Haonwell városa

[Schinter]

Arbor Vitus


Megvonja a vállát mikor Pat felteszi neki a kérdést.

-Csak érdekelne,hogy merre tartasz és mi lesz azzal a szõke társaddal kit elvittek.Tettem egy igéretet és azokat szeretem betartani.

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Navaratna]
Idõpont: koratavasz, délelõtt
Helyszín: Haonwell, Tekk'rjénél
Résztvevõk: Maldar, Arbor, Jeffete
__________________________________

-Hm, talán pár napot még maradok itt, kipihenem az utazást, rajzolgatok, aztán hazatérek Pyarronba, ahonnan jöttem. A megbízóm visszavár.
*Patra nézett majd vissza Maldarra:*
-Én azt hittem, talán akarsz tõle valamit...Vagy már letettél róla? Kihûlt a tûz? Nehezen hiszem.

[Mesemondó]

Arbor és Pat alkotott chaten egy kicsit, íme:

- Hogy merre tartok. Haza. Visszamegyek hazámba, az unióba. Visszaküldtek. Ditte... Azt mondták, hogy õ már halott, már nem tehetünk semmit érte. - *szomorodott el még jobban, s fátyolos lett tekintete.* - De kinek tettél ígéretet?

-hát az jó kérdés.Két hasonlóan kinézõ embernek...megmentettek és megigértem,hogy segitek neked megtalálni a lányt,akik ezekszerint Ditte-nek hivják

- Az erdõben? Õk mentettek meg? A fénytündérek? - képedt el.

-Fény tündérek? Nem mutatkoztak be konkrétan,de ismertek néhány varázslatot vagy tán trükköt...

- Az életed megmentése neked trükk...? És igen fénytündérek, de én sem tudok rólluk többet. Õk kérték, hogy segíts, vagy magadtól ajánlottad fel?
-hát nem az élete megmentésére gondoltam spec...egyiköjüktõl láttam mást is...-,- Amugy meg felajánlották ezt a...a cserét fogalmazzunk úgy és mivel ugyis a gonosz ellen kell harcolni igy elfogadtam.

- Csere? ... Az életed a segítségemért, vagyis Dittéért?


körbenéz a fogadóban ülök arcán,hogy senki sem néz-e feléjük fõleg ha arról van szó,hogy kénytelen volt belemenni ebbe a cserébe...
-nos, igen fogalmazhatjuk igy is,hisz végül is letisztázva a dolgokat errõl van szó.

-Óh... nézd, mivel Dittét így sem úgy sem tudjuk már megmenteni, veheted úgy, hogy fel vagy oldozva a szavad betartása alól. Toronba úgysem tudnánk bemenni olyan mélyen láncraverés nélkül, az enyéjeim pedig úgysem engednék hogy segítsünk. Engem testi és egyéb okok miatt, téged meg azért utasítanának el, mert nem vagy közülünk való. Megtetted ami csak telt tõlled. Tudom, hogy segítettél a harcban, segítettél megtudni információkat. De itt megállt a dolog számunkra.

-hát ez nem vmi biztató,bár sok minden megoldható lenne No de szerinted hol lehet többet megtudni a fény tündérekrõl?

- ez jó kérdés volt. A faludban az a kis kékség mesélt róluk nekem. Meg Ditte ejtett néhány szót, de az csak annyi volt, ha akarják megmutatják magukat, ha érdemes rá az ember...

-aha értem...Bizonyára Joradamra gondoltál -,- Fogalalmam sincs,hogy honnan tudhat a fény tündérekrõl vagy kikrõl...biztosan beleolvasgatott néhány megtartói naplóba...A galád amugy úgy vélem,hogy ezt még át kell adnom...

röviden koncentrál és átküld Patnak egy Y mailt

-Akkor ezzel vége...Ha bármire szükséged van juttasd a tudtomra...

- Igen, rá gondoltam. Elmondása alpján találkozott velük, vagyis elõször egy nõnemûvel aki mezítelen volt, majd megjelent egy másik hímnemû, s akkor inkább jobbnak látta továbbállni. Azt mondta mindez az ördök markánál történt.

-Mit is vártam volna...csak meztelen nõkkel tud találkozni vagy legalábbis mindig arra felé jut a dolog ha megjelenik és még õt tartják annyira nagyra a tanácsban...baahhh...
jegyzi meg nagyon halkan az orra elõtt
-Köszönöm az információt...úgy láttom ideje bucsuzni...mindenjót

Ezek a képsorok... ezek, lehet segítség. Köszönöm! Beszélek az Atyával, bár lehet nem indulnak keresésére - õszerinte már nincs értelme, már a fény birodalmában van.
A segítségedet mivel tudnám viszonozni Arbor?

-Ugyan megigértem a fénytündéreknek,hogy segitek...Egy darabig még a környéken leszek szerintem ha mégis útnak küldeneke vkit majd értesits...

- Mindenféleképpen szeretnél még így is tenni valamit?

-Az igéret az igéret...

- Beszélek vele, elmondom a veled kapcsolatod dolgokat, s hogy komolyan gondolod segítségedet. Majd õ eldönti, hogy szükséges leszel-e, vagy feloldoz õ szavad alól. Jó?

-Ahogy gondolod...rád bizzom bár a saját szavam megtartásáról csak az én dolgom...mint mondtad te is nem tartozok közétek...

- Vallásilag nem vagy közénkvaló. Nem ismernek - erre értettem. Bizalmatlanok mindenkivel - *egy sanda pillantást vetett Maldarra, majd felhõk gyülekeztek homloka felett* - Persze a te döntésed, a te ígéreted, de egyedül nem tudom mit kezdhetnél.

*megvonaja a vállát*
-várakozok...az idõ sok kérdésre megadja a választ...
*követi Pat tekintettét Maldar felé*
-Mi a baj? tán csak nem bánt vmi Maldarral kapcsolatban?

*Arcába szökik a vér, beharapja a száját*
- Sok minden. Õ is idegen, de... de ez más probléma.

-ááá értem...Sokszor akkor a legkönyebb megoldani egy problémát ha szembe nézzünk velük és nem futunk elõle...

*Szemeit Arborra függeszti*
Most már szembe tudok vele nézni, most már igen, megkaptam az áldást rá.

*Állja a félelf pillantását*
-Mégis valami bánt téged, bár lehet,hogy csak a fény furcsa játéka...
<hátha nem akarja elmondani ideje egy lépcsõ,hogy kitérhessen a kérdés elõl ha akar >

- Én megszerettem õt, de õ máshová tartozik. Ha csak úgy velemaradok az rá veszélyt jelentene. Ezért -*lesütötte szemét és meredten az asztallapot bámulja továbbra* - ezért galádul viselkedtem vele.

*néhány pillanatig hallgat és maga elé bámul mintha nem is lenne itt,aztán hirtelen megszólal*
-feltételezem,hogy meg sem kérdezted tõle,hogy errõl neki mi a véleménye....

*szinte lefolyik a székrõl szégyenében, alig hallhatóan válaszol.*
-Nem.

-Lehet,hogy ha megkérdeznéd tõle választ kapnál a kérdéseidre...
*változatosság kedvéért arcán nem látni túl sok érzelemnek és tán meglepõ módon az unalomnak sem...Mégis érezni elhet,hogy tán nem ez az téma,amihez a legjobban ért*

- Csak akarja-e hallani a kérdéseket, meg a többit. De ez... ezzel nem akarlak feltartani. Bocsánat, ha traktáltalak volna ezzel. *egy kicsit megcsillan a szeme, kissé felvidul az arca látszólag csak színészkedés lenne, ha sikerülne* - Szerinted Tellervonak visszaküldjem ezt a ruhát? Megígértem neki, de tönkrement - *babrálni kezdett a szétvágott ruhaujjal.*

-Ha megkérdezed bizonyára megkapod erre a kérdésedre is a választ.
...
Döntsd el...Ha vissza akarod adni,akkor áthadhatom ha arra gondoltál.

Elõzõ mondatára aprókat bólogat, de látszik hogy kételyei vannak a választ illetõen.
- Nemtudom, hogy így tönkretéve érdemes-e, lehet-e visszaadni. Nem becsültem meg, pedig... De visszaküldöm,
-viszont csak holnap adom oda - még másikat kell vennem, hogy lecserélhessem

-A megtartó bizonyára dijazza igy is a szándékodat..Holnap..lássuk csak...egyedül szeretnéd átadni vagy adjam át?

- Én úgy gondoltam, hogy veled küldöm el. Holnap után már indulok vissza hazámba. Elvinnéd a nevemben? Megkérhetlek még erre a szívességre?

*bólint*
-Ugyis vissza kell térnem a faluba.

*Ha Arbor keze kézközelben van neki, megfogja.*
- Köszönöm! S köszönöm amit eddig is tettél értem. Mindent. Tudod, nem is vagy olyan mint aminek legelõször kinéztél. Kár, hogy nem engedsz magadhoz senkit közel - *gyorsan beharapta a száját és bocsánatkérõen nézett az elfre. Nem ismeri, hogy ilyen vizeken egészséges-e vele beszélgetni. *


*Amikor Pat hozzáér a kezéhez hirtelen elhuzza onnan és érzi,hogy gyorsabban ver a szive*
-Akkor ezt boknak veszem...
*más asztalok felé pillant néhányat aztán Maldarra és Szitára,akik a másik asztalnál ülnek végül Patra*
-Akkor holnap találkozzunk ugyan itt ha megfellel...a ruha miatt...

- Oh... sajnálom, én nem akartalak... csak baráti érintés akart lenni.
Bókanak veheted, de komolyan mondtam. Nem vagy rideg mint amilyennek mutatod magad. - *tekintetét követi <Talán zavarja, hogy mások látják, ha megérintik? Igaz... csak félvér vagyok...>
- Nekem jó a holnap, de inkább délután, nem hiszem, hogy elõbb elkelnék.

-Khm...semmig gond...rendben akkor holnap délután ugyan itt.

<Semmi gond? Mintha tûzbe nyúltál volna. Vagy azért mert félvér vagyok, vagy azért mert nõ. ... Nememmel nem lehet baj, jóképû ffi, bizonyára túl van az ilyen dolgokon.>
- Hát, ha nem szerettél volna mást megbeszélni, akkor holnap, itt várlak.

*bólint Patnak*
-rendben akkor holnap

*Kissé megzavarodik, látszik, hogy nagyon megtenne valamit csak nem meri. Talán nem tudja, hogy hogyan is búcsúzzon el a férfitól.
- Akkor... akkor holnap - *szerencsétlenkedik még egy sort kissé kipirulva.

*látja Paton,hogy vmit még akar,de végül úgy dönt,hogy nem kérdez rá.*
-Még mindig áll az ajánlatom.Ha szükséged van segitségre csak juttass a tudtomra...

*Majd feláll és készül eltávozni ebbõl a nyomasztó kõhalom alól...*

*Arborral feláll õ is, de szándékát nem ejti meg, valahogy sejti nem igen lenne díjazva az ése.
- Köszönöm, de inkább én tartozom neked segítséggel.

*úgy dönt,hogy ideje abba hagyni a szó szaporitást.Int egyet a kezével majd eldinul kifelé a fogadóból.Út közben még int egyet Maldarnak és Szitának majd eltünik az ajtón kivüli világban*

-Szia! - mondja neki búcsúzásképp, szemével még követi ahogy kimegy az ajtón, majd Maldarékhoz telepszik át.




Szita is int az elfnek aztán csalódottan néz utána
-Amilyen kedélyesen elbeszéltetek, hajlok arra, nem is volt olyan kibírhatatlan...

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Mielõtt leülne az asztalhoz kér magának egy korsó sört, most az nagyon jólesne neki. Szita kijelentésére halványan elmosolyodik.*
- Nem, sõt. Normális, mint bárki más, csak ridegnek látszik, visszahúzódó és más... de a szíve a jó ügyért harcol. ... - *ha megkapta a sörét jó nagyot húz belõle.*
- Elmennék ruhát venni, eltudnátok kísérni? Egyedül azthiszem még nem menne...

[Anathor]

(Maldar)

- Jól látod... Még mindig akarok tõle valamit, de õ nem akarja... Vagyis igen, de mégsem... Nem értem, nem tudom megérteni, nem hagyja... Talán még õ sem érti... Na mindegy. Valószínûleg így marad minden, csak szenvedés, meg vonzódás, de semmi több...
*Látszik rajta, sajnálja a dolgot, és talán csalódott is. Szíve szerint nem mondana többet a dologgal kapcsolatban, de ha Szitának van még kérdése, akkor válaszol rá. A pillantásokat nem veszi észre, talán jobb is mert még zavarban lenne... Arbor távozásakor visszaköszön, és nézi ahogy Pat elfoglalja a széket az asztalnál.*
- Ha nem lenne baj, én inkább az ispotályba mennék, nem viselem jól a vásárlást... Majd ha végeztem akkor megnézem hogyan áll az új ruha, rendben? - õszintén rámosolyog Patra, és reméli nem azt hiszi, hogy csak miatta nem akar menni.

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Navaratna]
Idõpont: koratavasz, délelõtt
Helyszín: Haonwell, Tekk'rjénél
Résztvevõk: Maldar, Pat
__________________________________

-Meg akarsz válni ettõl a széptõl? Szakadtan szerinted kell majd annak, akitõl kaptad?-*lepõdött meg Szita, de a meglepetéseknek nem volt még vége: nem tudhatta, hogy Jeffete virágosnál járt s így csak értetlenül pislogott, amikor egy nyurga lány két kis kosár tavaszi virággal érkezett, mondván küldik neki.
Meghökkenten nézett Patra és Maldarra, majd átvette. Tanácstalanul nyitotta ki az üzenetet, majd sóhajtott:*
-Ki más...Jeffete már csak ilyen marad. Még mindig szeret...-*mondta,majd az egyik kosarat Patnak adja:*
-Nem tudom, milyen új ruhát akarsz, de ez a kis kosár jól áll neked!
*A másik kosár virágot pedig a fogadósnak ajándékozta, hogy tegye vízbe és diszítse ki vele a fogadót.*
-Elkisérjünk az ispotályba? Visszamenjünk érted, ha vásároltunk? Na, Maldar, ne kéresd magad...Szerintem még semmi sincs veszve-*s sandán Patra nézett... *

[Yvett de Crei]

(Patricia)

- Nem szoktam sokáig válogatni, csak egy nadrág és valami könnyen belebújható felsõt veszek. Arra meg tojok, hogy hogy áll. - *válaszolta Maldarnak, de nem élesen és haragvóan, hanem enyhe mosollyal.*
- Igen, megválok tõlle. Roniyának megígértem, hogy visszaküldöm Arborral Tellervonak. Az ígéretet pedig be kell tartani, még akkor is ha szakadt.
*A nyurga lány érkezését, s azt hogy Jeffete küldte Szitának a virágokat elképedve nézte végig. Viszont amikor Szita neki akarta adni az egyik kosarat még a kezét is hátradugta, s nemlegesen rázta a fejét.*
- Nem fogadom el. Te kaptad, Tõlle - *<bár ezt furcsálva hallottam, de ha így mondja Szita akkor biztos így van.>* -Örömet akart szerezni és nem nekem ...
*A sanda nézésre kérdõ lesz tekintete. Nem érti mirõl beszél a nõ, mi nics veszve...*

[Anathor]

(Maldar)

*Vigyorog amikor Szita virágokat kap, fõleg a nõ arckifejezésén. Ahogy megtudja, kitõl van az ajándék felhúzza szemöldökét, miközben még mindig mosolyog.*
- Jeffetétõl? Errõl nem is meséltél... Õõõ, nem hinném, hogy tényleg szeretnétek velem jönni, mégiscsak van jobb dolgotok, mint a sérült lábamat nézni hogyan kötözik be... De utána találkozhatunk. Elkísérlek benneteket a ruháshoz, én elmegyek az ispotályba, és mikor végeztünk a boltnál találkozunk. Jó ez így?

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Navaratna]
Idõpont: koratavasz, délelõtt
Helyszín: Haonwell, Tekk'rjénél
Résztvevõk: Maldar, Pat
__________________________________

-Én kaptam, igaz, most már az enyém, de azt csinálok vele, amit akarok már, nem? ha neked nem kell, akkor mind a két kosár a fogadósé lesz-*mondta Szita és eképp is tett.*
-Megtetszettem a papnak de visszautasítottam. Nem kell jobban belemenni a dologba-*mondta a két társának.*-egyébként részemrõl rendebn: elkísérünk, majd találkozunk. Indulhatunk?-*áll fel a shadoni nõ.*

[Anathor]

(Maldar)

*Bólint, hogy megértette, nem feszegeti tovább a témát. Szita kérdésére megvonja a vállát, és Patra néz kérdõn.*
- Felõlem...

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Õ sem feszegeti tovább a dolgokat.*
- Elõször elkísérünk az ispotályba, otthagyunk - míg téged kötöznek, s ápolnak addig mink megvesszük amit kell, s majd utána visszamegyünk érted. Azt hiszem így lesz a legjobb. Pihentetni kell a lábad, hogy meggyógyuljon. - *mondta miközben felállt a székrõl, s kezébe vette hátizsákját. Indulásra készen állt.*

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Navaratna]
Idõpont: koratavasz, délelõtt, majd este...
Helyszín: Haonwell, város
Résztvevõk: Maldar, Pat
__________________________________

*A továbbiakban a két nõ elkisérhette egy kis fehér házba Maldart, ami az ispotály volt, aztán ellátogathattak a szabók utcájába nézelõdni, s ha Patnak volt valami elképzelése, hát megszerezhette. Visszafelé az ispotályhoz Szita szóba hozta, lehet, kurtára fogja a találkozót, mert szeretne egy Krad templomban új hitének adózni, s az eltarthat egy darabig. Így tulajdon képpen amikorra Maldarral megint találkoztak, õ búcsút vett a párostól, szerencsét kívánt a továbbiakhoz és elindult templomkeresõbe. Ám mielõtt távozott, rajzolt képet Pat kérésére a férfiról,aki megtámadta az erdõben õket, elmondás alapján.
Pat és Maldar pihenéssel tölti, megbeszélik, egy fogadóban bérelnek szobát, de külön-külön...Ám késõbb kiderült, hiébavaló volt, mert végül is egy szobában kötöttek ki...Álljon itt bizonyságul az, mi történt, szó szerint:*

Pat sokáig filózott mit és hogyan mondjon Maldarnak, majd végül megelégelte saját tehetetlenségét és gyávaságát egyszerûen fogta magát és átment a férfi szobájához. A sajátját azért bezárta maga mögött. Halkan kopogott az ajtón.
- Maldar! Kérleg engedj be, beszélnem kell veled.

Kopogásra kel, nem nagyon érti ki keresheti az éjszaka kellõs közepén. Kikel az ágyából, magára kap egy nadrágot meg tõrét kezébe veszi úgy megy az ajtóhoz. Mikor közel ér, csak akkor ismeri meg a hangot. Kinyitja az ajtót és kérdõn néz Patra.
- Pat? Mit keresel itt? Valami baj van?
Közben beengedi a nõt és mögötte bezárja az szobája ajtaját.

Az ajtónyitásra belép, a tõrre mered kicsit.
- Nem akarlak bántani, csak beszélni veled. Nincs baj egyébkén

Lenéz a tõrre, majd gyorsan elrakja.
- Ne haragudj... Csak nem tudtam ki az és mit akar...

- Semmi baj.... Én nem is tudom hol kezdjem... - *Kicsit riadtan néz a férfira, látszik zavart, feszéjezett, s keresi a szavakat. Aztán a férfi szemébe néz.* - Megtudsz nekem bocsátani valaha?

Nem erre a kérdésre számított. Meg is lepõdik, hirtelen nem is tud megszólalni. Majd összeszedi magát és csak azután válaszol:
- Persze... Hogyis ne tudnék...
Rámosolyog Patra, de kezdi úgy érezni nem csak azért jött, hogy megtudja haragszik-e rá vagy sem. Ezért leül az ágy szélére egy szemtörlés kíséretében.
- Ha nem bánod leülnék, még egy kicsit fáradt vok, meg tudud, a lábam...

- Ohhh - *lepõdik meg a válaszon. Csak némán bólint egyet, hogy tõlle leülhet, Kétkedik magában.
- Tényleg? Komolyan mondod? Mindezek után amiket mondtam, tettem? Hogy... ugye... nem... én ... most ugye nem csak szórakozol velem? -*kérdezte meg mégis, bár látszott maga sem hiszi el.

Pat minden kérdésére aprón bólint, kivéve az utolsóra.
- Úgy nézek ki, mint aki elemében van és akinek szórakozni támad kedve így este? - egy kis irónia és cinkosság hallatszik ki a hangjából, álmosságtól vegyítve.

Nem törõdve semmivel, 2-3 lépéssel odasiet Maldarhoz
szó nélkül ad egy lehetletnyi csókot a szájára, szemei megtelnek könnyel
- Nincs még egy ilyen ... ilyen férfi a világon, mint te. - *felemeli fejét, orra szinte összeér Maldar orrával, így su
így suttogja:
- Szeretlek.

Erre ismét nem számított, nem is tud ellenkezni, olyan gyorsan történik a csók. Pat vallomása után elmosolyodik, letörli a könnyeket, és viszonozza a csókot.
- Én is szeretlek...

Megpróbál beleülni az ölébe, bár fél kézzel bénáskodik, meg ügyel arra, hogy a sebeit Maldarnak ne piszkálja meg.
- Én...én most nagyon boldog vagyok. Én azt hittem, hogy már soha, hogy... végéképp eltaszítottalak magam mellõl
Én.... nem.... Mennyire szeretsz? Eljönnél velem bárhová? Itthagynád értem hazádat? - *fogta meg két kezébe a férfi arcát és úgy kérdezte tõlle csillogó szemmel, de halálosan komolyan.

Segít Patnak az elhelyezkedésben és közben végig mosolyog. Végigsimítja az arcát, és ismét megcsókolja.

- Elmennék... érted akárhová...

Hosszan és szenvedélyesn csókolja meg a férfit, talán a visszafolytott érzelmei miatt tört most elõ belõle ily hevesen minden. Majd visszahúzza fejét, s ismét komolyan néz.
- A hazámba... Napföldre... oda térnék vissza. Ha jönnél akkor veled. Ám... ám valamit tudnod kell. Ott nálunk szigorú szabályok vannak érvényben. Tudom, hogy mennyire kötõdsz istenedhez, de ott ... ott nem veheted szádra nevét. Ott nincs pyarr pap, sem semmilyen templom. Ott mink csak és kizárólag Ranilban hiszünk.
Ha meghallanák Arel nevét fohászban talán csak rossz szemmel néznének, de az is megeshet, hogy nekedesnének karddal - egy kicsit heves és vad nép a dwoon.

Viszonozza a csókot ismét majd végighallgatja Patot. Majd elgondolkodik a válaszon.
- Hmm... Muszáj hinni is benne? Nem elég csak... "elviselni"?

- Hinni?...-*nyel egyet, babrál a férfi mellkasán kezével. Súlyos percekig szótlan, majd szépen lassan arcába szökik a vér - nem dühös inkább az elszégyelés miatt. Valamit még tartogat a férfi számára.

- Igen, hinni... õõõ... õõõ... Ranilban... Azt mondtad, nem tûrik meg ha kimondom más Isten nevét... Mi van ha nem mondom ki, de hiszek Arelban?

Inkább csak magának rázza meg nemlegesen nagyon kicsit a fejét, Maldar is csak azért vette észre, mert az ölében ül Pat, s igen közel van hozzá. A nõ az alsó ajkát beharapta, majd nem sokkal utána válaszolt, de kerülte a szemkontaktust.
- Ha nem utal arra semmi, akkor nem történik semmi, senki nem gondolatolvasó.

- Értem.
Ezen még elgondolkozik, de idõközben felfigyel a szemkontaktus hiányára, ezért aggódó hangnemben kérdezi:
- Hé... minden rendben?

- Persze -*babrál ismét a férfi mellkasán, ujjaival picit círógatja. De nem néz fel. <nem, még nem szabad megmondani... Ó istenem, hogy csináljam? Ha most elõhozakodok vele lehet megijed mint a többi férfi - nem mintha oltári nagy tapasztalatom lenne ebben, de eleget láttam. Még fiatal... ilyen még biztos, hogy meg sem fordult fejében> Hallgat továbbra is.
- Csak, csak akkor van baj, ha.... ha nem csak együtt akarunk lenni, hanem attól többek - szólalt meg mégis nagysokára.

- Többek?




- Többek. Nem egyszerû társak, akik csak vannak egymás mellett úgy, hogy bármelyik pillanatban elhagyhatják egymást, hanem isteni pecséttel összekötött társak, melyet egyedül csak a halál szakíthat szét - néha még az sem.

Elkerekedett szemekkel néz Patra.
- Házasság? Azt akarod mondani... házasodjunk össze?!?!
Felnézett a férfira amikor kimondta a házasság szót. Aztán felpattant az ölébõl, de igen ügyelnie kellett hogy ne essen hasra.
- Nem...én nem, csak... csak azt mondtam, ha... ha többek .. ha késõbb - *háttal ált meg a férfinak, lehorgasztotta a fejét. Nem kell nagy ember és lélekismerõnek lennie senkinek ahoz, hogy ez a jelenet bizonyosságot adjon neki, hogy Pat igenes erre gondolt, ezt szerette volna mondani.
<tudtam, hogy nem kellett volna. Most fogja bedobni a törülközõt. )


- Hát erre mit lehet mondani... Ez... ez... nagyon korai... most erre nem tudok válaszolni...


- Nem is kell, én nem azért mondtam. Én csak... - lehangolt volt a hangja. lassan fordult meg, látszott rajta hogy õszintén fog mondani valamit.
- Maldar! Nekem a család mindennél fontosabb, nincs más a családon kívül mit szentségesebb dolognak tartok még Ranilon kívül. Szent, sérthetetlen, megbonthatatlan, mely csak isteni áldással lehet olyan. A szeretteim még akkor is fontosak számomra ha már a fény birodalmában vannak. A szeretet a legfontosabb érzés, mely ha csorbul a szív örökre sötétségbe burkolózik. Akkor pedig a lélek soha nem nyugodhat, és már soha nem lehet boldog. Én ... -*nyelt egy nagyot, majd a férfi szemébe nézett mélyen* - én nem tudnám úgy leélni az életemet, ha csak valakivel együttvolnék minden más kötelék nélkül. Ha egyszer eljön az ideje, s gyerekem lesz, az csakis olyan férfitól születhet meg kinek neve egyesült az enyémmel, kire isteni áldás szállt, ki hisz Ranilban. Én leakarok telepedni, megállapodni. Már nem bírnék folyton úton lenni, s kalandozni. Se testileg se lelkileg nem vagyok alkalmas erre. Hazámban oltalmat találok...
Én nem kérek tõlled semmit. Én csak elmondtam, hogy tudd. Én csak így tudok szeretni ... Én csak... Nem kérem hogy hogy bármit is mondj, nem kérem hogy mond azt, hogy eljössz velem, holott tudod ezeket nem vagy képes teljesíteni. Én nem bírok hazugságban élni... Haza kell mennem. Mindenféleképpen. És...Én... csak... csak akartam, hogy tudd hogy szeretlek, és hogy...
Elakadt a hangja, visszanyelte könnyeit, szomorúan és lemondóan nézett a férfira.

Feláll a helyérõl és odasétál a nõhöz. Megfogja a kezét és suttogja:
- Azt akarom, hogy tudd, én is szeretlek, és még annyit... hogy tudom teljesíteni ezeket a követelményeket, csak idõre van szükségem... ugye megérted?

- Nem követelmény... nem úgy mondtam, nem úgy gondoltam. És ha elakarsz menni, akkor elengedlek, úgysem tehetnék mást... én -*mondta, mint akinek el sem jutott tudatáig mit mondott Maldar. Majd elkerekedõ, könnyes szemekkl nézett rá.* - Hogy mi? Idõ?...
- nem hiszem el -*pityeredett neki, a fejét a férfi melkasára támasztotta.

<...mi a...?...>
Óvatosan átkarolja a nõt, mintha attól félne eltöri.
- Nagyon remélem, hogy ezek az örömkönnyeid...


- Igen *hüppi*hüppi*. Még így is? fél kézzel - öltöztethetsz, mosdathatsz, szinte semmi nem megy egyedül... - *nézett boldogan csillogó szemekkel rá, bár a könnyek ott maradtak.


- Hát, talán kibírom...


Ép kezével át te Maldart. Olyan szorosan bújt hozzá ahogy csak tudott. Kezét lassan felemelte a nyaka köré, úgy hogy nem vette el róla, s lehúzta magához. Forró, szenvedélyes csókot adot neki, melybe belesûrítette mindazt amit eddig elnyomott magában, ami eddig mélyen szunnyadt. Többet ér mint bármilyen szó...

Mosolyog egyet, majd átadja magát a csóknak.


A csók, a lelki szeretetérõl való közlése lassan átalakul, szenvedélybe. Viharként söpör át a nõn, a pillanatok múlásával nem hogy csillapodna, hanem még egyre jobban nõ vágya. Maldar csípõjét a magáéhoz húzza, úgy próbál helyezkedni, hogy minél nagyobb felületen hozzásimuljon.

Õ is jobban magához öleli, az õ csókja is egyre szenvedélyesebb lesz. Szépen lassan elkezd hátrálni a nõvel, míg végül leteríti az ágyra. Közben végig csókolja, szinte levegõt sem hagy a nõnek.

Nem emel kifogást az ágyhoz való hátráláskor, sem az ágyradöntéskor. Boldogan adja át magát a szerelemnek, minden fenntartás nélkül. Amit eddig elfolytott, ebbe az éjszakába sûríti bele. Bár csak egy keze ép, de a legteljesebb boldogságot adja Maldarnak, amit csak adhat...


Ez lenne a zárójáték, holnap mindenkinek írok egy zárószöveget, s privátban megkapjátok a gyûjtött tp-ket is! Tudom, össze lett csapva a vége, viszont köszönöm mindenkitõl a játékot!
Búcsúzik tõletek Alauron is!

[Mesemondó]

Arbor

Másnap az elf nem Pattal kettesben kereste fel a mézhajú, magát papnak mondó embert, hanem Maldar társaságában. A két ember között finom szál feszült, megoldódni tûnt kettejük viszonya.
A mézhajú férfi érdeklõdve hallgatta az elf szavait, ám szomorú mód kérte, mondjon le dittérõl, mondjon le ígéretérõl. Hisz, ha bér töredékében, de így is segített. Tudják a helyet, ahova hurcolhattáka férfit, s tudják az arcot, aki felel mindezért.
Így az elfet nem tartotta semmi sem vissza attól, hogy ezt az ügyet lezártnak tekintje-kivéve a fénytündéres részt
Ha a falu ügyében kíván még érdeklõdni, bánatára falakba ütközik. Az elf negyedben megtudhatja, Alauron követet már elbocsájtották s erõsen kérték a fiatal elfet, hogy ne folytassa a kutatást. Nem szeretnének ujjat húzni másokkal, bízza az emberekre a kutatást, s térhjen haza. Térjen, ám békével, mert ha nem így tesz, nyomában vonzhatja azokat, aikik szintáén azt szeretnék...az elfek ne kutakodjanak. Idegesek voltak a hosszúéltûek, de elszántak. Ha burkoltan is, de Arbor értésére adták: legyen bár az emberek munkája a színen, más utakon õk sem restek, de azok az utak nem Arbornak valók s fõképp nem vehet benne részt.

A hely, ahol Pat járt, õrizetlenül, elhagyatva várta az elfet. Az Ördög Marka kicsit szorongatta meg csak, mikor karcsú testével átcsusszant a két szikla alkotta hasadékon. Értõ szemei felfedezték azt, amit félvér társa akkor nem: a kis katlan valamikor menedék volt. Embereknek. Elfeledett, avarlepte tûzrakóhely, a barlangban valamikori sziklába vájt polcok üregei, szalmaszál, mi eltakarított fekhelyre engedett következtetni, s egy halovány vésés a falba, erõtlen, szinte gyermeki ábra, mi egy kört s sugaralkat ábrázolt körülötte. Nem volt ott már senki. A nap sem mindig vetette oda sugarát, megtörve ezzel Joradam meséjének igazát. Ám a tûzéliliomok igazak lehettek. Leveleik átfúrták az avart, de még messze volt az idõ, mikor virágoznak. Fénytündérerk, kik hol suttogtak fülébe, hol csintalankodtak, hol alkut ajánlottak, sehol. Nem tûntek fel az elfnek, nem kuncogott senki a fülébe. Olyannak tûnt, mintha azzal a lánnyal õk is eltûntek volna a vidékrõl. Egy legenda ért volna véget Ditte távozásával?

[Mesemondó]

Jeffete

A rendházban szívesen fogadják. Kikérdezik, merre járt, s milyen eredménnyel. Nagy komoly hallgatások övezték, mikor a feddés szóbakerül, de nem marasztalják el, erõsen bíznak benne, hogy Adron akarata szerint megteszi sikerrel, amit kért tõle, hogy papságát megtarthassa.
Este Tekk'rje jókedéllyel beszélget el barátjával, ám nem tagadja, aggódik. Elmeséli, megtalálták a gyógyfüvest, ki árul aloét, megígérte, hogy elõkeresi a listát, amin a megrendelõ neve van. Ám baj esett, meglepték õt, életét oltották, s csak hajszálon múlt, hogy a listát is el nem tüntetták. A kapitány aggódik, mert magas körökbe nyúlik a szál, s atól tart, trónfosztás álla háttérban külhoni szállal...Sok a bizonytalan feltételezés, a pletyka s nagy a felelõsség, rizikó.

Vajon megoldódik a cselszövés? Vajon Adron papja számára is sikert hoz a jövõ?

[Mesemondó]

Maldar és Pat

Mesés éj után napsugaras reggel fogadta a párt. A mézszõke férfihoz még Arbor csatlakozott, akit hamar feloldozott ígérete alól.
Megörült a kettõsnek, s mikor hallotta, Maldar milyen feltételekkel hajlandó a nõvel tartani, nem háborodott fel:
-Idõ kell a bizalomhoz, idõ kell a hithez.
Így nem támasztott kifogást a férfi ellen. Sõt, örült, hogy a volt kémnõ arcán örömöt lát, ami szinte sugárzik, egész lnyét felderíti.
Máris isebb bajnak tetszett a bal kéz esete, hogy nem lehet hasznos tagja a rendnek, mi kebelére ölelte.
S ki hitte volna, hogy Maldar, a kalandor egy nõ mellé szegõdik, akit talán egy nap feleségül is vesz majd?

A távolban aranyos füstoszlop gomolygott. Nem tarlótûz, vagy házi vész volt a forrása. Templomé. Hazai lankák üdvözölték a hármast, kik lovon érkeztek dwoon földre. Zöoldellett a vetés, rigófütty jelezte. itt a tavasz végérvényesen.
S valami új is kezdetét vette.