Sub rosa

[Hakea Ello]

(Tia)

//A támadást én is láttam, a vonatkozó részt semmisnek veszem //

A méreg szóra kicsit összehúzza vékony, szõke szemöldökét.

<Ha ilyen erõs méreg volt nála akkor minden bizonnyal támogatták. Fejvadász lehet, orgyilkosok nem rendelkeznek ilyen álcázási képességekkel. Hogy mennyiben lehet segítségünkre hogy a pap is színre lépett, az igencsak kétséges.>

-Semmiképpen nincs még vége a játéknak. Ha nem lenne aki bevégezze, a férfi hagyta volna magát elfogni, majd szabadulási kísérletet tett volna. Remélem, a pappal tárgyalt valaki, ugyanis kicsit úgy érzem, hogy e vidéken az emberek hajlamosak a félreértésekre .

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház és a fogadó
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter, Saggaras Zenir
___________________________________________________________

A lovagot különösebben nem verte földhöz hogy a lány holnap nem ér rá, de mivel azt mondta, a ma estéje még a lazább napba esik, hát, ezt akár ajánlatnak is fel lehetett fogni. Lola nem is ellenkezett, így Vincent majdnem nem egyedül tért aludni. A dologba csak azt trafált bele, hogy felállva a pulttól kiderült, Lolának a mutatottnál jobban a fejébe szállt az ital, s félõ volt, hogy hányni fog. Így a fiatal lovag szobája ajtaján már egyedül lépett be.
Másnap a mosdás és reggelizés után egy újabb kikötõi kiruccanás várta.

Castor Messala mocorgására kelt. A nõ nyugtalan volt-készülõdött. Marja sem csicsergett, látta, úrnõje feszült. Türelmetlenül tûrte a fésülést, a ruhaválasztást a csicsás szobában, egyedül lányának adott homlokcsókja volt nyugodt. Egy inas érkezett, alázatosan közölt valamit, utána nem sokkal Mimi is befutott, kócosan, de köpenyben, tehát õ már a városból jött, nem a szobájából. Az ablakokat erõs szél rázta, de a nap sütött. Mimi csak átnyújtott egy bebugyolált csomagot, a donna futólag elmosolyodott.
-Castor, két csomagod is jött. Az egyik meglepetés.-ezzel odaadta azt is, amit Mimi hozott, zsineggel átkötve, és amit az inas is egy kisebb fadobozban.

[Jomadar]

(Somuris)

Nem bántóan mondja, inkább úgy tûnik, kezd belemenni a játékba.
- Ó, te földhözragadt. Erion is egy álom volt valaha akárcsak Ynev legszebb dolgai.
Mesélj... Érdekel?
ha most nem menekül el elõle, akkor a fülébe súgja:

Emlékszel a kis harcunkra? Amikor elfújtad a lámpást, kis dal éledt a fejemben, de akkor nem akartad hallani... pedig hogy ringott a kebled fel s alá, ahogy zihálva kapkodtad a levegõt...

A fények kialszanak,
ébrednek az árnyak,
Adjunk szabad utat
Kebleid vágyának...

Alig kellene megoldani ezt a szalagot és tudom rám ugranának...

Ajkaimon érzem
bõröd puhaságát
Ereim lüktetik
Szíved dobbanását

Hallom a hangod de nem beszélsz
Messze szaladt a józan ész
Nincs idõ se' tér se' ész se' agy
Csak én vagyok és csak te vagy...

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt, 3. nap
Résztvevõk: Somuris
___________________________________________________________


-Veszted érzed...-somolygott Trixi. Õ aztán nem menekült semerre.-Keresztbe állhatott a szemed akkor, mert a harc heve pirított, nem a vágy...De most mintha le akarnál szúrni-énekkel. Élezd még kicsit! De vigyázz: itt egynél több a közönség, ha mégis megrohannál, vagy ha kihívásod elfogadnám.-fordította arcát a suttogóra.

[Jomadar]

(Somuris)

- Sétálhatunk egyet... * A tekintetébõl eléggé kiolvasható, milyen helyen szeretne sétálni - ahol kettesben lehetnek *
- Tudom, hogy akkor csak a harc heve pirított, de én akkor sem a harcost láttam benned
- Még hogy énekkel akarlek leszúrni... az ének csak átölel, a szúrás már keményebb dolog...
- Mesélj még a hazádról kérlek.

[Saggaras Zenir]

//Üdv ujra, és bocs a késésért//

Vincent

*Elmegy reggel a reggeli után a kikötöben, ujra megkeresi a vasszüzet és a tegnap még szotyolázó kapitányt.*

[Mesemondó]

//Semmi gond Saggaras. Limi! Guido jelenleg a donnáékhoz igyekezett legutoljára, ha jól emlékszem. Ha nem, korrigálok.//

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt, 3. nap
Résztvevõk: Somuris
___________________________________________________________

A matrózok látván, hogy a dalnok és a nõ elindul a lépcsõk felé lefelé, füttyögni kezdtek. Trixi rájuk se hederített.
-Persze hogy nem azt láttad. Két nagy cicit láttál-ugratta a férfit-Állítólag egy diót összetörök velük, ha közéjük rakom és kézzel összenyomom õket.
Arcáról lerítt, somolyogva úgy veszi, a hazáról regélés terelés a másik részérõl, de nem zárkózott el elõle.
-Odahaza házasság elõtt nem tiltott, hogy a nõ és a férfi megismerje a test örömeit. Nem követelnek tûzzel-vassal érintetlenséget, mint a felföldön kívül, ahol a hétarcú isten hatalma töretlen s szolgája számos. Állítólag a régiek csak három évre kötöttek nászt, s aztán eldöntötték, akarnak-e még egy pár lenni újabb 3 évre, vagy elbúcsúznak és új társat keresnek. rebesgetik, hogy elmaradott helyeken, ahol a Domvik elõtti vallásokról még suttognak, hogy ott ezt még betartják. De ahol én nõttem fel, ott nem így van-ha minden igaz...
-Te csúfnak nevezted a jelet, amit a nomád a bõrömbe vésett. Nálunk majd mindenkinek van. Megvédenek. hagyomány. Bár aki nem hazámbeli, babonának bélyegzi. Fáj, de aztán elül és akkor megnyugtat. Megmutathatom, bár te nem rajongasz iránta.
Közben elértek az elsõ emeletre. Trixi szórakozottan nem haladt lejjebb a másodikra, hanem megtorpant és körmeit megkopogtatta egy kis ajtón a lépcsõ mögött.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, kikötõ
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Vincent ves Montariny (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________

A kikötõben nagy volt a nyüzsgés, rengeteg a vértes katona. Az egyik dokknál viszont kihalt minden. Kiderült, mért. Paplovagok álltak sorfalat s várakoztak. Mögöttük tanakodtak az emberek, a városi katonák idegesen járõröztek, susmorogtak. A Vasszûzön is nagyobb volt a forgalom: a szotyolás kapitény kedvenc foglalatossága közben a korlátnak dõlve leste, mi a csódület oka, s a fedélzeten tartózkodó négy, padlót mosó férfi is el-el nézett abba az irányba.
-Á, megint itt van az uraság. Ez azt jelenti, az úrnõm igent mondott?

[Castor de Vinter]

Castor felhúzott szemöldökkel kissé értetlenül nézett a csomagokra.

-Vártam csomagot hazulról, az igaz. De csak egyet. A másik? Az kitõl van? Most melyik az amelyiket otthonról kaptam és melyik amelyik meglepetés? És kinek köszönhetem? És miért kapom?

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter
___________________________________________________________

-A zsineges ami messzirõl jött. A dobozka a meglepetés...-váltott pillantást Mimivel a donna, majd várakozón nézett Castorra.
-Kap egy fertályórát, hogy megnézze, mit kapott, aztán várom a reggelinél.

[Castor de Vinter]

Castor melegen mosolygott mind a két nõre.

-Köszönöm a kedvességüket hölgyek. Akkor ha megengedik félrevonulnék a csomagokkal.


//Keres a házban egy nyugodt zugot ahol egyedül, háborítatlanul lehet.//

Castor elõször az otthoni küldeményt nézi meg. Remeg a keze ahogy a csomagolást bontja, és úgy izgul mint egy kisgyerek.

<Vajon mit végzett Erik bátyám, és vajon írt levelet?>

Átvizsgálja részletesen a csomag tartalmát, ha talál benne levelet, a pecsétet feltöri és elolvassa.

Csak ezután bontja ki a meglepi csomagot. Azt is megvizsgálja, mi az.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter
___________________________________________________________


A zsineges küldeményen belül akadt egy pecsétes levél, meg egy másik kis csomag, amit szétbontva szárított gyógynövényt tartalmazatott. Pont azt, amit Castor kért. A levélben a következõ állt, Erik nagybácsi nagybetûs, széthúzott kézírásával:

Öcsém, Castor!

Mi a jó fenét keresel te a világ túlsó seggin?! Fél éve egy árva sort sem írsz, amikor meg igen, akkor flancos dudvákat kérsz? Neked elmentek hazulról, fájhat miattad a fejem. Ahelyett, hogy vasban állva itt lennél és nõd lenne domborodó hassal abban a gyomfészekben, amit te birtoknak hívsz, te sütteted a hasad a napon. Gyere csak haza, nem teszed zsebre amit kapsz.
Egyébiránt jó, hogy nem az ujjperced küldték, hogy ennyi maradt belõled. Elmulasztottad Aglese unokahugod kézfogóját. Hektor kutyám jobblétre szenderült, fene a bolhás dögbe. Úgyhogy kölyök nélkül haza se állíts. A küldemény árát meg a dudváét leszolgálod te még nálam, nem volt olcsó.
Azt ajánlom, jó okod legyen ott henyélni!

Nagybátyád, Erik


A dobozban ismerõs holmikat talált: tulajdon pecsétgyûrûjét a családi címerrel, meg a nemeslevelét összetekerve, egy új tokba bújtatva. Kicsit megvviselt volt a nemeslevél, de egyben volt. Ezt honnan a búbánatból kerítették elõ? legutóbb a gályán kobozták el tõle mindenével együtt.

[Castor de Vinter]

Castor torkába gombóc tolult, és legszivesebben össze-vissza csókolgatta volna öreg nagybátyját, ha itt lett volna.
<Hát megtette! Csak mert kértem rá!> Nem lehetett egyszerû menet. Szerette volna egyenként megölelgetni a Lamar-család tagjait. Elképzelni sem tudta, hogy az öreg hány embert mozgósított, hogy a növényt felkajtassák. Valószínû jópár unokatestvére emlegette, mikor a törpékkel alkudoztak. Többször is elolvasta nagybátyja levelét, néha felnevetett, néha sajnálkozott. Jól esett éreznie, hogy nem felejtették el, hogy számítanak rá és visszavárják.
<Szóval Anglese férjhez ment? Biztos szép menyasszony volt...kár hogy nem lehettem ott...te jó Isten,...Anglese személyesen fog fejbeverni a tepsijével, mert megígértem neki, hogy járok vele egy keringõt az esküvõjén...ha egyszer hazamegyek engem tényleg lekötöznek. >
Gondosan összehajtogatta és a csizmaszárába dugta a levelet.
Izgatottan vizslatta gyógynövényt.
<Ez....igen!...ez jéggyopár!!!>
Száradt volt és fonnyadt, de ahogy beledugta az orrát és beszippantotta az illatát, érezni vélte a föld és a vidék szagát, ahonnan a növény egykor gyökerezett: a hó, a hideg szél, a jég illatát.
Igazi ujjongásba csak akkor kezdett, mikor meglátta mit rejt a másik dobozka. Rögtön megismerte, hisz az övé volt.
Castor a családi pecsétgyûrûjén kívûl más testékszert nem tûrt meg magán, és ahogy felhúzta a gyûrût, újra dwoon nemesnek érezte magát.
Átfutott a tekintete a díszes iniciáléval díszített okmányon, amit szintén a csizmaszárába dugott a levél mellé. A gyógynövényes zacskót zsebre gyûri.
//Ha a nemeslevél tokja túl nagyméretû, vagy akadályozza a járást, akkor Messala öltözködõasztalkájának egyik fiókjába teszi.//
//Az alábbit szándékszik csinálni://
Ujjongott, ugrált, fene nagy vígalmában. Leszaladt az étkezõbe és harminckét foggal kacag, vigyorog.
Elõszõr Mimit vadássza le, mert õ ment el érte. Odaszalad Mimihez és mielõtt az tiltakozhatna, anyázhatna, vagy üthetne, magához öleli, és elkezd vele pörögni, de úgy hogy a kis Mimi lábai a levegõben kalimpálnak mint a körhinta.
-Köszönöm! Köszönöm! Imádlak benneteket!!! Mindkettõtöket!-kacagja leteszi az elszédült Mimit, homlokon csókolja atyailag, majd kedveséhez szalad, de õelõtte csak féltérdre ereszkedik, meghajtja a fejét:
- Köszönöm Messala egy életre leköteleztél. Azt hittem apám gyûrûjére már keresztet vethetek.
Megcsókolja a kezét feláll és azt mondja:

- Nem reggelizek veletek. Kérlek Messala utasítsd a szakácsnét, hogy engedjen be a konyhára. Nekem most...FÕZNÖM KELL!!! Ne kérdezt mit, miért és kinek, csak engedj a konyhába pár órára egyedül vagy a szakácsnéval, nekem mindegy, de én most fõzni akarok!!! Könyörgök eressz el! Nekem muszáj most menni fõzni! Kell!! Kérlek engedd meg!

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter
___________________________________________________________

messala mosolygott a fõtt tojás felett kezében kiskanállal, amikor látta, hogy letámadják a hugát. Mimi méltatlankodva hézett, de meg kellett várni, míg leteszik.
-Ez totál hülye.
Ám amikor a kérést rázúdította a donnára, Messala arcáról elfújták a jókedvet, roszalló lett nézése:
-Hogy helyre tegyük a dolgokat: elsõ a szolgálat. Minden más másodlagos. Ami kérés, az valójában parancs s még csak javaslatokat sem fogadok el, melyik szolgámat mire hogy utasítsak, világos? Így visszafogja magát, nem viháncol, viselkedik fintor nélkül és vár. Vár, amíg azt nem mondom, most nincs önre szükségem és azzal tölti ki szabadidejét, amivel csak akarja. Most viszont nincs szabad ideje fõleg nem több óra, kérés elutasítva. Leül, eszik, aztán elhagyjuk az udvarházat s kikocsizunk a kikötõbe. Számomra fontos dolgokat kell elrendeznem és a nõvéremék is érkeznek. Értette, uram?
A nõ hangja szilárd volt, megmásíthatatlanul mondta amiket mondott. Szemei villantak. valami nagyon de nagyon nem tetszett most neki és arcát el is fordította a férfiról. Újat koppintott a tojás héjára, hogy végre feltörhesse azt.
-Ezt most elszúrtad, szépfiú...-csücsörített szájával mimi.-Az engedetlenség nagyon rossz pont a hugomnál. A hancúr óta mikre nem jogosítod fel magad!
Angela értetlenül pislogott mind a férfi elõbbi jókedvére, mind az érthetetlen nyelvû leforrázásra.

[Castor de Vinter]

Castor kedvét cseppet sem szegte Messala szigora, bánta is õ a drilles hangnemet! Hányszor cseszték már le Castort az életében de hányszor! Ezt a napot már nem lehet elrontani, a gyógynövény a zsebében, a nemesi gyûrû az ujján, ha magának az ördgnek az üstjében csücsülne, aki egy vasvillával szurkálja akkor is vigyorogna. Mint a víz pegett le róla Messala dorgálása és Mimi megjegyzése.
-Értettem úrnõm.-mondta katonásan.
Némán leült, és turkálni kezdte az ételt, de nem volt éhes annyira izgatott volt. Valami elképesztõen törvénytelen vigyor ült ki az arcára, mint aki kincshalmokon, drágaköveken csücsül és tudja hogy õ a világ leggazdagabb embere, bármit is kiabáljon a világ. Önkéntelenül is megtapogatta a zsebét. Azt se bánta volna ha pofán öntik egy pohár vízzel, még dudorászott is, és úgy vigyorgott, mint akit ágyba csalnak. Láthatólag nem szeppent meg túlságosan. Fejet hajtott, csendben maradt de látszott, hogy alig képes fékezni a szívében ugráló "kiscsikót". Abbahagyta az étel piszkálását, átült Angela mellé egy szabad székre. Rádöbbent, hogy igazából alig érintkezett a kislánnyal mióta itt van. Elérkezettnek látta az idõt, hogy míg a többiek esznek megtanítsa Angelát békát hajtogatni. Kivett a tartóból két szalvétát kiterítette maguk elé és behajtotta a sarkát. Várakozóan nézett a kislányra, hogy tegyen õ is így. Lépésrõ-lépésre vezeti végig ezen a kis játékon, most már õ maga is élvezi a papírral való bíbelõdést. Sokat segít a kislánynak fogja, vezeti a pici ujjakat, hiszen Angela kesztyût hord, nem "érzi" úgy a papír anyagát. Egyre jobban belemerül a hajtogatásba, a kislányhoz közelhajol, fejük egy pillanatra összeér, úgy bûvölik a kis papírbékát, mint két összeesküvõ nagy gyerek. Ha elkészültek, arra biztatja a kislányt próbálják ki mit alkottak. Élére álított kést tesz a béka útjába, amin átugrathatják.
Miután végeztek észbe kap. Gyorsan leveti az "óvóbácsi" maszkját, feláll és Messala mõgé lép. Elsõ a szolgálat.