Sub rosa

[Castor de Vinter]

//Bocs Tia de majd mutass már rá hol van itt a burkolt bók, mert én nem találom. //

-Oh...bocsánat. Tudja jártam már Haonwellben de csak egyszer, átutazóban. Nemigen ismerem ki magam az elfek szokásai között, de én azt hittem hogy ha teheti minden elf legszívesebben a legöregebb erdõ mélyén keres magának otthont.

- Igen tíz év. Tudja a dwoonoknál ez a szokásos szolgálati idõ, mire az egyszeri ember megkapja az obsitot. Hogy hosszú idõ lett volna? Nemigen ér rá az ember az idõ múlásán filozofálni Toron szomszédságában. Nekem egy állandósult élet-halálharcnak tûnt. Tudja a mi életünk csak perceknek tûnhetnek az ön szemében, de semmi sem érleli olyan hamar az emberi lelket mint a közeli halál gondolata, higgye el, tudom. Én tizennyolc tavaszt láttam, mikor csatában arcvonalba állítottak, négy év határszolgálat, egy év hadifogság, egy év büntetõszázad kõbányában, utána újabb négy év a csatatéren. Nem mondhatnám hogy unatkoztam. De...igaza van. Talán belülrõl öregített...egy picit. A külsõmet meg ön is láthatja.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ/Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, dél körül
Résztvevõk: Tiarren, Castor de Vinter
___________________________________________________________

Mivel Tia szobája a másodikon volt, Castor meg az elsõn szolgált, az elfnek és a cicmicnek is elõbb le kellett sietnie a lépcsõn. Ott viszont valóban az játszódott le, aminek mindketten tanúi voltak: szerzeményével pamacs elégedetten ügetett, néha rágást váltott rajta. Kitért Castor elõl s halk morrantás jelezte, ez az övé, el a kezekkel! Úgy hordozta mint egy zsákmányt. Mikor az elf is megjelent, leült, farkát csapkodta. Majd mikor hallotta, szóba elegyedik a páros, eldobta magát fekvésbe, s két hátsó lábával rugdalni kezdte a harisnyát, mellsõivel átölelte és harapdálni kezdte. Játszott. A harisnya nyálas lett tõle s pár szála kifeslett a karmok miatt. Majd hempergõzni kezdett a harisnyával, dobálta magát, abbahagyta, ránézett Castorékra -abban a pillantásban minden benne volt: szórakozik és figyeli a hatást. Majd folytatta. Nyílt az ajtó, Pamacs felugrott, szájában a ruhanemûvel. Castor megett a donna állt az ajtóban, egy rózsaszín szatén hálóingben. Meglepetten nézett a guggolókra, a macskára, majd elmosolyodott:
-Sol, rossz vagy. Köpöd ki szépen.
Ám mintha az állatnak ez kellett volna! Úrnõje hangjára kilõtt, nekiiramodott a folyosónak, felborzolt farokkal a kijárat irányába. Ott a küszöbön megtorpant, szeme játéktól csillogott, farokcsapkodás, majd a földön végighúzott harisnyával uccu ki az udvarra...
Hanas egy száguldó nagyobbacska állatot hosszú farokkal látott lerohanni a lépcsõ márvány korlátján.

//A bók a nõ számára az volt, amikor Castor õt fák lányának hívta.//

[Hakea Ello]

(Tia)

//Pff //

-A szükség nagy úr.

Látszik rajta, hogy nem nagyon kíván a kérdéssel foglalkozni, valami feszélyezi.

-A dwoon nép legnagyobb terhe és erénye egyben a Háromfejû birodalmának közelsége. Egy katona számára pedig mi lehet nagyobb öröm a háborúnál? Békeidõben elnyúlni mint lapály fölött a hajnali köd, nem való az ilyen embernek. Én így ismerem a katonákat.

[Castor de Vinter]

Castor kurtán biccent, nem kívánt a nõ elõítéleteivel vitába szállni.
Megjött Messala, le kellett zárnia a társalgást. A falhoz támasztott pallosáért nyúlt, de közben még visszaszólt a válla fölött.
-Gyáva népnek nincs hazája.
Visszafordul az elf nõ felé, kezében a meztelen pengével, hogy újra rátámaszkodjon. Azonban a pallos éle megcsúszik és bántó fémes sikítással siklik végig a vaskesztyûs kezek között, hegye keményen ütõdik a padlóba, tompa döndüléssel, végszóként zárva le a dwoon szavait, miközben piciny szikrát vet.

-Mi a parancsa donna Messala?- újra testõr, katona volt.

[Alauron]

(Hanas)

Végre szánhat egy kis idõt Norrira, a lovára, s ha kellõképp lefárasztja az állatot, akkor végre magára is lesz egy kis ideje. Szégyen ide, vagy oda, de már jó régen nem szívott dohányt, megvan annak már két napja is úgyhogy épp itt az ideje.
<Ez az udvarház nem egy kihalt hely...alig állot itt egy ideje, és máris sokmindent láttam. Trixit, meg a cselédeket veszekedni, meg azt a testõrforma alakot. No az bitos nem erre valósi. Végre megjött a zsold is, és nekem megtoldották! Nem hiába no, hiszen megszületett a kis Cluthi. >
Ilyen meg ehez hasonló gondolatok motoszkálnak a fejében, miközben mélázva, s a lova mozgására figyelve - hogy nem e húzza valamelyik lábát, vagy van e olyan helyzet mikor nem lép rá szívesen a lábára a ló- hirtelen egy kisebb kutya méretû macska rohan elõ szájában egy zöld ronggyal. Fele ekkorát már látott, hisz vadmacska él a hazájában is, de ez egy kicsit nagy. Nem is tudja eldönteni elsõre milyen állat az, de tuti egy macska. Figyeli azért a lovát, hogy nehogy megilyedjen.
- Nézdcsak, hogy meghízlalták ezt a cicust!

[Hakea Ello]

(Tia)

//Elõítélet? :s//

A férfi valószínûleg nem is sejtette, hogy kurta mondata hány értelmezést engedett feltételezni. Tia néma maradt, nem tudta, hogy a kifejezést magára vegye-e, vagy ne. A csikordulás hatására fájdalmasan összerezzent és kezét emelte füléhez, melynek hegye jócskán kilátszott a selymes, egyenes szálú, aranybarna hajzuhatagból.

Messala felé tekintett, Pamacsra gondolt szavai hallatán, majd álmatag, lemondó sóhajjal fakadt ki, kicsit oldani próbálván a hangulatot, és saját kedélyét.

-Nehéz a zsoldba szegõdött dolga, ha hõn áhított aranyait harisnyára kénytelen költeni.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ/Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tannedai kikötõ
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt
Résztvevõk: Tiarren Castor de Vinter, Messala (NJK), Hanas
___________________________________________________________

-Ki gyáva és miért is?-*nézett kérdõn Castorra majd Tiára.*-Orvosolni fogjuk a macskám rendetlenségét, kifizetem a kárát.
-A parancsom pedig az-*s itt a donna komolyan nézett, nem illegette magát*-, hogy mivel utunk végig közös lesz, nem kell még több nézeteltérést csinálni annál, ami amúgy is van. A felesleges büszkeséget nem szeretem, s a hallgatást sem akkor, amikor beszélni kéne. Rendezzék le ezt a tövist még most. Ne ököllel, de szitokhalmazzal, ha kérhetem. Felnõtt emberek és nem emberek vagyunk, legyünk annyival különbek a gyermekeknél hogy józanul belátunk dolgokat. Tudjanak együtt mûködni. Nos, képesek lesznek rá?-*fogta meg Tia kezét és megsimogatta azt. A nõ hangja újra kedves lett, levetette a komolyságot. Castornak is küldött egy kérdõ pillantást. Amint felelnek, így folytatja:*
-Nos, nemsokára ebédidõ van. Ön a szobájába kíván étkezni mint jóképû társa?

*Az udvarban lelassított az állat, körbenézett. Nézõközönsége megfogyatkozott, csalódottan igazgatta füleit, majd elengedte a harisnyát. Kecses személyé lehet a ruhadarab. Pamacs új szórakozás után nézve megcélozta a konyha ajtaját...*

[Jomadar]

(Somuris)

- Valóban szívesebben mostam volna friss patakban, de hirtelen egyet sem találtam. És a hajóút mocskát le kellett már mosnom róla. ööö, de most hová terítsem, hogy estére megszáradjon? Tudsz valami jó napos helyet?
Nos tudod a hátizsákomban nincs három váltás normális ruha. Egy-két jelmez csupán. Szerinted amíg megszárad a ruhám, minek öltözzem inkább? Anyaszült meztelen szaladgáljak, ahgy a kis csitri kívánja?
- Rendben van, ha úgy akarod elfelejthetjük, hogy ismerjük egymást.
- Most legszívesebben keresnék egy nyugodt helyet, ahol megszáríthatom a ruhámat és közben zenélgethetek. Az is jó lenne, ha ezalatt nem csennék el a cuccaimat és nem vinnének börtönbe a kinézetem miatt. Nem tudsz ilyen helyet?

[Castor de Vinter]

-Már elnézést asszonyom, de aki itt nézeteltérést szít az most maga. Túl hamar ítélkezik egy beszélgetésrõl aminek az utolsó mondatát hallotta. És túl hamar vádol olyasmivel aminek köze sem volt a társalgásunkhoz. Föleg nem a büszkeségnek. Ne kérjen számon rajtam vélt sérelmeket.-húzta össze a szemöldökét Castor, kezdte unni hogy a donna álladóan rajta köszörüli a kést.

-Én úgy értettem- néz Tiára- hogy nem, nem minden katona számára öröm a háború. Egyesek bátornak születnek, mások azzá válnak a kiképzés és az ütközet próbája által. Otthon a bátorság nem erény, hanem szükségszerûség. A város legerõsebb tornyát azok a férfiak és nõk adják, akik nem engedik, hogy Toron légiói a fejünket a sárba tiporják, ha õk nincsenek nem lenne hazám. Így értettem hogy gyáva népnek nincs hazája. Magunkról, a dwoonokról beszéltem folyamatosan. És el sem hinné, hogy egy hosszabb hadjárat után, mikor már alig állnak, a lábukon hány katona szeret elnyúlni, mint a lapály fölött a hajnali köd. Én is szeretném békében felnevelni a gyermekeimet, de ez nálunk csak úgy valósítható meg, ha folyamatosan háborúra készülünk. És egyátalán nem ujjongunk ha háború vesz kezdetét. Még több árva, még több gyász, még több halál. Van ember ki ennek örülni tud?

-Asszonyom-fordul Castor Messala felé- ami a modoromat illeti: én ilyen vagyok. Túlságosan öreg vagyok és sokat láttam már ahhoz hogy változzam. Nem tudom mi baja velem, és miért leckéztet állandóan. Nem elég önnek az engedelmességem? Önnel ellentétben nem én vagyok az aki imádja ütni-verni és megalázni a házanépe szolgáló férfitagjait. Még a saját testvéreitõl is elvárja az alázatot, akkor meg ne tartson itt nekem szentbeszédet büszkeségbõl, meg az emberekkel való bánásmódról, báróné! Az ön szájából ez meglehetõsen nevetséges. Úgy látszik még nem vert elégszer pofán mint ahogy azt Tariqal rendszeresen megteszi, tán ez a baja? Amennyiben nem felelek meg kényes igényeinek hát bocsásson el a szolgálatából és keressen valami bólógató kanmajmot, aki lenyalja a sárt a cipõjérõl. Remélem nem mond csõdöt, ha ölni kell. Örülnék, ha néhány órára képes lenne felhagyni a kioktatásommal. Bõven elég ha utasítást ad és megkímél az ész osztásától. Nem azért fizet, hogy bájcsevegjek, akkor meg ne kérjen számon kevésbeszédûségemért. Tudtommal a testõre vagyok, nem a társalkodónõje. A vendégeinek maguknak is van szájuk bizonyára értésemre adnák, ha megsértettem õket, nem szükséges lovat adni alájuk. Örülnék ha ön se tenné.-mindezt Tia elõtt mondja a férfi.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ/Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, dél körül
Résztvevõk: Tiarren Castor de Vinter, Messala (NJK) Mimi (NJK)
___________________________________________________________

*A nõ mereven nézett Castorra, majd nyugodtan ennyit kérdezett:*
-Befejezte? Ön a testõröm, én az úrnõje, a többi panaszt figyelmen kívül hagyom. Bocsánat, hogy ezt végig kellett hallgatnia, kisasszony.
*Shadoniul kiáltott valamit, amire egy fekete kontyos nõ sietett elõ. Marja volt, Castor ismerte. Valamit magyarázott neki a donna aztán elõbbi nyugodt szavaival ellentétben úgy bevágta a szobája ajtaját maga után, amikor visszavonult oda, hogy az ajtó kerete megremegett. Marja összehúzta szemét:*
-Tuskó-*csak ennyit fûzött hozzá, a férfinak címezve. Végszóra a vináncolós Mimi is megérkezett, nyakát dörzsölve:*
-Mi történt? Hadi övezet lett a ház? Mekkorát szólt ez az ajtó, de a szólam is, Castor! Ha így folytatod, akkor is nemet mond, ha a gyereked hordja a szíve alatt...uupsz...-*vándorolt tekintete Tiára. Kényszeredetten heherészett egyet és szívott egyet a fogain át. Ezt jól elszólta.*
-Ömm, nem fontos, felejtse el amit hallott...Hülye vagyok, egy szavam sem igaz, mindig mindenkinek csak beszólogatok, ugye érti?

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ/Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, dél körül
Résztvevõk: Somuris, Trixi (NJK)
___________________________________________________________

-Jaj, ne légy már ilyen!-*dobbantott Trixi*
-Nem akarod érteni, amit mondok. Nemhogy leállítanád a csipkelõdést, amivel minket dobálnak, hanem még hagyod is, sõt, talán szítod! Te ezt élvezheted, színész vagy, ennél sokkal durvábbakat is kiálltál emberektõl, de ez engem nemhogy irritál, de felfordul tõle a gyomrom! Nincs annál ocsmányabb és gusztustalanabb, mint más magánéletét fejtegetni, teregetni, kicsámcsogni és ...és...kihirdetni! Úgy pofán nyomom a nemes nõvérem, hogy a fal adja a másikat, ha legközelebb beleszõ engem meg téged a mondandójába!-*nyomatékképp a nõ ököllel rávert a szoba asztalára. Reccsent, de nem esett szét. Kipirult, látszott, dühös. Fújtatott keveset.*
-Nap? Az udvaron. Én a helyedben a szolgákra bíztam volna a mosást is, meg a szárítást is. Még megteheted... és az a kis "csitri" 26 éves...A füled botját sem mozdítod, ha hozzád beszélek...-*fonta össze karjait, szemöldökét összevonva nézett Somurisra. Csak nem cívódás tanúja a dalnok, aminek õ az egyik szereplõje?*

[Castor de Vinter]

-Hát ez óriási. Kösz Mimi, rendes csaj vagy! Miért nem doboltatod ki a városban, úgy mindenki megtudná és nem kell félned hogy elszólod magad?-méltatlankodott.
- Igen megkértem a kezét, de állati jó úton halad hogy ezt meg is bánjam. Emberbõl vagyok én is az isten verje meg! És mit is nem kéne folytatnom, kedves Mimi?! Szó nélkül teljesítem minden parancsát de ez sem elég! -castor egyre hangosabb és dühösebb- Hát akkor bunkó vagyok, köpök rá!-kiabálja -Ha éppen meg tudni akarod, a reggeli követelõdzésem se magam miatt volt, hogy Ranil rogyasztaná be az eget!- a zsebébe kap és kirángatja a gyógyfüves zacskót.
-Gyógyszer csezd meg! Ez az erõszakom tárgya! Nézd!-Mimi orra alá dugja a szütyõt- Ezt vártam úgy mint a messiást! A törpéktõl van. Ebbõl akartam a kislánynak sebkenõcsöt fõzni, mert rajtam is segített!- nagyut fúj, megnyugszik kissé.
-Már ha sikerül a konyhába bejutnom végre.-teszi hozzá morogva

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ/Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, dél körül
Résztvevõk: Tiarren Castor de Vinter, Mimi (NJK)
___________________________________________________________

*Tia úgy tûnik, újabbnál újabb dolgokat hallhat, kéretlenül...A testõr magánéletének egy kis darabja hullott ki elé, aztán egy tervének részlete. A gaz, amit mutogatott, gyógynövény volt, ritka fajta, beriqueli.*
-Vvvárj...-*emelte fel nyugtatólag Mimi a kezeit.*-Pihenj, katona, ha így jobban érted. Nem értesz te Messalához, vágjon belém a villám, de nem. Nem így kell ezt...-*sóhajtott*-Ne mutogasd ezt a gazt, biztos úgy van, ahogy mondod...Most már úgy sem ebédel az ebédlõben, mert sikeresen fleidegesítetted, az elõbb kérte a szobájába az ebédjét. És még valami: nem beszélhetsz úgy itt, mintha söntésben lennél, ezzel igazán megtisztelhetnéd a donnát, vagy ezt a ...lányt...nõt...-*látszott, nem tudja hova tenni Tia korát*-ha már engem nem akarsz. Szerintem azonnal kidobatnád azt a házadból, aki ugyan így beszélne és idegen lenne, nem hazádfia. Jó tanács, nem parancs, nem piszkálás, de ha nem akarod, hogy beléd kössenek, fogadd meg.
*Majd halkabban hozzátette, bár felesleges volt, Tia mindent hall még...*
-Errõl beszéltem. Nem ismeritek egymás temperamentumát, rigolyáit. S így akarsz frigyre lépni vele?! de én hülye vagyok és csak az utadba akarok állni, mi? Eh, falra hányt borsó...
*Megint norméál hangerõn szólt:*
-Én lezsírozom amit kell.te pedig bocsánatot kérsz az otromba szavaid miatt tõle (Tiára mutatott). Már ha igényli. Én addig elõrébb vioszem azt, amin te toporogtál...
*Mély levegõt vett és bement a vörös oroszlán -azaz a donna- szobájába. Nem repült bili ki az ajtón, s nem süvöltött a nõ hangja, talán ez jó jel. Kis idõ múlva kisasszézott Mimi.*
-Vacsoráig fel vagy mentve a szolgálat alól. Kérj engedélyt a konyhafõnöknõtõl a macerálásodhoz. És mosd ki a szád. és engeszteld ki Ezt a nõvérem üzeni mind, kivéve az engesztelést. Óhaj sóhaj, kereslet kínálat? Mimi jön és mindenben segít!-*vigyorgott.*

[Hakea Ello]

(Tia)

Már épp válaszolna a donnának, ám Castor erõs hangján elõbb vág bele, amiért azonban nem haragszik a katonára. Nyugodtan hallgatja végig a magyarázatát, azonban sejti, hogy válaszolni csak késõbb lesz alkalma. ezért egyenlõre egy kurta bólintással jelzi, hogy megértette.

A kibontakozó veszekedésben inkább nem szeretne részt venni, csupán azért marad, mivel a dwoonnak még tartozik egy válasszal. Kicsit félrevonul, hogy ne legyen tûzvonalban, majd orrnyergére csípteti két ujját és meghajtott fejjel vár. *A vihar csupán borzolja a tó felszínét, mélységeit nem képes felkavarni.* Mindent hall, mindent ért, [i]mindent érez, de megpróbál minél kevesebbet befogadni magába. Nem rá tartozik.[/i]

[Jomadar]

(Somuris)

Játékos mosoly kíséretében:
- Jól nézel ki ilyen dühösen is...
- Szóval.. mielõtt szétvered a berendezést, hallgass meg engem is. Ha valaki 26 évesen azzal viccelõdik, hogy ellopja valaki ruháit, akkor is csitri, ha történetesen nagymama. Viszont attól tartok a kedves rokonaid nem attól fognak jobban viszonyulni hozzád, hogy felveszed a csikelõdésüket. Minél inkább látják rajtad, hogy zavar, annál jobban élvezik a játékot. Csak viselkedj lazán és ne akard kivédeni a szúrásaikat, hamarosan elunják az egészet.