Valthagorei Vész [ETK]

[Mesemondó]

______________________________________________________

KM esemény [Alauron]
Helyszín: Északi Szél fogadó
Idõpont: Nyár eleje, este
Résztvevõk: FilaRosse, Kalmon
_____________________________________________________________



- A fiú az én apródom, s kíváncsi voltam visszatért e már. - válaszolva Joey. Kalmon hívására az ifjó legény késlekedés nélkül megjelenik. Érdekes...van más pincér is a fogadóban, nem is egy, de úgy látszik a legénynek más dolga sincs csak veletek foglalkozni.
- Jóestét az uraknak. Ajánlhatok önöknek egy sült kacsát? Pont háromemberes adag.- szól illedelmes hangon.
- De mi négyen leszünk, úgyhogy nagy legyen ám az a kacsa! - szólal meg egy ismerõs nõi hang két asztallal odébb. A legközelebbi paraván most nyitva volt, Janna pedig pimaszul kilépdelt onnan, s igézõ zöld szemeit a végigfuttata a három férfin. Mosolya üdébb volt a hajnalnál, ellyel megajándékozta Kalmont
- Feltéve, ha meghívsz engem is...
Majd tekintete továbbsiklott, s Filán állapodott meg. Szeme pimaszul csillogott. Csak Filarosse tudta a hármas közül, hogy a lány haja nem is olyan régen még vörös volt. Most viszont szõkésbarna volt, s talán egyenesebb szálú is, mint azon az estén. Ezért nem szúrt neki szemet, meg talán azért is, mert Joey rendesen kitakarta a paravános asztalkát a látótérbõl. Janna most ujjatlan felsõt viselt, hússzínû volt, de nyakát szabadon hagyva, s kebleit sem elszorítva, csak lazán volt összefûzve rajta a zsineg. Lent egyszerû, kényelmes fekete nadrág. Illata enyhén fûszeres parfümillat.
- Látom nem találsz szavakat. - odaül Fila mellé, és egyik orcáján csókkal üdvözli õt. - De én igen...Pincér! Hozz egy kört nekünk, mindenkinek amit kér, nekem a szokásosat.

[Hades]

(Rouhn)


-Köszönöm jóuram a kedvességed.

Figyelemre sem méltatva a kötekedõ megjegyzését, megindul kifelé a fogadóból, szaporábbra veszi a lépteit, újdonsült társa már épp eleget várt rá, ha csak tetlegességre nem vetemedik a kötekedõ, nem áll le vele. Mikor kint megpillantja a fáklyát tartó egyenruhást:

-Hé katona! *közben sietõsre veszi az iramot* Õ velem van!

mikor odaér hozzájuk, Króner felé biccent egyet, majd az õr felé fordul és belép a fáklya fénykörébe, hátha felismeri, mint az egyik megbízottat

-A nevem Rouhn, biztos tudod, hogy Francis kapitány felbérelt engem és még másokat. Ez az ember velem van, õ is itt száll meg Reutan házában.

Az utolsó mondatot Króner felé is intézi, ezzel jelezvén, hogy a szállás rendben lesz

[Saggaras Zenir]

Króner

-Mit hogy csinálok?

-A nevem Króner egyébként kiváncsi idegen. És itt ebben a közeli fogasdóban szálnék meg. Rún már intézkedik ez ügyben.

<Hátha ismeri a fickót>

*Amikor Rún elõkerül, akkor kicsit felderül és Arzot is nyugalomra inti.*

-Van még kérdése kiváncsi barátom?

[Shirin Horha]

(Kalmon)

végigméri a nõt,majd a látványtól (akaratán kívül)enyhe mosoly kerekedik a száján...

-Örvend a szívem,hogy újra láthat téged!Remélem állhatom a te italod is!?Nekem talán egy teát hozhatnál.És mit szóltok akkor egy közös vacsorához?És a vacsorát is állom...az új-Filara és Joeyra néz-és a kicsit régebbi barátságok erõsítésére(most pedig Jannara emeli szemét)!Mellesleg én sem vagyok az a vértes típus...én is jobban szeretem,ha nem gátolnak efféle tényezõk a mozgásban...-bár táskája méjén ott lapul egy bõring,életében egyetlen egyszer húzta fel,akkor is feleslegesen...

[Jomadar]

(FilaRosse)

- Ó, közös ismerõs? Remélem e kedves hölgy benned is csak a tavaszi tréfák emlékét hagyta, nem pedig felejthetetlen sebet.
- Hogysmint kisasszony? Most is olyan szerencsés a lapjárás, mint egykorom?

[Mesemondó]

______________________________________________________

KM esemény [Alauron]
Helyszín: Parda, halászok kerülete
Idõpont: Nyár eleje, este
Résztvevõk: Króner, Rouhn, Ardo
_____________________________________________________________



Rouhn közelebb lépve nyomban felismeri, hogy a kérdezõsködõ városõr Aral, akivel délelõtt találkozott. Bár Króner már válaszolt kérdéseire, és Rouhn is megmagyarázta a dolgokat, Aral még mindig tudni akar valamit:
- Rendben Rún, szóval veled van? És te Króner, hogy csináltad azt, hogy megvillant a szemed az elõbb?...

Ardo a fogadó felé igyekszik, esti sétája a tengerpart kietlen vidékén elégedettséggel tölthették el, a csend és a nyugalom honolt ott, ami úgy nem jellemzõ mostanság Pardára. Nagyjából ismeri már a kikötõ környékét, így nem a fõúton, hanem egy kis csupasz részen igyekszik eljutni a fogadó elé, mert szemben négy láb szélességben üres hely tátong. Épp kiér az útra, a Lepényhal bejárata már csak néhány lábnyira van.

Króner figyelme elterelõdik egy pillanatra. Mikor a fáklyát tartó katona Rún felé fordul, a szembenlévõ ház mellett mozgást vesz észre. Arzo is hegyezni kezdi a fülét, s halk horkantással jelzi gazdájának valamit észrevett. A vadász jól tudta, elõbb még senki nem állt ott, hõképe rögtön elárulta volna, de most, egy alacsony köpenybe burkolózó alakot lát, aki sunyi módon kiles a két ház közül. Ahogy jobbra tekint, már Króner is látja, hogy a settenkedõ egy sétáló férfit figyel, aki szintén hatalmas termetû, talán még vért is van rajta, de õ már nem áll olyan közel hozzá, hogy pontosabban meg tudja figyelni kinézetét.

Itt a helyzet

[Shirin Horha]

(Kalmon)

-Igazából nem ismerem közelebbrõl a hölgyet,csak ma ismerkedtünk meg...Szóval valójában nem is hagyott még bennem az elsõ benyomáson kívül(ami kétségtelenül kellemes volt)semmilyen nyomot...De ezek szerint te régebbrõl ismered Jannat?

[Hades]

(Rouhn)

Arzo és Króner reakciójára felfigyelve, arra néz, amerre õk, mivel azonban csak a sötétséget látja, kérdõn fordul vissza feléjük:

-Mi a gond? Láttok valami szokatlant?

Nem veszi félvállról a kutya morgását, a háta mögé nyúl a vállain át, ha szükség lenne, gyorsan elõránthassa Eodort és Drarrt

[Mesemondó]

______________________________________________________

KM esemény [Alauron]
Helyszín: Északi Szél fogadó
Idõpont: Nyár eleje, este
Résztvevõk: FilaRosse, Kalmon
_____________________________________________________________



- Köszönöm a szíves meghívást - áll fel a lovag, s illõ mód csókot lehel Janna kézfejére.
- Joey Merts a nevem, s hazám Erigow. Örvendek a találkozásnak.
- Nemes uram... - áll fel Janna is, és kecses meghajlást intézett, mintha csak egy színpadon lenne.- Janna Arvdabar, ereni gyûjtõ vagyok. Mindenféle dolog érdekel...s a páncélja, elsõ látásra is remekmû.
- Ezt már hallottam. - mosolyodik el a lovag.-találkoztunk az õrszobán.
- Nem felejtettem ám el. - ám közeben nem felejtkezik meg Filáról sem, az asztal alatt finoman kezébe csúsztat egy fecnit, mikor újra visszaül mellé. Érintése nem tolakodó, de nem felejti el kezét végighúzni a hegedûhöz szokott férfikézen...Tekintete azonban Kalmonra villan, s hamiskás mosoly jelenik meg az arcán, mintha biccentene neki valamire. De aztán kuncogni kezd.
- Nem kell azt annyira titkolni, Kis Sárkány, hiszen a holnapi séta elõtt még sok idõ van.. - kis szünetet tart, hogy végignézhessen a három férfin. - addig még kiderülhet, többen kelünk útra.
Közben a pincér, már másodmagával hordja a vacsora kellékeit az asztalkoz. Elõkerülnek a tányérok, kések, poharak. Joey bort iszik, Janna barackpálinkája pedig már messzirõl érzõdik.

[Saggaras Zenir]

Króner

*Mintha mi sem történt volna az oda pillantáson kívül.*

-A sötétben is látok ez azt jelenti, hogy hivd ide azt a kis alakoté s inkább faggasd õt helyettem.

*Fejével az ismeretlen (Nem Ardo felé) felé int.*

[Mesemondó]

______________________________________________________

KM esemény [Alauron]
Helyszín: Parda, halászok kerülete
Idõpont: Nyár eleje, este
Résztvevõk: Króner, Rouhn, Ardo
_____________________________________________________________



A sors furcsa fintora, már ami a kis fickót illeti, hogy Ardo egyenlõre nem látja õt, õ viszont egyenlõre nem látja azt, hogy Aral, Króner, és Rouhn figyelme felé fordult. Króner már nem kell hogy használja hõlátását, hiszen már kiszúrta a lapuló alakot, aki míg mozdulatlan nem szúr szemet a katonának, se Rouhnnak. Most fordul a kocka. A kis alak kilép a nyilt térre, de még mindig augyanannak a háznak a falánál közelít Ardo felé, s jobb kezét dobásra emeli. A kék hold tompán átsült a vastag felhõk közt egy lyukon, s egy pillanatra bevilágítja a szabad területet. A férfi kzében dobóbárd várja, hogy útra bocsássák, s halált hozzon. A célpontja, Ardo már épp belépni készül a fogadóba, s az ajtó elõtt lógó lámpás jó célponttá teszi õt. Aral nem habozik, hanem odakiált, hangja belemar a kocsmából kiszûrõdõ békés mulatozás zajába:
- Vigyázz mögötted!

//Ardotól gyorsaságpróba kell.//

[Saggaras Zenir]

Króner

*Már amikor látja, hogy emelkedik a férfi keze, mondja erv nyelven:*

-Arzo kapd el.-*és a köpenyes férfi felé löki kutyáját. Majd várt egy pillanatot és õ is akcióba lendült tõrt rántott, és a férfi irányába indult, de semmi hangos szó nem hagyta el a torkát, sõt a legnagyobb csendben indult meg, amit csak tudott.*

[Quator ar Zaraquer]

(Ardo)

<Kellemes nap volt. Végre csendben és nyugalomban lehettem. Nem zsongott körülöttem a város sok kis hangyája. Bárcsak ilyen egyszerû lenne az élet ebben a furcsa "külvilágban". >

*Gondolataimba merülve sétálok a Lepényhal felé. Éppen benyitni készülök. Még szippantok egy mélyet az éjszaka csöndjébõl, hogy valamelyest enyhítse a benti mulatozást. Ekkor hirtelen kiáltás hasít a sötétségbe. A sokévnyi gyakorlat arra sarkall, hogy reflexbõl vetõdjek, mindegy merre, csak el onnan, ahol vagyok. De sajnos a mai nap úgy látszik túlságosan lassúvá tett. Így ösztönösen megfeszítem az izmaimat, hogy az esetleges csapásokat fogadjam, de nem tudom, hogy pontosan mi is történik. Elvetõdni is megpróbálok ugyan, de belül már érzem, hgy most nem lesz már lehetõségem fegyvert rántami...*

//8 //

[Shirin Horha]

(Kalmon)

neki is egy halvány mosoly jelenik meg a szája szegletében,biccent egyet,majd így szól Jannahoz:

-értem...csak gondoltam,biztos ami biztos...nehogy elszurjak valamit...

közben korgó gyomra miatt már nem is nagyon tud másra gondolni,csak a vacsorára...

[Jomadar]

(Fila)

- Apropó titkok. Drága Jenna nem mesélnéd el mi szél hozott e kies vidékre? És bár megértem, hogy társaságom nélkülözhetetlennek érzed olykor, a meghívás módja túl szokatlan, hogy kénytelen legyek valami nagyobb mókára gyanakodni. - a beszédmód a szöveg ellenérre sem nagyképû, csupán igen-igen köntörfalazó.
- És bár biztos vagyok benne, hogy a véletlenek furcsa összjátéka kedvedre való, mégis olyan gondolatok motoszkálnak a fejemben, hogy e kétségtelenül fenséges vacsora e vitathatatlanul elõkelõ társaságban ezúttal megerõsítésre lelt nem csupán a véletlen által de pici kacsóid segedelmével is.
Tüsszenteni készül, de mintha nem sikerülne.
- Oh a kendõm, hova is tettem...
Elkezd a zsákjában kutakodni úgy, hogy ne nagyon lássa más és vet egy pillantást a fecnire. Ha 1-2 mondat, elolvassa, ha hosszas üzenet, akkor inkább félreteszi és egy jókora kendõt húz elõ...