KM esemény[shirin horha] Helyszín:Shulur-i kikötõ Idõpont:Õsz közepe, hajnal Résztvevõk:Mindenki
________________________________________________________________ Már világosodott az égbolt, mikor a "Vizisikló" legénysége végzett a berakodással.Az utasok nagy része is megérkezett már,fél óra volt hátra az indulásig.A kapitány az egyvitorlás bárka orránál állt,és kémlelte a tengert. -Jó kis hátszelünk lesz!-mormogta a mögötte álló matróznak,aki épp meghúzta kis rumosflaskáját-Csak nehogy útközben kapjon el...
A kapitány türelmetlenül várta az utolsó utast.Õ már legszivesebben rég elindult volna.Az ötvenes éveiben járó,tapasztalt hajós volt,jó nagy sörhassal,kék vastag pulóverben,és ugyancsak kék vászonnadrágban.Szájában állandóan pipa lógott,oldalán pedig hosszúkard.Valóságos tengerész válogatott volt a hajó személyzete,ami egy viszonylag fiatal aszisz szakács,egy erioni,két toroni,egy tiadlani,és egy néger tengerészbõl állt. Végre befutott az utolsó utas is...Eloldozták a köteleket,felvonták a vitorlát,és a bárka nekiindult a végtelennek látszó tengernek.Az idõ szeles volt,de a fehér bárányfelhõk mögül néha-néha elõbukkan a nap.Mindent összevetve az idõ kellemes volt,a vitorla dagadt a széltõl.Az utasok-számszerint heten-mind egy szobábanvoltak elszállásolva.Ezen kívül volt még egy konyhával egybekötött étkezde,egy matrózszállás,egy raktár és a kapitány apró fülkéje a bárkán.Míg a matrózok a fedélzeten serénykedtek a szakács az elsõ reggelit készítette,a hajó utasainak egy része ismerkedett a többiekkel,míg a maradék fáradtságra hivatkozva ledõlt aludni.Az utasok sem voltak hétköznapiak.Volt köztük két toroni mutatványos,Amnet és Anghar,egy tiadlani vándor,Portius,egy északi zenész,Erin,egy toroni utas,Lezian,Hattor,egy hatalmas termetû a Yankar-i légióba tartó harcos,és Archi,aki szemmel láthatóan valamilyen lovagféle volt.Mi sem bizonyítja jobban,mint az,hogy dupla utiköltséget fizetett,de cserébe lovát a raktárban szállásolták el.A hajó már elhagyta a Shulur kikötõjét jelentõ apró öblöt.Ez egyeseknek nagy megkönnyebbülést,míg másoknak szép emlékekkel teli,szomorúan hátrahagyott múltat jelentett.A végállomás a kapitány szerint úgy 7-8 nap múlva jelenik meg a láthatáron…de ez még messze van.Addig még sokminden történhet…
- Nos én is igy vagyok ezzel, akkor nem lesz semmi komoly fenakadás.
*Ha éppen nincs semmi dolga áll a hajó elején fogja avitorla kötelét. És éppen meghúzza fémflaskáját.* Majd lelép onnan és megnézi magának az utasokat.*
Karileírás:
Több mint hat láb magas fekete bõrû marcona fickó, Arca szörtelen, fiatalnak tûnik, de nem annyira ugy a husszas éveinek közepén járhat. Fején egy kendõ van, Egy inget visel amire egy kék elegáns tengerész tiszti zubony van, ami egyáltalán nem illik hozzá, Szélesek a vállai, és erõs izmos teste van. NAdrágja egy szintén kék posztó nadrág ami kicsit bõ, és még egy vastag csizma egésziti ki. mindkét oldalán lóg egy szablya, és derekára pedig mintha egy nagyon hosszú bõr darab lenne rá csavarva többször. ezt viseli öv helyett. Könyedén mozog a hajón, látszik rajta, hogy már nem kezdõ tengerész.
Egy nagyjából hat láb magas férfi lép a fedélzetre a szállás felõl. Erõs, szálkás testét egy sodronying fedi, alatta fehér, kopottas ing. Vászon nadrág és csizma ékesíti a lábát. Két hosszúkardja hüvelyében lóg az övén függve. Egy vállpánt van átvetve a melle elõtt, amiben három dobótõr hever. Csapzott, hosszú fekete haját elfújja a szél az arca elõl. Feltûnik a komor, szúrós szem és töretlen akaratot sugárzó szigorú száj.
Elszántan, de kedvesen tekint fel a legénységre és a vendégekre. Láthatóan esetlenül mozog az ingadozó fedélzeten. Kóvályogva, keserû arccal halad a hajó széle felé, ahol csukladozva megkapaszkodik a kötélben. Egy ideig görnyedve nézi a hullámzó vizet, majd miután hányingere mégis visszahúzódott, felnéz a horizontra és sóhajtozva, nyeldesve tekint az eltünedezõ föld irányába. - Hosszú utunk lesz. - suttogja elhaló hangon, majd a tengerbe engedi a nemrég elfogyasztott ebédje java részét.
A hozzászólást 3 alkalommal szerkesztették, utoljára Portius 2007.01.24. 15:46-kor.
Megjelenésemrõl annyit, hogy nem tûnök különösen módosnak,egy kicsit jobban nézek ki az átlagnál,öltözékem alapján vándor vagyok (csizma,nadrág,ing,mellény,köpeny+csukja).Az átlagos utazótól talán a külön a vállamra akasztott tokban lévõ(inkább hasonlít finomabb szövésû zsákra) lant külömböztet meg.Az oldalamon rövidkard lóg meztelen pengével. Körülnézek elõször a hajófedélzeten, majd a szállásunkon.A táskámat nem hagyom a szálláshelyen semmi esetre sem.Az öreg tengeri medvét kérdezem a nyugalmas utunk esélyeirõl.Amennyiben kielégítõ választ kapok nem izgulok és nyugodtan megyek le a fedélközbe. Elsõsorban a mutatványosokkal próbálok ismerkedni és a toroniakat is szóra próbálom bírni valószínûleg lesz közös témánk(pl.:gladiátor viadalok). Karileírás: Körülbelül 190 magas igazi könnyûléptû jobban hasonlít elfre mint emberre.Arca frissen borotvált.Mindenhol légiesen mozog,mintha nem is izgatná hogy épp a tengeren van.Arcát és egész lényét a derültség uralja.Acélkék szeme viszont bájossá és titokzatossá teszi arcát.Válla alá érõ inkább ezüstös haját vastag bõrdarab fogja össze copfba.Inge fehér posztó ing,mellénye zöldes árnyalatú,nadrágja egyszerû munka passzol a mellényéhez, a bocskor a lábán nem kelti a legjobb benyomást viszont tisztább mint a patyolat.Sötét zsöld színû vászonköppeny van a hátán és csaujája hanyagul lóg le a két válla között.Rövidkardját egy vastag bõr öv tartja.
<Szép kis utazás lesz!>
A hozzászólást 5 alkalommal szerkesztették, utoljára Erin O'Shanon 2007.01.28. 18:50-kor.
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd...
A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
Mindenkit üdvözöl és jókedvel közli hogy áll bárki szolgálatára amennyiben vágyik egy kis muzsikára.
<Alig várom hogy végre a városállamokban lehessek messze otthonról!>
A hozzászólást 2 alkalommal szerkesztették, utoljára Erin O'Shanon 2007.01.28. 18:53-kor.
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd...
A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
Bocs apro részletek kimaradtak. Neki is mintha hegyesebb lenne a füle de nem annyira és méretéhez képest mintha kicsit lebegne nem érzõdnek igazán lépteinek súlya.
*Oda megy az elõbb hányó fickóhoz és mondja neki.*
-Nyugi haver, lesz ez még rosszabb is. Egyébként Ramirez vagyok A Szablyás.
*ezt mind a háttal a hajó oldalának dõlve mondja és nyujtja a kezét. a hányós ficko közé.*
<Nem szeretem a szûkös és ráadásul imbolygó helyeket,úgyhogy kimegyek inkább a fedélzetre egy kis friss levegõt szivni...>
*Egy középtermetû,szõke hosszúhajú elsõ ránézésre szinpatikus alak lép a fedélzetre.Haját vidáman lobogtatja a tengeri szél,de arcán látszik,hogy korántse olyan vidám a tengertõl... Mindkét fülében 1-1 ezüstfülbevalót villant meg a lágy napsugár. Öltözéke egyhangú barna és minden ruhája bõr(csizmától a kabátig,mely térdig érõ).Egyetlen látható fegyvere egy a hátán nyugvó kis hátizsák oldalára akasztott kézi nyilpuska. Óvatos léptekkel a hajó széléhez megy és belekapaszkodik a fedélzet peremdeszkájába.Ekkor látszik csak igazán,hogy minden ujját 1 sima disztelen,fényes ezüstgyûrû disziti.és mindig fürkészõ,kék szemét mélyen a látóhatárba fúrja.* Miközben igy áldogálok a látóhatárt kémlelve,kiváló hallásom pontos tudatában igyekszem minden eggyes szélben szálló szófoszlányt elcsipni.
<...Valyon mikor láthatom újra az apámat...>
A hozzászólást 5 alkalommal szerkesztették, utoljára Huor Aikanáro 2007.01.24. 22:00-kor.
*Csatlakozik a hányós pasihoz és a szablyáshoz.
õ is megkapszkodik a kötélzetben és megpróbál odaevickélni a beszélgetõkhöz*
-Üdvözletem!-kezet nyujt mindkét irányba.Biztató mosollyal.
A szablyástól kérdi.
-Jólhallottam?Szablyás?...-
*Mindezt olyan örötmteli arcal mondja mintha legjobb barátját köszöntené.*
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd...
A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
- A nevem... - nyögi, majd megtörölve a száját, kiegyenesedik - Portius (Porciusznak ejti) Monarath a nevem. Kezet nyújt a sötét bõrû alak felé, s tiszteletteljesen megrázza a másik kezét.
- Már nem lesz rosszabb,azt hiszem már kijött minden... De hagy tegyek fel egy kérdést, ha nem sértem meg. - sóhajtja, majd visszalép kicsit a hajó szélétõl. - Tud valamit a kapitányról és a legénységrõl? Vagy maga is közéjük tartozik? Tudja csak azért kérdezem - vakarja meg a fejét - mert nem szeretem átadni magam az ismeretlennek. - Mondhatnám úgy is... -tûnõdik elrévedve a múltban - hogy van pár rosz tapasztalatom és nem akarom valami kietlen helyen rabszolgaként végezni, ha érti mire gondolok. -morogja, miközben a kapitány felé sandít. - Hisz jó egy hétig össze leszünk zárva... Felé néz, az imént csatlakozott férfihez és bátorítóan bólint felé.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Portius 2007.01.24. 15:45-kor.
a hajó lassan ringadozott immár a nyílt tengeren.az utasok közül szinte mindenki megtlálta a maga beszélgetõpartnerét,mikoris egy nagy harang terelte mindenki figyelmét egy helyre.az árbócnál álló kapitány rázta meg a harangot,majd hangosan kezdett beszélni.
Üdvözletem mindne jelenlévõnek a hajómon, a Vizisilón!A kapitány vagyok,szólítsanak csak Merternek.Az én feladatom önöket biztonságban Yankarba juttatni,amit legjobb tudásom szerint meg is fogok tenni!Csak annyit szeretnék közölni, hogy a reggeli már az astalon van.Aki éhes,fáradjon le az étkezdébe.A matrózom majd levezeti önöket,-és a mellette álló sárga bõrû matróz széles vállára rakja kezét-de még mielõtt elindulnának,csak szeretnék még valami fontosat közölni.Ha a csengõn(ami a kabinokban is jól hallható) megrántom háromszor,akkor kész van a reggeli,az ebéd,vagy a vacsora.Ha viszont három sorozatban kétszer,akkor sûrgõsen jõjjön MINDENKI a fedélzetre.Ennyit szerettem volna mondani!Jó étvágyat!
azzal hátatfordít,és a kormány felé veszi az irányt. a matróz a kabinok bejáratához lép,majd közös nyelven szól,ahogy a kapitány is,csak kicsit erõsebb akcentussal:
-Jöjjenek velem!Megmutatom hol van az ebédlõ!-eztán benyit az ajtón,és szép lassan a rövid folyosó vége felé indul...
//Bocs srácok de csak igy sorjában jut eszembe hogy hogy is nézek ki de mindjárt összerakom egybe tehát az ékszerek amik látszanka, a bal fülében van egy nagyobbacska ezüst karika fülbevaló, és a nyakában pedig egy madzagon log vagy egy tucat hosszúkás kagyló.//
-Nyugodj meg pajtikám a rabszolga szállitó hajóról lekéstél és itt is csak minket matrozókat fogsz rbaszolga munkán kapni.
*Mondja vidáman, majd mikor odajön a másik férfi akkor kirántja szablyáját.*
-Miért nem látszik?
*Mindezt kacéran mondja a férfinak, majd elteszi kardját és tenyerébe csap.*
Több mint hat láb magas fekete bõrû marcona fickó, Arca szörtelen, fiatalnak tûnik, de nem annyira ugy a husszas éveinek közepén járhat. Fején egy kendõ van, Egy inget visel amire egy kék elegáns tengerész tiszti zubony van, ami egyáltalán nem illik hozzá, Szélesek a vállai, és erõs izmos teste van. NAdrágja egy szintén kék posztó nadrág ami kicsit bõ, és még egy vastag csizma egésziti ki. mindkét oldalán lóg egy szablya, és derekára pedig mintha egy nagyon hosszú bõr darab lenne rá csavarva többször. ezt viseli öv helyett. Könyedén mozog a hajón, látszik rajta, hogy már nem kezdõ tengerész. Neki is mintha hegyesebb lenne a füle de nem annyira és méretéhez képest mintha kicsit lebegne nem érzõdnek igazán lépteinek súlya. Az ékszerek amik látszanka, a bal fülében van egy nagyobbacska ezüst karika fülbevaló, és a nyakában pedig egy madzagon log vagy egy tucat hosszúkás kagyló.
Kb 190 cm magas ember férfi, fekete haja az álláig érne, de hátrakötött szoros varkocsban hordja, most csak combközépig érõ fekete sodronyinge és fekete alkar valamint lábszárvédõje van rajta, a vértezet alatt egyszerû, de kényelmes sötétszürke vászon nadrágot és ugyanolyan színû inget visel. Hátán a hüvelyében egy pompás fekete pallos van.
Arckifejezése alapján enyhe rosszullét gyötri, a közelebbi szemlélõ és fõleg tapasztalt szemlélõ észreveheti, hogy nem a hajózástól, hanem a másnaposságtól szenved szegény, azonban még így is tekintélyt parancsol sötétbarna szeme, mely a bal oldalin keresztül, hosszanti irányban húzódó sebhelytõl olyan, mintha cinkos kacsintásra készülne éppen. Alig imbolygó léptekkel vágódik ki a fedélzetre, a harangszó után, a kapitány szavaira már ott áll a többiekkel, a beszédet hallgatva meghúzza a kezében tartott kulacsot,majd hallkan, mikor végighallgatta:
-Kutyaharapást szõrével
Megrázkódik, és szemügyre veszi a többieket
"Óh, jóság angyala, tudod, a gyûlölet mi? S a görcsös ököl, a keserû könny daca, amikor pokoli sorakozót ver a Bosszú, s erényeink õt rohannak követni? Óh, jóság angyala, tudod, a gyûlölet mi?"