Szórakozónegyed - Kyr színház

[Cymar on-Creel]

Quanthir Gha-ek an Daelan, a kyr színház

Az Északi kapun belépve, és tovább haladva délre a fõúton, elhaladunk a házak, fogadók, és egyéb épületek gyûrûjébe burkolózó épületmonstrum, a Rivini-aréna mellett, majd jó fertályóra gyaloglás után a fõút mellett közel Erion fõteréhez megpillantjuk a Szórakozónegyed egyik újabb látványosságát és érdekességét: az Erion felvirágoztatásáért felelõs kyr császárról, Quanthir Gha-ek an Daelan-ról elnevezett kyr színház.
Az épület, bár nem olyan idõs mint maga a város, már a maga 600 évével is öreg épületnek mondhatja magát. A színház elõtt kisebb tér van, melyet fákkal, növényekkel, és padokkal tettek otthonosabbá, kellemesebbé.
A térrõl, amit a városlakók csak „Színház-térnek” neveznek, széles, húsz fokos lépcsõ vezet fel az építészeti remekmû kétszárnyas faragott ajtajáig. A lépcsõk és az bejárat közti kis teraszt vaskos oszlopok tartják, melyek kõbõl készültek, akárcsak az egész színház. Halványszürke kõtömbökbõl emelték az épületet, és kívülrõl a legnevesebb mûvészek hagyták a falakon kézjegyeiket dombormûvek alakjában. A tetõzet vörös, égetett cserepekbõl készült, az épületen a fõbejáraton kívül több ajtó nyílik, amely a színészek, a stáb, és a nemesebb, vagy jelenlétüket titokban tartani kívánó vendégek szabad ki-be járását biztosítja. Ablakok nem igazán vannak, a termek megvilágítását gyertyákkal, fáklyákkal, vagy akár ha szükséges, bárdmágiával látják el.
A fõbejáraton belépve egy elõtérbe jutunk, ahol kényelmes padok, és egy kisebb ivó-részleg várja a szünetekben izmaikat megnyújtóztató, megszomjazó nagyérdemût. A csiszolt márványpadló, a bent ízlésesen elrendezett dísznövények, szobrok, festmények már ezt a helyiséget is érdekessé teszik az ide látogató mûértõk számára. Ebbõl a szobából egy másik, az elõzõhöz hasonló kétszárnyas ajtó tárul, melyen át megérkezhetünk a várva-várt elõadás színhelyére, valamint két kisebb ajtó, melyek a nõi-, és a férfi mellékhelyiséget rejtik. Az elõadásterem hatalmas. Legmagasabb pontja a bejárati ajtó, innen kezdve lejt egészen a színpadig, hogy az utolsó sorokban ülõk is jól láthassanak mindent. A terem maga háromnegyed kört formáz, és az ülõhelyek a színpad köré vannak beépítve. Az ülõalkalmatosságok majd’ mindegyike ugyanolyan: kényelmes, párnázott karosszékek. Bejáratnál vásárolható jegyek ára változó: a leghátsó sorba szóló elõadásonként változó mintázatú fémlapok 1 ezüstbe kerülnek. Ez az ár elõrefelé haladva egyre drágul, az elsõ sorban (ahol a székeket még kényelmesebb fotel-szerûségek váltják fel) pedig már 5 ezüstpénz a foglaló – ezek a helyek általában elõre le vannak kötve nemesek, nagy befolyású emberek részére, vannak olyan mûvész lelkû vastag erszényû egyének, akik egész évre bérlik az egyik-másik ülést. A színpad – ami elég terebélyesnek mondható a maga 225 négyzetlábnyi csaták megjelenítésére is alkalmas felületével - az elsõ sor szintje fölé van emelve jó másfél-lábnyival. A színpadra közvetlenül egy ajtó nyílik, ahol a színészek fel-le járkálnak a színpadra. A Quanthir Gha-ek an Daelan színház társulata is terebélyes, akár az elõadásoknak otthont adó épület. Állandó létszáma szinte nincs, folyamatosan változik, de legkevesebb összesen 250 színész, bárd, artista, versmondó, mesélõ, statiszta és ki tudja mi nem mindig található itt. Az itt dolgozókat jól megfizetik, a bevételbõl módjukban is áll, merthogy kéthetente rendeznek elõadást, és ilyenkor Erion lakosságának felsõbbik rétege mind itt van, ami 2000-2500 személyt jelent, és ezzel az ülések nagy hányada meg is telt. Ha számolgatunk egy kicsit, ez minden elõadási napon a költségeket leszámítva 550 aranyat jelent, amibõl lejönnek még a színészek fizetései, a többi pedig a színházigazgató markába vándorol, aki egyben a negyed nagy részének ura is. Nemes látogatók ide vagy oda, az igazgató nem szeretné elveszteni tehetséges színeszeit és közönségét, ezért a darabok alatt jól képzett díszruhás katonák vigyáznak a szórakozni vágyókra, és szórakoztatóikra a rendbontók elõl. A nagyteremben 20 ilyen katona tartózkodik, míg a színészbejáratoknál és a fõbejáratoknál is kettõ-kettõ. Az ide érkezõket tehát nem csak garantáltan felemelõ élményt kínálnak, hanem biztonságos szórakozást is.

[Navaratna]

(Ervai Dánica)

Kihasználta az idõt, hogy elõveheti az almáját és dzsadülésben elüldögélhet egy padon. Addig is számba vehette, mit tud eddig és még mit szeretne...

Délelõtt volt, de még élénken eszében volt, milyen faramuci mód töltötte elõzõ napját. A szökés után délutánra ért a városba, a keleti kapun át zörgött be egy narancsokat szállító szekérrel. Kicsit még nosztalgiázott is a végén ülve. Hisz régebben csak apja szekerével zörögtek be gyerekként hasonló mód, akkor rendes parasztként száját tátotta a város méretén és sokszínû lakossága láttán. Nem is beszélve az idegenekrõl. Akkor biztonságban érezte magát, hisz vele volt az apja, meg annak egy barátja, most meg tökegyedül egy ideiglenes fuvarral...! Nem gyerekjáték egy ilyen város! zsebesek, emberfogdosók, perverzek...Egyetlen jó tanács visszhangzott csak fülébe: "Ha bajba kerülsz, ne azt kiáltsd, segítség, hanem azt, hogy tûz van! Arra oda fognak figyelni, elõbbire még a veréb az ágon sem!"
Hm, bajba kerülni...Kis híján abba került. Alig köszönte meg az utat a parasztnak, aki bevitte, máris vad ötlettel állt elõ a maga számára: estére szerez magának szállást, de ingyen. Felszed valami részeg ürgét és annak a szobájába majd elalszik. Oh, egy kis kézimunka belefér, nem olyan finnyás õ! Meg is lett a célpont, egy elázott hirtelenszõke dundi férfi -az ilyenek majd odavannak, hogy egy vékony nõ rájuk néz egyáltalán- aki állította magáról, hogy faragványokkal kereskedik. Dánica egy ideig türelemmel hallgatta, majd inkább vett a férfi számlájáta italt és belé diktálta, hogy fogja be. Ennek az az elõnye is megvolt, hogy mikor felmentek a szobájába, ahelyett, hogy ré kellett volna vennie magát arra, hogy hozzáérjen a hapsihoz, az bealudt az ágyon. Így ez az éjjele fedél alatt volt. Mert hiába döntötte el a városfalakon kívül, közeledve Erionhoz, hogy már pedig õ egy parkban fog csövezni, mert a ház teteje maga a kézzel fogható bûn , amint meglátta milyen kétes alakok forognak az utcán s mennyire ügyelnek a parkok hajléktalanmentességére az õrök, gyorsan másképp döntött. Majd jobb körülmények között kezd a lázadáshoz.
Ám sokkal fontosabb lett, hogy legalább annyit összekaparjon, hogy kapuval elmehessen oda, ahova az öreg kérte s még rá élelemre is teljen. Miközben morfondírozott a reggeli megpattanás után a ducitól, a sugárúton elért a Kapuk teréhez, elbámészott ott, elõször látta õket, fõleg mûködve, majd nyugisabb helyet keresett, ahol almáját lerághatja. A színház elõtti csinos tér megfelelt a célnak. Sõt, legalább elismerhette, hogy a papírfirkászok keze alól azért jó kis viskók kerülnek ki, mint ez a színház. Szép nagy volt.
No, de hogy keressen több pénzt? Nem fog õsi mesterséghez nyúlni, macerás. Faluhelyen épp elég volt az az egy vetélés, amit sunyiban megcsinált magának. S egyéb kórokat is felszedhet az ember, ha nem jól válogat.
Pedig az lenne a legkönnyebb! Egy útitárs, aki fizet mindent helyette!
-Álmodik a nyomor...-*bukott ki hangosan is a száján.*
Megint harapott a zamatos gyümölcsbõl, belefeledkezett egy falevél fonákjába. Még egy kisebb tréfát és kíváncsiságot is véghez akart vinni, mielõtt a messzi banyás hírû országba teszi a lábát: be akar merészkedni Ellana egyik szentélyébe, titokban tartva kilétét, ekképp megviccelni kissé a soha nem felejtõ papnõket, no meg ha már ott van lefürdeni... és kipróbálni a nõi szerelmet. Már csak a hecc kedvéért is. Férfipárti volt, de minden pénzt megér, ha esetleg a végén kiderül, Arel egyik felkentje enyelgett egy Ellana-papnõvel.
Csak ne állna ilyen rosszul pénzzel! Igaz, a duci szõke férfitól úgy egy ezüstöt elemelt, de már bánta hogy nem volt pofátlanabb. Így, három vagy mennyi ezüsttel talán úti élelmet vehet, de hogy se kapupénzre, se a viccéhez nincs elég érméje, az szinte bizonyos!

[Alauron]

(Mauno Zulfikar)

Röpke séta volt csupán hogy a Mûvésztanyáról a színházig jusson, de mégis a hosszabb utat választotta. Sosem szeretett sétálni cél nélkül, de most mégis így tett mert meglehet utoljára látja a Városok Városát, pedig mióta csak az eszét tudja itt élt. Természete talán közel ált volna a lágy lankákhoz, vagy a zord ormokhoz, de nem adta meg neki eddig az élet. Nembaj, úgyis szeretett volna már egyszer kimozdulni innen, de hogy épp most lesz lehetõsége látképet festeni nemsokára azt nem gondolta volna. Öreg cimborája, a hétpróbás Huan lelépett, egyedül pedig nem olyan a szokott helyeken ülni. Szokottnál komorabb hangulatában a pénzét számolgatta, persze csak fejbe, mert elõvenni nem volt kedve.
<Igen, a Fekete Menyasszonyért kaptam a legkevesebbet, de a Kis Csendélet nem ért annyit amennyiért bevették. Aztán ott volt még a Tolvaj. Az pancser munkám volt, jó hogy megszabadultam tõle...de a Felgustio utánzat aranyat ért, nem is gyanították, hogy leloptam a stílust...sebaj, ez még nem másolás.>
Unottan olvasta a napi színdarabok listáját, a színház épületének vaskos oszlopai közt járkálva, fogalma sem volt merre vegye az irányt.
<A Kék Hattyú...A Ficsúr szerelme...A Pucér Igazság. Hm..ez lehet, hogy jó darab!>
Aztán a kis park felé sétált, és leült egy almát rágcsáló fiatal lány mellé.

//Mauno kinézete: lásd a képét az aláírásomban... //

[Navaratna]

(Dánica)

*Mikor meglátta, hogy mellé ült egy magába révedõ alak, megállt szája a rágásban, azaz az alma a szájában maradt. Majd felnézett az égre.*
<Köszönöm istennõm!>
*Érdeklõdve nézett az idegenre, majd lassan kuncogni kezdett. Igen fura alak volt. Finom vonások, ami férfitól ritka, barna bõr...Rágicsált kicsit, majd miután legyelte a falatot, az almacsutkával megcélzott egy bokrot és beledobta. Erv nyelven szólt elõször:*
-Mondd idegen, nem tudsz a közelben egy Ellana-szentélyt?-*emellé huncut szemek csillantak a férfira. *-Almát? Van még egy.-*húzott elõ valóban egy darabot. Ülésmódján nem változtatott, sõt, még örült is neki, mert így barna combjai valamelyest látszódtak. Szoknyája könnyû anyagból volt, kicsit gyûrött, mohazöld színû, alsó szélén kis citromsárga hímzéssel, ami indákat utánzott. Felsõje csak egy mellén keresztbe kötött anyagsáv volt, ami nyaka körül körbefutott, majd dereka övén, hol egy tõr is napozott, csomóba torkollott. Ugyan olyan sárga volt a színe, mint a hímzés és ehhez egy sárga fejkendõ is társult. Lábbelit nem viselt.*

[Alauron]

(Mauno)

- Igen tudok egyet - válaszolja a sárgaruhás lánynak - Adj egy almát!
Jól megnézi lopva a fiatal teremtést. Egészen ifjúnak saccolja, még alig több egy gyereknél, de ez enem azt jelenti, hogy finnyás lenne, ha arról lenne szó. Volt már fiatalabbal is, vagy legalábbis annak nézett ki. Ha megkapta az almáját folytatja.
- Gyere, megmutatom neked. Jó a ruhád színe, olyan napsárga, talán egy árnyalattal világosabb, de szép. - beleharap az íletes, lédús gyümölcsbe. - Tetszik a város?

[Navaratna]

(Dánica)

<Nem vagyok komplett. Almát adok neki, mikor nem vagyok eleresztve...Hülye tyúk, és ha aztán bukik a téma?>
*Odaadta neki, majd felállt és lazán mellé szegõdött.*
-Hm, fogjuk rá. Csak néha büdös meg zajos. -*a bûzrõl eszbe jutott saját maga és futólag saját hónaljába szagolt, majd vállat rántott.*
<Kibírható...>
-Remélem nem azért álltál szóba velem, mert valami sötét passziód van, hogy sikátorokban kiszeded a beleim, vagy padlóba rajzolt jeleken akarsz meggyalázni, vagy esetleg az elsõ haverodnak eladsz. Igen elszomorodnék tõle-*nézett a férfira és teljes közvetlenséggel belekarolt.*-No, és amelyik szentélyhez most elviszel, abban jártál már? Ha nem, illenék...Egy hithû pyarnak kötelesség...
<És ha nem pyar? Kit érdekel? Ha van lé, bárki bemehet kicsit sóhajtozni oda! Hm, csak nem vele együtt menjek be? Végül is, ha állja a papnõk tarifáját...Á, nem perkálna annyit...>

[Alauron]

(Mauno)

<A kislánynak teljesen igaza van! Nõ van rengeteg, lesz is majd elég ott ahova megyek, de nem tudom lesz e ott alkalmam egy ilyen partira mint Ellana házában. >
- Milyen jó hogy figyelmeztettél, de ha jól tudom nõknek nem áll. ...
Kis hatásszünet után - nekik nem kell tiszteletüket tenniük. Szóval mi járatban, csak nem csatlakotnál hozzájuk? Ha kell majd beajállak. Persze nem mehet oda akárki... szóval?

[Navaratna]

(Dánica)

-Látod, na ez az!-*váltott azonnal tegezésbe-*-Micsoda dolog hagyni, hogy a lakosság fele égjen el a bûnben, mert jó hívõként nem tehetik a nõk tiszteletüket! Bezzeg a férfiakat kötelességre szólítják fel! Már pedig én nem akarok Darton elõtt szabadkozni, hogy nem voltam jó hívõ!-*ért fülig a lány szája. Ám a szemében huncutság lobogott. Ahogy közeledtek, út közben nyakából levett egy medált, s gondosan a fejkendõje alá tuszkolta. A férfi elé állt:*
-Kérve kérlek, vigyél be magaddal! Nem akarok elkárhozni sem, meg...meg...Meghálálom neked! Nem, nem vagyok õrült! Csupán le akarom õket alázni...akarom mondani le akarok áldozni!-*javította ki gyorsan magát, és füle vörösre színezõdött. Elpirult a nyelvbotlástól.*

[Alauron]

(Mauno)

Huncut mosoly bukkan elõ a férfi szája szélén, s a lány tekintetét fürkészi, de mivel komolyan gondolja adolgot belemegy a tréfába.
- Szóval egy kis móka lesz? Megviccelni a szépséges Lótuszleányokat?:lol:
Rendben van, adok rá neked pénzt, de csak akkor ha tényleg megteszed, és elõre tudd odabent nem ismerjük egymást. Még a nevét se tudjuk a másiknak, ez jó így egyenlõre, aztán ha nem ugyanakor távoznánk a szentélybõl akkor várlak Enravell Csillagában. Az egy jó fogadó, mindenki ismeri a környéken útbaigazítanak téged. Elõször menj te, de gyorsan, mert nemsoká követlek én is, és ne látszódjon úgy hogy egyszerre jöttünk. Aztán majd figyelem a kialakult eseményeket.
Esze ágában sincs futni hagyni egy ilyen jó poént, nehogy a lány meggondolhassa magát rögtön cselekszik is.
- Most fordulj el, mert elõveszem a pénzem, és nem akarom hogy kilesd a titkos helyemet, ahol tartom... - ha megteszi elõvesz egy ezüstöt az erszényébõl, és megpörgeti az újai között. A csillogó pénzérme hirtelen aranyszínre vált. Ekkorre már a szentély közelében járunk, gyorsan átnyújtja az érmét és útjára engedi a lányt.

//Illúzió: Méret, parányi:1mp Összetett látvány érzet, a pénz színe és rajzolata változzon egy kopott aranyérméhez hasonlatossá: 3mp Idõ, 1 perc:5 mp...összesen:9mp//
(folytatás a színház melletti Ellana szentélynél )

[Garmacor]

(Kriak)

Útközben nézelõdök nem sietek, igyekszem minnél többet megjegyezni a környékrõl és a lakóiról, csak a két khgra van nálam és az erszényem. A könyvtárhoz érve habozás nélkül bemegyek[i]
- Üdvözletem. köszönök a könyvtárosnak
- Néhány témában szeretnék olvasgatni. Ebben kérném a segítségét.

[Cymar on-Creel]

Kriak:

A könyvtáros pillanatokig csak áll,és bámul rád.Ha nem kapott volna idõben észbe,még a nyála is elcsordul.

-Elnézést kérek-mondja a kopaszodó ókulárés férfi.-Mégis milyen...õ könyvet szeretne?

[Garmacor]

(Kriak)

A könyvtáros bamba képét látva elõször csak mosolygok, majd végül kitör belõlem a kacaj
- Bocsásson meg. Tudom hogy nem jellemzõ népem tagjaira, hogy könyvtárba menjenek, de rég láttam ilyen meglepett arcot. Nos ha netán a népemrõl akad önöknél valami írás az mindenképp érdekelne. Illetve illanori és ylinori legendák érdekelnének még. Közös ilanori vagy esetleg khál nyelven. Esetleg ha valami könyve akad a lantokról illetve lantra írt mûvekrõl akkor az is érdekelne.

[Lianna Pentangelin]

Kriaknak

-Hogy nem láttam önhöz hasonlót,az enyhe kifejezés...-babrált elõ ingujjából egy zsebkendõt és megtörölte vele a száját.
-Lássuk csak, legfeljebb gyermekmesekönyv van, amiben írnak macskalényekrõl...A város varázslókönyvtárában szerintem nagyobb sikerrel járna, ott õrzik az akár még hitelesnek is mondható feljegyzéseket távoli népek fiairól és lányairól. Itt csak históriák, felfújt útleírások érinthetik az ön...hm...népével kapcsolatos beszédeket...-magyarázta, miközben megindult a polcok között.
-Zene? Zene az van. Lantról? Egy egész polcnyi. Kedvelt hangszer manapság a lant. És jól is van ez így. Hm, hm, legendák, legendák, az nem itt lesz, hanem egy másik soron. Illanori is meg ylinori is akad, mintha amúlt héten hozták volna vissza az egyik nagy kódexet...nem azt nem hozháttak vissza s ki sem vihetõ csak helyben tanulmányozható...Khál nyelv, az mi fán terem?-nézett a macskaemberre a férfi óvatosan, miközben rutinos kézzel pakolt le fûzött vagy éppen fûzetlen könyveket, lantokról.
-Ugye tudja, hogy helyben olvashatja csak, ami önt érdekli?

[Garmacor]

(Kriak)

-Hm. Rendben ez nem fog gondot jelenteni akkor itt olvasok. Meddig vannak nyitva? A varázslókönyvtárat merre találom? Az árakról tudna nekem némi felvilágosítást adni?


//Lianna mesélsz itt vagy átmesélsz a szórakozónegyedbe?

[Lianna Pentangelin]

//Gondolom fogadónegyedet akartál írni szórakozó helyett, mert most ott vagy, és igen, ideiglenesen mesélek neked //

Kriaknak

-Nos, könyvhasználatonként két réz...Ööö, legyen önnek könyvenként egy réz...Már ami a legendáriumokat illeti, a lantokról ingyen olvashat. A ritkább könyvekért kérünk csak pénzt, némelyeknél már maga az érintés is...-a mancsokra tévedt a pillantása, lehunyta szemeit:
-A karmait ugye nem fogja kitolni olvasás közben? Ugye nem sérti fel a lapokat? Felbecsülhetetlen érték egy könyv!
Két magas polcoszlop között széles asztalsor volt található, puha mohazöld huzatú karosszékekkel körbepakolva szellõsen. Nappal lévén vak lámpások is voltak az asztalon, rossz idõben igencsak homályos teremmé vált a könyvtár s látni kell akkor is valamivel.
-Foglaljon itt helyet, a legendáskönyvekért elmegyek magam-tette le óvatosan azt az 5 könyvet, amit lantokról összeszedett. Egy erv nyelvû volt, a többi közös nyelvû átiratnak tûnt: Lantfajták, ...s szólott az Ég, Ha a múlt mesélhetne (ezek kottákat tartalmaztak, kevés magyarázattal, maga az éppen olvasott mû honnan eredt, ki szerezte, ha egyáltalán vot errõl információ, utóbbi tájegységekre szóló lantmûveket is felvonultatott), Yssa Natra nyomában (egy lantmûvész szerzeményei, kevés életrajzzal) , A Fekete Hölgy (egy ritka lant története elbeszélésbe szõve)
Majd a kopasz férfi visszaért, bársony köpenye lobogott utána, s három nagyobb kódexszerû könyvet hozott bõr kötésben.
-Íme: Szelek szárnyán, Mesék a tûz körül s a Regetár 9. kötete.