Sub rosa

[Jomadar]

(Somuris)

- Remek ötlet.
Örül, hogy a táplálék nem mócsingos húsokból áll, bár finnyás ízlése nagyon nem engedi élvezni az étket.
Trixivel próbál beszélgetni:
- Nálatok még ennél is hidegebb lesz? Ezt eddig nem is említetted. Jobb szeretem, ha csendes éjeken könnyû ruhában akár a szabad ég alatt is éjszakázhatom, és gyûlölöm az érzést, amikor a fagyott tagokban felmelegedve egyszerre kezd lüktetni a vér és a fájdalom.

[Alauron]

(Hanas)

- Persze, gyere csak van bõven. Te vagy az elsõ itt aki nem teszi a szépet, hanem úgy beszél hogy megértsék. Megpróbáltam néha szót váltani a zenészünkkel, de...nem volt közös témánk. Tiarrennel meg mégúgy. Trixi rendes, kemény nõ. Eddig õt tarháltam dohányért, de vettem magamnak eleget, egy hónapig se fogy el. Gyakorlott mozdulatokkal sodor egyet Castornak, majd elkuporodik, hogy a taplóval felfogja a kis szikrákat, melyeket tûzszerszámmal csal elõ, és rágyújthassanak.
- Mióta véded az úrnõt itt idegenben?

[Castor de Vinter]

-Kösz Hanas. - elveszi a "spanglit" a nomádtól és beleszív. Köhög vagy kettõt, mert ritkán dohányzik, és kissé erõs neki a nomád torokkaparója.
-Áhh... hát az én sztorim az érdekes, nem is hinném ha nem velem történik.-fújja ki a füstöt.
-Igazság szerint alig egy hete vagyok Shadonban. Az Inkvizíció szabadított ki egy gorviki gályáról, ahol fél évet raboskodtam.-újra felizzik a dohány.
Messala a kikötöben szedett össze, el tudod képzelni hogy nézhettem ki. Befogadott, aztán...-elvigyorodott, kifújta a füstöt-...szóval aztán kicsit több lettem mint testõr. Beleszerettem a nõbe és megkértem a kezét. Tegnap este mondott igent. De el ne mond Trixinek! Majd Messala tájékoztatja, ha akarja. A lényeg az, hogy komolyan gondoljuk, ha ennek vége, hazaviszem az Únióba, ahol megtartjuk a kézfogót. - a dohányba szív- tudod odahaza birtok, jószág van. -újra elvigyorogja magár és Hanas szemébe néz- kinéznéd belõlem hogy egy nyavalyás gróf vagyok? Tartsd a szád, mert ha kikotyogod, akkor meg muszáj leszek balettozva hányni a rizsát, amitõl frászt kapok! Egyébként nem születtem grófnak, apámtõl örököltem a címet aki vitézségéért kapta. Foglalkozásomat tekintve katona vagyok...azaz voltam. Tíz évet szolgáltam az Únió hadseregében vértes gyalogosként. Megkaptam az obsitot, hát egy kicsit eljöttem világot látni...hát asszonyt meg gyereket már kaptam, úgyhogy eddig azt hiszem nem jártam rosszul.-a dwoon a tengerbe pöcköli az elszívott dohánycsonkot.

-Ami Tiarrent illeti, nem nehéz vele kijönni, ha tisztelettel beszélsz vele és egy kicsit megdícséred a külsejét. Na persze nem kell nyáladzani, de úgy vettem észre viszonozza a kedvességet. Váltottam már vele pár szót, õ is északról jött. Látom a lovagunk rámoccant. Szegény fiú. Remélem nem bolondul bele. Tudja egyátalán, hogy a szíve hölgye nem öregszik? Az ember-elf szerelmek nem hoznak mást csak szenvedést. Kár lenne ha a srác megzakkanna egy reménytelen ügyben.
-És mi a helyzet veled Hanas? Mikor választanak nemzetségfõvé?-kérdezi tréfálkozva.

[Hakea Ello]

(Tia)

//Nagyon szétcsúsztunk gyerekek. Én még elvileg Vincenttel fogok "romantikázni", de elõre megírom a reakciómat //

Trixinek dallamos, egyszerû választ ad kérdésére.

-Rendben, bár bízok a hajó kapitányának vezetõi képességeiben. Ezenkívül úgy hiszem, Vincent úr eleget tesz lovagi kötelezettségeinek .

***Itt jön a közjáték amit majd Vincenttel lejátszunk.***

Az ebédnél valóban az alább leírt eseménysor játszódik le. Tia alig eszik, panaszt azonban nem emel a szakácsra. Egyszerûen nincs étvágya. Azonban amikor Castor kiéhezett tekintetét meglátja szeme sarkából, úgy dönt, belemegy a játékba. Kezdi megkedvelni a társaságot. Hirtelen megáll étkezés közben, - szája még tele van az épp rágott falattal - és szemét félig lehunyva sandít oldalra anélkül, hogy fejét mozdítaná. Egy pár vérfagyasztó pillanat erejéig így tekint a kiéhezett harcosra, majd két kezét óvóan a tányér szélére szorítva elhúzza a dwoonnal ellentétes irányba; a tekintet változatlan. Szemében szokatlan huncut csillogással várja a reakciót.

[Mesemondó]

//Ebéd elõtt Tia és Vincent nyugodtan beszélgethet, ne akadélyozzon senkit, hogy közbe ebédre vittem a témát!//

___________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Vasszûz
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délelõtt+dél
Résztvevõk: Somuris
___________________________________________________________

*Trixi félretolta a leveses tányért és szedett a tésztából*
-Mm, rosszul áll a szénád így. A Felföldön ilyenkor már vastag hó borítja a lankákat, s megvesz az isten hidege. Ha kikötünk, szorgalmazom a melegebb ruha beszerzését...Más idõhöz vagy szokva, de a felföd zord! Csonttá fagy, ki künn alszik ég alatt télen!-*közelebb hajolt, fülébe súgja, az asztal alatt megérintette a dalnok combját*-Majd én felmelegítelek, ha nagyon dideregsz éjjel...
*Mindezt nyugiodt arccal mondta, nem élvetegen.*

[Castor de Vinter]

//Szerintem nem gond, majd visszafele ragolunk.//

//Tiarren//
A dwoon nagyot nyel, hegyes ádámcsutkáje le-felszalad a torkán.
Bánatos kutyaszemekkel nézi, hogy potyakajája egyre messzebb kerül tõle.
De nem mer szólni, mert fél hogy nagy durvaságnak tartanák.
Szóvá ugyan nem teszi, csak a szeme kérleli a nõt.

"Légyszi add nekem..."

[Alauron]

(Hanas)

Miközbena történetet hallgatja, néha elmosolyodik, néha meghökken.
-Hát bizony látom, hogy katona vagy , tényleg nem gondolnám, hgy címeres ember, ha nem mondod. Csaták emléke van az ábrázatodba róva. Én is hordok ilyen emléket, ellenségem rajzát viselem.
Jó mélyet szív a dohányból.
-Nemzetségfõ tán nem, de nagy becsületemre válik majd, ha viszatérek. Otthon engem már feleség vár, addigra tán utódom is lesz. Úgyhogy én nem aggódom, de rajtam kívül itt mindenkinek van már párja a hajón. Mert tán csak nem szoba híján aludt együtt Trixi és Somuris

[Castor de Vinter]

Castor karba tett kézzel hallgatja Hanast.

//Hanas//
-És te mivel harcosz ha megtámadnak? Ijat láttam nálad, de ha közelharcra kerül a sor mivel védi magát a puszták népe?-kérdi a dwoon érdeklõdve.

[Alauron]

(Hanas)

Lassan õ is végére ér a parázsló csikknek.
-Lovaink hátáról zúdítunk nyilakat azokra, akik fenyegetnek, vagy szablyával, fokossal adjuk meg nekik ami jár. Nálunk csak a gyáva ellenség küld ártó bûvöletet felénk, de minket már megvédelmeznek az Istenek az ármányuk ellen. Családjainkat ,jószágainkat és földünket a végsõkig védelmezzük, nem egyszer volt már hogy betörtek a vadak, de mindig õket megfékezni. Sérelmeinket nem feljetjük el még azok nyugtával sem. Ez nem csak a háborúkra áll, magam is egyik atyámfia halála miatt keltem útra, mert a vétkesek még élnek és addig nem nyugodhat a szelleme Darton sátrában.

[Castor de Vinter]

//Hanas//
-Szablya és fokos?
<Ranilra! Szegény szerencsétlenek!>

- Még szerencse, hogy földjeiteket nem zárt alakzatban rohamozó nehézlovasok ellen kell védjétek. Vagy tán az íjaitok a vasat is átütik?
-Aztán mifélék ezek a Vadak? Ember vagy állat?
-Szóval vérbosszú miatt vagy itt? Aztán kik voltak a gyilkosok?

[Navaratna]

(Tia)

Az ebédnél valóban az alább leírt eseménysor játszódik le. Tia alig eszik, panaszt azonban nem emel a szakácsra. Egyszerûen nincs étvágya. Azonban amikor Castor kiéhezett tekintetét meglátja szeme sarkából, úgy dönt, belemegy a játékba. Kezdi megkedvelni a társaságot. Hirtelen megáll étkezés közben, - szája még tele van az épp rágott falattal - és szemét félig lehunyva sandít oldalra anélkül, hogy fejét mozdítaná. Egy pár vérfagyasztó pillanat erejéig így tekint a kiéhezett harcosra, majd két kezét óvóan a tányér szélére szorítva elhúzza a dwoonnal ellentétes irányba; a tekintet változatlan. Szemében szokatlan huncut csillogással várja a reakciót.

Erre azért a két torkos férfiember figyelmét felhívnám!

[Castor de Vinter]

//Igen, olvastam és ragáltam is rá. De azt is leírtam, hogy Castor összszedi a kondérból a maradékot, ha teheti és lakalma van rá, (nem reagáltál rá, hogy ezt nem teheti, vagy nincs itt a kondér, vagy a kezemre vernek, tehát úgy vettem hogy mehet a dolog,) utána meghívtam Hanast. Azonban Castornak még mindíg zabálhatnékja van, hiszen a nomáddal csak fél-fél adagot evett, és kiszúrja Tia kajáját. Õ elkezdi kicsit játékból szivatni és reeagoltam is rá hogy mit teszek. Hanas még oda is szólt Tiának, hogy ha nem megy be besegítünk, ha megkapjuk a potyakaját, temészetesen abba is felezünk Hanassal.
Reagoltunk mindenre ami történt, kicsit fejtsd ki bõvebben hol látsz itt bibit.//

[Alauron]

(Hanas)

- Tõlük is meg tudnánk végedi magunk! Hisz sosem érnének utól, túl nehezek hozzá, körülfutnánk õket, és ha jól célzunk a gyengébb pontokon bizony hogy át lehet lõni a vértet is.-utolsú slukk, és a dohány vége a tengerben landol. - de ha ilyen mérvû elelnség jönne is, a barátaink a Nagy Városból segítenének. És a legnagyobb szállásterületünket már kõvár védi, oda behúzódva ellenállnánk.

[Alauron]

(Hanas)

//Tiarrennak az ebédlõs jelenetre//

<Ha mind megeszi, nagy hegy lesz a hasán, az a kis kaja is meg fog látszódni rajta, olyan vékony.>
- Ugyan Tia, csak nem akarsz mindket éhen halasztani?
kicsit még magán is meglepõdik hogy poénkodik az elffel, de be kell látnia, hogy a nõ igenis többre érdemes, minthogy kiközösítsék szerencsétlent a származása miatt...habár nincs egy nagy humora, azért oldani szeretné a hanglatot.
- Rendben, de a te bûnöd lesz ha feldobjuk a talpunk az éhségtõl.

[Hakea Ello]

(Tia)

//Minden rendben //

Egy idejig csak nézi a két kéregetõt, majd egy szemforgatás kíséretében megadja magát.

-No, hát legyen...ha már a szakácsunk nem tudja, hogy nagy embernek nagy az étvágya

Azzal odatolja a két éhes katonának azt, ami maradt az adagjából, és az bizony jóval több mint a fele. Mosolyogva nézi amint társai majszolgatnak, a pillanat valami családias nyugalommal tölti el, és úgy dönt, hogy ezt kiélvezi teljes egészében.