(Glammy Zansane)
Minden olyan furcsa volt neki. A díszes ajtó a folyosó végén, a világítás, az a remegõ félhomály, ami pár lépés után fogadta... de tudta, most így kell tennie, erõsnek kell lennie, és nem kétségbeesni a rá váró feladat hirtelen rászakadt kötelezettségeitõl. Mikor az ajtón túlra került, és megpillantotta Rielt, egy picit megenyhült a szívét fogva tartó burok -a lány torkát halk sóhaj hagyta el hálaima gyanánt, ahogy helyet foglalt... mostmár csak türelmesen kellett várakoznia a kérdésekre...