelídebb csoportosuláshoz megy.

-A gondjaitokra bízom, késõbb majd visszajövök és megnézem a sebét.

Utána megy középre és mondja el amit ott leírtam.

[Hakea Ello]

(Tia)

A hivatalnok kérdésére megszeppent õzike módjára biccent, majd elindul fölfelé. Castor ekkor robog lefelé, még épp mondaná neki, hogy szükség lesz az erejére, ám ekkor a dwoon rárivall a hivatalnokra, ami Tia számára akár végzetes következményekkel is járhat. A lány elsápad és megpróbálja szóval lecsillapítani a harcost, ám amaz nem hallja, majd a vizes akciója után nekiront a halálmadárnak. Tia szinte nekizuhan a nehéz vértnek, finom ujjait a szálfa karjára fonva kérleli, hogy hagyjon alább a szorongatással.

-Castor, ez semmire nem vezet, így is nagy bajban vagyunk, ne tegyen olyat amit késõbb meg fog bánni! Eressze el, könyörgöm!

Amint elereszti, egy halk "köszönöm" kíséretében fejét szomorúan meghajtva távozik a felettük lévõ folyosóra. Ha nem találkozik senkivel, akkor megpróbálja a hangokat kiszorítani fejébõl...és elhessegetni a kihallgatás kapcsán feltörõ rémképeket.

[Jomadar]

(Somuris)

*Szemmel láthatóan nem a rabok a legnagyobb ellenség a hajón. Ez egy patkány. - fortyog magában. Talán õ maga produkálta a lányok szökését, hogy kierõszakolja a társaság mágiatudását. Valószínûleg õ sem védtelen, de mégis mi lenne, ha véletlen beesne a tengerbe? Mondjuk, amikor kicsit viharosabb az idõ...

A dwoon pózolását kicsit csõcselékizgatásnak tartja, de lelke rajta, nem mutatja ki nemtetszését. Most annak is örül, hogy nem utolsó szívdobbanásait hallja lecsendesedni.

Kik lehetnek ezek a rabok? Vélhetõen ha rajtam múlna a felét szabadon engedném. Az ilyen bigottság álcája mögé bújtatott gyilkosok szemét minden szúrja, ami nem hajbókol eléggé. *

Ha nincs közvetlen veszélyben senki, nem lépek közbe. De ha a feketeruhás újra Tiára fogná a fegyverét, nem haboznék mindent bevetni. Addig is nem teszem magam gyanússá. Elég ha a mocsok akkor szembesül a képességeimmel, amikor az õ élete múlik rajta.

[Castor de Vinter]

Castor Tia kérésére elereszti a kis patkányt, elomandja a magáét és utána a rabokal foglalkozik.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Vasszûz
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, kora reggel
Résztvevõk: Mindenki
___________________________________________________________


*Vincent a kavarodásban nem látta, min akadt fel a hivatali személy Tiával kapcsolatban, ahogy a késõn érkezõ Trixi sem.*
-Szent Kleofás, te lenn voltál?
*Ahogy ez kiszaladt a száján, a donna megrezent, s vörös fürtjeivel Tiánál termett*
-Teljesen sápadt, jöjjön, igyon egy kis vizet nálam! Vagy menjünk a fedélzetre friss levegõt szívni?-*érintette meg finoman a nõ az elf karját s át is ölelte vállait.

Castornak nem secperc alatt sikerült azt a kötözést kieszközölnie. Addig tartott a nyüzsi, de megjelent a nomád, s próbálta elválasztani a nyugodtabb rabokat a buggyantabbakatól. A szõke mereven nézett maga elé, mint aki azon gondolkodik, mit csináljon? A hivatalnok leengedte csõjét, nem fordította a távozó Tia után. Hûvösen szemlélte az alvó õröket, de még hûvösebben azt a két õrt, aki próbált leérkezni. Shadoni nyelven kijelentett valamit, amire azok ketten szégyenkezve hajtották le fejüket.*
-Gyere, ez a szõke nekem gyanús! -*szólt oda Castornak a nomád.*
-Õ? Kannibál.-*jelentette ki a hivatalnok a szõkére pillantva. A nomád arcán az undor suhant végig.
A rácson kívül a folytogatott nõ éledezni kezdett.
A többség lehiggadt, a hivatalnok felé pillantgattak, Vincent hallotta, komoly büntetésre számítanak a szõke begurulása, és a három grácia szökése miatt. A harmadikat két matróz vezette le.Egyik, majd másik társnõjére nézett*

[Hakea Ello]

(Tia)

Trixi megjegyzésére felé sem fordítja tekintetét, jól láthatóan igen erõsen megviselte amit odalenn látott...legalábbis Trixi erre következtethet. Messala kérésére szó nélkül hagyja magát átölelni, síri hangon súgva:

-Talán jobb lenne, ha a fedélzet alatt maradnánk, nem szeretném, ha Durante inkvizítor informátora azzal állna elõ, hogy madárrá változva próbáltam megszökni .

[Castor de Vinter]

Castor a hivatalnokhoz intézi szavait.
-És akkor miért nincs bilincsbe verve ha szabad kérdeznem? A gizda ravaszakat leköpködi, de a benga õrülteket mozogni hagyja? Maga tényleg azt akarja hogy itt hullák legyenek. Na mindegy.
Adjon a társamnak bilincset vagy egy erõs kötelet. Megkísérlem lefogni.
Behajlított testhejzettel bírkózómozgással cserkészi a szõkét.

-Na gyere apucihoz.

[Mesemondó]

Tia és Messala között lezajló beszélgetés, továbbá Tia álma:

(KM)=kalandmester szövege
(T)= Tiáé

(KM)A donna szemöldököt tárncolt, nem értette a lány szavait, majd bevezette a saját szobájába, leültette, friss vizet töltött neki egy kancsóból.
-Az inkvizítor? Hogy jön ide õ? Milyen informátor,

(T)Szemét egy pillanatra lehunyja, majd kissé cinikus, drámai hangnemben válaszol.
- Donna Messala Wassath. Nem tudom, mennyire van tisztában kilétemmel, származásommal, hivatásommal és képességeimmel. Ha a menlevelem, amit Durante inkvizítornak köteles voltam megmutatni, elkerülte az ön figyelmét, akkor mindaz, amit most hallani fog, igencsak meg fogja lepni.
*vár a reakcióra, nem akarja lehengerelni*

(KM)A donna arca kisimult, kezébe vette Tia kezét:
-Tudok róla...

(T)Mélyen a donna szemébe nézett, arcán sötét árnyék ült.
- Csoda, hogy van egy ember az országban aki nem kíván a pokolra hivatásommal együtt. Köszönöm a bizalmat, donna Messala. Odalent azonban úgy vélem, nagy bajt hoztam magamra.

(KM)-Mondd el kérlek. Nem mindenki felvilágosult...A babonák miatt nagy a félelem...S Grovik miatt nagy az elõítélet...Az a föld sok gonoszt nevel ki..De félre vele. Meséld el nekem, mi bajt vélsz jönni?

(T)- Odalent...olyan dolgokkal szembesültem amiket képtelen voltam elviselni. Somuris csupán egy szerencsés ugrásnak köszönhette életét, utána pedig a szökött rabnõk egyikét egy másik, minden bizonnyal õrült társa majdnem megfojtotta. Megmentettem a lányt, mivel sem a hivatalnok, sem az õrség nem kívánt beavatkozni. Fizikai valóm nem lett volna képes arra hogy lefejtsem a hatalmas termetû nõ kezeit a pórul járt nyakáról, így asztrális manipulációval vettem rá, hogy eressze el. Ki fognak hallgatni; Shadonban bûn mágiát alkalmazni.

(KM)-Ez sajnos igaz. de kérem...Nyugodjon meg.Nem hagyom, hogy kettesben maradjon vele.
Leült Tia mellé ás magához húzta õt.

(T)Szemét lesütve pillant a földre, szíve a torkában dobog a donna szavaira.
- Azt mondja, nem hagy vele kettesben. Úgy vélem, oka van annak, hogy nem kívánja...

(KM)-Ön az én kíséretem tagja. Jó, a trixiannáé, de vele vagyok én is. Nemes vagyok. jelenlétemben nem merészel majd olyan eszközöket alkalmazni, amik rémítõek, vagy már az amúgy is külhoniak szemében rossz képet tovább rontja.
-S lenne még valami...ha önt meri bezárni azok közé a rossz életû nõk közé, csupán mert azzal segített, amihezz talán leginkább ért, akkor...-Tia elméjét megérintette valaki. Üzenetet óhajt küldeni.

(T)Kezével finoman int a donnának, hogy várjon egy kicsit. Elméje pajzsán átengedi a fonalat, megragadja a végét és vár.

(KM)<...akkor engem is lecsükhat>-nézett tiára a donna.

(T)Tia szeme egy pillanatra megrebbent az üzenet hatására, majd szomorúan a mellette ülõ nõre tekintett.
- Ha velem jön, megkockáztatja, hogy felfedje magát. Ugyan nem tartozik rám, hogy milyen tudományokban jártas, de mivel nem látom az Egyetlen szimbólumát nyakában függeni, úgy vélem, titkos tanokkal foglalkozik. Ha azon ürüggyel, hogy hivatásunk esetleges rokonsága miatt fedez engem, vizsgálatnak vetik alá, beláthatatlan következményei lehetnek a dolognak.

(KM)-Oh, nem ûzok olyan magas tanokat, mint ön, sem olyanokat, miért máglya járna. Csak ismerem hogyan lehet szavak nélkül üzenni. S pár apróság még mellé, de az nem mágia. Okosak leszünk, hisza nõk mindig is okosabbak voltak, leszneka férfinál.
-Ne aggódjon. Ott leszek, s baja nem eshet.

(T)- Nem szegülök szembe akaratával, bár aggódom biztonságáért. Mégis megkérdeném, mi az, ami önt arra sarkallja, hogy védelmébe vegyen engem?

(KM)-Mert ön nem gonosz, ártó teremtés, aki azért jött, hogy romlást fecskendezzen békés emberekbe, s hogy vágyakkal emésszen el férfiszíveket s aztán kacagva, használat után ellökje õket maguktól. Doranról én csupa jót hallotam.

(T)Kedves, õszinte mosolyt ereszt meg Messala felé.
- A jóság nézõpont kérdése. A hivatalnoknak csupán több gondot okoztam cselekedetemmel, minden bizonnyal õ felelõs a rabok felügyeletéért és...elítélésükért is. Vagy tévedek?

(KM)-nem. A rabok már el vannak ítélve. Õ csak oda viszi pket, ahol végrehajtják. Õ felel a katonákért...S most azt hiszem, gondban lesz. mert visszhangja lesz baklövésének...
-Ss, ne gndoljon ilyenekre. frissnek és erõsnek, kiegyensúlyozottnak kell lennie, mire elé megyünk.
-tegezhetem?

(T)- Ahogy kívánja, donna Messala.
Rövid szünet után folytatja.
- A rabok el vannak ítélve? Ugye nem...

(KM)-Csak ha te is tegezel. Kérlek.-simogatta a lány kezeit szelíden.
-Hm, úgy tudom, csak kettõre vár végzetes ítélet, a többiekre nem. Mért terheled ezzel magad?

(T)- Nem szívesen utazok olyan hajón, ami a halál ólmos lehelletével terhes. Én nem úgy látom a bûnösöket ahogyan egy hóhér vagy egy bíró, nem vagyok képes tárgyilagos mérlegelésre, számomra nem csupán a tények fontosak, a bûnt kiváltó ok tudatában gyakorta másképpen ítélnének a bírói székek.

(KM)-Igaz. Bírón múlik. Vagy invizítoron. Durante az egyik legjobb. Komolyan mondom. Félnek tõle. De csak azok, akiknek kell.

(T)- Trixianna ennek ellenére sopánkodott, mikor megtudta, hogy vele keresztezõdnek útjaink a kikötõben.

(KM)-Mert õ babonás. Tanulatlan. ne vesd meg õt ezért...Még vize?

(T)- Egy keveset talán, köszönöm.
A mondat végén kicsit megszorítja a donna kezeit, ezzel jelezve háláját. Igencsak szüksége van most egy pártfogóra.

(KM)Töltött, rámosolygott Tiára. Kicsit karikás volt a nõ szeme, korán verték ki az ágyból.
-Lepihensz még? Korán van. Ismerve az ilyen alakokat talán ha délebéd elõtt szólít, de korábban semmiképp.

(T)- Esetleg, egy kicsit talán. Úgy hiszem, van abban némi igazság, hogy kipihent elmével kellene várni az ostromot.
Azzal feláll, majd miután hálás mosollyal búcsúzott Messalától, saját szobája felé veszi az irányt.

(KM)Messala Tiát a kabinja ajtajáig kísérte, s mikor biztonsággal elérte s be is mehetett, akkor hagyta magára.
Odabenn Trixi félig beágyazott priccse volt csak.

(T)Amint elbúcsúzott a donnától, egy pillanatra megáll a szoba közepén, halk sóhaj kíséretében bebújik ágya paplanja alá, hátha legalább néhány órányi nyugalomban lehet része.

(KM)kicsit forgolódik, mielõtt sikerül visszaaludni. segít neki ebben az, hogy lassan elülnek a nõk hangjai, s csak a hajó ringat recseg...
S álom is meglátogatja õt. Puha, hulló hóban áll, fehér, levéltelen fehér törzsû fa elõtt.
Szép, nagy, öreg fa ez, szerteágazó ágakkal, s rajtuk piros lepkék ülnek.
Némelyik szárnyát nyitja-csukja, de akad, ami hol egyik gallyra röppen, hol másikra.
Tia nem fázik, nem érzi a hideget.
Két kéz nehezedik a vállaira, tulajdonosuk a háta mögött áll.
Bíztatóan megszorítja a lány vállait.
Tia úgy érzi, ez az álom most olyan, hogy tudja, hogy alszik...

(T)Anélkül hogy hátranézne, kérdést tesz fel az idegennek.
- Ismered õket?

(KM)-A lepkéket?-szólt egy kellemes férfihang.

(T)- A lepkéket, a fát, a pelyheket.

(KM)-A fa a hely keze. A lepkék a díszei. A pelyhek takarók.
Kevés lepke felszállt, és Tia felé vették útjukat. Megpróbáltal rászállni a lány kezére.

(T)- Ne mozduljak? Ne nyúljak ki feléjük?

(KM)-tedd bátran, nem mennek el..
ha Tia úgy tesz, rászállnak az ujjaira, kézfejére. Apró lábaikat alig érzi az elf a bõrén.
-ne félj. Kárt nem tehetnek benned.

(T)- Bízhatok benned? Mi alapján? Sosem mutatod az arcod.

(KM)-ha akarsz bízz....Én szeretném. És fogom mutatni. Nemsokára. Nemmsokára...-simította meg a lány haját. természetes volt, egyszerû. A simítás végén az idegen jobbja Tia hátán állt meg.

(T)- A múltkor is ott érintettél. Már ha...te voltál. Miért?

(KM)-Én voltam. S itt a pecséted. Szúrás a bõrödbe. Fájt?-simogatta Tia hátát. Bágyadt meleg érzés kúszotta lány tagjaiba. Nem a lepkéktõl...

(T)- Biztos fájt, nem voltam ébren, nem tudhatom.
Miért vagy ilyen jó hozzám?

(KM)-Ha elárulnám örülnél neki?-folytatta a simogatást, csak a hátán. Tia kezdett ellazulni, szelleme tiszta maradt.

(T)- Ezt csak akkor tudom meg, ha már elárultad.

(KM)-Szeretlek, Tiarren.
(a hang õszinte volt)

(T)- Bárcsak engednéd, hogy megosszam veled.

(KM)-Szeretnéd?-állt meg a kéz.

(T)- Nem tudom, mennyit vársz tõlem.

(KM)-Annyit, amennyit önként adsz. Szeretném, ha megismernél. -finoman baljával,a mi eddig végig a lény bal vállán nyugodott, megérintette Tia puha bõrû nyakát. Csak az ujjbegyeivel. Hûvös volt.

(T)- Én is szeretném. Csak tudnám, merre találhatlak.

(KM)-Már úton vagy. Ha közel leszel, megkereslek. Higgy benne.-megsirógatta Tia nyakát. Csak óvatosan. Akár kellemes is lehet.

(T)- Remélem, meg is találsz. Várni foglak, ígérem. Most...maradj velem, kérlek.

(KM)Az idegen maradt. Átölelte finoman Tiát. Közel húzódott hozzá, de nem illetlen közelségbe.
ölelése sem volt oly szoros, hogy rabságnak érezze a lány.
Láthatta az idegen ruhájának ujját: valami bársonyféle anyag, világoskék talán?
magasabb lehetett nála a férfi, mert hosszú hajtincse tTia bal arcához hullt.
Hófehér haja volt, szinte ezüstös fényû.Különös szín, de nem riasztó.
Kezének bõre világos, normális, öt ujjú, körömmel. Finom férfiujjak, de még sem puhányak.
-Elringatlak, míg fel nem ébredsz.

(T)Válasza már nem szó szárnyán, hanem csendes hallgatásban érkezik. Belesimul az érintésbe, hagyja ringatni magát, miközben a hópelyhek hullását figyeli.

(KM)Nem tudja, mikor csukódott le szeme. Ám amikor újra a hajón kelt, ágya mellett egy cserép állt, benne hófehér liliom virágzott.

(T)Ábrándos tekintettel néz a liliomra. Különös virágy...amilyen gyönyörû, olyan veszedelmes. Illata halált hozhat.


Mikor legközelebb nyitotta fel Tia a szemeit, rájöhetett: ül az ágyban. Ülve ébredt fel. Liliom sehol, a szobában egyedül volt. Trixi ágya elrendezve. Átaludta volna? Fel se rezzent a jövés-menésre? Igen mélyen kellett ahhoz aludnia. Ám kipihentnek, nyugodtnak találhatja magát.

[Hakea Ello]

(Tia)

Csalódott, álmatag mosollyal veszi tudomásul, hogy a liliom bizony ugyancsak az álom része volt. Régen aludt ilyen mélyen, az erõ, amit a különös látomás adott, elevenen él benne, és bár félelme változatlan maradt, immáron reménnyel tekintett a kihallgatásnak elébe.

Miután felöltözött, kiment a folyosóra, hogy *reményei szerint* találkozzon donna Messalával. Ha ez nem sikerülne neki, akkor felkeresi lakosztályán.

[Jomadar]

(Somuris)

- Valóban? Kit evett meg? - kérdezi érdeklõdõ hangon - talán bevallotta, mielõtt az inkvizítorok kiégették volna a szemét? - ezt már nem mondja csak gondolja.

[Saggaras Zenir]

Vincent

<Az egyiknek tul urias a másiknak tul póri vagyok, döntésk már el a végén ebbe a kettõségbe fogok beleõrülni.>

*Csak akkor segítene Castornak és Hanasnak ha azokon látja, hogy nem bírnak el a többivel, de ha vége a bulinak akkor utána ehy mogorva pillantást vett a kámzsás fickora*

<Remélem a donna azért a szökést nem hagyja szó nélkül>

*Majd jót mosolyog a szidalmakon, felmegy felkapja fegyverét beteszi a szobába és abban a reményben, hogy Tiá-t a fedélzeten találja, felmegy de tia sehol ezért inkább a korlátnak dölve mélázik az elöbbioeken, hogy vajon mi törénhetett.*

[Alauron]

(Hanas)

- Hagyd már az eszementet, Castor. Felvágta az ereit, úgyis letépi magáról a kötést. Inkább üsd le, úgy nem tudja....<Lehet megégetni viszik, az errefelé szokás, papi hóbort. Már az se mindegy miként hal az istenük elensége? Szegény leány, de most nem lehet kötözgetni...meg kell próbálnia mégis!>
- Na jó, gyerünk kösd be mégis, elboldogulok addig! -válon ragad egy tekergõdzõt a hepajkodók közül, s finoman az egyik sarok felé taszítja. Azt meg véletlenül se engedi oda, aki esetleg meg akarja csapni. Igyekszik szétválasztani a még megmaradt örjöngõket...
- Maradj, menj ...mondom menj már! -
hamar rájön, hogy utasítani, vagy fenyegetni szóval nem lenne értelme a rabnõket, nem is értenék. Inkább szablyáját lóbálva jelzi, ha nem engednek a szétválasztó szándéknak, akkor durva lesz.
<Már megint egy dolog, ami teljesen új nekem Kyel egyengesse utamat kicsit egyenesebbre!>
A nagydarab nõt nem lesz túl könnyû megkötözni, még akkor sem ha ketten vannak, de úgy fõleg nem, ha még a sunyi intézõvel is vitatkozni kell. Mivel õt nemigen képezték birkózásra, ráhagyja Castorra a dolgot, de nem ragaszkodik a megkötözés ötletéhez.
-Jól van az, eddig kibirta megkötözés nélkül is...majd lenyugszanak, és ellesznek, mint idáig is voltak. Reméljük az õrszemek éberebben figyelnek ezután.