Haonwell városa

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Szitakötõ/Navaratna]
Idõpont: koratavasz, 11. nap, reggel
Helyszín: Haonwell, Kacagó-tisztás
Résztvevõk: mindenki
__________________________________


*Az elf nagy nehezen állt csak meg, s onan adott "vallomást": Patot egy világos hajú lánnyal látta, hogy a huga volt-e, arról nincs tudomása, akár az is lehetett, 4 toronit látott, egy íjászt, egyet, aki Patra támadt közvetlenül, egyrõl, aki a hugára emelet kezet és egy varázsértõt. A lovakra flegmán vállat vont, talányosan széttárta kezeit. Akár a toroniaké is lehetett, de ki tudja, ki tudja! Morik szeme villant az elf stílusára. Ezek után Arbor valóban nelkiindult egy sétának eleresztve füle mellett a további kérdéseket.
Szita sóhajtott, intett a követnek, kezdjék el lebontani a sátrat. Morik rágta a hallottakat, majd a papra nézett:*
-Hogyan vallatja ki?

[Yvett de Crei]

(Patricia)

- Nem hiszem, hogy szükség volna átkötésre. De ha nagyon akarja legyen. - *válaszolta Jeffetének. Arbor flegma viselkedésén már nem lepõdik meg, kezdi megszokni, s felérni ésszel, hogy õ más mint õk, más az értékrendje. Elmélázik ismét azon az elf hátát nézve meredten míg el nem tûnik az erdõben, hogy miért is akar segíteni neki. Mivel választ nem talál rá, megvonja csak úgy magának a vállát. Ha Jeffete ragaszkodik a kötözéshez, nem áll ellent neki, majd várja, hogy a fogoly vallatása megkezdõdjék.*

[Ralog Gebbro]

(Jeffete)

*Pat sebét megnézi, átköti ha szükséges. Míg ezzel törõdik megkéri Morikot és Maldart, hogy vigyék a foglyot a tûz mellé. Amint végez a nõvel, õ is odamegy a tûzhöz, leteríti köpenyét, ráülteti a foglyot, és õ is ráül a köpenyre.*
- A segítségük még kellene egy kicsit. Álljanak a fogoly két oldalára - *mondja ezt Moriknak és Maldarnak* - Pat maga meg álljon mögém, amikor bólintok tegye fel tisztán a kérdéseit. - *amint ezt a kérést teljesítik összecsapja két tenyerét, mélyen a fogoly szemébe néz, s elkezdi a dolgát csinálni.*

[Anathor]

(Maldar)

*Nem kérdez semmit mindent úgy csinál, ahogy Jeffete mondja. Nagyon koncentrál és figyel, hogyha a helyzet úgy hozza nyomban le tudja ütni a foglyot.*

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Navaratna]
Idõpont: koratavasz, 11. nap, reggel
Helyszín: Haonwell, Kacagó-tisztás
Résztvevõk: mindenki
__________________________________


//Chaten történt dolgok//

A pap varázslata mûködésbe lépett. A környékükön váratlanul szivárványszínû villódzások jelentek meg a levegõben. Morik bûvölten és meglepetten figyelte, a fogoly is meglepõdött, majd vinnyogva nevetni kezdett-ha a fura hörgõ hangot lehetett annak nevezni.

*Jeffete a megbeszélt módon bólint egyet fejével, jelezvén Patnak, hogy felteheti kérdéseit.*

*Elõször meglepõdik a fények villódzásán, s az utolsó pillanatban veszi észre a jelet. Nyel egy nagyot, majd belefog toroniul a fogolyhoz.*
- Ki bérelt fel? Honnan indultatok el?

A férfi nevet, torkából fura hangok törnek fel, de a pap érti:
-Egy kis szivárvány a kedvemért? Ugyan olyan, szivikém, vedd le a ruhád, akkor talán kezesebb leszek!

*Jeffete lefordítja Patnak a hallottakat

- Arról ne is álmodni. S ha nem akarni hogy átvágjam torok, akkor beszél. Vagy még jobbat mondani én neked. Átadlak a haonwelli igazságszolgáltatásnak. Szóval mégegyszer: Ki bérelt fel?

-Gyere, vágd át a torkom, és aztán támaszd fel a hullám! Úgy talán hasznom is veszed!-kuncogott.-teszek erre a kis pöcs igazságszolgáltatásra...Azt lehet a hátuk mögött megtenni, amit csak az ember nem szégyell!

*Jeffete ismét fordít.*

*Patnak agyába száll a vér, elfutja a méreg. Nem ért õ a vallatáshoz, legalább is ehhez a fajtájához. Elméje segítségét hívja. //10 Fp-s fájdalomokozás// Felemelt hangon ismét felszólítja ezek után, hogy valljon.

A férfi összegörnyed, mintha a gyomránál, hastájékon lenne a baja. Jó ideig ajkába harapáson kívül semmit nem tud csinálni. Jeffete ideje fogy

*Jeffete egyenlõre vár, ha vészesen fogyna az idõ újra a mágiához nyúlna.*

Mikor csillapodik a fájdalom, a férfi Patra néz:
-Szopjál le...-hörögte

*Pat kilép a pap mögül, nem törõdik azzal amit mondott. Hajába markol ép kezével erõteljesen, s úgy sziszegi neki*
- Beszélj!.... Ez csak gyenge bemutató volt

*Jeffete hulla nyugodtan ezt is fordítja .*

*Pat Morikra néz*
- Én nem tudok vallatni, ez meg nem köp... Tud segíteni?

Morik most el volt varázsolva. Kábán bámulta a kis villódzásokat...

*Pat Maldarra néz...*(õ noncs cseten...) (22:59) Navaratna:(de figyel titekee) (22:59) Navaratna:(a terepen, Maéldar) (23:00)

Pat elengedte a férfi haját és Morik elé állt. Egy pofont kevert le neki.*
- Szükségem volna magára, ne bambuljon. Segítsen kivallatni. Kérem. - *bár ez inkább eréjes megnyilvánulás volt, mint kérés minden szempontból.*

Morik egyelõre nem regaál a pofonokra sem, szemei elrévednek A férfi lihegett, most jött igazán helyre. Megvetõen nézett Patra. Majd peregtek a pilanatok, mire Morik megrázta a fejét és elszólta magát:
-Azt a lóf*szt, ez meg mi volt? te meg mit ütögetsz?!

- Mert nem figyelt. Én nem tudom kivallatni, nem értek hozzá, maga keményebb... Segítsen. - *nézett a félvér Morikra, idegesen, segítségkérõen. Látszott hogy mennyire fontos neki mindez.*

-Kisláény, én sem tudok vallatni! megrúgnám, de vagy átszáll a túlvilágra, vagy kiröhög! Neked hóhér kellene, vagy kínzómester, de nem egy magamfajta bunkó! -*de azért odamegy a férfihoz, tökön kapja és megszorongatja. Fejhangú vonyítás.
-No mi kéne tõle? Kérdezz!(Morik)

*Pat közel hajol a fogoly fejéhez, sziszegve kérdezi ismét, türelme nulla láthatólag.*
- Ki a megbízó?

-Nem tudom...!-suttogja.

-Mit mondott? ez beszéd volt?-vonja fel szemöldökét Morik.

*Jeffete fordít*
- Nem tudja ki bízta meg.

- Ne add nekem az ártatlant, hogy semmit nem tudsz. Jobban jársz ha elmondasz mindent, mert külnben a õ keze közé adlak teljesen. - *biccentett sötét tekintettel Morik felé.* - BESZÉLJ! Megbízó neve, honnan indultatok, és minden más amit csak tudsz.

-de nem tudom, te korcs szuka!-Morik inkább csavag az ágyékánt egyet, vonyítás, megoint szól:-ha le is tépi a f*szom se tudom!!! ismeretlen arc, sose láttam, jött, mondta mi kéne, követtem! Boszorkánymester volt! Ennyi! nem mondta mi a neve, azt sem hogy honnan jött!!!

- Honnan tudod, hogy boszorkánymester volt? Honnan indultatok? Mit mondott miért kell neki a lány? Hová vitte?

-Onnan, hogy eredetileg öten voltunk, egyiket elsorvasztotta! Indulni? haonwell városából! A többit pedig nem kötötte az orrunkra!

- A városból... DE HONNAN?

Morik a férfira nézett, az nyelt egyet:-...a kapuból..

Moriknak:*
- Csavarjon egyet, mielõtt befejelem - *és a félelf nõ türelme itt végképp nullára ért...*

-ha csavarom, lány lesz..

- Bánom is én

-na nem, eunochot nem csinálok. csináld te! Szerintem higgadj le, szart se érsz az ideggel-nézett Morik Patra.
-...valami postaszolgálat állomásánál találkoztunk...nem vagyok haonwelli, honnan a görcsbõl tudjam még, honnan?

*Az elszállt agy, a felkérés, hogy higgadjon le, s a többi hozzá - hiába hogy õszintének tûnt a beszéde, orrnyergen fejelte a férfit. Neki is fájt, de nem bánta, nyugtatónak jó volt.*
- Én sem vagyok, mégis tudom hol szedtek össze... - *villant ismét a szeme a fogolyra.*

-Levelet kaptam. jöttema városba. oda mentem, ahova szólt a helyszín. õ már ott várt. közölte mirõl lenne szó és mennyirt. Ráálltam. Ennyi

*Patból elõbújt valami, amit rég maga mögött akart hagyni. A toroni évek nem múltak el nyomtalanul benne. Vészjósan közelített arca ismét a toroniéhoz.*
- És mirõl volt szó? S ki vagy te, hogy csak úgy leveleket kapsz toroni kutyáktól?

-Szerinted, kisszivem?-nyerte vissza önmagát a férfi.

*Ép kézzel egy állcsúcsvágás a válasz.*
- Én kérdeztem, te felelsz! Tudd a helyed - *sziszegte*

Morik keze lendült és felképelte patot.
-Na most ebbõl elég. Éld ki a hajlamaidat máskor és máshol, szédült tyúk!
Ha kell hajába markolva viszi el onnan a nõt.
-Talán csak nem te is ilyen mocskos módszerekkel élsz, he?
A férfi elájult az ütéstõl. Így tuti kifut a pap az idõbõl.

*A pofon megtette a hatását, Pat egybõl észheztért. Meredten bámulta az ájult férfit, de nem szólt semmit, csak rövid idõ után.*
- Nem hiszem el, hogy nincs egy rohadt qqqqqq nyom amin elindulhatnék. - *ép kezét ökölbe szorította, küszködnie kellett hogy úgy maradjon állva. Keseredett volt az arca.*

-pedig el kell hogy hidd. Úgy tûnik, egy kis porszemet kaptál el, akit annyiba se néznek, hoyg legalább ennyit eláruljanak neki. Hiába, ez csak a kígyó farkánaka vége.
Morik sóhajtott, nem volt vidámabb. A papra nézett.
-Látsz még benne lehetõséget?
Kifeküdt. és nem úgy néz ki, mintha valóban tudna valamit, bár egy kukkot nem értettem ebbõ az ocsmány nyelvbõl.
mindeközben Szita és Alauron végzett a sátorral, a nõ komoran nézte végig a jelenetet

*Ránéz Jeffete Morikra.*
- Szerintem sem tud semmit.

-Elvigyem és elvágjam a tgorkát? Rád nem bíznám. Még a végén elborul az agyad és kegyetlenkednél vele.-sandított a dzsad a félelf nõre

- Nem kenyerem... *
válaszolta Pat Moriknak. Minden érzelme meglátszott rajta. *
- Nem elég büntetés neki ha átvágod a torkát... talán a hatóságnak kéne átadni

*Jeffete felkel a köpenyérõl, kihúzza a köpenyt a fogoly alól.*
- Cipelése gondot okozna. De nem vagyok híve a gyilkosságnak.

-Én meg igen. Gyors, tiszta munka lesz.(Morik)

*Patnak járt az agya miközben az ájult férfit nézte. Nem tetszett neki a végeredmény.*
-Nem jó ez így. Nem furcsa, hogy csak toroniul ért, beszél? Miközben azt mondta hogy az itteni igazságszolgáltatást ott lehet becsapni ahol csak akarja és azt tehet meg amit nem szégyell? Nem, nem vagyok hajlandó elfogadni… nekem ez sántít, de nagyon.

*Morik csípõre tette a kezét*
-Na babám, figyelj: mi most indulunk. Ez nem jön velünk. Tõlem itt maradhatsz vele ügyködni, de akár beszél mást, akár nem, nem tud ez semmit, mert vonyította volna. Nekem aztán mindegy, milyen nyelven nem tud semmit. Nem tudom, mi nem világos neked ezen. Bármelyik törvényszolga mögött lehet bármit csinálni, ez neked új? Szerinted mért van alvilág? Mert nem tökéletes a dolog. És azok is azt csinálhatnak meg, amit nem szégyellnek. Csak ügyesnek kell lenni. Ha jó lenne, akkor ezek négyen nem tudtak volna eljönni utánatok az erdõbe és jól alád vágni, nem igaz? Ha jó lett volna a toroni, akkor te nem itt beszélnél, hanem már rég oszladoznál egy karón, nem igaz? ha meg mégis tévedünk, kisszivem azt nem húzod ki belõle, rúgja meg a ló, de akkor kifogott rajtunk. Van ilyen. Én inkább szeretném átvágni a torkát s kezet mosni a tetves töke után.
-Ott keresel buktatót, ahol már nincs. Már kibukott volna, hogy ért más nyelven is.-*így Szita*

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Tudta, hogy igaza van Moriknak. Magára erõltetett egy kis nyugalmat, s szívével is beláttatta azt amit az esze már rég tudott, csak nem akarta tudomásul venni. Sóhajtott egy nagyot.*
- Csinálja... <nincs más választásom, igazuk van. Majd megkapom érte a jussom... örök kárhozat Driegde birodalmában> - *Jeffetéhez fordul.*
- Azért köszönöm, hogy megpróbálta, majd valahogy kifizetem a szertartás árát. Összepakolok és indulhatunk, ha... - *ránézett a fogolyra, majd Morikra keserûen és lemondóan. Aztán további szó nélkül hozzálát pakolni, szedelõdzködni.*

[Schinter]

ARbor Vitus



Sétál egy kört és visszatér a tábor helyére,amikor úgy saccola,hogy végre már indulásra készek.Csodálkozva nézegeti,ahogy a fogoly összegörnyedve fekszik a földön és a többiek ott állnak fölötte s körülötte és tanakodnak vmit.

[Anathor]

(Maldar)

*Õ is elgyönyörködik a varázslaton, de összeszedi magát és a fogolyra összepontosít. Összevonja a szemöldökét a dolgok rossz kimenetele miatt. A kivallatásra csak megrázza a fejét, õ bizony nem ért hozzá, és nem szívesen csinálná. A pofonra ösztönösen megmozdul elõre, de visszafogja magát, elvégre nem ártott Patnak hogy magához térjen. Aztán megint a beszélgetésre figyel. Még a varázslat idõtartama alatt szól a többiekhez:*
- Azt kérdezzétek meg hol kell a fizetségét felvennie. Mert szerintem egy ilyen görény alaknak senki nem fizetne elõre...

[Yvett de Crei]

(Patricia)

- Nincs értelme Maldar. A megbízó elment, messzire - neki kellett volna fizetnie, márha egyáltalán szándékában állt. Nagyon is eltudom képzelni, hogy az életük volt a fizetség. Öten lettek volna, de az egyiküket elsorvasztotta, nyugodt szívvel mondom, hogy rájuk is ez várt, akár ellenszegülnek a munkának, akár végeztek vele. Õk ilyenek. Ha nincs szükség valakire likvidálják. Szem, fültanu nem marad, a munka elvégezve, a pénz is megmarad, a kezek tiszták maradnak. - *beszéd közben összeszedi cuccát. A hátijából kiveszi a dobótõrjeit és tartóját és Szitához fordul.*
- Ezt segítenél felvenni, hogy ne maradjak fegyver nélkül?

[Schinter]

Arbor Vitus


Pat szavai hallattán arra a következtetésre jut,hogy a foglyot kifagadták megint,hogy annak mi értelme volt az csupán a gyarló emberi elme lehet a tudója,hisz elmondott már mindent Patnak amit a fogoly tudott,de neeem...Megcsóválja a fejét és úgy dönt,hogy elindul vissza az erdõbe.Mindig olyan jó nézni,ahogy 1-1 virág kibujik a talajból vagy ahogy a kis állatkák rohangásznak a földön vagy a fákon

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Navaratna]
Idõpont: koratavasz, 13. nap, délelõtt
Helyszín: Haonwell, városkapu
Résztvevõk: mindenki
__________________________________

*Szita is sóhajtott. Maldar kérdésére megcsillant a szeme, de mikor a nõ közölte a másik állást, beismerte, hiú reményeket keltett benne a férfi ötlete.
Morik elment a fogollyal, aki utoljára az elfre nézett, majd nem sokkal késõbb közömbös arccal visszajött a dzsad. alauron már jókor -a vallatáskor- jobbnak látta, ha nincs jelen, idegesen tért vissza kényszerû sétájából.
Egyedül az elfnek volt kellemes a reggel, látván az ébredõ erdõt és a felszáradó harmatot. Újra örülhetett az életnek, amit visszakapott. Az emberek gondterhessége elárulta: nem húzhattak ki lényegs dolgot a fogolyból és csalódottak, Pat ráadásképp reményvesztett is.
Szita segített a nõnek.
Az elkövetkezendõ két nap inzultusmentes volt, Maldar ülhetett a potyalóra, akinek semmi kifogása nem volt ellene. Sõt, a rátestált sátorcipelés ellen sem. Morik egyre gondterheltebb lett, minél közelebb értek Haonwell városához. Ráadásul Patnak újabb üzenete érkezett Robtól...
A medvehús jól ellátta az utazókat a városig. Mikor egyre több föld, házacska tünedezett fel, Arbor szíve kicsit összefacsarodott. Vége az erdei mászkálásnak, megint emberek, zaj, szagok, hangosság...Szita megnyugodni látszott, Alauron pedig látszott, vár valamire, ha megérkeznek.
Ahogy feltehetõleg Pat is...A városkapuban azt õrök mögött egy magas, mézszín hajú férfi álldogált, összefont ujjakkal, szemeivel hunyorgott az érkezõk irányába. Majd odalépett az egyik õrhöz, és szemeivel rá-rá nézett a dwoon nõre. Õ lesz az...*
-Te, Pat, ez mért bámul téged ennyire?

[Schinter]

ARbor Vitus


Ahogy közeledtek a város felé folyamatosan változott a hangulata.Ahogy az emberek egyre jobban örültek ö annál rosszabbul érezte magát ám az igéret az igéret..Megacélozza akaratát és hátul kullogva megy utánuk be a város felé.Üstököst is magához szólitja ne hogy vmi bajt keverjen vagy hogy leálljon vmit olyat csinálni,aminek következménye lehet és aminek nem lehet annyira örülni
A fura fürkészõ fickó eszébe juttatja,hogy tán õ lehetett az,akinek beszélnie kellene a gyilkosokkal,de semmi ilyesmirõl nem tudott az a kivágott nyelvû figura,ami nem jelent semmit...Azért egyelõre nem tesz semmit még a végén nagy baj lenne belõle.Majd kibujik a szög a zsákból.Ugyis Pattal akarnak vmit és vele úgy sem számol senki hisz még fegyver sem lóg az oldalán és amilyen vékony...

[Anathor]

(Maldar)

*Még Patnak a vallatás közben:*
- Úgy ahogy mondod... De ez itt - bök a férfira - még szem- és fültanú, akit valószínûleg jobb akar halva látni. És hogy ezt megtegye, akár személyesen, akár mást küld, meg kell találnia. Talán csapdát tudunk állítani, mert van egy olyan elõnyünk, hogy nem tud rólunk...

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Navaratna]
Idõpont: koratavasz, még korábban
Helyszín: Haonwell, városkapu
Résztvevõk: mindenki
__________________________________

-Úgy véled, van ez a senki olyan fontos, hogy küldjenek a megölésére valakit? Én úgy vettem ki Pat szavaiból, hogy a fõnök az a varázsértõ volt, aki meg eltûnt mint a kámfor. Lenne még valaki, aki elvégezné õhelyette a piszkos munkát...?-*a kétely kiérzõdött Szita hangjából.*

[Yvett de Crei]

(Patricia)

/még a vallatás utáni párbeszédnél/
- Szem és fültanu, de a nagy semmire. Nem tud konkrétumot, így nem veszélyes. A munka el van végezve, a toroni már nem jön vissza szerintem. Megkapta amit akart. Maldar lásd be, én már beláttam.

*A két napos úton nem sok mindent beszélgetett a többiekkel - kivéve az elsõ estét, Maldarral beszélget keveset. Visszahúzódóan és tartózkodóan viselkedik. Ahogy közelednek a városhoz egyre jobban lesz ideges, feszült, de egyben várakozó is. A kapunál mikor megpillantja a mézszínû hajú férfit, s hogy gyakran rátekint belecsap a felismerés.* <Ezt nem hiszem el, rögtön itt? Honnan a fenébõl tudta, hogy most érkezünk? A fenébe...> *A kérdésre a választ azért fapofával, kis kíváncsisággal mondja.*
- Nem tudom, de biztos kiderül hamarosan...