Sub rosa

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, este
Résztvevõk: mindenki
___________________________________________________________


Hanas elsunnyoghatott. Az öregnek újabb balek azaz térítendõ személy került útjába, egy gyûrûkkel telehintett ujjú köpcös férfi, aki már erélyesebben hajtogatta el magától az ürgét.
Estére ért az udvarházba, lámpással engedte be a kapus, egy szolga vödröket pakolt a fürdõhelyiség falához kívülrõl, üresek voltak, de még gõzölögtek, jelezvén, frissen csinált fürdõt. Az udvaron más mozgás nem volt. Ha óhajtja, megmutatják neki a szobáját, miután felcaplat a lépcsõn. Az inasnak nem tetszik a férfi mosdatlansága, de nem szól, csak arca rándul, amikor a nomád felõl érkezõ levegõ megcsapja az orrát. Vacsora elõtt nyugodtan dohányozhat szobája nyitott ablakában, még hamutálat is szermányolnak neki Aztán semmi akadálya, hogy korgó hassal a "vájúhoz", azaz az étkezõhöz menjen. Az asztal virágos porcelán tényérokkal terítve volt, villa és kés alkotta az étkészletet, fém kupák a poharat, de úgy tûnik, Hanas az elsõ ott, egy kötényes , kendõs szolgálólány a sötétítõfüggönyöket igazgatta.

Castor kapott parfümöt, tüsszentett is tõle ahogy megszagolta. Marja szerint a férif olyan votl, mint vaddisznó a budoárban masnival, de szeme mosolygott. Valóban nemesebb külsõt kölcsönzött neki a ruházat, s nemesi gyûrûje mellé feltette a koronát. Talán csak egy jólfésült haj hiányzott volna, mert az a kis serke, ami nõtt a tökfején, nos, az nem illett a képbe.
Kibételesen hamarabb készült el õ, mint úrnõje, a szobájába lesietett Marja s megkapta a beosztását, hol késett, a haja sehol nem tart, nem találja az egyik nyakékét, ráadásul ami ruhát fel akart venni, meggyûrõdött, válasszon újat! Marja homloka gyöngyözött. elébb férfit csomagolt, most meg az úrnõjét kell! Ám a panaszok ellenére is volt valami izgatottság a nõ hangjában. Csak nem bevált volna kence a kislányon? Marja nem firtatta a dolgot, csak mosolygott, de szót annyit sem lehetett kihúzni belõle. Ám annyi kiderült, a kislány ágyba kapja a vacsit, fekvésre van szüksége.
Majd a donna megjelent díszében: rézvörös szûk, testhez simuló nehézselyem ruha, dekoltázs felé szemeket vonó nyakék bújt keblei közé vékony láncon liliomot formáló medállal, kismliliomok voltaka fülében is. Haja izléses kontyban tekergett fején, s apró cirkonia kövecskék szikráztak benne. A ruha hosszú ujjú volt, de hiába ez a visszafogotság ott, ha a dekoltázs vérforraló volt...! s az a kósza vörös tincs, ami ott tekeredett nyakán le a lapockáira...
Ezt a látványt Vincent is élvezhette, mert mikor a donna kifordult a folyosóra testõrével, telibe kaphatta a szédítõ látványt. Férfit ez nem hagyhat hidegen. Ez ebben az udvarházban már a második jelenés volt...

S hogy lehet, hogy a lovag nem vígasztal valahol fél szívvel egy Lola nevezetõ lányt? S mi lehetett az elsõ jelenés, ami próbára tette az erkölcsöt és illemet a fiatal lovagban? A válasz egyszerû. Lola bele se kezdhetett panaszába a parkban. Két katona jelen tmeg, s a meglepett lányt karon ragadta. Közölték, hogy letartóztatják lopásért. tiltakozott, de kipakoltattak vele egy õpadra. S bizony Vincent frissen kaparintott erszénye is ott hevert a szerzeményei között, meg egyebek is. Azonnal visszaszolgáltatták a holmit a lovagnak, aztán cipelték is a lányt a jól megérdemelt helyére...Lám, még kiderül, nem is lógás miatt rúgták ki a lányt, vagy ha mégis, érthetõ, hogy üzlet miatt jó lógni a tömött embersorok között a kikötõben...Kihagyhatatlan állapot egy zsebmetszõnek...Semmi akadálya nem volt, hogy sötétedésre a Wassath udvarházba érjen hátasával. S ha berzenkedett is Lola árulásán, alig engedték be a kapu s vezették el lovát s tolmácsolták a meglepetést, hogy nem számítottak a lovag úr látogatására, egy idõsebb szolga rúgta farba a lovászfiút, mert az leskelõdött be a földszinti ablakon, ahonnan csak egy erõtlen gyertyaláng szûrõdött ki. S kiderült mi lehetett a figyelem tárgya: egy földre szállt anygal lépett ki késõbb onnan: haja selmyesen omlott vállaira, maga volt a kecsesség és a tökély, bõre hamvas fehér, lépése könnyed, már-már éteri. Mint egy eleven tündér, úgy libbent el elõtte a lány.

Vincentnek nem kellett lemondania a látványáról. Alig kápráztatta el õt a donna elõkelõsége és ingerlõ szépsége -aki mellesleg fogadta õt, bár maga is meglepõdött Mimi kéretlen meghívósdiján, s utólag kerített még egy terítéket a nemes ifjú számára-,jött a következõ...a lányé, akit az udvaron látott suhanni...Akit a bemutatás után Tiarrenként ismerhetett meg.

Somuris még kap idõt, hogy feleljen, de aztán Trixi sóhajt, lefelé bukik a nap, vége a szórakozásnak, s lehet, ez jó hosszú idõre igaz...Hív a vacsora s felmerül, a dalnok valóban tógában akar megjelenni egy nemesi vacsorán, feszegetve saját jóhírét?
A kérdés megoldódni látszik, hisz szobájukba lépve frissen vasalt ruha várja a férfit az ágyra készítve, szárazon. Valóban szaporák itt a kezek!
Így átöltözhet, Trixi csak csapzott haján igazít, simít a dalnok arcán, majd papucsban lép ki a szobából az étkezõ felé.

Két tünemény most a vacsora fénypontja: Tiarren és a donna. Az egyik a fiatalasszonyok izgató szépséégt csillogtatja, a másik a tiszta szüzek szelíd, vakító szépségét, de hiába minden visszafogottság, olyan formákkal bír a szókésbarna hajú szépség (aki remélhetõleg nem teszi közszemlére elf származását), hogy azért az nem hagy titkot affelõl, pompás, ruganyos testû nõrõl van szó, s ez földi vágyakat kelt, nem égi áhitatot. Hanas a maga pusztai romantikájában sajátos jelenség: õ nem fürdött, s nem zavarja, haja szélfútta, de elégedett, dohányszag érzõdik ki belõle.
Leülve a donna közölte a dalnokkal, sajnos a duett elmarad, kislány aszobájában maradt, így egyedül kell majd szórakoztatnia az étkezõket vacsora után a desszert alatt.
Minden jól indult, dacolva a nomád vad megjelenésével, egyszerû témák kerültek felszínre beszélgetés gyanánt, az étel finom vot ééls laktató -még a beles Castornak is,aki besöpörhetett egy elismerõ pillantást nem csak a donnától, de a meglepett Trixitõl is, azaz a bögyöstõl. Ám lehet, ha Mimi ott lett volna, õ kivigyorogta volna a puccos dwoont.
A desszert elõtti kellemes hangulatut utcai lódobogás, majd egy ablakon bevágott kõ zavarja meg. Ripityára tört az üveg, a donna felpattant, arca keskennyé vált, szinte szállt az ablakig. de már csak egy sötét köpenye sellovaglót látott. Felkapta a követ, amire üzenet volt rákötve. Szinte széttépte, olyan hamar látni akarta. Átfutotta, elsápadt, összegyûrte és nyomban gyertya léngja felé tartotta a kis fecnit.
-Hölgyeim és uraim...Sajnálattal közlöm, dalnokunk játékát el kell halasztanunk máskorra, és mivel úgy érzem, szükségem lesz testõröm jelenlétére, Tiarren kisasszony, le kell mondani a ma esti beszélgetésrõl. Kérem, pihenje ki magát, lesz még alkalom bepótolni! Uram, örvendek, hogy mégis egy hajón utazik velünk -*szólt ez Vincentnek*-, de most vissza kell vonulnom! ne aggódjanak, nem támadtak meg, csak barbár módját láthatták az üzenetküldésnek!

[Hakea Ello]

(Tia)

A meleg fürdõ után sokkal jobban érezte magát, mint fél órával elõtte, és azért is nagyon hálás volt, hogy nem zaklatták közben. Ki tudja, mikor lesz újra alkalma rá. Felöltözvén és némi enyhe parfüm és smink felhordása után a vacsoraasztalhoz ül. A jövevényt szemérmes fejhajtással üdvözli, foglalkozni azonban csak az illendõség keretein belül foglalkozik vele. A patadobogást jó elõre meghallotta, fejét már akkor az ablak felé fordította, amikor a többiek még csevegtek. Valami történni fog, megérezte, ám a kõvel nem számított, így igencsak megijedt. Szeme egy pillanatra összeszûkül, úgy próbálja kiolvasni a donna arcából, mi állhatott a levélben. Ha a nõ nem a színészet mestere, akkor az asztrálmágus számára nyitott könyv.

//LEÍRÁS: Bár két generációt megélt már, alig néz ki tizennyolc évesnek. Arca kerekded, orra egyenes, finom vágású. Hosszú pillájú szemei, melyeket kacéran sosem nyit tágra, tengerkékek, alakjukban felfelé domború félholdakra emlékeztetnek ( sajnálom, imádom az ilyen szemeket =) ). Bõre mint a tej, haja egyenes szálú, hátközépig érõ, szõkésbarna. Ajkai rózsapirosak, mosolya barátságos, de egyben titokzatos. 165 cm magas, alkatában szörnyen törékeny, szemmel láthatólag sosem végzett semmiféle fizikai munkát. Amilyen pihe, olyan szép egész testalkatában. Idomai lágyak, gömbölyûek, hátsója kerek, formás, tagjai vékonykák, kezei és lábfeje kellemesen hosszúkásak, hasa, mely néha kivillan inge alól finom izomzatról tanúskodik. Mozgásában kecses, nagyon nyugodt, mozdulatai lassúak, puszta jelenlétével meghitt nyugalmat képes átadni környezetének. Arcjátéka rendkívül fejlett, minimális változtatásokkal képes erõt adni, vérig sérteni vagy akár romba dönteni egy embert. Tekintetét alig képes állni valaki, a mögötte rejtõzõ lélek súlya messze meghaladja az átlagember által megszokottat, ha haragos, a legvastagabb sisakot is keresztüldöfné szemeivel, bár ez elég ritkán következik be. Hangja lágy, búgó, mégsem mély. Illata mint a tavaszi rózsáé. //

[Castor de Vinter]

Castor Messala látványától le volt nyûgözve. Mikor meglátta, hirtelen és szagatottan sóhajtott fel, mert egyszerûen elfelejtett levegõt venni. Benne volt a mozdulat hogy a donna felé nyújtja a karját és úgy vezesse, ahogy a feleséget egy udvaris férjnek szokás, de tudta, hogy bár a donna igent mondott neki, nem fog felesleges magyarázkodásba bocsátkozni a vendégei elõtt a gesztus miatt, hisz mindenki úgy tudja, hogy Castor a testõre. Legyen hát. Zavartan húzta vissza a kísérésre felajánlott karját. Castor nem akart tenni semmi olyat amivel újabb összetûzésbe keveredne menyasszonyával. Örült, hogy "sínen" van a kapcsolatuk. Így lépés távolságot tartott a nõ mögött, tekintetét a nõ nyakára tapasztotta.
<Vajon baj lenne, ha most megragadnám a derekát és a hálószobába hurcolnám?> miközben a dwonn tekintetét az alabástromfehér bõrön legeltette, kis híja volt, hogy fel nem bukott a saját lábában. Nem esett el, de tett egy érdekes lépéssorozatot.
<Még jó hogy Messalának hátul nincs szeme...ez a nõ életveszélyes! Istenem add hogy legyen olyan hangulatban, hogy éjjel folytatni akarja a "tanításomat!">
Tia látványa õt sem hagyta hidegen, de a harcos már megkapta a nõi nemtõl azt a virágot, amelyikért bolondult. Szemérmetlen pimaszsággal fixírozta Messala dekoltázsát, a testi vágy és a szerelem különös, de kábító elegye zavarta meg a harcos fejét. A dwoon ragaszkodását még az elf nõ éterikus szépsége sem tudta megtörni. Castor "egygazdás kutya" volt és már megtalálta hûsége célpontját. Messala igent mondott! Menyasszonya volt, és a férfi boldog és büszke volt a tudattól, hogy ilyen csodálatos társa lehet. Ha a dzsad mesék huri nõi sutyorogtak vola a fülébe, akkor sem vette volna le a tekintetét Messaláról.
Erre csak egy dolog tudta rávenni: a kaja.
Mikor az étket elé pakolták, Castor rájött, hogy tulajdonképpen õ reggel óta nem is evett. Úgyelt rá, hogy kultúráltan egyen, de ennek ellenére látszott hogy szereti a hasát: mindent elpusztított amit elé raktak, jóllakott.
Mikor meghalotta, hogy a dalnok esje Angela állapota miatt szólóban lesz, összeszorult a torka, megállt a kezében a villa, és bûnbánóan, bocsánatkérõen Messalára nézett.
<Te szentsége Ranil! Castor, mit mûveltél te isten barma?!>
A vacsora alatt szemügyre vette leendõ útitársait. Hadrafoghatóság szempontjából úgy számolta a lovag és a nomád lesz az aki arcvonalba fog mellé állni, a dalnokhoz nem fûzött vérmes reményeket. Nem vetette meg, csak tudta hogy a mûvészeknek nem a vérontás a dolguk. Sõt. Õ már harcolt úgy végig túlerõ ellen csatát, hogy a hátuk mögött egy csapat harci dudás és dobos tartotta bennük a lelket. Körölüttük aratott a halál, de azok meg csak fújták. Bátrak ezek a maguk módján, csak kár hogy ennek a bárdnak csak egy nyirettyûje van.
Trixit is megnézte. Erõteljes testalkatú nõnek tûnt, aki nem ijed meg a saját árnyékától...<Hát majd meglátjuk..> Azonban mint nõ, nem tetszett Castornak. <A melle jó, csak ne lenne ilyen lefele biggyedõ halszája. Meg lenne legalább egy fokkal nõiesebb. Ejöhetne hozzánk markotányosnõnek a seregbe. A fiúk imádnák.>
Mikor a követ behajították, Castor elõbb ugrott mint Messala. Õt nem a levél érdekelte, hanem a támadó. A harcias dwoon komolyan fontolóra vette, hogy ne ugorjon-e ki az ablakon a kéretlen küldönc nyakába.
//OFF:Ha a KM szerint erre van reális esélye, a karakter azonnal meg is teszi, -akár a csukott ablakon keresztûl- hogy lerántsa a lóról. Van valamennyi ugrás képzettsége a karinak. Azért a lovast megnézi, hátha többet lát belõle mint Messala. Majd adj már egy pár szavas jellemzést a lovasról.// Ha már nem tud utána ugrani, feltépi az ablakot és
dwoon nyelven még utána dörmög:
-Szaladj te kis féreg. Menekülj. Menekülj és bújj el, mert nem látod meg többé a napot, ha még egyszer utamba kerülsz.
<Azt hiszem ennyit az esti hancúrról.>
Mivel Messala közölte visszavonulási szándékát õ is feláll, hogy követhesse. Ha alkalma van rá,Messalához lép és átöleli a nõt.
-Nyugi. Ne félj arctalan gyáváktól akik kövel dobálnak mint a gyerekek. Aki igazán a vesztedet akarja, nem figylmeztet rá, hanem fegyverrel jön ellened. Arra meg itt vagyok én. Ne engedd hogy a fenyegetés félelmet vagy szorongást vigyen a szívedbe, mert pontosan ezt akarják.
Castor nem firtatta a levél tartalmát.
-Mi van Angelával? Ugye nem csináltam valami végzeteset?-hajtja le a fejét a dwoon.

[Jomadar]

(Somuris)

- Nincs ilyen "jónevû" családom... - nem nagyon akar errõl többet beszélni.

Este rémülten figyeli, milyen tárgyat dobtak be az ablakon, õ nem szívesen érne hozzá egy ilyen dologhoz, de nem akar gyávábbnak tûnni a kelleténél. Kicsit szomorkásan veszi tudomásul, hogy ezzel záródott a közös esti program, de nem lepõdik meg nagyon, hogy nem megy minden simán...
Azért jó lenne tudni, mi van a háttérben, mennyire erõdítsék be magukat. Trixit próbálja rábírni, faggassa ki a donnát, mi a helyzet - a további meglepetéseket elkerülendõ.

[Navaratna]

//Kiegészítés, amit az elõbb elmulasztottam: a vacsora alatt, az ablakdobálás elõtt mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy a lovag, Vincent is velük tart a hajón, azon a hajón, ami nõi rabszállító. S a lovag is megtudhatja, hogy a kiöltözött dalnok, a kicsit hanyag Hanas, a bombázó donna, a szédítõ Tiarren, a nagymellû Trixianna és a rosszarcú testõr is azzal a hajóval utazik.//

[Alauron]

(Hanas)

Az újabb látogatón kisség meglepõdik, azt hitte az út további részleteirõl fog hallani a vacsorán, de hogy egy lovag is jön...másrészt mi dolga lehet Trixiék ügyével kapcsolatban? Node mindegy. Még a testõr is kiöltözött, ezért hát biztos neki is illett volna kimosnia a hónalját, de nem volt rá ideje, túl "fáradt" volt hozzá. A vacsora nagyon finomnak ígérkezik, és mivel a hús a kedvence, nomeg a sajt jócskán fogyaszt belõle, nem hagyja hogy Castor falja fel az egészet.
- A kesservit! Jó hogy nem a tálba esett, vagy valakit fejenkapott!
<Kyelre, itt egy nemest nem becsülnek? Nálunk biztos nem dobna senki követ a vezérek asztalára!>

[Saggaras Zenir]

Vincent

*Nem feszeng hiszen érkezését bejelentették, így a kötelezõ bemutatkozások után, nemeshez méltóan társalog föleg azokkal akiket rangban méltónak érez erre, közben leplezve lesi a donnát és Tiarrent.

<Hmm...jo kis vacsora, és a nõi körités az még finomabbá teszi. Ennek a trixinek is csak mellei vannak azt annyi, de a másik kett Az már valami.>

*Amikor a követ bedobják õ is felpattan, majd az ablak irányába indul de amikor látja, hogy a donna nyugalomra inti és Castor már mozgásba lendült kicsit visszafogja, magát majd a donna távozását fõ hajtással veszi tudomásul, és megvárja, hogy a többiek mit lépnek.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, este
Résztvevõk: mindenki
___________________________________________________________



*A donna arcán röpke idõ alatt vonultak le a következõ, felvillanásszerû érzelmek: riadalom, aggódás, gondterheltség. hamar úr lett rajtuk, onnantól már csak a nemesi modor vette át az uralmat.

A támadó gyors lovon jött, menet közben dobott, így ráugrásra és más kacifántos, ám hõsies reakcióra nem adott alkalmat. Jellegtelen köpeny, csuklyával a fején az elkövetõ és sötét színû ló. Sötét volt már odakinn, színeket alig-alig látni. Az utcákat megvilágító lámpások kora még odébb volt...Messala tartotta magát, de csak akkor fújta ki a levegõt, amikor a medvebõrös szobában találta magát. Hátát az ajtónak vetette:*
-Figyelmeztetést kaptam. Nem fenyegetõt, hanem jóindulatút. A módszerrel, ahogy eljuttaták hozzám magam sem értek egyet, ez máskülönben a zsarolók stílusa szokott lenni. Nagy kérésem lenne hozzád: nem hiszem, hogy a kislányom biztonságban van itt. Írj kérlek levelet rokonodnak, hogy menyasszonyod kislánya, testõre kapun át érkezik. Igazold le õket, hogy ismered s elfogadod ottlétüket, sõt mi több, beleegyeztél. Telik rá, hogy kettejüket holmival egyetemben átallküldessem rajta. Angela jól van, csak hideg ette be magát a testébe s csillapodtáig fekve marad. Mit mondasz, ad menedéket nekik a te országod?
*A nõ merõ aggodalom volt, kérõn függesztette világoskék szemeit Castorra, ahogy késõbb két kezét a férfi mellkasára tette.*

*Trixi kutatta testvére arcát, majd a nemes nõ azonnali visszavonulása miatt magához intette Tiát, Hanast és a dalnokot.*
-Nyugalom. Ha a baj nagy lenne, arról tájékoztatott volna. Ki fogom kérdezni, ez mennyiben tartozik ránk is, vagy talán csak az õ nemesi életének egyik kellemetlen mozzanatának voltunk-e tanúi, rendben? Sok az irigye, sok a csalódott és dühös elutasított széptevõje. Megvárom, míg kiheveskedi magát elvonulva, aztán felkeresem, hacsak nem teszi meg maga elõbb.

*Vincentnél azonnal egy faarcú, idõs inas terem, ruhája példásan takaros.*
-Uram, az úrnõ visszavonult, sajnálattal közlöm, nem lehet jelen az ön elbocsájtásánál. Tolmácsolhatom örömét, hogy hajnalban jelen lesz a Vasszûz indulásakor a fedélzeten, továbbá a felvilágosítást, hogy Mimnose nevû huga igen csintalan mód, elõzetes egyeztetés nlkül hívta önt meg a vacsorára. Ám harag ebbõl nem származott, sem kellemetlenség, szívesen látta önt vendégül.
*Elõkészíttett szobáról ahol alhat, említés sem esett. Mimi így átvágta volna?!*

[Castor de Vinter]

-Hozass tentát, tollat papirost és pecsétviaszt.-vágta rá Castor azonnal. ...-és a te családi pecsétgyûrûdre is szükség lesz. -Nem igazolás lesz, hanem örökbefogadási nyilatkozat.-mondta a nõ szemébe nézve.
De neked is hitelesítened kell. Ha Angela ezzel lépi át a dwoon határt, Davalon heroldja kénytelen lesz azonnal kiállítani neki az állampolgárságról szóló okiratot. Fõleg ha megkérem Erik bátyámat, hogy kicsit sürgesse meg a dolgot. Ne aggódj Angela miatt. Nemcsak az országom fog menedéket adni, hanem a családom is, ugyanis ezzel a lépéssel Angela hivatalosan a lányom lesz, egy dwoon gróf lánya. Már ha te ezt megengeded nekem.-nézett kérdõn a nõre. Davalon szászezres lakosú erõdítmény, ha meg Erik bácsi vigyáz Angelára nem él ember Yeven aki a közelébe férközhetne. Az a város egy "abbitacél-doboz": félszáz ostromot állt ki a Hetedkor hajnala óta. Olyan szégyen még nem történt meg, hogy elregadjanak valakit, kit egy Ranil-lovag védelmére bíztak.
Castor biztatóan mosolygott a nõre.
-Ne legyen félelem a szívedben. A családom vagytok. Angelának a haja szála sem fog görbülni ha mi vigyázunk rátok. Ma már Davalonban tölti az éjjelt. Megnézném én azt az összeseküvõt aki ujjat mer húzni a dwoonokkal.
-Akkor megírnám a levelet Erik bátyámnak, hogy vegye védelmébe a kislányt, meg az örökbefogadási nyilatkozatot is. -Nem baj ha a lányod ezentúl a Vinter nevet fogja viseln? Megengeded nekem hogy Angela apja legyek?

[Castor de Vinter]

Ha megkapja a paírost Castor a következõket írja le:

Címzett: Gorky de Gascony, Davalon királyi város heroldja

"Én Castor de Vinter, Viler grófja a mai naptól örökbefogadom és lányomként ismerem el Angela Wassath shadoni születésû leánygyermeket. Anyja, Messala Wassath bárónõ a menyasszonyom, kivel hamarosan frigyre lépek. Döntésembe beleegyezett, támogatja, amit alább nemesi címerével és aláírásával hitelesít.
A lányom mai naptól fogva viseli a Vinter nevet, a törvényben szabályzott módon joga van birtokaimhoz, jószágaimhoz, minden jövedelmemhez. Kérem a nagytiszteletû heroldot készítesse el a gyermek állampolgárságáról szóló okiratot. Továbbá ezúton kérvényezem családi állapot megváltozása miatt a Vinter-ház címerének megváltoztatását az alábbiak szerint:...//Castor tájékoztatja Messalát, hogy házasságuk esetén, mivel a nõ is nemes, -a dwoon törvények szerint- joga van egy-két motívumot átvinni a saját címerébõl Castoréba. Castor finoman igyekszik meggyõzni Messalát hogy a láncos hajó talán nem a legszerencsésebb választás...// ...a változásokat házasságunk megkötése után kívánom érvényesíteni.
Tisztetelettel: Castor de Vinter
Pyarron szerinti.....eszendõ...napján

Castor még elmondja, hogy a címerváltoztatás azért is szükséges, mert ha a herold látja hogy ilyen komoly az ügy, talán könnyebben meggyõzhetõ, sürgethetõ lesz a nagybátyja által.

Castor elõvesz egy másik ív papirost amit nagybátyjának címez:

"Drága Erik bátyám!

Szavakkal nem leírható a hálám amit a Lamar család iránt érzek, amiért ilyen gyorsan összeszedtétek a fõzethez való anyagot. Hogy lesz-e hatása, még most dõl el.
Kérlek bocsásd meg a múltkori szûkszavuságomat, most kicsit bõvebben ismertetem veled a helyzetet, mert egy újabb szívességre kérlek.
Mint azt te is tudod, miután leszereltem a seregtõl, Abasziszba mentem, hogy pénzt gyûjtsek egy abbitacél fegyverzet vásárlásához. Azonban kalandozásaim közben gorviki rabszolgavadászok foglya lettem, akik magukkal hurcoltak még délebbre. Fél éves gályarabságomból a sadoni inkvizíció zászlóshajója menekített ki. Így vetett Ranil akarata a messzi Shadonba. Az életemet egy vörös hajú tündérnek köszönhetem akinek a szolgálatába szegõdtem. Szerelembe estem iránta, a kezét is megkértem. Tudom, most dörmögsz az orrod alatt, hogy miért nem valami derék, termékeny dwoon asszonyt választottam, de a szíve parancsával senki sem menetelhet szembe, te is tudod. Érzelmeim viszonzásra találtak Messala- így hívják a menyasszonyom- igent mondott. Nemcsak nõt, gyermeket is kaptam. Angelának hívják, tíz éves, neki fõztem a sebeknõcsöt. Sajátomként szeretem azt a kislányt. Úgy tervezem, hogy egy-másfél éven belül a menyasszonyom minden függõben lévõ ügyét, pereskedését, pénzügyét -reményeim szerint- képes lesz lezárni. Utána hazatérünk és megérheted, hogy az unokaöcsédnek bekötik a fejét. Kérlek birtokom jövedelmébõl a Vinter-fészket tataroztasd ki, a használhatatlan, megcsúnyult régi bútorainkat dobd ki. Anyám és apám ruháit tetesd zsákokba és vitesd fel a padlásra. Fogalmam sincs hogy mit csináljak szeretett édesszülém holmiaival, majd késõbb eldöntöm. Ha szeretnéd néhai testvéred néhány ruháját emlékbe, vidd el nyugodtan. A hitvesi ágyukat ne add el, azt is vitesd fel a padra. Azt szeretném, ha egy üres, de tiszta és rendezett vár várna minket, mert úgy kívánom, hogy a menyasszonyom rendezhesse be közös otthonunkat az igényei szerint. Anyám és apám portréját a hálószobából vitesd ki és tedd ki az elõcsarnokba. Tisztelem és szeretem a szüleimet, de én úgy hagytam ott mindent ahogy õk használták. Ideje, hogy új élet költözzön abba a várba, ne legyen egy mauzóleum. Csak ennyit kérek. Rakasd rendbe a várat, mire haza érünk. A többi már az én dolgom, bár lehet, hogy a Vinter-bandérium újraszervezésében, majd még kikérem a segítséged. Gondolom marhára unod már, hogy az én birtokomon is neked kell fenntartani a közrendet. Kérlek Erik, légy még türelemmel és még egy kicsit tartsd helyettem a frontot. És még tegyél meg nekem valamit, ha ezt megteszed, utána nyilvánosan rúghatod szét a seggem Davalon fõterén, megérdemlem. Szóval Angela a lányom veszélyben van itt. Anyja nagyon fél, hogy az életére törnek. Ki kell õt menekíteni Shadonból. Csak hozzád fordulhatok, segíts rajtunk Erik. Ez komoly, ma egy kõre göngyölt figyelmeztetés landolt a vacsoraasztalon. Ma este útra indítjuk õket a kislány személyes testõrével, egy dzsaddal. A harcost Tariq-nak hívják. Csak õ beszéli a közöst és a shadonit is, rajta keresztûl tudsz a kislánnyal kommunikálni. Nagyon kérlek, fogadd Angelát a házadba, és védd meg a lányomat. Mi még nem tudunk menni, Messalának még van jópár lezáratlan ügye. Viseld gondját a kislánynak. Megmondom Tariqnak, hogy menjenek a Napszekérbe. Ismered azt a fogadót? A Kapuk Terén van. Megmondom nekik, hogy várjanak ott rád. Mire ezt a levelet megkapod, õk már ott lesznek. Ja és írtam egy levelet a heroldnak. Kérlek "nézz már rá" hogy halad a kislány állampolgárságának az ügye. Köszönöm.
Ölel öcséd:
Castor"

Castor felolvassal a levelet Messalának amit a heroldnak írt, de amit a nagybátyjának, azt nem.
Megkéri Messalát, hogy nyomja õ is oda a pecsétjét, és írja alá.
- Messala ugye tudod, hogy Shadonból a Dwyll Unióba nincs közvetlen kapu? Mindenképpen érinteniük kell Eriont, onnan már nyílik térkapu az Únióba. Ez alsó hangon négy arany, hisz ketten vannak. Mondd meg Tariqnak, hogy ha Davalonban -ez a Dwyll Únió fõvárosa- vannak, menjenek a Napszekér nevû fogadóba. A cégérérõl megismeri. Igényes elegáns hely, fõleg nemesek használják, ismerem a fogadóst. Mondd meg neki, hogy hivatkozzon rám, beszéljen a fogadóssal, Benett-nek hívják. Mondja meg neki hogy két levelet kell elküldjön: ezt a herold hivatalába, ezt a másikat meg nagybátyám, Erik de Lamar részére. Várják meg õt az ivóban. Meg fogja õket ismerni, ne félj. Az Únióban egy dzsad meglehetõsen ritka vendég.
-Most szerintem menj, és készítsd fel Angelát az útra. Gondolom el is szeretnél tõle búcsúzni....én is szeretnék veled menni, hogy elköszönhessek tõle. <Megaztán látni szeretném, hogy hatott-e a kenõcs.> Szabad?

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, este
Résztvevõk: Castor de Vinter
___________________________________________________________


*A donna szavára hamar hozták, amit kért, ám voltak kétségei:*
-Nincs egyházi igazolással hitelesítve, hogy a kislány félárva és hogy anyja nem áll frigyben senkivel. A nevemet pontatlanul írtad...donna Messala Mae Wassath... Így nehézségekbe fogsz ütközni... S igen sokat kérsz te ettõl a rokontól, nagyon lekötelezed majd magad, nem? Kötve hiszem, hogy ugyan olyan örömel fogadja majd a beállt változást és helyzetet, mint amilyen reményeket te fûzöl hozzá...
Angela pedig most nem utazóképes, csak hajnalban indulhatnak õk is Tariqkal, sajnálom. Nem menekülünk, érted?
-Ami a kérdésed illeti, nem, nem zavar, hogy angela de Vinter lesz belõle, hisz ha összeházasodunk, akkor is ugyan ez történne vele s akkor már velem is. Az a másik levél kinek és mirõl szól? Titkolózol?-*nem kellett éles szem ahhoz, hogy lássa, hogyan küszködik a hosszú levél megszülésével. Ám a hivatalos, heroldnak szóló írást elláta szignójával és pecsétjével.*

[Castor de Vinter]

- Oh...ne haragudj. -mondta Castor és kijavítja a nevet. //Ha kell mégegyszer leírja a heroldnak szánt levelet.//

- Messala, kissé alábecsülöd a dwoon rokoni kapcsolatok terhelhetõségét. Az állandó háborúk nagyon összekovácsolták a családokat. Az országban nagyon sok nemesi sarj van aki árván maradt, és unokatestvéreknél, a szülõk testvéreinél nevelkedik. Az hogy egy nemes örökbefogad egy gyermeket, és teljes körû családjoggal ruházza fel, önmagában nálunk nem rendkívûli. Szerinted engem hagytak a vakvilágba a szüleim halála után? A másik levelet nevelõapámnak, nagybátyámnak írtam, Erik de Lamarnak. Saját gyermekeként kezelt, úgy számíthatok rá mintha apám lenne. És nem le leszek kötelezve, már most le vagyok kötelezve feléjük. De nem a kérésem miatt, hanem mert a családjukhoz tartozóknak tekintentettek mindig is. Mindig a hónom alá nyúltak ha elcsüggedtem, otthonuk kapuja mindig nyitva állt elõttem. Õk vigyázzák otthon hagyott birtokomat is. Míg élek nem fogom tudni visszaadni nekik azt a sok jót amit tõlük kaptam. Legutóbbi levelében éppen Erik bátyám volt az aki meghagyta, hogy asszony és gyerek nélkül haza ne merjek állítani. Elsõ szavamra összeszedték Angelának a gyógykenõcsre valóját. Tartozom neki annyival, hogy kicsit részletesebben elmesélem hol vagyok, mit csinálok. Én nehogy azt gondold, hogy Angelát valami koloncként fogják ide-oda tologatni. Mi igenis örülünk ha jó hírt hallunk a másikról, és nem fanyalgunk ha áldozatot kell vállalni érte.-fájtak neki Messala bizalmatlan szavai- Láttál már davaloni lobogót? Tudod mi a címer jelmondata? "Az áldozat lészen diadalmunk" -Amdiss Leudo Eawertaladan-teszi hozzá dwoon nyelven. -Én szó nélkül az otthonomba fogadnám a családodat. Azért mert õk hozzád tartoznak. Még a lüke Miminek is felajánlottam, nem tehetek róla, hogy ilyen nagy világcsavargó...de most nem is ez a lényeg. Gondolod Erik bátyám nem tenné meg ugyanezt énértem? Gondolod nem lenne Angelához egy kedves szavuk? Tudom hogy ez nehéz neked, elválni a lányodtól, de bízz bennünk, jó helyre küldöd Angelát. Nem csodálkoznék rajta, hogy mire újra látnád a lányodat megtanítanák dwoonul társalogni. <Meg persze nyílpuskával lõni, fegyvert fogatni, és íjászkodni.> de ezt már nem mondta hozzá Castor.
-Ami az egyházi igazolást illeti gondolom akad egy hû szolgád akit meg tudsz bízni vele, hogy ezt a papirost küldje el a herold hivatalába. Annál is inkább, mert ez a mi házasságunkhoz is szükséges, ha jól értem szavaid. írok a heroldnak egy záradékot, amiben tájékoztatom errõl az igazolásról.
De egy ilyen nyilatkozattal menedékjog mindenképpen megilleti. Erik bátyám befolyásos Ranil-lovag nem nagyon fog vele a bürokrácia szórakozni, ha õ áll Angela mögött.
Az ölébe ülteti a nõt és megfogja, megsimogatja a kezét.
-Ne félj már annyira a jövõtöl.-kérleli szelíden- Mindent elkövetek, hogy megnyugtassalak de olyan érzésem van, hogy csak súlyosbítom a helyzetet, pedig csak segíteni akarok neked.-simogatja meg a nõ arcát. -Nézd...-kezdi õszintén, hangja nyugodt, csendes- ha úgy érzed elkapkodtad az igen választ....megértem, vannak nálam jobbak, meg szebbek, de mire a családi kalamajkátoknak vége kérlek tudasd mi a szíved döntése. Természetesen akkor is számíthatsz a segítségemre.- Velem van baj Messala? Én próbálok megfelelni az igényeidnek, de arcot csak nem cserélhetek....-mondja szégyenkezve.

[Saggaras Zenir]

Vincent

<A fenébe ez a nap csupa csalodás, hát ebbõl kezd elegem lenni, remélem az elkövetkezendõ napok kellemesebben fognak tellni.>

-Rendben köszönöm, és elnézésemet tolmácsolom és jó kivánságaimat úrnõje felé.

*MAjd csendben kullogva távozik, fû alatt, hogy mással ne kelljen találkoznia. Lugasbva nincs kedve vissza menni igy elöbb keres egy másik szállást majd, este még egy bordélyt is meglátogat vigasz reményében.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, este majd reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter, majd Tiarren, Somuris, Hanas
___________________________________________________________


/Castor/
-Igen, lehet alábecsülöm, de jószívûség, összetartás ide vagy oda, még így is vannak határok, ami felett illetlenségnek tartom a túlzott szívességkérést. Mondhatni az én büszkeségem már nem bírná el...Ám jelen esetben félre a büszkeséggel, majd sopánkodunk utólag!
A záradék meg lesz, de ez is csak holnap. Most vacsoráztunk, nem fogadnak senkit.
*Hallva a férfi aggódását nyitotta volna száját, hogy feleljen, de kopogtak. Elvált castortól és maga nyitott ajtót. nagymellû nõvére volt az. Rövid kédéseket tett fel a donnának, aki immár nyugodtan mondott is rájuk valamit. Trixi bicentett és távozott.*
-Ezt is elsimítottam. Nem kell riadóban lennie a háznak. És...ha egy Wassath egyszer igent mond, nem fog visszakozni. Mert nem ukmukfuk hoz döntést. Bár egy szépen cicomázott fattyú vagyok igazság szerint, akit jól eleresztettek vagyon dolgában, én mégis követem azt a megfontolást, amit egyrészt apámtól tanultam, másrészt Angela nagytiszteletû apjától. Nincs bajom veled. Inkább néha összesurlódunk, mert...mindketten akaratosak vagyunk, nem? Ebben sajnos nem lehetek dwoon ideál...Megvan a magam makacs feje, hiába hogy elvileg az otthon melegét, nyugalmát kéne adnom, ez nekem nem mindig lesz elég...

/Trixiék/
*Trixi higgadtan tért vissza Tiáékhoz. Még az esze is helyrebillent és eszébe jutott kifizetni az elfet és a dalnokot. Mindkettejük markát 6-6 ezüst ütötte.*
-Az eset nem velünk függ össze. Ahogy sejtettem. Féltestvérem ügyes-bajos és kusza életének része volt az...incridens...-*próbált megbirkózni ezzel a számára nyelvtörõ szóval. nem jött zavarba, vállat rántott, ez van, rosszul mondta.*
-Viszont üzeni, hajnalban indulunk, legyünk a kikötõben a Vasszûznél. Aki tud olvasni, elõnyben Továbbá kért minket, hogy ügyet se vessünk a "rakományra", rosszéletû nõk mind. Hidegre számíthatunk, minél délebbre fordul majd a hajóorr, ezért most ÉN kérek mindenkit, hogyha fázósak, szóljanak, mert takarókat kell vinni, de annyi biztos, amint kikötünk, muszáj lesz melegebb holmit is beszerezni, mert ez az ing bár mutatós, de belefagysz, s ez a haj bár gyönyörû, szõrmekucsma alatt biztosabb helyen lesz a fejed...-*szólt az elõbbi Somurisnak, utóbbi Tiának. Hanason elidõzött a szeme*-Tenálad elválik, bírod-e majd a felföldi hideget.

/Mindenki, kivéve Vincentet/
*Az éjjel kinek így, kinek úgy telik/telhet: Castor szája fülig érhet, a donna kedve nem ment el a hancúrtól, igaz, utána nyomban álomba merült. Tiát pihentetõ alvással ajándékozza meg ágya, mentesen az álmoktól, Hanas még túl puhának is találhatja derékalját és elsõre megugrasztónak annak a macskának a hirtelen felbukkanását a szekrény alól, akit átsuhanni az udvaron volt szerencséje látni. Trixi pihenésre vágyott, így az ágyban való etyepetye törölve , ám a dalnok mellé bújva hajtotta álomra fejét, ha annak nem volt ellene kifogása. Somuris álmában bálba csöppent, ahol a zenészek közt lehetett, majd váratlanul a táncparketten kellett számot adni tudásáról, s nem zenébõl, hanem táncból. Partnere a felcicomázott Tiarren volt, emberként, elsõbálozóként. A dalnoknak kellett elõször felkérni...Mozgalmas álom volt, annyi szent.
A hajnal ólmos éggel, szürkeséggel, s cudar hûvössel köszöntötte õket. A donna volt leghamarább talpon az utazók közül, bár vele együtt castor is azonnal kelt. Maga öltöztette fel kislányát, aki sokkal jobban volt, arca derûs, szeme álmos, de a férfi megnyugodhat, nem esett baja. Tariqon akár mosolyogni is lehetett: úgy beöltözött a férfi, mint aki a sarkokra készül. Csak a szeme látszott ki többszörösen fõje köré tekert fejkendõjébõl, vastag, kaftánszabású kabát feszült vállain, s nadrágja is valami vastagabb, dzsad motívumokkal díszített darab volt. A donna elbúcsúzott tõlük, a testõr kocsiba segítette a kislányt és a kerekek elzörögtek. Nem sok holmi volt ám náluk: két utazóláda és egy zsák, ami a testõr holmija lehetett. A legmeglepõbb pakk Pamacs volt: kis hámmal, pórázzal ruházták föl, a dzsad hóna alól nézett utoljára az udvarra, mielõtt a kocsi ülésére nem rakták. Messala szomorúan nézett lánya és kedvence után.
Tia a kocsi elõállítására ébredt fel. Hajnal volt, pocsék idõnek tetszett a kinti, de fõleg hidegnek. Ha kinézett az ablakon, elkaphatja a jelenetet, amikor egy magas robusztus elfedett arcú, dzsad divatba öltözött férfi egy apró kislányt segít a kocsiba, majd a nagymacskát tessékeli be s a búcsúzó donna intése után kizörögtek az udvarból.
Trixi nyúzott volt, morog, hogy alig aludt valamit, mert a dalnok ficergett, és ráadásul hülyeségeket is álmodott (mármint a nõ, nem a férfi). Búcsút lehetett inteni a szép szoknyás összeállításnak, újra nadrág került a nõre, az ing maradt, de vastagabb tunika követte s rá egy utált láncing. Erre egy köpeny borult.
Hanas mint a tej...zörgetni kell neki az ajtót, mert kialudta a szemét is. Be is duzzadt tõle
Mire a reggelit elfogyasszák -nélkülözve a gazdag terítést, a kocsi visszazörgött az udvarba. A tea, kalács, sonka hamar lecsúszik mindenkinek, a szolgák talpon, rajzanak. Marja aggódik a távozás miatt, haja is rosszul volt megfésülve, elkészítve. Fura mód csak egy közepes méretû zsákkal jön a donna, mentesen a nemeseknél megszokott minimum 30 utazóládától. Öltözete is inkább egy nemtelen utazóéra hasoinlít, nem divatra kényes nõére: szégyentelenül piros nadrág, redõzött, lábszárközépig érõ barna bõrcsizma, aminek sarka fémmel vert, így kopog a kövezeten, a többit vastagköpeny takarja el a szemek elõl. És ez a köpeny nem volt végre piros
Ha mindenki készen állt, a lovászfiú elõvezeti a hátasokat -a dalnokét és Hanasét, a kocsiban a többieknek helyet mutat. A lovászfiú kis híján felbukik a saját lábában, szemét Tián felejtete, elpirult.
Csípõs hideg fuvoláz a két lovas fülénél, kifújja pirosra hamar! Ám a kikötõben nyoma sem volt a tegnapi tülekedésnek, ködbe veszett a kikötõ egyik fele, az, ahol a Távoli Szeretõ horgonyozhat, s másik felénél épp oszlatta a csípõs szél. Ez jó hír volt, mert kifuthatnak! A Vasszûz nem volt nagy hajó. Orrán morbid mód egy szép nõi szobor helyett vasszûz belseje díszelgett, a donan szabadkozott, õ már akarta levetetni, de a kapitány állította, azzal elvenné a szerencsét!
A kapitány vékony emberke volt. Folyamatosan szotyolázott, akkor is, amikor a palló végén üdvözölte úrnõjét, aki ezen nem ütközött meg, akkor is, amikor meglátta, kik az utasok. Piros sál vot a nyakában, kopott fekete kalap a fején, ám ruhája tiszta volt és rendezett, ami tengeri medvénél igen ritka! Csizmája feketére suvickolva virított lábán. Matrózok serénykedtek a hajón, meg két páncélos férfi is, akik egyelõre a donnánál hajladoztak áradozva. Rabnõknek nyoma sehol. Talán már itt vannak. *


Átállás történt shadoni idõszámításra!

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, este majd reggel
Résztvevõk: Vincent ves Montariny
___________________________________________________________


*No, az estében és az éjjelben nem kellett csalódnia! A pocsék nap után kellemes zárás következett. Kezdõdött azzal, hogy az egyik utcában megállította egy szépen öltözött férfi, hogy rossz a szeme és nem látja az elejtett kulcsát a földön. Lovát ideiglenesen kikötötte az ismeretlen s igen gondterhelt volt. Vincentnek nem esett nehezére megtalálni a kis kulcsocskát, ami inkább ládikába való, semmint ajtózárba. A férfi úgy köszönte meg segítségét, hogy elhívta magával egy jó italra. Aztán az italból mulatozás lett. Állította a don Silvio Neroként bemutatkozott sókereskedõ (akinek ruhájáról lerítt, a jól menõ üzlettel bíró kereskedõrõl van szó!), hogy tud egy nagyon jó helyet, ahol a férfiember igazán kikapcsoldóhat s nem kell attól tartania, hogy erszényének lába kél a mulatozás közben!
A hely, amirõl beszélt, az Adott Szó volt. Fogadó és örömtanya egyben. Volt egy nyugodtabb, diszkrétebb felsõ emelete kényelmes szobákkal, megfizethetõ áron, és lent egy nagyobb alapterületen a lányok. Nem koszos, agyonpacsulizott némberekkel! Tiszták voltak, nem villogtatták izléstelenül bájaikat és beszédükön érzõdött, mûveltségben is kaphattak leckét! Itt nem lehetett látni egymásba feledkezett lihegõ párokat pamlagon vagy egyeben! Akinek több is felmerült a fejében s "bûntársa" is akadt egy fehérnép személyében, az vagy a hátrébb álló szobákba kísérte partnerét, vagy ha aszálló vendég volt, akkor a szobájába. Silvionak bejáratott barátnéja volt, azzal ült le fecsegni. Úgy tûnt, bár a férfi házas volt, hogy itt eresztette ki a napi gõzt, s csak utána ment haza. Ez a gõzkieresztés esetében nem mindig zárulhatott pásztorórával, most is csak jóízûen beszélgetett szeretõjével, egy dús ajkú, fehér bõrû, sötét szemû és hajú 30-as nõvel.
Vincent megismerkedett Cocoval, egy 22 éves hullámos, hátig érõ hajú szõkeséggel. Akár pyarnak is adhatta volna ki magát, olyan világító kék szemei voltak. Keveset beszélt, sokat mosolygott, s a mennyire elébb sejteni lehetett, hogy üde friss formái vannak, úgy derült ki ruha nélkül is a lovag úrfi szobájában, hogy az úgy is van! S ez a hölgy bizony nem csak a száján csókolta meg odafenn Vincentet!
A hajnal Coco oldalán érte. A lány szelíden aludt, csak a vértek felvételének hangjára kelt fel. Kikelt az ágyból, semmit nem vett magára, úgy segített a fiatalembernek az öltözésben.*
-Jó utat, don Vincent! Ha erre jár, ne feledje el Cocot, köszönjön be hozzá!
*Mivel Vincent szobát is és lányt is igénybe vett az Adott Szóban, így a szállás árát elengedték. 5 ezüstjébe féjt a kiruccanás neki, fogyasztással együtt (ital).
Odakünn csúnya szürke idõ, csípõs hideg fogadta. Ám idõben érkezett, a tegnap vacsoránál látott társaság frissen érkezhetett, mert a Wassath címerrel ellátott kocsi mellette zörgött el s a csapat a hajó fedélzetén forgolódott.*