Nem válaszol de elõveszi a rapírját. Igyekszik fülével behatárolni a mozgás helyét, és a ló jelzéseit sem hagyja figyelmen kívül, hátha annak érzékei jobbak a sajátjánál.
Ki egyszer megtapasztaltad a repülést, a földet ég felé fordított tekintettel járod, ahol egykor ott lehettél és ahova mindig visszavágysz.
Leonardo Da Vinci
________________________________________________ KM esemény [Alauron] Helyszín: Pardától keletre az erdõben Idõpont: Nyár eleje, dél Résztvevõk: Rouhn, Króner. _____________________________________________________________
Pár pillanat elég hozzá, hogy a támadót jhobban szemrevételezzéktek, s a látvány cseppet sem megnyugtató. Ha legendás szörny lenne akkor sem biztos hogy jobban megrémülnétek tõle, mert a férfi láthatóan beteg. Tekintete felhõs, nem csillan fényesen, mintha kezdõdõ hályog lenne rajta, de még lát, s gyûlölettel tekint Krónerra. Orra furcsa mód elvesztette emberi tartását, beesett, mintha elevenen rohadna szét. Homlokán, és mindkét arcán vörös kiütés található, mintha a bõre felpúposonott volna ott. Undorító látvány a szerencsétlen. Tesz egy ügyetlen mozdulatot késével Króner felé, de elvéti, hála a harcos villámgyors reakciójának. Arzo nem szereti hogy gazdáját bántják, közelebb merészkedig, és vicsorogva morog a késesre. Rouhn szavai egy darabig mintha el se jutnának az agyáig, aztán így felel: - Láttam õt, õ volt, ez egy fenevad! Miért vagy vele? Segíts, ez egy gyilkos...- kiabálja de mikor rájön, hogy Rouhn voltaképp Krónerral van nem szól többet hozzá - Megölted az anyám, mond mit ártott neked? - lassan kezdi elveszteni a józanságát, elõtörõ érzelmei remegésre késztetik, tehetetlenül áll és szája zokogásra görbül.
________________________________________________ KM esemény [Alauron] Helyszín: Pardától keletre az erdõben Idõpont: Nyár eleje, koradélután Résztvevõk: Fila, Kalmon _____________________________________________________________
A hátas még mindig kitartóan fülel, és szimatol is jókora orrlikain. Fila látja hogy mintha ott amerre Kalmon néz integetne egyik ágával neki a bokor. Abszurd látvány, de olyan mintha hívogatná õt. Nem változik meg semmim körülötte, a bokor ága marad ami volt, csak integet, mozog. Ennek a furcsa jelenségnem Kalmon is a tanúja. Janna is észrevehetett valamit, õ pár lépéssal arrébb nézelõdik: - Ti is látjátok, vagy én mentem túl sokat mára, és képzelõdöm? Kezd már ebbõl lassan elegem lenni.
Jókedve elszáll, és komoly arccal körbepillant, lassan, hogy nehogy valami elkerülje a figyelmét. Tekintete most nem oly könnyedd mint ahogy megismertétek õt, hanem sokkal elszántabb, és keményebb. Arca még akkor is feszes, mikor elindul óvatosan, az integetõ bokor felé.
________________________________________________ KM esemény [Alauron] Helyszín: Pardától keletre az erdõben Idõpont: Nyár eleje, koradélután Résztvevõk: Joey _____________________________________________________________
-Egy könyv? Ennyi az egész? Emmiatt kockáztatom...vagyis pazarlom az idõm? Legalább arany lene, vagy rubin...Már jó régóta kifosztva áll a régi ház. A "nemes" - formálja lekicsinylõ hangsúlyal a szót- biztos mindent felpakolt már magának. Én is voltam ott már egy párszor, mert fedett hely volt, remek táborozni, nyáron volt hogy egész nyarat töltöttem el...régebben. -egyfajta sajnálkozást érzel a hangjában. -Szóval nincs ott semmi motyó, vagy keresnivaló. Biztos tud valamit amit egy arra tévedõ nem, különben nem jönne. Egy régóta romos hely, és pont ott egy könyv. Ehh...nem is tudom miért jöttem vele. Kellett nekem jönni?-zsörtölõdik magának, teljesen elfeledkezik arról hogy Joey ott van - Mondtam is neki, hogy nem! Váltig mondtam, hogy nem megyek, nem érdekel a hely, de aztán...valahogy rávett. Kár már rágódni, odaviszem...én meg a veszett ügyek! Teru- Hanne segíts! Egy könyv! Könyvért megyünk, és ebbõl akar fizetni?...
*Jenna magánál van? Ugye nem lett öntudatlan? *
Gyors mozdulattal oldalról közelít, hogy az esetleg bokor mögött levõ alakot megláthassa.
*Lehet, hogy valaki láthatatlan mozgatja a bokrot?*
Ki egyszer megtapasztaltad a repülést, a földet ég felé fordított tekintettel járod, ahol egykor ott lehettél és ahova mindig visszavágysz.
Leonardo Da Vinci
nem is tudja mit figyeljen...a fákról leszûrõdõ neszek eredetét,vagy a furcsán mozgó bokrot!?sûrûn váltgatja tekintetét a bokor felé,és lombkoronák közé,miközben lassan õ is elindul a bokor irányába.
-Én is látom...és hallottátok ezeket a fáról szûrõdõ zajokat?lehet,csak madarak,de lehet hogy nem...Emlékeztek,Grevor nagyon nem akart megállni valamiért...Ez gyanús nekem,ti nem így gondoljátok?
"...hisz mire jó a halál,ha nem váltja fel az élet adománya, és mire jók a kacajok, ha egyetlen teremtett lélek sem ismeri fel, mert az egész világ zokogásba fullad."-Keith Alanson:Por a porhoz
________________________________________________ KM esemény [Alauron] Helyszín: Pardától keletre az erdõben Idõpont: Nyár eleje, koradélután Résztvevõk: Fila, Kalmon _____________________________________________________________
Fila óvatosan oldalazva közeledik a bokorhoz, éles szeme egy vékony zsineget szúr ki, amivel valahonnan rángatja valaki az ágat. A vége egy távolabbi bokron áthalad, és egy fa mögé kanyarodik be...
Janna nem felel Kalmonnak, csak egyre közelebb kerül, fokozott figyelem még mindig látszik rajta, botjának egy erõteljes suhintásával rácsap a bokorra hirtele, de csak a fa csattanása hallatszik. - De láttam... -nem tudja befejezni, mert jobb oldala mögül egy visszahajló, alkarnyi ág istenesen háton találja õt. Olyan volt, mint mikor ketten szorosan egymás mögött mennek egy erdõben, az elöl haladó elhejt egy vastag ágat az útból a mögötte levõt pedig orrba találja ha nem vigyáznak...de eddig észre sem vette senki azt az ágat. Annyi bizonyos senki sem volt mögötte, csak meghajlítva várt, és most mint a rúgó a nõt találta hátba, aki nem kicsit szitkozódik miatta. - Aú! Szz...hogy száradna le a töke Grevornak, hát miért itt kellett megállnunk? Valaki szórakozik velünk, azt hittem itt bújik a bokor mögött, de nincs itt...az elõb még itt volt! De az ág...várjunk csak! Többen vannak! Most már biztos...Gyertek elõ, halljátok, velem ne játszatok!
Kiabálása azonban eredménytelen marad.
Kalmon tekintete cikázik a lombok, és a bokrok közt. Mikor megcsapja Jannát az ág épp arra fordul ahonnan az érkezett, és figyelme nem kerül el egy apró részletet...de megmagyarázni nem tudja amit lát: Két kis leveles ágacsak takásából egy jóarasznyi nagyságú bogár néz rá vissza. Bogár? Második pillantásra már felfogja, nem lehet bogár, mert hiszen apró keze, és lába van, ráadásul olyan mint egy nõ, még pici ruhát is visel, de tagadhatatlanul hártyás szárnya van. Ráadásul mintha kárörvendõen röhögcsélne szegény Jannán! Amikor észreveszi hogy nézik sértõdötten elkerekedik a szeme, és gyorsan megpróbál olajra lépni. Szárnyai nem csak díszek, egykettõre eltûnik az ágak közt repülve.
(A lényt csak Kalmon látta, a belinkelt képen a kezében lévõ gyöngysort nem kell figyelembe venni )
döbbenten áll...még sosem látott ilyesmit.noha mikor belegondolt,mestere mesélt neki valami apró kis erdei néprõl,de pontosan a nevükre sem emlékszik.talán ezek lennének azok?
mikor a kis lény elillant,csak akkor kapcsolt,de már késõn kiálltott fel.
-Odanézettek!Mi az???-és jobb kezével a...bogár felé mutatott,egészen megfeletkezve arról,hogy egy husáng csapta oldalba Janna-t.
mikor ezt kimondja hirtelen a bokorhoz szökken,de mire odaér,már a kis lény sehol sincs.bosszankodva néz körül,hátha még megpillantja,majd így szól:
-Várjuk meg Grevort és Joey-t,aztán pedig sûrgõsen tünjünk el innen!
"...hisz mire jó a halál,ha nem váltja fel az élet adománya, és mire jók a kacajok, ha egyetlen teremtett lélek sem ismeri fel, mert az egész világ zokogásba fullad."-Keith Alanson:Por a porhoz
- Mit láttatok? Én nem találtam semmit, csak egy ki zsineget itt. Mindenesetre ha komolyan ártani akarna nekünk valaki, nem egy ággal vágta volna hátba szegény Jennát.
Elteszi a rapírt
Ki egyszer megtapasztaltad a repülést, a földet ég felé fordított tekintettel járod, ahol egykor ott lehettél és ahova mindig visszavágysz.
Leonardo Da Vinci
<1...2...3...4...5, jó akkor nem most ütöm agyon ezt az ostoba parasztot, fel sem fogja, hogy minnél többen tudjuk mitõl "kockáztatunk" egy fákkal teli erdõben, annál nagyobb a túlélési esélyünk>
- Te Grevor értek valamicskét az emberi lelkekhez, ennél fogva nehéz nekem jól hazudni. Pontosan tudom, hogy nagyobb itt a veszély, mint amit hajlandó vagy velünk közölni! Csak éppen azt felejted el, hogy a társaság tudatlansága a te túlélési esélyeidet is rontja! Ne legyenek kétségeid, ha minden a terv szerint alakul megkapod a kialkudott béred errõl lovagi szavam a biztosíték, mint ahogy arra is, hogy ha menekülõre fognád a veszély legkisebb jelére legalább egy tõr csapódik a hátadba mielõtt - azok akiktõl rettegsz - darabokra tépnének minket.
- Most rajtad a sor, hogy eldöntsed hogyan tovább...
A beteg emberhez intézi szavait, de nem közelít, nehogy újból feldühödjön:
-Nyugalom barátom, mi segíteni akarunk neked, de ahhoz el kell mesélned, mi is történt
"Óh, jóság angyala, tudod, a gyûlölet mi? S a görcsös ököl, a keserû könny daca, amikor pokoli sorakozót ver a Bosszú, s erényeink õt rohannak követni? Óh, jóság angyala, tudod, a gyûlölet mi?"
________________________________________________ KM esemény [Alauron] Helyszín: Pardától keletre az erdõben Idõpont: Nyár eleje, dél Résztvevõk: Rouhn, Króner. _________________________________________________
Kroner képes ügyesen lefogni a gyenge lábakon álló férfit. Bal keze rátapint valami istentelen nagy göbre a férfi alkarján, de azért erõsen tartja. A kés már könnyedén talajra hull a kezdtei zokogást irgalmatlan roham váltja fel. Mintha csak egy kiakadt gyerek lenne: -De lááááttam! Anya meghalt...! Nem fog segíterni, nem fog vígasztalni...! Nem keni be a lepás bõröm!
Térdre roskad, de Króner tarthatja kezeivel. Halkan folytatja: -Öljön meg engem is! Ha nem is te voltál, nem hiszem, mert pont így festettél. Úgyhogy öljél meg!
Könnye és nyála egybefolyt, levegõért kapkodott, mint aki hatalmas tüsszentésre készül. De lehet, ez is a sokk része.
________________________________________________ KM esemény [Alauron] Helyszín: Pardától keletre az erdõben Idõpont: Nyár eleje, koradélután Résztvevõk: Fila, Kalmon ________________________________________________
A lány feltápászkodik és ingerülten de elgondolkodó ábrázattal válaszol: -Valóban jó lenne, ha haladnának és elhúzhatnánk végre, de mit is láttál, Kalmon? És milyen zsinegrõl beszélsz, Fila?
Odasétál, ahol Fila látta a kis kötelet, és megnézi. Ekkorra már az egész elernyedten lóg az ágra csomózva, vastagsága alig nagyobb, mint a zsák cérnája. -Hogy a szarba! Valaki hülyít minket. Mit láttál Kalmon, mit láttál?!