Sub rosa

[Hakea Ello]

(Tia)

Köszönöm...és köszönöm.

A bók csak még jobban zavarba ejtette, még a füle is kapott egy kis pírt. Nagyon szereti a kedveskedést. Miután kicsit orrához tartotta a kendõt, és kiszellõztette fejét, máris jobban érzi magát. Kicsit sajnálja, hogy ilyen rövidre sikeredett a beszélgetés és máris megérkeztek, de azért még válaszol a donna kérdésére.

-Szólítson Tiának, ha önnek is megfelel.

Az elsõbbséget mosolyogva fogadja el, még hátrapillant egy ízben, kíváncsian fürkészve Messala arcát, remélve, hogy az udvarias fasszád mögött megpillanthat valamit igazi valójából. Amint kiszállnak és Messala elmondja monológját, kissé elgondolkodik, vajon miért akarna velük tartani a Felföldre. Töprengését csupán egy apró gödröcske jelzi mely két szemöldöke közt keletkezett.

[Alauron]

(Hanas)

Meghajlással üdvözli a donnát, bár elég esetlen, nem tanúlt ilyesmit, de mindent megtesz.
- Szerencsés találkozásunk, mindent köszönünk donna.
Aztán lóra ül, és meg sem áll míg el nem érnek az udvarházhoz.
- Egy kívánságom máris van. Lovam napok óta nem mozgott, ezért futószárat kérek, és egy kis helyet.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ/Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tannedai kikötõ
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt
Résztvevõk: Somuris, Hanas, Tiarren Castor de Vinter, Messala (NJK), Trixi (NJK)
___________________________________________________________

*Hátrapillantva egy bíztató kacsintást kaphat el Tia a donnától. Jókedvû nõnek tûnik.*
-Semmi akadálya, uram, ha a kocsi elállt az útból, akkor öné az udvar! Nos, Trixi?
-Elmegyek don Perráékhoz elbúcsúzni, elkérni a fizetségünket. Somuris, dönts kedved szerint...-*motyogta Trixi. Nem volt az a tipus, aki élvezi, ha utalgatást tesznek a magánéletére, inkább odébb áll.*
-de a te lovad még fel van szerzámozva, ha kölcsön adnád...-*nézett a dalnokra. A donna arca ellágyult:*
-Jaj, de édes, kéri a lovát, hogy azzal mehessen!
-Tudod mit, inkább hagyjuk...-*legyintett a lovas dologra a dalnoknak Trixi. Látszott, Messala szándékosan húzza a testvérét, szeme nagyon is okosan csillogott, nem úgy mint a nyálaskodó nõké.*
-Bárkinek bármilyen kérdése van hozzám, tegye fel bátran, mielõtt visszavonulnék! (Messala)

[Castor de Vinter]

Miközben Messala "eligazítást" tart, lemászik a bakról és szép csendben eloldalog. Na nem megy messzire, az istálló felé veszi az irányt. Megáll a lóitató elõtt. Rendesen benyelte az út porát, ráadásul a piaci könyöklésben kiizadt, arca maszatos, ruhája poros. Két tenyerébe vesz az itatóból egy marék vizet, hogy kidörzsölje az arcából a port. Ezt már nem az itató fölött csinálja.
<A lovak finnyás jószágok, a tiszta vizet szeretik, de talán nem bánják, ha veszek kölcsön tõlük egy kicsit. >
Ha végzett karba font kézzel az istálló egyik gerendájának támaszkodik és távolról szemügyre veszi a társaságot.

//Off: Kedves Hanas pár sort kérlek írj már a külsõdrõl, hogy legyen valami fogalmam rólad.
KARAKTERLEÍRÁS:
Ami engem illet: kattints a névaláírásra, vegyél le a látványból jó húsz évet. Castor harminc év körüli férfi, és csúfabb mint a mellékelt kép, ugyanis a sok egyéb vágás mellett van egy széles óriási vágás az arcán, ami a szemöldöke tetejétõl indul és az álláig tart. A vágás a szemét sem kímélte: jobb szeme írisz nélküli tejfehér színû hályoggal borított, akár a vakoké. Épen maradt arcfelébõl egy mogyoróbarna szem villan, nemrég borotváltathatta a fejét, ugynis pár miniméteres szintén világosbarna sörte hajacska meredezik csak a fején. Bár valószínû, hogy rendes hétköznapokon is ilyeféleképpen horhatja frizuráját. Félvértezetet visel és pallost használ. Katonafélének tûnik.

[Navaratna]

//A kérés jó, kérem Somuris megjelenésének leírását is! Castor, Tiáé korábban olvasható //

[Alauron]

//Végigméred a nomád férfit: Tejszõke haja váll alá ér, befonva hordja, és kis rézcsattal fogja össze. Szeme halványzöld, kis bajuszt visel, szakálla nincs, habár mostanában pár kósza szõrszáll jelent meg az állán, mert nem nyírhatta...Ránézésre talán huszas éveinek felénél járhat, furcsa is, hogy nem olyan erõs az arszõrzete, ezálltal kicsit fiatalos az arca a korához képest. Közepesen magas, testalkata átlagos, de edzett, nem szálkás, nem is kigyúrt, nem is hasas. Bõre alapból fehér, napbarnított. Ruházata, cserzett bõrzeke, és barna vászonnadrág, lovaglócsizma. Ékszert nem hord. Szablyája csupaszon lóg oldalán, íja gondosan becsomagolva. Lova sötétpej kanca, az itteni lovakhoz képest kisebb marmagasságú. Csüdje fehér mind a négy lábán, fején csillag rajzolattal. //

Hanas megfuttatja lovát, ügetésbe kezd vele, körbe az udvaron.

[Jomadar]

(Somuris)

//Magas, nem túl vékony, rövid világosbarna hajú zöld szemû férfi - mozgása nemesi jelleget tükröz, arcjátéka kifinomult. Jóképû és lehengerlõ mosolyú, ezért a harcosok jellemzõen nyamvadt ficsúrnak a nõk viszont vonzónak találják. Öltözködése is igényes, nem túl hivalkodó de drága ruhát hord. A sok eljátszott és átélt komédia rányomta bélyegét, olykor nem lehet tudni, saját hangját hallod-e vagy épp egy szerepet ad elõ. Jókora darutollas kalapját idõnként a fejére teszi, de e nem túl praktikus viseletet gyakran csak a lova hordozza. Szeme intelligenciát sugároz, szereti állni az emberek tekintetét. //

Kecses mozdulattal ugrik le a lóról, amikor a kérdés elhangzik épp a csomagját szedné le, de a félbehagyott mozdulattól a pakk lendülete leveri a kalapját, Azt egy gyors mozdulattal elkapja, de közben a csomagja érkezik hangos puffanással a földre. (még szerencse, hogy nem a hegedûm vettem le éppen...) Messala elégedetten arathatja le az okozott zavart...
- Ööö, hogyne, nagyon kedves.
a lóra utalva
- Persze, vidd csak. Csak ezt még magamhoz veszem - vágja hóna alá a hegedûtokot.
Hamar magára talál
- Egy forró fürdõ és egy bõséges vacsora most tudná velem feledtetni, hogy holnaptól újfent egy hatalmas nyikorgó deszkára kell felszállnunk... bár az elragadó hölgy társasága nyilván sokat segít majd feledtetni a hajóút unalmas szürkeségét... - természetesen tróntermi stílusban, ha valaki nem ismeri a nyelvet, a legmélyebb hódolatot veheti csak ki belõle, aki érti a szót és ismeri a dalnokot, annak számára azért érzõdik a mondat kétértelmûsége.

[Saggaras Zenir]

Vincent

-Hát ezt szomoruan hallom, de ha gyorsan végzek még talán találkozunk, még egy utolso kis részletet ki kell derítenem a gazfickók vezérérõl.
-Ami pedig a vacsorát illeti nélküled elég merev lesz.

*MNegissza italát majd, a pulthoz megy.*

-Szeretném rendezni a számlámat jóember

*Ha kifizette elbúcsúzik Mimitõl , felmegy a szobájába összerakja a holmiait, megkeresi Lolát:

-Ég önnel Lola kedves rremélem legközelebb hosszabban lesz szerencsénk egymás társaságához.

[Castor de Vinter]

<Messalának jó sok dolga lesz ma este. Ennyi idegen jó messzirõl. Hogy a fenébe tudtak ezek összekovácsolódni egy társasággá??? Jó persze hosszú hajóút. De itt van ez a sztyeppei gyerek a lótestvérével, a másik a cumója alapján valami trubadúr, a harmadik meg egy fiatal elf nõ. Mármint az õ fogalmaik szerint fiatal. Szerintem én hamarabb megdöglök végelgyengülésbe, mint hogy ez a csaj kinövi a tinédzserkort. Elképzelni sem tudom mit mûveltek ezek eddig együtt. Egyátalán lesz mindenkinek saját szobája? Fõleg ha ma este még Mimi is itt alszik. Hiszen ha jól emlékszem az emeleten raktár van, nem vendégszobák. Nem kizárt, hogy ma osztozik a húgával a hálószobán, hogy a "párocskát" bezsuppolhassa Mimihez. Na jó bánja a fene, majd legfeljebb az istállóban, vagy a padláson én is beszállásolom magam. Gondolom Mimi nem rajong az ötletért, hogy az éjszakát hármasban egy hálóban töltsük. Bár ami azt illeti én sem. Na, mindegy úgy is messala dönti el.>

Mikor meghallja hogy holnap hajnalban indulnak, kissé összeszalad a szemöldöke.
<Óhh...sietnem kell ezzel a sebkenõccsel. Remélem vacsora után már hozzáférhetõ lesz a konyha, meg Messala is lenyugszik végre.>

Castor nem mozdul a helyérõl, türelmesen megvárja míg az inasok becûgölik a csomagokat és Messala beinvitálja a vendégeit. Pár pillanat késéssel, sereghajtóként zárja a sort.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ/Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tannedai kikötõ
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt
Résztvevõk: Somuris, Hanas, Tiarren Castor de Vinter, Messala (NJK), Trixi (NJK)
___________________________________________________________

Trixi amint látja a hegedû lekerülését, lóra fel és ügetésben el. Mint akit hajt az ördög. Messala álhatatosan ellátta háziasszonyi -helyesebben úrnõi- teendõit:
-A második emeleten vannak a vendégszobáim. Az elragadó hölgy, ahogy ön mondta, holnap nadrágban lesz és lejjebb ad igényeibõl de ma szeretné, ha az valóban az, aminek tûnik, és abban az van, amit gondolok, hogy azzal majd vacsora után játsszon egy kicsit miközben a lányom zongorázik! Szerintem meg is egyeztünk! Az ebédet megkaphatja, ahogy kéri, de a vacsorát nem ússza meg! Fürdõ, fürdõ... Akad, de nem szobába való magános igényre, hanem lenn, itt, az udvarból nyílik a fürdõhelyiség. Egy jókora dézsa, többszemélyes, kényesebb igényeket nem tudok kielégíteni, saját kádamba még sem engedek akárkit! Ha egy kérésem lehetne, ne vegyesen merüljenek a habok közé, ez konzervatív udvarház, nõk és férfiak közös fürdõzése egy idõben és egy dézsában nem megengedett, s fõleg nem egészséges egy 10 éves kislány közelében. Ugye megértettek engem...Bocsánat, Tiarren, ha közönségesen fogalmaztam, de jobb lefektetni világosan a határokat, mint virágnyelven utalgatni és aztán csalatkozni. Pihenjen le, világos, levegõs szoba jó lesz?
Utasításokat adott inasának, aki engedelmesen meghajolt. Ha Tiának nincs több kérdése, akár indulhat is az öreg után, ha van, s még a donna ott van, felteheti neki, ha õ már nioncs, mert egyéb elfoglaltságaira való hivatkozás miatt már fellibbent a lépcsõn, akkor marad az inas.
A második emeleti szobáját egy hatalmas cserép, széles levelû meleg égövi zöld növény szomszédságában felfutó lépcsõn érhette el. Futólag láthatta, a folyosókon képek lógnak a falon, tiszta padló, szobrokkal vagy kis vázákkal rakott asztalkák áltak a falnál, ne legyen olyan üres a folyosó. A fehér és az arany színek domináltak.
A szoba ablaka az udvarra nézett, így mikor a kocsi elállt a közepérõl, rálátott hanas lófuttatására. A szoba halványzöld volt, a falra borostyánleveleket festett valaki végig, mintha benõtte volna a növény az egészet. Mérsékelten kemény fekhely várta az ajtótól jobb kézre a falnál, de jó anyagú ágytakaró borította. A szobában az ágyon, mosdótálon, ágy alatti bilin és az ablak alatti komódon kívül nem volt más. Az ágyal szemben egy szõttes terpeszkedett a falon, erdõben bújócskázó lányokat ábrázolt. Az ágy közepén egy szalaggal átkötött szappan feküdt. Az inas nem alkalmatlankodott soká, egyedül lehetett Tia.

A donna Somurist nem vezette a másodikra: Castor látta, Mimi bevetett ágyú szobájába vezeti.
-Ön itt lesz a kedvesével, Trixivel, vegye birtokba a szobát!
Az ajtóval szemben állt egy ágy, régi, oszlopos. A padlón kézzel szõtt szõnyeg hevert, vékony volt, de otthonossá tette a máskülönben díszekben nem elhalmozott szobát. Ennek a helyiségnek nem volt ablaka, épp ezért több gyertyatartó is rendelkezésre állt, hogy fényt adjon. A falon vadászatot megörökítõ kép, egy oroszlánfejes ruhaláda, egy magas háttámlás karfás szék, s egy kancsó vizet magán hordozó, csavart lábú, kör lapú faasztalka jelentette a berendezést. A falak mellmagasságtól lilák voltak, ahogy a szõnyeg is sötétlila és zöld színvilágot árasztott. Nem volt élénk, nem volt rikító, pasztell színek uralták a helyet
-Most visszavonulok, nemsokára hozzák önnek az elõebédet, aztán fürödhet, pihenhet.
Ha Somurisnak sincs egyéb kérdése, késõbb, a dona szobája felé haladva Messala megjegyzi Castornak:
-Mimi este már nem lesz itt. Elszólította munkáját. de nagy forgalma van annak a szobának!...Ebédig ledõlök...Pihenj...Délután lesz idõd a konyhára, de nem most, mert a szakácsnõ addig nem adja át uralmát, amíg az ebédet le nem vezényelte, érted?

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Lugas-fogadó
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt
Résztvevõk: Vincent ves Montariny (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________

-Merev lesz? Majd elválik, dobd fel! Járj szerencsével ügyedben, a szentek legyenek veled!
*Mimi is meglengeti kalapját és kifelé fordul:*
-Távoztom elõtt megemlítem véremnek, hogy mégis velük tartasz zablegelõddel együtt!
*Lola káposztalevél leszedés közben került Vincent elé, szomorúan nézett a férfira, sóhajtott, hallva, miket mond az neki.*
-Én is reméltem, míg a pohárkák belseje le nem gördültek torkomon...
*A számla egyébként tûrhetõ volt, 13 réz. Merre visza lovag útja?*

[Castor de Vinter]

Castor némán bólint hogy érti.
Végigkíséri Messalát a szobájáig, de nem megy be vele. Házassági ajálat ide vagy oda, elszegõdött szolgálatra, hát szolgál. A nõ iránt érzett érzelmei, és a kitüntetett figyelme hajlamossá tették hogy elfelejtse, hogy õ itt most szolga. Ráadásul az engedetlen fajtából. Nagyon nem végezte jól a munkáját és nem is volt megelégedve az eddigi teljesítményével. Stázsapozíciót vesz fel az ajtaja elõtt, és õrködik az ajtaja elõtt addig míg a nõ alszik.

[Hakea Ello]

(Tia)

Messala újbóli megszólalása elhessegeti gondolatait, két szemöldökét figyelmesen felvonva hallgatja a bárónõt. Az utasításokat elsõre megérti, már félúton felderül, hogy kissé kényelmesebben fekvõhelyet tudhat magáénak mint eddig. A "közönségesség" nem zavarta, a kertelés nélküli beszédet éppúgy el tudta fogadni, mint a bonyolult, diplomatikus monológokat. Amint a szabályok világossá váltak elõtte, elköszönt egy órácskára társaitól, és felkísérette magát az inassal lakosztályába. Röviden elintézi a berendezkedést; hátizsákját az ágyra helyezi, majd kicsit körbenéz. Az inas jelenléte nem zavarja, ám amikor az önkéntesen távozni kíván, nem mond neki ellent. Az ajtó csukódásával egyidõben ledõl az ágyra, és vizslatni kezdi a falon lévõ képet. A formák, a téma közönségessége kissé lelombozza, de hiszen mûvész szemmel egészen másképpen látszódnak a dolgok...

Amíg rá nem nyit senki, addig kicsit pihenni próbál, bár a pihenés igazából csak viszonylagos nyugalmat tud neki adni, igazi regenerációról szó sincs, hisz' a környezet teljesen idegen számára.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ/Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt
Résztvevõk: Castor de Vinter
___________________________________________________________

*Az ajtó elõtt állva lassan vánszogott az idõ. Egy szolga feltörölte a folyosó padlóját, az udvaron a szõke nomád futtatta hátasát, a konyha felõl hallatszódott csak ricsaj: csörömpölés, a konyhás kiabálása. Szép kilátások a délutáni fõzõcskéhez! A szõkésvörhenyes konyhásnõ temperamentumos nõ volt, fakanállal zavart ki valakit a konyhájáról és még nadrágon is rúgta. Valakik -férfiak- kikacagták a póril jártat, majd csendesebb mederben folytatódott a munka. Kellemes illatok kúsztak a levegõben.
A szobából csend hallatszódott, a donna lepihenhetett. *

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ/Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt
Résztvevõk: Tiarren
___________________________________________________________

*Puha nesz szakította meg a pihenést az ágy alól, majd valami ráugrott az ágyra: egy nyúlánk testû, homokszín és barna bundájú, pamacsos fülû macskaféle volt az. Ránézett Tiára, dorombolni kezdett és habozás nélkül rámászott a lány hasára, mellsõ két lábával dögönyözni kezdte, ki-ki meresztve körmeit, de nem okozott velük fájdalmat, csak pár szál bele-bele akadt a körmökbe Tia ruhájából. Majd ha hagyják, a dögönyözés után ráfekszik Tia hasára, s lehunyja szemeit. A dorombolás folyamatos.*

// Ilyen az állatka //