Sub rosa

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 3. nap, délidõ
Résztvevõk: Somuris, Hanas, Tiarren
___________________________________________________________


-Nono. Elõször is, nem fogunk menekülni, mint a patkányok. Gyanúsnak akarunk tûnni? Azzal elérnénk. Csináltunk valamit? Nem. Akkor mért remeg itt mindenki térde attól tartva, pont ránk csap le a SHADONI inkvizíció?-*a shadonit kiemelte és közben Tiára nézett*
-Milyen sokat olvasott. Csak ne keverje a pyarroni vegyes inkvizíciót a mi hazainkkal. Itt aztán nincsenek külföldi tagjai, csak domvikhitûek... No, a fiolák nem nálad vannak, Somuris? Menjünk a kabinba és add át Tiarrennek nézdelésre.
-Én is remélem, hogy az illetõ, aki jön, majd nem dönt elhamarkodottan, bûnbakot keresve az igazi tettes helyett. S a hugom csak akkor tud segíteni, ha abban a kikötõbe, nyíltan érkezünk, nem máshova, véletlenül.
*Ha nem volt ellene kifogás, akkor Trixi megtért velük a kabinba, s élelmet kezdett elõhúzni.*

//Az elkövetkezendõkben kérem mindenki írja le, hogy a következõ szûk két napban mit óhajt tenni, megtudni, arra összegzem a kifejletet és kikötünk //

[Hakea Ello]

(Tia)

Trixi érveire helyeslõen bólogat.

-Én sem tartom járható útnak a menekülést, pedig nekem lenne leginkább okom a félelemre, tekintettel származásomra. A shadoni inkvizícióról sajnos sokat nem tudok, úgy véltem, hogy összeköttetésben vannak az Örök Várossal. Ha nem, akkor nekem, mint külhoninak kissé rosszabbak a lapjaim. De bízok benne, hogy a józan ész és esetleg Donna Messala szava elegendõ ahhoz, hogy épségben megérkezzünk.

Az elkövetkezõ két napot Tia társaival tölti, tekintettel arra, hogy Donna Madlaenát most nem ajánlatos zavarni. Mindenkivel egyenlõ mértékben foglalkozik, senkit sem részesít hátrányban. Ez idõ alatt társainak sikerül kissé megismerni áldott jóságát, türelmes, segítõkész, önzetlen lényét, és mindent megtesz azért, hogy mindannyian kicsit elmerülhessenek abban a gyengéd nyugalomban, ami lelkének sajátja.

[Jomadar]

(Somuris)

- Ha jobbat nem tehetünk, bízzunk a szerencsénkben...

//Másnap délelõtt ha nyugi van, egy csendes zugot keres, ahol megvizsgálhatja a kulcsot. Ha netán kiderülne, mit nyit és az a hajón van, meg kellene keresni.
Egyébként igyekszik kivallatni Trixit, milyen történeteket, meséket, dalokat ismer.

[Saggaras Zenir]

Vincent

-Mimi nézennek oda szervust. Meg se ismertelek-Mondja gunyosan- Nos ugy ismersz mint aki meghátrál, már a lovam is velünk jön azt is elintéztem. Mit kérsz? - kérdezi miközben hellyel kinálja egy szabad asztalnál.

-Nos elöször is igazából csak egy nyugott sarkot probáltam kereseni ebben a tömegben, de ez nem igazán van, mindenki be van zsongva. Másrészrõl pedig jó hir hogy jo pár honapja elõször két egymást követõ nap puha ágy az osztályrészem. De minek köszönhetõ a látogatásod Mimi?

[Alauron]

(Hanas)

- Hanem ottkötünk ki,akkor azt hiszik vétkesek vagyunk. Nem téríthetünk el egy hajót!

//A további két napban Tiarren jelenléte megnyugtatja. Tagadhatatlanul van valami a nõben, ami a véres események ellenére is bizakodással töli el, és hogy végül nem fullottak bele a tengerbe, s egy éjszakát reményei szerint legalább szárazon tölthet, felülhet lovára, aki szintén nem szereti a bezártságot, mindenképp javít a hangulatán. Mivel Tia említete hogy különös kapcsolat van a fajtája és az álatok köüzt, ezért Hanas úgy veszi Tia biztos ért a lovakhoz, ígyhát, hogy elüsse az idõt egyszer megmutatja neki kicsit közelebbrõl a paripáját, mi róla a véleménye. Trixitõl is tarhál némi dohányt, az út alatt. //

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ber-Tannedai kikötõ
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt
Résztvevõk: Somuris, Hanas, Tiarren
___________________________________________________________


Erõs szelû reggel s délelõtt várta a Távoli Szeretõt. Az utasokban volt egy fajta folytott izgalom. érzeni lehetett, nem csak a szárazföld elérése miatt, hanem az állítólagos fogadóbizottság is belejátszott ebbe. Senki sem tudott pontosat, csak azt, hogy valami fontos személy is lesz ott...
A nap hétágra sütött -ami a hétarcú országában akár közhelynek is hangozhat- s már feltûnt a kikötõ körvonala. Volt forgalma, azaz sok hajó állt benn, hol lehúzott, hol félig lehúzott vitorlával. Aki hozzáértõ volt, az a mellette állónak magyarázta, hogy "Nézd, az alig várja, hogy kifusson, csak a parancsra vár. Csak nem le van zárva a kikötõ?!"
Még közelebb érve a bámész népek is kirajzolódtak már. S a fémen meg-meg csillanó napsugár azt is elárulta, vértes egyének is várakoznak ott, nem csak hajósok, matrózok, kereskedõk...

Trixi nyugtatgatta Tiát az inkvizíció miatt, hogy örülkön, hogy külföldni, mert nem fognak azonnal keményen bánni vele, hizs vigyázni kell az ország jó hírére. ha ártatlan, bántódása nem esik. A fajták sokszínûségével pedig a tanult egyházfiak tisztában vannak, így azt sem tartotta bajnak, hogyha egy ilyen tanult férfiú elõtt kibukik, a lány elf. legalább is Trixi melegen remélte, nem csinálnak belõle botrányt.
A lánynak akadt szabad ideje. A donna szabad idõt adott neki, a teázás elmaradt. Bár Guidót ez mélyebben érintette -rossz kedve lett-, de az is elvette a férfi optimizmusát, hogy sok hiábavaló vérontás zajlott le pár nap alatt. Így hol a kabinban tartózkodott nyomott kedvvel, hol a donna hívta át magához, hogy bajvívásról szóló történeteket halljon tõle. Az asszonyt érdekelte ez a fajta viaskodás a shadoni férfiak között.
Tiát több inzultus nem érte a legénység tagjai felõl. Az agónia elárulása után s a fiolák kézhezvételekor egyre valószínûbbé válik elõtte, hogy talán arzénmérgezés vitte el a férfit. Ha kedve van, elmehet Hanasszal annak lovához az istállóba.

Somuris sem "menekül meg" donna Madlaena hívásától, a nõ hitt abban, hogy a zene jót tesz a kisgyerekekeknek, így megkérte a férfit nem egyszer, hogy valami békés melódiát játszon kislányának. Trixi nem tett úgy, mintha nem lett volna közöttük semmi, de nem is csüngött a dalnokon. Közvetlenebb lett vele. Így bezsebelhetett tõle két rémtörténetet -valami vasorrúakról-, pár gyerekmesét -egy tündérfásat, két manósat meg egy királyfist...-, és egy dalt, aminek a nyelve a férfi elõtt nem volt ismert, de érdekes hangvilágot tudhatott magának vele. A jelentésérõl Trixi csak annyit árult el, ezt éneklik, ha egy lány férjhez akar menni.

Hanas megtanulhatja, ha Tia elfogadja meghívását, hogy igaz, amit az elfekrõl és a lovakról mondtak...Az istálló összes állatára hatással volt. trixi a legutóbbi dohánykuncsorgást elutasította, megunta már a folytonos kéregetést. Leginkább a nomádot villanyozta fel a part közelsége és a hamarosi kikötés.

Amikor a matrózok is serény futkosásba kezdtek felkészülve a kikötésre, Guido Tia mellé állt:
-Szép hölgyem, búcsút kell intenem. Ne is próbáljon meg lebeszélni róla. Más körülmények között csupán önmaga miatt is maradnék, de ez az út már eddig is túl sok vért folyatott. Nem szeretem a vérontást. legyen erõs és ügyes, s hagyja, hogy szeressék...!
Az emberek már a fedélzeten is tolongtak. A parton is az ottaniak. Mikor egészen közel értek, s a matrózok figyelmeztetést, parancsokat harsogtak, az utasok felmorajlottak. Három tucatnyi (matekban jártasnak kereken 20) fényes páncélú, egyenes tartású paplovag feszített a második sorban. Aki nem látott még ilyet is szinte hamar felismerhette õket arannyal futtatott páncéljukról, bíborvörös köpenyükrõl, hófehér nadrágjukról. Sisakjukból csak egy vékony sávban látszott ki szemük -bár ez csak az élesebb szemû Tiarrenek volt látható csak-, a sisakról lelógó hosszú hófehér dísz csak tetézte az összképet. Olyan tiszta volt a páncéljuk, mintha most húzták volna elõ egy fiókból. Jobbjukban a letámaszott hófehér, széles kard, baljukban pajzs, amin egy hétkarú lovagot ábrázoltak, minden kezében karddal, lába alatt gonoszok levágott fejével.
Akinek ez nem volt elég, annak ott állt az elsõ sorban az, akitõl a hajón lévõk gyorsan szent jeleket hánytak magukra, s szemüket lesütötték, vagy a gyermekek izgatottan kepeszkedtek a korláthoz. Innen is, onnan is ezt suttogták: Durante inkvizítor.
A nevezett férfi nem volt gõgös tartású, inkább komolynak tûnt, mindenféle túljátszott homlokráncoló "keressük-az-ellent" tekintet nélkül. Türelmesen várakozott. 50-es éveiben járó férfi volt, arca csupasz, nem növesztett szakállat. Ruházata tökéletesen illett a lovagok megjelenéséhez: hófehér talár, vörös öv a derekán. Fegyvert csak egyet lehetett nála látni, az övébe tûzött mendrát, mit korábban csak boszorkányvadászokon láthattak az egyszerûbbek. Jobbjában egy tekercset tartott, balját csípõre tette, azon egyetlen gyûrû díszlett csak.
Balján egy boszorkányvadász állt, egy negyvenes férfi, õ kissé flegma arccal csavargatta a derekára fûzött egyik hajtincset -rengeteg vot neki belõle. S bár arca flegma volt, Tia láthatta: szemei nagyon is figyelnek. Hol egyik, hol másik utas arcára ugrált tekintete. Csak a nõket vizslatta. Tiára is elért, elidõzött, majd súgott valamit a mellette álló invizítornak. Az picit biccentett, de kedélye nem változott, nem komorodott el. A mendraiosz szeme járta tovább útját.
Papok is várakoztak ám a parton -ha még nem lenne elég az egyházból ebbena kikötõben: vörös talárban és kék övben várakoztak, ugyan olyan türelemmel mint az invizítor, bár õk szigorúbb arccal fordultak a hajó felé.
Az egyházi fogadóbizottság sorain túl egy kisebb sávban embermentes ûr volt, azon túl a városi õrség fala, azon túl meg...kíváncsi emberek hada. A helyiek. A tömegbe beékelõdött pár kocsi, hintó, szekér.
-Ó, az összes szentre...-nyögött fel Trixi-Pont Durante és pont ennyien...

//Durante inkvizítor kb. úgy néz ki arcra mint Jeremy Irons színész...) //

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, kikötõ
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt
Résztvevõk: Castor de Vinter
___________________________________________________________


*A kocsiban Marja aggódva néz Messalára. A nõ tiszta ideg. Elfehéredõ ujjakkal szorongat egy lepecsételt papírost. A kikötõ felé nõ a tömeg, nõ a feszültség. Messala határozottan bámulja az ujján lévõ fekete köves gyûrût. A kocsi elakadt a tömegben. Mindenki a kikötõben volt, kiabálás, pusmogás.A kocsis leszólt:*
-Itt már nem tudok tovább menni! katonák zárták le a kikötõt! A hajót már látom, most fut be, asszonyom!
-Castor, kiszállunk!
-De úrnõm! Agyomtapossák önt...!
-csitt, Marja. Ezzel az írással el kell jutnunk az inkvizítorig! Castor, csinálj nekem utat és vigyázz rám!
*S eleresztve füle mellett a sopánkodást, a donna nekiveselkedett kinyitni a kocsi ajtaját. Piros köpenyének csuklyáját fejére húzta.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Lugas-fogadó
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt
Résztvevõk: Vincent ves Montariny (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________


-Hm, legyen fehér bor. A vöröset nem szeretem. Gondoltam meglátogatlak, s magam kérdezem meg, jössz-e vagy sem. Sajnálom a lovad, hogy mindig úgy meghajtod a macsaköves utcán az udvarház felé. Amúgy ne lepõdj meg a tömegen. Nem minden nap jön ide inkvizítor paplovagokkal! A városi nagytemplom 10 papot rendelt mellé! Tiszta díszkiséret! A tolvajok nagy napja! Várod már a hajóutat? Csak hogy még jobban örülj: nõi rabokat fog vini. Talán ott is találsz pár szép leányzót. Gondolj csak bele: hónapok óta elzárva, férfit sem láttak, te leszel nekik az isten!-*kacsintott viccelõdve*
-No, szerintem tengeribeteg leszel és örülsz, ha egy vödör mögül ki fogsz tudni nézni, nemhogy más! Hm, tudod egyáltalán hogyan néz ki az a rosszlelkû lovag, akit keresel? Honnan fogod megismerni?
-És azért jöttem még, hogy úgy számítsd, lehet, holnap ködszakadáskor kifut a hajó, addig hurcolkodj fel, pacistól együtt. A nõvérem biztosra megy, bízik benne, nem fognak itt vesztegelni és kifuthatnak hajnalban.

[Jomadar]

(Somuris)

Trixi szavaira csendesen
- Ismered? Mit tudsz róla?

[Castor de Vinter]

Castor egész út alatt szótlanul ült a kocsiban és az egyre sûrüsödõ tömeget figyelte. Mikor a kocsi megállt, feláll:
-Elnézést donna Messala, talán inkább engedje ezt nekem.-

Nagy erõvel vágja ki az ajtót -elsõként- kipattan a tömegbe. Nem ismeri a nyelvet és teljesne feleslegesen ordítozna oszoljt.
De egyet azért megtesz: //mivel magas testalkatú valószínú ezt könnyen meg tudja tenni// az emberek és a saját feje fölött (nem túl közel) négyszer -ötször megpörgeti a pallost, lapjával fordítja a levegõbe, egyrészt hogy ne vágjon, másrészt: nagyobb hangot adjon.
<Erre a "keleplésre" tán csak szétugranak.>
Elteszi a pallost, visszafordul az ajtónyílásba és az úrnõ felé nyújtja a karját, hogy kapaszkodjon bele.
Segít leszállni a nõnek a kocsiról.
- Majd mindig mondja merre forduljak.

Bal kezével a pallos markolatát fogja, jobb kezével (vaskesztyûs) ráfog a pallos élére, lapjával kifele fordítja, széles karterpeszben megfogja és mint egy tolólapátot tartja maga elõtt.
-Kérem asszonyom mindig legyen a sarkamban. Figyelni fogok hátra is, de csak így tudok hatékonyan utat törni.
Komótosan indul el, hogy Messala lépést tudjon vele tartani és fokozatosan gyorsítja lépteit. Egészen az erõltetett menetig gyorsul, ha érzékeli, hogy a nõ képes tartani ezt a tempót. Nem igazán figyeli kinek lép a lábára, kit lök fel, sodor el, sõt ha alkalma van rá oda-oda is könyököl egy jóízût, a tömegbe. Sûrûn pillant hátra, hogy nem fáradt-e el a nõ.
Ha a nõ szemmel láthatólag fáradt, eletszi a pallost, odalép, ráfog a derekára, de nem azért, hogy andalogjon, hanem hogy saját testével adjon neki pajzsot, féloldalasan a tömeg felé fordul, páncélozott alkarját kitartja, és kissé oldalazó mozgással támogatja tovább a nõt. Közben persze masszívan könyököl, lök, taszít félre bárkit aki elé áll. //Ezt a kísérési módot csak akkor használja, ha szükség van rá.//

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, kikötõ
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt
Résztvevõk: Castor de Vinter
___________________________________________________________


*Kellett könyökölnie folyamatosan. Az elején lévõ palloslengetés elérte hatását, de késõbb a furakodás lett a fõszereplõ. Messala kitartóan a férfi nyomában maradt, fáradtság jele nélkül. Aztán Castor elérte a városi õrség falát. Méltatlankodás innen-onnan. Az útját elálló katona megfordult, rámorrant Castorra. Arca elutasítás volt. Ekkor lépett a donna közbe: elõrefurakodott Castor mellett, hadarni kezdett lekezelõ hangnemben, majd egy addig nem mutogatott levelet nyomott a férfi orra alá. Az csak a pecsétig jutott el, zavartan bólintott. Átengedte õket, de két katonát adott melléjük. Mert a neheze most jött: a paplovagok sorfala...Egyikük már hallva, hogy valakit átengedtek a katonák, megfordult. Komolyan nézett Messalára, aki sokkal másabb hangnemben értekezett ezzel a férfival. Nyomatékképp még nemesi gyûrûjét is megmutatta s Castorról is ejtett valamit. A ovag bólintott, de a válasza nem nyerte el a nõ tetszését*
-Nem érti meg, hogy nekem most kell átadnom a levelet, és nem azután, hogy elvégezte a dolgát...Ó, a magasságos...!
*Mély lélegzetet vett és megint nekifutott. Valami felsorolást is tett, amire már elgondolkozott a paplovag. Türelmet kérõn felmutatta vaskesztyûs tenyerét és elsietett. Messala bizakodóan nézett a nyomába. EWgy pappal jött. Messala jó hívõként meghajolt elõtte és Castor kezét is megbökte, tegyen így. Szemei azt üzenték, akkor is, ha nagyon nem Domvik-hívõ, akkor is...A papnak kezdett el aztán magyarázni. Az eleinte türelmetlen volt, látszott rajta, egészen más dolgok foglalkoztatják, aztán figyelni kezdett, megadóan emelte fel keiet és átvette a pecsétes papírost. Messala árgus szemmel figyelte, mit tesz vele. Saját ujjait tördelte. Majd mikor azt látta, hogy a háttal álló, fehér taláros férfiúhoz viszi s alázatosan meghajol, elmosolyodott.*
-Ez az! Most már minden azon múlik, akinek az aláírása fityeg azon a vacak üzeneten...Dehogy vacak! Az a lényeg! Csak figyeljen rá...!
*A férfi feltörte, átfutotta, majd végigsiklott tekintete a paplovagok sorfalán. Alig láthatóan intett, a pap visszasietett Messalához. Kérdezetett, a donna igennel felelt. Ám nemesi gyûrûjét el kellett küldetnie a férfinak. Készségesen lehúzta ujjáról, s küldte. Az üzenet címzettje azt is alaposan megnézte, visszaküldte. A pap most hosszabb valamit közölt, Messala bólintott*
-Visszavonulhatunk...Gyomoridegem van. Durante inkvizítor fontolóra veszi. Ami jelentheti azt is, hogy kedvemre tesz, de azt is, hogy figyelmen kívül hagy...Várni, várni, várni...!-*motyogta, de a levél tartalmát nem fedte fel Castor elõtt.*

[Castor de Vinter]

Castor türelmesen a nõ háta mögé állt, és közömbösen nézelõdött. Elvégezte a dolgát, most nem õ az akinek cselekednie kell.
Messala kézbökésére szó szerint elhúzza a száját, mint aki citromba harapott, nem csinált õ titkot abból, hogy külországbeli és idegen, de végül is csak meg hajtja magát, de csak annyira, mint ahogy bármely más nemesember elõtt ezt tenné ha találkoznának.
<Ennyi csak elég lesz a csuhásnak!>-gondolja méltatlankodva.
Míg Messala intézkedik és beszél, senkivel nem keres szemkontaktust, inkább csak a környezetét nézegeti, méri fel.

[Castor de Vinter]

Messala utolsó mondatára biccent és várja a további utasításokat.

[Saggaras Zenir]

Vincent

- Nos akkor fehér bor. Egyébként amennyit, itt ide oda kell futkároznom, szegényt én is sajnálom, dehát ez a loti futi élet. Szörnyû.
-Micsoda rongyrázás. Ezek az inkvizitorok. pfff
-Szó mi szó nem vagyok oda ezért a hajózásért, én lora termettem. Tudod.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Lugas-fogadó
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt
Résztvevõk: Vincent ves Montariny (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________

-Ácsi. Te hívõ vagy. Hogy beszélhetsz így a saját vallásod egyik egyházi személyérõl?! Ittál? Van, aki megengedheti magát egy bizonyos kor és pozíció után az ekkora...fehajtást. Te sem fognád vissza magad, ha arról lenne szó, nem? Képzelj bele! Fényes vértezet, díszes köpeny, vidám tollforgó, erõs paripa hátán, áhitattal figyelõ nép...! Ez megdobogtatja a szíved! Bár addig öregedned kell...De csak ígértes lehetsz, ha egyedül nekiindulták három semmirekellõnek és még ekkora távolságot is vállaltál! A szüleid nem aggódnak érted, hm? Mi lesz, ha megtámadnak?