//Mivel ez már a harmadik kötekedés lenne, nem írok semmit. Ebben a vitában nem nyerhetek, de nem azért mert igazad van. Mindenesetre megpróbálom kijavítani a kárt amit okoztál.//
(Mina)
<Gond? Ugyanmár, nincs itt semmi gond...igazán semmi. Mit számít, ha Vörös Minának el akarják csábítani a kedvesét?>
-Igazából semmi, Eldwyr úr. Csak...nemsokára elhagyjuk a tengert, és ezzel Úrnõm birodalmát is. Megyek és...megkeresem a kedvesem.
Jó nagyot füllentett, de ez jelenleg a legkevésbé sem zavarta. Már bánta, hogy nem tudott uralkodni magán és Glammy tudatára adta félelmét. Ahogy tisztult elõtte a helyzet, úgy nedvesedtek egyre jobban szemei. kedvese kabinja felé vette útját, de nem futott már, ahhoz nem volt ereje.
<Úgy fáj...olyan igazságtalan. Láttam ahogy táncoltak, szinte belebolondult. De Riel visszautasította, nem hagyta magát. Szeret. Legalább van valaki, akit szerethetek és akiben megbízhatok. De Glammy nem fogja annyiban hagyni. Meg kell harcolnom Rielért. De Glammy olyan gyönyörû...annyi mindent tud adni neki amit én nem...gyönyörû.>
Megáll és az egyik vizeshordó tükrében arcának képére pillant, ami a hajó ringása miatt torz, hullámos. Undorral nézett a vörös kócra, melyet fején hord haj gyanánt, barna szemeit, melyeket vörösre csípte a könny, legszívesebben kivájta volna. Egy fájdalmas sóhaj, és folytatta az útját. A kabin elõtt megállt, mivel beszélgetést hallott. Hogy pontosan mit beszéltek, nem tudta kivenni, a felek kilétét azonban sejtette...Lekuporodott az ajtó mellé, azonban a mozdulata kissé erõsre sikeredett, és hátát jól beverte a falba - a koppanást a bent beszélgetõk is hallhatták.