Haonwell városa

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Navaratna]
Idõpont: koratavasz, még korábban
Helyszín: Haonwell, városkapu
Résztvevõk: mindenki
__________________________________

*Morikot megismerik, bólintanak neki, de a másik odaszóll Patnak:*
-Ez az úr magát keresi!
-És mért is?-*vonta össze Morik a szemöldökét*
-Mert pap vagyok-*közölte komolyan a mézszõke hajú, Morik hümögött erre.*
-Hm, kislány, ha végeztél, ugorj be Tekk'rjéhez, rendben van?-*tette még hozzá, a többieknek intett, tovább mennek.*

[Anathor]

(Maldar)

- Igen, úgy vélem van olyan fontos. Hogy miért? Azért, mert abból amit hallottam, nem kezdõ varázstudóval van dolgunk, és teszem fel, nem ez volt az elsõ alkalom, hogy felbérelt valakiket emberrablásra, gyilkosságra, és kötve hiszem, hogy õ nem követett volna el hasonlóan törvényellenes bûntetteket. Nem lennék meglepve, ha akár egy, vagy esetleg több, ország köröztetné. Na mármost, lehet csak egy személyleírás kellene nekik és máris meg tudnák szorongatni a mi emberünket. Hát ezért lehet ez a féreg fontos, és ha így van ahogy mondtam, neki sem áll szándékában kockáztatni...

*A visszaút kényelmes volt a számára, mégsem örült. Gondterhelt volt és állandóan cikáztak az agyában a gondolatok. Csöndes volt, nem igazán szólt senkihez. A város határánál, kíváncsibb lesz, és vizsgáló tekintettel méri végig a mézszõke hajú férfit. Amikor Patot megszólítják aggodalmasra vált az arckifejezése, de egy kicsit megnyugszik, a pap szó említésére. Még vet egy pillantást Patra, és egy kisebb mosolyt, aztán követi Morikot.*

[Schinter]

Arbor Vitus


Körbetekint a társaságon és legszivesebben ketté szakadna hisz érdekel,hogy az a pap figura mit tud mondani ha már megigérte,hogy segit Patnak ugyan akkor Morikkal is menni kell,mert a falu megtámadása ügyében meg nem halad...Végül úgy dönt,hogy a többiekkel Morik után megy....

[Yvett de Crei]

(Patricia)

/Még mindig a párbeszédhez vallatás után/
- Aha, akkor rajzoltasd le vele, menj el toronba és ha az elsõ városban nem végeznek ki, nyomozz a saját városában, és azt sem veszed majd észre, hogy mikor haltál meg. - *kicsit csattant a hangja, majd enyhébben folytatja* - Tudom, hogy segíteni szeretnél, de itt már nincs hogyan. Vele nem jutunk elõrébb. Vigye Morik... - *ezzel lezártnak tekinti a témát.*


*Kíváncsian az õr felé fordul amikor hozzászól, majd Morik kérdésére és a mézszõkehajú férfi válaszára kifut arcából a vér. Légszomj kerülgeti, de legyûri. Hátijának pántját kicsit jobban megmarkolja, Morik felé fordul.*
- Abban a fogadóban fogom keresni ahol felbéreltek. - *Majd a pap felé fordult, s igen visszafogottan köszönti. Elélép, lehajtja a fejét, anyanyelvén szólal meg.*
- Atyám! Rendelkezzen felettem... - <Eljött hát az idõ, akasztás helyett elkárhoztatás... >

[Yvett de Crei]

//A következõ párbeszéd Patricia és Maldar között zajlott le még a vallatás estéjén. Azért kerül nyilvánosságra, mert vannak a csapatban éles fülû egyének, és e két jómadár nem bújt el diskurálni - szóval hallhatta, aki hallhatta //


*Pat vacsora után Maldarhoz telepszik. Melléül. Kicsit kínos neki a helyzet látszik arcán.*
- Figyelj Maldar, azt hiszem valamit meg kellene beszélnünk. Kérlek elõbb hallgass végig, majdcsak azután válaszolj bármit is.
Tudom, hogy nem vagyok a legtisztább ember, és eddig lépten-nyomon becsaptalak, ám érzéseimben nem hazudtam. Egyik irányban sem. Most már meg úgyis mindegy. Én... csak annynit szeretnék kérni, hogy amíg nem dõl el sorsom Tr'ekkje részérõl, addig... addig tartsunk kellõ távolságot egymástól. Így is bajba sodortalak Téged is meg Szitát is, nem akarom tetézni. Nem akarom hogy miattam, hogy azért vegyenek elõ téged mert szorosabb a kapcsolatunk a kelleténél. Márha... márha egyáltalán.....még... - *ránéz a férfira. szemében ott kavarog minden érzelme. Szomorúság, szégyen, félelem, lemondás, kérdés, kétely, kérés és a szeretete.*

(Maldar)
*Nem számít "látogatóra" az este, de csak bólint Patnak hogy mondja. Végighallgatja, de nem tetszik neki az egész helyzet.*
- Nem értelek... Már, hogy is fogalmaztad, "bajba kerültünk", már késõ a részemrõl, tehát nem értem minek akarsz akkor most távolabb kerülni...

*Patnak torkában dobogott a szíve. Hirtelen nem is tud mit válaszolni a férfinak. A gyötrõ érzések ismét a felszínre kerültek.*
- Két lehetõségem van. Vagy fellógat a városi gárda vagy nem. Ha nem sem bírok megmaradni, szégyen amit tettem. Kudarc. Én nem akarom, hogy a gárdában elõszedjenek benneteket, hogy segítettetek, hogy aztán fellógassanak benneteket is... ezt nem.... ezért.... - *elhalkult, s maga alá húzott lábaira hajtotta fejét, nem nézett Maldarra, belül mardosta lelkiismerete, félt, és féltett.*

(Maldar)
- Nem kell ahhoz megint együtt lennünk, hogy elõszedjenek minket, engem... - tart egy kis szünetet, majd folytatja - Hazudnék ha azt mondanám nem haragszom rád amiért becsaptál. De örülök hogy visszajöttél, még ha esetleg nem is volt más választásod. És akkor most megint itt akarsz hagyni...
*Nem néz Patra miközben beszél, a földre mered, majd mikor befejezte tekintetét a csillagokra emeli, és fájón nézi õket.*

- Tudom, hogy haragszol, és jogosan, és azt is megértem, ha meggyûlöltél ezért. Én nem akarlak elhagyni... de.... - *megérintette Maldar kezét, majd gyorsan vissza is húzta. Zavart volt és feszült, bánatos.

Rápillant Patra.
- De...?

- És ha felakasztanak?

- Nem fognak... Nem hagyom...

- Nem lesz beleszólásod, sajnos. Ha úgy gondolják bûnös vagyok, akkor megteszik

- Ne beszélj így, kérlek!... Most ez az egy dolog amibe nem szeretnék belegondolni...

- Sok mindent nem szeretnénk az életben, de mégis muszáj... én úgy látom, hogy jobb ha ... ha kicsit nem is tudom, megmaradunk közömbösnek.... akkor talán nem lesz annyira fájó.... ó, de szar ez így....
*Kis könnycsepp jelent meg a szeme sarkában, szinte magának tette fel a kérdést igen-igen halkan.*
- Miért fájó ha valakit szeretünk, nem boldognak kellene lenni?

Leguggol Pat mellé és kezére rakja a sajátját.
- Mindig vannak hullámhegyek és hullámvölgyek egy... kapcsolatban... Most és talán eddig mindig völgyben voltunk, de kilábalhatunk belõle. Közösen...

- Ez neked kapcsolat? És még közel sem lábaltunk - lábaltam ki belõle, a neheze még hátra van...

- Nevezd ahogy akarod, nekem mindegy, és igen, még van hátra pár bukkanó, e felõl nincs kétségem... Csak azt mondom, közösen többre mennénk, nem egyedül, úgy tenni mintha semmi sem történt volna közöttünk, hogy elfojtod az érzéseidet. Ki kell ábrándítsalak nem lesz jobb úgy... Csak még szarabbul lennél, elárulnád magad és cserben hagynál engem, mégha azt hiszed, hogy ezzel megmentessz. Pedig nem.. Pont ebbe halnék bele...

- Én már így is elárultam mindenkit és mindent mi fontos volt számomra. Innen egyenes az utam a bitófára. Mi értelme van így mindennek?

- Itt lenne az alkalom, hogy jóvá tedd hibáid...

- Nem tudom. - *keserû és csalódott.*

- Van jobb lehetõség?

- Jobb lehetõség? Mi? ....
Látom nem fogod megérteni sosem, de nem hibáztatlak érte. Nem értheted, mert még ... még mindig van olyan amit nem mondhatok el. Sorsom felett nem én rendelkezem, most nem tehetek mást mint várni az ítéletet felettem.

- Nem hagyod, hogy megértsem, hogy segítsek... Pf... Tudod mit? Ha neked ez jól esik játszuk el a közömböst... Legyen meg a te akaratod...
Megcsóválja a fejét, feláll és otthagyja a nõt. Kínjában leül a tûz mellé, és elkezd enni csakhogy elterelje a figyelmét valamivel.
<...hogy lehet valaki ilyen? Ilyen... áááá hagyjuk... nem akarok erre gondolni... megeszem ezt a medvét és alszok egyet...>

*Végighallgatta a férfit és darabokra tört ezzel. Távozóban még annyit hallhat Maldar, hogy a nõ valamit motyog maga elé, de nem értette, anyanyelvén makoghatott. Pat maradt a helyén, maga alá húzott lábait jobb kezével átölelte, majd csendesen saját ölében zokogott.

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Navaratna]
Idõpont: koratavasz, még korábban
Helyszín: Haonwell, városkapu
Résztvevõk: Patricia
__________________________________

*A férfi halványan elmosolyodott:*
-Állj fel. Úgy néztél rám, mintha maga a sötétség egyik szolgája jött volna el érted. Találkozol még velük, nem a vesztõhelyre viszlek-*szólt a nõhöz dwoonul, aztán elõzékenyen jelezte, merre induljon el, csatlakozott hozzá. Addig sétált mellette, csöppet sem fedõ orcával, míg a város folyójának partjára nem értek. A víz szinén szikrázott a napfény. Gyönyörû idõ volt.*
-Rob aggódik miattad. Tudok róla, közvetve. Mutasd magad-*nézett a nõre, végignézte a feje búbjától a lába ujjáig. Futólag megérintette sebeit, béna karján elidõzött.*
-Ez régóta van így? Sajnálom. Törõdött vagy és kialvatlan. Beszéljünk inkább késõbb, Patricia? Vagy Pat?-*a férfi kedves volt. S nem volt hangjában színészkedés, elodázás. Megigazította ruháját, mert hiába a tavasz, a szellõ még nem a nyár lanygmelegét fújta, így felvillant csuklóján egy karperec. A karkötõ szára napsugarakból állt, ami körülérte a csuklóját.*

[Ralog Gebbro]

(Jeffete)

*A vallatás alatti diskurzusb nem szólbele, úgy ahogyan Maldar és Pat esti csevelyében sem. De azért magában megjegyzi, hogy egymáséi lehetnének, mit kell ezen ennyit nyavalyogni. A következõ két reggelen a felkelõ nappal imát mond istenéhez. A két nap alatt viszont a saját problémájával foglalkozik, rendjébe térne be, s mesterével beszélne...
A várost meglátván, egyre jobban felderül szíve. A kapuhoz érve, s az idegen férfiról kiderülve micsoda, értõ szemmel végigmunstrálja, hogy mit tud meg hovatartozásáról.
Morok intésére, miszerint induljanak tovább a dzsad mellé lép.*
- Most mindenkinek mennie kell Tr'ekkjéhez, vagy szétszéledhetünk mint a birkák és egy megbeszélt idõpontban újra találkozunk?

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Navaratna]
Idõpont: koratavasz, még korábban
Helyszín: Haonwell, Tekk'rjénél
Résztvevõk: mindenki, kivéve Pat
__________________________________

*Maldar megnyugodhat. A férfi szívélyesen fogadta Patot, nem volt se arcrezdülése, se mozdulata ellenséges. A nõ ellenben be volt rezelve...Morik elnézte az elfet, de csak a párost elhagyva kérdezte meg:*
-Mért nézted õket annyira? Szerinted leshetjük, visszajön-e Pat?
*Jeffete dwoon vonásokat vélhet felfedezni a férfin. Kiegyensúlyozott, nyugodt férfinak tûnt, aki egész kedvesen fogadta Patot, nem úgy, ahogy esetleg Pat várta, szorongó arca tanulsága szerint. Morik neki is szán pár szót:*
-Nem, nem szédelgünk szanaszét. Jelenésünk lesz Tekk'rjénél, aztán õ majd elmondja a továbbiakat. Hogy utána mi lesz, az már az õ szaván múlik. Meglehet, fizet és mehettek, de az is, hogy a mostanihoz kapcsolódó újabb feladattal lát el. Akár hogy is lesz, az már nem velem történik, szóval leraklak titeket és istenhozzád!
*Morik szavai szerint csak félig alakult a dolog. Az elsõ nap fogadójában nem állt ott Tekk'rje, nekik kellett rá várni. Addig akár ihattak is valami erõset, ha kedvük úgy hozta. A fogadós elhúzta száját, hogy megint ott van az elf, morgott valami olyat, azt hitte, út közben lekopott már a társaságról...
Ám egy óra múlva döngõ léptekkel, vehemensen megérkezett a fõnök. Morik nem várt a csapattal, elment a maga dolgára egy kurta viszlát után. Tekk'rje kedve vegyes. *
-Épp azon gondolkodom, káromkodjak-e vagy sem. De elébb inkább a diplomácia: Alauron, az elfek várnak a negyedükben megbeszélésre. Én részemrõl a feladatod véget ért, nem tudom, mit akarnak veled megbeszélni, de ha elbocsájtanak, úgy legyenek veled az istenek.
*Alauron fejet hajtott, kurtán ám udvariasan elbúcsúzott a többiektõl, szerencsét kívént nekik és hoszú életet, majd elindult az elfek negyedébe. Szita merengve állt, s nézett a félelf háta után.*
-Ez ennyi volt...-*motyogta*
-No, mindenki le az alagsorba!-*vezényelte a bandát le oda a fõnök, ahol legelõször a kiválasztás volt. Leérve az ajtót bezárta, rosszkedvûn nézett rájuk:*
-Hallottam hideget-meleget felõletek. Viszont a lényeget csak megtudtátok...Az a dudva a városnak csak egyetlen gaznövénykereskedõjénél kapható. Két embert már szépen el is küldtem oda, hogy szaglásszanak. Arbor, te mért jöttél vissza a faluból? Nem úgy volt, hogy csak utat mutatsz nekik odafelé? Most mért vagy mégis itt?
*Majd Maldarhot fordul:*
-Látom, a lábad megsínylette. Keresd fel az ispotályt a nevemben, és kedvezményesen ellátnak, akár ingyen is.
*Majd a többieknek:*
-A következõ van: az én idõmben nagyobb összmunkát hozott egy csapat idegen, veletek ebbõl a szempontból nem elégedtem meg. Még akkor sem, hogy tudom, Morik gyakran túloz, ha errõl van szó. Ezért úgy gondoltam, kifizetlek titeket, s mehettek isten hírével. Azon a nyomon, amit hoztatok, célirányosabban el tudunk indulni, de ezt már megoldjuk saját berkekben.
-Azaz ennyi, kész, kalap, kilincs?-*hökkent meg Szita.*-Én azt hittem, még vár ránk itt valami...
-Nos, valahogy úgy. Bevallom, jól az orrom alá hordta Patricia a szart, amikor meghallottam, milyen ügyet csapott még a miénkhez. Eddig még nem okozott gondot, de késõbb sem szeretném.

[Schinter]

Arbor Vitus


-Nos, kiváncsi vagyok a szervezõkre...elvégre ezt a csekély nyomra is nekem sikerült ráakadnom...


Néz körbe a többieken.

-És ezen felül van még egy kis dolgom erre felé...

[Anathor]

(Maldar)

*Nem tetszik neki, hogy várni kell, de nem tud semmi mást csinálni. Az iváshoz sincs túl nagy kedve, csak ül egy asztalnál és egyre nyugtalanabb lesz. Ha valaki, megszólítja válaszol neki, de magától nem kezdeményez beszélgetést. Alaurontól elköszön és hasonló jókat kíván. Tekk'rje beszédére keserûség ül ki az arcára. Az ispotály felajánlására bólint, jelezvén megértette és köszöni. Amint befejezte Tekk'rje, szólásra nyitja a száját:*
- És lehet tudni Patnak mi lesz a sorsa?

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Navaratna]
Idõpont: koratavasz, még korábban
Helyszín: Haonwell, Tekk'rjénél
Résztvevõk: mindenki, kivéve Pat
__________________________________

-Milyen szervezõkre, elf? Ez nem ünnepség. Füvet szívtál? -*aztán Patra vonatkozólag tûnõdik kicsit.*
-Majd beszélek vele, meglátom, hogy viseli magát a kisaszony elõttem. Kis fejmosás és annyi, õt is kifizetem. Szabadon távozhat. ha amit hallok tõle, nem macerás. mert ha az, majd afeljebbvalóim beidézik egy kis zártkörû csevejreb és politikai szintet ér ela dolog. de ez már az õ baja lesz, nektek nem fog fájni miatta a fejetek. Részemrõl ennyi, ha nincs más kérdés, folytatom az anyagiakkal..

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Navaratna]
Idõpont: koratavasz, délelõtt
Helyszín: Haonwell, folyóparton
Résztvevõk: Patricia
__________________________________

//Az eleje azt a beszélgetést mutatja, amit Pat az idegen férfival folytatott//

*A kapunál a felszólítására magában gondolja fancsali arcot vágva, hogy:* <Én abban nem lennék olyan biztos, csak mondjam el, hogy miket követtem el.>
*Az úton nem szólal meg, csendesen bandukol a pap mellett, hirtelen nem is tudja mivel kezdjen, ráadásul egy év távlatából kissé hirtelen jött neki ez a fordulat életében. Néha rá-rápillant a férfira, de el is kapja róla a tekintetét.*
<Már mióta erre vártam, áhítoztam, most meg... most meg betojtam. Megérdemlem, hogy láthatom? Hogy beszélhetek vele?...>
*A folyó felszínén megcsillanó nap valahogy enyhet ad neki, bár lehet az egészet csak beképzeli magának. Rob említésére elcsodálkozik, meglepte a közlés rendesen.*
- Ho...hogy aggódik? Óh....
*A munstrát tûrte, de azért nem nézett a papra.*
- Durván egy hete ilyen. Én... nem, inkább most, úgysem lesz jobb, ha pihenek. - *A név kérdezésére kissé elmélázott, megerõltette magát, ránézett a papra komoly szemekkel, arckifejezéssel.*
- Az árulókat nem szokták a nevükön szólítani.


-Ugyan, hadd döntsem azt én el, hogy áruló vagy e vagy sem, rendben?-tette a nõ ép karjára kezét jóindulatúan.
Navaratna üzenete:
-Mondd el nekem, mért vádolod magad árulással.


*Vesz egy mély levegõt és belekezd.*
- Egy gyengébb pillanatomban, egy teljesen idegen személynek, kit akkor csak pár napja ismertem elmondtam ki vagyok, honnan jöttem és miért.

-Valóban teljesen idegennek? valami csak rávett, hogy kiadtad magadból titkod...-fürkészte õt a pap, de nem fagyott meg tartása. Ugyan olyan barátságos maradt a nõvel.

*Elég érdekes arcot vághatott erre a mondatra. Megkövülten nézett a férfira, látszott - teljesen rá volt készülve a likvidálásra. Zavart lett, hirtelen makogni kezdett.*
- Én... nem .... izé.... õ..... - *nyelt egyet, nyugtatta magát, lassan visszanyerte önmagát.* - Nem mentség, de... de több évnyi távlatból elõször éreztem tiszteletet? közelséget?... nem is tudom nem hazámbéli iránt. A hátam mögötti évek után õ olyat mutatott az életbõl, ami ... ami eddig hiányzott. Nem tudom megmagyarázni....

-Ezt nem találom véteknek, Patricia...-mosolyodott el a férfi. Most látszott, szép barna szemei vannak.

*Pat szája megremegett vészjósan.*
- Neeeeem?

-Úgy vélted, olyannak osztod meg, akiben meg lehet bízni, aki nem árul el, gye? csak még azt nme tudom, pntosan mit fedtél fel elõtte-simította meg a nõ arcát.

*Az érintésre megdermed, talán még mindig nem hiszi el ezt az egészet.*
- I-iigen.
Mindent.... az egész életemet

-Azt is, hogy Toronban szolgáltál? Azt is hogy most mért voltál itt?-kérdezte szelíden

- Mindent - ismételte meg önmagát
tekintetén felhõ suhant át, de aztán újra kedvesen nézetta nõre és magához ölelte. Normélisan, nem színlelve

*A felhõcskére beharapta a száját, az és viszont megdöbbentette. Már várta, hogy valami belémarjon - még mindig nem hitt szemének, fülének. Viszont nem t vissza, hanem megpróbált szabadulni belõle. Halkan folytatta.*
- Még nincs vége. Mert.... - kerüli a pap tekintetét, még súlyos dolgokat fog mondani* - Az erdõben elváltama többiektõl, az ördög markánál. Ott volt egy fiatal lány, Ditte. Már várt, legalább is úgy hiszem. Elakart vezetni a többiekhez. De.... az erdõben toroniak támadtak ránk, Dittét egy boszorkánymester elvitte mágiával, nem tudtam megakadályozni - *hangjából kiérzõdött az, hogy vádolja önmagát ezért* - Mivel a vissza utat nem ismertem kénytelen voltam velük visszajönni, ám ez sem ment simán. Õk azt hitték kémkedtem, s így.... így a lényeget kihagyva, de elmondtam miért vagyok itt.

-Nem csodálkozom, hogy azt hitték, rosszban jársz. Bárki ezt hihette volna.
-Ám...-sóhajtott, szemei szomorúak lettek-Ha Ditte odalett, az...nagy csapás.
-Attól tartok, õ már nem él.
-S úgy hiszem, béna kezed akadélyozott meg abban, hogy úgy tedd amit kell, ahogy akartad volna.

*Ditte halálának feltételezésekor elkomorul, összeszorított szájjal csak a fejét ingatja.*
- Lényegtelen, hogy mi van a kezemmel, ezt... ezt soha nem bocsájtom meg magamnak.... Kudarcot vallottam... Engedtem, hogy õt... hogy - *egészen belelovalta magát... Határon volt, nehezen dolgozza fel a változást.

-Ssss...ne itt, ne most...Csapás, nem csak neked, nekem is...Nekünk is...De sokat kockáztatott, tudta jól, ez is történhet vele. Nem naív kislányt hagytak az erdõben...
-Lelkét nem orozhatják el a maguk istenének...ha levetette testét, már a Fény Birodalmában jár.

- Sajnálom. ... Arbor, az egyik támadóból kitudta szedni, hogy hová vitte nagy valószínûséggel *itt megmondja a város nevét, mely spec most nem jut eszembe * - nem lehetne esetleg megpróbálni.... hogy hátha...?

-Hogy odamenni valakinek?

*Ránézett a papra, egyenesen a szemébe.*
- Igen. Oda. Többen 2-3 fõ. Akik járatosak az ottani viszonyokban.

-Megfontoljuk. Gyere, üljünk le ide-mutatott helyet a folyó partját szegélyezõ kõfalon.
-Meg kell beszélnünk most valamit, amit akkor is felhoztam volna, ha nem az derül ki, hogy Ditte odaveszett s beavattál mást is dolgodba...

*Leül a kõfalra, hátiját maga mellé ejti le. Nem szól, nem kérdez, kíváncsian - és továbbra is kissé félszen néz rá.*
-Rob nem tudhatta, mi lesz veled-nézett rossz kezére Patnak-de így még indokoltabbnak tartom azt, amit felajánlok neked. Azazu több dolgot is felajánlok, s te hozod meg a döntést.
-Akár mit is döntesz, én elfogadom.
-Azaz mi elfogadjuk...

Csak egy aprót bólint, hogy érti amit mondott, kicsit érdes hangon szólalt meg
- Hallgatom....

-Nem jártál szerencsével, ez most bár bizonyos. Rob ingást érzett részedrõl, ez indította el, hogy tanakodjunk rólad.
-Szeretnénk, ha hazatérnél szép hazánkba, s ott élnél most már. mivel kezed használhatatlanná vált, immár légy egy a dwoon nõk közül, többé nem tudunk ügyinkbe vonni téged.
-Szeretnénk, ha férjhez mennél. Vagy egy hazánkbélihez, vagy ahhoz, ki aggódva vetett rád szemeket a kapuban..Láttam ám...Hozzámehetsz, de csak úgy, ha dwoon földön telepszik le veled, s felveszi hitünket.
-Reméljük, az meg sem fordult fejedben, hogy többé nem akarsz hazaéátrni s hontalanul bojongsz. Még így is felelõsek vagyunk érted. Mi küldtünk, és közben lettél ilyen...-sóhajtott.

Ez nem jött váratlanul számára, azonban mégis úgy érezte felesleges immárom léte. Homályba borult tekintete, nem szólt egy darabig, elgondolkodott...
<Ennyi volt?... Nem érek már semmit... Egy a sok küzül? Férjhezmenni?... Maldar.... nem, pyarr hívõ, s hazáját ugyanúgy szereti és szolgálja mint én.... vagyis mint a múltban. Nem hagyná el, még értem sem, meg különben is, már úgyis mindegy...>
Szomorú lett arca, még jobban, s hangja is
- Nem tudnék tétlenül ülni. Nem, nem menne. Nem lenne kivel. Õ már... Õt ellöktem magamtól, már nem....
Az, hogy lebénult a kezem a saját hibám, hülye voltam, ennyi. Ez egyedül az én hibám. Mi történik akkor, ha minderre nemet mondok?
Senki nem felelõs értem, csak én magam... Fõlleg így mostmár. - *Megfeszítette arcán az összes izmot. <Azért sem bõgöm el magam.>

-Így is többet tehettél hazádért, mint bárki más egyszerû dwoon nõ. Ezért tisztelet jár neked és elismerés. ha neked az jobban tetszik, nevezd önmagad hibájának a bánulást, de ezzel alkalmatlan letél fizikailag is arra, hogy szolgálj minket. Mert a lelked inkább alkalmatlanabb rá...
-Erre hívta fel Rob a figyelmünket. S ez nagyobb baj, mint az, hogy kezed nyomorék...
-Ne te dönts egyedül a frigyrõl. Beszéld meg azzal a férfival. Sosem tudhatod, mi lakozik egy arc mögött. Jó tanács, nem parancs...
-ha nemet mondasz, hazatoloncolnak...
-Túl sokat tudsz...Nem élhetsz másutt, mint hazádban. Már nem. ha már úgy nem szolgálhatod hazád, ahogy eddig, hát szolgáld nõként. Az sem kevesebb mint másképp, remélem ezt te is így gondolod...
-Adj gyermekeket, a jövõ reménységeit...
hangja kérõ volt.

- A lelkem.... A lelkem akkor tört meg amikor láttam azt a pusztítást odahaza... Nem vallottam be még magamnak sem, nem vettem róla tudomást, s nem bírtam tovább.... - egy féloldalas félmosoly jelent meg a szája szegletében - Lehetõségek.... végül is igen, vagy megyek szépen magamtól, vagy toloncolnak... de a lényeg marad. Soha nem gondoltam bele a gyermekáldásba, mert... mert õ sem lenne más mint én. Kirekesztett lenne a gyermekem .... - Szeme a messzeségbe révedt, emlékezett régi idõkre. Majd lassan a papra emelte tekintetét. - Mikor kell visszamennem hazámba?

-Kérhettél volna idõt, míg lelked árja levonul...Mért nem szóltál, te lány!-sóhajtott a pap.
-Alig látszik rajtad az elf vér. Rajta egyáltalán nem látszana. Ember lenne, dwoon gyermek, mint a többi, erõs, egészséges, bátor és boldog. Amilyen az anyja és az apja. Lebecsülöd magad. Hiba.
-Adj esélyt magadnak, mint anya s gyermekednek, gyermekeidnek.
-S kérdezd meg azt a férfit. Meleg szemei vannak. Sose tudhatod, mennyire ragaszkodik hozzád. A szeretõ szívnek nincs áldozat.
-Gondold át ma és holnap, miként döntesz.
-Aztán pdig térj velem s magad vagy párban az unióba

- Szólni, kinek? A fiúk (gondolt itt Robékra) erõsebbek voltak, mentek töretlenül, míg el nem váltunk egymástól nem hátráltathattam õket. De ezen már kár keseregnem, nem tudom visszafordítani az idõ kerekét.
Elf vér pedig több van bennem mit tudtam. Talán anyám még él, s elmondja ki vagyok valójában.
Elmerengett, magán s Maldaron.
- Ha beszélek is vele, s valami csoda folytán velem marad nem tudnék hazugságban élni vele. Eddig mivoltom miatt löktem el, mert nem akartam, hogy õ is veszélyben legyen miattam. Ha így lenne, ha igen válaszolna..... ha.... elmondhatom hogy ki voltam, s miért tettem vele azt amit?

-Ha már a férjed lesz s dwoon földön éltek, Ranil hitében, mért ne tehetnéd? Igen, elmondhatod neki.

-Elõbb...?

-Még nem tud mindent?-somolygott a férfi. Látszott, õ feltételezte, õneki mondta el pat az életét.

- Õ nem..... Nem õt avattam bele az életembe.

Nagyot sóhajtott, nehezet.
-Csak ha igent mondott neked. Nics visszakozás. Kockázatos.

Bólintott, megértette. Megnyugodott kissé, látszott rajta. Hallgatott.

-Nos, visszakísérjelek a többiekhez?

- Ha kérhetek ilyet. Elviekben az Ezüst Unikornis fogadóba... vagy hová is mentek.... - nem emlékezett a fogadó nevére teljesen.

A pap felállt, s bár kissé megviselte a beszélgetés pattal, belékarolt, úgy indult el.
-Õszintén felelj nekem, mint papnak: szeretnéd ha igent mondana?

Furcsa volt a karolás számára, de nem visszakozott tõlle. Gondolkodás nélkül válaszolt a kérdésre, de alig hallhatóan.
- Igen...

A pap lesütötte szemeit, és mosolyogni kezdett.
-remélem a fény majd rátok süt...

- Ha Ranil is így akarja....
Az úton egyre jobban azon töri magát, hogy Maldarral majd hogy beszéljen... észre sem veszi mily "hamar" érik el a fogadót. A búcsúzáskor hosszasan néz a pap szemébe. Szemeibõl végtelen hála sugároz.
- Köszönettel tartozom Önnek Atyám! De nem csak Önnek, mindenkinek, Robnak is. Visszadták az életemet, sõt.... Köszönöm. - A legszívesebben át te volna a papot, de látszott nem meri.

A pap hunyorgott rá, majd megtette õ maga, reméve nem bújik kia nõ karjai közül, mint a folyónál.

Nem bújt ki, sõt... Inkább úgy bújt hozzá át ve, mint egy kisgyermek az anyjához Vállába (melkasába? attól függ milyen magas) fúrta fejét, s úgy mondott ismét köszönetet mindentért.... s zor

- Holnap akkor, megkeres, vagy holnapután? - bújt ki kicsit kelletlenül és zavartan az õ karokból nagysokára.

-Mikor szeretnéd? Mit gondoisz, mennyi idp kell ahhoz, hogy beszélj vele és öntést hozz, vagy hozatok?

- Ha a válasza nem... nemleges mindenre.... akkor sincs mit tenem. Vissza kell térnem, s ott van anyám is. ... nem, nem szököm el.

A pap bólintott, majd elbúcsúzott a nõtõl.

//Ez már a többieknél történik...//
*A fogadós meglátta a tanácstalan nõt, aki szemeivel keresgélt és lefelé intett az alagsorba. A sötét folyosón figyelnie kelett, zárt ajtó, amögül kiszûrõdõ beszéd volt a lépcsõsor végén. nyomásra nyílt az ajtó, tekk'rje szeme oda ugrott.*
-Nocsak, kegyed végre betoppant. Minden rendben?
*Pat egészben volt, épen és bal kezét leszémízva egészségesen*

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*A fogadósnak köszön, s megköszöni az útbaigazítást. A lépcsõn lemegy, sejti egy kemény menet vár rá, s lehet annak nem lesz ennyire jó vége - amit egyébként még most is nehezen hisz el, hiába, hogy már túl van rajta. Határozottan lép be a terembe, kissé megnyugodva, könnyebb lelkülettel mint elvált a többiektõl, szemében látszik még valami furcsa csillogás.*
- Üdvözlöm! Egyenlõre igen.... - *megállt a férfi elõtt, nem szólt semmi mást, várt...*

[Ralog Gebbro]

(Jeffete)

*Az úton csendesen ballagott, a fogadóban külön ült a többiektõl, valami nagyon foglalkoztatja a papot..... Arcára enyhe gondterheltség is kiült. Tekk'rje érkeztével leindul õ is az alagsorba, türelmesen végighallgatja a beszédét - közömbös arccal veszi tudomásul a döntést. Pat érkeztére enyhe mosoly ül ki az arcára.*

[Schinter]

Arbor Vitus


-Ejj

sóhajt egyet.

-Azt hittem,hogy még mindig a falu elleni támadásról van szó és természetesen azokra a szervezõkre gondoltam,de úgy láttom,hogy idõközben témát válltottunk s gondolkodásom kissé lelassult másokhoz képest...